Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-17 / 227. szám

958. október 17., péntek

NGPOJSÄG

S

Az aranyborjú — közelről

Az egri őszben

Az aranyborjúról kiderült, hogy közelről, bizony kehes juh csak, s hogy hiába a varázsige: „terülj... terülj asztalkám”, a kopott asztal makacs és legfeljebb a lágerkonyha ínyencségeivel hajlandó megterülni. Tízezrek indultak ki az országból, jó részük a „kék madár” után, s tízezrek tértek haza, mert Kék madár helyett még a mai verebet se találták meg. Nyugat nimbusza megkopott, s azok, akik kinnjártak, nagyon jól tudják, hogy a csillogó autók, a transzparensek, a csodálatos kirakatok nem jelentenek többet, mint egy hamis operett színfalait, amelyek mögött milliók éheznek, küszködnek és illúzióik sincsenek már sem az aranyborjút, sem a „kék madarat” illetően.

A „magyar” nem tengerre szállt, hanem végigbolyongta Európa országútjait, s aki itthon volt jobboldali, ott kinn lett kommunista, aki itthon volt nagyigényű, ott lett szerény és aki itthon volt valaki, abból ott kinn semmi sem lett. Tisztelet a kivételnek!

Évtizedekkel ezelőtt a Nyugat méltán volt álom a magyar munkás, a paraszt, a magyar értelmiségi előtt. Ami itt i volt, az olyan sötét volt, hogy < még a gyertya lángja is harso- ( gó reményt jelentett. Évtize- t dekkel ezelőtt a magyar köz- < élet számára mást, többet, iga- l zabbat, emberibbet jelentett j Európa és Amerika, a magá! kétségkívül nagy kulturális, l művészi tradícióival, korának j kétségkívül jelentős egyénisé- j geivel, technikájával, tudomá- t nyával és a mi akkori viszo-1 nyainkhoz képest tényleges í demokráciájával. Évtizedekkel j ezelőtt! |

Most? j

Mi hatalmas léptekkel hala- j dunk előre, s Nyugat még jó, j ha nem halad visszafelé. Ma, j nálunk a tudomány, a techni- j ka fejlődése, a demokrácia, a) jog és a szabadság, ma, nálunk j a gazdagodás és a jobblét. S ezt különösen onnan, az or-r szághatárokon túlról lehetett | jól észrevenni a Nyugat fel- ] tétlen szerelmeseinek, akik, ha í talán gyűlölködővé nem is, de / megvetővé, azzá feltétlenül} lettek a hontalanság nehéz hó- j napjai alatt. {

A kapitalizmus nem -fenékig ( tájfel — állapította meg valaki j hazatérése után a hozzá inté- j zett kérdésekre. Ha nem is ép- t

II.

EKÖZBEN A PARLAMENTBEN, szebben, a tisztelt Házban, épületes viták, beszélgetések folynak fennkölt hangon, a haza sorsáról. Mindenki drámai hős és csak az igazat mondja. Egy-két szemelvényt a cicerói fennköltségről és az elhangzott körmondatokból.

Vázsonyi Vilmos beszélt a választói jogról:

— A képviselőház nem volt Igazi népképviselet. Ebből önként kínálkozott az ürügy minden obstrukcióra. Az 1905-ös választások után a legyőzöttek elfogadták az általános választói jogot, a győztesek pedig nagyon megszerették a cenzusos választást. Az akkori kormánynak egyik tagja mondotta, hogy arra vállalkoztak, hogy rögtön csaljanak. (Nagy zai a t. Házban.)

Polónyi Géza indíttatva érzi magát, hogy közbeszóljon:

— Közönséges hazugság, amit beszél, (újabb lárma.)

Pető Sándor nem kíméli a közbeszólót:

— Maga mondta itt a Házban! (derültség az újabb személyes támadás miatt.)

Vázsonyi Vilmos visszaveszi az elejtett fonalat:

— Ezt az ízléses beszédet nem követem. Ö mondta (Po- lónyira céloz), hogy már a kupéban elhatározták a pluráli- sos választást, (azaz a tömegek kizárását a választói jogból.)

Polónyi Géza ingerülten védi magát:

— Megint hazudik! Éppen én voltam az, aki ezt elleneztem Wekerlével és Andrássy- val s’omben! (No, ugye. így már érthető, ezzel a kellemes és mást egyáltalán nem terhelő magyarázattal a honatya tisztára mosta maga és mások becsületét.)

pen marxista értékelése ez a kapitalizmusnak, de odavetett- ségében is feltétlenül találó meghatározás. S ezt nemcsak a volt disszidensek állapítják meg — itthon, hanem kénytelenek megállapítani azok az újságok is, amelyek odakint jelennek meg; a kapitalista országok hivatalos lapjai is: a tények kényszerítő hatása alatt.

Neue Zürcher Zeitung:

„ ... A Manufaktur K. B. közismert textilkonszern a napokban bejelentette, hogy teljesen leállítja a gyapjúszövetgyártást. Malmöi testvérvállalata, a Malmö Yllefabrik pedig, amely eddig 700 munkást foglalkoztatott, 1959. január 1-től teljesen bezárja kapuit. E textilkonszem összesen több mint 800 munkást és alkalmazottat fog elbocsátani...”

The Christian Sceince

Monitor:

„... Az amerikai gyerekek vannak a világon a legjobban ellátva televíziós készülékekkel, de sok városban nem áll rendelkezésükre kielégítő mennyiségű nyilvános park, múzeum, nem játszanak nekik elég Shakespeare-darabot...

Az amerikaiak 60 mérföldes óránkénti sebességgel robognak el szuper-kocsijaikon az avúlt iskolaépületek mellett...”

Más lapok arról adnak hírt, hogy emelik — egyelőre — Olaszországban a postai, távbeszélő díjakat és 2 millió a munkanélküli, hogy Angliában gazdagodnak a háztulajdonosok és kilakoltatják az egyszerű dolgozókat a legkisebb lakbérhátralék miatt, s most, a tél előtt emelik a szén árát; hogy messze gyorsabb ütemben fejlődik a „kelet-európai” országok termelése, mint bármely kapitalista országé.

Nemcsak lélekszámban, katonai potenciálban változtak meg az erőviszonyok a kapitalizmus terhére, a szocialista tábor javára, hanem az egész életberendezkedésben, a kultúra, a tudomány minden területén. Ezt lehet tagadni, a tényeket lehet elhallgatni, sőt azokat meg is hamisítani, de ez a lényegen mit sem változtat. Azok, akik megjárták Európát és éheztek a bécsi Ringen, fáztak a Louvre tövében, akik rabszolga módon dolgoztak a belga bányákban, vagy egy darab szalonnáról álmodoztak a Vezúv tövében, ezek mind tudják és hiszik is, hogy a tények igazsága itt van. hogy ott van gazdagság és jólét, van szabadság és minden, mi szem-szájnak ingere: csak nem azok számára, akik millióan vannak, hanem azoknak, akik csak nagyon kevesen.

Fejet hajtunk Nyugat igazi értékei előtt. Upton Sinclair, Cocteau, a British múzeum, a Colosseum: a tegnap és a ma igazi kincsed egy-egy nép alkotó készségének, nagy múltjának kifejezői. De ezek á kincsek nem takarják el szemünk elől, hogy mögöttük lassan kibontakozik a nihil, hogy mögöttük lassan már semmi sincs, hogy éppen értük új utakra kell lépnie az amerikai, angol, olasz, vagy éppen francia népnek is. Mert a mai, a mostani út már csak ideig- óráig járható!

... Mert az aranyborjúról kiderült, hogy közelről bizony csak kehes juh, és hogy hiába a varázsige, a mesék világa. Nyugaton is a tűnt idők homályába veszett.

GYUÉKÓ GÉZA

Az ősz ugyan már beköszöntött Egerbe, de az idegen- forgalom alig csökken. Vasárnaponként . sok száz és száz idegen, az ország különböző részeiből, keresi fel barokk városunkat, bolyonganak szűk utcáin, gyönyörködnek, ismerkednek a város műemlékeivel. (Fotó: Kiss)

Szülői szereiéiből; kitűnő!

Az eger-parádsas- vári busz már Kecskén megtelt. Birtokukba vették a vidékről Egerbe járó diákok és diáklányok.

Az összetalálkozott fiatalok hangosan nevetgéltek, igyekeztek tanáraikról mondott szellemes megjegyzéseikkel csökkenteni „a matézis óra” izgalmát, az elhanyagolt földrajzfüzet fenyegető hatását.

Tereferéltek mindenről, divatról, Lol- ló-i alkatokról, csak éppen számtan- vagy magyar-könyv nem került elő, hogy felfrissítse a tegnap megtanult anyagot. (Lehet, hogy nem is

lett volna mit felfrissíteni!)

De egyszer az egyik szőke lány kinyitja a táskáját, előveszi földrajzkönyvét és belelapoz. Az utazó felnőttek barátságos pillantása fogadja a kezdeményezést.

Zizegnek a lapok és fehérhátú fényképek potyognak ki belőle.

— Ezt a sorozatot nézd. meg — szólalt meg a tulajdonos. — Barátnője felé mutatja. Az első képről Jean Maris, a másikról Yvés Montand tekintett vidáman és lehetne még sorolni Gerard Phi- lippe-től Giná-ig az összes filmsztárokat:

mind itt láthatók.

— Az is valami? Ide figyelj! — Nyílik a táska és a matematika-füzet bontó- lapja alól már nem a háromforintos Jean Maris, hanem az öt forintos, a levelezőlap nagyságú néz nevetve az utasokra.

Ez a két beszéd mintha lavinát indított volna el. Minden diáklány igyekszik válogatottnál- válogatoltabb sztárfotóval a másik elé kerülni. Csak egy kis copfos lány ült csendesen a többiek között. Szinte feltűnő volt félszegsége.

— Biztosan neki nem telik ilyenre?

— Neked nincs, kislányom? —kérdi tőle egy fekete fejker. dös nénike.

— De van! Megmutassam? — veszi elő füzetét és kivesz be löle egy takarékkönyvet. Belelapoz. Megmutatja: hetven forint van benne.

— Beteg az édesanyám, neki akarok születésnapi ajándékot venni.

A meglepett lányok előtt elteszi a kékkönyvet, könnyes szemmel néz ki az ablakon a futó me zőre, ahol az utolsó virágok küzdenek az ősszel, az elmúlással. Az ilyen kislánynak boldog lehet az édesanyja.

Kovács János

FARKAS ANDRÁS:

Választás tojás- és kősáporral 1910-ben

És hogy az alkotmányos formákon újabb, de hasznos csorba essék, gr. Khuen-Hé- derváry miniszterelnök jan. 28-án bemutatja a királyi kéziratot, amely a Házat március 24-ig elnapolta, hogy beteljesedjék mindaz, amit a sajtó már korábban megjövendölt.

A különböző frakciók és pártok szünet nélkül támadják az uralmon levő Khuen- Héderváry kormányt. A megszorult gróf Bécs—Budapest közötti folytonos iárkálásában időt szakít magának néha, hogy álláspontját megmagyarázza a hiszékenyebbeknek és megnyugtassa lekiismeretét az őt ért rágalmak miatt. Ilyeneket mondott jan. 26-án:

— Azt mondják, hogy én az országot a tengődés politikájához kötöm. Ha e pillanatban szemben is állok azokkal, akik most a nemzeti ideálokat hirdetik, kötelességemnek tartom azok megvalósításán dolgozni. — Végcélom a magyar nemzeti állam kiépítése. (De egy szusszanásnyi idő után hozzáteszi módszerei ismertetésére):

— Én a közös bank híve vagyok.

A felkiáltásokból messze ki-, hangzik a kijelentésre adott válasz:

— Osztrák lakájok! (Senki nem haragudott meg.)

Zboray Miklós nekitámad

Lukács volt miniszterelnöknek:

— Lukács most is azért vállalt tárcát, ho°v az osztálysorsjátékot szolgálhassa! (Lukács pénzügyminiszter volt éppen.) Bár én nem mondom, hoev csalnak a húzásoknál' (Óriási zaj.)

Lukács László védi magát:

Vállalom érte a felelősséget!

Zboray Miklós nagyon eldobta a továbbiakban a sulykot. erőteljes, temperamentumos ember lehetett, mert dik- cióját így fejezte be, testtel á kormány felé fordulva:

— Pusztuljatok innen! (Sajnos, kívánságát, illetve parancsát nem teljesítették a miniszterek.)

Január 29-vel a Házból elnapolás miatt kiszorult a vita a pártokba, a Nemzeti Társas Körbe, kaszinókba és a helyi szájalásokba.

Gr. Tisza István tragikus pózba vágta magát és február 1-én kijelentette:

— A mohácsi vész óta nem volt olyan rettenetes helyzetben az ország, mint kerül, ha megmentésére nem sietünk. Minden igaz magyarnak közénk kell sorakoznia. (Hatvanhetes párt. megalkuvás az uralkodóval és az osztrák érdekekkel.)

Arról nem beszélt gr. Tisza,

hogy a mohácsi vészhez hasonlítható hazai állapotokért kiket terhel a felelősség? De a választójog, az általános választójog Damoklesz-kardja volt szemében.

Az Egri Újság Politikai piac c. cikkében ezt írja, eiég őszintén az akkori hangulatról:

„A választók fásult közömbösséggel vannak az egész politikai élet iránt. Ebből a közönyből nem fogja felrázni őket semmiféle puffogó frázis. Nem hozza lobogó indulatba a 48 és 67 szembeállítása sem, mert a nép már megunta a meddő közjogi küzdelmeket, amelyek mellett lekoldusodik az ország és lakossága egyaránt. Nem ez kell a népnek, ió urak. hanem munka és föld. Ezeket tessék most a politikai piacra hozni: munkát és földet. Akkor a nép ott lesz a választói mozgalmakban, ahol ma nem látunk, csak mandátumvadászatokat.”

A bizalmatlanság és jellem- telen alkudozás országos viszonylatban nem volt már rendezhető azokkal a pártokkal, amelyek a koalíció után itt maradtak. Ködösítésre és a káosz legyűrésére a Nemzeti Munkapártot alakította meg a kormányzat. Melléje álltak a monarchia és az uralkodó szószólói, akiket az ellenzék, függetlenségi törekvések szóvivői árulóknak és daOiákok

! Esteledne. Hazafelé Kocognak a szüretelős kocsik, nyikorognak a kerekek az édes, dús teher alatt. A mai napra vége a puttonyhúzta, de mégis boldogító szüretnek. Az alkonyodó utca vörösszürke po- (rában kis csapat tűnik fel. ‘Fiúk, lányok, lehetnek vagy

S tizenöten. Sötétkék Bocskay- sapkájuk elárulja, hogy gimnazisták, s a még aranyló

S

csík még azt is, hogy utolsó évesek. Érettségi előtt vannak, mégsem tanulnak? Váljon hová mennek? Most ér- I nek a sarokhoz, megállnak, • valamin tanakodnak, majd

Í kettes csoportokra oszolva elindulnál? egy-egy ház felé.

Két fiú egy kisebbfajta pa- rasztházhoz nyit be. A gazda éppen a mustot szivattyúzza. . Köszönnek, beszélgetni kezÍ

denek. Az időjárásról, termésről, lassan a politikára fordul a beszéd. Most a fiúk előrukÍ

kclnak mondókájukkái.

— Biztosan tetszett hallani, hogy választások lesznek. A I választás előtt jelölőgyűlést I tartanak, ott döntik el, kit is ) válasszanak meg. Ennek a

rabon toknak hívtak. Ennek a; Nemzeti Munkapártnak a; programját gróf Tisza dolgoz-; ta ki és hirdette meg, egyet-; értésben a bársonyszékekben! ülő barátai megbízásából és! egyetértésével.

Sok beszéde közben ilyene-1 két mond Tisza:

— A magyar nemzeti álla-; mot fokozatosan kell kiépíteni.

Nincs nagy ellenhatása bá-i ró Bánffy Dezső szegedi be-< szédének, de idézünk belőle:!

— Deák Ferenc megmon-i dotta, hogy nem bírnák ér-! tékkel azok a jogok, amelyek! elismertetnek ugyan, de nem! gyakorolhatók.

Az egri függetlenségiek! nagy dillemában voltak, meríj nem a koalícióból két embe-j rük maradt itt: Szederkényi! Nándor és Babocsay Sándor, így történt meg az, hogy a; függetlenségi párt helyi elnö-; ke az egyik vasárnap délelőtt; megtartott pártgyűlésen Sze-< derkényi jelölése mellett szállt; síkra, míg ugyanaz nap dél-; után Babocsay Sándort éltet-; te. Lett is napr botrány a; pártban az elnök személye és; jelleme körül.

Az általános választói jog; kérdése pedig egyre jobban; gyűrűzött, ahogy közeledett; a választás kiírásának napja A kormány általános választói; jogot ajánlott, olyan megszo-; rítással, hogy a magyarság; hegemóniája kellőképpen biz-; tosíttassék. Az ellenzék korlá-; tozás nélküli választójogot; kért. Ez a kérdés csak elvi; síkon maradt égető probléma.; mert a mindennapi kortes-; élet megkezdődött március; elején és folyt a harc életre-; halálra, tojással és kővel való dobálózással tarkítva a; tarkítható, pompás színjáté-; kot.

(Folytatjuk.)

körzetnek holnap este 6 órakor lesz a jelölőgyűlése. Azért jöttünk, hogy tessék oda elmenni. Ha valami javaslata, vagy észrevétele van a bácsinak, ott elmondhatja.

A gazda megígéri, hogy elmegy, s búcsúzóul megkínálja őket egy kis murcival is.

Mindenütt ilyen szívesen fogadják őket, mindenütt megígérik, hogy elmennek.

Azazhogy mégsem. Az egyik házban igen barátságtalan » fogadtatás, s a vége ez:

— Minek menjünk el. Fölösleges! Úgysem azt választják, akit mi akarunk. — A fiúk egy ideig még próbálnak meggyőzően érvelni, de látják, hogy minden hiába, abbahagyják hát a szélmalom- harcot.

A szomszédban aztán még-' tudják, mi a barátságtalanság' oka:

— Jaj fiúk, azoké volt as egyik százholdas puszta.

„Úgysem azt választják, akit mi akarunk” — cseng most újra a fűk fülében. —• Igazuk van! — gondolják.

Bólogatás

Másnap este hat óra. Az óvodás gyerekekre méretezett apró székeken felnőttek szorongtak. S mintha a kis székek hatására lenne — elég hangosan zsibongnak. Aztán hirtelen elül a zaj, feláll a népfront küldötte, s javaslatot tesz az elnökségre. Az elnökséget — két parasztból és egy kisiparosból áll — egyhangúlag elfogadják.

Nézem a két elnöklő parasztot. Nemcsak korban, de egész külsejükben elütnek egymástól. Az egyik hóhajú idős bácsi. Palócos, feszélyezett beszéde, egyszerű ruhája elárulja, hogy már ötödik nagyapja is úgy hasította a földet, mint ő.

A másik elnökségi tag egészen más. Finom, elegáns ruhájában, választékos beszédével inkább értelmiséginek, mintsem parasztnak látszik; Igaz, ö jóval fiatalabb, annak a generációnak tagja, amelyik este a szerszám után már könyvet vesz kezébe.

És most feláll a szónoK. Munkásból lett igazgató. s nem használ nagy szavakat. Beszél a régi választásokról, a régi rendszerről. S a hallgatóság — ki csak szemmel, ki szóval is — helyesel. Említi. mennyi mezítlábas munln- nélkülit látott itt húsz éve. — így volt? — kérdi a kisiparos elnökségi tagot — az súlyosat bólint rá.

Most visszaemlékszik s húsz év előtti szüretre Három fillérért vették a szőlőt. így volt? — kérdi a paraszt bácsit. — Így, a Toka-patakra hordtuk a szőlőt, mert nem kellett senkinek.

Aztán rátér a mai életre.

Most már nem kell tanút sem hívni. Az emberek bólogatnak. Nem. nem kritika nélküli, mindenbe beleegyező bólogatás ez, mint valamikor! Ez a bólogatás bizalmat jelent! — rózsa —