Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-23 / 284. szám

4 «EPÜJ9AG 1938. december 23., kedd O « Ünnep Ecsóden TALÁN . nem . is vált még ilyen nagy, az egész', falut át- fogó, minden egyes embernek örömet adó ünnepség Ecsé- den, mint az elmúlt vasárnap. Fény-ünnep volt Ecséden. Nemcsak azért, mert ezen a napon gyúladt ki 700 házban, s a község számos utcájában a villany, hanem azért is, mert hivatalosan most adták át az új, kétemeletes általá­nos iskolát is rendeltetésének, amelybe 630 gyerek jár, s kö­zelíti meg mindinkább a kul­túra, a művelődés fényforrá - tót. Régi, s egészen az elmúlt évekig megmaradt öröksége volt a falunak, hogy csak a .főutcán volt világítás — 36 lámpával — s esak alig több mint 200 főutcai házban égett a villany. Pedig mennyire sze­rették volna a külső faluré- •szelc lakói is, ha hozzájuk is elért volna a villanyfény... A változást ez esztendő hozta meg. Az illetékes szervek jó­váhagyták a villanyhálózat bővítését, csak pénz és mun­kaerő legyein hozzá. A pénz egy része már együtt is volt! a községfejlesztésből 105 ezer forint. És társadalmi munka­felajánlás is volt a faluban több is mint amennyit fel tudtak használni. Az emberek úgyszólván mindent megcsi­náltak: szállították az oszlo­pokat, a betonalapokat, kiás­ták a gödröket, az oszlopokat felállították. Azután jöhettek a szerelők. Az új Iskola építése május­ban kezdődött meg. A 630 gyerek addig igen korszerűt­len iskolában tanult— a tan­termi'átlag 42 tanuló volt. AZ ÉPÍTÉS — amely a ré­gi iskola kibővítését jelentet­te, — 1 800 000 forintba ke­rült, . s az új, korszerűen fel­szerelt iskolában megfelelő kö­rülmények között tanulhatnak a gyerekük. Az ünnepség vasárnap fél tizenkettőkor kezdődött. Megjelentek az ünnepségen: Csenterics Sándor nehézipari miniszterhelyettes, Moharos István, a Művelődésügyi Mi­nisztérium kiküldötte, Szom­széd I iQszlo országgyűlési kép­viselő, Papp Sándomé, a me­nyei tanács végrehajtó bizott­sága elnökhelyettese, valamint a járási és helyi tanács, és a pártszervezet képviselői. Az ünnepséget Berta Fri­gyes, a helyi pártszervezet tit­kára nyitotta meg, majd Papp Sándomé, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese tartotta meg át­adó beszédét. — Jóleső, büszke örömteli érzés tölt el valahányszor ben­nünket egy-egy új objektum, létesítmény átadásakor. Indo­kolt is ez, hiszen minden egyes új létesítményünk épülő ha­zánk fejlődését, szocialista rendszerünk erősödését, gaz­dagodását jelenti — mondotta többi között. — Örömteli büszke érz'.s töltheti el ezen a napon Ecséd dolgozóit is, hiszen ma ünnepli azt a tényt, hogy . a kulturális élet egyik centruma, e~ iskola négy tan­teremmel bővül t és így ma a modern iskola nyolc tanter­mében sajátíthatják el az it­teni kis diákok az általános műveltség alapjait, örömün­nep ez a mai azért is, mert csaknem másfélmillió forint költséggel villamosítottuk a községet. BESZÉDE végéin jó munkát kívánt á község dolgozóinak, pedagógusainak:, jó tanulást a gyerekeknek, majd az iskolát a tanácsnak átadta. Ezután Smid Dezső, a köz­ségi tanács elnöke tartotta meg ünnepi beszédét. Beszédében rövid áttekintést adott a község múltbeli éle­téről, majd a felszabadulás