Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-29 / 287. szám

1958. december 29., hétfő NÉPŰJSÁG 3 Igazságkeresésen a Területi Egyeztető Bizottságnál — Földünk piszoklengerében az igazság már csak apró szi­getekben fordul elő — jegyez­te meg elkeseredetten egy er­délyi író, akinek életét gya­korta bolygatta fel igazságta­lanság. Csak igazságszigetek lennének? Valóban csak szi­getecskék adnának szűkös he­lyet az igazságnak? De hiszen ez az író a kapitalista világ piszoktengeréről beszél. A mi világunk embersége, igazságos­sága össze sem hasonlítható a régivel. Az igazság szigetei széles kontinensekké nőttek azóta, s az igazságtalanság te­lepült át az apró szigetekre, hogy ott várja meg halálos ítéletét a szocialista társado- lomtól. Ezekkel a gondolatokkal el­foglalva, nézelődtem a Terüle­ti Egyeztető Bizottság váró­szobájában a körben ülő em­berek között, akik igazságért jöttek ide, kicsi és nagy ba­jukra. Benn, a tárgyalóterem­ben újabb igazságkeresőkkel találkoztam, amint jogos, vagy vélt sérelmüket mondták el, s találkoztam velük a lépcsőn, amint bizakodva, mosolygósán, mérgelődve, vagy sírva jöttek ki, attól függően, ki, hogyan találta meg vélt, vagy való igazságát. szalóan az elnök a panaszosra. — így! — Örüljön, ha így megúsz­ta... Még, hogy ráerőszakol­ták a felmondást.:. a hálá- datlan. Legszívesebben ezek­kel a szavakkal búcsúzlak volna tőle a bizottság tagjai, de mérsékelve magukat csak ennyit mondtak: — Majd írásban megkapja a határozatot; S ha a tárgyalás során nem is jött volna rá, milyen lesz a határozat, elárulhatjuk — elutasító; ÜJABB ELBOCSÁTÁS Ezúttal egy gyöngyösi ház­mesternő a panaszos. Az elbo­csátás indoka: átszervezés és mert a házmesterséget kiadta albérletbe. A vállalatot ismerősként „üdvözlik” a TEB-en. Sok munkát adtak korábban a bi­zottságnak. De mióta új igaz­gató van, három hónapja nem volt egy ügy sem. Ügy látszik, kezdődik ... A megilletődött házmesternő bizonyítja igazát. — Tényleg volt néhány eset, hogy segítséget fogadtam, mi­kor beteg voltam... De nem hagyhattam piszkosan a házat, mert akkor tényleg megérde­meltem volna, hogy elbocsás­sanak. Nézzék, itt a lakók vé-' leménye;.. Meg vannak elé­gedve a munkámmal. A vállalat képviselője elis­meri: indokolatlan volt K. Lásalóné elbocsátása. ÉS EGYÉB ÜGYEK... S jön panaszos, panaszos után. Hol a dolgozók, hol a vállalat reklamál. A bizottság alapos megfontolása után hoz­za a döntést, jóváhagyják az idős adácsi éjjeliőr panaszát, aki 12 órát dolgozott, s nyolc órát fizettek neki. Visszahelye­zik állásába H. Károlynét, dön­töttek a verpeléti szeszfőzde alkalmazottainak ügyében, s már jó délutánra jár az idő, de még kint mindig várakoz­nak igazságtételre. — NEM AZ 50 FORINT MIATT... ..: az igazság miatt jöttem be. A társaim dolgoznak, de az ő megbízásukból is beszé­lek — kezdi P. Balázs, a gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyár dolgozója, aki jogtalan selejt-kártérítés miatt jött pa­naszra. — Még márciusban készítet­tük azokat a tengelyeket, ame­lyeket októberben állítólag ki­selejteztek a technológiai osz­tály hibájából. Most meg ránk akarják varrni a kárt. Pedig akkor jó volt az a tengely, hisz átvették tőlünk; — De magának többe került az útiköltség, mintha a kárt megfizette volna — szól közbe az egyik bizottsági tag. — Nem az a fontos, kérem.,-, az igazság! Minket ne nézze­nek selejfcgyártónak, ha nem vagyunk azok. ★ Az igazság... Nagyon igaza van P. Balázsnak, nem az öt­ven forint miatt. Az igazság értékesebb valuta a pénznél a mi munkásaink szemében, mert az igazság nálunk apró szigetből, im világrésszé nö­vekedett a felszabadult ember kívánságára. Ezért utazik be szívesen a gyöngyösi munkás, az adácsi öreg éjjeliőr, az elbocsátott házmester — az igazság miatt. S ezek az igazságkeresőben járó emberek nem hiába jön­nek a bizottsághoz.., K. E. itt a „bírák* NEM HIVATÁSOSAK Az igazságkeresők, mikor nevüket hallva, belépnek az ajtón, öttagú bizottsággal ta­lálják szemben magukat. Az asztal túlsó oldalán nem hiva­tásos igazságügyiek ülnek, ki a dohánygyárból, ki a megyei, vagy a járási tanácstól jött, vagy a szakszervezettől, de valamennyien azzal az erős elhatározással, hogy kihámoz­zák az akták és vallomások tengeréből az igazságot, hogy megfontoltan döntsenek az el­bocsátások ügyében, s bér- és egyéb munkaügyi vitákban. De kát kik és milyen ügyek­kel fordulnak a Területi Egyeztető Bizottsághoz igazsá­gén t AZ ELSŐ PANASZOS... művezető volt. Bérügy­ben. —• Kérem, én ha kellett, bent maradtam a második müszaJsra is, azt néztem, hogy a termelés menjen, Megígér­ték, hogy kifizetik ezt a több­letmunkát, de azóta sem kap­tam meg érte a bért — sorol­ja panaszát, majd a vállalat képviselője veszi át a szót, de nem tud, mert nem is lehet felhozni a vállalat mentségére semmit; Az ügy világos. A többletmunkabérét ki kell fi­zetni; A művezetőnek igaza van. A HÄLÄDATLAN Üjabb panaszost szólítanak. Ka rövid jellemzést Kellene adni róla, így fogalmaznám meg: a háládatlan. Halk, félmondatokkal adja elő „panaszát”. — Kitoltak velem mindig... Éjjeliőrnek tettek ..; A másik segédmunkást meg nem osz­tották be;.- i Aztán rámerő- szakolták, hogy mondjaK fel. — Ki erőszakolta? — A mérnök kartárs! — Igaz volt? — szegezte a kérdést a bizottság elnöke a jelenlevő mérnöknek. — Kérem, én most már lá­tom, szabálytalanul jártam el R. Kálmán ügyében. Már többször figyelmeztettük, mert elaludt az éjjeliőrségen, pe­dig három-négymillió forint értéket őriz. Az egyik éjszaka kétszer is alva találtuk, s kö­zöltük vele: fegyelmi bizottság tárgyalja az ügyét és valószí­nű elbocsátjuk. Javasoltam neki, mondjon fel, akkor nem írjuk be a fnunkaKönyvébe a fegyelmi el­bocsátást . ; . — Tudja, hogy ez szabályta­lan? — szól közbe az elnök. — Igen, tudom. De nem akartam elvágni az útját, hu­mánusan akartam megoldani a dolgot. — így volt? — nézett rósz­OmQ. diáko k (Tudósítónktól.) Zuhogó esőben tapossuk a sarat Ma ki ári Bélával; A vámosgyörki Haladás Terme­lőszövetkezet tanyájára igyek­szünk, ahol ma este lesz az ezüstkalászos tanfolyam elő­adása. A falu és a központi tanya között nad rágs zí j parcel- Iák váltogatják egymást. Az egyiken szántás, a másikon zöldell a vetés, a harmadik parlagon van még. A baráz­dákban ezüstösen csillog a de­cemberi eső vize. A téli álom­ba merült föld felett éhes var­júcsapat húz a Mátra- félé. A Haladás Termelőszövetke­zet tanyáján már együtt ülnek" a hallgatók. Az öreg, hatvan esztendős Szabó Béla, a 67. esztendejét taposó Farkas Ignác, a tankönyvet böngészik. A duruzsoló kályha mellett a tanfolyam két legfiatalabb hallgatója, a 17 esztendős Farkas Marika és Túri Jolán ÜL Megkezdődött az óra. Figye­lem a beszélgetést; Szerettek volna ezek a dereshajú embe­rek régen, fiatalkorukban is tanulni, de akkor nem volt rá lehetőségük. Most igyekeznek bepótolni; Makiári Béla, a tanfolyam vezetője a trágyá­zástant ismerteti. A hallgatók azzal már tisztában vannak, hogy két csoportba tartoznak a trágyaféleségek, éspedig a szerves és a szervetlenek cso­portjába, s már nagyszerűen meg tudják határozni azt is, melyik növénynek milyen a trágyaigénye. A szövetkezetiek, mint az eddigi eredmények is bizo­nyítják, helyesen jártak el, mi­kor önálló tanfolyamot szer­veztek, s olyan előadót kér­tek, aki állattenyésztésben és növénytermesztésben egyaránt jártas, mert náluk ez a két fő gazdálkodási ág. A járási tanács biztosított is előadót M a k 1 á r i Béla személyében, aki hetenként kétszer ponto­san megjelenik a tanyán, akár milyen az időjárás. A szövet­kezetiek pedig szorgalmasan tanulnak. Maguk is tudják, milyen nagy lehetőségek van­nak náluk, hiszen, ott van földjük mellett a vasút, az idén vezették be 70 ezer forint értékben a villanyt, s a gaz­dasági épületek mellett bővi­zű ártézi kút is van. Jó a gazdasági felszerelésük, szép az állatállományuk, a követ­kező lépés náluk a tagok szak­mai tudásának növelése volt, hogy ki is tudják használni az adott lehetőségeket. Erre hi­vatott most ez a tanfolyam, mert jövőre nagyobb eredmé­nyeket akarnak elérni. S ahogy mi az itteni embereket ismerjük, biztos nem vesznek kárba a tanfolyamon töltött órák. Mert amit itt megtanul­tak, azt jövőre a gyakorlatban fel is használják majd; Szerető, odaadó Qzegény, mindenkitől elhagyott öreg- ember! Ott él árván a szociális otthonban.., Nem! Ne mondjátok ezt, emberek, azokról a bácsikról, nénikről, akik egy ódon épület bolthajtásai alatt tesznek-vesznek, sietnek, sétálgatnak, — ki ahogy tud — nap mint nap. Mert nem mindenki által elhagyottak, mert nagyon is vigyáznak rájuk féltő gonddal, min­den apróságra kiterjedő, szerető figyelemmel. A régi aggházak emléke támad fel, ha a szociális otthon kerül szóba? Hol vannak azok már, s hol tartunk azóta mi is, a Dunántúlon, az Alföldön, vagy akár csak itt, Egerben is. A szűk, egészségtelen Csákány utcai szociális otthont is kinőttük, elköltöztettük belőle öreg­jeinket ebbe a mostani házba, amely a Szép- asszonyvölgyre néz árkádjaival, s amelynek gyönyörű parkjában oly jó sétálgatni nyári délutánokon. Most tél van. Néhány nappal karácsony után. A 76 idős ember üldögél a szobákban, s ki tudja, hányadszor nézegeti már meg, mi is van abban a kis ajándékcsomagban, ami az ebédlő hatalmas három méteres fenyőfája alól került ki számukra. Az ünnep előestjén mindannyian ott to­longtak a fa körül. Nézték, csodálták a csillogó díszeket, a csillagszórót, az aprófényű gyertyá­kat, s az ajándékzacskók tartalmát, a narancsot, almát, szaloncukrot, csokoládét, nápolyit, ci­garettát. Mint a gyermekek. A megelégedett, boldog gyermekek. Közülük többen már ismét azzá lettek. S legnagyobb részük szá­mára, ha ez a második is, mégis az igazi. 4 Itt van mindjárt Bóta néni. Egy nyáron készült fényképen vidáman, mosolyogva, cite- rát ütögetve látni. (Most nevetve vallja be, hogy nem is tud játszani a hangszeren, csak Így akarta magát lefényképeztetni.) 10 éves korában dolgozni kezdett. Volt napszámos, vendéglőkben mosogató, s ki tudja, hány felé, hány helyen — mosónő. Végül magára maradt. Rossz szemeivel, másként is megviselt egész­ségével. A szociális otthon vette pártfogásába, már vagy 10 éve. A Csákány utcában is la­kott, s nem kellett biztatni, hogy ide, az új helyre is eljöjjön, pedig a kényelem, a rendes, tiszta környezet, akkor még hol volt! Pokró- \cokkal leterített ágy, a völgyben messze a gondoskodással kút, szegényes körülmények. Ma virágos ágy- terítők, jó meleg dunna, vízvezeték, rádió, minden van ebben a kis paradicsomban. Bóta néniék számára ez az otthon már valósággal az. Paradicsom. Ahol, aki tud, akinek van ereje, önszántából dolgozgathat a ház körül — mint Bóta néni a konyhában —, vagy a 14 holdnyi földön, szőlőben, gyümöl­csösben. — Jó itt élni — mondja Venczel István bácsi. — Nem is megyek el innen, míg meg nem érem a 100 esztendőt. Mert én addig élek... S tréfás szavaiban több a komolyság,-mint gondolnánk. Tiszafüreden élő lánya kétszer is hívta már haza. De nem ment. Beteges. Itt rendesen, lelkiismeretesen kezeli az otthon orvosa, — a lányánál nem törődnének így vele. Tudja is, mondja is. S hálás végtelenül. Dolgozik örökké. Tesz-vesz, segít, ahol úgy érzi, szükség van rá. Hiába minden kérlelés, hogy vigyázzon jobban megrongált egészsé­gére, hiszen ő is már 10 éves korában kezdte. Sokszor Bóta nénivel együtt zselléreskedtek. A munka szeretete a vérében van. Az hajtja. Mint Pólyák, Gyulai, és Kovács bácsit, akik ha csak néhány falevél hullt is le a fákról, minden reggel udvarsepréssel kezdik a napot. Vagy, mint a 84 éves Vincze Sándort, aki a férfiak gyengélkedő szobájában az éjszakai ügyeletes: vigyáz társai nyugodt, békés pihe­nésére. Oly jó ezek között az emberek között ilyenkor, karácsony táján. Látni a ráncos arco­kat, amint — nem, nem sírnak, vagy borul­nak el —, mosolyognak, szívből, boldogan. Többen vannak olyanok, mint Bóta néni: egymagukban élnek, hozzátartozójuk nincs, mások meg, ha van is gyermekük, rokonuk, karácsonyi jókívánságokra nem számíthattak, — mégis érzik, hogy nincsenek egyedül. A régiek és újonnan jöttek, a néhány hónapja itt lakó Hegyi István és az egy hete beköltö­zött Barcza János is, mint látják, tapasztal­ják: millió szív melege veszi körül a Szépasz- szonyvölgy oldalán épült otthonukat, szerető, odaadó gondoskodással. Legalább öreg nap­jaikra kapják meg azt, amit fiatalságukban megtagadott tőlük az élet.,, Tóth istváu a selypi Cementgyár kazánfű­tőjét csali úgy ismerik az üzemben, hogy Pista bácsi, az éklehúzó. Az üzemben senki nem tudja olyan ügyesen le­húzni az ékeket a fogaskere­kekből, mint ő. De nemcsak ott, hanem a munkahelyén is kiválóan megállja a helyét. A nyerskő szállításnál dolgozik; mint kazánfűtő, s igen agy része van a jóminőségű ce­ment készítésében. 17 éves munkaviszonya alatt már több esetben jutalmazta az üzem vezetősége jó munkájáért. Eredményes évet ünnepeltek a gyöngyiisi vasutasok Baráti hangúlatú beszélge­tésre gyűltek össze nemrégen a gyöngyösi vasútállomás dol­gozói, melyen egy eredmé­nyekkel teli évre tekinthettek vissza. Mert eredményes volt ez az év. Az állomás dolgozói él­üzem szinten végezték munká­jukat. Igen sokat segített az ered­mények elérésében az évköz­ben megszervezett kommunis­ta őrjárat, melynek tagjai ébe­ren vigyáztak .arra, hogy az állomás munkája zavartalan legyen, hogy minél kevesebb bírság és fekbér terhelje az állomást. így tudták elérni, hogy heteken keresztül egyet­len órát sem tartózkodtak az állomáson a kirakás után ide­gen kocsik, amelyekért súlyos összegeket kellene fizetni, ha tovább várakoznának. De jelentős javulás mutat­kozott ez évben az emberek egymáshoz való viszonyában is. Egyre kevesebb az intrika, az állomás dolgozói őszintén megmondják véleményüket, s így közös nevezőre hozva el­gondolásukat, minden erejüket a munka jobb elvégzésére irá­nyíthatják. Fegyelmezetlenség az utóbbi hónapban nem fordult elő, s az elmúlt két hónap folyamán csupán két késett vonatot to­vábbított az állomás, s bár létszámhiánnyal küzdenek, a téli forgalom által kirótt ne­héz feladatokat így is becsü­lettel megoldják. Ilyen eredményekkel zárták az évet a gyöngyösi vasuta­sok, s erről emlékeztek meg nemrég tartott baráti összejö­vetelükön; Bezzeg Lajos Fillérek liől Gazdasági életünk minden területéül' meghallgatásra" ta­lált a kormány takarékossági felhívása, s : az eredményt, most hónapok múltával lehet igazán lemérni. A Sarudi Gép­állomás dolgozói jelentették a napokban., milyen szép ered­ményeket érteK el az önkölt­ség csökkentése terén, az lesz a forint üzemanyag és alkatrész-taka­rékossággal. Minden fillér ér­tékre, minden csepp jizem- anyagra vigyáztak, s így elér­ték, hogy az egy holdra eső művelési költséget 132 forint­ról 123 forintra csökkentették, így már több mint 200 ezer forint nyereséget fizethettek be. Karácsonykor hallottuk... — Üdvözlöm, toboz vagyok. — Én is, csak nem vagyok náthás. — Mért vagy szomorú, paj­tás? — Na hallod, nem elég, hogy felakasztottak, még meg is esznek. Konkurreneia.. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents