Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-14 / 224. szám

1938. október 14., kedd ffEPOJSAC s Egy óra a kerecsendi tanácselnök szobájában A KERECSENDI tanácsnál voltunk az elmúlt napok egyi­kén. Nem határozott céllal mentünk oda, hanem csak csendesen leültünk az elnök szobájában, s, figyeltük az „ügymenetel'’. Emberek jöttek, mentek, ki ezzel, ki azzal, hét­köznapi ügyekkel... Egy órát töltöttünk az el­nöki szobában, de bárki tett volna ott, az egy óra lepergése után mást nem mondhatna: nem is. olyan egyszerű dolog falusi tanácselnöknek lenni. A falu életének minden rezdülé­se, az emberek probléma-so­kasága, emberi örömök és gon­dok — mint cseppben a tenger — tükröződnek a kis szobá­ban. S egy elhangzott szóból, mondatból, egy rövid párbe­szédből sok minden olyanra lehet következtetni — az em­berek és a falu vezetője kö­zötti jó viszonyra, tiszteletre, és meleg barátságra —, amit máshogyan nem is lehetne rögzíteni. Öreg néni jött elsőnek, a 61 éves Závodszki néni. Úgy lé- pet be az ajtón, mintha ott sem volna, szerényen, csende­den _ ez az elnök megtisz- telésének szólt. Azután meg­szólalt: — Jóska fiam, tudod, kór­házban voltam, azután kellene egy együttélési igazolás, meg az öregem beteglapja... Melegség és közvetlenseg volt a szavakban — s ez a bi­zalom megnyilvánulása volt Sós József tanácselnök iránt. AZ ELNÖK MAGA ült az írógép elé, s állította ki a szük­séges igazoványt, pecsételte le az SZTK-lapot. S közben be­szélgettek: Hogyan érzi magát Závodszki néni a kórház után? Köszöni, most már jobban van. Azután ő kérdez: Igaz-e, amit az emberek beszélnek, hogy öregasszony létére őt is je­lölik tanácstagnak? Igaz bi­zony, — feleli erre az elnök, s mosolyog a néni kedves za­varán. .. . Közben balép az adminiszt­rátor: az esti jelölőgyűlések sorrendjét és helyét beszélik meg egy-két perc alatt. Me­lyikre megy az elnök elvtárs? Szívesen elmenne mindegyik­re, dehát az idő.... Két fiatalasszony lép be most. Az egyik Szabó Ferenc kőműves felesége: most szült, s a 400 forintos babakelengye- utalvány ügyében jön. Csak férje munkaadói igazolványa kell, s már meg is kaphatja az utalványt - világosítja fel az elnök, s a menyecskének jo egészséget, a kisbabának pedig azt kívánja, hogy nagyra nő­3 Azután a földművesszövet­kezet ügyvezetője kopogtat be. A faluban takarékszövetkeze­tet szeretnének alakítani a gazdák, vannak is már vagy hatvanan, s lennének többen is majd, csak most már egy helyiség kellene... Van égy kis iroda-féle az iskolában, amit ideiglenesen lehetne használni, de azt meg kell be­szélni az igazgatóval... S az elnök meg is Ígéri, hogy ott lesz a megbeszélésen. • • - Ml újság van még?- Mi újság? — kérdezi visz- sza az ügyvezető, s a derű kedvéért mosolyogva meseli el? Ezentúl Ceylonba is szállít autóbuszt az Ikarus Gyár Szerte a világon szaladnas ikarus autóbuszos. A Szov­jetunió, Csehszlovákia, Len­gyelország, Kína, Burma, Egyiptom, a Német Demokra­tikus Köztársaság és más or­szágok után ezentúl Ceylonba is exportál az Ikarus Gyár ikarus 32-es mintájú kocsikat. Ezeket a buszokat már a ceyloni éghajlati és útviszo­nyok figyelembe vételével szerkesztették. A gyár egész jövő évi ter­melése vevőre talált már, olyan sok a külföldi megren­delés. Ebben nagy része volt, hogy ebben az évben sok vá­sáron és bemutatón vettek részt. A lipcsei és zágrábi vá­sáron, a bulgáriai, a romániai a lengyelországi, a szovjet­unióbeli és a kínai bemutató­kon új autóbusztípusainkat állították ki. A négy úi au tóbuszfajta mindegyike, d: különösen a tejszállító kocsi nagy sikert aratott. hogy az elmúlt vasárnapon a falu négy öreg legénye ho­gyan kergetett meg a szövet­kezet előtt egy öreg kecskét. Az egész falu nevet azóta raj­tuk. Nemhogy inkább a lányok után szaladnának... DE EGY PILLANAT alatt komolyra fordul a szó: valaki az után kérdez,, hogy jelöl-e a nép gyűléseken új tanács­tagokat a régiek helyett. Jelöl bizony. Volt egy-két tanács­tagja a falunak, alak az elmúlt évek alatt nemigen végeztek jó munkát. Az egyik alig járt tanácsülésekre, fogadóóráit meg sem tartotta; a másik­nak családi körülményei nem rendezettek... és így tovább. Ezek helyett újakat jelölnek. Ilyen új jelölt ifjú Sást Fe­renc, Kreácsik István... Mind­kettő rendes, becsületes em­ber s a nép úgy látja, hogy méltók lesznek a bizalomra. S újra nyílik az ajtó: Kis Károly, aztán Varga József lép be. Egy a problémájuk: szeretnének bérletet kapni az állami tartalékterületből. A korábban kötött kishaszonbér­leti szerződések határideje le­járt az idén, felszabadultak a földek. Azelőtt bizony nem volt jó az elosztás. Volt olyan gazda, aki hat-nyolc hold sa­ját földje mellé még egy-két hold tartalékföldet is kapott. Viszont sokan voltak földnél­küliek, akik még egy barázdát sem kaptak. Ez igazságtalan volt, s az idén már nem for­dulhat elő ilyen. Varga József is, Kis Károly is kap bérletet. S mindketten megelégedve hagyták el az elnöki szobát. S jöttek az emberek tovább. Ki adóügyben, földügyben, ha­gyatéki leltárt felvenni, házas­ságkötést bejelenteni... ki tud­ná feljegyezni, felsorolni mind. S AZ EGY ÓRA, amit az elnök szobájában eltöltöttünk, nem volt valami különösen forgalmas. Egyszerű hétköznap egy órája volt. Ami egy óra alatt történt, nem volt más, mint az egyszerű hétköznapi dolgok folyása az élet medré­ben. (—r) >agy forgalom volt vasárnap a Szépasszony- völgyben Az egriek éppúgy, mint a más városokból érkezett ven­dégek kihasználták az októ­beri napsütéses jóidőt és so­kan keresték fel a Szépasz- szony-völgyet. Jókedvű embe­rektől volt hangos a Szépasz- szony-völgyi pincék környéke, de hangosak voltak a hegyol­dalak is. Itt javában folyt a szüret, mert a jóidőt a sző­lősgazdák is igyekeztek Ki­használni. Ezen a vasárnapon is szorgalmasan szállították a pincékbe az idei termést, hogy a kiürült hordókba minél előbb bekerüljön a jónak Ígérkező új bor. — NOVEMBER 7-RE kí­gyói a villany Egerszóláton A lakosság 46 000 forint érté­kű anyaggal és 86 ezer forint készpénzzel járul hozzá tár­sadalmi munka fejében. Ismét jelölték (Tudósitónktól.) Mindenki ismeri Kápolnán Schlag Ferenc bácsit, aki az elmúlt négy évben a község ügyeit képviselte a járási ta­nácsban. Köztiszteletnek ör­vend Schlag Ferenc, aki szinte megtestesítője a józan paraszti észnek. Korát meghazudtoló élénkséggel és szorgalommal látja el fontos feladatát. Négy évvel ezelőtt szavaztak rá először a községbeliek, akik fiatal kora óta ismerik, tudják róla, olyan ember volt a múlt­ban is, aki szívesen kiállt a község érdekében. Hét holdján példásan gazdálkodott, méltán vívta ki a tiszteletet. Egyszó­val tekintélye van a faluban. Ezért látták jónak, hogy 1954- ben ő legyen a járási tanács egyik tagja. Hosszú lajstromot lehetne vezetni arról, mi mindent in­tézett el négy esztendő alatt.' Kezdjük a dolog nagyján. Ut­cája, a Petőfi utca egyszerű földút volt, télen csak igen nagy üggyel-bajjal tudtak ki­hajtani belőle a kövesútra. Az utcabeliek érdeke volt, hogy megjavítsák, nem talált tehát süket fülekre, mikor azt java­solta, menjenek ki a Tárná­hoz, termeljenek ki egy csomó sódert, s közös munkával fu­varozzák a helyszínre. Most már rossz időben is járható az útnak mintegy 250 méteres szakasza. Sokan jártak hozzám — me­séli, hogy miért nincs a kápol­nai vasúti megállónál váró­terem. Megemlítette a tanács­ban, s a járási tanács addig járt a nyakára” a Közleke­désügyi Minisztériumnak, míg hozzáfogtak az építéshez. Jíem- sokára készen is lesz a váró­terem. A nagyobb ügyek, a közös­ségi problémák intézése azon­ban soha sem vonta el a fi­gyelmét az emberek kisebb bajainak ezernyi apró-cseprö ügyeinek intézésétől sem. — Én minden panaszosban a választóimat, az embereket lá­tom — mondja —, akin feltét­len segíteni kell, ha panasza nem jogtalan, vagy törvényel­lenes. Az egyik választóm Bo- nivárt Márton, nem kapta meg adminisztrációs hiba folytán az adókedvezményt. Nem di­csekvésképpen mondom, de el­intéztem a panaszát. Egy má­sik gazdát, Domoszlai Lajost, négy éven keresztül zaklatták 400 forint illetéktartozással. Utánanéztem, s kiderült, hogy a követelés jogtalan, — meg is szüntették azonnal. Sok mindent tett választói érdekében az idős tanácstag. Magának is ezer a gondja- baja a gazdaságban, de azért mindig talált időt arra, hogy rendszeresen megtartsa a ta­nácstagi beszámolókat, fogadó­órákat. A legutolsó beszámo­lót nem régen tartotta meg, — sokan eljöttek meghallgatni, s utána ismét sokan keresték fel panaszaikkal, észrevételeikkel. Elpanaszolták, hogy az egyik utcában nem lehet levezetni eső után a vizet, mások azt említették meg, hogy az úgy­nevezett malomároknál eső után annyira felgyülemlik a víz, hogy 50 holdat is elönt. A beszélgetések során megígérte, hogy elintézi, s közben meg­szervezték azt, hogy közös erő­vel is megpróbálnak segíteni ezeken a bajokon. Sorolhatnánk tovább a pél­dákat, mind azt bizonyítja, hogy igazán rátermett tanács­tagot választottak, — illetve jelöltek. Schlag bácsi nemcsak a hivatalos fogadóórák alatt tanácstag. Vasárnaponként még szórakozás közben is so­kan felkeresik az öreget, be­szélgetnek vele, tájékoztatást kérnek tőle. Népszerű ember a faluban, s ennek tudható be, hogy ismét őt jelölték járási tanácstagnak. A községben eddig már 15 választókörzetben fogadták el újra jelölését. — Ha ismét megválasztanak — ígérte, — továbbra is a nép érdeke lesz az első számomra. Sok tervünk van a községben —, ígérték, hogy négytanter­mes iskolát kapunk, tanítói la­kással. Tavasszal új kultúrház építéséhez fogunk hozzá, ehhez sok társadalmi segítség is kell, s én ebből is ki akarom venni a részemet. Harcolni kell azért is, hogy el ne vigyék a gyógy­szertárat a községből. Nincs hozzá sem gyógyszerészi lakás, sem megfelelő raktár, — de összefogással ezen a bajon is segítünk. Sok a feladat, rengeteg a tennivaló, de az idős tanácstag mindenből ki akarja venni a részét. Lehet — mondogatja néha —, hogy én már nem igen látom ezeknek hasznát, de ez nem keserít el. Tudom, hogy a jövő nemzedéknek épí­tünk egy szebb és boldogabb világot. 