Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-16 / 253. szám

9 NÉPÜJSAG 1958. november 16., vasárnap Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt — Dobi IsiTán rádióbeszéde — szavazófülkébe lép, tekintsen vissza az elmúlt két eszten­dőre és helyezze mérlegre an­nak eredményeit. Utána — hi­tem szerint — igaz lelkiisme­rettel a párt és a kormány mellé fog állni a szavazatával. Két nehéz esztendő, de két igen szép esztendő volt az, kedves hallgatóim, amiben dolgozni jóleső érzés, azt is mondhatom, tisztesség volt. Építkeztünk, dolgoztunk, szót értettünk egymással a leg­kényesebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai, kulturá­lis, irodalmi, szociális problé­mák dolgában. A világpoliti­kában a Szovjetunió hatalma és baráti segítsége oltalmazott bennünket. A Szovjetuniónak s a töb­bi baráti országnak tá­mogatása felbecsülhetet­len értéket jelentett szá­munkra. Idebent pedig a kibontakozott pártnak, párt- és államveze­tőknek olyan bizalmas, ember­séges, szocialista kapcsolata alakult ki a legszélesebb tö­megekkel, amire ritkán van példa a történelemben. S azt gondolom, nyugodtan építhet­jük rá a jövendőt. A nyugati vezetőkörök gyű­lölnek bennünket, rágalmaz­nak. Csalódtak 1956-ban. De legalább akkorát csalódtak 1957-ben és 1958-ban. Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk, terjesz­kedünk iparban és mezőgaz­daságban. Szépen fejlődik a kulturális és az irodalmi élet, a dolgozó emberekről való egészségügyi és szociális gon­doskodás. Nincs munkanélkü­liség, nincs éhező ember, emelkedik a nép életszínvona­la. Tele van gazdagodással, új szépségekkel az életünk. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány, a párt dönté­seire támaszkodva, megadta a parasztság által joggal köve­telt anyagi könnyítéseket és különböző intézkedésekkel helyreállította a mezőgazdasá­gi termelés biztonságát. Egész sora történt az olyan rendel­kezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész dolgozó pa­rasztság munkáját. Ugyan­akkor a kormánynak volt bátor­sága és jól megfontolt okossága, hozzányúlni a munkásság és értelmiség jövedelme körül a múltból örökölt aránytalanságok és hiányosságok kijavításához. Emelte a fizetéseket és az ipa­ri munkásság anyagi érdekelt­ségét a termelésben. Ahol megvolt a lehetőség, ott habo­zás nélkül előbbre léptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékoskodtunk. Nem mond­hatunk le a nehézipar elsőbb­ségéről az iparfejlesztésben, de törekedtünk megteremteni — a nép növekvő igényeinek megfelelő minőségben és'meny- nyiségben — az emelkedett keresletet kielégítő közszük­ségleti cikkeket. Két év alatt lakások ezreit adtuk át az új lakóknak és megint ezreknek és tíz­ezreknek adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvak terjeszkednek. Az el­lenforradalmi rombolás után két évvel, mindinkább szépül és gazdagodik az ország és en­nek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munká>s-va- raszt kormány helyes politiká­ja, a név bizalma a politika iránt, a párt és a kormány bi­zalma a nép iránt. Ebből a politikából szárma­zik a proletárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás-paraszt szövetség fejlődése. Népünk és eredményeink tanúsítják, hogy a mun­káshatalom, erős proletár- diktatúrával, szilárd, de­mokratikus, nemzeti egy­séggel, népünk tehetségé­vel és szorgalmával páro­sulva — csodákra képes a mind külpolitikában, mind belső fejlődésünk értelmében. Választani és szavazni fo­gunk. Kedves barátaim! A je­lölőgyűlések ezrei s a nagy tö­megmegmozdulások, amelyek Budapesten és vidéken párt és állami vezetők megjelenését kísérték, beszédes bizonyíté­kait szolgáltatták nemcsak vá­lasztási rendszerünk demokra­tizmusának — hiszen a jelöl­tek kiválasztásánál mindenki szabadon állást foglalhatott — és ez meg is történt szerte a7 országban — hanem a párt szélesedő tömegkapcsolatáról, a párt vezetése alatt működő Hazafias Népfront tekintélyé­nek növekedéséről is tanús­kodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozá­sokon, milliók juttatták kifejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akarják valósítani a szo­cializmust, városban és falun s részt akarnak venni ebben a munkában. A párt és a népfront jelölt­jeit általában mindenütt biza­lommal és szeretettel, szívesen fogadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képvi­selői, amely politikát a párt és a kormány a néppel szoros egyetértésben, az ország javá­ra folytatott és folytatni kí­ván. Most azután meg fogjuk választani azokat a személye­ket, akiket az országgyűlésben és a tanácsokban akarunk. lát­ni, hogy képviseljenek bennün­ket és elősegítsék a párt poli­tikájának további érvényesülé­sét és kiteljesedését. És szavaz­ni fogunk, a párt és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány politikája mellett. Meg fogjuk mutatni a világ­nak, hogy mi, a magyar nép, ezzel a politikával egyetértünk, folytatását kívánjuk. A magunk javára, mert ez a politika helyreállította az el­lenforradalom által veszélyez­tetett népi hatalmat, erőinket egyesíteni tudja a szocialista építkezésre, a termelőmunká­ra — hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmára, és a béke védelmére. A párt és a kormány az el­ért nagy eredmények alapján joggal kér bizalmi szavazatot a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egységünket, a mun káshatalmat, a mindinkább szélesedő és tartalmában gaz­dagodó munkás-paraszt szövet séget. Juttassuk kifejezésre, hogy szívvel-lélekkel hűségesek va­gyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységéhez Hálásak a Szovjetunió iránt, amely felszabadított bennün két. megnyitotta dolgozó né­pünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista tábor gazdasági tá­mogatásával és világpolitikai mellénkállásával nagymérték­ben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó né­pünkben meglevő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredmé­nyeket tudott elérni az újjá­építésben. a mezőgazdaság, az ipar fejlesztésében és az élet­színvonal emelésében. A szavazatok milliói figyel­meztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erősek va­gyunk. Bárminő újabb kísérlet szocialista vívmányaink megdöntésére, előrehaladá­sunk gátlására, bárminő támadás népi hatalmunk ellen — egy erős, egészsé­ges nemzet ellenállásába ütköznék és csúfos ku­darcba fulladna. Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt és legyen bűz dítás, ösztönzés, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány a választások eredményére, a választások ban kifejeződő nemzeti egy­ségre támaszkodva még job­ban, még céltudatosabban, még elhatározottabban dolgoz­zék a népért és a hazáért, a fejlődésért, és a szocializmu sért, mint ahogyan eddig dol­gozott. (MTit N. Sz. Hruscsov beszéde a katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére rendezett fogadáson MOSZKVA (TASZSZ) akadémiák végzett hallgatói N. Sz. Hruscsov, az SZKP tiszteletére rendezett fogadá- Központi Bizottságának első son Hruscsov beszéde jelen­titkára és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsnak elnöke pén­teken nagy beszédet mondott számolójának téziseit isiner- a Kremlben, a szovjet katonai tette. I nyugati nagyhatalmak megakadályozták, hogy az ENSZ teljesítse kötelességét — a TASZSZ nyilatkozata az atom és hidrogéntegyver-kísérletekről tős részében kongresszusi be­MOSZKVA (TASZSZ) Az Egyesült ÁllamoK és Nagy-Britannia kormányai­nak manőverei meghiúsítot­ták, hogy az ENSZ közgyűlés határozatot hozzon az atom- és hidrogénfegyverek kísérleti robbantásainak általános és végleges megszüntetéséről. Az említett nyugati nagyhatal­mak kormányai, amelyek a fegyverkezési hajsza, beleért­ve az atom- és hidrogénfegy­verek gyártásával kapcsolatos hajsza politikáját követik, megakadályozták, hogy az ENSZ teljesítse kötelességét. Bár az államok nagy több­sége félreérthetetlenül helye­selte a kísérleti robbantások végleges és azonnali meg­szüntetését, mégis mire szava­zásra került a sor, az Egyesült Államok durva nyomására és zsarolására több, az USA-tól függő állam kénytelen volt az Egyesült Államok és Anglia javaslatára szavazni. — Álla­pítja meg többek között a TASZSZ nyilatkozata. Majd ismerteti a Szovjetunió állás­pontját s rámutat: Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter nyilatkozatai­ból, valamint Selwyn Lloyd angol külügyminiszter novem­ber 7-i nyilatkozatából ítélve, az Egyesült Államok és Ang­lia kormánya továbbra is arra törekszik, hogy megakadá­lyozza a megegyezést. A nukleáris robbantások megszüntetését olyan követe­léseiből teszik függővé, ame­lyek teljességgel bizonyítják, hogy nem akarják a meg­egyezést. Az Egyesült Államok és Anglia vezetői — politikájuk védelmére — színlelt megdöb­benést mutatnak, mert a Szov­jetunió folytatja nukleáris kí­sérleteit. Akkor viszont nem fejezték ki meglepetésüket, a- mikor az Egyesült Államok és Anglia hónapról hónapra, — majdnem mindennap, sőt né­ha naponta többször végzett kísérleti robbantásokat. Ezt normális dolognak tartották, sőt minden módon reklámoz­ták is március 31-től az egész idő alatt, amikor a Szovjetunió egyetlen kísérleti robbantást nem végzett. A nyilatkozat ezután rámu­tat: annak ellenére, hogy ve­zető amerikai személyiségek különféle cselfogásokhoz fo­lyamodnak az atom- és hidro- génbomba-kísérletek megszün­tetésével kapcsolatban, to­vábbra sem leplezhetik az igazságot. A2 igazság az, hogy az említett két hatalom kor­mánya figyelmen kívül hagyja a népek akaratát, hogy azon­nal és örökre szüntessék meg a kísérleti robbantásokat. A kísérletek megszüntetésé­nek ellenőrzése lehetséges. Ezt — az Egyesült Államok es Anglia kormányának állításai ellenére — a nemrég befeje­ződött genfi szakértői értekez­let is bebizonyította. De az ellenőrzés lehetőségének elis­merése után gyakorlati tet­tekre van szükség, vagyis meg kell egyezni a nukleáris kísérletek megszüntetésében. Nem is olyan régen, a gen­fi szakértői értekezleten az amerikai és angol küldöttei azt állították, hogy nincs fel­hatalmazásuk a fő kérdés: a kísérleti robbantások megszün- , tetőséről szóló egyezmény megvitatására és. hogy ezt az egyezményt a jövőben külön kell megvizsgálni. Mcst azonban, amikor kü­lön értekezlet ült össze a fő kérdés: az egyezmény megkö­tésének megvitatására, a gen­fi palotában, ismét csak az hallható, hogy most is az el­lenőrzési kérdések megvitatá­sával kell foglalkozni, nem pedig a nukleáris robbantá­sok megszüntetésével. Ez a tény egymagában is megmutatja, milyen távol áll­nak az amerikai és angol ál­lamférfiak állítólagos meg­egyezési készségű Írről szóló hamis kijelehtései — valódi álláspontjuktól. Ami a Szovjetuniót illeti, eddig is hangoztatta és a jövő­ben hangoztatni fogja, hogy azonnal világszerte és örök időkre meg kell szüntetni a nukleáris kísérleti robbantáso­kat. A Szovjetunió mélységes meggyőződése, hogy ez a köve­telés megfelel a népek vágyai­nak, a nemzetközi feszültség csökkentésének és az atomhá­borús veszély elhárításának. HÍREINK PÁRIZS (MTI) Az algériai központi választási bizottság a benyújtott képviselőjelölti lis­ták közül hetet elfogadhatat­lannak minősített. A vissza­utasított listákon kívül továb­bi négy lajstromon szereplő jelöltek visszaléptek. Így pén­tekre a múlt vasárnap éjfélig benyújtott 53 képviselői lista 42-re apadt. A De Gaulle kormány pén­teken minisztertanácsi ülésen foglalkozott — napirenden kí­vül — az algériai helyzettel 7is, és orvoslásul olyan intéz­kedést hozott, hogy az egyes listákon szereplő személyek­kel szemben emelt kifogások miatt visszautasított lajstro­mokat a listavezetők pótlólag kiegészíhetik. ★ Berlin (TASZSZ): Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, a novem­ber 16-i választások előtt nyílt levéllel fordult a választókhoz Hangsúlyozta a választások demokratikus jellegét, majd megállapította, hogy a német nép történelmének döntő sza­kaszába érkezett. A választók­nak elsősorban a háború és a béke kérdésére kell választ ad- niok. Mi világosan a béke és népünk jobb jövője mellett foglalunk állást — mondja az üzenet. ★ PRÁGA (MTI) A Rudé Právó különtudósítójának, Jó­zef Benesnek tollából bosz- szabb cikkben számol be a magyarországi választási elő­készületekről és a választást megelőző napok közhangula­táról. Kiemeli a magyar dol­gozók politikai aktivitását, rá­mutat az életszínvonal emel­kedésének jeleire, a magyar népgazdaság növekvő stabili­tására. Idő járásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: Felhős idő, sok helyen, főként ma esővel, mérsékelt szél. az enyhe idő tovább tart. Várható legata- 7sonvabh éiszakai hőmérséklet: 5— 8 fok. Legmagasabb nappali hő­mérséklet vasárnap: 9—12 fok Mt* zott. (MX3I tek szerte az országban. Kiépí­tettünk és fenntartunk egy olyan iskolarendszert, amit 30—40 milliós kaptalista or­szágok irigyelhetnek tőlünk. Hasonló a helyzet tudományos kutatóintézeteink és országos közkönyvtáraink dolgában. Felépítettünk mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyek közül nem egynek, már európai híre van. Hogyan tudtuk elérni ezeket az eredményeket? Oly­képpen, hogy népünk széles milliói, mérnökök, tudósok, munkások, parasztok, a jó- akaratú írók, művészek tehet­ségüknek. képességüknek leg­javát adták oda az építkezés­hez. Egy országnak építkezésé­hez. amit azután 1956. őszén majdnem rombadöntött az el­lenforradalom. Ma már nem kell senkinek, értelmes embernek bővebben magyarázni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány milyen rendkívüli nehézségek között kezdte meg munkáját 1956. november ele­ién. Ismeretesek azok a vad­állati kegyetlenséggel végre­hajtott terrorcselekmények, amelyek Budapesten. Miskol­con és az ország egyéb helyein történtek. Ezeknek nemcsak a régi munkásmozgalmi harco­sok, fegyverrel a kezükben helytálló derék katonák, ha­nem nők és öregek is áldozatul estek. Nagyrészt ismeretesek az Országházban 1956. október 23. és november 4. között történt dolgok és belső árulóink kap­csolatai a nyugati imperialista vezetőkkel és ügynökökkel, akik 1956-ban azért szerették volna Magyarországot kézre- keríteni, hogy bennünket ki­ragadva innen próbálják meg sarkaiból kiforgatni az egész szocialista világot. De azt gondolom, még évek kellenek hozzá, hogy mindezt részletében feltárjuk és meg­ismerjük a magyarországi bel­ső, titkos felforgató munkát, aminek a hatása 1956. első hó­napjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás-paraszt kormánynak, munkábalépése után, még hetekig, hónapokig kellett küszködnie, megfogha­tatlan belső ellenségekkel. Ez volt feladatának egyik legne­hezebb és tegyük hozzá, hogy legkevesebbet emlegetett ré­sze. Felismerni a bújkáló el­lenséget, keresni a barátokat és végül megnyerni munkához és Politikához az egész dolgo­zó '■et. A kormány — vilá­gosan látva, hogy nép nélkül, népi hatalmat csinálni nem lehet — ezt a munkáját is ke­mény akarattal, okosan és jól elvégezte. A fegyveres lázadás leverése után hosszú hetekig ezer meg tízezer ember viaskodott és vi­tatkozott itt önmagával, hogy megtalálja a helyes utat és kiszabaduljon az eszmei zűr­zavarból, ami reá szakadt. A pártnak, s a forradal­mi munkás-paraszt kor­mánynak történelmi érde­me, hogy országos mére­tekben az elképzelhető legrövidebb idő alatt fel­számolta az eszmei zűr­zavart és ezzel lerakta a nyugodt politikai munka alapjait. Emellett, mint tudjuk, sürgős feladat volt a termelés és a közigazgatás rendjének, a köz- biztonságnak, a törvényesség rendjének a helyreállítása. Ki­alakítása a köztudatnak, hogy munkáshatalomban élünk, pro­letárdiktatúrában, amely meg­oltalmaz minden ártatlan em­bert, bárminő törvénytelen­séggel, vagy túlkapással szem­ben. De könyörtelen a népi hatalom bármely ellenségével szemben, bárkinek hívják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meggyőződése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmiféle gyűlölködő acsarkodásától nincs fél­nivalónk: élünk, vagyunk és élni fogunk a magunk módján, szocialista mó­don, akár tetszik Ameri­kában valakinek, akár nem. Az állampolgár, mielőtt a Magyarország dolgozó népe a választási urnák elé járul. Mielőtt erre sor kerülne, en­gedjék meg, hogy a rádió és televízió nyilvánossága előtt elmondjam néhány gondolato­mat a választások ünnepe al­kalmából. Azzal a becsületes nyíltsággal, ami politikai munkámban mindig vezetett és amit — azt gondolom — el is vár tőlem mindenki. Ünnepi alkalomról beszélek. A nép és a néppel együtt élő, velük mindenben egyet értő vezetők között aligha lehet el­képzelni ünnepélyesebb talál­kozást, mint a választásokat, amikor a nép szavazataival megmondja véleményét arról a politikáról, amit eddig ne­vében és megbízásából foly­tattak és ugyanakkor felha­talmazást, útmutatásokat ad a jövőre. Milyen politikát követett a párt és a forradalmi munkás- paraszt kormány 1956. novem­ber 4-e óta? Együtt a néppel és annak legszélesebb tömegeire tá­maszkodva, számoltuk fel az ellenforradalmat. Helyreállítottuk a békés termelés rendjét és nyu­galmát. Párt és állami vezetőknek nagy lelki megnyugvás volta munka menetében élvezni a nép egyre növekvő támogatá­sát, ami nemcsak politikai magatartásban mutatkozott meg, nemcsak a bizalom érez­hető, állandó gyarapodásában. Megmutatkozott abban is, hogy napról-napra javult a munka az iparban, a mező- gazdaságban és az értelmiségi munkaterületeken, s a terme­lés emelkedő eredményei gaz­daságilag mind jobban alátá­masztották a népi hatalmat. Világos, hogy ez nem volt valami új politika. A válasz­tási programokból is megért­hette mindenki, hogy ami ez­után következik, az minden­képpen folytatása lesz a mö­göttünk levő éveknek. Sem­mit sem változik a követendő irány. A párt és a kormány ez­után is a szocializmus épí­tésének azt a politikáját kívánja folytatni, amit a munkásosztály a felsza­badulás után kezdett el és a hatalom átvétele óta folytat. Csak azt szeretnénk, arra tö­rekszünk, hogy ami ezután jön, abban még több legyen a jó, még több a szépség, mint az eddigi legjobb esztendők ered­ményeiben volt és hogy ez a törekvésünk beteljesedhetik, arra minden reményünk, min­den tárgyi előfeltételünk meg­van. Az ellenforradalom sok min­denre, — és elsősorban éber­ségre — tanította meg népün­ket. Az 1956. november 4. óta eltelt két esztendő alatt pedig láthattuk, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány kö­vetkezetesebben, jobban, hi- bátlanabbul csinálta a szocia­lista építés korábban már be­vezetett politikáját, a munkás­hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúra politikáját, mint régebben tör­tént, s a kormány jó munká­jának előnyeit egész dolgozó népünk élvezte és élvezni fog­ja. A talpraállt, újjászervező­dött pártban és a forradalmi munkás-paraszt kormányban volt erő kijavítani a múltban elkövetett hibákat. Megbüntet­ni azokat, akik 1956-ban a néphatalom ellen törtek. Volt és van ereje megbocsátani azoknak, akiket félrevezettek, azoknak, akik megtévedtek. Ennek politikai értelmét és je­lentőségét könnyű megérteni. Ha a munkáshatalom átvé­teléig tekintünk vissza a múlt­ba. hatalmas alkotások büszke­sége tölthet el bennünket. Fel­építettük Sztálinvárost. a bor­sodi Vegyiműveket. Komlót és egész sorát a kisebb, de fontos és ma már gazdagon termeli üzemeknek. Fejlesztettük Cse­pelt, Ózdot. Diósgyőrt, Salgó­tarjánt. a hajóépítő és a 2 olajipart. Kórházak, egészseg- házak, kulturális otthonok, la­k-ásók, színházak, mozik épül-

Next

/
Thumbnails
Contents