Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-25 / 286. szám

1958. december 25., csütörtök

népújság

s

...hogy melegednének az emberek

Karácsony. „... jó most, ahol nem vágtak ablakot, — fa nélkül is befül az emberektől;” Karácsony. A Múzeumkert mindenki karácsonyfája alatt, amely a senkik karácsonyfája volt, vacogó hangon száll az ének a soha nem örvendezők száján: „Pásztorok pásztorok, örvendezve” ... Karácsony. Levelet ír az apa a „szent estén”, haza, onnan, ahol nem szent az este, de véres ígéretét tartogatja az éjnek, s ahol nem a csillagszórók fénye, hanem a tüzérségi tüzet jelző rakéták fénye világítja be azt az istállót, amelyet a bibliai barmok se bírtak volna ki, — a lövészárkot.

Karácsony... karácsony... karácsony! A hit, a szeretet, a békesség, a vallás, a barátság, a fenyő, a tél ünnepe, te rettenetes egykori palást, amely eltakartad mindazt a szennyet, amely nem hit volt, de a hívők meggyalázása, nem szeretet, de gyűlölet, nem béke, de háború fegyverrel és törvénnyel, nem barátság, de az orgyilkosok kéznyújtása, amely jó, ha borókát hoztál tört cserépben és telet, nem „legalább húsz fok” hideggel.

Ott álltak hegyes orral, tátogó szájú cipővel, kétarasznyira kibújva a hóból a holnap proletárjai, az akkori ma nyomorult és vézna gyermekei, ott álltak vacogva és hallgatva, amint a békességről szólt a szó és az ének. arról a békességről, amelyet soha nem éreztek még rövidke életük alatt, s úgy volt, hogy ván soha sem érezhetnek. Ott álltak a senkik karácsonyfája alatt, s hallgattak szép szavakat fizetségül a rongy-ajándékokért, szép szavakat a békéről, s apjukat talán akkor tépte szét a gránát, a szeretetről és a szegények alázatáról, amikor a tüdőbaj és a tőke versengve nevelte alázatra a város peremének kiégett szemű lakóit.

Rettenetes kor, rettenetes ünnep voltál karácsony és oly fájó, de oly jó is a visszaemlékezés ma, amikor nincs mindenki karácsonyfája, de van mindenkinek karácsonyfája, amikor van hit a holnapba, szeretet a törvényben, emberben, s béke a világon, békességsóvárgás a szívekben. Amikor, ha azt mondom, hogy a béke és szeretet ünnepe vagy, akkor ez nemcsak mondás, nem tavalyról félretett és idén újból elővett karácsonyi szép-beszéd frázisa, hanem boldog és beteljesült valóság.

Mi gyújtottuk meg igazán a gyertyákat a karácsonyfákon! Mi adtunk fényességet a fának, szikrát a csillagszórónak, mi tettük meleggé a szobát és otthonossá, mi tettük boldoggá az arcokat és békességessé a szíveket. A százszor és ezerszer meggyalázott karácsonyt mi fejtettük ki bátor és tiszta kézzel a múlt szennyének, hazugságainak burkából, s lett az, ami: a szeretet és a béke ünnepe.

„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, & hogy melegednének az emberek... Azt a tüzet, ó, jaj, meg kéne rakni, — hogy fölengednének az emberek!”

Nagy-nagy tüzet raktunk és ráhánytunk mindent, ami antik, ócska, mindent, mi múlt és-hazugság, ráhánytuk a csorbát, töröttet és felszaggattuk a kamrák kilincsét, leolvasztottuk a zúzmarát a városról, a berekről és a nagy-nagy tűz behatolt mindenhová, hol ember él és dolgozik, hol ember szeret és remél, hol ember lett az ember a saját karácsonyfája alatt. Ezt tettük mi, egykor csepegő orrú, kis fázós, szürke verebek, kik ott álltunk a mindenki karácsonyfája alatt, ott fagyoskodtunk a rég kihűlt kályhák tövében, kuglerről álmodozva, mikor már kuncogni se volt , krajcár a zsebünkben. Ezt tettük mi, kik ott éltünk a város peremén, vagy a zsellérlakások mélyén, ahol a csodásán szép karácsony éjben lyukat ütöttek a falon, hogy átjöjjön az istállóból a barmok melege. Nem a kis Jézust, a zsellér újszülöttjét melegítette a jószág, amelyben — im, megvalósult bibliai történet — több adakozás volt, mint gazdájában, aki ugyan elküldte fia elrongyolódoít cipőjét a fényes és-nagy mindenki karácsonyfája alá.

Gyúljatok meg karácsonyi gyertyák, terül, jetek meg, asztalok! Gyúljatok meg szerte a világon, ott is, ahol még oly gyönge a fényetek: a mi gyertyáink erősítik sápadt lángjaitok; a mi békénk kisugárzik rátok is és erőt ad nektek is, szegényes asztalok sovány ün neplői! Gyúljatok meg, karácsonyi gyertyák és hirdessétek mindennél fényesebben a sze- retetet és a békét, az emberiség békéjét, amelynek nagyságát nem a mindenki kara csonyfája, hanem mindenki saját karácsonyfája alatt érzi leginkább. Lobogjon lángotok: nem jöhet vihar, hogy eloltsa fényetek, nem nyúlhat hozzátok kéz, hogy megfossza díszetek, hogy a rombadőlt ház törmeléke terüljön az asztalra, s a keserűség könnye telepedjék az arcok mosolya helyére.

Lobogjon lángotok ott is, mindenütt, ahol vihart szeretne készíteni a békesség gyűlölője, ahol könnyet és vért fakasztani az, kinek faunarcát a kenetteljesség álarca sem takarhatja el. A béke, a szeretet lángja, a gyertyák kicsiny lángja erősebb minden tűzvésznél, bármilyen tűzhöz értő is szeretné oly magasra rakni, hogy ne melegedjenek, de megégjenek benne az emberek. A milliárdnyi gyertya fénye, s ott a fa alatt a milliárdnyi kézfogás erősebb, mint a hidrogénbomba rettenetes hője és erősebb, minden pusztító fegyver erejénél.

A béke, a szeretet legyőzhetetlen. A pusztítás, a vér legyőzhető. Ha a kicsi lángok pilletánca egymásba fonódik, mint a munkáskezek a fák alatt, ha az élet, a mosoly, a terített asztal akarása, a mindenki karácsonyfája tagadása erősebb a halál élő munkatársainál.

. Karácsony, Évezredek békevágya testesül meg, fenned. Törvényt és helyet kaptál nálunk, mert a miénk vagy. A miénk, Akikben van áhitat és hit az Ember, a teremtő, alkotó, a holnapot formáló ember iránt, akikben van erő és akarat, hogy a holnapi évek végtelen karácsonyainak melegét, fényét, boldogságát és békéjét megőrizzük.

Mert: „Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég”, „ ... mert mi lángot raktunk — „a fázó homlokok mögé”,

Gyurkó Géza

fl takarékos munka eredménye

Ez év harmadik negyedévének eredményei még nem ismeretesek, és az év végéig még javulhatnak az eredmények, de már az eddigi számítások is azt mutatják: az egész évi takarékos munka meghozta a várt eredményt és az üzemek nagy részében oszthatnak nyereségrészesedést.

Általában egy-két heti visz- szatérítésre számítanak az üzemekben és csak igen kevés vállalatnál számítanak ennél nagyobb visszatérítésre.

Egyedül talán a gyöngyös- oroszi ércbányánál lesz egyhavi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés. Ennél még nagyobb összeget is kifizethetnének az eredmények alapján, de a rendelkezések szerint a legmagasabb kifizethető ösz- szeg egyhavi fizetésnek megfelelő részesedés.

S ez sem lebecsülendő ösz- szeg.

Teljesítették éves tervüket

A megye kisipari szövetkezetei közül az egri, gyöngyösi, hatvani fodrász- és fényképész-szövetkezet, a hatvani, recski és a tamaőrsi vegyes ktsz. vezetői jelentették, hogy határidő előtt befejezték az éves tervüket.