0 nagyobb gabona termésátlagokért A kapások betakarításával megyénk területén is kezdetét vette az őszi gabonafélék el­vetése. A Statisztikai Hivatal jelentéséből évről-évre azt olvashatjuk, hogy nemcsak kenyérgabonából, hanem ta­karmánygabonából is behoza­talra szorulunk. Helyes tehát a kormányzatnak az a céliti- tűzése, hogy a mezőgazdaság­nak a legfőbb termelvényei- ből nemcsak a belföldi szük­ségletet kell megtermelni, ha­nem annyit kell termelnünk és olyan minőségben, hogy abból kivitelre is jusson. E kérdésben a reánk háru­ló feladatot ebben az évben nem teljesítettük. Heves me­gye csati kenyérgabonából több mint 6000 kát. holddal kevesebbet termelt ebben az évben, mint az elmúlt eszten­dőben. Besenyőtelek Község­ben például több mint 400 katasztrális holddal vetettek kevesebb kenyérgabonát eb­ben az évben. Azonban nem­csak a vetésterületben követ­kezett be csökkenés, hanem a termésátlagokban is. Ez év­ben több mint egy mázsával termett kevesebb kenyérgabo­na katasztrális holdanként mint az elmúlt évben. E két rendkívül fontos kér­dés összetevője azt jelent', hogy ha eleget akarunk ten­ni — már pedig ez kötelessé­günk is — a kormány célki­tűzéseinek, akkor gyorsan kell növelnünk legalább 10 száza­lékkal a kenyérgabona vetés területét és a termésátlagot egyaránt. A hároméves terv végére megyénk területén ka­tasztrális holdanként legalább 9,5 mázsás kenyérgabona ter­mésátlagot kell elérni. Több oldalról felmerült már — főként az egyénileg dolgo­zó parasztok részéről —, hogy nem érdemes a kenyérgabona termesztésével foglalkozni, ha­nem inkább más. nagyobb jö­vedelmet hozó növényeket ter­mesztenek. Természetesen 6— 7 mázsás kenyérgabona ter­mésátlagok mellett nem jöve­delmező ennek a termesztése. De jövedelmezővé lehet és kell tenni. Ehhez azonban legalább 13—15 mázsás hol­danként! termésátlagokat kell elérni. Ezt ma már megyénk állami gazdaságainak mind­egyike és a tsz-eknek is je­lentős része többszáz holdon elérte. A viszneki Béke T.sz- ben, a füzesabonyi Petőfi verpeléti Dózsa tsz-ekben ma már még nagyobb termésát­lagok elérésére törekednek. Ahhoz, hogy a kenyérgabo­na termésátlagaink — de kü­lönösen a búza termésátlaga — egvik évről a másikra a célkitűzéseknek megfelelően növekedjen, első és legfonto­sabb feltétele az. hosv ió mi­nőségű vetőnhagof biztosítsa­nak a termelők. Ez év őszén a kormán vzat csaknem 300 vagon minőségi vetőmagot adott a megye termelőszövet­kezetei és egyénileg dől go«* parasztsága részére. E vetőmagvakat a kísérlet» intézetek állítják elő es adják évről évre szaporításra az ál­lami gazdaságoknak és terme­lőszövetkezeteknek. Innen ke­rül a községekbe, hogy az egyénileg dolgozó parasztok termesszék tovább. A helyi terményfelvásárló telepek ' 10 kilogramm rossz minőségű szokványbúzáért 100 kilo­gramm jóminőségű vetőma­got adnak ki. A minőségi ve­tőmag 15—20 százalékkal te­rem többet, ha kicserélik. Nem kell a termelőnek a tisztítást végeznie és a rossz csiraképesség miatt nem kell 1—15 Kilogrammal többet vetnie holdanként. Ha csak ezeket az előnyöket vesszük figyelembe, már akkor is bő­ven megéri, hogy a szokvány vetőmagvakat minőségi vető­magra cseréljék át a terme­lők. E vetőmagvakból minden terményforgalmi és földmű­vesszövetkezeti termény-átve­vő helyen elegendő mennyi­ségben áll a dolgozó parasz­tok rendelkezésére. A jobb termésátlagoknak másik alapvető feltétele az is. hogy a vetést idejében és gon­dosan elkészített talajba vé­gezzük. Megyénkben a na­pokban bekövetkezett kisebb esőzések is elegendők ahhoz, hogy kielégítő magágyat ké­szíthessenek a termelőszövet­kezetek és egyéni termelők. Több évtizedes tapasztalat az, hogy Heves megyében az ok­tóber közepéig elvetett i úza erősödik meg a hideg tél be­állta előtt és ezek adnak ki­elégítő termést is. Ne sajnáljuk az erőt és a fáradságot, gyorsan le kell ta­karítani az őszi vetésre elő­készítendő talajokról a még ott maradt kapásnövényeket és egy jó vetőszántás után a talajt megfelelően előkészít­ve, el kell végezni a vetést. Végre el kell érni, hogy He­ves megye területén se talál­junk olyan dolgozó parasztot, aki nemtörődömségből a ve­tést november elején végzi. Ha csak e néhány fontos agrotechnikai és termesztési alapfeltételt betartjuk, már sokat tettünk a termésátlagok növelése érdekében. STRUMPF LÁSZLÓ megyei főagronómus, Kulcsnélkül nyitható söröspalack kupak Olasz világszabadalom az új típusú söröspalack-kupak, amelyhez nem kell nyitókulcs Vékony, lágy alumíniumból készül, ezért az előre meg­nyomott szegély mentén kéz­zel felszakítható. Biztosan zár, higiénikus és töltéskor keve­sebb üveg törik, mint eddig, az általánosan használt, vas­lemezből készült zárókupakok alkalmazása esetében. Ez volt ám az ári huncutság — Kérem... ké­rem... elég volt a szövegből, most már térjünk a lé­nyegre... Nem igaz? — fordult a pulpituson báró Kocoghy Emánuel képviselőjelölt úr, akinek képviselő­sége azon múlt, — hogy most itt megválasszák. — Csorba Vendel bí­ró uram egyből talpraugrott: ... természetesen báró úr... Meg­ejtjük a szavazást ... Hé, idefigyelje­nek maguk embe­rek! A mi mél- tóságos báró urunk szívjóságát mindenki ismeri, erről több szó mi­nek... Szavazzunk! Nyíltan, bátran és őszintén, ahogy a magyar emberhez illik... — kacsin­tott le a báróra, na mit szól, mi­lyen okosan is be­szél, pedig ő nem is méltóságos. A báró egykedvűen nézett előre • si­serehadra, amely­től — elég kelle­metlen —, de most csak függ valame­lyest. A bíró pe­dig nagy hangon folytatta: — Na tehát em­berek, aki a mél­tóságos báró úrra szavaz, az állva marad. Aki elle­ne, az guggoljon le... Értik-e hé?... ‘.Nahát ha értik, akkor kezdjük... Rajta! Néhányan állva •maradtak, de a legtöbben legug­goltak. A bíró kín­ba van, mert akár­hogy számolja, ke­vés az, nagyon ke­vés, aki nem igye­kezett közel az anyaföldhöz. Kez­di elölről, közép­ről, kezdi hátul­ról, de az ered­mény mindenhogy siralmas. Na, hogy ő mit kap ezért, arra még gondolni se jó. Mindeneset­re a bíróságnak befellegzett. — Hát akkor, emberek... — Várjon még egy kicsit, maga marha — fortyant fel a báró. — Igenis méltó­ságos báró úr — hebegte a bíró és várt. Az emberek is. Dehát guggolni nehezebb, mint állni, sokáig gug­golni, az meg kü­lönösen nehéz do­log. így aztán a percek múlásával egymásután álltak fel a meggémbere- dett lábú válasz­tók: mind keve­sebb a guggoló, mind több az álló ember. S egyszer­esük megszólal a báró, de halkan: — Most számol­jon, maga idióta! S az idióta szá­molt, melynek nyomán a község választópolgárai egyhangúan és lelkesen megvá­lasztották képvi­selőjüknek báró Kocoghy Emánuel urat. Ez volt ám az úri huncutság! Hogy jó szakmunkások legyenek... Ha a gyárkémény nem árul­kodna, nem is hinné az ide­gen, hogy a gyöngyösi vasút­állomástól párszáz méterre, egy kis üzem létezik. A neve: Vas és Fémipari Vállalat. Alig van kétszáz dolgozója, azok­nak is nagy része, mintegy 70 százaléka, fiatal munkás. Fia­talok, akik majd az idősebb dolgozók helyébe állnak, fiata­lok, akik ifjú lendülettel, na­gyobbrészt még most tanulják a szakmájukat, vagy éppen egy-két éves segédek, hogy az­tán a későbbi évek folyamán kiváló szakmunkások legye­nek. Pethes József, a párttitkár, maga is „mester”, sok-sok fia­tal tanítója, nevelője. — Nézd, Ferikém, ezt így kell megcsinálni, így biztos jó lesz — magyarázza Urbán Fe­renc fiatal tanulónak. — Hogy megy a munka? — érdeklődünk. — Nagyszerűen. Kicsit még furcsa, hiszen még most ismer­kedünk a „mesterfogásokkal”, de azért Jóska bácsi, a mi mesterünk, mindent elmagya­ráz. De nemcsak magyarázza, meg is mutatja, hogyan kell azt helyesen csinálni — adja meg a választ Babik Béla, aki ugyancsak az öntőszakmával i ismerkedik. — Milyen a szórakozási le­hetőség? — Mint az előbb is mondot­tam, a kultúrterem hiányában elég korlátolt a fiatalok szóra­kozása. Van egy üzemi könyv­tárunk, elég gazdag könyv­anyaggal, asztalitenisz, de azért a fiatalok leginkább a sportot kedvelik, ezek közül is legjobban a futballt. Ez nyá­ron megfelelő is, mert helyisé­get nem kíván, de gondolom, télre jó lesz, ha felépül ez a kultúrterem. v — A szakmai oktatást ho­gyan kapják meg a tanulók? — Mint minden gyárban és üzemben, nálunk is •‘észben itt, részben pedig az iskolában, az elméleti oktatásokon. Sokszor jönnek hozzánk különböbő problémákkal, szakmai kérdé­sekkel, amire mi készségesen adjuk meg a választ. Ha én nem tudom megadni, akkor megadja a műszaki vezető vagy a főmérnök. A célunk és gondolom, valamennyi idő­sebb dolgozónak, „mesternek” az a feladata, hogy ezekből a fiatalokból jó szakmunkáso­kat neveljen. Ha mi kiörege­dünk, biztos kezekbe adjuk át a szerszámot, hogy majdan ők is jól neveljék a jövő szak­munkásait. (k. b.J — Hogy élnek itt, az üzem­ben a fiatalok? — Különösebb panaszunk nincs, jó lenne, ha az öntöde egy kicsit nagyobb volna, de ez nem olyan vészes dolog. 40 —50 tanuló van az üzemben vasöntő, rézműves, szerelő, esztergályos, lakatos s meg is vagyunk velük elégedve. — Mi, idősebb dolgozók is azon vagyunk, hogy belőlük jó szakmunkások váljanak. Sok fiatal az üzemben KISZ-tag, és azon belül is neveljük, ta­nítjuk ezeket a fiatalokat. A jövő héten kezdik meg egy új kultúrterem építését. Van is már rá 70 000 forintunk és a fiatalok is felajánlották társa­dalmi munkájukat. „Eljövünk mi szívesen, csak minél előbb legyen kész a kultúrház” — mondogatják és reméljük, nem is hagynak cserben — tájékoz­tat Pethes elvtárs. — Van-e problémájuk a fia­taloknak? — Nehézségek mindig van­nak. Nálunk is sok a vidéki és a bejárás nagyon körülmé­nyes. Különösen sokat jönnek hozzánk azok a fiatalok, akik megnősülnek és nem kapnak lakást, dehát ezen a mi üze­münk nem sokat segíthet persze, amit lehet, azt megcsi­náljuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents