Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-18 / 228. szám

1958. október 18., szombat WEf OJSA6 § Nem akarunk többé világégést! Békében akarunk élni és alkotni — ezt a jelszót lo­bogtatják a szelek a tiltakozó francia zászlókon, a kifeszí­tett transzparenseken, a lip­csei „Népek csatája” emlék­műnél. A három napja tartó — a szakszervezetek által in­dított — Békehéten az embe­rek ajkáról száll a felkiáltás, a tiltakozás: vessenek véget a fegyverkezésnek, hagyják abba a nukleáris kísérleteket. A 160 millió szervezett dol­gozó szavát meg kell hallani a kardcsörtetőknek, a hábo­rúra készülődőknek. Hirosima, Nagaszagi figyel­meztet. Az öröklődő szenve­dést hozó, mosolygós gyer­meki arcokat eltorzító atom­halál ellen milliók szava ki­ált. A Tajvanról kifutó ame­rikai torpedó-naszádok útját, a Bikini szigetek felett ma­gasodó füstfelhőket aggódva vigyázzák a békeszerető, és a békére vágyó népek. Kö­zös ákcióegységbe forr. ezen a héten a világ szervezett munkássága, összefogva kö­veteli és szólítja fel azokat, akik új világégés felé akar­ják sodorni a világot. A rózsaerdőben levő Lidi­ce, a koncentrációs táborok szöges drótkerítése nem en­gedi és nem engedheti, hogy elfelejtsék ezeket a napokat. Táviratok, levelek ezrei hozzák és viszik az atomhá­ború ellen tiltakozó gyűlések­ről szóló üzeneteket. Hallatja szavát a legkisebb falu lakos­sága, éppúgy, mint Buda­pest, Moszkva, vagy Peking. Millióknak egy az óhaja és közös a célja: Soha többé újabb világégést, soha többé Hirosimát!! Intézkedjék a tanács!..« A közelmúltban néhány ember jelent meg az egri Bajcsy-Zsilinszky utca 17. számú állami házban. A la­kókkal közölték, hogy a pad­lásról akarják eltakarítani az ott levő törött tetőfedő anyagot. A kulcsot meg is kapták — s a lakók egyszerre csak észrevették, hegy az aj­tó régi zárját az emberek leszedték, helyette pántokat raktak fel, s végül a pad­lásajtót lakattal is lezárták. A lakók nem tudták mire vélni ezt, de néhány nap múlva magyarázatot kaptak: a városi tanács valamelyik osztálya engedélyt adott a MÉK-nek arra, hogy az em­lített ház padlásán (!) vörös­hagyma raktárát rendezzen be. S mindezt a lakók meg­kérdezése nélkül! A lakók ott álltak pad­lás nélkül, nem tudták azt használni, se saját ingósá­gaik raktározására, sem mo­sás utáni teregetésré, — egy­szóval semmire, pedig szük­ség lett volna rá.,-A tanács­nak ez az intézkedése bi­zony — amellett, hogy egy­általán helytelen volt, s nyugodtan lehet nevezni jogsértőnek is — igen előny­telen időben született... A lakók természetesen nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, s panasszal for­dultak a városi tanács vég­rehajtó bizottságáhloz. Pana­szuk indokolásában elmond­ták — amellett, hegy a padlásra szükségük van — azt is, hogy az épület állaga egyáltalán nem bírja el a nagy súlyú megterhelést; az időszakos kéményseprői munkákat sem tudják elvé­geztetni; s ha netán tűz üt­ne ki a padláson — miután le van zárva az ajtó — még védekezni sem tudná­nak ellene. És így tovább... A panaszra a városi ta­nács ipar-műszaki osztálya — ahelyett, hogy megszün­tette volna a MÉK padlás- használatát, a lakók jogos panasza alapján vizsgálatot tartott volna, s visszavonta volna korábbi engedélyét, — úgy intézkedett: a MÉK biz­tosítson a lakók számára 50 négyzetméternyi szabad te­rületet használatra, a többi részt kerítse el dróthálóval... E határozat megszületése előtt sem kérdezték meg a lakókat, akik természetesen ez után is jogsértőnek tart­ják a jelenlegi helyzetet. Fellebbezésükben újra hang­súlyozzák. hogy a régi és alapjaiban már-már megrok­kant házat nagyon megter­heli a padlásán levő több vagonnyi teher. Ez pedig közvetlenül is veszélyezteti a házban lakó 12 ember éle­tét, biztonságát. Véleményünk szerint is jogsértést követett el a ta­nács, amikor egyáltalán le­hetővé tette a MÉK számá­ra a padláson való raktáro­zást és a jogsértés fenntar­tásának lehet minősíteni az ipar-műszaki osztály későb­bi módosító intézkedését is. A lakók panasza jogos, s a tanácsnak — mint a dol­gozó emberek ügyét szolgáló állami szervnek — köteles­sége azt igazságosan, a dol­gozók érdekeinek megfelelő­en orvosolni. (- r) Hanyag munka — jogos büntetés MA, AMIKOR A DOLGO­ZÓKÉ az ország, minden ér­tékünkre úgy kell vigyáz­nunk, mint a szemünk fényé­re» — gyárainkban, üzemeink­ben, és másutt is az életben, ahol közös tulajdont képez a gép, a szerszám, az anyag. Ezután érthető már az is. hogy nagyon helyesen nem hunynak szemet a szabálysér­tések, társadalmi tulajdon rongálása fölött, hanem az il­lető által okozott kárt meg­téríttetik. A Heves megyei Területi Egyeztető Bizottság szeptem­ber 27-én N. J.-nek, az egri Autóipari Forgácsológyár tú­rósának fellebbezését utasítot­III. A PÁRTOK GYÁRTOTTÁK a korteseket, a zászlókat, azo­kat igyekeztek minél több há­zon elhelyezni. Csodás élet vir­radt a kocsmárosokra, az al­kotmányos élet eme fenntisz­telt vámszedőire. így ír az egyik korabeli újság: — Az etetést és itatást a tör­vény csak attól a naptól tiltja, amikor a belügyminiszter a választásokat kiírta. Addig azonban szabad a vásár. Azon­túl következnek a vendéglátá­sok. Egy-egy kortes meginvi­tál magához egy csapat vá­lasztópolgárt és megvendégeli őket a magáéból. így lesz a hadjárat idején egy kortes-ta­nyából harminc-negyven. A hadjárat végén győztes Nemzeti Munkapárt egri ala­kuló gyűlését március’ 20-án tartotta meg a Széchenyi-szál- lóban. Mint az egyik lap írja, óriási sikerrel. Persze, a választási hadjárat idején a sajtó nem hallgathat olyan tényekről, hogy a me­gyéből és Egerből is tömege­sen vándorolnak ki az emberek Amerikába. Melankolikus cik­kek siratják a hazához való hűtlenség eme kényszerű pél­dáit és kijelentik, a kivándor­lás okai Magyarország közgaz­dasági viszonyaiban és fejlett­ségében rejlenek. A kormánypárt és az ellen­zékbe vonult koalíciós pártok között az ellentét kiengesztel- hetetlen. Véleményüket nem­csak megmondják vagy megír­ják egymásnak egymásról, ha­nem a nagyobb nyomaték ked­véért kővel és tojással dobál­ják meg a párthivők a másik párt embereit. A lapok panasz­kodnak, hogy olyan községek vannak, ahol a választás ki­sebb háborúhoz hasonlatos, házakat támadnak meg, úgy, hogy az romokban hever a korteskedés fellángolása után. S mindezt azért teszik, hogy az erőszak félemlítse meg az ellenfelet és azok híveit: ve­gyék be a pártzászlót és sza­vazzanak az erőszakosabbra. Ilyen helyzetjelentés április I4-r«í országnak erejét sorvaszta­nánk. Hatvanhét és Deák Fe­renc hagyatéka az igazi, a reá­lis alap a nemzet számára. (Az 1914-es világháború kétségbe­ejtő cáfolatát adta a miniszter szavainak és magatartásának, valóban sorvasztva az ő poli­tikájuk és meghunyászkodásuk miatt a nemzet legjobb erőit.) A miniszter az égető kérdé­sekről így beszélt a továbbiak­ban: — A kormány általános vá­lasztójogot mondott ki, de úgy, hogy a magyarságnak a szup- remáciája, vezető szerepe biz­tosított legyen. A katonai követelések tekin­tetében beígérte a csaknem le­hetetlent: magyar tiszteket, magyar jelvényt, magyar nyel­vű oktatást és vizsgázást a tiszti iskolákban. (ígéreteiből természetesen nem lett sem­mi, de nem a bekövetkezett világháború akadályozta meg a szerény nemzeti követelések valóraváltását, hanem az ud­var, Bécs, a császár, aki kép­telen volt feladni megcsonto­sodott kormányzási elveit.) A KORMÁNY MÉG ÍGY SEM BÍZOTT valami nagyon győzelmében, mert az 1910. jú­nius 1-re kitűzött választások idejére bekövetkezett a nyom­dászok általános sztrájkja, amely a választások után két héttel ért véget. A sajtó késve közli, hogy a kormány megsze­rezte a többséget 247 székkel a parlamentben. Egerben a vé­rengző korteskedések gr. Zichy miniszter győzelmével végződ­tek és Szederkényi Nándor­nak, a koalíciós kormány főis­pánjának és Babocsay Sándor­nak, a volt képviselőnek, vesz­tesen kellett elhagyniok a po­rondot. A korteseknek, a csi­szároknak és a züllött magyar közélet mindenfajta vámsze­dőinek dagadt hassal, tele er-; szénnyel zárult az „alkotmá-; nyos” parádé. Jót röhögtek a: markukba. Csak az a baj, hogy: a kortes-röhögéseknek az árát' a nemzet fizette meg — szomo-; rúan és sok-sok szenvedéssel.; Ez már nem is választás kér-; dése, hanem a történelemé. : ta el, mert mint ezt megál­lapították, figyelmetlenségből 700 forintos kárt okozott a vállalatnak, eltört egy 700 fo­rint értékű fúrót. A felelős- ségrevonástól félve, a fúrót elrejtette és nem ment oda művezetőjéhez, hogy meg­mondja: ez és ez történt... Bebizonyosodott, hogy a 700 forintos kár az ő hibájából keletkezett, s így meg kell ; fizetnie a szerszám árát. [ MÉG EZEN A NAPON — [ szeptember 27-én — utasította [el a Heves megyei Területi [ Egyeztető Bizottság P. Zs. [fellebbezését is, aki a Füzes­abony- és Vidéke Földműves- [ szövetkezet pénztárosa. Az ó [ hanyagsága miatt — a mun- [ kára felvett dolgozókat min- [ dig későn jelentette be az [SZTK-nak, — az SZTK 760 [forint büntetést rótt ki. Mivel [ az előbb említett eset nem [ egyszer előfordult már a Fü­zesabony- és Vidéke Földmű- [ vesszövetkezetnél, a szövetke- [ zet vezetősége megállapította, [hogy ezért P. Zs. a felelős és [ kötelezték a 760 forintos ár [ megtérítésére. A Heves me- [ gyei Területi Egyeztető Bi- [zottság a vizsgálatok után ! helybenhagyta a szövetkezet ! vezetőségének büntetését. ! 1958. október 4-én egy hosz­! szabb vizsgálat eredménye- ! képpen utasította el a Heves ! megyei Területi Egyeztető Bi- I zottság S. Sándor fellebbezé­sét is. S. Sándor a káli föld- ! művesszövetkezet takarmány- ! felvásárlási telepvezetője. Az > ő hibájából a káli földműves­> szövetkezetnek kétezer forin- • tos kára keletkezett. Mint te- ; lepvezető, a hozzá munkára [ beosztott dolgozókat arra uta- ; sította, hogy a széna be'raká- ; sát nagyobb területén kezd­jék meg, mint ahogy az elő ;van írva. A dolgozók aznap ;nem tudták a szénakazlat be­ltetőzni, és az éjjel ráhulló ; eső tönkretette a szénát. S. ; Sándor hanyagsága bebizo- ; nyosodott, így a Területi ; Egyeztető Bizottság ióváhagv- ;ta a káli földmű vessző vet Re­izet döntését, hogy a 2000 fo- ; rintos kárt ő fizesse meg. : EZ A HÁROM KIRAG ; DOTT példa is bizonyítja. ; hogy a károk elkövetőit ma ;már felelősségre vonják — ; jogosan — és a keletkező ; károkat meg is fizettetik ve- I lük. Bár vannak még akik ;a jogos büntetés alól kibúvó? | keresnek, de a fegyelmezett, jó munka végett szükséges, hegy ilyen esetekben is igaz­ságosak legyenek a döntések! FAZEKAS ISTVÁN FARKAS ANDRÁS: Választás tojás■ és kőzáporral 1910-ben ték a Justh-pártot tojás-párt­nak. EGY ASSZONY így panasz­kodik a kormánypárt irodáján: — Lelketlenség, amit az urammal művelned a Babo- csay-kortesek. (Justh-párt.) Megfenyegették, hogy leütik, ha máshová szavaz. Legazem- berezik és leköpik. A Justh-párt állítólag így ígért: — Száz koronát adunk, ha kiteszi a házra a Babocsay- zászlót! — Gazember, ha nem szavaz Babocsayra! (Meggyőző érvek, becsülete* ítéletek, becsületes szempontok szerint.) Zichy János gr. április 24-én különvonaton jött Egerbe prog­rambeszédet tartani. A helyi sajtó a meghatottságtól ájul- tan ír a csodálatos eseményről, de nem kevésbé fennkölt az a beszéd is, amelyet a kultusz- miniszter úr elrebegni kegyes­kedett. így kezdte: — Össze szeretném hordani a tavasz minden virágát és szépségét, hogy letegyem az Önök lábai elé hálám jeléül azért a virágfakasztó szeré­téiért, amellyel engem fogadni méltóztattak. A szépen megfogalmazott, virágfakasztó mondatokból szőtt beszédben ilyen passzu­sok is következtek drámai erővel: — Mi a negyvennyolc? Egy álmokból összeszőtt világ, melyet mindannyian szeret­nénk megvalósítani, de amely álmoknak a megvalósítása — az adott viszonyok között — oly áldozatok hozatalával jár­na, melyek révén magának az ez csak a pénztárcáját vagja meg a mindennapi dolgozók­nak. Itt most az egymás sérte­getése a nagy ügy, az az igazi hon- és nemzetmentés hazug szándékával. Mert mit mond az ellenzék a kormányra? Né­hány fogalmi meghatározás: darabontok, pénzhajhászók, erőszakosok, bécsi hatalom emberei, hóhérmunkások, nép- boldogítást hazudók, akad egy ilyen sommás mondat is, amely jellemzi az egész hely­zetet ebben a csodálatos csatá­ban: — A politikai ellenfelek egy­más veséjét akarják kiszedni. Az általános választójog, mint az várható volt, a kor­mány elgondolása szerint kor­látozottá lett. Csak néhány számadat, hogy hány szavazó döntötte el a nemzet akaratát a képviselőválasztásnál. Gyön­gyösön például 1600 választási jogosult volt, a kápolnai kerü­letben 3372, a pétervásári ke­rületben 2183, míg a poroszlói kerületben 2586 szavazó szere­pelt a listán. Képzelhető te­hát a kortesek harsány lármá­ja és erőlködése, hogy minden voksért nagyot ígértek. A kita­lált mesék, a vesztegetések, az ivások és hazudozások korsza­ka a közéletben még inkább, mint máskor. Az egyik egri polgártársnak például a Zichy- párt, azaz a Nemzeti Munka­párt nem vette meg 250 hekto­liter borát, ezért elment a Justh-párt irodájára, rágalma­kat koholt, ott el is hitték, ki is kürtölték és a Zichy-párt híveit tojással, kővel meg is dobálták. Ezért aztán az or­szágban többhelyütt elnevez­— A Justh-párt kővel dobál­tatja a Kossuth-pártot, a Kos- suth-párt a Justh-pártot, mind­ketten a szocialistákkal egye­sülve, a munkapártot, kpzbe- közbe a néppártot. Ha a játé­kot a lánc végén valaki abba­hagyná, Justhék kezdik elöl­ről. AZÉRT ENNEK a választás­nak is akadtak finom-mívű ce­remóniái is. A kerületek a nagyságoknak díszes küldött­séggel ajánltatták fel a man­dátumot. Arad pl. gr. Tisza Istvánt 150 tagú küldöttséggel kerestette fel, hogy nagy evés- ivások közepette mutassa be hódolatát a választandó hon­atyának. Egerből „csak” 100 tagú küldöttség lepi meg gr. Zichy János, akkori kultusz- minisztert, hogy kegyeskedne elfogadni a felajánlott jelö­lést és az egri mandátumot. Zichy kegyeskedett a felaján­lást elfogadni. Ezt a tényt a pesti Hungária-szállóban nagy vacsora követte, ahol több kor­mányférfi megjelent és Zichy beszédet mondott. A felajánlás kapcsán tudjuk meg Zichyről, hogy az ő személye kulcshely­zetet jelentett a monarchiá­ban, mert a Khuen-Héderváry kormány addig nem erősödött meg, amíg Zichy be nem lé­pett. Meg aztán Ferenc Eer- dinánd, a trónörökös rokon­szenvezett a magyar főúrral. (Ugyan miért?) Az újságok harmadik-negye­dik oldalán ekkortájban is je­lennek meg cikkek arról, hogy a román marha- és a szerb sertésbehozatali tilalom miatt már megint drágul a hús és ez ellen tenni kellene valamit, de S ezek a gyerekek nem fogják lebecsülni a munkáso­kat. S ezek a gyerekek, ha egyetemre is kerülnek, ha lesz belőlük mérnök, vagy orvos, nem fogják soha szégyellni munkás apjukat. Mert ezek a gyerekek a humán-művelt­séggel együtt tanulták meg a „két kéz műveltségi” is. Nem akarok itt olyasféle elveket hangoztatni, hogy a munkára nevelés, a politechnikai oktatás egycsapásra és egymagában megold minden problémát, ami a fiatalok nevelését illeti. Ez így nem is igaz. De az igaz, hogy nagyon sokat meg­old, hogy alapokat ad a neve- lésh z is, a fiatalok életben való elhelyezkedéséhez is. — Jó dolog, tessék elhinni, hogy itt megismerhetjük egy- egy szakma alapfogalmait és fo­gásait. .. Műegyetemre akarok menni érettségi után, de így, sokkal könnyebben felvesznek — mondja nagy komolyan a harmadikos Szécsi András, tar- naszentmiklósi parasztgyerek, a kitűnő-rendű tanuló. S eb­ben a komolyságban ott az igazság is.Tavaly is két, viszony­lag gyengébb tanulót vettek fel ebből a kollégiumból Mű­szaki Egyetemre — mert ér­tették a szakmát, mert olyat is tanultak — ha gimnáziumon kívül is —, mint amit most is felsorol a műhelygyakorlat tanrendje: Előrajzolás, — fűré­szelés, — vágás, — egyengetés, — síkreszelés, stb. — Szeretnénk egy teherautót venni — mondja Ambrus End­re és csodálkozó arcomat lát­va, rögtön hozzáteszi: — Van spórolt pénzünk, meg lesz is... sódert termeltek ki a fiúk a Zagyvából, köbméterét 20 fo­rintért veszi meg a város... HÁT ÍGY, SAJÁT erőből, mindenféle felső intézkedés és hivatalos támogatás nélkül (az üzemek támogatják a kol­légiumot szerszámmal is, anyaggal is) bővül, szélesedik az iskolai tanrendszerű poli­technikai oktatás ebben a kol­légiumban. Sokat, de sokat • lehet tenni, ha az ember, ha az emberek akarnak! GYURKÖ GÉZA Hát ezen nem lehet eleget lelkesedni! Hányszor és hány helyen mondtuk már el okkal és joggal, hogy az ifjúság munkára nevelése nélkül sem­mit sem tettünk az ifjúságért, ennek az országnak a holnap­jáért. Ebben a kollégiumban pedig pontosan ezt teszik Ambrus Endre kollégiumi igazgató vezetésével. Csodálatos kis család ez a kollégium. Tükörtiszta szobák — jnaguk takarítják a gyere­kek. Gondosan karbantartott épület — maguk tatarozták a gyerekek. Televízió — maguk vették. Tanműhely — a szer­számok egy részének árát ma­guk keresték. Tanulás, ismerkedés a Pytha­goras tétellel és a magyar iro­dalom jeleseivel, a Föld ős­történeti koraival és a világ népeinek történetével; ugyan­akkor ismerkedés a reszelő­vei, satuval, vakolókanállal, esztergapaddal a legkülönbö­zőbb szerszámokkal. Mindent lelkesen és örömmel, valóság­gal szórakozva csinálják, s úgy követik Diószegi Károly MTH szakoktató kézmozdulatait, mintha hipnotizálta volna őket. Nem a tegnap, tegnapelőtt munkájának eredménye ez, Majd három esztendő kellett ahhoz, hogy a gyerekek meg­szokják, megszeressék és meg­kívánják a heti négyórás mű­helygyakorlatot, hogy maguk tartsák rendben szobáikat, hogy általában rend, tisztaság jellemezze az egész kollégiu­mot. Valahol ott kellett kez­deni, hogy rá kellett szoktat­ni a gyerekeket az ágyazásra, aztán a söprésre, azután a vik- szelésre, azután jöhetett a „ház”-körüli munka, ahol mi­lyen jó lett volna, ha értet­tek volna egyhez-máshoz... Hát tanulják meg! S most ta­nulják. MIRE LEÉRETTSÉGIZNEK, lényegében elvégezték az MTH iskolát is, és ha akkor már mód lesz rá, csak szakvizsgát kell tenni, s aki nem tanul tovább, mint szakmunkás kezdhet az életnek 18 éves korában. SZÉGYENSZEMRE egy szög beverése feladatot jelent szá­momra, nincs semmi tehetsé­gem ahhoz, amit úgy hívnak: „barkácsolás”. A villanyt a szomszéd szokta kénytelen­kelletlen udvariassággal meg­javítani. Nem voltam még ti­zenhat éves, de azt már tud­tam, hogy mi a formalitás az egyiptomi művészetben, de fo­galmam sem volt arról, ho­gyan is nézhet ki egy eszter­gapad. S itt nem arról van szó, hogy baj, mert tudtam, mi a forntalitás, hanem arról, hogy nem tudtam lényegében, hogy mi is az az esztergapad. Gimnazisták, érettségizettek és munkások. így nézett ki a dolog azelőtt a társadalom egészének szelleme, az iskola nevelési rendszere miatt. Ta­nultunk gőzgépről, városokról, elektromosságról, de senki se juttatta eszünkbe, hogy a gőzgépet munkások állítják össze, a városokat munkások építik, az elektromosság mun­káskezek nyomán lesz pusztí­tó fenevadból szerény és bé­kés fényt árasztó ember-szol­gája. Ott állok a hatvani Bajza József Gimnázium kollégiu­mának műhelyében. Körülöttem elsősök, má­sodikosok, vagy húszán — ismerkednek a szerszámok­kal, kisebb kézi gépekkel és ezen tűnődöm. Illetőleg azon, hogy aki nem ismeri a mun­kát, a fizikai munkát, az ta­lán nem is tudja becsülni a munkást. Aki nem ismeri, nem szereti meg a szerszámokkal való bánást, az egy kicsit min­dig kiszolgáltatott, ügyetlen ember lesz. S hogy gimnazis­ták műhelygyakorlatok kereté­ben tanulnak, az csak külön jó: mert művelt, gyakorlott, a modern technikával és tu­dománnyal is megbirkózni tu­dó munkásokra van és lesz egyre inkább szükségünk. HOGY MINEK AZON lel­kendezni, ha néhány nevelő összedugja a fejét, s öntevé­kenyen megoldja, ha kollégiu­mi szinten is, a politechnikai oktatást? Legalább is annak alapjait? Ahol a humán-műveltséggel együtt tanulják a „két kéz műveltségét" is...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents