Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-29 / 264. szám

MSS. november 29.. szombat

NÉPÜJSAG

s

cÁ pJjV/c mindjén?

Nem emlékszem már melyik nagyobb regényben olvastam — mint a negatív főhős felfogását — a pénznek azt a meghatározását, hogy a pénz: ércbe ötvözött szabadság! Azaz: ha pénze van az embernek, mindene van. Mindene, mert legtitkosabb és legmerészebb vágyait is valóra tudja váltani, tud magának jó életet, jó módot biztosítani, pénzért mindent megvehet: életet, szerelmet, talán még egészséget is. A pénz zöld szemafor amely „szabadot” jelez a pályán ...

Ez a felfogás: pénzimádat, hajlongás a Mammon-szobor előtt, ilyen embernek lenni azt jelenti: egyike lenni az aranyborjú körül táncolóknak. A múltban kötelező volt ez az imádat, hajlongás és tánc; abban a társadalomban, amely olcsó áruvá tett mindent — emberi életet, munkát, vágyakat, szerelmet — csak az élt, az élhetett valahogy, aki akarva, vagy akaratlanul is behódolt e felfogás szédületének, ki erősebb tudott lenni a másiknál, s nagyobb darabot tudott magának letépni a megélhetőség koncából...

Ezt a múltat elsöpörtük, új alapokon, új társadalmat építünk. De ki tudjuk-e szorítani az emberek tudatából a Mammon előtti hajlongást, a pénz „mindenhatóságának1’ felfogását? Erre a kérdésre, sajnos — egyelőre még — nemmel tudunk válaszolni.

Az elmúlt napok egyikén egy fiatal szakmunkás ismerősömmel találkoztam. Nyolc hónapja szabadult a szakmájában — s ez idő alatt már két munkahelyen dolgozott, s mint ahogy elmondta: most „kinéz” neki egy még jobb állás. Ha sikerül megszerezni, mostani helyén felmond és elfoglalja azt. Kérdeztem: miért? Azt válaszolta: „Ott többet fizetnek, s a több pénz elsőrangú szempont.”

Egy másik példa: Sz. az egyik egri vállalat dolgozója. Fizetése havi 2000 forint körül jár. Felesége is dolgozik, annak a keresete 1050 forint. Van szépen berendezett lakásuk, udvaruk, kertjük. S mégis: a férfi a napi vállalati munkája után otthon „fusizik.“ Miért csinálja? A pénzért. Egy másik ismerős meséli: állami házban lakik, s a napokban kiment hozzá a szerelő megjavítani a csapokat; A munka végeztével megkérte a szerelőt, igazítson valamit a központi fűtésen. A szerelő még csak meg se nézte az elvégzendő munkát, már kijelentette: „Természetesen ön ezt külön megfizeti...” Más órabérben dolgozik, — de a munkaidő alatt öngyújtókat, késeket is gyárt, a maga szakállára. Megint más: szerszámokat lop, üzemi szarka lesz.. ■. Megint más — traktorista, gépkocsivezető — feketeszántást, feketefuvart csinál... Miért? Miért?

A pénzért! Azért, l\ogy minél több legyen azokból a halkan zizzenő, kék-, vagy lilahasú bankóforintokból. Nekem több legyen, mint neked, s inkább a te károdra, mint az enyémre.. > *

Félreértés ne essék: az élethez pénz kell, s ha több pénzünk van, annak örülünk, örülünk akkor is, ha spórolni tudunk, s a takarékbetétkönyvünkben levő számok egyre többet mutatnak, annyira szaporodnak, hogy végül megvásárolhatjuk a rég óhajtóit bútort, televíziót, mosógépet, rádiót, vagy éppen motorkerékpárt...

Az anyagi érdekeltség növelését a termelőmunkában államunk egyik elsőrangú szempontként kezeli, s egyre inkább meg is valósítja azt. A több és jobb munka nagyobb keresetet biztosít, a nagyobb kereset, a több pénz lehetővé teszi a nagyobb igények kielégítését. Vitathatatlan tény, hogy jobban érezzük magunkat, ha tudjuk, hogy zsebünkben pénz van, derűsebben látjuk a holnapi terveket, ha tudjuk, hogy rendelkezünk bizonyos anyagi tartalék felett, amelyhez bármikor hozzányúlhatunk. Szükséges is, hogy ilyen módon jobban érezzük magunkat és derűsek legyünk.

Csak azt ne higgyük sohasem — mint ahogyan vannak, akik hiszik —, hogy a pénz minden.

Kell, szükséges — s ha megdolgozunk érte becsületesen, meg is kapjuk, ki-ki teljesítménye, érdeme szerint —, de nem azzal a tartalommal, amellyel kellett és szükséges volt a múlt úgyszólván kötelező hajszájában.

A pénzimádat — rideglelkűvé, számítóvá, önzővé és kapzsivá teszi az embert. A pénz mindenhatóságában bízni és hinni — veszélyes és minden esetben csalóka dolog. A pénz hatalma előtt hajlongani — könnyen oda vezet, hogy kivesznek, a láthatatlanságig visz- szahúzódnak az emberben a nemesebb érzések, a jobbra, szebbre való törekvések. A pénz ideálja kipusztítja a nemesebb ideálokat, — s fürödhet az ember tejben, vajban ugyan, járhat mindennap másik ruhában, korábban lehet televíziója, mint másnak, s bejárhatja a fél világot —, mindez jó dolog, csak azt nem veszi észre, hogy ezek mellett milyen emberi törpévé süllyed, akit irigyelnek talán, de meg is vetnek. Mondhatja valaki: jó, jó, legyek én csak ilyen emberi törpe, hadd irigykedjenek rám, de legyen pénzem. Ki mondhatja ezt? Az a típus, aki ha nyerne százezret a Lottón, attól kezdve ezer szelvénnyel játszana, hogy hátha újra rátekint Fortuna istenasszony. Az a típus tehát, akire a fenti jelzők bármelyike és valamennyié együtt ráillik.

A pénz nem minden! — de hol van hát a pénzimádat határa? Ott kezdődik a pénzimádat, amikor van valakinek 100 forintja, de egy éppen pénzszűkében levő barátjának azt hazudja, hogy nincs egy fillérje sem. Az anyagi önzés kicsi és nagyobb jeleinél kezdődik tehát, de széles a skála. A kezdetet jelenti az is, ha a fiatal szakmunkás — cserbenhagyva tanító üzemét —, üzemből üzembe fut a több fizetésért. A kezdetet jelenti — vagy már folytatást? — az üzemen kívüli, vagy belüli fusizás és az is, hogy a kiszállásnál a küldött hozzálopja a menetlevél időhöz azt az egy-két hiányzó órát, hogy ne egy, vagy másfél, hanem két—két és fél napidíjat vehessen fel. És így mélyül a folyamat: a pénzért való tülekedésben eldurvuló, egész lényegükben is önzővé váló emberek szinte észrevétlenül lejjebb és lejjebb süllyednek...

Ez a folyamat! — s elsősorban a fiatalságot kell félteni, védeni tőle. A ma ifjúságának — a jövő nemzedékének nem kötelező megismerkednie a „pénz — minden” — múltból fennmaradt, tévelygő nézetével.

Mi hát a minden? — ha a pénz nem az?

A munka! Az alkotó, teremtő munka az alapja mindennek. Ebből fakad a jólét, az emberek sekíSröme; a becsületesen elvégzett munka adja meg mindenki számára azt a szilárd erkölcsi alapot, amelyen állva, az anyagi lét jó és kedvező oldalait élvezheti az ember. A munka — az, hogy az ember ereje, tudása és akarata a holt anyagból dübörgő motorokat, a szénből energiát, a vasból acélt, az elvetett magból lisztet, kenyeret teremt — tesz és tehet mindenkit arra jogosulttá, hogy érdeme szerint merítsen a jólét forrásából. S ha dolgozik az ember, nem csupán azért teszi, amit majd a borítékban kap, hanem a ma- gasztosabb célok elérése érdekében is: a szocializmus elérése érdekében, amely — éppen a munka által — megszabadítja az embereket a gondoktól, a bajoktól, s mind szebbé, gazdagabbá teszi a dolgozó emberek életét.

Erre nevelni az embereket, elsősorban a jövő nemzedékét, a ma fiatalságát — nem kis munka, s nem minden tisztesség és megbecsülés nélkül való.

Dér Ferenc

Még ideiében szólunk...

Igen, most még nem késő, még idejében intézkedhet az egri városi tanács építési osztálya a Meszes-közi kis híd ügyében.

A Markhót utcai hidat most csinálják. Nem tudjuk mennyi időt vesz igénybe a nagy híd elkészítése, de amíg a híd épül, addig a Meszesközi kis fahid erősen meg- növekedett forgalmat bonyolít le. S vajon kibírja-e ez a kis híd ezt a nagy forgalmat? Nem kellcne-e megerősíteni, hiszen ha végigmegy az ember rajta, úgy érzi, mintha zongorabillentyűkön járna, úgy mozognak lábai alatt a rozoga padlók. Ezen lehetne segíteni, még nem késő.

(m)

Megkezdődött a karácsonyi forgalom a postán

Karácsonyig még majdnem egy hónap van hátra, az ünnepi hangulat azonban már érezteti hatását a posta forgalmában is. Különösen külföldről érkeznek fokozódó ütemben a csomagok. Jelenleg harmincezer külföldi csomag vár vámolásra a Budapest 70- es számú postahivatalban. Ezért már most a csúcsforgalom idejére — decemberre több mint 110 ezer külföldi csomag érkezésére számítanak.

Emelkedett a hazai csomagforgalom is. Tavaly decemberben kereken 1 200 000 csomagot kézbesítettek, az idén 1 400 000-re számítanak.

A posta a közönség segítségére is számít. A megnövekedett feladatok elvégzéséhez kérik, hogy a karácsonyi ünnepekre szánt ajándékcsomagokat — különösen nem romló tartalmúakat, — december elején, de legkésőbb december 20-ig adják postára, hogy idejében rendeltetési helyükre kerülhessenek.

TIT hírek

— Hétfőn este 6 órakor „Az angol materializmus a 17. században és az angol idealizmus a 18. században” címmel Szolnoki János gimnáziumi igazgató tart előadást a Pedagógiai Főiskola II. 67. sz. termében.

Jlejill tepj, (latuljemke. vltzz.

Tisztelt fiatal Barátom!

A7e vegye rossz néven, hogy zaklatom, soraimmal, de

■L* az Ön szavai késztetnek írásra, és arra is, hogy nyilvános levélformát válasszak.

Talán emlékszik még arra a kis beszélgetésre, ami közöttünk és barátai között zajlott le néhány nappal ezelőtt az egyik falusi vasútállőmáson. Én — jól gondolja —, én voltam az a barna lódenkabátos valaki, aki vonatra várakozva, bekapcsolódott a beszélgetésbe és szót emelt az ellen, amit az Ön barátai állítottak és főleg az ellen a hang ellen, amely- lyel a nőkről diskuráltak. Véleményük, ha jól emlékszemé az volt, hogy minden nő egyforma, vagy ahogyan mondták,

— egyik kutya, másik eb. — Barátai még tovább mentek és a „bőrökről" nyomdafestéket nem tűrő hangon nyilatkoztak. Ez már — úgy láttam — magának is sok volt és talán jószántából, talán rám való tekintettel, megeresztett egy-két oltalmazó szót „egyes” nők védelmében és az előbbieket úgy módosította, hogy — „majdnem” minden nő egyforma. — Társai — látva az ön részleges visszavonulását —, húzni, nevetni kezdték és a következőket mondták.

— Ugyan, kik a kivételek, talán a csajod, akit a múltkor dobnod kellett?

Erre maga nem szólt semmit, csak barátai folytatták ocsmány beszédüket.

Szóval, ha mindezekre emlékszik, akkor most hadd szóljak újra én valamit.

Kedves fiatal Barátom! Van önnek édesanyja, húga, vagy nővére? Van rokona, vagy ismerőse, aki tisztességes asszony és jó családanya? Látott már munkás-, paraszt-, vagy akár értelmiségi asszonyokat becsülettel helytállni a munkában és utána sietni haza családjukhoz, a gyerekekhez és késő estig otthon mosni, vasalni, takarítani? Találkozott, már lányokkal, akik szívesen szórakoznak, beszélgetnek, de aztán, ha úgy látják, hogy több kettőnél, otthagyják a tolakodó fiatalembert? Azt hiszem, és úgy gondolom, hogy valamennyi kérdésemre igennel kell felelnie és most már fel- tehetem az újabb kérdést:

— Miért van az. hogy barátai csak a konkolyt találják meg a sok búza között és nem veszik észre a tiszta magot?

Űjra én sietek a válasszal és azt gondolom, hogy a maga barátai csak a konkolyt, az olyan nőket szeretik és ismerik, akiket „csak úgy” fel lehet csípni az utcán, aztán dobni máról holnapra. Tisztességes lány vagy asszony ilyen fiatalemberekkel, mint a maga barátai, szóba sem áll, kedves fiatal barátom.

A mi társadalmunkban a nők egyenjogúak a férfiakkal. Egyenjogúak, de vannak erkölcseink, amelyeket ugyancsak egyaránt meg kell tartani nőknek és férfiaknak. Sajnos, vannak nők is, férfiak is mindenütt, minden országban, minden társadalomban, akik erkölcstelenül élnek, de higgye el, a mi társadalmunkban nem az ilyen nők és nem az ilyen férfiak vannak többségben, minthogy fiatalságunk túlnyomó többsége sem olyan, mint a maga barátai.

En már ott, a beszélgetés során észrevettem, hogy maga az ő hatásuk alatt áll, de lényegében nem olyan fiatalember, aki ilyen barátokat érdemel csupán. Gondolja csak el, megnősül egyszer, gyermekei lesznek. Mit szól majd akkor hozzá, ha barátai kijelentik azt, amit ott az állomáson: — Minden nő egyforma. Egyik eb, a másik kutya. — Nem tiltakozik-e majd? Nem 'Hétire ki magának menyasz- szonya. hitvese, vagy talán leánya nevében is?

Nem prédikálni akartam, csupán meggyőzni J igyekszem arról, hogy nem volt igazuk. Üj korban, új társadalomban, új szellemben élünk, nevelkedünk. A nők zöme más körülmények, viszonyok között él, mint a múlt rendszerben, de azért, hogy dolgozik, hogy többet szórakozik, csinosaiban öltözködik, festi a száját, vagy körmeit, még nem feltétlenül rossz, vagy hűtlen.

így bizony, fiatal barátom. És végezetül egy tanácsot: válasszon magának üj barátokat, akik a nőkben az embert,

— jövendő élettársukat keresik, becsülik.

Őszinte tisztelettel SZALAY ISTVÁN

Mesejáték Kereesenden

lására tartalékolták. A kirándulásra a takarékban is gyű lik a pénz. Eddig rövid három hónap alatt 6000 forintot gyűjtöttek a pajtások takarékbélyegekben. Egy főre eső átlag 27 forint.

A kerecsandi általános Iskola a múlt héten adta elő nagy sikerrel az „Igazmondó juhász” és a „Három kívánság” című mesejátékot. A közönség gyakran megtapsolta a kis szülészeket. A tiszta bevételt az iskola tavaszi nagy kiréndu... hogy Harry Wexler amerikai tudós szerint, ha a Sarkvidékre ledobnának tíz nagyhatóerejű hidrogénbombát, azok felolvasztanák a Sarki-tenger vastag jégtakaróját;

„Olyan főmérnök kellene sok, mint Varga elvtárs ..

Bányászok és a főmérnök kapcsolata az egercsehi bányában

A CIGARETTAFÜST szinte átláthatatlan fátylat képzett a főmérnöki iroda előtt Eger- csehiben. Emberek szorongtak a szűk helyiségben, várva, hogy mindenkire sor kerüljön ezen a fogadónapon. Kisebb- nagyobb ügyekben fáradtak be a környező községekben lakó bányászok, hogy Varga Lajos főmérnöktől tanácsot, vagy éppen segítséget kérjenek.

— Nem akarják délután kiadni az illetményszenet — panaszkodik Bajzát Miklós, aki Egerszalókról jött be több társával. Mindig így szokták: közösen fogadnak egy TEFU-ko- csit és azzal viszik haza a szenet. Olcsóbban jönnek így ki a fuvarral.

— Eddig nem kellett Varga elvtársat ilyenekkel háborgatni, mert mindig délelőtt vittük el. De mostanáig nem kaptunk kocsit, hát mi vagyunk a hibásak ezért — duzzognak az egerszalóki bányászok.

— Majd elintézi a főmérnök elvtárs — csitítja a zugolódó- kat Bajzát Miklós.

Alighogy befejezte a mondatot, kinyílik a főmérnöki iroda ajtaja és az előző panaszos csoport átadja a helyét a következőknek.

Benn az asztalnál fogadja Bajzátékat Varga Lajos, az egercsehi szénbánya főmérnöke. Kérdezés nélkül mondják el a már előbb említett panaszt, Varga elvtárs azonnal

veszi a jegyzettömbjét, kitép belőle egy lapot és máris írja az engedélyt.

A négy egerszalóki bányász örömmel siet a kiadóhelyhez. Aztán piros fejkendős lány lép be az ajtón.

BÁTORTALANLUL nyújtja a főmérnök felé lejárt szénutalványát. Kettő is van a kezében.

— Ez már egy hónapja lejárt, miért nem váltotta ki?

— Cseréltem az egyik bányásszal, az adta ezt az utalványt — feleli.

— No, ez is rendben van. De mivel szállítja haza a szüleinek? — kérdezi a főmérnök, pedig már ez egyáltalán nem tartozna rá.

— Majd csak kapok kocsit valamikor. Addig is szeretném kivinni a szállóhoz.

— Ebben segítségére leszünk — nyugtatja meg Szabó Gizellát Varga elvtárs.

— Ö az egyetlen azok közül, aki a bányásztoborzásokból még nálunk dolgozik — tájékoztat a főmérnök.

— Segítünk neki, bármilyen problémája van, mert öreg szüleit is ő tartja eL

— Jó szerencsét! — köszön egy közepes korú bányász.

— Nagy dologban jöttem én, Varga elvtárs. A délnyugati

12-es ereszkéhez már ideje lenne fúrógépet hozatni, mert ott olyan kemény a szén, mint a márvány. Nehezen boldogulunk vele.

A főmérnök jegyzi Barta Dénes szavait, és azonnal intézkedik is. Felzúg az ultrarövidhullámú rádióadó hangja.

— Sajó nyolc keresd a Sajót, Sajó jelentkezzék — vétel.

A Tröszt putnoki állomása jelentkezik és a megrendelt fúrók útnak indulnak Eger- csehibe. Itt, úgy látszik, gyorsan keresnek orvoslást a panaszokra, ha lehet.

S ezért egy-egy ilyen panasznapon . nagyon sokan keresik fel Varga Lajost, a szénbánya főmérnökét. Bátran mondják el észrevételeiket, mert tudják: meghallgatásra találnak.

BÁRMERRE JÁRTUNK a

bánya területén, mindenütt szeretettel beszéltek róla. A munkába induló Kaszás Istvánnal a buszoknál talál koztunk, indult a munkahelyére. Amikor a bánya vezetőségének a munkájára terelődött a beszélgetés, megelégedéssel a hangjában mondta:

— Olyan vezető főmérnök kellene sok, mint a Varga elvtárs. Bármilyen ügyben szívesen segít. Legyen panasznap, vagy csak egyszerű sikta-nap, mindig meghallgat bennünket.

— De ha nem hiszi el, kérdezze meg ezeket a bányászokat is — mutat az időközben összegyűlő bányászokra, akiknek a szeméből nem lehetett egy helytelenítő pillantást sem elfogni.

Az autók elindulnak, nemsokára kezdődik az újabb sik- ta. De az irodaházban még mindig ott dolgozik az elővá- jási terv fölé hajolva Varga Lajos főmérnök, a fáradhatatlan ember. A mai napon nem ment el egy panaszos sem úgy, hogy el ne intézte volna az ügyét. A mindennapi munkája után nem sok ez a vállalás? — kérdezzük tőle.

— Örömmel csinálom, mert látom bányászaim igyekezetét. Ha megy a munka, ha nem lóg a bányász, akkor az az én emberem. Miért ne segítenék rajta? Kis ügyek ezek, de súlya van mindegyiknek. A vezetőknek így is kapcsolatba kell kerülni a bányászokkal, nemcsak a munkával. Még családi ügyekkel is felkeresnek. Olyan ez az iroda néha, mint egy házasságközvetitő terem — fordítja tréfára a választ.

A számos lakodalmas, búcsúi meghívás is mind azt példázzák, hogy a bányászok megbecsülik a munkáját és szeretettel gondolnak rá ilyen családias alkalmakkor is.

*

A MUNKÁSOSZTÁLY helyzetéről szóló párthatározat nemrég látott napvilágot az újságokban. Az aktivisták felülvizsgálása nyomán született meg az a határozat, amely szerint tovább kell fejleszteni a vezetők és a munkások személyi kapcsolatait. Az üzemek, a bányák vezetői ne csak akkor találkozzanak a munkásokkal, amikor bányaellenőrzésre szállnak le, hanem szabad időben is legyenek a bányászok között.

E párthatározat megvalósításának követésre méltó példáját láthattuk az egercsehi szénbányánál, Varga Lajos főmérnök esetében.

Kovács János

... hogy Louis R. Rey francia élettantudós — 196 fokra fagyasztott egy élő csirkeszívet, majd hat hónappal később felélesztette. A felélesztett szív újra lükteni kezdett, mintha csak éppen akkor vették volna ki az eleven testből.

...hogy a brüsszeli világkiállítás francia pavilonját el- dásra kínálják. Ára: 2 milliárd francia frank. Potom pénz!

... hogy Párizsban szeptember I5-én új múzeum nyitotta meg kapuit: a Quau des Tournelles-en megnyílt gasztronómiai múzeum.

... hogy hetvenötezer lyugatberlini lakos nézte meg a „Szállnak a darvak’1 cím szovjet filmet. A nagy érdeklődésre való tekintettel többször is el kellett halasztani egy élvonalbeli olasz film bemutatóját. A szovjet film nyolc hétig volt műsoron.

... hogy Angliában hanglemezre veszik Shakespeare ösz- szes színműveit. Az „Othello” és az „Ahogy tetszik” lemezei már forgalomba is kerültek. Ezeket elsősorban oktatási célokra használják fel.

... hogy a Német Demokratikus Köztársaságban 14 millió takarékbetéti számlán több mint 11 milliárd német márka kamatozik. Tehát alig van család, amelynek ne volna takarékbetétje,