Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-14 / 224. szám

4

NÉPÜJSAG

1358. október 14., keád

Szabad szél

a* egri Gárdonyi Géza Szín hás bemutatója

Dunajevszkij operettjét, a ».Szabad szelet” nem kell bemutatni az egri közönségnek. Első magyarországi bemutatója óta diadalmenetben vonult végig az ország színpadain: nagy sikerré tette fülbemászó melódiái, az operettirodalomban eléggé ritka tartalmában is mondanivalóval bíró librettója. Csak dicsérni lehet az egri Gárdonyi Géza Színházat, hogy az operettkedvelőknek eleget téve, ezt tűzte második bemutatójának műsorára. S rögtön az elején örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy a bemutató jelentős lépés volt előre a színház munkájában, életében: rendezésben, művészi játékban általában, díszleteiben és tömegjeleneteiben a legjobb egri operettbemutatók közé tartozik.

Pedig nem volt könnyű a viszonylag kis színpadon sok szereplőt felsorakoztató, gyakori színváltozást igénylő operett színrevitele. Volt is bizonyos fenntartás bennünk ebből a szempontból, de a fenntartásokat egyszerűen elmosta a három felvonás pergő játéka, a fülbemászó, jól hangszerelt Dunajevszkij-muzsika.

Az operett maga matrózok körében játszódik le, akik már hosszú idő óta nem tudtak tengerre szállni, nincs munka. S amikor yégre egy „narancs- szállítmámjyal” az oly annyira óhajtott tengerre szállnának, derül ki, hogy a hajó dehogyis narancsot, fegyvert szállít a gyarmati népek elnyomására. S a matrózok Markó, az egykori partizán szavára, akit maguk között rejtegettek és óvtak a titkos rendőrség ellen, nem vállalják a munkát a kedves Albatroszon. Markó és Stella önfeláldozó szerelme, Miki és Pepita mulatságos, de emberien mély és embert nemesítő érzései festik alá nagyszerű módon ezt az operettet, amely sok lehetőséget nyújt rendezőnek, színésznek, hogy alkosson, hogy többet adjon művészetéből, mint egy-egy szokványos operett ezt különben megkövetelné.

S a színház minden művésze erre törekedett!

' Elsősorban a rendezésről kell szólni, amelynek nemcsak az operett adta feladatokkal, de a kis színpad nehézségeivel is meg kellett birkózni. Vass Károly, a színház főrendezője, első egri bemutatkozásával is igazolta hírét és nevét, mértéktartóan, de ötlettel telve, pergő ritmussal vezette végig az előadást a végső fináléig. Már az első felvonás elején

magával ragadta a nézőket és a tempót végig, az utolsó felvonásig nemcsak tartani, de fokozni is tudta.

Stella — Somorjai Éva iskolázott, kellemes hangja, mély átélésű játéka jelentős színészi sikere volt az előadásnak. Üj- ból és ismét szívébe zárta az egri közönség. Tavaly óta színészi játékában is sokat fejlődött Szabad József — Markó, bár helyenkint még modoros és egy kissé merev. Hangja azonban feledtetni tudja színészi játékának gyöngeségeit, szépen szárnyaló és ha énekel, merevsége is feloldódik.

A két elválaszthatatlan barátot, Filippet és Fomat Gyuriéra Ottó és Pusztai Péter vitte színre. Két elválaszthatatlan figura — ennek rajzolta meg a szerző, s ezzé alakította a két színész. Ezernyi apró ötlettel fűszerezték játékukat, táncuk magával ragadó volt: két, kétségkívül tehetséges színészt ismer meg bennük az egri közönség.

Fontos Magda — Pepita és Varga Gyula, mint Miki, a másik szerelmespár történetét elevenítette meg sok-sok bájjal, kedvességgel. Valahányszor megjelentek a színen, már harsogott a nevetés a nézőtéren. Varga Gyula külön érdeme, hogy szerepkörén kicsit előbbre lépett, a harmadik felvonásban nem a táncoskomikus mozgott csak a színen, hanem a becsületére döbbent, mélyen érző ember is.

Forgács Kálmán Súgója művészi élmény volt. Helyenkint túlemelkedett az operett színvonalán, az utolsó felvonásbeli játéka drámai szintet ért el. A márkinő szerepében és egyéniségétől kissé távolálló szerepkörben Kovács Mária mutatkozott be, bár játéka helyenkint túlzott volt (ez a rendezés hibája is), mégis kellemes hangja, egyénisége megérdemelt sikert aratott. Stan

— Pálffy György egyszerre volt aljas és komikus, Chesterfield

— Herédy Gyula pedig magabiztonságában és örökké ria- dozó, félő nagytőkés, Antal László — Gall Cézár színész szerepében és a Szabad szél interpretálásával vívott ki magának megérdemelt sikert.

Kelemen Márta, Móricz Ildikó, Vitéz Tibor, Csapó János, Szüry György, Tóta Katalin és a többiek együttes munkája érdemben járult hozzá a Szabad szél valóban reprezentáns bemutatójához. ‘

Sebestyén András karnagy munkáját nemcsak a zenekar kiváló játéka dicséri, de a Szabad Szél dalának beállítása, valamint a kórus sikeres bemutatkozása is. Gyuricza Ottó koreográfiáját, amely jól kihasználta a színpad adta lehetőségeket, a közönség nyíltszíni tapsa is dicsérte, Ambró- zi István díszletei méltók voltak a bemutatóhoz. Rácz Ilona és Nádassy Géza jelmezei minden elismerést megérdemelnek.

Sok és fáradságos munka van a Szabad szélben. De a munka meghozta eredményét: kiérdemelt siker, sok-sok taps, felejthetetlen három óra a nézőtéren. (Gy—G.)

Uj zenés szórakozóhely nyílt Egerben

Szombaton délután nyílt meg Egerben a vendéglátóipari vállalat zenés cukrászdája. A helyiség tulajdonképpen nem is új, hanem ügyes ötlettel és jó átszervezéssel létesült ez a szórakozóhely.

A Dobó-téren levő Tejeszpresszó re'ggel fél hattól egy óráig ugyanúgy rendelkezésére áll a fogyasztóknak, mint eddig. Egy órakor bezár és négy órakor nyílik ki ismét, mint zenés cukrászda. A cukrászda éjfélig tart nyitva.

Már az első napra is jól felkészült a vállalat, a vendégek válogathatnak a többféle krémekben, fogyaszthattak gesztenyepürét, kakaót, kávét, s mindezt IV. osztályú áron. Csupán az italt számolják II. osztályú árakon.

A délutáni és esti órákban asztalnál szolgálják ki a vendégeket, a sarokban pedig kéttagú zenekar játszik, s akinek kedve tartja, — bár a hely kicsi, — de azért táncolhat is.

Ez a kétarcú üzem már az első két nap megnyerte av közönség tetszését.

(M. L.)

műsora i

Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél (Petőfi-bérlet)

Hevesen este 7 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül

1958. október 14, kedd:

1924-ben alakult meg a Tadzsik ASZSZK.

1813-ban volt a lipcsei csata.

& Névnap V

Ne feledjük, szerdán: TERÉZ

ill Hűli

— AZ EGRI Cipész Ktsz dolgozói tízéves évfordulójuk alkalmával grafikont és egyéb szemléltető eszközöket készítettek szövetkezetük életéről, megalakulásuktól napjainkig.

— Gyöngyöstarjánban teljes lendülettel megkezdődött a szüret. Igen szép termést adott az idén a szőlő. A Borforgalmi Vállalat pincészete alaposan felkészült a nagyobb termés átvételére. Az idén gépesítetek a pincészetben a munkát, így nem kell a gazdáknak fél napokat ácsorogni az átvételnél.

— A HARMADIK negyedév folyamán 75 vagon szarvaskői szenet adtak el az egri TÜ- ZÉP Vállalat telephelyén.

— EGERCSEHIBEN Török Antal és falazó csapata lett az első a szeptemberi munkaversenyben, 126 százalékkal. A második helyen Nagy h. Pál elővájó KISZ-csapata végzett 125 százalékkal.

— A MAKLÄRI tanács jövő évi beruházási tervében szerepel a tűzoltó szertár felépítése is. Eddig 40 000 forint állami támogatást kaptak a munka megkezdésére.

— 130 000 forintot fordítanak Ró zsaszen tmáylon b an a vízvezeték további 'fejlesztésére, és 100 00Ö forinttal korszerűsítik, megjavítják az-utakat.

Közlemény

A negyedik ifjúsági béketalálkozóra a KISZ Heves megyei Bizottsága és a Népújság szerkesztősége irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetett. A pályázat eredményét — a bíráló-bizottság döntése alapján — vasárnapi számunkban közöljük.

Napirenden:

a csendháborító .. •

akit, vagy akiket méltán tekinthetünk korunk mindenütt megtalálható és mindenütt „fertőző” kórokozójának. Napirenden a rádió szerelmese, aki még éjféltájban is teljes hangszóróval gyönyörködteti saját magát a szomszéd és az utca lakóinak legteljesebb kétségbeesésére; a duhaj-lélek, aki szerelmét, bánatát élfél után énekli el az ablakod alatt ordítva, mintha a fals dallam ütemét legalábbis négy városnak kellene még hallani; a traktorista, aki a hajnal legszebb álmát tiporja el, mikor a szűk utcán végigdübörög, hogy a békésen alvó ijedtében leesik az ágyról... S napirenden a többiek, az „őrültmotoros”, aki hangtompító nélkül száguldozik, a teherautó vezetője, aki ablakod alatt túráztatja a motort, a barátságos vitát nem ismerő két szomszédasszony és a többiek, akik lassan már kibírhatatlanná teszik a nyugalmat, pihenést, csendet szerető és kívánó emberek életét.

Ha gyermekkorunk kedvenc hőse. Winnetou betévedne — nem is a fővárosba — Egerbe, vagy Gyöngyösre, ki megszokta a puszták, az erdők, a természet csendjét, kétségkívül rövid időn belül odakerülne, ahol ugyan erdő és puszta nincs, de a csend az biztosítva van. Mi megszoktuk már, hogy a XX. század zajjal jár. De miért kell hovatovább már kibírhatatlan zajjal járnia? Mi megszoktuk, hogy autó és rádió teszi kényelmesebbé életünket, de miért kell ugyanakkor azon gondolkodnunk, hogy még egy kis „kényelem” és nem bírjuk tovább?

Annakidején volt csendrendelet. Úgy tudom, most is van. S azt is tudom — más is —. hogy ez az a rendelet, amelyet a legkevésbé tartanak be —, még éjszaka sem. Nappal, amikor pedig még a rendeletre se lehet hivatkozni, csendes, azaz, hogy zajos őrület lesz a város, amely amúgyis szűk és zsúfolt, lévén régi város s falai között pezsgő, új élettel.

Valamit tenni kéne! A lakosságnak is, az illetékes szerveknek is. Teremtsünk már végre csendes és nyugodt várost mi magunk: 'egymás számára!

Nyert a lottózó-brigád,

Már két és félhónapja működik az egri Finomszerelvény- gyárban egy hattagú lottózó-brigád. A 38. héten négy találatot értek el és 77 088 forintot nyertek. Most, mint ahogy ezen a képen is látható, a brigád tagjai: Varga István, Dudás József, Szabó Gáspár, Lázár József, Horváth György és Pethő János osztoznak a nyereményen.

Ml lesz velünk?

Megértem pár világrengető j eseményt röpke életemben, értesültem fontos és kevésbé fontos eseményekről, a sajtó és a rádió útján, de talán eny- nyire egy sem rendített meg.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Főutca

EGRI BRÓDY

A várbei asszony GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Országi! ton

GYÖNGYÖSI PUSKIN Tánc és szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG örvényben

HATVANT KOSSUTH Éjszaka lányai FÜZESABONY

Egy kerékpáros halála PETERVASARA

Vasárnap gyilkosai HEVES

Schubert

Zsíros kalapban, kopott «szandálban, hasán nagy kék «köténnyel öreg paraszt ül a

> motoron. Már nem segédmotor, mint a Dongó, de még «nem igazi motor, mint a Pannónia: moped. A motorka fiattal, tán egy hetes sincs, az öreg, [megvan tán hatvan is. Most ; vette, mert a szőlő messze ; van a várostól, s épp elég volt [évtizedeket gyalogolni fáradó [lábaival. Kell az ilyesféle al- [kalmatosság az embernek, £amit hajtani se kell, ami vi- <szi az embert hegynek föl,

< völgynek le, ha nem is olyan

< gyorsan, de nagyon biztosan, s Ül a motoron és Köszön get S mindenkinek. Nemcsak az il> lemért, hanem hogy akinek kö- >szön, az fogadja, s aki fogadja, >az. látja is, hogy ő most motoron

> jár, a saját kis piros, helyre /motorján. Hátán a puttony,

> beletéve szerszám, elemózsia >és berreg végig az utcán, ki >a szőlőhegyek felé. Ügy ül ?. / motoron, mint a szekéren szólj kás, valahogy még itt is, még / így is ostort lát az ember a /Kezében.

> Aztán megtörténik a baj. /Hegy mi a baj, azt még nem /tudja, csak azt, hogy baj van. /mert leáll a motor. Éppen a /város végén, az első part alkján. Még gurul egy kicsit a /lendülettől, de aztán úgy meg- ^áll, mintha megparancsolták /volna. Az öregember lekászá- /lódik a motorról és nekiáll /nézni:

/ — Na, mi ütött beléd — /mormogja feltolva kalapját és % aztán nekiguggol nézegetni a [/hengert. Attól azonban nem . < gyógyul meg a beteg, ha az . < orvos nézi.

. / —. Mi van István bácsi?

/Nem húz az öszvér? — rikGYURKÓ GÉZA: • •

Öregember motoron

kant rá egy hang. a szomszéd. Hogy annak is most kell erre járnia.

— Húz az, csak most pihen egy kicsit... Bejáratás

— teszi hozzá az öreg á kellő műszót -és várja, nagyon várja, hogy álljon mór odébb, mert egy kettőre kiflii, , hogy nem pihenés végett áll itt ez a motor.

— Bevállt a masina? — kérdi a szomszéd és cigarettára gyűjt, amitől az öregnek elmegy a kedve még az élettől is. Ez most itt fog állni, amíg ő el nem indul. Ahhoz pedig az kellene, hogy tusija mi a baja a motornak. De tudja a rossznyavalya.

—1 Bevállt, bizony be... Kényelmes kis motor ez ... Nem gyors, de mindenhova elvisz

— fejtegeti a motor előnyeit nagy büszkén, közben azért félszemii.el oda pislog, hátha felberreg magától is a nyavalyás

— Induljon már István bácsi... hadd lássam, hogy megy itt fel a partnak a masina — teszi meg javaslatát a szomszéd, hogy elfutja a szégyenkezés melege az öreget.

— Hát éppen indulhatok — sóhajt fel és nekiáll a motornak, hátha valami csoda történt közben. De nem történt. Rúghatja azt. akár napestig, az bizony meg nem indul. A szomszéd arcán kaján vigyor.

— Na, István bácsi, maga is jól bevásárolt... Ez biz bedöglött ,. i Kettőt se féljen,

majd jön erre szekér, aztán felrakja rá — adja kéretlenül a tanácsot a szomszéd, hogy István bácsi legszívesebben fejszével menné a motornak is, de a szomszédnak is

— Nem szokott ez így figurázni? .. A nyavalya tudja, mi' ütött belé — guggol lé megint a motorhoz és babrálni kezdi a hengert, a gyertyát, nyúlkál jobbra, balra, fogalma sincs, hogy mihez, de hátha... A motor azonban makacs és hallgat és mozdulatlan.

— Megtoljam, István bácsi? így szokták, tudom én azt — ajánlkozik a szomszéd.

S a következő pillanatban gurul már a motor, de nem magától. Á szomszéd tolja nagy lihegve hol előre, hol vissza, le a partról, fel a partnak... Még az öreg is izzad, meg káromkodik a nyeregben, mígnem a szomszéd levágja magát az árokpartra és nagy lihegve törli homlokát.

— Gyufát ennek a vacaknak István bácsi... hogy a fene enné meg, majd kijön a tüdőm — panaszolja és látszik is rajta, hogy oka van a panaszra.

István bácsi már átkozza azt a percet, amikor pénzt adott ezért a dögért, s külön- is aggódik, mit szól az asz- szcny ezért. Jaj, de nagy szája lesz, hogy ugye megmondtam ... hát nem megmondtam ... Dehát lehet magával szót érteni.. s Dehogy lehet.

Épül. szépül Boconód

Az utóbbi hetekben állandóan változik Boconád képe. A látogató hol a főutca újra festett drótkerítéseit nézi csodálkozva — hogy mind egyforma —, hol az épületek újra meszelt. tatarozott homlokzatai gyönyörködtetik a szemet.

A község szépítését a Petőfi Termelőszövetkezet kezdte meg, amikor kicserélte düle- dezó kerítését egy szép új vaskerítésre. s azt tetszetősen zöldre festette. Erre az utcasor gazdai is kézbe kapták az ecsetet és befestették kerítéseiket. hogy ők se maradjanak el a tsz mögött. Ezenkívül tatarozzák a mozit, s a szemben levő tűzoltó szertárat is ugyanolyanra festik, mint a filmszínházat. Rövidesen sor kerül a íőtuca járdísítására, és a napokban folyt tárgyalás a község villamosításának fejlesztésem

Csak megy azután az öreg feje után ... Motor, ilyen vénembernek, s még csak nem is ért hozzá ...

Leül ő is a szomszéd mellé nagy szomorúan.

— Hát ennek vége... Pedig, hogy dicsérte a kereskedő. Ilyen kell magának bácsikéin, egyszerű, nincs baj vele... A Jáva-mopedok nagyon beváltak... így, meg úgy és most tessék. Egy hete sincs, hogy megvan és már vége .. . Dehiszen eladom én, csak legyen olyan, aki megveszi — panaszkodik őszintén és nagy nekikeseredve a szomszédnak, aki egyetértőén bólogat és rögtön elmond vagy tíz esetet, amikor valakik, valahol ugyanígy jártak a motorral Legjobb gyalog — tette hozzá a megállapítást és ezzel már fel is állt.

— Na én megyek István bácsi... Látja nekem benzin se kell, de mindenhová eljutok.

Az öreg ebben a pilianat- ben egy hihetetlen cifrát káromkodott, s már ott állt a motor mellett, gyors kézzel csavarta le a benzmtartály sapkáját.

— Hogy az a menydörgős ménykű ... Szegény motor .. Hát nem tettem bele benzint reggel... Én vagyok a rossz, nem ez a kis jószág — rázta a fejét nagy szégyenkezve István bácsi, de boldogan Mert rá mondhat a szomszéd, amit akar, de a motor az jó és az asszony se szólhat egy szót sem.

Ember meg nem tolt ilyen boldogan hazafelé motorkerékpárt, mióta a tudomány jóvoltából motor és ember találkozott ezen a földön.

mint amiről a közelmúltban hallottam.

Néhányan . megliánvtuk-ve- tettük ezt a súlyos problémát, de, sajnos, megnyugtató választ nem találtunk arra a kérdésre: „Mi lesz hát velünk?”

Mert az még hagyján, hogy már a férfiak számára is tartanak divatbemutatót, de hogy egyenesen férfidivat-bemutató legyen belőle, erre gondolni sem mertem. Szép dolog az, ha valaki ruháját kornak és ízlésnek megfelelően válogat- ja, bár nem érdemli meg ugyan a „szép" jelzőt az, hl egyesek ugyanígy válogatják a nézeteiket. Az viszont egyeneseit elképzelhetetlen, hogy valaki a saját „fazonján” bármit is változtasson. A fenti divat- bemutató területén a magas karcsú termet uralkodik, ebből egyenesen következik — ha nem is mondták —, hogy a magamfajta alacsony termetű, nyeszlett alak kiment a divatból, vagyis menjen a fenébe. Még mi, nős emberek, félig— meddig nyugodtabbak lehetünk, hiszen ha nagyot is esett presztízsünk, de mégis csak van már életünk párja. De mi lesz ifjú sorstársainkkal, akik még csak párkeresés szakába jutottak el. Szinte hallom, amint Jucika szigorúan utasítja Pistát: „Addig ne is jöjjön, amíg a hiányzó 20 centit ki nem pótolta!” Mit egyen szegény Pista? Hiszen ha eddig nem használt a spenótkúra, huszadik életéve után már kevés reménye lehet ennek hasznával kapcsolatban.

Szóval nincs más hátra, mint tudomásul venni, hogy „kimentünk a divatból” Hogy aztán mi történik velünk? Várjunk és reménykedjünk? Hátha egyszer fordul a kocka! Akkor aztán mi leszünk a fejesek!

Addig pedig legalább kárpótlásként rendezhetnének a részünkre egy „ünnepélyes díszkivonulást d divatból”.

HALASSI LÁSZLÓ*