Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-29 / 264. szám
2 NEPÜJSAG 1958. november 29. szombat GONDOLATOK a „Jövő Városáénak panorámája előtt .. Ez a hang a kétezredik évből száll önök felé. Az álmok városában élek — az új világban, amit az emberi merészség ás alkotó szellem hozott létre. ..” DETROITIJÁN vagyunk, egy ragyogóan megvilágított panoráma előtt és az amerikai „Jövő város”-ról szóló leírást hallgatjuk, ahol kétemeletes autóutak, rakétaautók és légitaxik, gyorsfa|yasztással készített élelmiszerek, azonnal eldobható tányérok, zenélő éb- resztőpámák: tökéletes háztartási gépek teszik majd kényelmesebbé az ember életét. — Ugye csodálatos? — kérdezgetik tőlünk a Ford reklámosztály alkalmazottai. Ugyanis itt állították fel az imént említett panorámát. Ott, a jövő panorámája előtt, a szovjet állami népi táncegyüttes művészei, a tolmácsok és az újságírók számára rendezett kiránduláson még nem tudtuk pontosan meghatározni, hogy mi, csak éreztük, hogy valami hiányzik az imént hallott szövegből. ...Az amerikaiak nagyon gyakran beszélnek arról, hogy országuk mennyire túlszárnyalt minden más országot, s hogy mennyire megközelítette a jövőt. ...Hol van a világon a legmagasabb épület? New Yorkban, 101 emeletes, 1472 láb magas. Hol van a világ legnagyobb színháza? New Yorkban. A „Radio-City” hangver- versenyterem 6200 férőhelyes és Rockefeller építtette. Az előcsarnokban egy-egy csillár súlya kétezer tonna... Hol a legnagyobb a világon az autóforgalom? A Broadwayn. Hol vannak a világ legnagyobb vá- góhídjai? Chicagóban. Hol van a világ legnagyobb függőhídja? San Franciscóban. AZ AMERIKAIAK állítása szerint minden amerikai városban van valami olyan dolog, ami felülmúlja a világ más országaiban található hasonló dolgokat. ...Három hónapot töltöttünk az Egyesült Államokban. Számos feljegyzést készítettünk, sok találkozás és beszélgetés emlékét vittük magunkkal. ...San Franciscóban egy idős amerikai férfi bevezetett egy hatalmas élelmiszerüzletbe. A ragyogóan tiszta hűtőszekrénypolcokon ízlésesen csomagolt élelmiszerek sorakoztak. A hófehér köpenybe öltözött elárusítók kedvesen mosolyogtak a vásárlókra. Elmondtam kísérőmnek, mennyire tetszenek az elárusítópolchoz hasonló hűtőszekrények, a tisztaság, a mosolygó elárusítók. Kísérőm büszkén mondotta, hogy nemcsak ez az üzlet ilyen. Ezt is elismertem. Erre még nagyobb hévvel kezdte magyarázni, hogy az Egyesült Államokban mennyire fejlett a vegyipar és hogy ez teszi lehetővé a közszükségleti cikkek tömeges gyártását. Ezt is helybenhagytam és elmondtam neki, hogy milyen feladatot valósít meg a szovjet nép: utoléri és túlszárnyalja Amerikát az egy főre eső élelmiszerek és közszükségleti cikkek gyártásában. — Tehát mégiscsak mögöttünk vannak abban a viszonylatban — kiáltott fel az amerikai. Igenlően bólintottam. Utitársam azonban ennek ellenére tovább vitatkozott, magyarázott, igyekezett meggyőzni... Nem tudtam megérteni, hogy tulajdonképpen kivel és miről vitatkozik, amíg rá nem jöttem, hogy az amerikai tulajdonképpen önmagával folytat vitát... A szovjet állami népi táncegyüttes hangversenyein és a hangversenyek után kissé más jellegű és első hallásra különös viták zajlottak le. A nézők és a sajtó képviselői rendkívül szenvedélyesen, leplezetlen izgalommal és a dicséretben egymást felülmúlva vitatkoztak a Mojszejev- együttes művészeinek és vezetőjének tehetségéről. A „Chicago Sun Tribune” című lap egyik cikkében azután kibújt a szög a zsákból: „Miért nincs nekünk itt Amerikában ilyen együttesünk?” CSAKUGYAN, ha az Egyesült Államokban annyi „legkiválóbb” dolog van, akkor hát miért nincs legalább megközelítőleg olyan jó művészeti együttes, mint Igor Mojszeje- vé? Miért, van az, hogy Amerika csak akkor szerzett tudomást Van Clibumről, a nagyszerű orgonaművészről, amikor a Szovjetunióban már felfedezték? Miért van az, hogy bár az Egyesült Államokban annyira fejlett a technika, oly kitűnően fel tudják használni az ipari tartalékokat, — az első szput- nyikokat mégis a Szovjetunióban lőtték fel, az első atomerőművet a Szovjetunióban helyezték üzembe? Az effajta kérdésekre adott különböző feleletek vitákat indítanak el. A vita, a probléma tisztázatlansága, gyakran csak az élesebb hangban, vagy az emberek felvillanó tekintetében mutatkozik meg, sőt gyakran csak az emberi lelkeket mardossa. ...A Los Angeles-i színház bejárata előtt egy fiatal lányt pillantottam meg, aki babonásan összefonta középső- és mutatóujját Az amerikai hiedelem szerint ez a mozdulat szerencsét hoz. A lány saját bevallása szerint nem is szerencsére, hanem egyenesen csodára várt: jegyet akart szerezni a Mojszejev-együttes előadására. Ugyanitt láttam egy fiatalembert, aki egy harsány színekkel festett plakátot emelt a tömeg fölé: „Bármilyen jegyet megveszek, bármilyen áron.” — Nagyon szeretné látni hogyan táncolnak a „mojszeje- visták”? — kérdeztem részvéttel az amerikai lánytól. — Igen, szeretnék látni egy darabkát a Szovjetunióból, szeretném megtudni, hogyan élnek ott az emberek — hangzott a felelet. A SZOVJET állami népi táncegyüttes fellépéseivel mintegy akaratlanul is beleszólt abba a heves vitába, amely most szerte a kapitalista világban folyik és amely nemcsak azzal foglalkozik, hogyan kell táncolni, hanem elsősorban azzal, hogyan kell élni. A New York Times tudósítója, Howard Taubmann, a neves zenekritikus, aki nemrégiben a Szovjetunióban járt, saját szemével győződött meg arról, hogyan élnek a Szovjetunióban és több érdekes, tartalmas cikket írt a szovjet kulturális életről. Taubmannak volt annyi bátorsága, hogy nyíltan kijelentse: „A Szovjetunió bámulatra méltó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a területén élő 200 millió ember között terjessze a kultúrát.” Taubmann hűen megírta, hogy a Szovjetunióban őszinte lelkesedés él az emberekben a művészeti ideálok iránt. Ebben az országban mindenütt szeretik a szépet — írta egyik cikkében. — A művészi hivatást tisztelet és megbecsülés övezi. A kultúrát itt az egyik legnagyobb értéknek tartják. Szőkébb értelemben véve, ezt egyszerűen úgy nevezhetjük, hogy itt az emberek tudnak viselkedni. De a szó igazi értelmében: itt ismerik és tudják értékelni a költők, a drámaírók, a zeneszerzők — a régi és a mai álmodozók nagyszerű műveit. ... A kormány páratlan bőkezűséggel támogatja a művészetet, mivel tudja, hogy a művészet önmagában véve is nagy áldás... Az Egyesült Államok jól tenné, ha igaznak vélné kijelentéseimet. .. A szovjet művészet eredményei őszinte csodálatot és elismerést érdemelnek — írta Taubmann cikkében. AMINT LATJUK, az amerikai zenekritikus nemcsak a művészetről, hanem a szovjet életről is teljesen nyíltan, egyértelműen nyilatkozott. A „szabad” amerikai sajtó azonban képtelen volt elviselni ennyi igazmondást. A New York Times Taubmann cikkeit sajátságos „előszóval” — egy szerkesztőségi cikkel — és „utószóval” — Atkinson színházi kritikus cikkével — kísérte. Mind az „előszó”, mind az „utószó” sötét keret akart lenni Taubmann képéhez, olyan foglalat, amely árnyékot vét magára a képre. Az „előszó” és az „utószó ' a következő választ adja a „Chicago Sun Tribune” „Miért nincs ilyen együttes Amerikában?” kérdésére: „Az Egyesült Államokban nem befolyásolják a művészek „alkotási szabadságát”. Az Egyesült Államok sok- nemzetiségű ország. Milyen nagyszerű amerikai népi tánc- együttest lehetne itt szervezni, amelynek műsorában por- toricoi, néger, indián, stb. táncok váltakoznának... De nézzük csak. Valóban olyan köny- nyű lenne ilyen együttest szervezni? ... Chicago. A poi-toricoiak lakónegyedében omladozó, nedves, túlzsúfolt épületek állnak, a hepe-hupás utcákon sovány, éhes gyermekek ugrándoznak. Azért nyilván itt, Chicago nyomortanyáin is ábrándoznak a szépről, a táncról, a művészetről. Áz emberek mindig álmodoznak. De elképzelhetjük-e, hogy ezek a portoricoi- ak valamikor califomiai táncosokkal együtt szerepelhetnek valamelyik New-York-i színpadon? ... Little-rock-i közlések szerint az iskolákban megkezdődött az új tanév, de „csak fehérek számára”. Vajon a Little-rock-i négerek együtt táncolhatnak-e valamikor honfitársaikkal, a fehér lányokkal? ... Detroit. Ezt az emerikai várost sújtja a legjobban a napról napra növekvő munkanélküliség. Reggelenként hosszú sorok állnak a munka- nélküli segélyt kifizető bankok előtt. A SORBANÁLLÓ emberek arckifejezéséből ítélve mindenesetre nehéz még elképzelni is. hogy ebből a sötét, hallgató tömegből valaki is eljut olyan helyre, ahol a színpadon életvidám népi táncokat járnak... ...A kétezredik évről szóló riport, amit a panoráma mellett hallottunk, annak leírásával ért véget, hogy a „Jövő Városá”-nak lakói színházba és moziba fognak járni, televíziós adásokat fognak nézni és lefekvés előtt híreket hallgatnak. De milyen híreket? Miről írnak majd a „Jövő Városá”- nak lapjai? Erre bizony egy szót sem szólt a Ford-panorá- ma: Az amerikai „Jövő Városáéról szóló riportban nagyszerű a technika: tökéletes porszívók, rakétaautók, mosógépek, de nincs egyetlen ember sem, nyoma sincs a léleknek, az igazi szellemi kultúrának. Az amerikai panorámák szerkesztői — amint ez oly gyakran megesik az Egyesült Államokban — nyilvánvalóan elfeledkeznek arról, hogy az ember csodálatos gépeket tud szerkeszteni, de a legtökéletesebb gép sem tud embert teteremteni, lelkületet formálni. Az amerikai „Jövő Város” ki tudja elégíteni a kispolgári kíváncsiságot, de nem az általános emberi érdeklődést, csiklandozza az idegeket, de nem jut el a lélekig. EMBEREK nélkül a technikailag legtökéletesebb város is halott. Reméljük azonban, hogy az amerikai nép is meg fogja találni az utat az igazi „Jövő Városa” felé és benépesíti azt álmaival, tetteivel és művészetével. I. SEVELJEVA Lm mit telepíteni Az abasári Űj Elet Termelő- szövetkezet tagjainak igen jól jövedelmező foglalkozása a szőlőoltvány termelés. Munkájukkal ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagymértékben megnövekvő oltványigényeket valamennyire is ki tudja elégíteni az Oltványíorgaimi Vállalat. A tsz tagjai a napokban fejezték be az oltványok felszedését: 250 ezer darab oltványuk olyan jól sikerült, hogy szinte csodájára járnak az egyéniek. a szovjet kormány jegyzéke a Német Oemakratikus Köztársaság kormányához a berlini kérdésben A szovjet kormány arra a megállapításra jutott — hangzik a jegyzék —, hogy Berlin jelenlegi megszállási rendszere igazságtalanság. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország már régen elvesztette minden jogi és erkölcsi alapját arra, hogy Berlinben tartózkodjék. A szovjet kormány úgy véli, hogy a. Németország megszállási övezeteiről és a Nagy- Berlin igazgatásáról szóló 1944. szeptember 12-i megegyezés érvényét vesztette — hangsúlyozza a jegyzék. Az NDK szuverenitásának feltétel nélküli tiszteletben tartásának elveitől vezérelve, a szovjet kormány átadja az NDK szerveinek mindazokat a funkciókat, amelyeket eddig a szovjet szervek gyakoroltak. Ennek az a célja, hogy az NDK megvalósíthassa szuverenitását szárazföldön, vizen és levegőben. A jegyzék közli továbbá, hogy a szovjet katonai és hivatalos szervek mindenféle kapcsolatot megszüntetnek a három nyugati nagyhatalom megfelelő képviselőivel Berlin megszállását illetően, s tervbe vették a szovjet őrségi alakulatok kivonását a városból. A szovjet kormány — hangzik a jegyzék — félév múlva valósítja meg ezeket az intézkedéseket. A jegyzék befejezésül hangsúlyozza, hogy ha a német militaristák, vagy szövetségeseik merényletet követnének el az NDK határai és biztonsága ellen, a szovjet kormány úgy tekinti azt, mint támadást a Szovjetunió és a Varsói Szerződés minden részvevője ellen. A francia sajtó Hruscsov Berlinnel kapcsolatos javaslatáról PÁRIZS (MTI): A francia polgári sajtó nem fogadja kedvezően Hruscsov Berlinnel kapcsolatos javaslatait. A szélsőjobboldali lapok hangja túltesz a hivatalos állásfoglaláson, Soustelle tájékoztatásügyi miniszter ugyanis csütörtökön a kabinet ülése után csupán annak közlésére szorítkozott, hogy a szovjet jegyzék „új helyzetet teremt, amit nagy figyelemmel kell kísérni”. A Figaro „a szabad világ ellen intézett új kihívásról” ír, a Paris-Joumal főcíme: „Időzített Hruscsov-bomba”, a szélsőjobboldali Aurore pedig sürgeti, hogy a javaslatokra, amelyek Nyugat-Berlint ki akarják rekeszteni a Német Szövetségi Köztársaságból, a nyugatiak válaszolj antik nemmel. A párizsi baloldali sajtó hosszan méltatja a szovjet kezdeményezést. A Liberation rámutat, hogy Hruscsov javaslata meglepetést és kényelmetlen érzést keltett a nyugati fővárosokban. A haladó lap felhívja a figyelmet, hogy a négy nagyhatalom, a Bundeswehr és a keletnémet csapatok kivonulása után Berlin kísérleti mintapéldányként szolgálhatna az Európa szívében létrejöhető atomfegyvermentes és fokozatosan demilitarizált övezet számára is — amint ezt a Ra- packi-terv előírja. Látnivaló tehát, milyen perspektívákat nyit meg a szovjet javaslat. Az Humanité-bon Yvés Moreau megállapítja, hogy Hruscsov javaslata nem ultimátum. A Szovjetunió kész számot vetni az esetleges nyugati ellenjavaslatokkal, hogy hat hónapon belül mindenki által elfogadott rendezés jöjjön létre. A Francia Kommunista Párt lapjának hírmagyarázója rámutat, a Szovjetunió a béke jegyében akarja helyreállítani azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek a nagyhatalmak között a náci Németország elleni háborúban jöttek létre. Kezdeményezése a szocialista világ döntően békés természetének új bizonyítéka. Az Humanité cikke aláhúzza, hogy a szovjet javaslat mind ez ideig Bonnban részesült a legkedvezőtlenebb fogadtatásban. Senki sem csodálkozik, hogy a revansra vágyókat düh tölti el a gondolatra, hogy Nyugat-Berlin nem maradna továbbra is előretolt- állásuk. Franciaországnak nincs mit várnia a hidegháború súlyosbodásától. Létérdeke, hogy el lehessen majd mondani Berlinről: két világ találkozik itt, s ez a béke városa. (MTI) 1958 végén még mindig élünk — Nasszer beszéde a szövetkezeti kongresszus megnyitásán — KAIRÓ (MTI): Nasszer elnök csütörtökön a negyedik szövetkezeti kongresszus megnyitásán több mint háromórás beszédet tartott a kairói egyetem üléstermében. Beszédében a többi között ezeket mondotta: Az Egyiptom ellen intézett 1956. évi angol—francia—izraeli támadás kudarca után az imperialista országok gazdasági blokádot alkalmaztak Egyiptommal szemben és azt hitték, hogy az egyiptomiak éhen fognak halni. „1958. végén azonban még mindig élünk” — jelentette ki. — Az egyiptomiak le tudják győzni a gazdasági nehézségeket és ki tudják elégíteni országuk szükségleteit saját maguk is. A nyugati országok azt állítják, az arab nacionalizmus célja megkaparintani Kuwait és Irak olaját és ennek alapján megteremteni az ipart. A nyugati országok azt hiszik, hogy ez a beszéd befolyásolja Irakban, Kuwaitban és más olajtermelő országokban élő testvéreink gondolkodását. Ez azonban olyan képtelenség, amelyet testvéreink nem hisznek el. Nasszer bejelentette, hogy 1959-ben ötéves terv indul az ország iparosítására. Az Egyesült Arab Köztársaságnak elég pénz áll rendelkezésére a terv költségeihez. Külföldi valutában a következő összegek állnak rendelkezésére: négyszáz- millió rubel az asszuáni gát építésének első szakaszához, 44 millió font sterling a Német Szövetségi Köztársasággal kötött megállapodások alapján. 7,5 millió egyiptomi font a Német Demokratikus Köztársaságtól és 30 millió dollár Japántól. Külpolitikai kérdésekre áttérve, Nasszer azt mondotta, hogy Franciaország irtóháborút folytat Algériában. Kijelentette, a franciák ki akarják söpörni az arabokat és Fran- Mnet Oiai elnökről azt mondotta, hogy az imperialisták fizetett ügynöke Észak-Afriká- ban. Burgiba azt akarja, hogy az Egyesült Arab Köztársaság vegye le a kezét az algériai ügyről és így ő elfogadtathasson egy olyan megoldást Algériával, amilyent a franciák akarnak. Amikor az imperialisták rádióadásaikban sikertelenül támadták az arab nacionalizmust, utána pénzért megvásárolható ügynökök útján kísérelték meg a támadást. Burgiba úgy gondolja, hogy valahányszor megsért bennünket, az amerikaiak és az angolok pénzt adnak neki — mondotta Nasszer, aki cáfolta továbbá, hogy az Egyesült Arab Köztársaság összeesküvést szőtt Burgiba meggyilkolására. BERLIN (TASZSZ): A hír, hogy a szovjet kormány jegyzékeket intézett a három nyugati hatalomhoz és a két német állam kormányaihoz, óriási érdeklődést keltett Berlinben. A város két részében élő németek nagy érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió új, Ezután Nasszer elutasította a nyugati sajtóban megjelent ama állításokat, hogy az Egyesült Arab Köztársaság annek- tálni akarja Irakot. Nasszer cáfolta továbbá, hogy szándékában lenne az arab országok egyesítése, azok akarata ellenére. Hangsúlyozta, hogy az egyesülés alapvető feltétele az egyhangú beleegyezés. Az elnök nevetségesnek minősítette a nyugati országoknak azt a vádját, hogy ő sugalmazta az idei libanoni lázadást, hogy Libanont annektál- hassa az Egyesült Arab Köztársaság. Nasszer azzal vádolta Angliát és az Egyesült Államokat, hogy széthúzást akarnak előidézni az arab államok között, továbbá, hogy összeesküvéseket szítanak és mindig őt minősítik agresszomak. Hangoztatta, hogy a legutóbbi bagdadi pérek leleplezték, hogyan szőtt összeesküvést Anglia és az Egyesült Államok Szíria ellen. békés kezdeményezését. A demokratikus övezet és Nyugat- Berlin rádióállomásai csütör- fökön többször is beolvasták a jegyzékeket. A jegyzékek tartalma mindenütt élénk vita tárgya, az utcákon, a villamoson, a városi vasúton, az autóbuszon és a földalattin. (MTI) t As Egyesült Államok nagyobb hadikiadásokat követel Japántól Berlinben általános figyelmet keltettek a szovjet jegyzékek idő járásjelentés Várható időjárás szombaton estig: Felhős, párás idő, több helyen kisebb eső, holnap az északi megyékben esetleg havaseső, mérsékelt szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz kettő plusz 1, délkeleten mínusz 2 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton: nulla—plusz három fok között. (MTI) TOKIÓ (TASZSZ): Ismeretes, hogy Japán évente 55 milliárd jent költ az amerikai megszálló csapatok eltartására. Japán nemrég azzal a kérelemmel fordult az Egyesült Államokhoz, hogy a jövő költségvetési évre három milliárd iennel csökkentse hadikiadásait. Az amerikai fél azonban elutasította Japán kérését. Az Egyesült Államok csak abban az esetben hajlandó beleegyezni az „együttes védelmi” kiadások csökkentésébe, ha Japán hajlandó többet költeni saját hadseregére; sőt az amerikaiak hangoztatják, hogy Japánnak kétszer annyival kell többet költeni saját fegyveres erőire, mint amennyivel esetleg csökkentik az amerikai csapatok eltartási költségeit.