A három város fodrász- és fényképész-szövetkezetének dolgozói az év hátralevő részében még 700 000 forinttal gyarapítják a közös vagyont.

(Fotó: Márkusz)

A téli napokban is találnak munkát

— Határsxemlén a poroszlói Béke Tsz-ben —

ELŐFORDUL időnként, hogy becsapja az embert az idő. A naptár már telet mutat, eljönnek az „emberes“- hónapök, és mégsincs igazi tél. Ilyfen szeszélyes, hóbortos volt ez az 1958-as esztendő as. Tavasszal havazott, most meg, amikor havat várna az ember gomolygó szürke felhőkből, egyre csak esik, esik az eső.

Poroszlón a Tisza árterén olyan zöld a rét, mintha éppen tegnap lett volna május elseje. Pedig tél van már minden naptár szerint, csak éppen az időjárás nem akar róZ^(Ll'(í(ilÓ lUji mdÁk.

títja a gazt, tövist a fű közül. Úgy mondják az emberek, minden kis helyre szükség van, hiszen 78 darab szarvas- marhának bizony széna kell; Távolabb, a földeken kapával kezükben férfiak szorgoskodnak. Mellettük a vetéseken nagy tavakban csillog a víz; A belvizeket vezetik le, hogy mire jön a fagy, jéggé ne fagyjon a búzán.

Túl a réteken nyárfaerdő húzódik. Egy oktondi nyúl ott leskelődik egy nyárfa mellett, aztán hogy meglát, megriadva fut tova

A NAGY DARAB erdőségből 8 hold a Béke Termelőszövetkezeté. Kopog a balta, zúg a fűrész a fák között valahol. Erdőtisztítást végeznek az emberek, kévékbe kötik a tüzelni való rozsét. Nem nagy az erdejük igaz, de az évi 60 köbméter fa, háromezer kéve rőzse mégis jól jön a tagoknak így télen. Most, ezekben a napokban az idő is igen alkalmas a tisztításra, nincs hideg, nincs hó, könnyen halad a munka.

Végül a termelőszövetkezet 12 holdas új telepítésű gyümölcsöse mellett visz el utam. Itt is látok három-négy embert, a fiatal fák körül dolgozgatnak. Most végeztek éppen a kötözéssel és munkájuk nyomán a fiatal jonathánok törzse csinos papírruhát kapott a környékbeli nyulak legnagyobb bánatára. Távolabb, a gyümölcsös másik végén valaki gödröket ás, szedi ki az elszáradt fákat. Komoly kárt okozott az ez évi árvíz. Tudom, itt jártam magam is azokban a napokban, amikor csónakkal közlekedtünk a gyümölcsösben a fák koronája fölött. Akkoriban csak esv-egv magasabb törzsű fa gallyai látszottak ki a megáradt Tiszából.

Több mint 170 fiatal fát tett tönkre az árvíz, amelyek helyett tavasszal újat kell ültetni.

HATÄRBELI Sétám lassacskán végén jár. Szerte a földeken dolgozó emberekkel találkoztam, akik a téli napokban is találnak dolgot és munkát.

' la tudomást venni. Itt, a réteken beszéltem egy öreg tiszai halásszal, aki állítja erő■ sen, hogy néhány nap csupán és itt a szigorú tél.

— Honnan tudja? ■— kérdeztem az öreget, amire ő így válaszolt.

— Hát nem látja kend, hogy legel a varjú?

Láttam bizony. Ott a zöld pázsiton, volt vagy háromszáz varjú egy csomóban, legeltek, legeltek jóízűen. Én ugyan azt tudtam eddig, hogy akkor lesz hideg, ha nagyon károg a varjú, de úgylátszik itt a Tisza z vidékén más a szokás a varjú í nemzetségben.

S — 4500 holdnyi szántóföl- í dünk van, — mondja a tiszai

> ember. Ebből 7—8 ezer holdat í minden esztendőben elönt a í Tisza. Hogy ez azután baj-e ívagy szerencse, az éppen at< tói függ, hogy mikor jön az zár. Ha későn jön, akkor vége í mindennek, nem hívják sem> minek a termést. Ha korán | megjön, korán elmegy, akkor í még nincsen hiba. így van ez t errefelé, itt a Tisza vidékén.

< SZOKATLAN a hegyvidéki S ember számára ez a nagy sík< ság. Szántóföld, rét, síkság

> mindenfelé. És most, így de< cember közepén azt hihetné ívalaki, hogy üres és kihalt a } határ. Pedig nem így van, í mert ha jól szétnéz az ember, s akkor veszi észre, hogy itt is,

< amott is feltűnik egy ember- í csoport, vagy lovasszekér, a ? poroszlói Béke Termelőszövet- í kezet földjein is. A tsz-nek $ összesen 1134 hold földje van,

$ abból 548 hold a szántó. A

> búzájuk már messziről zöldell, l mintha egy oázis lenne a sze- ? les, fekete szántások között.

> 175 hold búza, 40 hold árpa, }

> 10 hold rozsvetése van a Bé< <

> kének és dicséretükre legyen ’ ! mondva, talpalatnyi földjük

> sincs szántatlan. Az időre vár- ^ í nak csak, aztán ha megfagy,

; folytatják a trágyahordást is,

I húszezer mázsa istállótrágyá- ; nak kell a tél folyamán a ha- ’ tárba jutni.

■ f

! A Tisza árterén 159 hold rét ! a Béke Termelőszövetkezeté. ' Itt is emberekkel, tsz-tagokkal l | találkozhat a járókelő. Egy 1 egész munkacsapat irtja, puszkesen. Megértettem anyámnak és apámnak gyermeket sajnáló fénytelen, szomorú tekintetét, amikor mi áradoztunk az an- gyalvárásban. Most már tudtam, hogy miért volt mindig dolga apámnak a malomban, ha megkezdtük áradozásunk áradatát.

Közben a kora téli reggel szürkesége és homálya is szertefoszlott, s konyhánk ablakán hidegen, tisztán sütött be a nap, a kristály téli reggelen...

Karácsony estéjén öcsémmel egyetértve örömmel ugráltunk a gyér fenyőfa alatt és nagy buzgalommal faragtuk a kiskutyák hiányzó lábait. Lelkes igyekezetünk fényt lopott anyánk szemébe, s apám bé- külve hallgatott

A fehérségben csillogó berekben aztán megláttuk álmunk csizmáját, vágyunk korcsolyáját is, Kovács Lajos és Marci újjongtak felfelé nagy! jókedvűen. Bűvöl ten néztem! őket, de csak egy villanásra.! Aztán Kovácsék fészerét lát-; tam a cséplőgéppel, a nagy; magtárt, maggal telten. S aztán; láttam apámat, aki körmét fúj-; va melegíti gémberedett kezét: a huzatos deszka tákolmány! malmában. ;

Ezen a karácsonyon böl-! csebb, érettebb lettem. Kará-! csony után lázadó dacos kese-« rűségeel «áriam tovább elnyűtt; cipőmben, bizsergő lábbal süp-; pedve a hóban, vacogva a fagy-; ban, elmerülve a tavasz la-! tyakjában és az ősz dagadó!

ILYEN VOLT nálunk azer-j délyi havasokban az 1900-as! évek karácsonya. Rég volt. < Most fenyőillatú szobában s ülök, gyönyörködve nézem két} fiam megelégedéstől sugárzó} arcát. }

tani Istvánt

zom és behúzott nyakkal, lábmelegítő dobogással igyekeztem haza«

Utamban megálltam még egy pillanatra a berek alatt és néztem, miként csúszom nyílegyenesen az aljba, kerekorrú korcsolyámon, a bukfenc veszélye nélkül«

A havas erdélyi hegyek alatt békésen lapuló kis falucskában lassan közelített az angyaljárás ideje. Egy ilyen gazdag rórátés reggelen öcsém fogadott hazatértében.

Apám már a malomban fújta körmeit. Anyám az udvarban a tyúkok vályúját engesztelte forró vízzel.

AZ ÖCSÉM pityergős szájjal, hangjában csalódással, a lemondás keserűségével, erőtlenül bökött a konyhaszekrény tetején álló tál felé, mondván: — nézd meg, mi van benne.

Székre állva emeltem fel a tál fedőjét Belepillantok a tálba, szólni sem tudok a meglepetéstől. Két-három maréknyi szaloncukor között pár darab oroszlánsörényű, rokkantlábú porcelán kutyuskát látok. Nézem a kutyákat, s az öcsémet. Pillanat alatt cikázik át emlékemben a felismerés, hogy a kutyák egészségeseit anyám ismerősének, Hunyadi néninek vásári bódéjában láttam.

Leugrok a székről, anyám ha bejön, ne lásson, ne tudjon meg semmit.

Bennem néma a döbbenet...

Álmok, vágyódások, ábrándok szétfoszlása...

Mire anyám bejött, már megértettem: miért hallgattak,

amikor mi a kiscsizmákról, korcsolyákról álmodozunk LelBIZTOSITANI akartuk magunknak az angyal jóságát, s ezért szüléinknek szófogadó gyermekei lettünk. Minden este nagy várakozó szívvel kértük az angyalkát, hogy ne feledkezzék meg rólunk, — a korcsolyákról meg a kiscsizmákról. Külön érdemekkel is akartam biztosítani magam és öcsém számára a karácsonyi vágyálmok teljesítését. Didergő decemberi hajnalokban önfeláldozó, de reménykedő szívvel baktattam már az első harangszóra mi- nistrálni a rórátékra.

Az imbolygó gyertyavilágnál látni véltem jóságos angyalomat, amint oltári gyertyafénynél is fényesebb csizmákkal száll felém, hogy topogó lábaimra fényes, meleg csizmát húzzon.

A szánktuszi csengőrázásomra korcsolyáink csilingelő zöngését hallottam, s amint jobban és jobban közeledett az angyaljárás ideje, vízióm annál élőbbé vált s a vágyakozás már-már a teljesülés nyugalmába ömlött.

A víziós rórátékról, olykorolykor cipőszáron felül a hóba süllyedve másztam, máskor kopogós fagyban kocogtam hazafelé. Utmenti ábrándozásomban már élveztem meleg csizmában a puha hó süppedését, csizmám patkójának hetyke kopogását. Ábrándozásomból egy-egy disznó visítása riasztott fel, s akkor meglapultam a palánk mellett, bámultam a sürgés-forgást. Mikor fellobbant a perzselő szalma lángja, a meleg fuvallata döbbentett rá, hogy fáNEGYEDIKES elemista voltam, az öcsém harmadikos. A karácsonyvárás sejtelmes hangulatában éltünk már hetek óta. Százszor, talán ezerszer is elmondtuk egymásnak s a gyermek-álmainkban élő angyalnak a karácsonyt váró terveinket A kerekorrú korcsolyát és a kerekszárú kiscsizmát.

A korcsolyára azért áhítoztunk annyira, mert a malom hátánál, ahol édesapánk mol- nárkodott, emelkedett a berek, ahová a község gyermekserege szánkózni járt. A szánkót kerekorrú korcsolyával lehetett a legjobban vezetni. A jég-keménységig taposott havon füttyentésre siklottak le a fiúk, míg a hegyes orrúval száguldó gyerekek gyakran cigánykereket hányva, vagy vérző orral értek az aljba.

A keményszárú kiscsizma meg azért tetszett, mert az akkor is tisztának látszott, ha ráncig másztunk is a sárba, vagy tapickoltunk a pocsolyában.

Nekünk aztán kellett mászni és tapickolni eleget, amíg a faluvégi malomtól beértünk a kövezett gyalogjáróra. Amikor pajtásaink már hírből sem ismerték a sarat, mi még mindig sáros cipőkkel mászkáltunk az iskolába. A csizmafej viszont lehet sáros, mégis fényes a szára.

Na, meg a csizmát tisztítani is könnyebb. Nem kell mást tenni a latyakban úszó tavaszon, vagy a sártengerben őszkor, mint beállni a faluvégi árokpatak medrébe, s máris tiszta a csizmafej. Az nem baj. ha nem fényes, mert fénylik a szára.

Állítottuk nagyon a korcso- lyát, meg a kiscsizmát*