Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-18 / 228. szám

4 RCPOISAO 1958. október 18.. aWHbat 0 SMlßä0K ME® IsmÁSTT Magyar szemmel — a Német Demokratikus Köztársaságban II. Egyik nap az Ibeidige Hall­ba mentünk be. Ez a Mecklen­burg-! hercegi kastély volt an­nak idején, most szakszerveze­ti beutaltak gyógyulnak itt. Nagyon szép, négyemeletes fe­hér épület, minden komfort­tal. A következő napon Rostock­ba, a kikötővárosba látogat­tunk el autóbuszunkkal. Ro­stock körülbelül 150 000 lako­sú város, amit most építenek, fejlesztenek olyan kikötővé, ahol 25—30 ezer tonnás hajók is kiköthetnek. Büszkén mutatták meg a fe­dett uszodát, a stadiont, amit társadalmi munkával építettek fel. Rostock, mint mondtam, ki­kötőváros. Ipara: a hajógyár­tás, diesel-motorgyártás és a halfeldolgozás. Innen szállítják a feldolgozott halat a világ minden tájára. Életszükséglet a kikötő meg- nagyobbítása, mert a nagy szállt óhajók addig nem tud­nak kikötni, csak Hamburg­ban, vagy Brémában, ami ha­talmas valutáris kiadást je­lent. Itt is, az építkezésnél is lát­tuk, MIT JELENT, HA EGY NÉP ÖNTUDATOSAN ÖSSZEFOG és segít társadalmi munkában. .Nagy kotróhajók mélyítik a tengert, mert ,csak” 13 méter mély. Viszont a nagy hajók merülési mélysége ennél több. Mindenki a megyében, öreg és fiatal, követ gyűjt, s a gép­kocsik, ha valahova fuvart visznek, — visszafelé követ hoznak a kikötőbe az építke­zéshez. Gyorsan fejlődik ez a város, yan jövője. Miskolc, a mi fejlődő városunk jutott eszembe ennek láttára. Elme­hetnének tervezőink megnézni az itteni munkaszervezést. Felejthetetlen élmény volt, amikor itt hajóra szálltunk és a dániai partokig hajóztunk. Körülöttünk, amerre szemünk ellátott, víz és víz. Messze tá­volban apró halászhajók, körü­löttünk pedig a száz és száz sirály. Lecsaptak egy bedobott kenyérdarabra. Visszafelé Rostock és Küh- lengbom között, megállt az autóbuszunk, hogy megnézzünk egy műemléket, egy téglából épült gótikus templomot. A templom királyok, fejedelmek k temetkezési helye volt. Renge- ;!' teg látogatója van. A világ ;! minden tájáról jönnek meg- ;! nézni. !;' Mint már mondtam, renge­teg az erdő, s utunk erdők kö-!; zött vezetett Amikor útközben!; megálltunk egy kicsit elzsib- !;■ badt lábainkat megjáratni, azt !;■ láttuk, hogy a fenyőfák héja be van fűrészelve körben és fúrészelés helyén két-két vi-;! rágcserépszerű edény van rá- ;! kötve. Ilyet százezer számra;! láttunk. Gyűjtik a fenyőgyan­tát, az út mellett végig. -Del nem jut eszébe senkinek sem elvinni sem a gyanáh sem az ;! edényt. Az út mellett láttunk ;! még deszkából készült rakodó-;! kát. Ide teszik a termelőszö-;! vetkezetek és kisparasztok a;! tejjel teli kannákat — minden;! őrizet nélkül. Éjjel jönnek a tejes teherautók, felveszik a!; teli kannákat és helyébe ott-!; hagyják az üreset. Nem for-!; dúl elő, hogy valaki megdézs-í má'ia, vagy elviszi a kannákat. • ; Németországi tartózkodásunk;! utolsó két napját ;! BERLINBEN töltöttük el. Még elég sok a; második világháború által;! okozott rom. Az irodalmi nagy­színház, az északi pályaudvar, a német, francia templom ro- ;• mokban hever. A keleti rész-? ben sokkal több és nagyobb!; építkezés van, mint a nyugati részben. Hogy mást ne említ-!; sek: a Sztálin-allé. Van utca,!; amelyeken kilométereken ke-!; resztül hófehér majolika esem-!; pébe öltöztetett épületek hú­zódnak, s minden épület alatt árkád van. Gyönyörű építke­zés és a hatást még emeli, hogy a berliniek nagyon sze­retik a virágot és minden ab­lak tele van muskátlival, piros, rózsaszínű, fehér színben. Na­gyon hangulatos, szép. Megmutatták nekünk a ..Győzelmi Emlékművet” is. Ilyen hatalmas építményt még elképzelni sem tudtunk ed­dig. A bejáratnál márványból ké­szült hatalmas zászló, abból a márványból, amiből Hitler a palotáját építtette. Előtte két szovjet katona bronzalakja. öt hatalmas síremlék, majd egy dombon, ahova lépcső vezet fel, egy köralakú építmény. Az épületben mozaikból kirakva a szovjet émberek élete. ÖTMILLIÓ DARAB MOZAIKOT HASZNÁL­TAK FEL, 700 színben. Egy 71 éves szov­jet iparművész munkája. Egye­nesen csodálatos. Bent az épü­letben, középen, egy kis mau­zóleum, márványból, az alatt van 1300 szovjet katona neve, akik a harcok alatt itt meg­haltak Az épület tetején egy szovjet katona bron2Í>ól, amint széttapossa a fasizmust jel­képező horogkeresztet. Ez a szobor 13,60 méter magas, sú­lya 226 mázsa; Mielőtt az épülethez érünk, jobb- és baloldalt, egymáshoz mintegy tíz méterre nyolc kő­építmény húzódik, amelyeken a ' második világháború van kifaragva. Ezt a monumentális építményt a Szovjetunióból ho­zott nyírfasor koszorúzza. Megnéztük a berlini sport- csarnokot, amit 210 nap alatt építettek fel, majdnem teljes egészében társadalmi munká­ban. 5200 ülőhelyes. Amjkor mi ott voltunk, ipari kiállítás volt az emeleti folyosókon. Az új bútorkülönlegességeket, a modem egy-két szobás lakáso­kat mutatták be. Megnéztük az újjáépült Brandenburg-i kaput. Ezt az NDK építette újjá, tőle jobbra a teljesen kiégett Reichstag épülete. Ezt most a nyugatiak kezdik építeni. De csak félig. Azt mondják, a keleti részt nem építik fel, azt építsék fel a keletiek ... Érdekes, h<jgy Berlinben le­het menni nyugatinak keletre és viszont. Vásárolni azonban keleten is csak keletinek lehet, ákj rendelkezik hatósági vá­sárlási igazolvánnyal. Megnéztünk minden meg­nézhetők A fehér villamoso­kat, az emeletes trolit és autó­buszokat. A föld fölötti és föld alatti vasutakat. És a „Buda­pest” vendéglőt is, EGY DARAB MAGYARORSZÁGOT — idegenben. Itt Lakatos Imre muzsikája juttatta eszünkbe drága hazánkat. Hazafelé jövet, mi arról be­szélgettünk, amit láttunk, amit tapasztaltunk. Sok-sok élmény, sók hatalmas alkotás, de ezek között a legnagyobb érték a fe­gyelmezettség, az öntudat, a szocializmusba vetett hit, ami fűti az embereket. HALÄSZ ERNŐ. A Gárdonyi Géza Színház sikere Füzesabonyban Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház művészei szerdán este mu­tatták be Füzesabonyban a já­rási kultúrotthonban a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” cí­mű. négyfelvonásoe vígjátékot. A bemutató alkalmával zsúfo­lásig megtelt a kultúrház nagyterme. A füzesabonyi színházlátogatók az előadás folyamán most üdvözölhették először a társulat új színészeit is. A színészek kitűnő játékát az előadás közben sokszor fel­törő vastaps is bizonyította. Különösen Bodó György. Ste- fanik Irén, Rutkai Mária, Olasz Erzsébet. Lenkei Edit és Fekete Alajos alakításai arat­tak nagy sikert. 1958. október 18, szombat. V Névnap <9 Ne feledjük, vasárnap. PÉTER IDS f Szüret — AZ MSZBT megyei el­nöksége október 20-án, hét­főn este öt órai kezdettel ülést tart a pedagógiai klub ­ban. Az ülés során a megyei elnökség munkatervét vitat­ják meg.- OKTÓBER 15-TŐL 22-ig bikehetet tartanak a gyöngyö­si XII-es akna bányászai. — BEFEJEZŐDÖTT a he­vesi járásban a tsz-ek felül­vizsgálása. A brigád vizsgálat során a 3004-es kormányren­delet megvalósulását ellen­őrizték és egyúttal felmérték, hogy milyen segítséget lehet adni egy-egy tsz gazdálko­dásához.- AZ EGER ÉS KÖRNYÉ­KE Kiskereskedelmi Vállalat, a szociaista kereskedelem 10. évfordulója alkalmával műso­ros divatbemutatót rendez va­sárnap este 6 órai kezdettel az egri Park Szállóban. A mű­sorban közreműködnek a Gár­donyi Géza Színház művészei és a Suha—Csemiczky mű­vészegyüttes. — OKTÓBER 20-án adják át rendeltetésének a boconá- di tűzoltószertárat. Eddig nem volt korszerű, az igé­nyeknek megfelelő szertár a községben s ez akadályozta a gyors tűzoltási munkát.- SZERETNEK olvasni, a világ dolgairól értesülni az is- t enmezejiek. Ezt bizonyítja, hogy a fAliiban 205 Népsza­badság, 80 Népújság és 173 egyéb újság és folyóirat jár. ntutoras Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél (Katona-bérlet) Mezőtárkányban este 7 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Gazdag szőlőtermése van az egri célgazdaság merengói üzemegységének. Egy holdon átlagosan 40 mázsa szóló ter­mett. Ma még javában folyik a szüret, de ha az idő kedvező lesz, november 1-re befejezik. Képünkön: Barta Erzsébet, a célgazdaság egyik dolgozója szedi a kövér szőlőfürtöket. (Fotó: Kiss) A kis nyomolvasók A Magyar Úttörők Szövet­sége létrehozta a Forradalom Nyomolvasó Parancsnokságát. Népünk történelmének egyik legdicsőbb eseményére, a ma­ECRI VÖRÖS CSILLAG Feleségem a sztár EGRI BRÓDY Múló évek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csendes Don (I. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN 12. órában HATVANI VÖRÖS CSILLAG Bűn HATVANI KOSSUTH Világ teremtése FÜZESABONY Feleség PfTERVÁSÁRA „ Országúton HEVES Amiről az utca mesél EGRI BEKE Spanyol kertész EGRI LAJOSVÄROSI MOZI Becsületrablók Nepomuki Ödön, a szellem Itt ülök a Léthe partján, ingben, glória nélkül, ahogy az egy szellemhez illik, itt ülök már 235 esztendeje és négy hó­napja; s a kutya se törődik ve­lem. Mellőlem már mindenkit megidéztek, visszajöttek szel- lem-kartársaim, telve élmény­nyel, hasuk helyét fogva a rö­högéstől, hogy milyen marhák is az emberek ott a Földön, — csak velem nem törődik senki. Pedig Nepomuki Ödön híres legény uolt földi életében: nem véletlenül dugták kőtélbe a nyakam annak idején. Ülök és tűnődök, amikor odaül mellém Madame Pom­padour, egy francié vöcske, irtó jó, még Így, szellemnek is és kezét a váltam helyére te­szi... Az a rossz ebben az egész szellemesdiben, hogy mindennek csak a helye van meg az emberen ... Így aztán meg se mozdultam, vártam, mit fog mondani szája helyé­vel. — Monsieur — suttogta — ön szomorú... Miben lehetnék segítségére ... Életemben úgyis annyit segítettem a szomorú férfiakon. Csuda egy szellemes nő ez a madame, meg is hatott jósá­gával, hogy lepedőmmel meg kellett törülnöm szemem he­lyét. — ö, madame, én nem kel­lek senkinek, engem nem idéz meg senki, se asztal-lábbal, se médiumba, se sehova... Csak unatkozom, őrlődöm és irigy­kedem .,. ; —6, kis csacsi, — simult ■hozzám Pompadour, hogy le­pedőink összeértek —, kis esa- ■csi... Hát bátorság és merész­— Szellem ... jelenj meg ... Parancsolom, hogy jelenj meg és válaszolj kérdéseimre.., Tetszett a játék, kényelem­be helyezkedtem az asztal lá­bában és a lábbal írni kezdtem az alám helyezett papírra. Hú, Volt öröm, az öreg nő visított, a szikár pasas keresztet vetett, a kövér meg olyan büszke ké­pet vágott, mintha az ő nyakát dugták volna kötélbe, s nem az enyémet. — Szolgálatodra állok — ír­tam nekik és áldottam az is­kolamesteremet, hogy 77 pofon árán annak idején megtanított a betűvetésre. — Hányán vagyunk az asztal körül? — hangzott a következő kérdése. Hát nem hülye? Ott ülnek hárman, s tőlem kérdi, hányán vannak... — Hárman — írtam, hadd örüljenek. — Ó, mondd szellem, kik va­gyunk mi? Csak rájuk kellett nézni. Az a kövér olyan volt, mint az uzsorás, a szikár, mint a gróf, aki elfogatott, a nő, hát az meg tisztára olyan volt, mint Kégli baronesz, aki senkinek se kel­lett és akit még a saját inasa is megpofozott, mert, mert... Na, de ezt hagyjuk ... — Egyikőtök sok pénzzel bírt ...a másikótok névvel és földdel ...a. harmadik sohase szerelemmel, csak ranggal... A két férfi elhűlt, a nő, a vén nő sipítozni kezdett Irtó sikerem volt és nagyon jól szó­rakoztam. a* Mondd meg, akkor, ha mindent tudsz, mikor leszek én megint bankár... a gróf úr földesúr... s a hölgy bárónő? Erre válaszolj ... Hadd örüljenek, gondoltam és leírtam. — Néhány hét... Erre ezek otthagytak, el­kezdtek táncolni, vlsítozni, a nő a haját kezdte igazgatni, s vaskos inasokról álmodozott... A gróf korbácsot érzett a ke­zében és táncosnők lábai vib­ráltak kese szemei előtt, a ban­kár meg összecsücsörítette a száját, mintha aranyait szá­molná ... Hát nagyon rondák voltak. Na, ha ezek meghal­nak és odajönnek a Léthe partjaira, szép kis vígasság lesz ott... Pedig már vörö­södnek az izgalomtól, s még megüti a guta őket... Olló, nem oda budai, Gyorsan írni kezdtem... — Néhány hét... De a szel­lemek világában egy perc egy évezred... Képzeljétek el, mennyi lehet a néhány hét... És félóra múlva három szel­lem, egy kövér, egy szikár, és egy öreg nő lebegett utánam a Tejúton. Csendben, némán, szomorúan, de az ingem csücs­két fogva. Nesze neked, Nepomuki Ödön, maradtál volna a Léthe partjain, vagy maradtál volna a parkban, ott az emberiség számára hasznos és élvezetes kísértéseket hajthattál volna végre. S a három szellem azóta is ott pancsikol a folyó partján, várva a feltámadást. Pedig ezek képesek lesznek még azt a szép pillanatot is el­rontani. (EGRI) gyár Tanácsköztársaság negy­ven éves évfordulójára alakult ez az Országos Parancsnokság, Az úttöfőszövetségnek ezzel az a célja, hogy a negyven éves évfordulót méltó tartal­mi munkával ünnepeljék meg az úttörők. Megyénkben Is minden úttörőcsapat — falun és városon egyaránt — részt vesz a 40 év előtti eseményele felkutatásában. A kis úttörők kutatják a negyven év előtti harcok szemtanúit, hogy elbe­szélgessenek velük a dicső múltról. Kutatják azokat a sí* rókát, amelyeket már a fele­dés homálya vett körül és a sírhantra talán a szellő ülte­tett virágot. Október 14-én megyénk út­törőcsapatai riadó formájában gyűltek össze. Verpeléten még a szüret dandárja sem akadá­lyozhatta meg a riadó sikerét 110 úttörő közül 06-an egy óra leforgása alatt az úttörőotthon­ba sereglettek a pirosnyakken- dős pajtások. Az 1-es számú pa­rancs felolvasása után a paj­tások jelentkezési íven közöl­ték a Forradalom Nyomolvasó Parancsnokságával, hogy részt vesznek a nyomolvasó munká­ban. Ezúton Is kérünk minden­kit, segítsék úttörőinket nyom- ravezetni, támogassuk ezt a szép, romantikus, tartalmas megmozdulást. Musinszkl Pál, megyei úttörőtitkár. ... hogy a nyugat-németor­szági Deggendorf középiskolá­jában a három felsőbb osztály növendékeinek külön dohány­zót létesítettek, hogy megszün­tessék a titkos dohányzást. Az iskola egyik vezetője kije­lentette: „a diákok úgy is do­hányoznak, így legalább mér­sékelni tudjuk őket”. ... hogy a Vesgcs hegység­ben szeptember 4-én több he­lyütt északi fényt lehetett lát­ni. Thülotban és Fresne-sur- Moselle-ben a vöröses fény alapfán azt hitték, hogy óriási tűzveszély van valahol. Riasz­tották a tűzoltókat, akik utóbb megállapították, hogy vaklár­ma volt az egész. ... hogy a dzsakartai lapok hírt adnak arról, hogy a bor- neoi Hulu-tó halászai több mint hatméteres, erősen szőrös óriást láttak. A hatalmas mé­retű, orángutángszerű majom 'cisebb majmok hulláját cipel­te magával: láthatólag vadá­szatról jött. Az óriásmajom láttára a halászok azonnal el­hagyták hajójukat és rémíU- ten elmenekültek. ség... Nem olyan szellem ma­ga, aki ilyesmitől visszariad­hatna ... Ugyan! Jelenjék meg hívatlanul, kisértsen minden éjfélkor... Sőt! Hagyjuk a maradi dolgokat... Amint az est leszáll, már indulhat is ... Nem idézték meg? Na és az­tán ... Bátraké a szerencse ... így történt, hogy otthagytam a Léthe partjait és elindultam kisérteni. Végigmentem egy hosszú parkon, ahol élő emberek, akiknek mindenük megvolt, sétáltak karonfogva és én kí­sértettem. De ők nem ijedtek meg a kísértéstől, sőt... Meg­álltam egy utca szegélyén és megkísértettem egy embert, menjen csak át a tilos helyen... Majd leszakadt rólam a lepe­dő, olyat nevettem, amikor a rendőr karjaiban szellemtelen- kedett és végül fizetett. Meg­kísértettem az egyik kocsma előtt egy hazasiető férjet... Sikerült... Félóra múlva szel­lemesebb volt, mint az egész Léthe partja együttvéve... S aztán, csak úgy kíváncsiságból, átmentem az egyik ház falán, s mire észrevettem magam, már egy társaság közepén vol­tam ... Megdobbant a szivem helye: asztalt ültek körül, ki­csi asztalt, áhitatos pofával mind és szellemet idéztek ... Rögtön belebújtam az asztal lábába... Egy kövér ember — erre se találnának lepedőt odaát — áhitatos és révült pofával mo­tyogott valami hülyeséget. Ilyesmit:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents