Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-05 / 243. szám

1958. november 5., szerda NÉPÚJSÁG s Termelősz<5ve4!*ezeteiíik tervszerű gazdálkodásáról Lesz bőven savanyúság NAPJAINKBAN sok olyan termelőszövetkezeti vezetőt le­het találni, aki behatóan elem­zi az évi gazdálkodást összes­ségében és részleteiben, ® igyekszik a maga és a szövet­kezet számára leszűrni a ta.-- pasztalatokat, megállapítani, hogy mik voltak az ereome- nyek, hibák okai. Ezt a törek­vést csak helyeseim lehet a szövetkezeti vezetőknél. Az ilyen elemzés eredmenye, hogy a hibákat igyekeznek kiküszö­bölni, s az eredményeket to­vább fejleszteni. Sokat beszéltünk már a múltban is, a jelenben is a szö­vetkezetek tervszerű .gazdál­kodásának fontosságáról ae még ezután is sokat kell róla beszelnünk. Mit jelent a tervszerűség? Azt, hogy a szövetkezet az alapszabály értelmében elké­szíti tervét, ez adja a gazdal kodás alapját, s az évi ta paszlalatokat, tanulságokat le­vonva, alaposan megvitatott nénzügyi és termelési terv rPian gazdálkodik a ^v^­kezet. Lehat ugyan meg tatain olyan szövetkezeti vetetoVam lebecsüli ennek jelentőseget, de egyre kevesebbet. Mi a jelentősége a jól elké­szített terveknek? így sokkal célratörőbb az irányítás, s előre meghatáro­zott keretek között történik gazdálkodás. Célratörőbb a vezetes azen, mert ki van tűzve a cél, a gaz­daság feladat, amelyet a szó vetkezet az adott garasa© évben el akar érni, s egyben meg varrnak határozva a fel adat végrehajtásához szukse- S eszS is. Ez megkony­nvíti a vezetés munkáját. Tér nymgvww akkor meszeteam a ceu lehet elérni, ha a vezet.«; ra gaszkodik is a meghatározott feladatok megoldásához. MIT MUTATNAK e terüle­ten a tapasztalatok? A szövet­kezetek vezetesetan elvitatta tatlanul sok a javulas Javuh a vezetés színvonala, tervsae- rűbbé vált az irányítás. De mégis, sok termelőszövetkezet­nél elég laza még mindig a vezetés, és ennek következte­ben kapkodás jellemzi a m“- kát. Ez annak a nve hogy a szövetkezetek által elkéső tervek lazák, nem tükrözik a tez.Sazdasagi^gj tőségát, másrészt a vezetőség nem szorgalmazta .k^0 ®rf^1' Ível a tervekben lefektetett f adatok végrehajtását. Ennek következtében más feladatokat oldottak meg, mint ami^ tervben lefektettek, sezk'ha tott az üzem gazdasági eletere, eredményességére. A múlt évi felkészülést és az alapos tervezési munkát, ^ 3M4-« Ít­mény a Utolsó fázisában elent meg. így a szövetkezetek nem tud ták teljes egészében feihasz­nálni a határozat adta Jeh tőségeket. Sok gazdasági tény kedés tervein felül aetk^S-C za' SENKI SE GONDOLJA, hogy az én kis Zsuzsám af­féle mulatságos falusi figura, aki félszeg, esetlen szokásai­val a gúnyolódok céltáblája lehetne. I • Pedig nagyon messziről, na­gyon eldugott kis falu«Kabol jött hozzánk. Ott búvik meg faluja a kanyargó Szamos ölelésében, ahol ugyan jar a madár - de mennyi es mi­lyen szépek! — de mar a vá­rosi ember nehezen juthatta. Messze van a vasútállomás­tól, kátyús szekérúton peai„ nem minden derék razat ja magát szívesen. No, de ma­gára vessen, aki a kényelmet többre becsüli, mint a szelld Szamossal átölelt kis íal*^®' ka megtekintését! Nem is awa rok én senkit arra csábítani, hogy nosza! gyerünk, meg se álljunk, míg oda nem erünk. Sőt, éppen hogy azt meselem el, hogy, s mint járt itt az én kis Zsuzsám. Szóval Zsuzsa korához és falusi mivoltához képest igen felvilágosult és talpraese, kislány. Még nem jár isko­lába. - akkor nem is jöhe­tett volna el őszi üdülésre, vagy ahogy mondja: őszülni. Vonaton is csak most utazott életében először, de úgyis bizonyos mértékig a szövetke­zetek és az irányító szervek munkáját. Ma már más a helyzet. A szövetkezetek a kormányhatá­rozattal számolva, alaposabb terveket készítenek. A termelőszövetkezetek ter­melési feltételei nem azonosak, nemcsak földrajzi, de más té­nyezőket is figyelembe véve, eltéréseket mutatnak. Más és más lehetőségük van arra, hogy eredményesen gazdálkod­janak. Éppen ezért nem le­het sablont adni a tervek ké­szítéséhez, de nem árt több tényezőt figyelembe venni. Különösen fontos, hogy a szö­vetkezetek számba vegyék a jövő évre szóló terv készítésé­nél a helyi lehetőségeket, s így törekedjenek nagyobb gaz­dasági eredmény elérésére. a terv készítésénél figyelembe kell venni, hogy állandóan, évről-évre növelni kell az alapok mennyiséget, a gazdasági épületeket, gépek, tenyészállatok mennyiségét. A föld mellett ezek képezik a gazdálkodás alapjait, s minél magasabb az álló alap értéke, annál magasabb az egy ka- tasztráüs holdra eső jövedel­mezőség is. Különös gondot kell fordítani az állattenyész­tési terveik elkészítésére. Is­mert dolog, hogy a termelő­szövetkezetek 100 katasztrulis holdra eső számosállat létszá­ma alacsony, ezért a növény­termelés és az állattenyésztés közötti helyes arány nincs biatosítva. Már a jövő évben el kell érni, hogy a szövetke­zetekben 100 katasztrális hold szántóra 23—24 számosállat jusson. Erőteljesebben kell fejleszteni a szarvasmarha te­nyésztést, elsősorban a sajat szaporulat továbbnevelésével. Meg kell termelni a nö­vekvő állatállomány takar­mányszükségletét, különösen pillangós takarmányokban. Hogy ez biztosítható legyen, ajánlatos a szántóterületek 20 százalékán lucernát ós vörös- herét termeszteni. Fokozot­tabb mértékben kell, hogy emelkedjék a szövetkezetek­ben a gépesítés is. A kor­mányhatározat jelentős Ked­vezményelvet biztosít a mező- gazdasági nagyüzemek számá­ra, a gépállomások által vég­zett gépi munkák terén. Aján­latos tehát katasztrális hol­danként a 4—4,5 ncrmálhold- nyi munka elvégeztetése. Fon­tos ez azért is, mert így je­lentős émbert és fogatos mun­ka szabadul fel a termelőszö­vetkezetekben, ennek követ­kezményeképp csökkennek a ráfordítási költségek. Nagy figyelemmel kell el­készíteni a munkaerő-mérle­get, beruházási terveiket, nem beszélve a bevétel, kiadási költségvetésről. AZ IDEI TERVSÉMA lénye­gében hasonló az elmúlt évek­ben használtakhoz, de van egy nagyon fontos új dolog benne, ami megkönnyíti a szövetkezeti vezetők és tagok tervkészítési munkáját. Ez az új dolog a jövedelmezőségi számítás. A tervek készítésé­vel egyidejűleg minden 400 holdon felüli szövetkezet a hét főnövényre (búza. árpa, kukorica, cukorrépa, stb.) el­készíti és kiszámítja a ráfor­dítási költségeiket, és a hoza­mok megállapításával tisztán fogja látni, az egy holdra, il­letve egy egységie eső jöve­delmezőséget. Ez a számítási mód azt eredményezi, hogy tudni lehet mibe kerül egy mázsa búza, vagy más ter­mény előállítása, a szövetke­zetnek. Ennek sikeres végre­hajtása nagyban hozzájárul a szövetkezeti gazdaságók fej­lesztéséhez. A szövetkezeti gazdálkodás sikeres előfeltételei a kor­mányhatározat és más állami és párt intézkedésekkel bizto- tosítottak. Arra van szükség, hogy az állami szervek, — elvi és gyakorlati munkájuk­kal — elősegítsék a szövetke­zetek eredményes gazdálko­dását. Érezzék a felelősséget, — már a tervkészítés alatt is, — a szövetkezetek gazdasági szervezeti életéért. Szükséges ez a termeltető és felvásárló vállalatok részéről is, mert a szövetkezetek tervei, — vagy azok egy része — kapcsolód­nak a vállalatok terveihez, összehangolásuk tehát nagyon fontos a vállalatok és szövet­kezetek szempontjából egy­aránt. A JÖL ÁTGONDOLT ter­melési és pénzgazdálkodási tervek nélkülözhetetlenek a szövetkezetek életében. Állan­dó iránytűk a szövetkezetek gazdálkodásában, a tervek fi­gyelemmel kísérése jelzi a gazdálkodás szervezettségét, vagy szervezetlenségét, annak eredményességét, vagy ered- ménjdelenségét. A tervek jó elkészítésétől és végrehajtásá­tól függ, hogy milyen mér­tékben emelkedik a szövetke­zetek gazdálkodási színvona­la. s ennek eredményeként a szövetkezeti tagok jóléte is. SCHEFFER GÉZA r írni, vagy nem írni ? Becsületes egri polgár vagyok, aki a falra ragasztott plakáterdöt naponta átböngészem. Ezek alapján megyek a moziba, vettem bér­letet a színházba, hangversenyre és az Iro­dalmi Színpadra, nem etetem fel a tökmagot (úgy sincs/), elismerem, hogy a készruha a legjobb, megtekintettem a hatvani vásárt, tudom, melyik választókörzetbe tartozom — szóval én minden értesítést és felhívást ma­gamévá teszek. (A badacsonyi borhéten is csak azért nem voltam, mert felénk nem ragasz­tották ki ezt a felhívást.) Egy szónak is száz a vége: életemben irányító szerepet töltenek be a falragaszok. Most azonban egy olyan felszólítás jelent meg, ami feldúlta eddigi nyugodt életemet. Azt mondja, hogy: „írjon, válaszoljon! Levelezési hét!" Először könnyű léptekkel odébblibegtem, aztán felgyűlt ben­nem a tudatos rémület és rádöbbentem, mi­csoda felelősséget veszek a nyakamba, ha en­gedek a felszólításnak. Először is szörnyű lelkiismeretfurdalás ke­ntet a hatalmába. Hogyne! Hát sok-sok em­bertársam hiába várta eddig a válaszomat, levelemet és én nem írtam! Na majd most másként lesz! Itt a leve­lezési hét, hát most majd megmutatom, mire képes egy termékeny agy, egy áradó szívvel összekötve! Azonnal leültem a járdaszélre. Papírt, ce­ruzát elő, és írni gyorsan a névsort, hogy senki ne maradjon ki! Hm. Az öcsémnek nem írok, mert az úgy is tudja, mit akarok a fejéhez vagdalni. Nem írok Mancika néninek se, mert neki tartozom 100 forinttal, és tudja a fene — nem jó, ha az ember ilyen esetben felhívja magára a fi­gyelmet! Nem írhatok Téglásmocsoládra Béla bácsinak, mert ö azzal tépi úgy is szét: „in­kább küldött volna öt kiló körtét!" Semmi szín alatt nem veszem fel a kapcsolatot tá­voli rokonaimmal, mert akkor eszükbe jut a rokoni szeretet, és én abból egyelőre nem kérek! Node, azért van itt kinek írni! Nem esek én kétségbe! Például néhány nap óta olyan belső sugallatom van, hogy a Rádió­ban várják a soraimat. Hiszen ők is embe­rek/ Meg aztán az Északi-sark kutatóinak is milyen jól esne néhány meleg sor! A Meteo­rológiai Intézet meg egyenesen hálás lenne, ha néhány keresetlen szóban megköszönném napi felvilágosításaikat. Elküldöm a követ­kező Szputnyikkal is megrendítő írásomat a világűrbe (lehet hogy az nem fog beleesni a levelezési hétbe?!) Egyszóval teljesen fel va­gyok vidulva. Van kinek írni! Most még gyorsan elkészítem a költségvetést a levélpa­pír, boríték és bélyeg vásárlására, veszek egy háromezerforintos írógépet, egy politúrozott íróasztalt, szerződtetek néhány nyelvet be­szélő írnokot, aztán hajrá! írok, diktálok, egyszerre hat nyelven, mint Napóleon! Most már csak az az egy aggaszt, hogy hátha nem mindenki tesz eleget ennek a felszó­lításnak, és a postának mégsem lesz meg a felemelt forgalma?! Nem baj, én ígérem or­szág-világ előtt, hogy a magam nevében min­dent megteszek az ügy sikeréért! írok! írok és írok! Csak legyen, aki ol­vassa.) (—m) A MÉK egri tartósító üze­mében napon­ta 500 üveg uborkát raknak el. Június óta mintegy 15 m. gon berakott uborkát szállí­tottak el a me­gyei FŰSZERT központba. Ké­pünkön: nagy* lóg szerint ren­dezik a bera­kásra váró uborkákat... Ez a kép az utolsó munka folyamatot, a címkézést áb­rázolja. Kovács Rózsi és Ipacs Mag dolna naponta több mint 500 üvegre rakják rá az üzem címkéjét. . A címkézés tatán 02 üvegeket ládákba rakják és az elosztó­helyre szállít­ják. (Fotó: Kiss) Búcsúzában Egertől... A Suha—Cserniczky együttes hangversenye a városi Művelődési Házban (Jzabnl kijJ/uup őgj&'lmi megelőzte Amáli nénit, aki hetven éves korában ült elő­ször a robogó masinán. De mindezen objektív tényezők el­lenére sem nevezhető elmara­dottnak. Dehogy is mondhatnánk an­nak, amikor mindent, de mindent oly természetesnek vesz. Hogy mennyi szép nagy ház van Egerben? Na és, mi van abban? Látnátok csak otthon, milyen házak épültek. A Kosa Bertié, meg a Bur- gány Menyusé! Olyanok, hogy attól különbet itt se 'ehet látni! És ráadásul azok vado­natújak. Az igaz, ott nincs eme­letes ház, de vannak olyan magas jegenyék, hogy csak győzzön az ember a- tetejére nézni. Ennyi autó sem sza­ladgál az utcán, mint itt, na, de mennyivel szebbek a Bé­ke Tsz fogatai, amik e ott úgy táncolnak a tüzes pari­pák, mintha királykisasszonyt szállítana mind. Egyébként autó oda is szokott menni, mctorbiciklije meg már van az igazgató bácsinak is, ne? a Kacsa Tóth Laci bácsinak, meg a fonó Sanyi bácsi fiá­nak ial Nahát! ELVITTEM VASÄRNAP térzenét hallgatni. Néz, bá­mul, hallgatja a muzsikát, aztán felderül az arca. — Ni csak, ezek is ismerik a „vándor cigánylegény, ha megpihen az úton“-t? És cérna hangocskáján ma­ga is együtt dúdolja a zené­vel a Trubadúr cigánytcóru- sának a dallamát. Csodálkoz­na kérdem: — Hát te ezt honnan isme­red? — Honnan? Hát a rádióból, meg a hangszóró is danolja az utcán. Este színházba viszem, hát­ha ez elkápráztatja. Tetszik neki a darab, szép a színház belseje is, de azért az otthoni kultúrház se csúnya. Meg ta­lán még ... talán még szebb is. Hogy miért? — Mert édesapám is segí­tette építeni. — Hát az előadás? — Az is szép, de az volt igazán szép. amikor nálunk volt a Latabár, meg Németh Marika Meg volt már ná­lunk ... és sorolja, sorolja a fővárosi élgárda tagjait, akik már voltak náluk — s én csak hallgatok bölcsen, hi­szen magam egyet-kettőt ha láttam közülük. Szóval, Zsuzsi mindent olyan természetesen fogad, hogy ettől természetesebb ak­kor sem lehetne, ha itt szü­letett volna. Mindenről meg­van a maga egyéni, talpra­esett véleménye. Észreveszi, és kaján örömmel mutatja az utcán a szemetet: — Nálunk mindenki elsöpri a szemetet a háza elől! Ha rendetlenkedő gyereke­ket lát, nem állja meg szó nélkül: — Nálunk a pulya nem mert így menni az utcán, mert a felnőttek megmondják ám az apjuknak, meg a taní­tó bácsinak. MINDIG CSAK ez a fenn­héjázó „nálunk”! Ejnye, ho­vá is vigyem, hogy végre ámulatba tudjam ejteni a kis haszontalant. Lemegyünk a Szépasszony-völgybe, meg- másszuk az Egedet — mindez semmi. — Voltam én már otthon a Púpos-hegyen édesapámmal Arra nehéz ám felmenni, mert csupa homokból van, Mi, egriek, egészen termé­szetesnek vesszük, hogy ha hét­köznap, vagy vasárnap este bemegyünk a Park Szálló fehértermébe vacsorázni, s utána egy félliter vöröset, vagy fehéret meginni — szó­dával, vagy parádi vízzel, ki hogyan szereti — ott jó zenét is hallgathatunk: a Suha— Cserniczky együttes muzsiká­ját Nem régen az egyik bu­dapesti ismerősöm — gyak­ran jár városunkban — azt mondta: ez az együttes szinte elválaszthatatlanul hozzá tar­tozik Eger kulturális életé­hez; a városba jönni és a Park Szállóba is elmenni azt is jelenti: meghallgatni Su­ba—Csemiczkyék muzsikáját a fehérteremben. Nos, az együttes búcsúzá­ban van Egertől, a fővárosba oszt kicsúszik a talpunk alól! Végre aztán felvittem a Vár­ba, sőt lementünk a kazama­tákba is. Ilyet még ö se látott. Az irdatlan nagy folyosók a föld mélyében, a sok kő/ meg fegyver a múzeumi részben,' mind nagyon lekötötte a fi­gyelmét. Annyira, hogy még a szokásos „nálunk” is elma­radt. De legjobban a kétmé­teres török csontváz foglal­koztatta. Annyira, hogy haza­felé menet folyton csak azzal foglalkozott. Sőt! Éjszaka egyszer csak nyö­szörgésre ébredtünk. Felke-; lek, odamegyek a kis ágyé­hoz, felébredt akkorra mar: — Mi van veled. Zsuzsi­kám! — Jaj, a török óriás!. szipogja, s csak akkor tudott; újra elaludni, amikor a tele ségem maga mellé vette. TALPRAESETT kislány a mi kis Zsuzsánk. Mai gyerek. És ez a jelző ma többet jelent, mint bármikor. A múlt kísér­teié megzavarja, mert ő már a jövendő ígérete, sőt megtes­tesítője, a jövőé amiben e.- mosódik a határ falu és vá­ros közt, eltűnik a különbség; falusi és városi ember közt. HALASST LÁSZLÓ szerződik. Még mielőtt azon­ban elmennének, búcsú-hang­versenyeket rendeznek. Egy ilyen hangverseny volt hét­főn este a Városi Művelődési Házban: az együttes az általa patronált 10. számú általános iskola diákjaitól, tanári kará­tól és szülői munkaközössé­gétől búcsúzott el. Nem mulasztjuk el az al­kalmat, hogy ne szóljunk né­hány mondatot arról a baráti és igen sóik szép eredményt felmutatni tudó kapcsolatról, amely az iskola tantestületei szülői munkaközössége, ta­nulói és a Suha—Cserniczky együttes között kialakult. Az együttes korábban elvállalta az iskola patronálását. Ez a patronázs egyrészt nagyértékű művészeti segítségnyújtást jelentett az iskola kultúrcso- portjának, ezen belül az ének­karnak, másrészt: az együttes — az iskola javára rendezett hangversenyekkel — jelentős anyagi támogatást is nyújtott a szülői munkaközösség ter­veinek megvalósításához. A bevételekből — amelyek együtt jelentős összeget tettek ki — különböző felszerelése­ket vásároltak, nagyrészt fe­dezni tudták a tanulók nyári kirándulásának költségeit. A hétfőn este a Városi Mű­velődési Házban megrende­zett műsor e baráti és való­ban elmélyült kapcsolat je­gyében zajlott le. A nagyter­met zsúfolásig megtöltötték a meghívottak: diákok, felnőt­tek. A műsorról csak annyit: nagy és forró siker volt Sok tapsot kapott a műsorban szereplő iskolai énekkar és tánccsoport; lelkes tapsvihar­ral fogadták a Gárdonyi Gé­za Színház két művészének—■ Kautzkv Ervin és Pathó Ist­ván — szavabifát: vastuos, hangos újrázás köszöntői le, egyben búcsúztatta is a Su- ha—Cserniczky együttes mű­sorát. az. együttes mm,den egyes tagját: Suha Kálmánt, Csemtozkv Dénesi. Euha Fe- ••"ncet Suha Istvánt. Szép és sók élményt „dó est Volt ez méltó záróköve az iskola és az együttes ba­rátságának. (— r)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents