Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-15 / 252. szám

H68. november 15* szombat

NÉPÜJSÁG

3

Hz értelmiség érzi az őszinteséget és megbecsülést,

amely feléje árad

— Egészségügyi dolgozók választási nagygyűlése Egerben —

Választási nagygyűlést tartottak Eger város egészségügyi dolgozói. A gyűlésen megjelentek az egészségügyi dolgozókon kívül dr. Pál Ferenc, az Orvosegészségügyi Szakszervezet titkára, Putnoki László, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselőjelölt, dr. Ábrányi István, a Kékestetői Gyógyintézet igazgató-főorvosa, Papp Sándorné, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, dr. Varga Béla főorvos, az Orvosegészségügyi Szakszervezet területi titkára, Szepesi György, a Heves megyei Gyógyszertár Vállalat igazgatója és Braun Ferencné, az egri kórház üb. elnöke.

A mintegy 100—120 főnyi közönség előtt dr. Varga Béla megnyitó szavai után dr. Pál Ferenc emelkedett szólásra. Beszédében hazánk egészség- ügyi politikájának múltjáról, jelenéről és a jövőbeni feladatokról számolt be. Méltatta azokat a törekvésekét, amelyek nap mint nap megmutatkoznak a párt és a kormány politikájában az egészségügyi dolgozók iránt.

Az előadói beszéd után dr. Ábrányi István, Heves megye képviselőjelöltje emelkedett hozzászólásra. Többi között a következőket mondotta:

— 1956-ban, az ellenforradalom időszakában, de már azt megelőzőleg is, az ellenforradalom szellemi előkészítői és .vezetői azt hirdették, hogy most, a XX. század második felében, a technika korszakában, az értelmiséget illeti meg a vezető szerep. Ma már talán az itt jelenlevők is mindany- nyian tudják, hogy ez ködösítő, hazug állítás volt, amely mézesmadzagnak szolgált az értelmiség előtt, hogy köny- hyebben lehessen őket bevonni az ellenforradalomba. Mégsem árt róla beszélni, mégsem árt ismételten megállapítani, hogy a XX. század második felében, a technika korszakában a szocializmusé á jövő és a szocializmust megteremtő és vezető osztály egyedül a munkásosztály lehet. A kapitalizmusban a burzsoázia ellenpólusa a munkásosztály, az az osztály, amely a legkövetkezetesebb, a legjobban szervezett, a legforradalmibb.

És az értelmiség? Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az értelmiség nem osztály, de ré- * teg, amelynek képviselői vagy l a polgárság, vagy a munkás- < osztály, vagy a parasztság so- < raiból nőttek ki. S miután s nem osztály, nem is lehet övé 5 a vezető szerep. De mert nincs 5 termelőeszköze, ezért ösztönö- $ sen is és értelménél fogva is, > a munkásosztályhoz húz és > legjobbjai a múltban is oda í húzták. ' >

Vitathatatlan, hogy később, í amikor mindjobban érezhető- < vé vált a szektáriánizmus és < az ebből fakadó hibák, az ér- < telmiség már nem állt olyan < szorosan a párt mellé. Ezek a s hibák taszították az értelmisé- 5 get, míg más erők ugyanak- > kor az ellenséghez húzták 5 őket, mint például az idea- > lista világszemléletük, nem > egynél a nacionalizmus stb. í Ma viszont az a helyzet, hogy < az értelmiség látja a párt és a l kormány eltökélt szándékát a < hibák felszámolásában, érzi az < őszinteséget és a megbecsü- < lést, amely feléje árad és S ezért ismét nagyobb részük, s becsületesebb részük, teljes 5 szívvel és lélekkel támogatja 5 a szocialista építés ügyét. 5

Ezután dr. Ábrányi István} személyes élményeiről, tapasz- < talatairól beszélt, majd mél- < tatta az orvosok viszonylag < jó anyagi helyzetét, befe j ezé- < sül az egészségügyi dolgozók; gondjairól, problémáiról szó- J lőtt. j

Az előadáshoz és dr. Ábrá- j nyi István képviselőjelölt fel- J szólalásához többen szóltak 5 hozzá, majd Putnoki László, a í megyei pártbizottság első tit- í kára, Heves megye országgyű-! lési képviselőjelöltje emelke-! dett szólásra, aki többek kö- < zött ezeket mondotta: <

— Az utóbbi időkben na-; gyón sokan beszélgettünk, < tanácskoztunk értelmiségi dől-; gozókkal, és e beszélgetésekből tapasztalatként leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy ezekre szükség van, ezek a beszélgetések helyesek és jók. De amikor ezeket megállapítjuk, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy elég sok probléma foglalkoztatja még a mi értelmiségi dolgozóinkat és ezekre nekünk kötelességünk válaszolni. Ilyen problémák vetődtek fel a legutóbbi időkben a választással kapcsolatban is. Sokan azt mondják, illetve azt kérdézik, demokratikus-e ez a választás, amelyet november 16-án fogunk Magyarországon tartani? Egyáltalán lehet-e demokratikus egy olyan választás — kérdezik —, amelyen egy „színben” indulnak akár a tanács, akár az országgyűlés jelöltjei? >

Mi erre azt válaszoljuk, hogy vajon mi a lényeg, az-e, hogy tíz párt induljon egy szűk réteg érdekében, vagy a népfront jelöltjei induljanak az egész magyar dolgozó nép érdekében. Amerikában, vagy más kapitalista országban a választásokon hatalmas kampány, korteskedés és propaganda közepette több párt jelölteti a maga képviselőit. Az amerikai, vagy más munkás, paraszt és értelmiségi választhat a között, hogy a kereskedelmi tőke hiénáinak uralma, vagy a nagyipari tőke hiénáinak uralma lesz-e jobb számára, szóval a választás alkalmával választhat a között, hogy a kizsákmányolok melyik rétege szívja a jövőben a vérét. Higgyék el, az úgynevezett többpárt-rendszer demokratizmusa optikai csalódás.

Ezután Putnoki elvtárs beszélt a Horthy-Magyarország választási szín játékairól és elmondotta, hogy az akkori képviselőjelölted, ha odaálltak választóik elé, nem lehettek őszinték, nem mintha egyáltalán őszinték akartak volna lenni.

— Mert «a- mondatta —, ■ ha

a tőke képviselője őszinte akart volna lenni, azt kellett volna mondania: nézzék, emberek, tisztelt választópolgárok, én a csepeli Weiss Man- frédet, a Goldbergert és a többi iparmágnást szolgálom, és ha megválasztanak, megígérhetem maguknak, hogy vagyonúnkat még nagyobbra növelIV.

A CUKORIPAR kegyetlen tőkés voltát mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy amikor a cukoradót emelték, a gyárak 10 fillérrel emelték a cukor árát kilónként. Felháborodással közölték a lapok, hogy „felfelé kerekítették a 9 egész néhány tized fillért, tehát még az adón kívül is külön nyereségre tettek szert a gyárak”.

A textilgyárak augusztus hónán folyamán, minden indok nélkül, ,10 százalékos áremelést léptettek életbe. A cipőiparban 15—20 százalékkal emelték a kartellek és a nagykereskedelem az árakat!

Amikor a parádi üveggyárat az év elején becsukták, mert a bérlő nem tudta megfizetni a bérleti összeget, akkor felmerült az a gondolat, hogy esetleg az állam veszi át az üzemet és 4—500 000 pengővel újra megindítja a gyártást. Az üvegipari kartell mindent megmozgatott, hogy a gyár továbbra is zárva maradjon! „Kötelezettséget vállaltak az üveggyárak arra, hogy a parádi forrásvállalat palackszükségletét éppen olyan áron fogják ellátni a távoleső gyárakból, mint a parádi üveggyár tette.” Azt is ígérgette a kartell, hogy átveszi a parádi szakmunkásokat is, ami természetesen teljesen képtelen állítás volt, hiszen munkáselbocsátás folyt a többi üveg- agyárban is. A parádi üveggyár ; végleges megszüntetése, az ; üvegbehozatali nagykereske- ; delmi cégek malmára is haj- ! tóttá volna a vizet, hiszen a : lapok nyíltan megírták, hosv !a megszüntetés csak a beho- i zatalt fokozná... mert az előző (1930.) év statisztikája szerint

jük, magukat pedig még jobban kizsákmányoljuk, elnyomjuk. A földbirtokosok jelöltje sem mondhatott volna mást, ha őszinte lett volna, mint azt, hogy Magyarországon sohasem lesz földosztás, ha a jó isten is megsegít bennünket, garantáljuk, hogy megválasztásunk után a hárommillió koldus országából a négymillió koldus országát építjük. És a szociáldemokrata párt fellépő képviselői sem mondhatták meg (de ők sem akarták), hogy emberek, munkások, adjátok voksotokat ránk, s akkor egészen biztos, hogy ez évben is kapunk néhány sarokházat azért az árulásért, amelyet most már jónéhány éve folytatunk.

Nem, ezek az emberek, nem állhatták őszintén választóik elé, mert ha ezt így elmondják, a választópolgárok helyben megverik, vagy jobb esetben kifütyülik őket.

A kommunisták Horthy-Ma- gyarországon — éppen úgy, mint ma egy jó csomó kapitalista országban — nem állíthattak képviselőjelöltet,

mert ha ők akkor elmondták volna, hogy földet akarunk osztani, hogy szabad Magyar- országot, proletárdiktatúrát, szocializmust akarunk, nos azért nem országgyűlési képviselői mandátum, de börtön járt volna.

Ezért a sok párt színében induló képviselőjelöltek, a múlt urai hazudni kényszerültek a választópolgároknak, nagyobb darab kenyeret ígértek, jobb életet, s mindez meg is valósult a választás után a saját számukra. ígértek az értelmiségnek is mindent. S kaptak a választások után lapátot, a- mellyel takaríthatták Pest hóval borította járdáit — megaláztatást, embertelenséget.

A mi választásaink és az 1958. november 16-i választás demokratizmusát többek között az bizonyítja, hogy csupán Heves megyében 140 ezer emberrel bészélgettek a tanácstag- és országgyűlési képviselőjelöltek. Ezeken a beszélgetéseken elmondták örömüket, bánatukat, kritikai megjegyzéseiket és megígérhetjük, hogy ezek nem maradnak pusztába kiáltott szavak, mert ami hasznos és végrehajtható, azt mi megfogadjuk és végrehajtjuk.

Emlékezzünk

SUGÁR ISTVÁN:

Ezután Putnoki László a nyugati propagandáról, annak hatásáról beszélt, majd megállapította, hogy az országban, s így megyénkben is nyugodt légkör uralkodik, ezt bizonyítja az a tény, hogy terveinket teljesítjük, sőt túlteljesítjük, de ezt mutatja az a tény is, hogy az emberek bíznak, mernek nagyobb összegeket beruházni, hogy ebben az évben nagyon sokan vásároltak autót, építettek házat, vásároltak kisgépeket, s fejlesztették parasztgazdaságukat.

Beszéde befejező részében az értelmiség munkáját és politikai aktivitását méltatta és elmondotta, nem igaz, hogy az értelmiség úgy, ahogy van, részt vett az ellenforradalomban, nagyon vigyáznunk kell arra, hogy kellően tudjunk disz- tingválni. Voltak vétkesek, s voltak tévedők. A vétekeseket a bíróság elé állítottuk, a té- vedőket felvilágosítottuk, baráti jobbot nyújtottunk feléjük, most velünk együtt menetelnek a szocializmus félé. Nagyon szűk politikai látókörre vall, ha ezekkel a tévedőkkel szemben úgy lépünk fel, mint a vétkesekkel. Ez helytelen, ez r'-n a párt és a kormány állásit .ltja, egyénieskedés, amelyet nem engedhetünk meg.

Ezután arról beszélt, hogy életünk következő szakaszában felhagyunk azzal a hibás gyakorlattal, miszerint az értelmiséget két csoportra, régi és új értelmiségre osztottuk. Ez helytelen volt. A helyes elv és gyakorlat az lesz, ha továbbra is kétféle értelmiségről beszélünk, de nem régiről és újról, hanem becsületesről, aki a szocializmus mellé állt és olyanról, aki annak hátat fordított. Szocialista, becsületes értelmiségi mindaz, aki a nép ügye mellé áll, aki tudásával és tehetségével az ország, a szocializmus építését segíti.

— Meg vagyunk győződve arról, hogy Heves megye, Eger város értelmiségi dolgozói, ezen belül az egri orvosok és egészségügyi dolgozók november 16-án szavazatukkal is a nép, a munkásosztály hatalma mellé állnak, ezzel is demons- * trálva barát és ellenség előtt egyaránt hűségüket a szocializmushoz, hűségüket a néphez — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Putnoki László elvtárs. (s)

fs)

A legutóbbi hatvani választói nagygyűlésen Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára, megyénk ország- gyűlési képviselőjelöltje mondott beszédet.

Válaszolnak az illetékesek

A Népújság 1958. november 1-i számában „Az illetékesek figyelmébe” cím alatt megjelent dr. Eperjesi Zoltán komlói körzeti orvos cikke. Tekintettel arra, hogy a cikk országos jellegű, és a legfelsőbb egészségügyi szervek által kiadott rendelkezésekkel kapcsolatosan fejt ki véleményt, a helyi egészségügyi szervek a cikkel kapcsolatban felső hatóságaik elvi döntése nélkül érdemileg állást nem foglalhatnak.

Éppen ezért a szóbanforgó cikket eljuttattuk illetékes felsőbb szerveinkhez, vélemény- adás és elvi döntés végett. Ennek eredményéről a Népújság szerkesztőségét értesíteni fogjuk;

Már most is megjegyezzük, hogy a cikk bizonyos részeivel, a benne rejlő ellentmondások és a betegek körében már most is megnyilvánuló, helytelen hangulatkeltés veszélye miatt nem értünk egyet.

Ilyen ellentmondás például, hogy dr. Eperjesi azt állítja:

közgyógyszer-ellátásban részesülő betegek csak a legolcsóbb gyógyszereket kaphatják, ugyanakkor saját magát cáfolja meg, amikor maga is elismeri, hogy 49 forint 40 fillér értékű gyógyszert felírhatott a betegnek, és az ennél lényegesen olcsóbb 12,20 forint értékűt nem. Nem érthetünk egyet a csont tbc-ben szenvedő gyerekkel kapcsolatos állításaival sem. A gyermek — dr. Patakfalvi István, a megyei TBC-gondozó vezető főorvosától nyert tájékoztatás szerint — a szükséges streptomycint a Megyei gondozón keresztül minden további nélkül megkaphatta volna, mint ahogy ez minden más esetben meg Is történik, tekintet nélkül arra, hogy a beteg közgyógyszerellátásban részesül-e vagy biztosított.

Dr. Kiszely Sándor,

megyei főorvos Dr. Löblovics Imre, SZTK ellenőrző főorvos Dr. Németh Ferenc,

r. i. vezető főorvos

Termelőszövetkezetek versenye

A hevesi járás termelőszövetkezetei — ha nem is hivatalosan —, de versenyeznek egymással, az időszerű munkák elvégzéséért. A járási tanács megállapítása szerint az őszi

I kapitalista gazdasági válság közeiről

(Heves megyei körkép 1931-ről)

az öblösüveg behozatal amúgy is 3 millió 500 pengőt tett ki.” A megyei útépítéseket végző Via Nova esete is említésre méltó. A vállalat alvállalatba adta a fuvarozási munkálatok elvégzését. Az eset körülményeire Heves megye közigazgatási bizottságának január havi ülése hívta fel a figyelmet. Az egyik felszólaló kijelentette, hogy „az alvállalkozó keresni akar és nem honorálja a fuvarosok munkabérkívánságait. Félős, a fuvarozás munkája idegen megyebeliek kezébe kerül.” A műszaki főtanácsos, nem képviselve a megye amúgy is rossz anyagi viszonyok között levő lovasparasztjainak érdekeit, így fenyegetőzött: „...a helybeli munkások azt hiszik, hogy a vállalkozót kényszerhelyzet elé állíthatják és olyan magas béreket kérnek, hogy nem lehet velük tárgyalni...” A főtanácsos kijelentései összeomlottak az első felszólaló viszonválaszának füzében, mely szerint: „Itt nem nagy összegekről, mindössze fillérekről van szó.” VALÓBAN TALÄLÖAN írja a baloldalisággal egyáltalában nem illethető Eger c. lap: „S. O. S.! Most már nemcsak a fogyasztók sírnak a rabszolgaság miatt, amibe a kartellek telhetetlensége és becstelen nyereségvágya taszította őket... Ezer meg ezer munkabíró ember energiáját poshasztía el a még nagyobb profit utáni könyörtelen tülekedés...’*

A tőkések kihasználták a tömegek anyagi megszorultsá- gát és felvirágzott az uzsora legkülönfélébb formája. A megye egyik vezetője ezt közölte egy jelentésében: „...sok helyről merült fel panasz némely pénzintézetek súlyos kamatpolitikája ellen. Egyes bankok úgyszólván uzsorakamatot sZednek.” Az un. zölduzsorások a parasztokra vetették magukat. Már március—áprilisban a következő helyzetkép alakult ki: „Különösen a megye déli részein harapózott el a zöld- búza-vásárlás és itt 6—7 pengőért vesztegetik el a megszorult emberek az új termést... Mezőtárkányon, Poroszlón és egyéb környékbeli községekben is felütötte fejét ez az uzsora.”

De nem maradtak el a válság egyéb hiénái sem: hallatlanul alacsony áron vásárolták meg az oly gyakori árveréseken a földeket.

EGYES ORSZÁGOK tőkés vállalkozóinak ügynökei is megjelentek az országban és megkezdték, kedvező ígéretek kecsegtetésével a kivándorlók toborzását. Egy pesti hírlapban megjelent hirdetésre öt egri ember el is határozta magát, hogy kivándorol Argentínába. 18 pengős napszámra vonatkozólag Pesten meg is kötötték a szerződést. Az utazás 800 pengős költségeinek fedezésére elkótyavetéltéks az

egri vagyonkájuk roncsait. Dél-Amerikába érve közölték azután a szerencsétlenekkel, hogy érvénytelen a 18 pengős napszámra kötött szerződés és 2.50-re szólót írattak velük alá. A munkaidő hajnali 3 órától

11-ig tartott, „siralmas koszton”. Nem egyszer „romlott húsokat kaptak” enni. Kéthavi munka után az „elszámolásnál” annyit sem kaptak, hogy beutazhassanak a közeli városkába hosszú szakállukat leborotváltatni. A 600 szerencsétlen közül, többen az őserdőbe szöktek e munkahelyről. Hanus Sándor és Kelemen Lajos 1 év után nagy nehezen hazatért Egerbe és itthon elmondották, hogy ott „emberi megbecsülést sem kap a munkás. Valósággal állati sorban élnek ott a kivándorlók. Dolgoztatják a kivándorlókat, mint az igavonó barmokat, de a fizetség és megbecsülés hiányzik. Ott még komiszabb korbácsai vannak az életnek. ’ So,"-n a megyéből K nadába kerültek, hol mégis emberibb körülmények között doboztak. Magyar Gáspár ezt írta haza Egerbe: „...a hatalmas százados fákkal harcol a 20 kemény- öklű magyar, hogy naponta 50 vagy 60 centet megkeressenek.”

Egves tőkés vállalkozók földosztással, parcellázással iparkodtak gyarapítani vagyonukat. Jellemzően felháborító az az eset, ami Ecséden történt. Itt a gyöngyösi Népbank

munkák során a hevesi Petőfi ért el szép eredményt, mert a járásban elsőnek fejezte be az őszi vetést. Utána a kiskörei Dózsa és a Rákóczi Tsz következett a vetés befejezésével.

megvásárolta Borovicsényi Elemémé birtokát, hogy azt azután kiparcellázza a parasztok között. A bank megbízottja — a községi főjegyző — 100 igénylőtől fel is vette a föld- vásárlás nehezen összekypor- gatott első részletét, — amikor kiderült, hogy a Földművelésügyi Minisztérium nem járult hozzá a parcellázáshoz.” A jegyzőt felettes hatósága felfüggesztette a parcellázás körüli működéséért állásából. 72 ecsédi pedig beperelte a bankot, hogy fizesse vissza a pénzt! A helyszíni tárgyaláson, egy '--Srosult, felingerült parasztasszony közbeszólása után a főjegyző revolverrel támadt az asszonyra... a jelenlevők valamennyien a jegyzőre rohanták, kicsavarták kezéből a fegyvert, s meg akarták lincselni, úgy, hogy csak nagy nehezen tudott kimenekülni a tömegből.”

A KÖNYÖRTELEN adópolitika is jelentősen hozzájárult a magyar nép nyomorához. Már februárban minisztériumi rendelet jelent meg, amely „felhatalmazta a vármegyék alispánjait, hogy a községek 1931. évi háztartási hiányainak fedezésére az eddigi 50 százalékos községi pótadóval szemben a szükséglethez mérten 75 százalékig terjedő vótadó kivetését engedélyezhetik.”

A legkülönfélébb alapokon szükség- és pótadók terhelték a népet. Még a szőlőkben levő kunyhókra is nótadót vetettek ki. „ ... kormány takarékossági intézkedései, amelyek sorában első helyen az adók általános emelése szerepel, minden vonatkozásban megdrágítja az életet” — panaszolta egy mpovei úiság.

(Folytatjuk) ^ j