Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-17 / 227. szám

1958. október 17., péntek NÍPÜJSAG 5 Fokozottabb támogatást várnak a falusi kisiparosok Régen ígért a képviselő ur összefog a falu és tanács SZORGOS MUNKA folyik az atkári Lenin utcán. Az út közepén három méter széles sávban követ hánytak le, jobbról, balról kimérve az árck helye. Az utca elején ott áll a házilag gyártott henger, — cementtel öntötték ki a vaslemezből összekalapált al­kotmányt. Az út mentén ás­sák az árkokat. Időnként fel- fel egyenesedik egyik másik ember, megtörli verejtékező homlokát, aztán újra neki a földnek. Kemény az, akár a kő, szinte szikrát hány benne a csákány, de zokszó nélkül csinálják — a saját akaratuk­ból, mert nem akarnak töb­bé sárban járni. Ott emelgeti a csákányt közöttük a nyolc­van éves Lukács bácsi is, élete párja segítségével teszi rendbe a porta előtt az ár­kot. Ő is, a többiek is jó­kedvvel csinálják, s talán eszükbe sem jutott először, amikor munkához láttak, hogy minden csákányütéssel egy régi ígéret megvalósítá­sán fáradoznak. Lehet már negyven, vagv ötven esztendeje, hogy az egyik képviselőválasztáson el­hangzott a korteskedők szájá­ból: ha a méltóságos urat vá­lasztjátok, kikövezik a Neszá- kot. (így hívják ezt a részt.) A parasztok rászavaztak a méltóságos úrra, az meg is köszönte szépen, de Budapes­ten kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy kijárja az atkáriaknak az útkövezést. Azóta eltelt néhány esz­tendő. de az utcán csak ma­radt a vendégmarasztaló nagy sár. Ha jól emlékeznek, leg­utoljára dr. Szinyei Merse Jenő képviselőjelölt ígérte meg az útkövezést. — s ak­kor is maradt minden a régi­ben. MOSTANÁBAN már nem ígérgette senki, sőt a tanács­nál azt mondták: segítsenek maguk is. akkor lesz köves- út. Segítettek. Az egyik gaz­da követ fuvarozott, a másis cementet, aztán lerakták az útra, összeeszkábálták a hen­gert, homokot hoztak, s min­den külön ígérgetés és egyéb nélkül elkezdték a munkát. Követ olcsón kaptak a bá­nyából, homokot termeltek a patakból, mindenki segített vagy fuvarral, vagy gyalog­munkával, ki-ki ássa az árkot is már a ház előtti részen, egyszóval minden nagyobb ígérgetés nélkül születőben van az új atkári kövesút. A tanács és a dolgozók összefo­gása kellett csak hozzá, — illetve olyan vezetők a .köz­ségben, akik igazán azt nézik, az emberi tisztaság szent pie- desztálján. Félév múlva, amikor ezt az embert funkciójából leváltot­ták, mert komoly erkölcsi vét­ségeket követett el, már egy cseppet se tetszett nekem, amikor így kezdte önkritiká­ját: — Elvtársak, az nem vitás ... Akkor csak éreztem, ma Mao Ce-tung tanulmányozása­kor tudom, ez az elvtárs az én számomra a marxizmust tar­totta készenlétben, a maga szá­mára pedig a liberalizmust. ★ Az ellenforradalom előtt dolgozott nálunk az újságnál egy ember, aki rendkívüli de­rék forradalmárnak tartotta magát, s hogy ezt mi is el­higgyük neki, úgy írt, beszélt, hogy minden jelzője csöpögött a vitrioltól. Bent a szerkesztő­ségben is amolyan tüzes em­ber volt. Kis hibákkal szem­ben is kérlelhetetlen, erős és nagyhangú. Kolléganőit le­hordta és kozmopolitának ne­vezte, mert külföldi nylon- harisnyát vásároltak és hord­tak. Amikor Hruscsov elvtárs el­látogatott Angiiéba és néhány állattal megajándékozta Erzsé­bet királynőt, félrehívott en­gem a folyosón, s ott stikiben megkérdezte tőlem, hogy he­lyeselhetjük-e mi ezt? Azután elkövetkezett, 1956. október 23 és ez az ember, akinek szemében mindenki kispolgár volt, aki kérlelhe­tetlenül ostorozta az embeii hibákat és bűnöket — átállt a hogyan lesz jó az emberek­nek. Természetesen nemcsak ez­zel az egy ígérettel dicseked­hetnek régről az atkáriak. ígértek ott kultúrházat is, Győrfi és Dőry uraságék, de hát az ígéret csak ígéret ma­radt az uraság részéről. De kultúrház abból lett, hogy megint csak összefogó t a falu és tanácsa, s nagyrészt társa­dalmi munkával felépítették, berendezték kultúrházukaf. Nem igen akad ember a fa­luban, aki legalább egy követ ne tett volna arrébb a kultúr­ház érdekében. A régi urak ígérgették, a mai vezetők, összefogva a fa­lu népével megvalósították a községbeliek régi terveit, sót még annál is többet. Lassan alig akad -olyan utca már, ahol ne lenne legalább az egyik felén járda. Van új tűz­oltó-szertáruk, könyvtárba járnak az atkáriak a csöndes téli estéken. Rendbehozták sorra az utakat, a hidakat. Bővítették a villamoshálóza­tot. Nincs is talán olyan esz­tendő immáron tizennegyedik éve, amelyik ne hozott volna valami ajándékot a falunak Nagyot és szépet alkot az emberek összefogása minden évben, s hogy gyakorlatibb módon is kifejezzük, — eb­ben az évben pl. nem kevesebb, mint 100—120 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a falu szépítéséért, csi­nosításáért, nem utolsó sorban saját Kényelmükért. HA VALAKI 14 esztendő után először látná Atkárt, szinte rá sem ismerne a fám­ra. Üj házak sorakoznak egy­más mellett, egészséges ivó­vizet adó kutak vannak, szé­pen öltözött emberek. — s járdák, kövesutak a kerék­agyig érő sár helyén. Mind megannyi bizonyítéka annak, mire képes egy nép, ha sza­bad, s mit alkot, ha a veze­tők és a dolgozók egyformán éreznek. D R. A nemzetközi vásárokon a magyar kisiparosok készítmé­nyei mindig osztatlan sikert aratnak. Az ízléses cipők, mo­dem vonalú ruhák és még sok más egyéb kisipari munka öregbíti a magyar kisiparosok jó hírnevét. Az ötvenes évek politikája, a nehéz anyagbe­szerzés miatt sok iparos vált gyári munkássá. ^A gyári mun­kaidő után odahaza a „ma­szek” barkácsoló műhelyében dolgozott tovább. Ez a kettős­ség mind a két helyen, a mun­ka rovására ment. Gomba módra szaporodtak a zugkisiparos műhelyek, és egymás után jöttek forgalom­ba a silány áruk. Az ország vezetői, akik lát­ták a helyzetet, orvoslást is tudtak nyújtani. Kedvezmény­nyel, segítségnyújtással újból ....H— ta lpraállt a falusi kisipar, dolgozik ma is. Félmilliós a létszámuk, « családtagokkal együtt komoly erőt képvisel az országon be­lül. A legutóbbi KlOSZ-értekez- leten még konkrétebb segítség- nyújtásról szóló határozatokat ismertettek. Fokozottabban tá­mogatni kel! a falusi kisipart, biztosítani számukra a lakást, hogy a faluban maradjanak. A raktárak és anyagelosztók jobb anyagellátással igyekezzenek segíteni. Kormányzatunk igyekszik helyrehozni a korábbi években elkövetett hibákat, s egyre ja­vul az iparosok anyagellátása, ezáltal a lakosság igényeinek kielégítése.- K. J. ­A szerénytelen Varga kartárs megérkezett. — „Varga An­tal ” — mutatkozott be társainak sokatmon- dóan, aztán beszélni kezdett. — Egynéhány helyen dolgoztam már, többnyire „felelős” beosztásban, szóval végigjártam az élet iskoláját — mondja mosolyogva, aztán gondosan megigazítja pepita színű nyak- . kendőjét. — Ez kis üzem itt, amint lá­tomr nem is leszünk , valami sokan, és bár „Nekem” szokatlan a hatalmas, mammut- vállalat után, de üsse kő. remélem, köny­nyen megszokom majd, hisz... szóval nem akarom untatni az elvtársakat, de ahol én dolgoztam, méghozzá vezetői poszton... szóval az más..., egészen más. — De hát akkor miért jött ide az... — Ja per­sze, persze, hisz itt még nem ismernek kellő­képpen Önök. Szóval, mint már tettem róla, azt hiszem, említést, én éveken át vezető voltam, különböző beosztásokban, kaptáin jutalmakat, oklevelek egész garmadája áll otthon a szek­rényemben, bár, gondolom, nem lenne sze­rénytelenség az sem, ha kiraknám őket berá- mázva a falra, hisz mögöttük hatalmas mun­ka, megannyi erőfeszítés van. legszebb fiatal éveim harcai, küzdelmei sűrűsödtek beléjük, amelyeket a szocialista társadalom építésének „szent és magasztos" ügyéért végeztem. Ja, hogy ide hogyan kerültem? Egy kis galibám volt az igazgatómmal. Rátarti, pökhendi em­ber volt és fejébe szállt a dicsőség. Rengete­get beszélt és az üzem minden eredményét magának tulajdonította. És aztán egy gyűlésen bátorkodtam bírá­latot gyakorolni az igazgató fölött és ott, a hatalmas nyilvánosság, mondhatnám, a mun­kásság nagy fóruma előtt, óriási beszédben ér­tékeltem eddigi munkáját, figyelmeztetve a szerénységre, a vezetői tapintatra, ame­lyeknek ő teljesen híján volt. Gondolhatják az elvtársak, micsoda taps­orkán zúgott fel a teremben, amikor befe­jeztem a beszédet. Mert hisz nézze, elv- társkám, — fordult emberünk egy kékzubbo- nyos munkáshoz, — maga is sok mindent megért, én is megértek sok mindent, de azt az egyet nem tudom megérteni, amikor va­laki nagy dumás, hantás pasas. Nem tudom megérteni, érti, nem tudom megérteni, még akkor sem, ha az illető mindjárt egy igaz­gató. — Nem tudom itt mi lesz a helyzet. Én itt csupán egyszerű hétköznapi dolgozó va­gyok. becsülettel, és odaadással végzem majd a rámbízott feladatot, de annyi szent, hogy a számat mindig kinyitom, ha az elvtársak, az egyszerű, csendben dolgozó melósok ér­deke úgy kívánja. — Azt hiszem, megérti, elvtárskám, ezt mindenki — fordult újra a kékzubonyos felé. — Nem tudom még, hogy itt mennyire értékelik az emberek munká­ját. miféle, kiféle az igazgató, de afelöl biz­tosíthatom már most dolgozótársaimat, hogy én szót fogok emelni minden legkisebb igaz­ságtalanság ellen, mert nekem, nekem aztán nincs vaj a fejemen, engem bátran süthet a Nap. — Gondolom, egyszerű munkások vagyunk itt és megértették szavaimat. Az elvtárs hol dolgozik, milyen részlegnél — fordult bará­tunk újra a kékzubbonyos felé. — Én vagyok az igazgató — mondta csendesen a kék­zubbonyos és rágyújtott egy Kossuthra. Barátunk elhallgatott, valaki halkan kun­cogni kezdett a sarokban. Varga kartárs csak állt és bámult egy darabig majd föl­ment az emeletre és „szerényen” kopogta­tott az imént elsiető igazgató irodájának aj­taján. .. (szalay) Vizsgálódás a nyereség körül a Mátravidéki Fémmüvekben nagy polgárok, az ellenforra­dalmárok oldalára. (Inkább választotta őket, semhogy a kispolgárság vádjával illethes­sék.) De túl a viccen: arra is Mao Ce-tung tanít: dicsekszel, nagyhangú vagy, s komoly, nagy feladatokkal nem tudsz megbirkózni. ★ Eger. 1956. december egyné- hányadika, X pártkörzet, tag­gyűlés. Lábadozik a párt, biza­kodnak a kommunisták, egy­más látása és szava is erőt ad. Mindannyian érzik: nagy ve­szedelemtől szabadult meg az ország, de nagyon sok még a tennivaló. Letisztulva az eltelt hetek, hónapok politikai zűr­zavarától, nyugodt lelkiisme­rettel, bátran néznek a jövőbe. Harcolni kell, s a kommunis­ták nem szoktak a harc elől elbújni. Körülbelül ilyen hangulat uralkodik a teremben és az emberek szívében, amikor az egyik elvtársnő szót kér. Fel­áll, s mint a rosszindulat, az intrika bálványszekerének ko­csisa, megcserrenti ostorát az egyik elvtárs hátán. És szűk látókörének présébe zárt gon­dolatát kifröcsköli magából, hogy savanyodik tőle a levegő. Az illető, akit ellenforradal­márnak nevez, nincs jelen, s ő nagy hangon követeli: hívják ide a következő taggyűlésre. Nézzünk a szeme közé — fejezi be drámai hangon. Az illető elvtárs el is jön és csöndes, nyugodt hangon tisz­tázza magát. Elmondja, hogyan küldték el munkahelyéről az ellenforradalmárok, hogyan tartottak nála házkutatást, ho­gyan vitték be többször is a Főiskolára kihallgatni és hogy kikkel végezte félig illegálisan is a pártmunkát ez időben Is. Most ismét az MSZMP tagja 1956. november 4-től. Az elvtársnőt felszólítja a párttitkár, de ő csak annyit mond: ja, hát én ezt az utcá­ban így hallottam... Hát bizony, ez is a liberaliz­mus szférájába tartozik. ★ M. elvtárs jó tanácselnök, nem volna rossz ember, meg­becsüli a népet is, meg magát is, így aztán a lakosság is megsüvegeli őt — a szívében is. Itt született, itt nőtt fel, sok vihart megélt, hiszen 45 óta kommunista. De tanácselnök csak az ellenforradalom után. Jóska ő itt mindenkinek, de nem annyira bizalmaskodás­ból, mint inkább szeretetből. Derék, dolgos ember, az ő ka­pája sohsem rozsdásodott be, s hogy tanácselnök lett is, úgy végzi munkáját, mintha kapálna, tempósan, fáradhatat­lanul. Most meg vajon mi lelte? Csak ül az íróasztalánál és néz maga elé. Aki a tanácsháza ablakán beles és meglátja őt, úgy érzi, hogy Hephaistos nem láncolta úgy Prometheust a sziklához, mint ahogy az el­nök most oda van láncolva az asztalához. Hát bizony, nagy dolgok ka- varodnak elnökünk nyakas fe­jében. — Azt mondja a járástól Ko­vács elvtárs, a helyettes, hogy a termelőszövetkezet politiká­járól is beszéljek, konkréten. De hogy gondolják ők azt? Most, a tanácsválasztások előtt? De itt van ez a Pista, a párttitkár, annak is mi baja van velem? Mennyivel jobban megértették egymást október után. Semmiben sem külön­böztek, hát már meg az is vak? Az sem látja, hogy nem lehet ilyenkor riogatni a né­pet? Mán megint kezdjük az 56 előtti szorongatós politikát? Még, hogy a párt nyílt sisak­kal indul a választásokon és nem tagadja el a jövőbeli po­litikáját sem? No iám, hát ak­kor ő micsoda? Rongy ember? Hát Ő eltagadja? Nem tagadja ő. de nem most kell azt, hanem utána, majd decemberben. Megvan­nak őneki már a jő emberei, akikkel majd elkezdi. Hohó, Kovács elvtárs, még fel sem ébrednek a járásnál, amikor ő már kigondolta, hogyan lesz. De fifikásan, taktikusan kell azt.., Azután az is eszébe jut, hogy a múltkor a megyénél is fel­hívták a figyelmét, erre még dühösebb lesz. felugrik, vizet iszik, csak úgy a kanesóból, hogy kétoldalt az álián lecsu­rog a víz. Rágyújt, fejébe nyomja a kalapját és elindul az iskola felé, ahol a gyűlést tartják. De nehéz gondolatai, mint károgó varjak, elkísérik az útján is. S amint a Vörös Hajnal irodájának, ablaka előtt baktat, maga sem veszi észre, hogy félhangosan eképpen mormog: ELÉRKEZTÜNK tehát az 1958-as gazdasági év „finisé­hez”, amikor a jobb, takaré­kos munkával még lehet nö­velni az ezideig összegyűlt nyereség összegét. A Mátravidéki Fémművek­nél, ahogy ezt nekünk Nagy Károly igazgató és Vidák Já­nos főkönyvelő elvtársak el­mondották, lesz nyereség! A felsőbb szervek „kalkulációja” Ötszázalékos nyereségrészese­dés-osztást biztosított. A válla­lat viszont 7,2 százalékos nye­reséget tervezett, tehát 2,2 szá­zalékkal többet, mint amit a tervek előírtak. Ezt a különb­séget többek között az újítá­sokból eredő megtakarítások­kal akarják biztosítani. Az 1958-as gazdasági év első félévében a Mátravidéki Fém­művekben jó munkát végeztek a dolgozók. Létszámmegtaka­rítással, önköltségcsökkentés­sel, a takarékossági mozgalom segítségével elérték azt, hogy az első félév eredménye alap­ján máris körülbelül kétheti fizetésnek megfelelő nj'eresé- get tudnánák a dolgozóknak kifizetni. Hogy mit jelent ez az összeg, nem kell részlete­sebben elmondanunk, csupán elég az, ha megemlítjük, hogy az 1957-es gazdasági évre a Fémműveknél öt nap nyeresé­get tudtak kifizetni a dolgo­zóknak. Igaz - és ezt is el kell mondanunk —, hogy a múlt évi nyereség azért nem lett több, mert a Csepelről áttele­pített kerékpárlánc gyártását az eredeti tervteljesítéssel kel­lett végezniük, s az új „pro­fil”, az új gyártmány gyártá­— Hiába, nincsenek ezek a', nép között, nem ismerik, nem', látják a falusi nép lelkét.., ★ Ezeket a példákat tudtam kapásból felhozni, lehet hogy] az olvasó tudna ennél sokkal' többet és sokkal jobbakat is.; (Hiszen Mao Ce-tung művé­nek nagyszerűsége éppen ab-; ban rejlik, hogy bárki olvassa, egy kicsit magára ismer. Ezért; számtalan példát hozhattam; volna magamról is, az én; munkámról is. Mint ahogy; egyetlen kommunista sem; lesz, aki ne hasonlóan érezne-; a mű elolvasása közben.) És ha az általam irt példáknál; jobbakat találnak az olvasók,; már akkor is elérte e riport; a célját, melyet egyszerűen: azzal tudnék megfogalmazni,; hogy: fel szerettem volna hív­ni a figyelmet Mao Ce-tung! e művére. Hiszen rendkívüli fontos a! mi életünkben a liberalizmus! elleni harc. „A liberalizmusnak az a kö-', vetkezménye. hogy a forradal-', márok soraiban megdől az erős szervezettség és fegyelem.' elvész a politikai vonal kö-', vetkczet.es véghezvitelének le-', hetösége, s a pártszervezet el-', szakad a tömegektől, me­lyeket vezet’’ — írja Mao Ce-; tung, s végül így fejezi be: „A hűséges, őszinte, aktív,', szilárd jellemű kommunisták-', nak össze kell fogniok a párt-', tagság egy részénél fellelhető', liberalista tendenciák elleni- harcra, s el kell émiök, hogy ', esek az emberek a helyes útra', térjenek’’. 8UHA ANDOR ' .sát előbb be kellett tanulniok a dolgozóknak. Ez nagy kiesést jelentett. A gyárnak saját kö­telékéből kellett a kerékpár- lánc-gyártáshoz szükséges szakemberek nevelését biztosí­tania és ez nem ment az egyik napról a másikra. De a nehéz­ségek felett úrrá lettek a dol­gozók, a műszakiak segítségé­vel. így elérték azt, hogy ma — ha kisebb zökkenőket nem veszünk figyelembe — jól ha­lad a termelés. Ma a terveket teljesítik. AZ IDEI GAZDASÁGI év második félévében leginkább az újításokból eredő megtaka­rítások fogják a nyereségrésze­sedésre összegyűlt forintokat növelni. Pál Dezső újítási meg­bízottól ezért a gyárban folyó újítási mozgalomról érdeklőd­tünk. Mint tőle megtudtuk, a Fémművekben több nagy je­lentőségű, komoly megtakarí­tást eredményező újítás szüle­tett. Az első helyen kell meg­említenünk Kovács András üzemvezető, Virsinger Sándor, Ba.lla József szerszámszerkesz­tők közös újítását. Célgépet szerkesztettek a kerékpárlánc készítéséhez. A gép segítségé­vel évi 509 550 forint megta­karítást tudnak elérni. De itt, a nyilvánosság előtt kell meg­említenünk Szabó János labor­vezető, Koponyás József anyag- beszerző újítását is. A szep­tember 1-én bevezetett újfajta edzősó alkalmazásával évi 830 ezer forint megtakarítást biz­tosítanak a gyárnak. Dicsére­tet érdemel Vitéz Dezső szer­számkészítő és Szloboda Ru­dolf művezető is, mert több újításuk volt már, amit alkal­mazásra elfogtadtak. A héten is hat—hét benyújtott újítás sorsáról döntöttek a gyárban. Jelenleg körülbelül 15—20 újí­tás van kísérletezés alatt, hogy megállapítsák: mire képes az újítás a gyakorlatban? Mindemellett előkalkulálás útján kiszámították, hogy egy évben 359 965 forintot jelent a régi, a már nem használt szer­számok átalakítása, illetve fel­újítása. Ezelőtt két hónappal tartottak általános hulladék- gyűjtést a gyárban. A tizes üzem külön is tartott hulladék­gyűjtést. Mint ahogy ezt a számadatok is bizonyítják — sikerrel, mert a hulladék­anyagból származó megtakarí­tásuk ebben az évben a 250— 300 ezer forintot is eléri. TEHAT EZEK A SZÁMOK is világosan bizonyítják, hogy ha a gyár dolgozói teljesíteni tudják a vállalatok által terve­zett 7.2 százalékos nyereséget, akkor több mint kétheti nye­reségrészesedés osztására ke­rülhet sor. Ehhez viszont első­sorban az kell, hogy a vállalat dolgozói az éves termelési ter­vükben meghatározott gyárt­mányokat maradéktalanul, időben legyártsák, hogy a dol­gozók a jó munka mellett, ta­karékosan bánjanak az anyag­gal, hogy minél több és több újítást nyújtsanak be a válla­latnak és a hasznos újításokat bátran, minél szélesebb terü­lteken alkalmazzák Az 1958-as gazdasági év eredmé­nyessége, nagvobb nyereségré­szesedése, a dolgozók jó mun­kájának lesz a gyümölcse. FAZEKAS ISTVÁN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents