Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-05 / 243. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. november 5., szerd» Középiskolások pályaművei a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről AZ EGRI ALPÁRI Gyula Közgazdasági Technikum ne­gyedik osztályos tanulói kol­lektív .munkával pályázatot készítenek: „Milyen elméleti és gyakorlati bizonyítékait lát­juk annak, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezet fölény­ben, van a kisparaszti gazda­sággal szemben?” címmel., k tanulmány célja, mint a címe is mutatja, be kell bizo­nyítani, hogy szövetkezéssel, közös munkával, a mezőgazda­ság gépesítésével többet lehet termelni, jobb eredményeket lehet felmutatni, mint a par­cellákon gazdálkodó parasztok. Ahhoz, hogy ne csak elméleti­leg bizonyítsuk ezt be, és szá­mukkal is igazolhassuk, isko­lánk mindhárom negyedik osz­tálya tsz-látogatás alapján dol­gozik. A IV/a. osztály a felnémeti Petőfi Sándor, a IV/b. osztály a kömlői Kossuth, a IV/c. osz­tály pedig a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetet látogat­ta meg. Egy-egy osztályból 10 tanuló győződött meg az el­múlt évek statisztikai adatai és a tsz-tagokkal folytatott be­szélgetések alapján arról, hogy érdemesebb és könnyebb közös erővel művelni a földet. Felnémeten Mikó József és Abóczki János elmondták, hogy 1949-ben jutottak el a szövetkezés gondolatáig, és meg is alakították a termelő­szövetkezetet 17 taggal. Több­nyire kisparasztok voltak, s azóta is azok léptek be, akik egyáltalán semmi, vagy na­gyon kevés földet vittek ma­gukkal. A szántóterületük ke­vés* ezért fokozatosan áttér­nek a belterjes gazdálkodás­ra* Ma gyümölcsösük legna­gyobb résziét a húsz hold almás és az 5 hold szőlő teszi ki. Ezt a területet növelni fogják, mivel az alma jöve­delmez. Állatállományuk is szép»sn gyarapodott. 1956-ban a Kökény nevű tehenük­kel díjat nyertek. A tagok megelégedettek új életükkel, s egyre fokozódó kedvvel dolgoznak. A KÖMLÖI KOSSUTH Tsz-ben Antal József tsz-el- elnök és Csáti Joachim köny­velő elmondták, hogy szintén 1949-ben alakultak 19 taggal. Általában 1—4 holdas sze- gényparasztok léptek be első­nek. Nehéz körülmények kö­zött kezdték, de fáradságot nem ismerő munkájuknak megvan az eredménye. Jelen­leg 92 szarvasmarha, 19 ló, 131 sertés, 688 juh képezik a tsz állatállományát. A legnehe­zebb az 1952-es aszályos év volt, amikor csak három má­zsa kukoricájuk, 23,5 mázsa cukorrépájuk termett holdan­ként. 1956-ban azonban nagyon szép eredményeket értek el. 15,9 mázsa kukorica, 169,5 má­zsa cukorrépa, 12,45 mázsa bú­za termett holdanként. Az ellen- forradalom alatt a középpa­rasztok legnagyobb része ki­lépett a szövetkezetből. A fsz-tagok is külön-külön vetet­tek, de már együtt arattak. A tsz vagyonát állandó őr­séggel védték meg a széthur- colástól. A tsz fölényét mu­tatja az is, hogy 1956-ban kilépett középparasztok közül az idén többen kérték felvé­telüket. Jártunk a szántóföl­deken is, beszélgettünk az ép­pen kukoricát törő parasztok­kal. akik vidáman mondták: „A fejünk se fáj, amióta kö­zösen műveljük a földet”. Ha összehasonlítjuk a ter­melőszövetkezetek régi és mostani életét, ez is elég bizo­nyítéka, hogy közös munkával nagyobb sikereket lehet, elérni, mint egyénileg. AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ada­tok, beszélgetések alapján most már a mi feladatunk, hogy — a száraz statisztikai jelleg ellenére — élmény sze­rűen fényképekkel és grafiko­nokkal illusztrálva, elkészít­sük a pályázatot. Milibák Anikó, IV. b. Hangfelvételt készített a Rádió az egri szakszervezeti szalonzenekar műsorából legjobban, nehogy valamelyik zenést hibát kövessen el. A zenekar tagjai kivétel nélkül a zene, a muzsika szerelmesei. Dolgozók különböző vállalatok alkalmazottai. A szalonzenekar- a szakszer­vezeti kultúrotthon 80 tagú ifjúmunkás énekkarával most közös műsoron dolgozik., Moz­galmi dalokat tanulnak közös előadásban. A napokban a szalonzene- kart az a megtiszteltetés érte, hogy a Magyar Rádió munka­társai műsoráról felvételt ké­szítettek. Megelégedésüket fe­jezték ki a zenekar színvona­lával kapcsolatban s ez új erőt, • még nagyobb ambíciót adott a zenekar tagjainak. S most újult erővel készülnek új mű sorszámokkal a dolgozók szórakoztatására. Rudlof Károly Az egri szakszervezeti kul­túrotthon szalonzenekara mind színvonalban, mind egységé­ben rohamosan fejlődik. A vá­rosban a zenekar nagy meg­becsülésnek örvend. A szak- szervezeti kultúrotthon veze­tősége mindent megtesz a ze­nekar támogatásáért. Kellő kottaanyagot biztosít, s szak­képzett karnagyot szerződte­tett a zenekarhoz. Botond Ist­ván karnagy régi szakember, aki szíwel-lélekkel végzi mun­káját. Nem feledkezünk meg a ze­nekar „atyjáról” Pollik Pali bácsiról/ aki egyszemélyben ügyintéző és szervező is. Hosz- szú évek óta foglalkozik a ze­nekarral, önzetlenül a zene iránti szeretetből. Pali bácsi nem játszik semmilyen hang­szeren, de ha a zenekar vala­hol fellép, mégis ő drukkol Szülők a nevelésért A novaji általános iskola szülői munkaközössége kilenc előadásból álló sorozatot indít november 4-én a „Szülők a nevelésért” címmel. Az első előadás címe: Hogyan segít­sük gyermekeinket a tanulás­ban. Minden előadás után az iskola hangos filmvetítőgépén tudományos filmet vetítenek a szülőknek, amit utána szóban értékelnek. Az előadások iránt nagy az érdeklődés és sok szü­lő jelentkezett az előadássoro­zatra 1958. november 5.. szerda 1853. Meghalt Garay János költő. 1733-ban született M. M. Herasz­kov orosz író. 1333-ban halt meg Szen-Kataja- ma, a japán és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosai O Névnap <3 Ne feledjük: csütörtökön lénArd,- A LEGELTETÉSI bizott­ság munkáját értékelték no­vember 4-én a nagytályai köz­ségi v. b. tagjai. — BEFEJEZÉSHEZ közele­dik a Párád—Parádsasvár közötti útszakasz szélesítési és újjáépítési munkája- A MAGYAR JOGÁSZ- SZÖVETSÉG Heves megyei csoportja november 8-án. Eger­ben délelőtt 10 órakor jogász- nagygyűlést tart. — A TAVASZI esőzéskor történt mátrai átszakadásnál korszerű vízlevezető csator­nákat építenek az év végére.- LENDVAl VILMOS elv­társ, a megyei tanács elnöke november 9-én Poroszlón dél­előtt 10 órakor a kultúrte­remben választási nagygyűlést tart. — A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyárban a november 7-re indított mun­kaverseny győztesei között 4000 forint jutalmat osztanak ki.- KERECSEND község vég­rehajtó bizottsága november S-án v. b.-ülést tart, amelyen a község népművelési mun­káját értékelik. műsora Egerben, este fél 8 órakor: Szabad szél (bérletszünet). Abasáron (honvédség), este 6 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Az elmúlt hetekben sokan fordultak levélben, vagy sze­mélyesen azzal a kéréssel szer- \ kesztőségünkhöz. hogy foglal- j kozzunk sokkal többet az asz- j szonyok problémáival. írjunk I többet az asszonyokat érintő és érdeklő kérdésekről, a Nő- tanácsoJc. Szülői Munkaközös­ségek, nőbizottságok munka járói. E kéréseknek tesz elegei szerkesztőségünk, amikor min­den szerdán helyet ad áz „Asz- szonyoknak” című rovatnak. Ennek keretében ismertetjük a Nötanácsok, Szülői Munka­közösségek munkáját, eredmé­nyeit Foglalkozunk a gyer­meknevelés, a háztartás, a di­vat problémáival. Reméljük, hogy asszony-olvasóink szíve­sen fogadják az újság kezde­ményezését. s nemcsak olvasói, hanem munkatársai is lesznek e rovatnak. Levélben megírják véleményüket, problémáikat, tapasztalataikat, s e levelek nyomán eleven és élő lesz az újság szerkesztőségének kap­csolata az asszony-olvasókkal is. SZERKESZTŐSÉG A ÍSötanúcs hírei ii. LEMLE REZSŐ: A Fö UTCA déli az vegén érseki palota terebélyesedett, a má­sik oldalon a hatalmas líce­um, szemben vele a „nagy templom“, ahol annak idején a fejedelem sátora ékeskedett, a líceum helyén pedig mocsa­ras víz bugyborékolt. A líceum mellett a Kápta­lan utca húzódott a kanonoki palotákkal az Eger patakig, a hídon túl pedig lassú emelke­déssel a várrom kapuja felé vezet az út. Arra igyekeztem most, mert a várrom mellett hirtelenebb emelkedéssel, egy kis vasúti híd alatt vitt az utam az úgynevezett sáncba, a Gárdonyi utcába. Lam, a patakon innen, an­nak idején törökök táboroz­tak. Tömérdek harcos hozta a halált a „rozant akoira,” amely mindvégig állta a har­cot és örök dicsőséget szerzett a hősök példamutatásának: az „Egri csillagok”. Én pedig az „Egri csilla­gok" írójához megyek fiatal lelkesedéssel, nagy tisztelettel és megint növekedő elfogó­dottsággal. A hosszú út idáig most milyen rövid volt. mi­lyen gyorsan jártam meg,... de milyen görbe, macskafej- köves, s nehezen járható ez á Gárdonyi utca! Megálltam a Gárdonyi-ház vasrácsos kapuja előtt. Meg­fordultam a város felé. Néz­tem én már innen a napfé­nyes várost is, amint lent, a völgyben meghúzódik sok tor­nyával és a karcsú minarettel én pedig félénken leselkedtem a Gárdonyi-ház virágos udvara felé, hátha megláthatnám az egri remetét. Nem láttam. Most a város homályban terpeszkedett szerte-szét, mintha belesüppedt vctoa a ködbe Ebben a pillanatban a „nagy templom" órája elütöt­te az ötöt. A vasrácso6 kapu Az egri remeténél csengőjéhez nyúltam. Hallot­tam a hangját, amint riadoz- ta az elülső ház lakóit. Itt la­kott Gárdonyi édesanyja, az író két fiával: Józseffel és Sándorral. Csakhamar nyílt az ajtó és fény vetődött az elő­szobából az útra, amely a kapuig vitt. Jóska alakja tűnt fel, — Kit tetszik keresni? — kérdezte. — Reáliskolai tanár vagyok. Az édesapjánál szeretném tiszteletemet tenni. — Tessék egy kicsit várni! Apám — és jobbfelé mutatott — ott lakik a másik házban, megkérdezem, hogy nincs-e most elfoglalva? szinte futott a néhány mé­SIETETT, ternyire álló írói otthon fe­lé, amely most kopaszodó lombos fákkal, zöld fenyőkkel és hervadozó virágosáért tel volt körülvéve. Lám, az ott­hon előtt egy kényelmes pad áll, amelyen — amint hallot­tam — az író néha pihenni szokott, gyönyörködik a vá­rosban, és az is előfordul, hogy parasztasszonyok veszik körül: hozzák a híreket a nagyvilágból. Az írói otthon ajtaja nyílt, majd elég zajosan csukódott. Megreccsentek Jóska léptei és — bár sohsem találkoztunk — feltűnően szívesen tessé­kelt a ház felé. — Édesapám várja. Nyitott folyosó húzódott végig a házon. Falusi stílusú ház, gondoltam. „Az én fa­lum” jutott eszembe. Jóska már nyitotta az elül­ső ajtót. Sötét előszobába lép­tem. Zsúfoltnak és kiesnek éreztem. így is volt. Halvány fény szűrődött ki a jobboldali Üveges ajtón. Jóska már ezt az altot Is nyitotta. Most tűnt, fel, hogy milyen fehér/ kerek az arca, az álla hegyesen előre nyú­lik. Belépett és hangosan mondta: — Itt van a tanár úr, édes­apján! Feltűnően hosszú volt a szoba és tompafényű a vilá­gítás. Csak az íróasztalon égett egy zöld burokkal leta­kart villanylámpa. — Azonnal, tanár úr! — szólalt meg Gárdonyi. Az író­asztal mögött éppen a bal sarokban álló kályha felé ment, pi pávai a szájában és felém nézett, végigmért. — A tűzre teszek. Hűvöseik már a szobák. Jóska lesegitette a felöltő­met és oldalt, egy székre tet­te, amely egy cimbalom mel­lett . állt. körülnéz­tem. Kö­ÖVATOSAN rös-körül könyvszekrények, zsúfolva könyveikkel, jobbfelé néhány ablak bespalettázva és az íróasztal fölött a híres te­tőablak. De már az író lépegetett felém, figyelte arcomat, ba­rátságosan kezet szorított. Majd egy villanykapcsolóhoz lépett, amellyel felkattantot- ta a villanyt, a szoba közepén egy bőrgarnitúra fölött lógott a csillár, a garnitúra heverő- je szorosan az íróasztalhoz si­mult. « — Foglaljon helyet tanár úr! — és egy fotőjre mutatott. Az íróasztal mellett, a jobb sarokban állt a nevezetes pi­patórium, most is odament az író, letette a kiszívott pipát, kezébe vette a soron követ­kezőt, egy kis szitában levő szűzdohánnyal megtömte, rá­gyújtott és közben kérdezte: — Miért keresett fel, tanár úr? Kissé meghökkentem, nem feleltem azonnal. Ismét megszólalt, mintegy figyelmeztetésképpen: — Ne vegye rossz néven, tanár úr, hogy ezt kérdeztem. De van egy kellemetlen em­lékem. Elmondom. A háború végefelé történt, hogy felke­resett egy ezredes. Nehezen döccent a beszélgetésünk. Végre megkérdeztem, hogy minek köszönhetem a szeren­csét. Az ezredes értelmetlenül dadogott. Ki akartam segíte­ni. Talán olvasta valamelyik művemet, s most kiváncsi az íróra. Legnagyobb megrökö­nyödésemre felelte, de szinte nevetve: „Nem olvastam én kérem, semmit”. Segíteni akartam az emlékezetének. „Még a Göre bíró könyveimet sem?” „Nem én, kérem." „Csodál­kozom, ezredes úr, feleltem kissé gúnyosan, pedig jókat lehet röhögni rajtuk.” Ismét megrázta a fejét: „Mondom nem olvastam semmit az író úr munkáiból." Kissé bosz- 6zankodva és sürgetően kér­deztem: „Hát akkor mondja meg végre, hogy miért kere­sett fel?" „Hát kérem, felelte, miikor Egerbe indultam, azt mondták nékem, hogyha Egerben leszek, okvetlenül keressem fel Gárdonyit, mert az egy híres író.” Nagyon bosszankodtam. „Ezredes úr, álltam fel, nagyon sajnálom, de nem állhatok tovább 'en- delkezésére, mert nem tarto­zom Eger látnivalói közé.“5 Igen szép eredményeket ho­zott a megyében a Gyermek­városért indított mozgalom. Heves és Nógrád megye össze­fogva. épített egy kis házat á Gyermekvárosban, erre a me­gye dolgozói a nőtanácsok kez­deményezésére több mint 250 ezer forintot adtak. A kis ház falai — amelyben óvodásokat helyeznek majd el, — már felépültek, tető alá keriütek, most már a belső vakolási munkákat végzik »* Hatvan asszony részvételével tartják az egri Szakszervezeti Székházban minden héten egy este a szabás-varrás tanfolya­mokat. A részvevők a szabás­varrás alapelemeit sajátítják el, hogy az egyszerűbb holmi­kat, gyermekruhákat, otthon is megvarrhassák. •* Igen helyes kezdeményezés­sel találkozhat az ember az egri középiskolákban. A szülői munkaközösségek javaslatára megkezdték a lányok kézimun­ka oktatását. A kézimunka szakkörök tagjai a szülői mun­kaközösségek felügyelete alatt őre­id m. TÖLTÖTT BURGONYA Négy személynek egy kilogramm középnagyságú burgonyát nyersen meghámozunk, belsejét kávéska­nállal óvatosan ki vájva, megtölt­Jóska közben eltűnt a szó-; bából, és hirtelen csend sza-; kadt közénk. Az író már a; heverőn ült, és aszkéta-szerű,; de rcppantúl megnyerő arc-; vonásai, szomorú szeme pil­lantása, ahogyan kitapogatta; az én tekintetem játékát, ar-; ról győzött meg, hogy tiszta-; ban van azzal: az ezredes; megjelenését nem lehet pár-; huzamba vonni velem, az; anekdótaszerű történet inkább; a magányosságot kedvelő re-; mete-élet önkénytelen véde-; kezese, irtózása az idegen em­bertől; az idős életkornak ha-; tározott állásfoglalása: szá~! mára nincs már új dolog ezen; a világon, — nincs szüksége; semmiféle hódolatra, lehető-! leg siessünk és essünk át; ezen a találkozón. De kétség-! télén volt az is, hogy a sza-! tíra, a felháborodás éle sikol-! tott a történetben, amely a! tanárnak szólt: vajon neked! is ilyen diákjaid vannak,! mint ez az ezredes? Ez hamarosan kd is tűnt a; továbbiakból. t Arra volt kiváncsi, hogy a; reáliskolai irodalomtörténeti; tankönyv foglalkozik-e műn-; kásságával abban a mérték-; ben, ami megilleti. Mert azok; az értékelések, amelyek Beö-; thy-nél és Pintérnél olvasha-; tók, igen vérszegények, sat-J nyák és szerinte az igazi Gár-; donyj arcképét nem festik; meg. A reál-^ isko-< I jönnek össze, hogy eláajátít- I sák a kézimunkázás kedves és hasznos tudományát. Elsősor­ban a híres népi hímzésekkel ismerkednek a középiskolás lányok, és ezeket iskolái i szebbé tételére használják fel. ** A fiatal lányok nevelésében igen fontos hogy időben meg­tanuljanak sütni, főzni, hiszen a házaséletben erre is nagy szükségük van. Az egri Szilá­gyi Erzsébet Leánygimnázium­ban a szülői munkaközösség pénzt biztosított egy szakács­tanfolyam megrendezésére. A lányok igen nagy kedvvel vesznek részt ezen a tunfolya- nfon. ** Szorgos asszonyok jönnek össze minden hétfőn délután, illetve este az egri Dobó Gim­náziumban. A szülői munka- közösség kezdeményezésére, az asszonyok kézimunkákat készí­tenek az iskola díszítésére, ott­honosabbá tételére. Míg az asz- szonyok kézimunkáznak, egy közülük felolvasást tart. Leg­utóbb a . nyugati államok asz- szonyainak életéről tartottak érdekes felolvasást. jük 30 dkg daráit húsból (esetleg maradék húsból), 1 tejbe áztatott, kinyomott zsemlyéből, 1 tojásból, kevés sóval és töröttborssál ösz- szedolgozott töltelékkel. Zsírozott tepsibe, szorosan egymás mellé ál­lítva, zsírral és tejföllel meglocsol­va, sütőben puhára, pirosra sütjük. GOMBÁS marhatokAny Ujjnyi vastag csíkokra vágjuk a marhahúst. Zsírban fonnyasztunk egy kis fej karikára vágott hagy­mát, majd belekeverjük a felaprí­tott húst, a húst fél puli a állapot­ban sózzuk, törött borssal és ízlés szerint majoránnával ízesítjük. Közben a megtisztított langyos vízben megmosott gombát szele­tekre vágjuk, és kevés zsíron, nyílt lángon, gyakori keveréssel meg­pirítjuk. A gombát hozzáadjuk a majdnem megpuhult húshoz, és együtt pároljuk puhára. Habarást készítünk kevés lisztből és tejfel­ből, hozzáöntjük állandó keverés­sel a tokányhoz és jól átforraljuk. EZ A DIVAT BÓLINTOTTAM. lai tankönyv is igen mosto-; hán bánik el az értékek ,neg-; mutatásával. De — szólt el-; lenvetésem — az élő íróknál; általában ez a helyzet, és a; tankönyv anyaga inkább lexi­kon-szerű. — És a tanár úr hogyan! tárgyalja műveimet? (Folytatjuk.) Csinos, szűk szoknyát var-átha­tunk munkába, hivatalba. Anyaga szövet, vagy kordbársony Molet- tebb asszonyoknak sötétkék vagy fekete színű szövetet ajánlunk, mert ez karcsúsítja az alakot

Next

/
Thumbnails
Contents