Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-05 / 217. szám

4

NÉPÚJSÁG

1958. október 5., vasárnap

Könyv és kultúra falun

Esik az eső

gönyt von a piroscserepe,s házak fölé. A határ kihalt, se szekér, se gyalogember nem kerülgeti a pocsolyákat.

Úgy tetszik, az egész falu esőverte álmosságba burko- lódzott. Pedig van itt mozgás, van itt élet, csak körül kell nézni.'

A kultúrházban, meg az iskolában röten ég a villanyfény, amely most szinte csalogatja az embereket.

Ki könyvtárba, ki színdarab-próbára, ki a kémiai szakköri foglalkozásra, ki a mezőgazdasági szaktanfolyamra siet.

Nagy iskola most Magyar- ország, az emberek most tanulnak benne élni!

A felszabadulás óta soha nem látott méreteket öltött nálunk a könyvforgalom, nem is szólva a könyvtárak és az olvasók • számának gyarapodásáról.

A könyvesboltokban minél több könyv talál gazdára, mind több házban válik megszokott bútordarabbá a könyvespolc.

így van ez a városon és a falun egyaránt, emberek ezrei művelődnek, gyarapítják ismereteiket a könyvekből.

Pedig ezelőtt másfél évtizeddel de sokan hajtogatták, hogy a falu nem olvas, a falusi ember nem ér rá az ilyesmire, a falusi ember a kocsmába megy el, ha szórakozni akar, 6 csupán azzal törődik, hogy tele legyen a gyomra. Ha mégis betű után vágyakozott, akkor meg ott volt a filléres kalendárium. Azt olvasta őse, minek kellene hát neki más? Mindezen ma már mosolygunk. Hiszen Heves megyébe nincs egyetlen falu, ahol ne állna könyvtár a lakosság rendelkezésére.

Legfeljebb azt lehet kifogásolni, hogy a könyvtárak könyvállománya a legtöbb helyen elavult, agyonolvasott könyvekből áll, a legújabb kiadásokból pedig alig-alig, sőt sok helyen egyáltalán ^ nem jut a falu dolgozói részére.

A falu könyvvel való ellátását nagyrészt a földművesszövetkezetek járási központjai intézik. Lassan kialakul a könyvbizományosok hálózata, akik egyúttal a könyv propagandistái is.

Máris sok községben találtaik megfelelő embert, akinek szívügye, hogy mindenkihez

Párája füg- eljusson a jó könyv. Különösen példamutató munka folyik a hatvani járásban, ahol egyes könyvtárosok ankétoka 1, irodalmi esteket rendeztek.

A falusi könyvterjesztés eredményessége a jövőben attól függ, hogy az állami é> a szövetkezeti terjesztés hogyan hangolja össze a munkáját, a pedagógusokon kívül a tanácsi dolgozók, agro- nómusok nőszövetségi tagok mennyiben vesznek részt a terjesztésben.

„A kultúra háza legyen a falusi nép művelésének központja” — ez a jelszó volt éveken keresztül az iránymutató.

S valóban, legtöbb községünkben a kultúrház nem a falu életétől, mindennapi tevékenységétől különálló, magába zárkózó intézmény. Zenekarával, tánccsoportjával, szüljátszóival, a könyvtárral és a szakkörökkel — a falu való életébe igyekszik behatolni, arra hatást gyakorolni.

Ha jön a cséplés, az aratás, vagy a szüret, a kultúrmun- kások nem késlekednek dallal, tánccal, muzsikával köszönteni a legjobbakat.

I A fiatal legényeket és lányokat a táncok és a színjátszás, az idősebbeket inkább a zenekar felé húzza á szívük. Eljön a vasárnap és a főtéren felállított színpadon, vagy a kultúrházban szórakoztatják a falu 'művelődni vágyó lakosságát. Itt játszik időnként az Állami Faluszínház művészegyüttese is.

Ha megvizsgáljuk, hogy milyen darabokat játszanak a falu színjátszói, arra a mén- állapításra jutunk, hogy n ; nagyon sok helyen nem a

mát kifejező műveket. Holott a falusi emberek érdeklődését elsősorban arra a világra kell fordítani, amelyben élnek, örülnek,. s olykor bosz- szankcdnak is.

Sok helyen azt állítják, hogy a közönségnek nem kell más,' csak amolyan könnyű lári-fári dolog. Heves megye egyes részein annak idején valósággal dühöngött a „Tépett rózsa“ — és hasonló bár- gyúságok kultusza. Amióta azonban a falu dolgozói megismerkedtek a Lilicmfival, a Fösvénnyel, vagy akár az Ármány és szerelem-mel, — máskép látják a helyzetet.

Mi azt sem állítjuk, hogy a Marica grófnőt zárjak ki a falu színjátszóinak műsorából, de az tény, hogy ezt a darabot a közelmúltban Heves megyében egyszerre öt helyen adták elő — túlzás!

A magyar irodalom, a világirodalom régi és új gazdagsága áll rendelkezésünkre olyan művek százaival, amelyek mái-' kiállták a próbát Népművelési szerveinktől

függ, hogy türelemmel, hozzáértéssel, meggyőző tanácsokkal meggyökereztessék e műveket a színjátszók műsorában. s megtisztítsák a falu kultúráját az olyan dudvák- tól, mint a hazug népszínművek.

A kultúrházak, az iskolák, a mozik mind olyan eszközök tehát falun, amelyek egy fokkal sem kisebbek a legmodernebb léglökéses repülőgéptől.

Olyan életnek az alkatrészei, mely egyedül méltó a minden elemen győzedelmeskedő ember nagyságához ...

SOMOD Y JÖZSEF

Kati és a vadmacska HATVANI VÖRÖS CSILLAG 5—6-án:

Micsoda éjszaka Matiné 5-én:

Kék kereszt HATVANI KOSSUTH 5—fj-án:

Gerolsteini kaland FÜZESABONY 5—6-án:

Micsoda éjszaka PÉTERVÁSÁRA 5-én:

Fekete szem éjszakája EGRI BÉKE 5—6-án:

Apák és fiúk

EGRI LAJOSVAROSI MOZI 5-én: Anatol úr kalapja

1958. október 5, vasárnap:

1864-ben halt meg Madách Imre drámairó.

1713-ban született D. Diderot ■francia író, filozófus és encliklopé- dista.

1910. Kikiáltották a Portugál Köztársaságot.

1945. Indonéz fegyveres erők napja.

1958. október 6, hétfő:

1849. Az aradi 13 vértanú kivégzése.

1873-ban született Rózsahegyi Kálmán színművész.

V Névnap 0?

Ne feledjük, hétfőn:

BRUNO

kedden:

AMÁLIA- MÉG EBBEN AZ évben elkészül a kisnánai Hunyadi Termelőszövetkezet 25 férőhelyes istállója.

— ÖRVENDETES esemény Egerben a »csákói lakók számára, hogy az eddig elhanyagolt utakat most :nár javítják és az esővíz levezető csatornák építését is meg- kcdlék.- NEGYVEN MÁZSÁNÁL több heremagot csépelt a do- moszlói Dózsa Termelöszövet kezet. A tagság jövőre még több magherét akar hagyni.

— AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGI Áramszolgáltató Vállalat KISZ-szervezete politikai továbbképző kört alakított. Ezenkívül a KISZ- tagok részt vesznek a választás előkészületi munkáiban is.- SZÁZÖTVEN MÁZSA aprómagra kötöttek szerződést a kápolnai parasztok. Az aprómag cséplés még tart.

műgora i

Egerben délután fél 4 órakor és este fél 8 órakor:

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

(Bérletszünet.)

Is

Terefere

(Foto: MÁRKUSZ)

Az ősz köszöntése

bői, a sírás félelemtől; csalt szálláscsinálója voltál a télnek a természet álmának és az em■> bér pusztulásának. Rozsdában na színeid, fakuló napsugarad* mézillatú levegőd nem líráig de tragédiát ihletett, nem nősz-* talgiát keltett, de vad remer gést a holnapok könyörtelenül elkövetkező sorától.

„Az ősz húrja zscmg, jajongt búsong a tájon és ont, mono* ton bút konokon és fájón."

r/ songjának a húrok, halU gátjuk. Búsonghat az ősz, nem haláltánc ballada a hangja többé. A színek pompázatos orgiája nem rémiszt, de lelkesít. Ámuljuk, mire képes a természet és kis nosztalgiád val búcsúztatjuk a napsugarat, amely nekünk érlelte a búzát, amely nekünk nevelt jószágot a réteken, nekünk hizlalt szőlőszemeket a tőkék végtelen során. Nem a közelgő tragédia poézisa fogja meg lelkünket a hulló levelek koppaná- sait hallva, hanem a telt kamrák magabiztos nyugalmával szemléljük, mint lett úrrá, végre, valóban úrrá a természeten a felszabadult ember.

Nem tagadjuk, kicsit fáj <t szívünk a nyárért, a tobzódó napsugárért, a suhogó erdőkért, a csobogó patakokért, partjaikon az illatos virágokért. De tudjuk, hogy őszre tél jön és a télre tavasz: újból és megint és most már mindig a mi tavaszunk. Az ősz nem esiiggeszt, de lelkesít, hisz számbavesszük a nyár kincseit, a magunk kincseit, amelyek erőt, biztonságot és egészséget adnak, hogy megvívjuk örök harcunkat a zord természettel is.

Búsongjon csak az őszi szél, sírjon csak a száradó gallyak között, zengje csak az elmúlás kísérteties szimfóniáját a drótokon nekünk már nem az elmúlásról, .a félelemről, a kilá- tástalanságról beszél: csak emlékeztet. S emlékezni jó és kell is. A nyárra is, a múltra is, a Disznófejű Nagyúr országára is.

Tfmlékezni kell, mert: „Ősz van, levél hull csendesen. Vetni kell. Szőlőt szüretelni. Ne engedd, elvtárs, percre sem, a tavasz hitét elfeledni”

GYURKÓ GtZA

A z ősz húrja zsong, ja- jong, búsong a tájon és ont monoton bút konokon és fájón.”

Verlaine írta, Tóth Árpád fordította az őszi dal elégikus, zenéjében is oly tökéletesen kifejező sorait, az őszét, mely „nesztelenül” tört rá Ady Párizsára, az őszét, amely új színbe mártva, csodálatos ecsetjét tompává kente a kontúrokat a távlat palettáján a földesúri földeken. Az őszt köszöntötte a költő, s az őszben az elmúlást. A bánatot köszöntötte az őszben és a közelgő hónapok kietlenségét, a temetői gyertyát gyújtó novembert, a karácsony üres asztalát hozó decembert, a fagyott testek januárját... — és milyen mesz- sze még a tavasz.

A z ősz húrja zsong, ja- ■ jong, búsong a tájon:

’•nyálkás hideget terít a rongyok alatt amúgyis didergő ; emberi testre és a szürke ég- ; bői • nem hull semmi áldás \.más, mint az utat olvasztó,

! tüdőt sorvasztó őszi eső. Szo- \morú menet vonul a temetőiben, minden nap, napjában í többször is: szedi az ősz az ál- Idozatát, monoton bút ont ko- Inokon és fájón. Es a halottnak >o jobb, mert az élő még él és i éhezik, sirat, a jövőtől fél, s

> fagyott tekintettel néz a tél >elé. Ha egy-egy pillanatra ki- í villan is a nap a felhők ron- \gyai közül, a földi kétségbe- i eséstől riadtan búvik vissza légi köntösébe: nem ő tehet iróla. Nyáron búzát érlelt és <gyümölcsöt, a dús legelőkön í marhát hizlalt, keményhúsúvá S nevelte a szőlő gerezdjeit, mezlegével ruhát, simogatást és

> reményt adott hónapokon át. S

< most itt az ősz, a számvetés: >a búza nem azé, ki aratta és

< nincs kenyér. A gyümölcs nem >azé, ki szedte és nincs vitamin. SA marhák, melyek gömbölyűre

< híztak, nem azoké, kik legel- s tették, gondozták és nincs hús zés bor és ruha és pénz és

> egészség és semmi sincs. Csak

< hárommillió koldus, tüdőbaj, ? nyomor, sorvadás és ősz a

< „Disznófejű Nagyúr” birodal> mában.

> Ó, te ősz, te rettenetes éviszak. Nem a föld kincseiből

> csináltál egykor számvetést, i hanem a fejfákból, a könnyekazonban hiaba borsozott a ma-; gyár dolgozók háta, a csendőr-; szuronyok, a nép kérlelhetet-; len urai a Horthy-gondolat je-; gyében irányították az ország; sorsát. ;

Aztán jön a programbeszé-; dek leírása, melyek olyan ige-! retekkel vannak teletűzdelve,! amilyenektől épp eléggé eltelt: a magyar dolgozó osztály gyomra. A többi között a következőket írja: „Alapos számbeli adatokkal mutatta ki, — mennyit segített a kormány a dolgozó kisembereknek”. — de arról hallgat a lap is, Petró is, hogy míg bent a városban hatszobás lakásban dőzsöltek hasonszőrű társaikkal együtt, a város végén sötét odúban, nedves lakásokban lakik a kormánytól annyira segített egri paraszt.

A választások lezajlottak „nem csalódtunk” — hangzik a vezércikk —, a magyar választók imponáló egységben foglaltak állást Teleki Pál és kormánya mellett. Gömbös Gyula eszméi diadalt arattak”. *

Egyet azonban elfelejtett a lap, elfelejtett Gömbös, Horthy, Petró és a többi társa, hogy a dolgozó népet nem lehet a hatalomból kizárni. A magyar nép, a kommunisták vezetésével, a Szovjetunió segítségével lerázta urait, sajál maga vette kezébe sorsa irányítását, s a Petrák és vitéz Tabi Lászlók helyett, egyszerű kovácsimrék, vagy nagy- ' antalok, munkások és parasz■ tok kerülnek a választások i során az Országgyűlésbe, c i tanácsokba, sokan olyanok, ■ akik 1939-ben nem választ- l hattak.

A „sikeres” választások lezajlása után közvetlen mulatságra ültek össze a közéleti nagyságok, folyt a bor, szólt a hegedű, s mulatott a „magyar”. Ezek a mulatozások adták meg tulajdonképpen az egész választásnak a lényegét, s az emberben ott él a gyanú, hogy egyesek csak azért törték magukat a bársonyszék felé, hogy utána ünnepeltetve személyét, országra szóló vigadalmat csapjon.

*

Még érdekesebb, ha megnézzük, hogy az 1939-es országos választások milyen szelet csaptak itt, Egerben. A lap 1939. május. 9-i száma ujjongva közli, hogy a Magyar Élet Pártja vasárnap este nagy lelkesedéssel dr. Petró Kálmánt jelölte az egri kerület országgyűlési képviselőjéül — mint lentebb megjegyzi: — „Nagy nyeresége az egri kerületnek Petró Kálmán, aki nyolc esztendős állandó munkájával kemény vizsgát tett a nép előtt arról, hogy mit akar az Országházban elérni...”

Nem volt kétséges senki előtt, még a lap előtt sem, hogy Petró mit akart tenni. Ettől függetlenül az „Eger” két teljes oldalon dicséri azt a valakit, akit nem is ismert, vagy ha ismert, szeretett volna nem ismerni, a szalaparti, vagy a cifraparti paraszt.

A következő szám vezércikkben foglalkozik a „választási küzdelemmel” és gróf Teleki Pál szegedi beszédével. A cikk írója megjegyzi: „ez a i megnyilatkozás méltó volt a szegedi gondolathoz.” A szegedi gondolat gondolatától

nyegében ez a törvény igen sokat érintett.

*

Eger város 1Ű38. december 31-én, a már ismertetett törvényjavaslat alapján tartotta meg a város képviselőtestülete új tagjainak választását. Természetesen a törvénytől függetlenül ez a választás nem a dolgozó nép választása, hanem az Orsolyáktól a Deák Ferenc utcáig' elterülő terület adta le voksát: saját magára. Nem is érdekelte a hóstyai parasztot az a cécó, amit nagyképűen választásnak tituláltak, de nem is tudott róla.

Eger város „virilis” képviselő testületének régi tagjai — az adófizetés alapján, mert hisz akkar a vagyon volt a fő s nem az ész — itt közöljük: Dr. Fischer Lajos, dr.

Heller József, Kánitz Dezső, s rajtuk kívül még 34 rendes és 18 póttag — valamennyien nagy potentát — járult hozzá a nép boldogságához.

Ezek mellé választotta meg Eger város polgársága 1938. december 11-én az új tagokat. Olyanokat találunk ezek között, mint például vitéz Győrffy Bernáth, vitéz Kovács János, vitéz Bartha István, meg a többiek. Erről a választásról így ír az „Eger” 1938. december 31-i száma: „Vasárnap Eger polgársága . megválasztotta a város kép- r viselő-testületénék új tagjait, ’ akik az egyes kerületek érdekeit, a köz érdekével egybehangzóan képviselni fogja ’ hat éven keresztül.” A köz

■ alatt természetesen a fentebb , megjelölt határrészt kell érte■ ni.

Az egész ország készül a közelgő választásokra, úgy gondoljuk, nem érdektelen, ha visszapillantást vetünk a régi „Eger” című újság hasábjain keresztül egy régi választára. Nézzük meg talán az 1938-as községi választásokat, de mindenekelőtt azt a választási törvényt, mely éppen abban az időben látott napvilágot.

Az említett lap 1938. január elsejei száma a következőket írja a szégyenteljes Darányi Kálmán-féle törvényjavaslatról: „A magyar politikai élet sorsdöntő fordulóponthoz érkezett... A józanul és lelki- ismeretesen ítélkező magyar közvélemény bizonyára megnyugvással fogadja ezt a nagy gonddal és körültekintéssel elkészített törvényjavaslatot, mely egyrészt a régen óhajtott titkos szavazást honosítja meg, másrészt azonban az elkerülhetetlen megszorításokkal megvédelmezi a nemzetet a szélsőségek és nemzetellenes törekvések veszedelmétől.”

Ennek a nagy gonddal megalkotott törvénynek egyik pontja -a következőképpen hangzik: „Olyan nők, akik nem végeztek hat elemit, csak akkor kaphatnak választójogot, ha legalább írni, olvasni tudnak és legalább négy élő gyermekük van”. Az elmúlt rendszer urai nem folytattak iskolapolitikát, illetőleg éppen ez volt a politika, hogy nem folytattak. Nem volt érdekük, hogy a falusi dolgozó paraszt elsajátítsa a műveltség megszerzésének fegyverét, az írást, olvasást, s így léRéffi választások i

1938\ Kétszer választott Eger — de kit? 1939

EGRI VÖRÖS CSILLAG 5—6-án:

Sóbálvány

Matiné 5-én: Karneváli éjszaka EGRI BRÖDY ,6—6-án:

Átkelés Párizson GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 5—6-án: V

Fekete szem éjszakája Matiné 5-én:

Déryné

GYÖNGYÖSI PUSKIN 5—6-án:

Váratlan vendég Matiné 5-én: