Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-09 / 272. szám

1958. december 9., kedd NÉPÚJSÁG s Modem Herostratosok ... Lángokban áll Artemis ephesosi templo­ma, egyik, az ókor hét csodája közül. Lán­gokban áll és a lángok martaléka lett. Aki meggyújtotta, az Herostratos néven vonult be a történelembe: ezzel szerzett örök nevet, ha nem is örök dicsőséget magának. A pusz­títás csak nevet ad, de semmiképpen sem dicsőséget. A rombolással is be lehet vonulni a történelem évről-évre vastagodó hatalmas könyvébe, az ephesosi templom lángbaborító- ja is ismert marad az emberiség előtt, amíg csak ember él a Földön, — elrettentő példá­nak. Mintahogy elrettentő példa az emberek előtt Torquemado, a „szent”-életű inkvizítor, Talleyrand, és a mindent és mindenkit el­áruló francia diplomata, Katalin, a „Szent Bertalan-éj” első számú hóhéra és a többiek, akik az emberiség történelmének végfelenbe- nyúló múltjában, mindig ott álltak tűzcsóvá- val az épülő házak tövében, méreggel a po­hárban az étkező asztal mögött, vagy mérge-' zett tőrrel az ágy lábainál. Mindig és min­denkor ők voltak azok, akik — mint egykor Prometheust, — lánccal szerették yolna kö­tözni az emberiséget a pusztulásra ítélt múlt­hoz, lánccal, hogy megállítsák az embert di­adalmas útjában, fel a csillagokig, le a föld, az óceán mélyéig és még „mélyebbre”, az atomok világáig. Mindig ott álltak, ahol vért fakasztottak és sohasem ott, ahol sebeket gyógyítanak, mindig ott, ahol valamit meg­semmisítenek, de sohasem ott, ahol valamit alkatnak. Ezzel vívtak ki nevet, de sohasem rangot, elismerést az örök emberség világában! Voitak és vannak Herostratosok, Antik és modem „templom-gyújtogatók", akik talán hírnévért, de méginkább a pusztítás gyönyö­réért és áráért, hajlandók lennének bármikor csóvát vetni arra a legszentebb templomra, amelyben az oltár maga az ember, amelyben minden kép, mint szent tárgy, azért szent, mert ember alkotta, mert az emberért van. A legszentebb templomra: a világra. Az élet kegyetlen tragédiája, hogy Hitler és Mussolini, Horthy, Szálasa és a ma, a mostani évek hitierei is nevet szereztek ma­guknak. A pusztítással, a gyilkolással, a vér­rel, amelyből" nem szabadság, de könny, nem felemelkedés, de pokolmélyi sötétség fakadt, és fakad, s amelyből á felemelkedés, a sza­badság csak újabb véráldozat, a szabadok véráldozata révén volt és gyakran a szabad­ság után vágyók vóráldozatával van csak le­hetőség,­De a történelem mást is igazolt. Az ephe­sosi templom elpusztult, de a görög kultú­ra fennmaradt évszázadokon, és fennmarad évezredeken keresztül. A középkor dómjai és kódexei, a reneszánsz minden ékessége és az ékesség alkotóinak igaz emléke, Goethe és Schiller, Heinrich és Thomas Mann, a kom- munárdok és Aragon a miénk... És műveik, alkotásaik akkor is hatnak majd, amikor a herostratosok már csak a világ panoptiku­mában találhatók majd meg a gyermekek ré- mítgetésére, a tudósok patalógiai kutatásai céljára, amikor már majd mindaz hihetetlen­nek tűnik, ami ma nemcsak hihető, de való­ság, amely ellen küzdeni kell kemény kö­nyörtelenséggel. Akkor nem volt senki, hogy lefogja Arte­mis templomának felgyújtóját. Hosszú évszá­zadokkal később, több volt a kéz, amely égő csóvát adott Hitlernek, mint amennyi le tud­ta volna fogni, még a gyújtogatás előtt. Ma, szerte a világon ezrek és milliók védik, óv­ják ezt a templomot, minden értékét, az em­ber évezredes alkotásait, a holnap terveit és a ma nyugodt békéjét. A modern Herostrato­sok dolga nehéz, kegyetlenül nehéz és nap, mint nap nehezebbé válik. Van kéz, milli­árd, amely nemcsak a gyújtogató kezét tud­ja lefogni, de azt a kezet is, amely tüzet ad a pyromóniásnak, tőrt a gyilkosnak, kaszát a halálnak. A modem herostratosok egyre tehetetle­nebből állnak a modern Ephesos temploma előtt, tehetetlenül és vak dühvei, mert tenni akarnak és nem tehetnek, mert pusztítani és nem pusztíthatnak. Évezredeket kellett ehhez bejárni az embereknek, évezredek kellettek, hogy megérjenek a feltételei, hogy megtanul­ják módszereit: hogyan lehet lefogni azt, aki beszabadult pusztító őrületével az egészséges emberek világ-társadalmába. Meredek az út az igazsághoz: az igazság megértéséhez, fel­ismeréséhez. De ma már ennek a meredek útnak utolsó stációit járjuk. „A béke harca szebb, — Ránk törnek, tedd, hogy ne ismerje meg — Szabad lel­künk a földi láncokat” — írja John Milton több mint három évszázaddal ezelőtt. S most, három évszázaddal később egy világ tudja, hogy „A béke harca szebb”, egy világ tesz és nem egy hadvezér, Cromwell, hogy szabad lelkünk ne ismerje meg többé a „földi lán­cokat", hogy ott, ahol még ezek a láncok át- meg átszorítják a testet, ott is lehulljanak. (gy ...6) ... hogy Nyugat-Berlinből igyekeznek menteni vagyonu­kat a vagyonos polgárok. A bankok valutakészletüket és értéktárgyaikat más nyugat­németországi bankokba he­lyezik át. Mint halálveszély és szirénazúgás, úgy zeng a kapitalisták fülében a berlini kérdés megoldásának új, szovjet javaslata. — Nem, ennek már a fele sem tréfa. Innen már menni kell, még hozzá a legsürgő­sebben — gondolják a ve­szélyt szimatoló nagytőkések és menekülnek. Berlin lakos­sága békét és nyugodt életet kíván. Berlin népe független, szabad akar lenni és ott, ahol a nép egységesen akar vala­mit, ott az akaratból valóság válik. Főleg akkor lesz való­ság. ha egy népet más népek milliói is támogatnak nemes elhatározásukban. Ezt érzik a kapitalisták Nyugat-Berlinben és ezért menekülnek. Kísérje gyászos visszavonulásukat a német nép minél előbbi szabad fel­lélegzése.„ (F. I.) Megtartotta első ülését Sírokban az új tanács Sírokban ünnepélyes kere­tek között tartották meg az alakuló tanácsülést. A ta­nácsülésen dr. Ábrányi Ist­ván országgyűlési képviselő és Krisztik György, a járási tanács VB-titkára is részt vett. Az alakuló tanácsülést Csárádi János tanácstag nyi­totta meg, az ülést levezető elnök Poprádi László igaz­gató-tanító volt. A bizottsá­gok, a vb-tagok, és az állandó bizottságok meg­választása után Csárádi János tartott beszámolót, amelyben foglalkozott az eddigi eredmé­nyekkel, valamint a tanácsta­gok és vb-tagok előtt álló fel­adatokkal. » KULTÜRHÁZAT kap Nagyvisnyó 1959-ben. A kul- túrház építésére mintegy 380 ezer forint áll majd rendel­kezésre. A kultúrház építésé­nél a lakosság közel 60 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végez. »...nem élhetjük az egész életet a bölcsőben.,.“j Néhány gondolat a budapesti szputnyik-kiállításról ELÉRNI A CSILLAGO­KAT. meghódítani a világot — néhány évtizeddel ezelőtt még fantasztikumként hatott e gondolat. Verne Gyula jö­vőbe látni vélő regényeit ol­vasva, sokszor bámultuk az éjszakai égbolt száz- és száz­ezer kilométernyi, ezer és tíz­ezer fényévnyi távolságban le­vő, a messzeségben hunyorgó csillagait, a sápadt-ezüst Holdat: mi van, mi lehet odafönn? Van-e ott, Föl­dünkhöz hasonlóan élet, s ha igen, milyenek ott az élőlé­nyek? Az égboltozat titkát — Ko­pernikusz óta — de már előt­te is, — kutatja a tudomány. A bolygók megközelítésének, elérésének gondolata már akkor foglalkoztatta a tudó­sokat, amikor még a mai re­pülőgépek őselődje meg sem született, amikor még a Wrigh-testvérek, s a repülés többi úttörője a világon sem volt. Mennyi — azoknak az időknek megfelelő —- tudo­mányos terv, elképzelés, fan­tasztikus elgondolás született meg.; i S a XX. századnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a világ­űr meghódításának útján az első komoly lépéseket meg­tehesse az emberiség. A XX. századnak, amelyben magá­nak az élő emberiségnek egy- harmada olyan világot terem­tett magának, amely világ — gátak és korlátok nélkül — megnyitotta a tudományok előtt is az utat a fejlődés vég­telenjébe. A szocialista tudomány, a szovjet tudósok voltak az el­sők Földünkön, akik megal­kották és 1957. október 4-én fellőtték a világűrbe az első mesterséges holdat« az első szputnyikot. S az elsőt követ­te még kettő.. i Ezeket, a csillagok világá­ban járt, s járó szputnyiko- kat láttuk vasárnap Budapes­ten, a Technika Házában megrendezett, s a nagy érdek­lődésre való tekintettel im­már meghosszabbított: „A há­rom szputnyik” c. kiállításon. Újszerű, valamiféle furcsa érzés járja át az embert, ami­kor belép a kiállítás csarno­kába. Olyan ez, mint mikor hallunk valamiről, valamit csodának képzelünk el — s hirtelen előttünk terem a csoda, s amit addig a titok­zatosság képzelt fátyla borí­tott, egyszerre megvilágosodik, ott van a szemünk előtt, lát­hatóan, kézzel érinthető közel­ségben. A KIÄLLITÄS VEZETŐ­JÉNEK egy mondatát idé­zem: „Egészen véletlen, hogy pontosan ezek a szputnyikok vannak itt ezen a kiállításon: ha annak idején, fellövésük­kor, véletlenül ezekre esett volna a választás, akkor ezek repültek volna fel, akkor az itt látható harmadik szput­nyik keringene most Földünk körül...” A kiállított három szputnyik ugyanis a legapróbb alkatré­szekig azonos azokkal a mes­terséges holdakkal, amelyeket a szovjet tudósok először 1957. október 3-án, másodszor no­vember 3-án, harmadszor pe­dig 1958. május 15-én lőttek fel a világűrbe. A fellőtt szovjet szputnyi- kokról a lehető legapróléko­sabban beszámoltak a napila­pok — nincs is olyan ember az országban, aki ne olvasott, hallott volna róluk. Más azon­ban olvasni, hallani, mint sa­ját szemmel látni őket« A 83,6 kilogrammos, néhány arasznyi átmérőjű, gömbalakú, négy rádióantennával felszerelt első szputnyik a csarnok bejá­ratával szemben függ a meny- nyezeten. Ez a „holdbébi” —> ahogyan akkor nevezték — már elvégezte feladatát: több mint 900 kilométer magasság­ban járta be körös-körül ' a Földet: rádiójának „bip-bip”- jeleiből azt ismerte meg a tu­domány: milyen a felső at­moszféra-rétegek sűrűsége? A kis mesterséges hold még fent keringett, amikor a szov­jet tudósok laboratóriumában már elkészült a sokkal na­gyobb, többféle mérésre alkal­mas második szputnyik, testé­ben az első élőlénnyel, a világ minden táján megismert Lajka kutyával, amely a szputnyik legmagasabb pontján, 1676 ki­lométerre hagyta el a Földei, s adott hat napon át jeleket életműködéséről a műszerek fölé hajló tudósoknak. Ez a szputnyik is elvégezte felada­tát: műszerei segítségével a tudósok a nap ultraviola- és röntgensugárzását, a kozmikus sugarak variációit tudták ta­nulmányozni. Mindezek a mé­rések és tapasztalatok óriási jelentőségűek voltak a világűr meghódítását célzó tervek meg­valósításának útján. A MEGSZERZETT EZER­NYI tapasztalat alkotó fel- használásával lőtték ki a szov­jet tudósok a Földünk körül most is keringő harmadik szputnyikot. A hatalmas, 1327 kilogram­mos monstrum — amint ott áll a teremben — lenyűgöző ha­tást kelt. Naponként száz és ezer ember állta körül eddig ifi az ezüsttestű, óriásit kúpot, amely ma a világűrkutatás leg­tökéletesebb tudományos és< technikai kompexuma. Ki < tudja hányféle, s milyen mű-J szer, rádió, adó-vevő-készülék, a rádiók elektromos ellátását í biztosító napelemek rejlenek? az alumínium könnyűségű, de? az acélnál erősebb fémtestben. < Ezek a szputnyikok valóban < az első lépéseket teszik aj világűr meghódítása felé azt mutatják: ez az idő roham-< léptekkel közeledik. A legközelebbi feladatot így< foglalja össze a kiállítás egyik 5 tablója: A Holdat megkerülő $ és a Földre visszatérő mester-j séges hold megvalósítása.« Nem kicsi ez a feladat, mégj akkor sem, ha már három j szovjet szputnyik szállt fel aj bolygók közelébe, s mellettük j két amerikai műhold is felre­pült... S a kiállítás tablói már ott* láthatók a nagy terv körvona- i lai. A szputnyikok nyújtotta? tanasztalatokat felhasználva < már megvan az elkéozelés, ho-< gyan érheti el az ember aj Holdat... A kiállítás jelentőségét ösz-^ szefoglaló gondolat Ciolkov- szkij-nak, a nagy szovjet ku-^ tató-tudósnak egy mondata: „A Föld az emberi értelemé bölcsője, ámde nem élhetjük< az egész életet a bölcsőben...” Igen, így van. A TUDOMÁNY ÉS A TECH-j NIKA szabadon szárnyaló? fejlődése kiemeli az embert ej bölcsőből, s az embert — a vi­lág urát — világrendszerünk < urává teszi meg. S ez a fel-> adat a jelén és a következő j század nagy feladata lesz. Dér Ferenc Készülnek az új községfejlesztési tervek Az utóbbi napokban egy­másután alakulnak meg az új tanácsok cs az ünnepélyes tanácsülés után megkezdődik a munka, Hétköznapok kö. vetkeznek, dolgos, munkás hétköznapok, melyek újabb sikereket, eredményeket hoz­nak majd. A választópolgá­rok megtették a maguk kö­telességét és most a megvá­lasztott, új tanácstagokon van a sor, hogy beváltsák azokat a,z ígéreteket, amelye­ket városuknak, falujuknak, választókörzetüknek tettek a jelölőgyíüések idején. Tud­juk és biztosak vagyunk ab­ban, hogy tanácstagjaink nem felejtették el az ígérete­ket és most a következő „szürke” hétköznapokon megvalósításukon fáradoz­nak majd. Tanácsaink legközelebbi tennivalója az 1959-ik évi községfejlesztési tervek elké­szítése. Tanácstagjaink a közeli napokban újból talál­koznak a választókkal, akik elmondják majd, mit akar­nak, mit szeretnének az új esztendőben. Már a jelölő- gyűlések idején is sok kíván­ság elhangzott és a választók itt járdát, amott kultúrházat szeretnének és azzal a biztos tudattal választották jelölt­jüket a tanácsba, hogy ott saját ügyüket, kérésüket fog­ja tolmácsolni, megvalósulá­sukért fog harcolni. Minden város és minden falu népét érdekli, hogy a tanács a jö­vő évben mire költi majd azt a pénzt, amely a lakos­ság életének megkönnyítését, szebbé tételét hivatott szol­gálni. Tanácstagjaink hall­gassák meg a nép kívánságát, óhaját és azok figyelembevé­telével cselekedjenek, hisz azok az emberek, akik ilyen­kor szót emelnek, elmondják vágyaikat, kívánságaikat, azok az ő legjobb segítőik, támaszaik, akiknek támoga­tása nélkül bárki is egyedül maradna a munka sűrejében. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy éppen a községfej­lesztés az, ahol már az el­múlt években is legtöbb se­gítséget, támogatást tudott adni a dolgozó nép. Ki ve­hetné számba azt a sok se­gítséget, társadalmi munkát, amit a városok és falvak la­kói éppen a tanácsokkal kar­öltve végeztek. A sok-sok kilométeres járdahálózat, a kultúrházak, tantermek, ku­tak és hidak, amelyek már felépültek és elkészültek a községfejlesztésből azt iga­zolják, hogy megyénk népe nem fukar és szűkmarkú ak­kor, ha falujáról, népének boldogulásáról van szó. Sok esetben, de mondhatnánk, a legtöbb esetben arról van szó, hogy a tömegek csak kezdeményezést, ötletet, biz­tatást várnak és ezután rit­ka esetben marad el az anyagi támogatás, segítség. Ezt a biztatást, ezeket az ötleteket éppen tanácstag­jainknak kell megadni, azok­nak, akikre számít és akik­ben bízik a nép. A minap Kál községbe lá­togattunk el, ahol már elké­szült az 1959. évi községíej- lesztéss terv és most már an­nak csak jóváhagyása szük­séges. Itt, Kaiban is azt ta­pasztaltuk, hogy a múlt esztendő községfejlesztési tervei valóra váltak,/ vagy elvégzésük folyamatban van. Jövőre 334 000 forintot tesz ki az az összeg, amely jóvá­hagyása után majd a falu építésére, szépítésére, fej­lesztésére szolgál. A káliak jól tették, hogy ezt a pénzt nem akarják elaprózni, ha­nem — ahogyan ők mondták — súlyponti területekre irá­nyozták elő. Mindenekelőtt tovább folytatja a tanács a közkutak létesítését és ezzel lényegében megoldja az ivó- vízhiányt és megkíméli a háziasszonyokat a több száz méterre, vagy éppen egy-két kilométerre való gyaloglástól. A múlt évi községiéjlesz- tési alapból 11, az 195.9-es évben pedig újabb 15 fúrott kutat létesítenek és jelenleg folyamatban van a második számú artézi kút bekapcso­lása is a vízszolgáltatásba. A kutak létesítésére az új községfejlesztési terv 31000 forintot irányozott elő. Második helyen szerepel a tervek szerint a villanyháló­zat bővítése, ügy szeretnék, ha 1959-ben a Bajcsy-Zsi­linszky utcát és a Lehel ut­cát tudnák villamosítani. Ez természetesen nagy és ko­moly munka, amely 700 mé­terrel növelné a község vil­lanyhálózatát. A villamosí­tásra a terv 60 000 forintot irányoz elő. A tervek való- raváltása után Kál község újabb két utcájában alszik majd ki örökre a petróleum- lámpa és gyúl ki a villany­fény. A káliak a következő év­ben tovább építik járdahá­lózatukat és csupán járdási- tásra 123 300 forintot akar­nak fordítani. Már az elmúlt évben is épült járda és ha az új községfejlesztési tervek valóra válnak, akkor a káli járdahálózat eléri a 3 kilo­métert. A .járdaépítés itt is, más községekben is rendsze­rint társadalmi munka igény- bevételével, történik és ezút­tal Is előirányoztak 5 ezer forint értékű társadalmi munkát. A községfejlesztés negye­dik pontjaként szerepel Kál- ban az úthálózat építése. A Lehel utca kikövezését vet­ték tervbe mintegy 1800 négyzetméteren. Az »átépítés­re a tanács 20 000 forintot irányzott elő. íme egy falu gondjai, ter­vei, s ehhez hasonló készült és készül most a megyében a többi községekben is. Meg­valósításuk gondja elsősor­ban a tanácstagok gondja lesz, mert a terv még egy­magában kevés, akarat, és kellő lelkesedés is kell hoz­Z lím Ügy hisszük, a községek­ben egyik sem hiányzik s a következő ííj esztendőben ezek a tervek maradéktala­nul megvalósulnak. Erre leg­biztosabb garancia az új ta­nácsok működése, s nem ke­vésbé az eddig elért ered­mények egész sora. Nincs helye sovinizmusnak A viszneki Béke Termelő- szövetkezet elismerten a me­gye legjobbjai közé tartozik. Egy nagy gondja van csak, sok a tag és kevés a föld. A tarnaőrsi Dózsa, sajnos, a gyengébbek közé számítódik, ott viszont elég kevés a tag a földre, s a szakvezetés is hiányzik. A tagok — szom­szédos községbeliek — már beszélgettek arról, hogy jó volna egyesíteni a két szövet­kezetét, több lenne a föld. nagyobb lehetőségek az állat- tenyésztés fejlesztésére, s a helyes vezetéssel igazán pél­damutatóvá válna a tarna­őrsi tsz is, ez esetben mint a viszneki Béke tarnaőrsi üzemegysége. Az egyesülés­nek azonban komoly akadá­lya van: a sovinizmus. A helyzet ugyanis az, hogy az egyik szövetkezet, a gyöngyö­si, a másik a hevesi járáshoz tartozik. S egyes vezetők, ez esetben nem azt nézik, hogy a hevesi járásnak is érdeke a jól működő szövetkezetek számának szaporítása, hogy a járási határ végső sorban nem országhatár, hanem azt, hogy akkor a gyöngyösi já­ráshoz tartozna a tarnaőrsi Dózsa, s mint üzemegység, esetleg a gyöngyösi járás hír­nevét öregbítené. Súlyos hiba ez és szűk lá­tókörre vall. Nem ártana arra gondolni az egyesülést gátlóknak, hogy végső soron igazán mindegy, melyik já­ráshoz tartozik a tarnaőrsi Dózsa Tsz, mint üzemegység — mellesleg az továbbra is a hevesi járáshoz számítódik — a lényeg az, hogy szaporod­jon a példamutató nagyüze­mek száma, területe, jobban gyarapodjanak a szövetkeze­tiek. S Ka ilyen célokról van szó, igazán semmi helye szűk látókörű sovinizmusnak. •-deák-*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents