Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-17 / 227. szám
4 NÉPÚJSÁG 1938. október 17., péatak _T o g> Mg Ú3$ú mi® üimZÜTF a Magyar szemmel - Kémet Demokratikus Köztársaságban Hatvan szakszervezeti funkcionárius, közéleti dolgozó, — l közöttük jómagam is — meghívásra a Német Demokratikus Köztársaságba látogattunk el. Hazatérve a rendkívül sok élményt adó látogatásból, megpróbáltam papírra vetni a látottakat, benyomásaimat. Az indulással kezdeném. A MALÉV Vörösmarty-téri irodájában várakoztunk nagy izgalommal, hogy kivigyenek bennünket a repülőtérre. Voltak közöttünk számosán, akik addig még nem ültek repülőn, ezeknek azután sokféle tanácsot kellett hallgatniok. — Mély lélegzetet kell venni és nem szabad' lenézni a földre — oktatta egy gyakorlott régi utazó, a „kezdőket.“ Nem is szabad arra gondolni, hogy most repülünk. El kell képzelni, hogy a Balatonon csónakázunk, s a hullámverés okozza a kellemes, enyhe ringást... Addig biztattuk egymást, amíg végre nyolc órakor az épület elé kanyarodott az autóbusz, amely — miután felszálltunk rá - kivitt bennünket a ferihegyi repülőtérre. A beszállás a vámvizsgálat után percek alatt megtörtént, s a hazai környezettől még egy féldeci kisüsti pálinkát bekapva vettünk búcsút. Gyönyörű idő volt, felhőtlen az ég, derűs, kedves volt minden — s én, meg kell vallanom — mégis úgy éreztem, mintha valamiféle vihar előtt álltam volna. Még; én sem ültem eddig repülőben. Aztán elindult a gép... apró zökkenők . — s egyszer csak a levegőben voltunk. Nagyon szép, nagyon jó érzés volt. Ültünk a puha, kényelmes, páraás üléseken, s — a jótanácsokról elfeledkezve — ki-kinéztünk az ablakon, néztük az alattunk elsuhanó tájat. Körülnéztem a gépben: kik is ülnek itt mellettem? A kiskunhalasi tanácselnök, dorogi bányász, a Tisza Cipőgyár egyik dolgozója, öreg nyomdász... és így tovább, mind mind olyan munkásemberek, akiknek a múltban sohasem lett volna módjában repülőgépen külföldre utazni, tengerparton üdülni. Gépünk — az útvonal szerint — l’RÁGA FELÉ TARTOTT. A Kárpátok fölött repültünk,: amikor uzsonnát, frissítő italt< szolgáltak fel. Jó étvággyal, fogyasztottuk el az uzsonnát, R éppen befejeztük, amikor feltűntek alattunk a csehszlo-; vák főváros: Prága tornyai és; házai. A prágai repülőtéren csak nézelődni tudtunk, rövid volt az idő, csupán gépünk vett fel üzemanyagot. Ez nem tartott hosszú ideig, majd újra felszállt velünk a gép, s most már — Drezdát érintve — Berlinbe tartottunk; FéJ kettő volt, amikor gépünk leszállt a berlini repü- lőtérre. Csoportunkat a Német; Demokratikus Köztársaság; szakszervezeti tanácsának egyik osztályvezetője és egy; kisebb küldöttség fogadta. A; fogadtatás kedves volt: né-! met elvtánsaink virágcsokrokkal, csokoládéval, cigarettával, cukorkával, gyümölccsel ajándékoztak meg bennünket. Ezután gyors vámvizsgálat következett, majd autóbuszra szálltunk, hogy a számunkra kijelölt pihenőhelyre, a távoli Kühlungbomba szállítsanak: bennünket. Utunk során érintettük Neu- Brandenburgot. Itt ebédeltünk először a Német Demokratikus Köztársaságban. Öszin A ember vagyok: ez az ebéd nekem nem ízlett. Német módra készítették, úgyszólván fű szerek nélkül. Ebéd után — miután rövid látogatást tettünk a városban indultunk tovább». UTUNK ERDŐKÖN KERESZTÜL VEZETETT. Az erdők között rengeteg kis- sebb-nagyobb tavat láttunk, egyik-másikon még hajók is közlekedtek. Végre éjjel fél tizenkettőkor érkeztünk meg úti célunkhoz, s megláttuk a tengert. Szeles volt az idő, s a tenger nagyon hullámzott. A hullámtörés zaja szokatlan volt a mi fülünknek, hiszen soha nem hallottunk ilyet. Egy balatoni vihar ehhez a zúgáshoz, mor- mogáshoz, csattogáshoz képest csak olyasmi csobogásként hasonlítható, mint mikor a kancsóból a pohárba csobban a víz. Szálláshelyünk a Johann Weiglerről, a németországi ifjú-kommunista mozgalom mártírjáról elnevezett gyönyörű, háromemeletes üdülő volt. Az ón szobám ablaka a tengerre nyüott. Felemelő, fenséges érzés volt az, amikor az első reggelen kinéztem az ablakon a napfény ragyogásában csillogó, még mindig hullámzó tengerre. Kühlungbom a rostocki járás egyik üdülőhelye, ahol 14 naponkénti cserével 13 000 munkás üdül és piheni ki a munka fáradalmait. Nagyon szép városka, házai hófehérek, üdülői nagyok. Az egész fürdőtelep hatalmas fenyőfák között tejül él. ' A városnak két szabadtéri színpada van. Az egyik koncerten mágyar zenészekkel is találkoztam, Sárközi Lajossal és négy fiával. Nagyon szépen játszottak. Sárköziék már több évtizede élnek itt Németországban. Egy kicsit azért féltünk a német konyhától és volt közülünk, aki azt hitte, hogy 15 napos ittlétünk alatt egyszer sem lakunk jól azokkal a fűszernélküli, vajjal készített ebédekkel, vacsorákkal. Csalódtunk. Az üdülő szakácsa ugyanis Magyarországon, Galyatetőn volt tanulmányúton, ott megtanulta a magyaros ételeket főzni. Nem is volt rá panasz. Talán csak a savanyúság-félék elkészítésében nem volt egészen otthonos, jobban mondva magyaros. De hát ez már semmiség volt. Mindenesetre előrelátásból vittem magammal egy aktatáskában erős paprikát. Ennek bizony nagy sikere volt az elvtársak között. MEGKÍNÁLTAM PAPRIKÁVAL NÉMET VEZETŐNKET, Max elvtársat is. Ahogy megízlelte a paprikát, bizony olyan arcot vágott, hogy megbántam a jószándékú szívességet. Talán soha életében nein kóstolt ilyen erőset... Amikor ott jártunk, a gabonát már aratták. Amikor váratlanul beköszöntött egy esős időszak, mi rögtön felajánlottuk az elvtársaknak, hogy segítünk az egyik ottani termelőszövetkezetnek a gabona megforgatásában. A termelőszövetkezet vezetői ,'s tagja: örömmel vették ajánlkozásun- kat. Reggel hat órakor gépkocsival indultunk, s ahogy megérkeztünk a gabonaföldre, hozzáláttunk a munkához. . Kérdéseinkre megtudtuk az ottani elvtársaktól, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban igen szépen halad a termelőszövetkezeti mozgalom. A szántóterületnek 35,2 százaléka már közösen művelt terület. A megyében nem kevesebb, mint 701 termelőszövetkezet, 55 gépállomás, és 36 nagy állami gazdaság van. A termelőszövetkezeti gazdaságok nagymértékben gépesítettek. Nemcsak a szántást, vetést, aratást végzik gépekkel,, hanem á burgonyaszedést, silózást is és még sok egyéb mezei munkát. Az itteni emberek — ahogyan mi láttuk — igen kevés kenyeret esznek az étkezéskor, kenyér, helyett inkább burgonyát szolgálnak fel petrezselymesen. Vizet sem nagyon lehet errefelé inni, mert igen nagy a só és vastartalma, így* az étkezéshez mi is sört kaptunk. ' (Folytatjuk.) HALÁSZ ERNŐ 1958, október 17, péntek: 1803-ban született Deák Ferenc magyar államférfi. 1943. Az Albán Tüzérség Napja. 1893-ban halt meg Gh. Gounod francia zeneszerző. 1813. Született Georg Büchner német költő *3 Névnap O Ne feledjük, szombaton: LUKACS tnpct . — A JELÖLOGYOLÉSEN elhavazott kérelem után hat utcai lámpát szereltek fel Kecskén a Parádfürdőre vezető úton.. — A FÜZESABONYI vasútépítők harmadik negyedéves tervüket 101 százalékra teljesítették. Az előirányzott költségből 97,3 százalékot vettek Igénybe, amely jelentős anyagi megtakarítást jelentett a vállalatnak. — AZ EGRI FOTO-KLUB hétfőn este 7 órakor ülést tart a Városi Művelődési Házban. Az ülésen a közelmúltban Budapesten megnyílt nemzetközi fotókiállításon való részvételt beszélik meg. — EZ ÉV DECEMBER 31- ig további hét házat adnak át a gyöngyösoroszi bányászoknak a bányászkolónián. — JÓL HALAD az őszi munka a vjsentai Petőfi Termelőszövetkezetben. Az elmúlt években ez a szövetkezet a legutolsók között kullogott, ebben az évben azonban az elsők között fejezték be az árpa vetését. s a búzavetés egy részét is etvéaeeték már. — HÉT TAGBÓL álló lakásosztó bizottság vizsgálja meg a gyöngyösi bányászok lakásigényét és osztja el a húsz lakást a legjobban rászorulók között. MOLNÁR BÉLA: Hegesztés — éjjel Villámok csaptak fel az égre, elemek hánytak dühös lángot, a kert alatt szivárvány-színre festették a szuvas palánkat. Viliózott a fény, a légen át a tavasz, nyár. ősz színe rezge- csalogatta az éj bogarát Ijl a gubbasztó, vén verebekhez. Fák törzsére sávokat rajzolt: sárga, zöld, kék turista-jelet, hogy ne legyen éji karambol, bolygó lepkék ne tévedjenek! Vén birsünket derékba szeli, űzi. hajtja a lomha dongót. '’fr körbe röpköd (az élét feni): mint rozsdás fűrész, úgy sikongott. Most lombon táncol a sárga fény, egy pillanat s őszi nap éget: nézem, amint a fák tetején a zöld körténk gyorsan beérett... műsora t Egerben- este fél 8 órakor: Szabad szél (Vörösma rty-bérlet) Szűcsiben este 7 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül •■■■■• ■■■■//■•■• mi EGRI VÖRÖS CSILLAG Aseh őrvezető kalandos lázadása EGRI BRODY Múló évek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csendes Don (I. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN 12. órában HATVANI VÖRÖS CSILLAG Bűn HATVANI KOSSUTH Világ teremtése Természettudományi előadások a TIT rendezésében „Új égitest született” címmel csillagászati előadást tart Kiss István művelődésügyi előadó ma este 7 órakor Egerben a Pedagógiai Főiskola 100 számú termében. „Van-e élet a Földön kívül?” címmel pedig Czenthe László tanár 18~án este 7 órakor ugyanott tart előadást. Az előadás filmvetítéssel lesz egybekötve. előadások után pedig távcsöves bemutató a torony teraszán. Az aláírás határozott és merész volt. Látszott, — hogy aki a tollat fogta, nem riadt vissza sem,,a tinta, sem a papír nehézségeitől. Vékony, szinte leheletfinom Vonallal kezdte, amely fokozatosan vastagodott az utolsó betűig, hogy ott aztán szinte doronggá szélesedjék. Nem volt kalligrafikus, de mesterkélt se, amikor is csak sejteni lehet, hogy az a betű micsoda és a sejtések rendszeresen csalnak is. Itt minden A csaló betű az volt, aminek olvasta az ember, de nem megrajzolva, hanem alkotva. A rutinos öreg festő bánhat így a színekkel és az , ecsettel, vagy szobrász a vésővel, ahogyan ő a tollal. Nagyon büszke volt az aláírására, s tudta, hogy ha egyszer a neve odakerül a papírra, aki látja, azt ő már megnyerte saját maga számára. Udvarolni is legszívesebben az aláírásával udvarolt volna, amely merészségével, férfias határozottságával minden bizonnyal azonnal megnyerte volna a meghódítandó hölgyet. . Ő, nagyon büszke volt ag aláírásává, de a leveleket géppel írta. Mert az írása különben hihetetlenül pocsék, olvashatatlan és határozatlan volt. Minden energiáját egyedül csak az aláírásba összpontosította. Csaló volt és hazug! Mint grafológus kereste meg mindennapi kenyerét. (egri) Riport-változat egy elvi témára Jó húsz évvel ezelőtt Kínában egy férfi.. leült egyszerű íasztalához, s papírra vetett •néhány gondolatot — a libera- lizmusrőL Jó húsz évvel kérőbb — ma — ezer és ezer ember leül asztalához és olvassa, tanulmányozza e gondolatokat. Alighogy befejezik, szinte mindannyian úgy érzik, Mao Ce-tung cikke nekik szél, róluk szól. Aztán végiggondolva a gondolatot: az összes magyar kommunistáknak szól.-★ ... Mindenekelőtt jól tudom, nem szokás sehol a világon tudományos könyvről, értekezésről riportot írni. Nem szüreti bál, vagy majális, ezt vethetnék a szememre, hogy riportot kanyarítsunk róla. Ráadásul a téma tárgyától, ha el is tekintünk és csupán csak azt vesszük figyelembe, hogy immáron húszéves írásműről van szó, most már akkor is be kellene látnom, hogy képtelen helyzetbe kerültem ezzel a vállalkozással. S hogy mégsem mondok le róla, annak oka igen egyszerű. Amikor elkezdtem a marxizmust tanulni, mindig szerettem volna, ha valaki ott áll mellettem és nagyon egyszerűen és érthetően megmagyarázza á számomra akkor még nagyon érthetetlen tudományt. Ezért most, amit a marxizmusból már megértettem, úgy szeretném tovább adni, ahogyan én akkor azt a magam számára vágytam. Arra a kérdésre pedig, hogy riportot, túl a tárgyán, a tegnapról szokták írni és nem húsz évvel ezelőtti dolgokról, melyet valószínű, hogy azóta sok ezren olvastak már, — csak azt tudom válaszolni: Amikor e riportot írom egy 1937-ben kifejtett elvi cikkről, be kell ismernem, hogy csak most fedeztem fel és belső kényszer, hajt, hogy. írjak róla. Ugyanakkor arra is. gondolok, hatha nem én vagyok az egyedüli elkésett, hátha \ velem együtt sok kommunista csak most fogja megismerni. Arra gondolok tehát, hogy ha ez az írás gyenge is, de az első élmény örömével és izgalmával hasonló érzéseket tud ébreszteni az olvasóban is. Hiszen, ha ma elolvassuk Mao Ce-tung említett kis Írását, bízvást mindannyian úgy érezzük, ha aszerint tettük volna, mit tettünk (s nem any- nyira buzgók, mint inkább okosak lettünk volna), mennyi kínlódást, bosszúságot, szenvedést és vért kerülhettünk volna és kerülnénk el! Merész gondolat, de kimondom* nem lett volna ellenforradalom, nem folyt, volna vér, nem lenne intrika, fúrás, csalás, lopás, döcögés. Hogyan, kérdezheti az olvasó, 21 évvel ezelőtt, 10 ezer kilométerre innét, Kínában egy kommunista férfiú ír egy elvi cikket, s az most, 21 év múltán, 10 ezer kilométerre Kínától, nálunk, Magyarországon, milyen gyakorlati érvénynyel bír? Valóban, lássuk hát, milyennel. ★ Mao Ce-tung az első olvasásra szinte túl egyszerűnek tűnő, tizenegy pontban foglalja össze a kommunisták liberalizmusát. Csak alaposabb tanulmányozás után veszi észre az ember, hogy ez az egyszerűség itt is, mint általában a nagy alkotók műveinél, nagyszerűséget takar. Ebből a tizenegy pontból próbálok néhányat olyan megtörtént eseménnyel illusztrálni, melyek a megyénkben történtek meg, — ekképpen tartva meg a bevezetőben tett ígéretemet, nevezetesen, hogy riport lesz ebből, nem recenzió. ★ Talán a gyöngyösiek még emlékeznek rá, hogy 1949 tavaszán új párttitkár került a városba. Okos, értelmes ember volt. Azelőtt üzemben, sőt nagyüzemben dolgozott. A pártmunka is közel állt szívéhez, hiszen otthon, az üzemben is párttitkár volt. Pár hónap telt el csupán, s az egész párttagság, sőt a város dolgozóinak nagyobb része, tisztelte, becsülte és szerette őt. Megválasztották . országgyűlési képviselőnek is és ez még inkább emelte tekintélyét. De sajnos, nemcsak a tekintélyét, hanem a hiúságát is. S alig telt el ismét egy pár hónap, ezt az embert leváltották a párttisztségéről, kizárták a pártból és visszahívták az országgyűlésből. Természetesen e súlyos büntetésnek akkor már több konkrét bűnös oka volt, melyet az egész város beszélt. De a lejtőn, az első lépés „csak” a liberalizmus bűne volt. Gyöngyös egyik leggazdagabb kulák fiának felesége földije volt ennek az embernek. S talán először még gondolkodott is, de a nép csak azt láthatta, hogy ejnye, a mi párttitkárunk gyakran jár ezekhez a K.-ékhoz. Vizit vizit után, borozgatás, vadászga- tás, azután vadászgatás, borozgatás, vajon mi sülhet ebből ki, mert hogy jó nem, az biztos. S ó szent együgyűség! Ez az ember azt hitte, hogy mindaz a kedvesség, személy szerint neki szólt és nem a beosztásának. Ezzel azután meg is nyugtatta magát. Nem zavarta már később őt az sem, hogy K-ék mellett N-ék is, meg Y-ék is ott vannak már a murikon, sőt legtöbbel már pertuban volt, kisebb szívességet tett számukra, azután nagyobbakat ... Mondom, ez a liberalizmus volt az első lépés azon az úton, amely a mocsárba vezetett. S a párt elvesztett egy katonát, egy ember pedig elvesztette a pártot és a nép becsülését. ★ H. elvtárs Egerben (ma is hűséges tagja a pártnak, kár volna hát nevét egy régebbi hibáért kipellengérezni, annál is inkább, mert azóta hibáinak nagy részétől szerencsésen megszabadult, s mert az ő neve helyett nyugodtan leírhatnám a magam nevét, vagy bárki nevét is) rendkívüli fenn- költ arccal tudta elmondani véleményét a dolgokról. Akkoriban minden szava kinyilatkoztatásként hangzott, s ilyenkor én mindig elszomorodtam» arra gondolván, hogy milyen fiatal és bohó kisfiú is vagyok én még. Akkoriban nagy hatással volt rám az is, hogy következetesen minden másodikharmadik mondatát úgy kezdte: az nem vitás, elvtársak... Gyöngyösön dolgoztam sok hibával a munkámban. H. elvtárs jött le Egerből, hogy ezt velem tudassa. — Hát az nem vitás, — kezdte, majd egy hosszú szünetet tartott, valószínű, • az én bűneim bőségéből eredő gátlása zavarta. De talán mégse, mert utána jő hosszú ideig mondta el nekem, hogy mik azok a súlyos hibák, amelyek sok mindenre nem tettek engem alkalmassá. Mentségemre szolgáljon, de akkor én valóban nagvon fiatal voltam, s szavai hatása alatt megtörve, rendkívüli gonosznak és bűnösnek éreztem magam, öt pedig ott láttam ragyogni magam fölött