utáni éveik fejlődéséről. Végül köszönetét mondott a pártnak és a kormánynak azért a nagy segítségért, amely lehetővé tette, lrogy a község lakóhá­zaiban kigyulladjon a villany, s a község általános iskolás gyermekei szép új iskolában tanulhassanak. Felszólalt az ünnepségen Csenterics Sándor nehézipari miniszter helyettese is. Az ünnepség második részé­ben a helybeli általános isko­lások és a csányi úttörő-zene­kar adott műsort. A MŰSOR után a meghí­vottak diszehéden vettek részt 1958. december 23, kedd: 1868-ban született Cholnoky Vik­tor író. 1848. Bem tábornok megkezdi győzelmes erdélyi hadjáratát. ^ Névnap C? Ne feledjük, szerdán: ÄDÄM, ÉVA műsora: 14! EGRI VÖRÖS CSILLAG december 23—24-ig: Robin Hood • december 25—3i-ig: Rose Bernd Matiné: december 25-én; Dollár papa december 26-án; Gonosz favágó EGRI BRÓDY december 23—24-ig: Fehérek és feketék december 25—26-ig: Megmentettem az életemet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG december 23—24-ig: Megmentettem az életemet decembe r 25—31-i g: Don Juan legutolsó kalandja Matiné: december 25-én: Gróf Monte Cristo (I. rész) december 26-án: Gróf Monte Cristo (II. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN december 23—24-dg: Kuruzsló december 25—26-ig: Fekete zászlóalj Matiné: december 25-én: Karneváli éjszaka, december 26-án: Varsói szirén HATVANI VÖRÖS CSILLAG december 23—24-ig: Emberek a havason december 25—28-ig: Édes Amia Matiné: december 25-én: Mese a moziban december 26-án ; Napoleon ellen HATVANI KOSSUTH december 23—24-ig: Gábor diák december 25—28-ig: Prdögi találmány FÜZESABONY december 23-án: Csavargó december 25—26-ig • Éjjeli őrjárat Matiné: december 25-én: Iskolakerülo PETERVASARA december 23—24-ig: Értük éltem december 25—26-ig: o » Rose Öenid HEVES december 23-án; Édes Anna december 25—26-ig: Hamlet EGRI BÉKE december 25—26-ig; A harmadik Egerben este fél 8 órakoz VIKTÓRIA (Pe tőfi-bérle t) — 4500 FORINTOT fordít 1959-ben a mátraballai tanács a helybeli sportkör támogatá­sára. — 30 HOLDAS új gyümöl­csöst telepítenek az Ivádi Ál­lami Gazdaság dolgozói a kö­vetkező évben. Elsősorban ter­mészetesen almát, amely igen szép termést hoz ezen a vidé­ken. t — JÓL SIKERÜLT klubes­tet rendezett az egri Pedagó- í gus Szakszervezet vasárnap este a Pedagógiai f őiskolán az egri óvónőképző növendé- i kei részére,. — MINDENÜTT MEGSZER­VEZTÉK a szülők iskoláját a hevesi járásban. Az asszonyok igen nagy számban látogatják az iskolát és hallgatják meg a nevelési problémákkal kapcso­latos előadásokat. ,1 Közlemény Közöljük olvasóinkkal, hogy ünnepi számunk csütörtökön reggel 12 oldalon jelenik meg. Az újság ára: 60 fillér. Az ün- i nepek után következő szá- | munkkal hétfőn jelenünk meg. 1 2 3 [4 1 5 6 7 8 9 T SÜS 10 SÜS n Y 12 13 SÜS 14 sns 15 SÜS 16 17 18 ■its M 19 20 SÜS 21 22 alls 23 SÜS 24 as 25 SÜS 26 SÜS 27 28 illi 29 30 SÜS SÜS 31 32 SÜS 33 SÜS 34 35 36 3E 37 Síi 38 SÜS 39 41 42 bIS STb 43 44 SÜS 15 10 SÜS 47 “ SÜS 49 1 SHE 50 51 L >­Vízszintes: 1. Egy érdekes ju­goszláv film címe, s egy osztrák filmsztár — sportember neve sze­repel a hosszú sorokban. 10. Haj­dani francia miniszterelnök. 11. Helyeslés. 12. Lovat noszogat, e szóval (első kockában kettős mássalhangzó). 14. Heves megyei helység. 16. Vízfogó. 17. Késsel metél. 19. Ragadozó ma­dár. 21. DH. 22. Ez — a hivatali tolvajnyelv nagyképűségével. 23. Szomszédos nép. 24. Hajdani ne­hézipari központunk. 26 Nem ad. 27. AN. 28. Elek Károly. 29. Meny­asszony. 31. Idegközpontunk. 33. Híres magyar egyetemi tanár. 34. Miskolci hegy. 35. Kutya. 37. így, latinul. 39. Kissé neveletlen meg­határozás. 41. Olasz nemesi elő- név, mely családnevek, előtt gya­kori. 43. EES. 45. Orosz Imre. 46. Perzsia. 47. Női név. 49. A közép­korban hazánkba települt nemzet. 50. Számtani műveletnek van (a függőleges 51-nél kettős mással­hangzó!) Függőleges: 1. Két szovjet fűm címe egymás után. Az első újabb keletű nagy siker, a másik mint­egy 10 esztendővel ezelőtt volt nagy élmény. 2. Molnár László. 3. Nem látó. 4. Kerekded. 5. Fájl \ része. 6. Tál mássalhangzói. 7. Azonos magánhangzók. 8. Idős. 9. Injekciót fecskendez be — kissé költőiesen. 13. Szamár teszi. 15. Bank jutalék. 18. Csuk pórja. 19. Nem kevés. 20. Népiesen bizonyos kór neve, de egyben a dézsma né-1 pies neve is. 25. Mezőgazdasági munkát végző, de zongoraművész is. 27. Szerte, soldrányban terjedő. 29. Török név. 30. Az egyik szülő» 31. Római üdvözlet. 36. Részeg lesz, 33. Arany ballada hőse. 42. Nem fiú. 43. Vissza: zuga ikerszava. 44, Majdnem semmi. 47. Menyasszony; 48. Érces sérülés. 50. Rege közepe. 51. A vízszintes 12. szinonimája! Megfejtésül a fUmdefljndciók kül- deádők be. Argyilus királyfi Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház a karácsonyi ünnepek elő­estéjén mutatja be „Argyilus királyfi” című me&eopereltet A meseoperett librettóját nép­mese nyomán írta és zenéjét összeállította: Papp István. A bemutató szerdán délután V» 4 órakor lesz a Szakszervezeti Székház színpadán. Csütörtö­kön, pénteken és szombaton délelőtt 11 órakor kezdődnek l az előadások. A meseoperett szereplői: For­gács Kálmán, Kovács Mária, Csapó János, PáIffy György, Déri Mária, Pusztai Péter,, Olasz Erzsébet, Lenkey Edith, Szüry György, Fekete Alajos, Herédy Gyula, Erőss Irén. Zongorán kísér: Antal Lász- ióné. A meseoperettet Horváth Árpád rendezte. ÜYI KOLU DASKlJFf: IF0 R D i TÓTTÁ» (8) Elóbb-utobb tálán el is sza­kította volna a kötelet. De hirtelen kattant a retesz és a .kis ajtó kinyílt. K t markos marcona tengerész kituszkolta a börtönből és talpra állította. Egyikük, a rangidős, előremu­tatott. L imar engedelmesen követte az alacsony, szűk fo­lyosón. Sohasem volt tengeralattjá­rón, mégsem volt kedve kö­rülnézni. Szinte gépiesen lép­kedett, s közben egyre csak azt fontolgatta, hogy mit jelent ez á váratlan fogság és mii varhat rabtartóitól? Első, második, harmadik ha­jófülke... Gépi részleg... Rá­diókabin... A tengerész a fo­lyosó végén megállt és kopo­gott. Az ajtó mindjárt kinyílt. — Lépjen be, kérem! — mondta tört orosz nyelven egy beteges külsejű, civilruhás emberke. Limar borúsan meregette a pici kajütot, ezt a számára is­meretlen világot. — Mily jogon kötöttek meg engem? Én szovjet állam­polgár vagyok. A civilruhás arca meglepe­tést színlelt. — De hiszen ön késztetett rá bennünket. Kis híja, hogy megölte egyik tengerészünket! ... Ami pedig az állampol­gárságot illeti... — és gú­nyosan nézett a félmeztelen Limcrra m legalább valami­lyen iratai lennének! — Rádión is érdeklődhet utánam. — Na, persze!... Kérem, fog­laljon helyet! — A civilruhás ember a fémasztalkához ült és üres papírlapot vett elő. — Vezetékneve?... Foglalkozása? ... Születési éve?... Lakcíme? ... Családi állapota?... Limar először türelmesen fé­léig etett, de aztán dühbe jött: — Mi szükség van erre? Csak egyet Írjon fel: Limar rá­diós az Igarkáról. — Az, sajnos, kevés. Hiszen tudja: diplomáciai eljárások, miegymás... önnek ezt a je­lentést is alá kell írnia... Bo­csásson meg, hogy angol nyel­vű. Sajnos, nincs fordítónk. Mihail valamikor, régen, az általános iskolában tanult egy keveset angolul, bár az angol­órát a diákok legnagyobb bün­tetésének • tartotta. Később már nem ért rá a rendszeres tanulásra, de kapcsolatot tar­tott fenn a külföldi rövidhul­lámú adókkal, s így mégis ér­tett valamicskét angolul. Figyelmesen áttanulmá­nyozta hát a géppel írt szöve­get. „Én... állampolgár... volt ...Szovjetunió... menekült... menedékjogot kérek...” A szöveget nem sikerült szó szerint lefordítania, de ez a néhány szó is elég volt ahhoz, hogy megértse a jelentés lé­nyegét. —■ Oldozzanak fél! — mond­ta fenyegetően. —r Ó, hogyne, hogyne! — kapkodott a civilruháa. —■ Ta­lán enni altar? Mindjárt hoz­nak... Vagy vizet parancsol?... Charlie, vizet! — Elég a komédiából! Én nem vagyok menekült és sem­milyen papírt nem írok alá! Azonnal engedjenek szabadon! — Szabadon? — A civilru­hás felállt az asztaltól és meg­veregette Limar vállát. — Most már igazán elég a tréfá­ból! — recsegett a hangja. — Ha nem tudná, hadihajón va­gyunk, és mint külföldi kémet agyon is lőhetjük. Innen csak két kiútja lehet: vagy a cápák reggelije le^z, vagy-** v&gy az áttelepített idegenek tábo­rába vetik! Mihail Limar különben sem tűnt ki önuralmával, de ezek a szavak mintha arculcsapták volna. Váratlanul és villám­gyorsan meg is adta a választ: lesúnyta fejét és úgy hasba- lökte a civilruhást, hogy az a csillagokat látta. A kiáltásra összefutottak a tengerészek és vad verekedés kerekedett a kajütben. De egy megkötözött rab hogyan is szállhatott volna szembe any- nyi támadóval? Limart még jobban összekötözték, újabb hurkokkal tehetetlenné tették és a padlóra dobták. Jól van, jól.., «-» ismétel­te. baljósán a civilruhás em­berke, egy kendővel törölyetve vérző orrát. — Tizenöt perc gondolkodási időt adok. Ha ak­kor is megtagadja a választ, főbelőjük! És dühösen becsapva az aj­tót,’ kiment a kajütből. Limar egyedül maradt. Tizenöt perc!... Ez már nem tréfa! Itt életről vagy halálról van szó. Meghalni pedig, s méghozzá ilyen ostoba körülmények kö­zött, igazán nem akart. A második világháború rég befejeződött, s Mihail Limar már kezdte elfelejteni, hogyan is süvített és zúgott el felette a halál. Most élni, élni szere­tett volna. „Mi történne, ha cselhez fo­lyamodnék? Ha aláírnám a ■nyilatkozatot, és amint csak lehet, meglógnék?” De tüstént elhárította ezt a kishitű gondolatot. Ha csak egyszer is meginog, olyan csapdába kerül, amelyből alig­ha lehet kiszabadulni! ,áttele­pített idegenek!" őket aztán alaposan kézbentartják és megfélemlítéssel, agitációval a legsilányabb emberi, vagy sn» kább állati tulajdonságokat oltják beléjük. Ennél még a halál is jobb! Tizenöt perc... Mit is lehet tenni ilyen rövid idő alatt?... El lehet szívni két cigarettát. Meginni egy korsó sört a bü­fében. Vagy elbeszélgetni egy szép fiatal lánnyal... Ez min­den. És nem is kár ezekért a percekért, ha utána órák, na­pok, hetek, hónapok jönnek... De az élet utolsó tizenöt perce egészen más értelmet kap. Mihail Limar harmincegy évet élt. Harcolt. Dolgozott. De nem alkotott semmi rendkívü­lit, kiemelkedőt. Most mégis el kell tűnnie az életből, olyan nyomtalanul, ahogy a hajó víz­fodra tűnik el a tenger színé­ről. Ez a gondolat mindennél jobban lesújtotta Mihailt. Ó, mennyi időt fecsérelt -el biliárdozásra! Milyen gyakran megesett, hogy tanulás helyett barátaival „kirúgott a hám­ból”; a dominó lapocskái csak úgy csattogtak a kezük alatt!... s közben egészen megfeledke­zett ifjonti álmairól... Régen, még a technikumban megmagyarázták neki: az em­beri agy a rádióállomáshoz ha­sonlít, rádióhullámokat sugá­roz. Akkor támadt az az öt­lete, hogy olyan rádiókészülé­ket szerkeszt, amelynek segít­ségével oli>asni lehet az em­beri gondolatokban. A fizika tanár csak derült rajta, ám egyszer azt indítvá­nyozta tudásra szomjas tanít­ványának, hogy menjen el a kísérleti fizikai intézetbe. S a tizenhat éves Misa Li­mát ott megismerte az agyku­tató gépet, amely feljegyzi az agy velő rezgéseit. Egy fiatalember lépett be a nem éppen nagy, vastag ólom­lapokkal fedett kamrába. Fejé­re grafitrudakkal felszerelt rugalmas abroncsot tettek. A tudókról a kamra falain á* pikkelyes fémvezeték húzódott az agykutató gépig. A kamra ajtaja becsukódott. Csak néhány ßrc telt el, és a készülék ernyőjén, akár a te­levízió négyszögében, világos­zöld, mozgó vonal jelent meg. Először minden kis szöge szét­futott, apróbb és vékonyabb vonalakra szakadt, majd a mozgás egyre lassult, a hajtá­sok lépcsőzetes, határozott for­mába rendeződtek. — Ez az úgynevezett „alfa ritmus” — magyarázna a pro­fesszor — A fiatalember agyának elektromágneses ki­sugárzása, nyugodt állapotban. Barátunk új ismereteket sze­rezhet, megváltoztathatja fog­lalkozását, megöregedhet, kül­sőleg egészen megváltozhat, de az „alfa ritmusok” élete vé­géig változatlanok maradnak. Ez, ha úgy tetszik, az agy sze­mélyazonossági igazolványa.. A személyazonossági igazol­ványt pedig nem lehet megha­misítani. Mihail annyira meglepődött. Fogy egy szót sem tudott szól­ni. A professzor ezalatt film­felvevő gépet kapcsolt a készü­lékhez, és tovább magyarázott: — Most azokat a változé­kony folyamatokat fényképez­zük le, amelyek különböző kö­rülmények között zajlanak le az agyban. A filmszalagon az úgynevezett „encefalgram” jelenik meg... Figyeljen csak: most leckét adunk a fiatalem­bernek. A professzor levette a távbe­szélő cső tetejét és érthetően, tagoltan mondta: — Szorozzon meg tizenkettőt nyolccal! S mintha csoda történt vol­na! A készülék ernyőjén vil­lámgyorsan megbomlott az „al­fa ritmusok” sora. Éles nyúl­ványok szökkentek fel. megre­megtek. szétosztódtak, előre­szaladtak. majd egyre szeszé­lyesebb és nyugtalanabb gör­bék váltották fel őket

Next

/
Thumbnails
Contents