Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-16 / 253. szám
1958. november 16., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 NAGY JÖZSEF: A köztársaság kikiáltása |\| <r a forradalom első hete megmutatta, 1 hogy a nép nem nyugszik bele a királyságnak semmilyen formában való átmentésébe. Ezért a kormány mikor visszavette a királynak tett esküjét, úgy határozott, hogy hat héten belül nemzetgyűlési választásokat kell tartani és majd az összeült alkotmányo- ző nemzetgyűlés döntse el, királyságot akar-e, vagy köztársaságot. Bár nem kétséges, hogy az adott viszonyok között a nemzetgyűlés is a köztársaság mellett döntött volna, ez a forradalmi lépéstől való félelem újra megmutatta, hogy a "forradalmi" kormány nem áll igazán forradalmi talajon. Éppen mikor határozottan, forradalmin kellene cselekedni, ingadozik, beleértve a szociáldemokrata minisztereket is. A forradalmi szocialisták, akik Korvin Ottó és Sallai Imre körül tömörültek, igen sokat tettek a köztársaság kikiáltása érdekében. Nov. 5-én tömeggyűlést rendeztek a Tisza Kálmán téren, ahol tízezres munkástömeg követelte a köztársaság kikiáltását. A munkások világos állásfoglalásra igyekeztek kényszeríteni a pártvezetőséget is, ezért a népgyűlés után hatalmas tüntetést rendeztek a Népszava szerkesztősége és a pártközpont előtt. Lengyel József: Visegrádi utca c. könyvében leírja, hogy sokáig álltak ott, míg végül kiállt »az ablakba Garbai, a nagy mélák ember és szidta a Habsburg monarchiát, mint a bokrot. De egyetlen szóval sem mondta, hogy a szociáldemokraták köztársaságot akarnak. Szidta a Habsburgokat, de ezt nem mondta. A tömeg tiszta és világos jelszava a szociális köztársaság volt. Lehurrogták Garbait, mint még soha. Mert megértették." A tömegmozgalom hatására azonban a Népszava is kénytelen már az első napok vihara után felvetni a köztársaság kérdését. A Népszava hangja azonban elhal a tömegek hangos követelése mellett. Nemcsak a budapesti nagyüzemi munkásság, hanem a vidéki dolgozók és á parasztság hatalmas tömegei is köztársaságot követeltek. De a nemzetközi forradalmi helyzet is a köztársaság kikiáltását követelte. A környező országokban a forradalom hatására már mindenütt megdöntötték a monarchiát, az osztrák és német munkások már a szocialista köztársaságért mentek harcba. November 11-én Károly lemondott osztrák császári trónjáról, és 12-én kikiáltották a köztársaságot. Ilyen körülmények között a magyar kormány sem várhatott a majd esetleg hat hét múlva összeülő nemzetgyűlésre, mert addig a népharag az egész kormányt elsöpörte volna. (Ez a nemzetgyűlés egyáltalán össze sem ült.) így a kormány november 16-ra kitűzte a köztársaság kikiáltását. Maga a detronizáció és a köztársaság kikiáltása is kissé felemásan történt meg. A köztársaság kikiáltása előtt ugyanis négy magyar mágnás felkereste — a kormány tudtával és beleegyezésével — IV. Károlyt és hogy a "detronizáció szégyenétől" megmentsék, felkérték, hogy maga mondjon le. Károly ennek eleget is tett, de a lemondó nyilatkozat kétértelműen volt megfogalmazva. Károly ugyanis nem a trónról mondott le, hanem »minden részvételről az államügyek vitelében". Bár ez a köztársaság kikiáltása szempontjából lényegtelen volt, az ellenforradalom idején az exkirály éppen erre hivatkozva igyekezett trónját visszaszerezni. ÍV ovember 16-án formálisan is megtör- tént a köztársaság kikiáltása. A reggeli órákban összeült néhány parlamenti képviselő és kimondotta a képviselőház feloszlását, majd a főrendiház ülése ült össze, ahol a gyűlés elnöke az ülésezést "berekesztette". Ezután következett be a Nemzeti Tanács ülése, ahol Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke mondott beszédet, és beszéde végén javasolta a köztársaság kikiáltását, amit a jelenlevők óriási lelkesedés közepette elfogadtak. A néptömegek nyomása látszik meg az elfogadott ••néphatározat« első pontján, amely kimondja, hogy "Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság«. A nép nagy része ekkor már szocialista köztársaságot követelt, s a kormány azért fogalmazta meg így az államformát, hogy ezzel a tömegek szocialista köztársaságot követelő mozgalmát leszerelje. A forradalmi mozgalom azonban ismét előbbre lépett és megelőzte a kormányt. Az Országház előtti téren hatalmas tömeg várakozott a köztái’saság kikiáltására,- számuk mintegy 200 000-re tehető. Nemzetiszínű és vörös zászló lengett mindenfelé. Honvéd- és katonazenekarok játszottak, s mindenhonnan a Himnusz és a Marseilles hangjai csendültek fel. A munkásság a forradalom újabb győzelmét, a burzsoázia a forradalom lezárulását ünnepelte. S ekkor az ünneplő tömeg fölött repülőgépek jelentek meg és röplapokat szórtak a nép közé. A röplapot a forradalmi szocialisták terjesztették és Lenin és Szverdlov üdvözletét tartalmazta. IV ovember 3-án Lenin és Szverdlov elv^ ’ társak táviratot intéztek a magyar kormányhoz, amelyben üdvözölték a magyar forradalmat és felhívták a magyar kormányt a világköztársaság megalakítására. Egyúttal arra is figyelmeztették a magyar forradalmi erőket, hogy ne hagyják magukat félrevezetni a burzsoázia látszólagos forradalmiságától, és felhívták a figyelmet, hogy a forradalom csak akkor lesz eredményes, ha a dolgozó nép uralmával végződik. A kormány ezt a táviratot elhallgatta a dolgozókNelőtt és a szociáldemokrata pártvezetőségnek sem volt szándékában nyilvánosságra hozni. A forradalmi szocialistáik a távíróközpontban levő megbízottjuk útján azonnal értesültek a táviratról és már november 16-át megelőzően röplapokon követelték annak nyilvánosságra hozatalát. Ez azonban nem történt meg. A forradalmi szocialisták ekkor százezer példányban ki nyomatták a távirat szövegét és szocialista érzelmű pilóták segítségével szétszóratták az ünneplő tömeg között. A forradalomnak ez a szakasza tehát lezárult. A polgári demokratikus forradalom eredményeképpen a monarchia megbukott és a néptömegek forradalmi aktivitása következtében megalakult a köztársaság. Bár a köztársaság elnöki tisztségét egyelőre nem töltötték be — Károlyi Mihály csak 1919. januárjában lett köztársasági elnök — a forradalom polgári demokratikus szakasza — ahol a néptömegek akarata még többé-kevésbé találkozott a liberális burzsoázia érdekeivel — lezárult. A polgárság arra törekedett, hogy a forradalmat megállítsa ezen a fokon, s amint már előzőekben láttuk, ebben aktiv támogatókra talált a szociáldemokrata vezetőkben is. * néptömegek azonban másfajta köztár- saságról álmodtak. Előttük az orosz forradalom volt a példakép, és »orosz módra« akarták megoldani a magyar forradalmi helyzetet is. Már a november 16-i ünnepi gyűlésen nagy munkáscsoportok jelentek meg vörös zászlók alatt, s a köztársaság általános követelése mellett már gyakran felhangzott a szocialista köztársaság követelése is. A szocialista köztársaságért vívott harc vezetésére azonban új, forradalmi munkáspártra volt szükség, amely megalkuvás nélkül vezette a munkások és szegényparasztok harcát most már a burzsoázia és minden kizsákmányoló ellen. Qtcfyzet/üzete mhői T\yújtózhodó falvak AKI JÁRJA A FALVAKAT, láthatja az ott végbement változást, hogy mezőgazdasági gépek sokasága segíti, könnyíti a paraszti munkát és formálja az emberek gondolkodás- módját a társasgazdálkodás. Aki járja a falvakat, láthatja az épülő házak százait, láthatja, hogy a falu kinőtte régi ruháját, nyújtózkodik, terjeszkedik a múltbeli hosszú és kényszerű tespedés után De meggyőződhet arról is, mennyire megváltozott a falvakban lakó emberek élete Ezt bizonyították a választókkal történt találkozások is. A szakácskönyv JELÖLÖGYÜLÉSEKEN szólalt fel egy 65 éves ember. Arról tudom, hogy ennyi idős, mert ő mondta el, mégpedig azért, hogy ezzel is érzékeltesse: mennyit javult a parasztok élete az ő falujukban is. Nagyon egyszerű, de érzékelhető példáját mondta el ennek. Ügy kezdte felszólalását, hogy 60 éves élete pária arra szánta rá magát.- hogy öreg fejjel szakácskönyvet vásároljon és abból süssön, főzzön. Hogy minek? Annak is megadta magyarázatát — unják már nagyon azt a nyolc-tízfajta ételt, amit évtizedek óta esznek és a finomabb sülteket, süteményeket, tortákat nem tudja leiből elkészíteni az asz- szony. Azért hát. hogy változatosabb legyen a koszt, meg hogy van miből sütni, főzni, azért vett szakácskönyvet az öreg földműves élete párja. Panasz — torony ügyben JÓ NÉHÁNY házepítővél találkoztunk Felnémet, Eger- bocs környékén, akik pártfogást kértek: szólnánk a járási tanácson, engedjék meg, hogy saját elképzelésük szerint építhessék fel házukat. — Deliéi mi ennek az akadálya? kérdeztük vissza. — Az, hogy nem engednek tornyot építeni a házak hóm- lolczatára, azt mondják, ez anyagpocsékolás... pedig az anyagot már korábban megszereztük hozzá. — Suta házban lakjunk? — kérdezték méltatlankodva — mikor egy kis torony úgy ..felviszi” az egész házat. Mit lehet erre a „panaszra” mondani? Ha már úgyis megvan az anyag, hadd legyen torony, s ha már annyira ragaszkodnak hozzá az építtetők. Reméljük, hogy a járási tanácson is megenyhülnek a tornyos házak iránt... Húsz év múlva . •. ...KERÜLT VISSZA Istenmezejére egy munkás, aki korábban ott dolgozott. Mikor régi ismerőseit felkereste, azok örömmel kalauzolták a faluban, mert ott bizony olyan változások mentek végbe, hogy nem nagyon ismerte volna ki magát a mostani faluban. A gazda büszkeségével mutatták neki az új iskolát (300 ezer forintból építették), mellette a tanító lakást (200 ezernél is többe került), a valósággal megújhodott üzleteket, a szárazági új Istenmezejét, majdnem száz házzal, s a vendég nem győzött csodálkozni a falu megváltozott új arculatán. A jövő képét is bizakodással, büszkeséggel festették előtte. — Itt lesz a kultúrház a fut- ballpálya mellett s hozzátették, — nagyobb lesz, mint a szederkényieké. Ezt a hidat is rendbehozatjuk, ezt az utat is kikövezzük, erre halad, majd a járda, itt a patak két oldalán házhelyeket osztunk. S ha eljössz öt év múlva, megint nem rá n fatnra — sorolták a csodálkozó elismerő pillantásokat vető vendégnek, s szavukból kicsengett: ez a falu a miénk, mi tettük és tesszük szebbé — salát magunknak I hiányzó csősz HA JÓL EMLÉKSZEM. Csaja Béláéknál ■ Rózsaszeiit- mártonban volt az a jelölő- gyűlés. ahol az egyik szőlősgazda azt panaszolta, hogy ilyen világot még nem ért. Egyszerűen nem képesek fogadni csőszt. Senki sem akarja „lenézetni” magát ezzel a foglalkozással. Persze korábban... de hát olyat változott a világ... mehetünk csőszt keresni a másik faluba... — bosszankodott a fent említett gazda. Aztán elismerte: Igaz, hogy nagyobb baj lenne, ha nem a csősz, ha- 1 nem a pénz hiányozna. Hol a falu közepe ? A SZÉLÉN, vagy a közepén? Nehéz azt ma már elA választások tiszteletére a megyei tanács kereskedelmi osztálya és a MÉSZÖV kirakatversenyt indított. Megyénk területén ebben a versenyben az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat, a Gyöngyös és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat, az egri Állami Áruház. Eger, Hatvan és Gyöngyös földművesszövetkezetei neveztek be. A verseny értékelése megtörtént. Az első díjat — 500 dönteni, hiszen korábban arról ismerték a falu közepét — többek közt, — hogy ott van a községháza, a kocsma, meg a templom, no. meg a módos gazdák iegszebb házai. Ám. ha most ezek alapján kellene eldönteni, hogy hol a „falu közepe”, a falu szélére kellene szavazni, hiszen ott sorakoznak a szép. új házak, amelyekhez hasonlóval nagyon kevés módos gazda dicsekedhetett néhány évtizeddel ezelőtt. Mintha egy óriás belenyúlt volna a falvak közepébe és kifordította volna az egészet, úgy változott meg arculata. A módosok egykori büszke házai putrikká silá- nyodtak a faluszéli új házak mellett, s megérük azt az időt, mikor a falu széle lett a „falu közepe.” MERT NŐ. terebélyesedik, nyújtózkodik a falu, felocsúdva abból a mély álomból, amelyet a múlt rendszer szegénysége borított rája béklyóul amely ma mindannyiunk örömére lepattant a Heves megyei falvak egészségesen növekedő testéről. KOVÁCS ENDRE Válaszolnak az illetékesek A tardosi kőbanvászokuak... *..és a Bélapátfalvi Cementgyárnak A választási hirahalverseny győztesei szükséges anyagot időben biztosítottuk. Az üzemvezetőség munkaerő hiányában nem tudta még most sem befejezni a melegedő építését, s e munka befejezése azon múlik* hogy a bánya dolgozói milyen ségítséget nyújtanak a melegedő építésében.” 291-et nem tudtuk kiállítani* kocsihiány miatt, mert szeptember hónapban minden vállalat erősen hajrázott, s ez igen megnehezítette a kocsiellátást. A magunk részéről mindenkor elkövettünk mindent, hogy még a terven kívüli szállítások is kielégítést nyerjenek, sajnos szeptember hónapban* amikor még a romlandó áruk szállítása is jelentős kocsimennyiséget igényel — ennek megfelelni nem lehetett.” forintot — a Hatvani Földmű- vesszövetkezet nyerte el választási kirakatával. Második Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalata a KERAVILL üzlet kirakatával, harmadik az egri Állami Áruház modem stílusú kirakatával. A kirakatverseny elérte céliát. mert a kirakatok színvonalasak, és politikai mondanivalójuk a kitűzött céloknak megfelelően készült el. Várhegyi Tibor „Az illetékesek figyelmébe” című cikkünkre az É. M. 3. sz. Kőbánya Vállalat vezetősége az alábbiakat közölte: „A szarvaskői üzemünk tardosi bányájában a melegedő építését a cikk . megjelenése előtt megkezdtük. A szükséges anyagi fedezetet, és a A Bélapátfalvi Cementgyár panaszával kapcsolatban, hogy nem kapnak elegendő vasúti kocsit, a MÁV Miskolci Igazgatósága a következőket válaszolta: „A Cementgyár 1958 szeptember hónapban 920 kocsit igényelt, hónap közben azonban 1230-ra emelte az igénylést, s ebből csak 939 kocsit tudtunk biztosítani. így is a havi tervben bejelentett tonnamennyiségnél 143 tonnával többet tudtak elszállítani. Több kocsit, illetve a hiányzó RAJUK SZAVAZUNK RÁTKAI FERENCNÉ tai dolgozó, az egri városi Nőtanács tagja. VASKÓ MIHÁLY mezőgazdasági munkás, állami gazdasági igazgató GUBÁN DEZSŐ BAGI BENJÁMIN bányász, az MSZMP járási mezőgazdasági munkás, bizottsága titkár* t^-cinok
