Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-05 / 243. szám

1958. november 5., szerda NÉPÚJSÁG 3 A SZERSZÁM- és Készü­lékgyár kétemeletes épületé­ben kialakult a törzsgárda, akik szeretik gyárukat és mint egy család, olyan közösségben élnek. Jó szakmunkások dol­goznak a gépek mellett, köztük Szabó Sándor és Szalay Zoltán, akiknek nevét jól ismerik a gyárban. A sürgölődő munkások kö­zött egészen fiatal, munkaru­hába öltözött tanulók figyelik a kések előrehaladását a ke­mény anyagban. A munkás­ruhán apró jelvény — fehér körben piros csík — jelzi, hogy már utolsó éves esztergályos tanulók dolgoznak a mesterek mellett. A gyárban összesen 106 ipari tanuló sajátítja el szakmáját az elméleti és gya­korlati oktatás során. Az utolsó évesek már gépeken dolgoz­nak, hogyha sikeresen leteszik a szakmunkás-vizsgát, itt ma­radhassanak a megszokott ba­rátok, munkatársak között. Szalay Zoltán keze alatt ta­nulja ki szakmájának minden fortélyát Fodor László har­madéves tanuló. A mestere szerint tehetséges gyerek, s ha fgy halad tovább, jó szakmun­kás válik belőle. — Rá merem bízni a gépet, mert figyelmes gyerek. Igyek­szik úgy dolgozni, ahogy tő­lem látta. Ha nem ért valamit, azonnal szól és én szívesen se­gítek neki, mert látom, hogy érdekli a szakmája. Jó érzés az, amikor jönnek hozzánk, idősebb szakmunkásokhoz; — hogy van ez, mit csináljak, ha beszorul a késem. Csak így válik igaz értékű emberré, ha szívvel dolgozik, — érvel tanu­lója mellett a mestere, Szalay Zoltán. AZ ELSŐ ÉVES ipari ta­nulók is gyakorlati órán vet­tek részt, amikor kint voltunk. Tolmáyer Ferenc, a lakatosok mestere mutatja, mit készítet­tek ezen a gyakorlati foglalko­záson. A legjobban sikerült munkákat Kovács Sándor, Éliás Sándor és Bordás Sándor elsős tanulók készítették. A fényes kalapácsokat büszkén mutatja az oktató. A tizennyolc új tanuló között van azonban olyan is, aki nem veszi komolyan a tanulást és nem is megy neki a munka. Szabó István és Vécsi János munkájára már nem olyan büszke a mester, mint a „Sán­dorokéra”. Konferencia előtt állnak most az ipari tanulók és bár sok a kiváló eredmény, még­sem büszkék az oktatók, mert akad egy pár fiú, akinek nincs Semmi kedve a munkához. Bakos József három tan­tárgyból is bukásra áll. Már­kus József, az esztergályosok mestere, mindig atyai szeretet­tel inti a tanulásra, de úgy lát­szik, nem használ a jó szó. De a Bakos Jóska esete nem általános. Nagyon sok kitűnő tanuló van a jövő szakmunká­sainak soraiban. A gyár veze­tősége szerint a jövő évi szak­munkás utánpótlás, jó munka­erőkkel, biztosítva van. Az utolsó éveseknél sokan vannak olyanok, akik már mesterüktől függetlenül dolgoznak. Szatmári Gyula, Tir Dezső Tsz-ek ! Almás kiadó ! Hírlik, hogy nagy bajban van a Recski Ércbánya veze­tősége, ugyanis 4Ö0 almafáju­kon annyi alma termett, hogy nem tudják értékesíteni, mivel az ércbánya nem rendezkedett be almatermesztésre, tá­rolni sem tudják a 300 má- zsányi termést. Próbálják pá­linkaként értékesíteni az al­mát, de külön betonmedencét kellett építeni, hogy a cefrét tárolják, ugyanis az egész környéken nem találtak szesz­főzdét, amely vállalata volna a nagy mennyiségű gyümölcs feldolgozását. A bányának igen sok gon­dot és költséget okoz az al­más, ugyanis rokkant vájáro­kat kell fizetni, akik kezelik a gyümölcsöst, s a legfurcsább az egészben az, hogy az Érc­bánya kínálta már fűnek-fá- nak a gyümölcsöst, de senki­nek sem kellett. Talán a kör­nyékbeli termelőszövetkezetek közül vállalná valamelyik a gyümölcsös további gondozá­sát, mert mégis furcsa, hogy egy ércbányának az almater­més elhelyezése okozzon gon­dot, — színportermelés he­lyett. Nem zakatol a vasút - hegesztik a síneket A filléres regények szerzői bajba kerültek. Többé nem ír­hatják, hogy a detektív el­gondolkozva ült a kellemesein zakatoló vonatfülkében. Nyu- gat-Németországhan most új eljárással összehegésztik a va­súti síneket, úgy, hogy a ko­csik ezentúl rázás- és zakato­lás-mentesen közlekednek. Nyugat-Németországban már ÍO 000 kilométer sínpárt he­gesztettek össze és ezzel nem­csak meghosszabbították a va­gonok és a sínek élettartamát, de kereken egymillió dollárt takarítottak meg pályafenntar­tási és kocsi javítási munkála­tokon is. Miért kellett eddig a síneket darabokból összeállítani és miért hagytak az egyes részek között réseket? Az iskolából tudjuk, hogy a fém melegben tágul, hidegben pedig össze­zsugorodik. A sínek közötti résnek olyan nagynak kell lennie, hogy a legnagyobb fel- melegedés esetén is helye le­gyen a tágulásnak. A sínek közötti rés viszont a vasút egyik leggyengébb pontja. Acélkerekek ütögetik szüntelenül és maguk a kere­kek és a vagonok is kárt szen­vednek. A sínek 70 fokos hőin­gadozásnak vannak kitéve. A nap közvetlen sugarai sokkal jobban feimelegítik a vasat, mint a levegőt. Ha 15 fokos hőmérsékletnél' fektetik le a sínt, akkor egy fok hőmérsék­letváltozás annyit jelent, hogy a sínnek l,5 tonnával több nyomást-húzást kell kibírnia. Negyvenöt foknál tehát a sín 45 tonnás nyomással tágul, il­letve egy 360 méter hosszú sín 128,6 milliméterrel „nő”. Ha a síneket össze akarják hegeszteni, akkor az egyes részeknél 15—21 fok hőmérsék­lettel kell rendelkezniük. Ha a sínek ennél melegebbek, akkor vízzel, vagy szénsavval hűtik, ami viszont rendkívül költsé­ges. Ha a síneket fel kell me­legíteni, ezt legújabban pro­pángázkészülékkel végzik. Németországban a gyakorlat­ban a síneket 360 méter hosz- szúságban összehegesztik. Mi­előtt lefektetik, fakalapácsok­kal rezgésbe hozzák a hosszú síndarabokat, hogy feloldják a belső feszültséget. Ezután egy- behegesztik a hosszú síndara- bokat. Ugyanígy járnak el a kanyarokban is. Ha a forduló rádiusza 500 méternél több, akkor a síntalpakat különleges biztosító szerkezettel látják el és súlyos sóderrel töltik fel. Tizenöt méter hosszú hidakon is összehegesztik a síneket. A sínek összehegesztése vá­rosi villamosnál is alkalmaz­ható: itt egyébként sokkal könnyebb a hegesztés, mert a 18 cm magas sínnek csupán néhány millimétere látszik ki az útburkolatból. A hőt átad­ják a burkolatnak, vagy a földnek,"a hideg ellen viszont az útburkolat véd. A német eset azonban nem egyedülálló, mert ismeretes, hogy hazánkban a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban nagy ütemben folyik a sínek össze­hegesztése. A Budapest—Mis­kolci vasútvonal egy bizonyos szakaszán már ilyen össze- hegesztett síneken futnak a vonatkerekek. Hovember 4 emlékezete Megyénk számos helyén megemlékeztek tegnap 1956 november 4-ről, arról a napról, amikor a szovjet fegyverek segítségével a Magyar Szocialista Munkás­párt, a forradalmi munkás- paraszt kormány felhívásá­ra, döntő csata kezdődött az ellenforradalommal, a mull rémségeit feltámasztó reak­cióval. Az emberek emlékezeté­ben — a történelmi esemé­nyek felidézése nélkül 5s — mélyen él 1956. november 4-e. Az országban minde­nütt, — s főleg Budapesten — akkorra már napirenden voltak a kommunisták üldö­zése, s a reakció vérlázító állatiassággal fordította fegyverét a becsületes kom­munista munkások ellen és egyáltalán: a haladás hívei ellen. A Nagy Imre-féle áruló politika a burzsoázia fertőjébe juttatta volna, s a proletárnemzetköziség, a szo­cializmust építő országok összefogásának megtagadása, a kapitalizmus karjai felé sodorta az országot. A párt élt. Ha visszaszo­rítva is, de az ország sorsát, a jövő kilátásait latolgatta ebben az időben. A proleta­riátus legjobbjai az ország jövőjét féltő, a nép javát szolgáló kommunisták meg is találták a módját, hogy gátat vessenek az áruló po­litikának, a reakció további térhódításának. A szovjet nép a proletár nemzetközi­ség elve alapján fegyverrel sietett segítségünkre, amikor nem kevesebbről, mint egy ország népéről, az elmúlt esztendők eredményeinek a megvédéséről volt szó. Akkor, 1956. november 4- én, az ország minden becsit' letes, a néphatalmat Céltő embere fellélegzett. A né­pünk legjobbjai, a kommu­nisták, a hazájukat léltö pártonkívüliek egy ember­ként léptek be a karhata­lomba, hogy életük kockáz­tatásával is részt vegyenek a rend helyreállításábau. Most, két év távlatából még inkább emelkedik a november 4-et jelentő határ­kő nagysága, mert a kor­mány és a párt beváltotta akkori ígéretét, visszatar­totta az országot a gazdasá­gi csődtől, rendet teremtett a fejetlenség helyén és okos szóval, meggyőző érvekkel gyorsan újjászervezte a ter­melést. Politikai téren is eredmények kísérték az in­tézkedéseket. A revizionista, nacionalista nézetek szétve­réséért. a jobb és a balol­dali elhajlás nélküli politi­kai irányvonal követéséért folyó harc eredménnyel végződött és általában köz­megelégedést vált ki a -járt, a kormány országvezetési politikája. Tegnap, amikor megyénk számos helyén emlékeztek történelmünk egyik esemé­nyéről — 1956 november 4-ről — a munkások, a pa­rasztok, az értelmiségiek a párt, a kormány politikája mellett, a proletárdiktatúra rendszere mellett foglaltak állást. Hitet tettek amellett, hogy erejük, tudásuk legja­vát adva segítik a jövő épí­tését, s éberen őrködnek szocialista rendünk vívmá­nyai fölött. Választói gyűlés a gyöngyösi kisipari szövetkezeti dolgozóknak és kisiparosoknak A gyöngyösi járási kultúr- házban választói gyűlésre jöt­tek össze a kisipari szövetke­zetek tagjai és a helyi kisipa­rosok. Szurdi István elvtárs, az MSZMP Központi Vezetőségé­nek tagja, a gyűlés előadója beszámolójában időszerű kül- és belpolitikai kérdések ismer­tetése után, részletesen foglal­kozott a szövetkezetbe tömö­rült kisiparosok, magánkisipa­rosok múltjával, jelenével, jö­o/0Jj€/h.K. SZAKASITS ÁRPÁD Szakasits elvtárs politikáia, a: szociáldemokrata baloldal po-: litikája volt a helyes, a kom-: munisták segítségével ebből a! harcból is Szakasits elvtárs és: a baloldali szocialisták kerül-: tek ki győztesen. Ezután né-: hány hónappal, amikor az ün­nepi díszbe öltözött parla­mentben a két munkáspárt —: a Magyar Kommunista Párt és; a Szociáldemokrata Párt — egyesülési kongresszusát tar- tolták, Szakasits elvtárs jogos; büszkeséggel érezhette, hogy a korszakalkotó jelentőségű; esemény létrehozásában az ő munkájának is jelentős szere- repe volt. A felszabadulás után Sza­kasits elvtárs számos magas közéleti tisztséget töltött be. Országgyűlési képviselő, a magyar kormány miniszterel­nökhelyettese, a Fővárosi Tör­vényhatósági Bizottság és a Budapesti Nemzeti Bizottság elnöke, az Országos Nemzeti Bizottság ügyvezető elnöke volt. 1948-ban köztársasági el-: nők lett. Szakasits elvtársat a későb­biek során — a politikai ve­zetés hibáiból adódóan igaz­ságtalan vádak alapján elma­rasztalták. Törvényes rehabi­litációja, majd az ellenforra­dalom leverése után újra ak­tívan bekapcsolódott a moz­galomba. SZAKASITS ELVTÁRS ma is tevékeny munkása népi de­mokráciánknak, számos fontos; közéleti funkciót tölt be, tag-; ja a Béke Világtanács Irodá­jának, s a magyar békemoz-; galom első soraiban harcol; népünk szebb, boldogabb éle-; téért, szocializmust építő mun-; kánk biztosításáért. Elnöke a; Magyar Újságírók Országos; Szövetségének. ; Megyénk dolgozó népe busz-; kén és örömmel jelölte ót or-; szággyűlési képviselőjének, s; üdvözli most, mint az egri' nagygyűlés szónokát, vőjével. Tények felsorolásával ismertette, hogy a szövetkezeti és magánkisiparosoknak ma nem kell félni a felszabadulás előtti évtizedek nagy rémétől, a munkanélküliségtől, ’ mind­annyian becsületesen dolgoz­hatnak. Az állandó munkale­hetőség biztos megélhetést biztosít mindenkinek, nemcsak egy-két kiváltságos személy* nek. Ismertette, hogy az or­szág 65 milliárdnyi ipari ter­melésétől 13 milliárd forint ér­tékű készáru termelést, javí­tást, szolgáltatási munkát vé­geznek el a kisipari termelő ; szövetkezetek és a kisiparosok. ; Hangsúlyozta, hogy a kisipa- ; ri szövetkezetek, amelyeknek ; termelése megközelíti a 9 mil­liárd forintot, több cikk ter- ; melésében a fenti termelés I arányait is meghaladva, textil­ruházatnál az össztermelés 34 I százalékát, a bútortermelés 45 ! százalékát végzik. Ismertette, ; hogy a dolgozó nép, a párt és ja kormány bizalmából Heves ; megyében is jóformán minden ; községben, városban, a helyi ; államhatalmi szervekben, a ta­kácsokban ott találhatjuk tar Inácstagként a kisipari szövet- ; kezetek és a kisiparosság kép- ; viselőit. Majd számokkal és ! adatokkal bizonyította, hogy ! az elmúlt évek alatt, különö- ' sen pedig az elmúlt két év ! alatt, hogyan javult, növeke­dett a szövetkezetek és a kis- ; iparosság anyagellátása. I A választógyűlés részvevői í tetszéssel fogadták Szurdi elv- ^ társ beszámolóját, s azzal men­• tek haza, hogy elsők között • fognak november 16-án sza­vazni a dolgozók érdekeit védő ; népi demokratikus társadalmi ; rendre, a Hazafias Népfront ; ielöltjeire. POLGÁR MIKLÓS. Közlemény ; Az egri Gárdonyi 3éza ; Színház igazgatósága értesíti a ; színház Kisfaludy-bérlet tu- '■ lajdonosait, hogy a november ; 10-1 Szélvihar bérleti előadá­sa délután fél hat órakor kez- ; dődik. A felnőtt bérletek ezen az előadáson kívül a Szélvihar bármelyik előadására érvé­nyesek. Az ifjúsági bérletek csak a hétfői fél 6-os előadás­ra válthatók be. kasits Árpádot eltávolítják a főtitkári székből, Szeder Fe­rencet választják meg, őt pe­dig lefogják Horthy kopói: kémkedés, hazaárulás és kom­munistákkal való szövetkezés vádjával akarják bíróság elé állítani. A börtöntől azonban megmenekül és ismét felveszi a kapcsolatot az illegalitás­ban dolgozó kommunistákkal. Amikor 1944. március 19-e után az SZDP is illegalitásba kényszerül, akkor Szakasits elvtárs együtt dolgozik az il­legális kommunista elvtársak­kal, a magyar nemzeti ellen­állás vezetőivel. 1944. őszén a baloldali szociáldemokraták képviseletében ő köt megálla­podást a kommunistákkal való együttműködésre, az illegális KP vezetőivel. Ezután a Sze­geden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front elnökévé választják. Amikor az első szovjet csa­patok harc közben bevonultak Budapestre, Szakasits eivtárs Budán tartózkodott. Szakasits elvtárs a munkásegység je­gyében — azonnal bekapcso­lódott az országépítés mun­kájába. Ettől az időtől fogva élete, tevékenysége közismert. Harcolt pártja jobboldalával szemben, a munkásegység tel­jes megvalósulásáért. Emiatt sokszor támadták pártján be­lül, s az 1947-es választások után a Bán—Kéthly—Szábg- szárny, a jobboldali árulók ál­talános rohamot indítottak ellene. De bebizonyosodott, hogy SZDP újjászervezéséhez. Bal­oldali funkcionáriusokat vesz maga mellé. Stromfeld Aurélt állítja az újraalakított rende­ző gárda élére. AZ 1930-AS ÉVEKBEN egy­re erőteljesebb lett a jobbol­dal, a magyar fasiszták előre­törése. A rendőrség állandóan zaklatta Szakasits elvtársat, az Imrédy-választások idején is­mét elfogják és az akkori Ha- dik-laktanyába viszik, de a szervezett munkásság nyomá­sára kénytelenek kiengedni. A Szociáldemokrata Párt Peyer- szárnya nem merte felvenni a harcot az egyre agresszívebben fellépő nyilasokkal, nem akart szembeszállni a kormány egyre határozottabb fasisztabarát po­litikájával és 1938-ban — a szervezett munkásság követe­lésére—ismét Szakasits Árpád elvtársnak engedték át az SZDP vezetését. A párt főtit­kárává választották. 1939-ben rábízták a párt lapjának, a Népszavának szerkesztését is. Szakasits elvtárs átszervete a Népszava szerkesztőségét, ek­kor kerültek oda néhányan az illegális kommunista párt tag­jai közül is. Ettől az időtől kezdve Szakasits elvtárs egy­re élesebben került szembe az SZDP áruló peyerista veze­tőivel. 1943-ban a szociáldemokrata párton belül ismét előre tör a peyerista irányzat és „a kommunistákkal paktáló” Sza­megszervezésében, az 1918-ban folytatott sorozatos sztrájk­harcokban. Behívják katoná­nak, de a hadseregben is foly­tatja a szervezkedést. Az 1918-as nagy, általános sztrájk idején letartóztatják, majd büntető-századba küldik. Meg­szökik és illegalitásba vonul a forradalom kitöréséig. AZ ŐSZIRÓZSÁS forrada­lom idején Szakasits elvtárs a Népszava szerkesztőségében dolgozik, majd a tanács-kor­mány megalakulása után a belügyi népbiztosság egyik fő­osztályának vezetője lesz. A forradalom bukása után letar­tóztatják, börtönbe kerül. Alig­hogy kiszabadul, egy Népsza­vába írt cikkéért ismét kétévi börtönre ítélik. Kiszabadulása után visszatér a MÉMOSZ-ba, amelynek akkor vezetőségi tagja, majd alelnöke, 1928-tól kezdve pedig elnöke. A Szo­ciáldemokrata Párt vezetőivel rossz viszonyban van. Kisza­badulása után sem nézik jó szemmel működését. Különö­sen azt rosszallják, hogy sokat jár vidékre és az SZDP vidéki szervezeteiben — titkos ülé­seken — baloldali szocialista politika folytatására biztatja a falusi szocialista vezetőket. 1926-ban a Bethlen-féle vá­lasztásokon súlyos vérvesztesé­get szenved az SZDP. Ebben a nehéz'helyzetben a szociál­demokrata dolgozók Szakasits Árpád kezébe kívánják leten­ni a párt vezetését. Megvá­lasztják a párt főtitkárává, és Szakasits elvtárs hozzálát az SZEGÉNY KISIPAROS CSA­LÁD gyermekeként 1888-ban született Budapesten. Apja ci­pész volt (nagyapja pedig még a Batthyányiak földjét túró jobbágy), aki részt vett a bu­dapesti munkásság megmoz­dulásaiban. A kis cipészmű­helyben rendszeresen össze­gyűltek a VIII. kerületi szocia­lista munkások, itt volt a Népszava kerületi fiók-kiadó­hivatala is. Ebben a környe­zetben töltötte el Szakasits Árpád első éveit. Alig 10 esztendős volt, amikor apja meghalt, s édesanyja ne­héz munkával tartotta el a családot. Árpád fiát nem tud­ta iskoláztatni, hatodik elemi elvégzése után egy faszobrász­hoz ment el inasnak. Azután egy szíjgyártóhoz került, majd kőfaragó tanonc lett. Már inas korában bekapcsolódott az if­júmunkás mozgalomba. Nappal dolgozott, este a munkásott­honba járt, éjszaka a petró­leumlámpa fényénél olvasott, Amikor felszabadult — 1907- ben —, első dolga volt beirat­kozni az építőmunkások szak- szervezetébe, a MÉMOSZ-ba, 1908-ban már a szakszervezet jegyzője, majd könyvtárosa lesz, azután őt bízzák meg a szak- szervezet lapja, az Építőmun­kás szerkesztésével. Ugyaneb­ben az időben az SZDP VI. kerületének titkárává választ­ják. A Szociáldemokrata Pártban már ebben az időben is harc folyt a jobb- és baloldal kö­zött. Szakasits elvtárs már akkor a baloldal mellé állott. Ettől az időtől kezdve mindig gyanakvással nézték szereplé­sét a jobboldaliak, s a megal­kuvó szakszervezeti vezetők. A világháború alatt Szaka­sits elvtárs nemcsak az Építő­munkások szakszervezetében dolgozik, hanem a közlekedé­si munkásokéban is. Részt vesz az 1917-es nagy villamossztrájk Biztosított a szakmunkás utánpótlás a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban és Novak Lajos, ha tanulók is még, de már a gyárhoz tartoz­nak, csak a vizsgájuk van hátra. A marósokhoz is meg­felelő utánpótlást kapnak a vizsgák után Prágai Imre sze­mélyében. Az ifjú szakmun­kásoknak nem lesz idegen a munkahely, mert azokkal a munkásokkal együtt fognak dolgozni, akik tanították őket. Az MTH intézetnek ez az újszerű nevelési módja igen hasznos mind a tanulók, mind a gyár vezetősége számára. JELENLEG 106 ipari ta­nulót foglalkoztat a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár, hogy biztosítva legyen az el­következő években a szakmun­kás utánpótlás, s ahogy a har­madévesek munkáját láttuk, Szabó Sándornak és Szalay Zoltánnak lesznek méltó utó­dai Fodor László, Novák Lajos és a többi igyekvő ipari tanuló személyében. KOVÁCS JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents