Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-20 / 256. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. november 20., csütörMHl Harminc éve halott Tóth Árpád 11/1 ár harminc éve, hogy ■' egy ködös, őszi napon eltávozott az élők sorából a XX. század magyar lírájának bánatoshangú költője, Tóth Árpád, aki a dekadencia me­zején indult ugyan, de akiről ennek ellenére is, már 1910- ben leírhatta Karinthy ezeket a sorokat: „Tóth Árpád, Vart pour l’art művészete talán az egyetlen a legfrissebb művé­szetek között, mely nekünk, akik immáron újra az eszmei tartalom felé evezünk: mely nekünk érthető és szimpati­kus ... Amikor Tóth Árpád lí­ráját szeretjük, nem a degene- rált s enervált, feminin érzé­kenység szülte költészet felé húzódó hajlamunkról adunk bizonyságot... semmitől sem állunk oly távol, mint minden korok és költészetek ama nyafka és ámolygó lírikusai­tól, akik az apatikus erőtlen­ség állapotát apatikus erőtlen­séggel akarják megírni. Az apátia, mint lelkiállapot, ter­méketlen ... S ezért tartjuk igen fontosnak, hogy megje­gyezzük Tóth Árpád költésze­téről: az ő versei fáradt szo­morúságról beszélnek s nem szomorú fáradtsággal íródtak.” Mintha közvetlen barátja len­ne a költőnek, aki legegyé" nibb titkait is ismeri, úgy mondja Karinthy mindezt. Mert 1910-ben még Debrecen határain kívül alig figyeltek fel a fiatal költőre, aki beteg­sége ellenére is fáradhatatla­nul dolgozik, ha kell, éjjel is, hogy reggel a lapokban már olvassák a legfrissebb véle­ményt, ítéletet a színházi be­mutatókról. És ilyen fáradha­tatlanul írta ő verseit is. 1886. áprlis 15-én született Aradon, a Sarló utca 51. szá­mú házban, amelyről később, a huszas években írja ezeket: Öh, Sarló-utca ötvenegy: regék Kacsalábon forgó királyi vár, Emlékeim lágy fészkét rakni még Jut vályogodból egy csipetnyi sár.’ Apja, a művészlelkű Tóth András, r,felemelkedést remél­ve, 1890. február 26-án meg­vásárolja’Debrecenben á kétes hírű. Késes utcában a 32. szá' mű házat, s ide költözik csa­ládjával. És valóban, a sze­rencse néha rámosolyog a nagy terveket szövögető mes­terre. 1894-ben részt vesz a kolozsvári Mátyás-szobor pá­lyázaton s művét 600 koroná­val jutalmazzák, 1899-ben 16 000 koronát kap a Selmec­bányái Kossuth-szoborért. 1900-ban pedig még Párizsba is eljut. Fia, Árpád, akiben szintén művészvér folydogált, ekkor már a reáliskola negye­dik osztályának tanulója. Büsz­keséggel, örömmel tekint „az érvényesülésért keményen küzdő apára”, akit a külső vi­lág csendes, szegény ember­nek ismert, de otthon kissé nehéz, „hirtelen” természet volt, akitől feleségének gyak­ran. kellett „gyermekeit fedez­ni... az apai harag kitörő vi- hara elől.. ha a művész-ború kelleténél mélyebben, nézege­tett már” a borósflaskába. Ez a szomorú, belső családi hely­zet méginkább súlyosodott 1902. után, amikor az Emlék­kertben, a gályarabok szobra mellett, a mai. Böcskay-szobor helyén leleplezték Tóth And­rás szabadságszobrát, amely bizony egy „vaskos, sisakos, pajzsos női alakot” ábrázolt, amelyet az utca humora te- nyeres-talpassága miatt hamar elkeresztelt „Zsúzsi”-nak. En­nél nagyobb ' fájdalom Tóth Andrást nem is érhette volna. Négy éven keresztül — amíg a szobrot le nem szedték — a családi fájdalom forrása ma­radt. Tóth András azonbap többé soha nem heverte ki, de mély nyomokat hagyott fia, Árpád lelkében is, aki magá­nak is ilyen holnapot jósolt. Ükkor már a pesti egye- ■*-' tem hallgatója, tanár­nak készül, de a pályát soha­sem éri el. Hazatért Debre­cenbe, a szülői házba, hol ez­után mindig kiszolgáltatottnak érzi magát. Bár a Nyugat munkatársa, Debrecenben jó ideig csak külső munkatárs lehet (Debreceni Független Üjság), akinek minden fize­tése a színházi szabad jegy. 1911. október 10-én indult meg a Debreceni Nagy Üjság, ahol végre elnyeri a „belső munka­társi” tisztséget. Ez idő alatt egyre írja ver­seit, hogy majd 1913-ban kö­tetbe szedve, kiadja Hajnali szerenád címen, amelynek „egységét — Kardos László szavaival élve — az a zsarnoki lirizmus biztosítja, amely... verseiből úgyszólván mindent kiszorít a legszemélyesebb ér­dekű vallomásokon kívül...” Érdekes azonban, hogy amíg verseiben szinte teljes deKa- dencia uralkodik, addig új­ságírói munkásságát elemezve harcos, küzdő publicistát is­merünk meg, aki bátran szem­beszáll Rákosi Jenő irodalmá­val, a Debreceni Csokonai Körrel, bírálja Ábrányi Emilt s cikket ír Tolsztojról. És ez, mintegy előjele költői pályája Következő szakaszának, amely a világháború idején teljese­dik ki, s csúcsát a Tanácsköz­társaság idején éri el: Az új isten című költeményével. 1917-ből való az a páratlan szépségű vers, amelyet így is­merünk: Elégia egy rekettye­bokorhoz, s amely a háború okozta nyomor, pusztulás, ve­szélyes hadihelyzet hatására született csakúgy, mint Ba­bits nagyszerű „Húsvét előtt”- je, amelyért el kell hagynia tanári állását. Tóth Árpád az Elégiában más hangot hallat. Egyéniségéhez hasonlóan méla fájdalommal beszél a „hányó­dó, törött” „emberhajók”-ról, s verse végén az emberiség pusztulásának halálvízióját idézi elrettentő példaként, til­takozásul a céltalan öldöklés, pusztítás ellen: Tán mind elpusztulunk s az elcsitult világon Csak miriád virág, szelíd sajkája leng: Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon* Egy néma ünnepély, ember-utáni csend. Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége! S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke. C a legfőbb érdem, hogyi ^ itt nem áll meg. A ' őszirózsás forradalom mámo- j ros győzelme után 1919 már-j cius 21-én kikiáltották a Ta- • nácsköztársaságot. A korszak­ban szinte alig van író, költő j — leszámítva a „hivatalos • irányt,” — aki ne reagált; volna a nagy eseményre, a; proletárhatalom megszületésé-; re. Tóth Árpád itt is az élen; halad. A Nyugat áprilisi szá­ma már közli nagyszerű, tar-; talomban és formában egy­aránt újatadó versét, Az új; isten-t. Az új istent, amely; „Nem templomok sötét hajói”-; nak „bámult szentképei”-ről néz az emberiségre, de nem; is a „föld bálványa,” nem; „Mammon”, „...aki ült hízott Gőggel rajtunk a szájától millióm Elósdi csáp kígyózott szerteszét S a szürcsölő, szívó karok befonták A szüzek testét s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván S felitták mind a könnyet és az átkot,.. Űj isten ez, akit „A véres földnek vére”, a harc, a for­radalom szült, s aki „ország­lépő .tágra tárja lábát. S föl­det rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyu­gatnak:” úgy, hogy a Szajna kicsap medréből, „Jerikhós Visszhangot ver” a „West­minster“, s „árnya .. átfogja a Fehér Ház vak falát..is. Hozsánnát Idáit néki a költő, s ezt kéri tőle: Legyen szavad teremtés új Igéje Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok. régi, úri isten, Te istenek közt új és proletár Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, — Emelj minket roppant tenyereidre Es a magad képére gyúrj át minket í 1919 augusztusa után Tóth Árpád is kenyér nélkül ma­radt. Alkalmi munkával, for­dításokkal keresi Kenyerét, s csak 1921-ben kap helyet is­mét egy budapesti lapnál. Ek­kor rendezi sajtó alá újabb kötetét, amely 1917 és 1921 között írt verseit tartalmazta. Költészete ekkor is, de ké­sőbb is, egészen 1928-ban be­következett haláláig tisztul, fejlődik. Legszebb darabja ta­lán a, Körúti hajnal, s leg­szebb szerelmes verse, az Es­ti sugárkoszorú. Megpróbálko­zik a szépprózával is, több novellát ír, s nem kevés si­kerrel: (Együgyű Náthán tör­ténete, Csütörtök, A titkár úr frakkja), de legtöbbre viszi a műfordítás mezején. Ki ne ismerné e színpompás, mes- terkéz-faragta világot, ame­lyet legjobban talán Verlaine őszi chansonjának fordításá­val lehetne illusztrálni, ahol bravúros rímeivel kelti életre a vers eredeti, szinte. már franciásan hangzó zeneiségét. AZ EREDETI: Les sángíots longs Des Violons De Tauíomne... Blessent mon coeur D’unc lengueur Monotone, ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon... s ont monoton bút konokon és fájón. "VT ilyen kár, hogy élete delelőjén, negyvenkét éves korában végzett vele a „legmagyarabb betegség”, a tüdővész, elpusztítva egy olyan emberi értéket, axihez fogható csak kevés volt pol­gári lírikusaink között. Lökös István, tanár, a TIT tagja. 1958. hovember 20, csütörtök: 1918-ban megalakult a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. 1948. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet megnyitása. 1918. Megalakult a Szovjet Vörös- kereszt és a Vörös Félhold szer­vezet. 1833. Megnyílt Pétervárott a Mihaj.ovszklj Színház. 1858-ban született Lagerlöf Selma svéd írónő. 1910. A mexikói szabadságharc emlékünnepe. 0? Névnap <2 Ne feledjük, pénteken: OLIVÉR lernst — HUSZONÖT DARAB vemhes üszőt állított be az idén a nagyrédei Kossuth Termelőszövetkezet. A tsz- nek az elmúlt években még nem volt tehénállománya.- AZ EGRI 'JÁRÁS ter­melőszövetkezeteinek 50 szá­zaléka már elkészítette a zár­számadásokat és sok helyen készülnek a közgyűlésre. — AZ EGRI JÄRÄS több termelőszövetkezetében 10 liter fölé emelkedett a fejé- si átlag. Ezen a téren szép eredményt ért el a felnéme­ti Petőfi és az egerszalóki Vörös Csillag Tsz.- FÖLDIMOGYORÓ ter­mesztéssel kísérleteznek a nagyrédei agronómusok. Az első termés már beérett és minden jel arra mutat, hogy a későbbiekben máj nagyobb te­rületeken is ültethetnek földi- mogyorót. — MEGYÉNK egész terü­letén befejezték az őszi ve­tést a termelőszövetkezetek. A vetések szépen kötnek és bokrosodnak.- OSTOROSON a község­fejlesztési terv keretében rend­behozzák a Hősök téréi. A rendezés munkálatainak je­lentős részét már el is végez­ték. műsora: Egerben este fél 8 órakor: Bástyasétány 77 , (Kisfaludy-bérlet. Középiskolás) Verpeléten (honvédség) este 7 ó: Szélvihar Mit hoz a hároméves terv lAKAv ÉpntsXH-,1 ll9bo róT* 110.000pb^~} 196o A RuttAujrÁs I -“»60 ­3—dZEmívHAUtnif \Qufta qgáh/áS \ Bélregkiállítás nyílik az egri Szakszervezeti Székházban A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége a XXXI. Bélyegnap alkalmával bélyeg­kiállítást rendez Egerben, a Széchenyi utca 16. szám alatt levő Szakszervezeti Székház­ban. A kiállításon bemutatják az 1945 óta eddig megjelent ösz- szes magyar bélyegeket, a szovjet gyűjteményt, amely az utolsó 13—15 év alatt megje­len összes bélyegeket tartal­mazza. több népi demokra­tikus ország bélyegeit, s mo­tívum összeállításokat is be­mutatnak. A bélyegkiállítást november. 22-én, szombaton 17 órakor nyitják meg. Á kiállítás szom­baton nyolc óráig, vasárnap pedig egész nap nyitva lesz. ­KISZ aktívagyűlés a József Attila Leánydiákotthonban Megtartottuk az első nagy­szabású KISZ aktíva-ülést a József Attila Leánydiákott­honban. Már több mint egy hónapja vártunk erre az al­kalomra, mivel nagyon sok megoldatlan kérdés várt meg­vitatásra. A megyei KISZ-bi- zottság részéről Csuka József elvtárs vett részt a gyűlésen. A KISZ aktíva-tagok köte­lességeiről, valamint arról, hogy részünkről milyen támo­gatást vár a kollégium veze­tősége és maga az egész kol­légium tagsága, Pelle Béláné igazgatónő beszélt. A leghe­vesebb vita a KISZ aktíva­titkár jelölése körül támadt. A vita tulajdonképpen a Közgazdasági Technikum és a Szilágyi, illetve Gárdonyi Gimnázium jelöltjei körül folyt. Az aktívagyűlés másik napi­rendi pontja a munkaterv megbeszélése volt, amely ma­gában foglalja a tanulmányi, tisztasági és politikai munkát, valamint a helyes vezetési Magyar nóta-est Petőfibányán kést is meghívtak szereplésre, köztük Vtrí Annát is. Az est bevételét az iskolások segíté­sére fogják felhasználni. Tegnap este ötórai kezdettél magyarnóta-estet rendezett a petőfibányái nőtanács az ál­talános iskola tornatermében. Több neves, budapesti éne­Uj tejbolt nyílik az egri Széchenyi utcán Éger lakosainak régi kíván­sága volt egy szép és modern felszereléssel ellátott tejbolt. Ezt a kívánságot teljesíti most a megyei tanács kereskedelmi osztálya, amikor á Széchenyi utáa 4. szám alatt levő ke­nyérboltot közel 100 ezer fo­rintos költséggel tej bolttá ala­kítja át. Modern, villany hűtőszek­rény üzemeltetésével lehetővé teszik, hogy a tej és tejtermé­kek állandóan frissen kerülje­nek a dolgozókhoz. A szép, ülőfogyasztásra berendezett tejbolt neonvilágitást kap. A tej és tejtermékek árusí­tását hamarosan megkezdik. őszapóék ott laktak a szőlős­kei erdőben. Egy vén tölgyfa első emeletén béreltek lakást, vadászterületük sem terjedt messzebb az erdő szélénél. Ott sürögtek-forogtak pitymallat- tól alkoriyatig a lombok biro­dalmában. Éles szemük észre­vette a legravaszabbul megbú­vó hernyót, a kéreg repedésé­ben rejtőző legapróbb petét is. Apró, hegyes csőröcskéjük elől nem volt menekvése semmiféle falánk rovarnak. Amikor összeizedegettpk a vastagabb ágakon rejtőző kár­tevőket, a legügyesebb légtor­nászt is megszégyenítő ügyes­séggel kapaszkodtak egyre vé­konyabb gdllyhegyek felé. Nem egyszer fejjel lefelé lóg­va tudtak csak hozzáférni a finom csemegéhez. Ilyenkor nagy segítségükre •szolgált hosszú farkocskájuk, amellyel ügyesen egyensúlyozták magu­kat, akárcsak a kötéltáncos a bambuszbottal. Aztán — ahogy melegedett az idő — nőttön nőtt a sürgö- lődésük is. Most már nemcsak élelemszerzéssel töltötték ide­jüket, hanem csőrükben zúz- mód—abkákat, fűszálat, vé­kony gallyacskákat hordtak össze. Ezekből olyan művészi fészket építettek az általuk bé­relt ágvillára, amihez hasonlót keveset lehet találni a mada­rak birodalmában. Egy olyan nagyobbacska tojásra emlékez­tetett, amin csak egy kerek nyíláson át lehetett látni, hogy Smégsem tojás, hanem fészek. £a belsejét nyárfa, fűzfa tér­Képek a természetből Öszapóék beköltöztek a városba méssel és egyéb puha anyag­gal béleltek ki. Amikor készen állt a nagy mű, Őszapó neje szendén, szégvenkezve valamit súgott férje-ura fülébe — nem tudom mit, de belepirult, hát gondolom •— és eltűnt a fészek belsejében. őszapó aztán idegesen, de magát büszkén kihúzva, — már amennyié apró termeté­től telt — ott toporzékolt la­kásuk előtt, ahogy az ilyenkor az ifjú férjekhez illik. Gondo­san megigazgatta elegáns öltö­nyét. Végigsimítgatta csőré­vel hamvas fehér hasaalját, sötétszürke zakóját és illeget- te-billegette hosszú farkocská- ját. Még tán egy szép nótára is rágyújtott volna, de biz az ő torkából elég esetlen kis oserregés-berregés tör csak elő. Végre megtörtént a nagy esemény is. Tizenkét apró, fe­hér alapon vörhenyes foltokkal tarkázott tojás lapult a puha­ság alján. Az ezután követke­ző napok szorgalmas, türelmes kottással teltek el. Múltak a napok, mígnem aztán harsány cc:r>ogá 8 cd*c tudt.vl a világ­nak: Őszapóék megszaporod­tak. Bizony, az örvendő Szülők­nek igen lázas tempóban kel­lett dolgozniok, hogy az örök­ké éhesen követelődző csőröcs- kéket betömjék. Szerencsére, egyre hosszabbak lettek a nap­palok, így több idő jutott a munkára. Munka pedig bőven akadt! Nemcsak a mindennapi falatról kellett gondoskodniok, de a fészek tisztogatásáról is. Még szerencse, hogy a gondos­kodó szülői szeretet következ­tében nagyon rohamos volt a fiókák növekedése. Hamr-^an szűk lett a művészi hajlék, s egyszer csak kirúgták a... fe­nekét. így a takarítás kérdése egyszerűen megoldódott. Később az apróságok annyi­ra megerősödtek, hogy szüleik a fészek körüli ágakon várták őket. Tehették bátran, hiszen a felfedezéstől nem nanvem kellett tartani. Annyira rejtett helyre épült a fészek, hogy még közvetlen közelről is ne­héz volt felfedezni. De aztán erre sem lett szükség. Szíve­sebbe- tartózkodott kívül az egész család, mint a kidőlt, be- dőltfalu fészekben. Mire pedig szárnyra kaptak a fiókák, tel­jesen összedőlt. Ha nem is volt többé fészek, a család nem züllött szét. Egész nap egymás közelében vadászgattak. és este együtt tértek nyugovóra. így élt a hosszú nyáron át Őszapó családja. Mígnem egy­szer csak azt vették észre, hogy furcsa dolgok történnek az er­dőben. kevesebb ideig lehet vadászgatni, és kevesebb a va­dászni való is. Nem egyszer formát. Azt. hisszük, elmond­hatjuk, hogy nem minden al­kalommal tapasztaltunk ilyen lelkesedést, hozzáállást a gyű­lés menetéhez, mint ezen a gyűlésen. — Most tapasztal­tuk először, hogy valóiban megilleti aktivistáinkat az ak­tíva név. Szeretnénk, ha a kezdeti lelkesedés még tovább fokozódna és elérnénk azt, hogy lelkesedésünk tettekben nyilvánuljon meg és az egész kollégium tagságát magunkkal ragadva, eredményesebb mun-: kát végezzünk. Kivés Katalin és Vereb Anna TIT hírek Fényelektromosság-fotocel- la címmel érdekes kísérletek­kel egybekötött előadás lesz pénteken 6 órakor az egri Pe­dagógiai Főiskola fizikai elő­adójában. Előadó: Somos Já­nos főiskolai adjunktus. éhesen búitak éjszakai nyuga­lomra. pedig most lett volna csak szükség igazán a fűtő­anyagra. Egyre hidegebbek lettek az éjszakák is. Mire a levelek is hulldogálni kezdtek, ínén kétségbeejtő lett a helyzetük. — Jaj. mit tegyünk, mit te­gyünk?!? Egyik reggel nagy sürgésre lettek figyelmesek. Szomszéd­juk, Széncinege családja serte- pertélt olyan igen serényen, őszapóék el sem tudták kép­zelni. mi lehet ennek az oka. Végül aztán megkérdezte a családfő: — Mit csináltok, mit csinál­tok, kis rokonok? — Kicsi csűr, kicsi csűr, bo­lond aki itten tűr! Beköltözünk a városba. Több ott az ennivaló, meg az ablakokba is tesznek ki az em­berek finom napraforgót, kö­lesszemet! Ez bizony nagy szó! Szén- cinkéék költöznek. — Mi lenne, apjuk, ha mi is mennénk? — kérdezte az asz- szony nany félénken. , Hát vajon mi lenne? Meg-, kérték Széneinkééket, enged­jék meg, hogy ők is velük tart­sanak. Tegnap reggel már itt ugrán­dozott az egész had a Népkert­ben. Vigyázz-óink, embe­rek, óvjuk őket a tél ezer ve­szélyétől. éhségtől és lesivus- kásoktól. Megérdemlik már most is, és me-hálálják ezután is! HALAST LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents