Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-02 / 214. szám

* NGPÜJSAG 1958. október 2., csütörtök Pergő filmkockák v. líÍNfilmgrártáNunk A Budapesti Filmstúdió 1957-ig teljes egészében kis- filmek gyártására volt be­rendezkedve. A gyárban ké­szített filmek fontos kultúr­politikai feladatot töltöttek be, mert széles tömegeket infor­máltak hazánk politikai, gaz­dasági és kulturális fejlődé­séről, mert alkotásaikkal hoz­zájárultak az egyetemes film­kultúra fejlődéséhez. A különböző híradók (heti. sport- és világhíradó), a ma­gyar mozilátogatók közked­velt íilmújságjai lettek. A heti híradó,, amely évenként közel 100—120 millió belföldi nézőhöz jut el, többnyire he­lyesen, nagyobb túlzásoktól, torzításoktól mentesen tett eleget politikai agitációs feladatának. A híradótémák sokoldalúsága, az alkotók ki­fejezésmódjának színessége, ötletgazdagsága, humora, az évek során komoly népszerű­séget és elismerést váltott ki a nézőkből. A népszerű, tudományos és különösen a természetudomá- nyos rövidfilmek jelentős fej­lődést értek el az elmúlt 10 évben. A tudományos ismere­tek népszerű formában való bemutatásával eredményesen járultak hozzá ifjúságunk és dolgozó tömegeink materialista világnézeti neveléséhez, álta­lános művel+ségük és esztéti­kai érzésük fejlesztéséhez. Az eredmények fokozatosan sok kísérletezés, próbálkozás után jöttek létre. Természetfil­mek vonalán az első komoly eredmények Homoki Nagy István filmjeiben jelentkeztek. Kisfilm-gyártásunkban a szovjet példa nyomán új mű­fajként jelentkezett a doku­mentum- és riportfilmek gyár­tása. Témáikban, eszmei tar­talmukban célul tűzték ki hazánk szocialista átalakulásá­nak a mindennapi élet, mun­ka lényeges mozzanatainak rögzítését, vagy múltunk egy- egy kiemelkedő időszakának ábrázolását, úgy, hogy az egy­ben a mához is szólott. Az elért eredmények ezen a téren is figyelemre méltó­ak. A „Dicsőséges Tanácsköz­társaság”, a „Sztálinváros”, majd az ellenforradalmat do­kumentáló „Így történt...” és az azt követő, konszolidációt tükröző „Város, amely élni akar...” című riport dpkument- filmek kiemelkedő alkotásai kisfilm-gy áldásunknak. Figyelemre méltóak az úgy­nevezett táj- és monográf-jel- legű filmek, amelyekkel nép­szerűsítették hazánk természe­ti és kulturális kincseit, avagy bemutatták a magyar haladó kultúra egy-egy kiemelkedő személyének munkásságát. — Ezek a filmek, mint például „A 2000 éves Pécs”, a „Szú- nyi”, az „Agyag poétája", a „Mesél a Bükk”, a „Virágos Kalocsa”, s a „Derkovits” meg­érdemelt sikert arattak. A híradók mellett számszerű­leg az oktató filmekből ké­szült a legtöbb. Alapve'tő fel­adatukat — az ipari és mező- gazdasági dolgozók szakismere­teit és tudását bővíteni, a köz­érdekű egészségügyi, munka- védelmi feladatokat népszerű­síteni — ha nem is mindig ki­elégítő színvonalon, de lénye­gében teljesítették. A magyar kisfilm-gyártás- ban ez a műfaj is sok új, meg­oldásra váró feladatot rótt az alkotókra. A rövidfilmek között világ­hírre tettek szert a magyar táncfilmek. Ezek közül is ki­emelkedett az 1952-ben készült „Erdélyi lakodalmas”, az 1953- ban készült „Este a fonóban” és az 1955-ben készült „Ci­gánytánc” című filmek. Rövid táncfilmjeink különösen tele­víziós vetítéseken arattak nagy sikert. Irodalmi értékű feldogozás is készült, feldolgozták Móricz Zsigmondi „Ami megérthetet­len” című művét, majd filmre vették Karinthy Frigyes: „Bű­vös szék” óímű írását és film készült Móra Ferenc: „Szán­kó” című novellájából is. Üttörő jellegű volt az 1951- ben készített „A selejt bosszú­ja” c. kisfilm, amely szatirikus jellegénél kipoentírozott tör­ténetével iskolát teremtett e műfajban. De sajnos, a „Kép­zelt beteg” c. filmen túl ennek már nem lett folytatása. Itajz- és bábfilmek Rajz- és bábfilm-gyártásunk még egész rövid múltra tekint vissza. Rendszeres gyártásuk 1950 óta folyik, s az eltelt nyolc év alatt színt jelentettek filmművészetünk egészében. A két legsikerültebb rajzfilmünk, az „Erdei sportverseny”, a já­tékosságával, gyermeki humo­rával és kedves figuráival tűnt ki. Ez a filmünk 1953-ban Edinburgban és 1954-ben a pá­rizsi gyermekfesztiválon okle­velet »yert. Másik filmünk, a „Két bors ökröcske” — mely meséi légkörével, nagy képze­lőerejű rajzmegoldásaival már nagyobb feladat betöltését je­lentette művészileg és terjedel­mileg is, mint az előző rajz­film. Ezt a filmünket 1956-ban Montevideóban aranydiplomá­val és 1957-ben a varsói gyer­mekfesztiválon első díjjal ju- talmaíták. 1950 óta határozott fej­lődésen ment keresztül báb­filmgyártásunk is. Eddig a szá­mos reklámfilm mellett há­rom bábjátékfilmet készítet­tünk. Állami filmgyártásunk ed­dig több mint 1200 kisfilmet készített. Természetesen ebbe a számba beletartoznak a hír­adók, rajzfilmek, tudományos filmek, stb. (Következő számunkban: Né­hány szó a mozikról.) összeállította: Már­kust László. Mit találtak ás vesztettek el az emberek? aktatáska tankönyvekkel, szemüveg, felöltő, kerékpár, ballábas férficipő, nylon stóla­sál, fogsor... — Mi, fogsor? — kérdem feltörő nevetéssel. — Igen, alsó fogsor, három arany­foggal! Hát a kecskét, a kapu­kulcsot, azt értem. De a ballá­bas férficipő, no, meg ez a fogsor!... K. Gy. elvesztette takarék- betétkönyvét. Betét összege 2000 forint. P. J. kétségbeeset­ten keresi jegygyűrűjét. Vajon mit szól hozzá a vőlegény? Öh, talán meg se tudta, mert két diákfiú harmadnap leadta a félig-meddig már elsiratott gyűrűt. Vannak még becsüle­tes megtalálók. Talán legre­ménytelenebb eset a készpénz elvesztése? — kérdem. — Ne gondolja — válaszol a rendőrtiszt. — Nem is régen Klósz Jenő, egri lakos, kopott kis tárcában 1300 forintot ho­zott be. Az utcán találta. Nem látott arra senkit. Biztosan ke­resi majd a gazdája és a tárca után ítélve, nem lehet gazdag ember. — Egész havi keresetem ez, — mondta M. L. Azután ki­csit hitetlenkedve, de nagy örömmel forgatta kezében a megkerült százasokat. N. J. a szőlőben elvesztette Doxa-óráját. Veres Istvánná, andornaktályai lakos, behozta a rendőrségre. így jutott visz- sza az óra gazdájához. Igaz jó­szág nem vész el, tartja a köz­mondás, de Józsi bátyánk az­óta csak ünnepnap visel órát, a szőlőben meg inkább a nap hoz igazodik. F. I. arany karkötőjét veszí­tette el. Nemcsak a komoly ér­ték, de főként kedves emlék elvesztése miatt annyira bán­kódott, hogy szaladt a rendőr­ségre, újsághirdetés útján 1500 forint jutalmat tűzött ki a meg­találónak. Végre meg is ke­rült az. De milyen gyötrelmes órái és álmatlan éjszakái vol­tak addig! Tótpál József Szépasszony- völgy utcai lakos 900 forintot talált. Becsülettel behozta azt a rendőrségre. De nem kereste azt ott azóta senki. Sokan ta­lán nem is tudják, hogy a meg­háláló minden talált tárgyat | köteles a rendőrségen leadni. Itt 3 hónapig őrzik, aztán — ha igényt tartott rá — átadják a megtalálónak, aki egy évig köteles megőrizni azt. Ha az­után sem jelentkezik a jogos tulajdonos, a becsületes meg­találóé lesz a tárgy. DERÉK RENDŐREINK szí­vesen állnak a bajbajutott la­kosság szolgálatára, de ne na­gyon szaporítsuk munkájukat, vigyázzunk holmijainkra! F. L. 1958. október 2, csütörtök: 1953-ban halt meg Szép Ernő író és költő. 1883. Parasztfelkelés Szerbiában. A román néphadsereg napja. 1896-ban született J. Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára. V Névnap O Ne feledjük, pénteken: HELGA tiiüs! — A VASŰTI ÁLLOMÁ­SOK közötti tisztasági ver­senyben a káli állomás lett az első. Példás rend és tisztaság uralkodik az állomás terüle­tén. A múlt évben szép kert­helyiséget létesítettek az állo­más mellett a várakozó, illet­ve átutazó közönség részére.- A MÁTRAVIDÉK1 Erőmű október 1-től 31-ig a lakótelepi kultúrházban munkavédelmi kiállítást rendez. — HAMAROSAN nagyobb szabású építkezések kezdőd­nek a Mátraházi Tüdőszana­tóriumban. Űj orvosi és sze­mélyzeti lakások építését tér vezik. A szanatóriumban egyébként nyole—tíz hóna­ponként közel 500 tüdőbete­get kezelnek.- MA TÁRGYALJA a me­gyei tanácsülés a Heves megye 1958—59 évi oktatási munkáló fainak tapasztalatairól szóló jelentést. — TlZ NAPPAL ezelőtt kezdte meg termelését a Sely- pi Cukorgyár. A gyár dolgo zói ez idő alatt terven felül 10 vagon exportminőségü cukrot állítottak elő.- A MEGYEI TANÁCS vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén 3004/1958. sz. kormány rendeleti határozat végrehaj­tásáról szóló jelentését tár­gyalta. — A RECSKI általános is­kola tanulói televíziós készü­léket akarnak vásárolni, ezért különféle munkát végeznek: gyümölcsöt szednek, geszte­nyét gyűjtenek és a pénzt kö­zösbe adják. Már 5000 forint­juk van a szorgalmas diákok­nak. Uram . . . Uram . .. — Ezredes uram, hogy szolgál a kedves egészsé­ged? — Ne is kérdezd tanácsos uram... ne is kérdezd... Hiába, az én ko­romban már... Rendkívüli módon hasogat a dere­kam. Rendkívül módon... — Ugyan kérlek ezre dec uram... miért mondod, hogy az én korom­ban... Rendkívül jól bírod magad... Igazán semmit se öregedtél, eav csi­nos kislány biztos nekem adna iga­zat... Hehehe... — Nagy huncut vagy méa mindig tanácsos urám... nagy huncut. Hát ami igaz. az igaz... erőm azért még van... Emlékszel Korsav Frici bál­jára... Három nap. három éjszaka és micsoda, nők, Istenem, de rég­volt... Ha mégegy- szer én uram iste­nem. ha még egy­szer... — Hagyjuk a nosz­talgiát ezredes uram... Nők... pezsgő... Hajaj... A méltóságos asz­szony. kedves fe­leséged? — Köszönöm. 6 egészséges... Iga­zán elnyűhetetlen természete van... S ti. hogy vagytok otthon ' tanácsos uram... Remélem, nincs semmi baj... — Ó. köszönöm ezredes uram, megvagyunk, meg­vagyunk... A két ember el­hallgatott, bebur- kulódzott az éjjeli­őrök bundáidba és a ropogó fahasá­bokat nézte. A ta­nácsos úr és az ezredes úr! (egri) ... hogy Szudánban, a Nilus partján, magyar származású néptörzsre bukkantak? A törzs mintegy hétezer tagja utóda a II. Szelim török szultán által a XVI. században Afrikába de­portált magyaroknak. ... hogy Maláj-földi favágók a Sik-i dzsungelben igazi Tar- zán-gyermeket láttak, akit egy anyamajom ápolgatott? Az ott dolgozó favágók szerint a mintegy hatéves bennszülött fiút a majmok a Semang-i törzstől rabolták el. ... hogy a Velence melletti Mestre-vasútállomáson 500 ki­lós élesített bombára bukkan­tak, négy méterre a sínek alatt, amelyeken naponta több tucat vonat dübörög át? Az állomá­son légiriadót fújtak és leállí­tották a közlekedést, míg kato­nai tűzszerészek ártalmatlanná tették a bombát. ... hogy Evelyn Destoss Det­roit-: ifjú asszony egy nappal házasságkötése után beadta a válókeresetet? Indokolás: csak a nászéjszakán jött rá, hogy férje teste tele van tetoválás­sal, mégpedig olyan ízléstelen rajzokkal, hogy számára lehe­tetlen ezzel a férfival házassági közösségben élni. A bíró meg­győződött a panaszról, majd kimondta a válást, mégpedig a férj hibájából. . •. hogy elkészült Európá­ban az első elemmel működő karóra, amelyet egy stuttgarti órás hozott forgalomba? Az óra gombnagyságú, száraz elemmel működik; 24 óra alatt két másodpercet késik. ... hogy a világ leghosszabb börtönbüntetését Nvugat-Né- metországban mondották kt 1927-ben, a mainzi bíróság adócsalásért 82 millió márka büntetésre ítélte Nolding ser- főzőt? A bíróság ítéletében megjegyezte, hogy a pénzbün­tetést börtönbüntetéssel meg lehet váltani, mégpedig oly­képpen, hogy 15 márka egy napnak felel meg. A serfóző- nek ilyen alapon 14 975 évig kellene ülnie —, ha nem fizet­te volna ki a büntetést. EGRI VÖRÖS CSILLAG Sóbálvány GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fekete szem éjszakája GYÖNGYÖSI PUSKIN Váratlan vendég HATVANI VÖRÖS CSILLAG Micsoda éjszaka HATVANT KOSSUTH Gero’steini kaland FÜZESABONY Nem volt hiába Azzal a jóleső érzéssel ül­tem be a moziba, hogy no most látni fogok egy új, s feltételezhetően jó magyar fil­met. S ismét látom Latabár Kálmánt. De ahogy a két órát végigültem, s lepergett előt­tem a film, egy kissé elked­vetlenedtem. Mert jól van: készítettünk közösen a fran­ciákkal egy filmet Rigó Jan­csiról (miért is csináltunk volna Munkácsiról, Adyról, vagy éppen József Attilláról, kiknek Párizsban töltött éve* ik legalább annyira bővelked­nek a romantikában, s talán a történelmi szerepük is más, mint Rigó Jancsié? — vagy éppen az utóbbi volt a baj? Ki tudja?) Szóval, hogy meg­néztük ezt a Rigó Jancsit, a szép francia színésznőket, s aztán passz, — hazamentünk. A filmen egy percig sem gon­dolkodtunk, tudniillik nem volt min. Legfeljebb, ha más­nap megkérdezték milyen volt, azt válaszoltuk: nem sokat mond, de szórakoztató, s aztán még rezignáltan hoz­zátettük, hogy bizony gyenge film volt a „Fekete szem éj­szakája.” És most itt van ez az új magyar film: a „Micsoda éj­szaka”, s talán sohasem fed­te még úgy az alliterációt, a szójátékot a tartalom, mint ebben az esetben, ha azt mon­dom: micsoda gyenge, elhibá­zott film ez! Csak e film megnézése után érzi meg az ember igazán, hogy milyen mély hullám­völgyben ül — mert szabály­szerűen, szinte mozdulatlanul ül — a magyar filmgyártás Azt írja az Élet és Iroda­lomban a kritikus, hogy neki könnyű dolga van, mert vé­FILM: „Micsoda éjszaka..." gignevette a filmet és ezért csak jót tudott írni. Nem ilyen egyszerű a dolog. Azt is írja, hogy a film alkotói már szinte az első kockánál figyelmeztetnek bennünket, hogy vigyázat: itt nem ko­moly dologról van szó, min­dent amit láttok, csak játék, stb. Ez sem így igaz. Miről van szó? A film na­gyon komoly alapgondolattal indul, s azt végig meg is sze­retné tartani. Doktor Toros Antal gimná­ziumi tanár (Latabár) nem szereti az embereket, mert úgy érzi, őt sem szereti sen­ki. Ennek a dacos szeretetnél- küliségnék az oka, hogy őt sokszor dobálták az utóbbi években ide-oda, vándorolt egyik városból a másilcba, egyik gimnáziumból a má­sikba. De mint ahogy az má1, lenni szokott, hősünk szem­bekerült helytelen antihuma- nista nézeteiveL S ezután jönne a másik alapgondolata a filmnek, mely szervesen egészítené ki a fentebb emlí­tettet. A szembefordulás oka: egy kisfiú élete veszélyben forog, s kisebb huza-vona után doktor Törös vállalkozik arra, hogy megszerzi a ritka külföldi orvosságot. Elindul, s attól kezdve min­den lépése (s ennek megfele­lően maga a film is) teljes bonyodalom, képtelenség, ér­telmetlenség. s szégyellem le­írni, de kell: butaság. Mind­ezt a film alkotói „mélyen” filozofálgató humorba öntik, nem egyszer keverve az ame­rikai burleszk-megoldásokkal. Hajsza az orvosságért ár­kon át, bokron át, hiszen egy kisfiú, egy emberi élet meg­mentéséről van szó. Milyen szépen kivitelezték e gondolatot a franciák fil­men. Méltóságteljesen, magas erkölcsiséggel, minden zavaró momentumoktól mentesen — ahogy az emberi élet meg­mentéséhez illik. („Ha a vi­lágon mindenki ilyen volna.”) S most nálunk Boldizsár Ivánék? Hát nálunk ez az emberi életért folytatott haj­sza úgy néz ki, hogy (csak a főbb állomásokat és szereplő­ket mondom el) postahivatal, betörőbanda az orvosi lakás­ban, erdőben pajzánkodó sze­relmespár, részeges lakodal­mas népség, sofőrök és diá­kok hada, Budapest hírhedt éjszakai mulatóhelyei, (s uram isten micsoda tánc?) tit­kos kéjelgő találkahelyek, prostitúció, rendőrség, ismét a rablóbanda, de most már a saját barlangjukban, egy amerikai filmbe is beillő ve­rekedés. háztető, fürdőszoba, egy kádban fürdő nővel, gyil­kossági kísérlet egy híd alatt és így tovább, és így tovább, (s állítom, hogy a helyhatáro­zókat és szereplőket nem én dobáltam ilyen önkényesen és tetszés szerint össze, de így tették azt maguk a film al­kotói.) Végül is a rablóbandát le­fülelik, összekötözik, s hurrá: megvan az orvosság! — il­muaorat Egerben este fél 8 órakor: Nem élbetek muzsikaszó nélkül (Bérletszünet) letve az üres doboz. Igen, csak az üres orvossá- gos doboz, mert máskép mi lenne a csattanó? Ezért volt a nagy hajsza, s az egész film. Node nem kell félni, a forgatókönyv írói megadják az emberségnek is ami az emberségé. Megjön a kellő pillanatban a, doktor bá­csi is, aki rádióban hallotta a felhívást — kezében most már a valódi orvossággal. A kisfiú tehát életben ma­radt. S a másik, vagy talán ere­deti vonal? Mi lesz Toros ta­nár úrral, megszereti-e az embereket? Én nem tudom. Minden­esetre Latabár, illetve Törös tanár úr, amikor a rablóban­da egyik tagja éppen megpo­fozza, úgy nyilatkozik, hogy rájött: nagyon jók az embe­rek, de nem tudom miért nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolja. Ez volna a „Micsoda éjsza­ka?” Természetesen e film a színészek életében sem jelent­het művészi állomást. Befejezésül: sokkal jobb ér­zés volna a magyar film álla­mosításának 10. évfordulóján jót írni az új magyar film­ről, de ezt meg kéne előznie egy másik jó érzésnek Neve­zetesen annak, amelyet a film hatása váltott ki a nézőkből, ebben az esetben a kritikus­ból is. A dolgon az sem ja­vít. szerintem az sem teszi könnyebbé a kritikus dolgát, melyet a fentebb már emlí­tett kritikus írt hogy sokat lehet kacagni a filmen Még ez sem így igaz. Inkább Időn­ként röhögni. • SUHA ANDOR RIADTSZEMÜ, kétségbeesett asszonyka topog a rendőrtiszt előtt. Idegesen tördeli kezét, arca egyik pillanatban falfe­hér, a másikban tűzpiros ró­zsák gyúlnak rajta. Hiába kí­nálják hellyel, nem ül le. Izga­tottan, sírásba csukló hangon panaszolja, hogy az Állami Áruházban vásárolt, és a tö­megben eltűnt 2 éves kislánya. Összeszaladta a fél várost, de nyomaveszett a gyereknek. Nem tudom, mi történt vele ... Elgázblta az autó, beleesett a patakba? Segítsenek — könyö­rög jajveszékelve az anya. Szeméből patakzik a könny. — No, ne sírjen, majd mi megkeressük kislányát, — mondja bátorítóan a rendőr­tiszt. A két járőr feszesen tisz­teleg és máris indulnak a kis szökevény előkerítésére ... Nyílik az ajtó. A Csemege­bolt vezetője lép be. — Mit hozott, Hám elvtárs? — nevet felé a rendőrtiszt. — Egy pénztárcát, benne 75 forint, SZTK-jogosítványt, sze­mélyi igazolványt és fel nem használt vasúti jegyet talál­tunk az üzletben — hangzik a felelet. Miközben a szokásos adatfel­vételeket végzik, az ügyeletes rendőrtiszt elmondja, hogy Hám János a legszorgalma­sabb bejelentőjük. Szinte hiá­nyolják már. ha valamelyik héten nem hoz talált tárgya­kat. — Hogy mi mindent veszíte­nek el az emberek? Az idén 105 elveszett tárgy bejelenté­sét tartjuk nyilván és 55 leg­különbözőbb talált tárgyat ad- tak le az. egri városi rendőr- kapitányságon. Pedig ez nem is teljes nyilvántartás, mert sok esetben az adatokból, a tárgy fajtájából kitűnik, hogy ki annak tulajdonosa és így rö­vid úton, aktagyártás nélkül Visszajuttatjuk azokat. TALÁLOMRA belelapozok a nyilvántartó könyvbe és eze­ket olvasom: elveszett 500 fo­rint, egy fehér kecske, svájci karóra, Pici névre hallgató ku­tya, hátizsák szerszámokkal, kardigán, személyi igazolvá­nyok, fényképezőgép, üdülő­beutaló, kapukulcs, esernyő,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents