Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-29 / 287. szám

4-MEPÜJSAG 195Í. december 29., hétfő A ITT !9S8e évi eredményeit®©! és jövő terveiről Dr. Némedi Lajos nyilatkozata Kedves karácsonyi ajándék — Árgyilus király h az egri Gárdonyi Géza Színházban Á Tudományos Ismeretter­jesztő-': Társulat az . egész or­szágra kiterjedő hálózattál rendelkezik. Nemcsak a me­gyeszékhelyeken, városokban vannak szervezetei, hanem a járásokban is működnek szer­vező titkárai, hogy a vidéken élő értelmiséget összefogja., aktivizálja és részeltesse az értelmiség közös munkájában — társadalmi forrnák között. Ezért tehát nem érdektelen, ha a társulat működéséről megkérdezzük dr. Némedi La­jost, a társulat Heves megyei szervezetének elnökét. Az elmúlt évben végzett munkáról általánosságban az alábbiakat mondotta: — Az idei munka ismerte­téséhéi vissza kell mennünk az 1957-es évre, mert az ma­gyarázza tevékenységünk jel­legét. Az 1957-es év a társulat életében is kevés gyümölcsöt hqz&tt, nem volt termékeny: munkánkra rányomta bélyegét az ellenforradalom utáni esz­mei zűrzavar, nyomott hangu­lat uralkodott az értelmiség Boraiban, az értelmiség visz- 6zahúzódott a társadalmi meg­mozdulásoktól. Ez a folyamat az 1957-es év végére feloldó­dott és 1958-ban a megtartott előadások számát tekintve, túlszárnyaltuk az 1955. évi színvonalat. — A társulati taglétszám Is jelentékenyen . szaporodott 1958-bán, Főkép fiatal értel­miségiek és elsősorban vidé­kiek léptek l>e a társulatba : pedagógusok, orvosok, agronó- musok. Megerősödtek a járási szervezetek is, különösen a gyöngyösi és hatvani járási szervezet. Hatvanban például élénk klubélet folyik. Egerben a társulat belső élete megle­hetősen lanyha, ez azonban külső okokra is (a helyiség elégtelensége, stb.) visszave­zethető. — Megyei viszonylatban ko- moly vívmánya a társulatnak, hogy a ■ Bugát Pál Szabadegye­tem r^iködik. Jelenleg ilyen szabadegyetem az ország ,hét városában működik csak és pl.. Debrecen nem tudta meg­valósítani ezt a hasznos mű­velődési fórumot. —- A Szülőle Akadémiája, a K rSZ A kadémia is szépen mű­ködött a jelentősebb helyeken. Előadássorozatot készít a tár­sulat- a nőtanács számára. Mindehhez - természetesen 1 iz- tosílja. az előadókat is. A Szü­lők Akadémiájának Hatvan­/VAVvV -MAVAWWvWvVWVWA 11 ban nagy sikere volt, bérlete­ket rendszeresítettek az elő­adások látogatására és a hall­gatóság gyakran több száz fő­ből állott.- A sikeren felbuz­dulva a hatvani szervezet most kiviszi az előadásokat Apcra, Lőrincire, Selypre. — Atársulat segítségével és jelentős közreműködésével rendezte meg Egerben az Iro­dalomtörténeti Társulat ván­dorgyűlését: az előadások so­rán rendezték meg a nagy ér- deklődésssel kísért vitát a né­pi írókról. — Párthatározat, de a Tár­sulat országos közgyűlésének határozata is, hogy á munká­sok között végzendő ismeret­terjesztő munkát el kell mé­lyíteni. Ezen a téren is mu­tathatunk fel eredményeket: a megyében 26 vállalattal va­gyunk. szerződésben. Előadókat küldünk, hogy a munkások képzettségi színvonalát emel­jük. A jövőben az a tervünk, hogy a megye nagy üzemeiben munkásakadémiákat létesí­tünk. Ilyen irányban folynak tárgyalásaink. Ez a munka csakis a SZOT támogatásával lehet gyümölcsöző. — A falun végzett munka sokszor nagyobb sikerrel megy, mint a városi- Még mindig ke­vés azonban a szocialista szek­torban megtartott előadások száma. Hét állami gazdaság­ban tartifnk. rendszeresen elő­adásokat. — A közgyűlés határozata értelmében a jövőben a tagdíj 50 '—int lesz, de a tagdíj ma­gában foglalja a társulat egyik lapjának az évi előfizetését is: a tasok választhatnak a Tár­sadalom- és Termesze ttudo- mányi Közlöny és a Valóság című folyóirat között. Nem le­becsülendő az a körülmény sem, hogy a társulatnak saját könyvkiadója van. A jövő évi tervekről dr. Né­medi Lajos az alábbiakat mondja el: — December 22-én elnökségi ülésen határoztuk meg a jövő évi főbb tennivalókat. Két kérdés csoportosítja tenniva­lónkat: a társulati belső élet fellendítése és a munkások és parasztok között végzett isme­retterjesztő munka megjavítá­sa. — El akarjuk érni, hogy a szakosztályi vezetőségek kol­lektive dolgozzanak, ne csak a végzendő munka tematiká­ját beszéljék meg, hanem az előadásokat meg kell vitatni, azokat kritika alá kell vonni. Félévenként a szakosztályok rendezzenek vitaestet, amelyen az ismeretterjesztés tartalmi és módszertani kérdéseit be­széljék meg a szakosztály tag­jai. Fontos dolognak látszik és tervbe vettük a tapasztalat- cseréket a szomszédos megyek társulati, szerveivel, pl. Bor­sod megyével. Részt kívánunk venni a miskolci táiértekezle- ten, mert a közös problémák megbeszélése hasznos. Gyön­gyösi szervezetünk jelenleg Váccal építette ki ilyenirányú kapcsolatait. — A munkások és parasztok közötti ismeretterjesztő mun­ka megjavításánál elsősorban a megye üzemeire gondolunk, a Hatvani Cukorgyárra, Selyp­re, Petőfibányára, stb. Ezeken a helyeken munkásakadémiá­kat szeretnénk létesíteni. Az üzemi bizalmiak részére köz- gazdasági ismeretekből tanfo­lyamot, a párthatározatnak megfelelően szakosító tanfo­lyamokat. Mindezek a tervek az üzemek igényén is múlnak. A társulat készen áll. hogv ilyen szerződéseket kössön a nagy üzemekkel. — A parasztság körében végzendő munka csak akkor lesz eredményes, ha járási szervezeteink megerősödnek és az állami gazdaságokhoz hasonlóan ismeretterjesztő elő­adások megtartására szerző­déseket kötünk a jobb tsz-ek- kel. — A társulat megyei szer­vezete készül a Tanácsköztár­saság 40. évfordulójának mél­tó megünneplésére. Március­ban a Történelmi Társulat észak-magyarországi csoport­jával együtt vándorgyűlést rendez Egerben. Beszélgetésünknek már-már végére értünk, amikor jegyze­teiben lapózva fontosnak tart­ja megjegyezni dr. Némedi Lajos az ifjúság kérdését: — Tanulmányozni kell az ifjúság között végzett munka módszerét. Ezért dr. Böőr Pé­ter, a Megyei Bíróság elnöké­nek vezetésével bizottság ala­kult, amely elemzi az eddigi munkát és javaslatokat, elgon­dolásokat dolgoz ki a munka megjavítására. Ez az ügy az országos közgyűlés elé kerül. Reméljük, hogy a mi megyei szervezetünk jelentősen hozzá­járul majd ennek a kérdésnek mihaanarábbi megoldásához — jó javaslataival és gyakorlati elgondolásaival. 1958* december 29, hétfői I6u6-ba.rr’ halt meg Bocskai Ist­ván. 1919. Korvin Ottó, László Jenő és társaik meggyilkolása. 1941. A fasiszták aljas módon meggyilkolták Osztyapenko és Steinmetz kapitányt, a Szovjet Hadsereg parlamentereit. V Névnap C? Ne feledjük, kedden: DAVID 'tx -m* rin in Bi-fc — A MEGYE iskoláiban jól kihasználják a karácsonyi szünidőt. Ahol szükséges, ala­posan kitakarítják a tanterme­ket elvégzik az apróbb javítá­sokat, hogy január 5-én ismét tiszta, rendes tantermekben folytathassák a tanulást a kis és nagy diákok. — EGERCSEHI bánya szakszervezeti bizottsága 1800 forint értékű karácsonyi ajándékkal lepte meg a bá­nyászok gyermekeit. — ALTALANOS ismeretier­jesztő előadásokat tartanak esténként az egercsehi bánya­telepen. Az előadások kereté­ben a technika fejlődésével, a takarékossággal, az alkoholiz­mus elleni harccal, az egész­ségügyi kérdésekkel és a tár­sadalmi tulajdon védelmével foglalkoznak. — SZERDÁN este 6 órai kezdettel bensőséges évzáró ünnepélyt rendeznek az Egri Finomszerei vény gyár felné­meti kultúrházában. — A TAN ÁCSKÖZT ARS A- SAG megalakulásának 40. év­fordulója tiszteletére rende­zendő ünnepségek részletes programjának kidolgozására december 31-én bizottság ala­kul Egerben. A bizottságban a párt képviselőin kívül, helyet kap a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a KISZ, s több tö­megszervezet képviselője is. ^mmmmsrnrnrnrnBeaxes MUNKÁSOTTHON MOZI műsora december 29-én: Vihar Itália felett Az egri . Gárdonyi Géza Színház művészei szép aján­dékkal kedveskedtek kará­csonykor a város gyerekeinek. A színház szakszervezeti bi­zottsága kezdeményezésére és égisze alatt mutatta be Papp István bájos meseoperettjét, az „Árgyilus királyfi”-! A há- romfelvonásos mesejáték, amelynek zenéjét is a szerző állította össze, megnyerte a legnagyobb kritikus tetszését: a gyerekét. Árgyilus királyfi és Tündér Ilona megismerke­désének, szerelmének, a sze­reiéin viszontagságainak és boldog egymásra találásának története több tapsot és lelke­sedést, több érzelemnyilvání­tást hozott, mint a felnőttek társadalmában bár a legna­gyobb dráma, vágj' vígjáték is. Sikert hozott, igaz sikert a nemes és jószándékú kezdemé­nyezés, a kedves karácsonyi ajándék. S ebben magán a «is­sén túl elsősorban a színészek­nek, a rendezőnek van érde­me, nekik jár az elismerés. Sok-sok mókával fűszerezve, a szó legszorosabb érteimébe vé­ve is, játsszva, de az adott le­hetőségeken belül mégis mű­vészi igénnyel vitték színre a három előadásra tervezett me­seoperettet. Forgács Kálmán, Kovács Mária, Csapó János. Pálffy György Olasz Erzsi, Déri Má­ria, Pusztai Péter, Lenkey Edith, Fekete Alajos. Szüry György, Herédy Gyula Erőss Irén és Horváth Árpád -a ren­dező minden elismerést meg- ■ érdemelnek ezért a karácsonyi ajándékért. Megérdemelték: meg is kap­ták a gyerekek lelkes tapsá­ban, csillogó szemében, boldog örömében. (gy. ■ .0) A tudás mámorító — A relativitás elmélete — ma­gyaráztam a kis­lánynak, aki olyan szép volt, hogy félszemmel is sok volt nézni és olyan fiatal, hogy az már kihívásnak számított. — A re­lativitás elmélete — mondottam — Einstein nagysze­rű alkotása, mert alkotás az, való­sággal ajtót nyi­tott a világegye­tem addig még nem érthető és nem is magyaráz­ható titkainak fel­tárására... A kislány két barna szemével oly áhítattal és tisztelettel nézett, hogy rendkívül büszkeség töltött el, hogy nem győztem hálálkod­ni a népszerű tu­dományos folyó­iratnak, amelyből oly könnyen sike­rült egyet-mást bemagolnom. Most a tudomány mű­velőjének látszom ezelőtt a kicsi dé­mon előtt olyan i embernek, akinek kisujjában van a magfizika minden alapvető problé­mája, aki nemcsak beszélni tud a fo­tonrakétákról, de ha szükséges, há­zi műhely' ben össze is barkácsol­ja azt. — Nem unta­tom? — tettem fel a kérdést, csak úgy szokásból. — A világért se, nagyon, nagyon érdekes, amit mondani tetszik — nézett rám őzike szemeivel, hogy fellelkesülten tér­tem rá az izotó­pok szerepére « modem tudo­mányban és ki­tértem arra is, hogy ma már szinte játszi köny- nyedséggel oldha­tók meg olyan problémák, éppen a segítségükkel, a- melyek még egy évtizeddel ezelőtt is az utópia vilá­gába tartoztak. Beszéltem a radio­aktív szénről és az állósaurusról, a hormonok szere­péről kellő óva­ízével tossággal és • mágneses tér sze­repéről a Zeta re­aktorban. .. Beszéltem, han- gom győztesen csengett, a tudo­mány és a férfi összefogásának győzelme ült most diadalt a tévhit felett, hogy a'nők­nek, a fiatal lá­nyoknak nem kell a bölcsesség, c férfiúi lángelme, a tudás mámorító íze... Beszéltem, s ele­kor megszólalt va­laki a hátam mö­gött. Idősebb, •*. szemüveges férfi volt: — Valami baj van kérem? Felpillantottam. A lány sehol. Az-’ azhogy egy fiú, egy buta kis le­gényke . oldaján ringatta magát, hátra sem nézve. Pfuj! Az a sihé- der most biztos két bogár szemét dicséri, s fogalma sincs, hogy mi történik a Wilson- féle ködkamrában. (egri) (11) Jack megértette a készülék munkájának elvét, s emléke­zetébe véste a vázlatot. Akár le is tudta volna rajzolni egy ugyanilyen óriási másolópapír­ra. De- ahhoz, hogy hihetetlen memóriáját, és elemzőkészsé­gét megőrizze, egy integrátor­ra is szüksége volt. Peterson elhatározta: ha tö­rik, ha szakad, lemásolja a kézirat számításait meg a rá­dióvázlatot. A papírhalomból kirántott néhány tiszta lapot és lázas munkához fogott. A munka lassan haladt. Gondolatai messze előresza­ladtak, a képletek kis szám­láncait és agyafúrtságait fel­jegyző keze azonban csigalas­súsággal mozgott. Be kellett látni, hogy ezzel a módszerrel nem boldogul. Jack bosszúsan eldobta ce­ruzáját. Mi lenne, ha egysze­rűen fittyet hányna az egész­nek, fogná a kéziratot és meg­szökne Greenhouse-ból? De hová fusson? Hizszon- négy óra alatt még Szingapúr­ba sem jutna el innen. Az autóúton bizonyára útját áll­nak Harwood nyomozói, ha pedig a dzsungelben rejtőzne el, vagy a lázongó bennszülöt­tek kezére, vagy a ragadozók karmaiba kerülne. Legalább egy fényképezőgépe lenne! Bámulatos: ahogy a fényké­pezőgépre gondolt, a film sza­gát is megérezte. Igen, igen, azt a finom, különös szagot, melyet még lelkes fotoamatőr korából ismert, most sokkal erősebben és egészen tisztán érezte. Ami annyit jelentett, hogy film is volt a szobában! Ha valaki csak néhány órá­val ezelőtt azt a feladatot ad­ja a mérnöknek, hogy egy el­rejtett tárgyat keressen meg a szagáról — bizonyára kineveti az illetőt. Most meg. ahogy ta­lán az ősemberek tették, tág orrlyukkal szimatolt körül a helyiségben. De a „rádiósisak” kurta zsinórja miatt nem juthatott el mindenhová, integrátor nél­kül pedig tehetetlen volt a sötétben. Peterson mégis meg­kísérelte a dolgot. Előbb azon­ban újra nagyon figyelmesen lefülelte a párbeszédeket. Harwood gyendéd, behízelgő hangon beszélt: — ...Mister Knipps meg ez ön milliói együttvéve ellen­állhatatlan erői jelentenek... Betsy izgatottan csicsergett: — Hol maradhat ilyen so­káig? Peterson elszántan levette a sisakot és a hirtelen támadt sötétben tapogatózva, ment az ablakig. Leengedte a súlyos, sűrű redőnyt, bekapcsolta a régen kiszemelt asztali lám­pát és kinyitotta a szekrényt. Szerencséje volt. Nemcsak a nagy készlet rendkívül fény- érzékeny filmet találta meg, hanem a „Kontax” fényképe­zőgép automata-vakuvaZ fel­szerelt legújabb modelljét is. Jack Peterson minden lapot külön lefényképezett, s közben odo-odalépett a ,,rádiósisak”- hoz is, hogy kihallgassa a be­szélgetést. A rádióvázlatról mindenesetre tíz felvételt ké­szített. A munka végén aztán rendberakta a kézirat oldalait, összekötötte a mappát, helyre­tette a fényképezőképet és zsebredugott nyolc kazettát, egyenként harminchat felvé­tellel. ötszáz meg háromszáz az nyolcszáz! — gondolta Jack Peterson. S az integrátor elé, a karosszékbe ült. — Tehát egy­egy kazetta százmillió dollárt ér! ■■ . De az elképzelt boldogság még nagyon messze volt tőle! Amikor a sisakot felvette, ezt hallotta: — ...nincs még késő, Betsy? — Ó, dehogyis, Henry! Min­denképp látni akarom a ma­ga csodáit! Harwood és a milliomos leá­nya tehát mégis idejön. Köze­ledik a döntő pillanat. Jack különös nyugalmat ér­zett. Tekintetével átkutatta a szobát és egy súlyos bronz- nyomatékot választott ki: erős kézben rettenetes fegyver le­het. Aztán a legfontosabb tár­gyak között mérte fel a távol­ságot: helyzetükre később is emlékezni akart. A leejtett ce­ruzát felemelte, az asztalra tette, majd kikapcsolva az in­tegrátort, az ajtóig tapogató­zott. Ott a függöny mögé állt és jól megmarkolta a nehezé­ket. Hosszú-hosszú percek teltek el. A folyosón egy lépést sem lehetett hallani. A várakozás most már tűr­hetetlen lett. — Na, gyere már, gyere! — suttogta Peterson, s alig tud­ta megfékezni izmainak reme­gését. Jack az a fajta ember volt, aki ingerültségében döntő, sőt meggondolatlan tetteket is el­követett. Akaratát a legkisebb késedelem is megbénította, ké­telkedést szított benne és arra késztette, hogy megoldást ke­ressen. Most is így történt. Felindu­lását lassanként apátia, kö­zöny váltotta fel. Az arany­pénzek látomása nem zavarta többé. Legszívesebben már az ágyában feküdt volna, mély álomba merülve. Talán azért is mulasztotta el az egyetlen kedvező pillana­tot. Peterson a folyosó felől vár­ta Harwoodot. De a főnök és a milliomoslány olyan várat­lanul jelent meg, mintha a földből pattantak volna elő. A betontömb mögötti fal könnye­dén legördült, s akkor kide­rült, hogy Harwood dolgozó- szobája csak egyik szöglete az óriási laboratóriumnak. Petersont és Harwoodot alig egy méter távolság választot­ta el. Csak ugrásra kellett vol­na feszítenie izmait és... De Jack Petersont úgy meg­zavarta a hirtelen felgyulladó, vakító fény, hogy mire fölesz­mélt, késő volt. Harwood és Betsy Knipps a laboratórium közepén, a betonalapzaton álló hatalmas építményhez lépett. Ez a gép egy csíkbogár ezer­szereséhez hasonlított, amely maga alá húzza a lábait — bár ilyen hibátlan, áramvonalas alakja, tökéletes, átlátszó mú- anyagpáncélja egyetlen vízi­lénynek sincs.. S amikor Har­wood megnyomott egy kap­csolót, a hasonlóság még szem­betűnőbbé vált: a páncél alatt úgy villogtak és lüktettek a rá­diólámpák ezrei, hogy az épít­mény szinte megelevenedett * felemelkedett talapzatáról, hogy mindent elpusztítson, ami az útjába kerül. A készülék — nsupa nikkel, üveg, műanyag, huzal, tekercs, kapcsoló és számlap — fensé­ges és rendkívüli látványt nyújtott. A két ember szánal­mas kis hangyának tetszett mellette, Betsy Knipps rajongással ve­gyes félelemmel nézte a köz­ponti integrátort. — Micsoda tündérjáték! — suttogta! — Ez hát az az agy, amellyel a legnagyobb bölcsek sem tudnak versenyezni?! — ...és amelyet ön örökre meghódított! — fejezte be a mondatot gálánsán Harwood. — Akkor máris élni akarok a jogaimmal! —r Nem, Betsy.., — Har­wood megsimogatta haját és karonfogva a lányt, a dívány felé indult. — Nem lehet. Ez a gép valóságos szörnyeteg... Üljön le, kedves. Jobb. ha ket­tesben álmodozunk. Hallott már valamit Templer profesz- szorról? Betsy gondolattalanul lógáz- ta a lábát és fíntorgatott: —- Arról az őrült papról? 'Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents