Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-05 / 217. szám

N E P C J S A G 1958. október 3.. vasirnM Októberi éjszakák Igaz történet azoknak, akik hamar felejtenek Sötét októberi este volt. A Be rva-völgyben pislogva égett a villany és a felnémeti úton fényes reflektorokkal robogtak az autók marcona fegyveresek­kel megrakva, akik részeg lár­májukkal felverték a lakosok nyugalmát. 1956. október 27-ét írtak a naptárak. Már tíz óra felé járhatott az idő. amikor Barócsi Káz- mér, a bervavölgyi víztelep kommunista vezetője haza­indult. Ezernyi gondolat fog­lalkoztatta az úton. A buda­pesti eseményeken törte a fe- ' jét. — Igaz ez? Valóság? Hogy juthattunk ide? — gyötörték a feltörő érzések. Vastag köd ülte a felnémeti házakat, amelyben kísértetie­sen hunyorogtak a gyéren ki­világított ablakok. Az erdő felől kóborkutya üvöltését le­hetett hallani. Barócsi Kázmérnak, a 61 éves embernek hiába kínálta a meleg vacsorát a felesége, nem evett egy kanálnyit sem. Dünnyögve, forgolódva feküdt ez ágyban. Sikoltozásra, kiabálásra éb­redt első ólmából. Eleinte nem is tudta mire vélni a mellének szegezett puskacsöveket. s mintha álmából léptek volna elő a szőrös, puskás-emberek, úgy fogadta őket. — Hol a géppisztolyod, te büdös moszkovita! — förmedt rá az egyik, felhajtott sofőr­bundájának gallérja mögül. Az asszony ismerte fel elő­ször a jövevényeket. A veze­tőjük távoli rokonságban volt velük, és most a TEFU-nál mint sofőr dolgozott. Hiába minden átkozódós. perceken belül feldúlták a házat, felfor­gatva a bútorokat, szétdobálva az apróbb holmikat. A dühtől remegő ember a szabadulásra gondolt. Közelebb ment az ablakhoz és a kiszű­rődő íénvben fegyveresek kör­vonalai látszottak. — Körülvették a házat — villant ár agyán a valóság ri­deg .érzete. Uiabb lehetőségen törte a fejét, de az éjjeli láto­gatók amilyen váratlanul jöt­tek. olyan gyorsan el is pucol­tak. eredménytelenül. Még pár percig égve hagyták a villanyt, lefektették a gyerekeket, s nemsokára sötétség borult a kis szobára A ház lakói, akik az előbb még oly közelálltak a halálhoz, csendben pihentek az éjszaka. Nem háborgatta őket senki, csak messziről, a hegyekből hallatszott az elté­vedt kutya üvöltése. A napvirradat új remények­kel jött meg. — Talán hoz. valami jót a mai nap. — Ment munkába Barócsi Kázmér. A tegnap esti „vendégek” cselekedetét se­hogy sem tudta megérteni. Ö, a Tanácsköztársaság katonája, a Horthy-íasizmus alatt az il­legalitásban bujdosó kommu­nista mindig a nép jobb életé­ért harcolt. Nem vétett ő a sze­gény nép ellen soha, hiszen ő is földhözragadt szegény csa­lád gyermeke volt. Hogy volt olyan cselekedete, amely a ..húszfilléres” nyilasoknak, meg a zsírosabb gazdáknak nem tetszett, — az lehet. Min­den cselekedetét a párt iránti szeretete. népének becsülése vezette. — És most elkenem fordul­nak. Feje tetejére állt itt min­den — ismeri el fájón a való­ságot. A bcrpngós október végi na­pok lassú cammogással teltek. Legalább is ÚT' tűnt a percek múlása, a zúgó szivattyú moto­roknál szorgoskodó Kazi bá­csinak, mert a gyár munkásai és a falusiak csak így hívták az öreg Barócsi Kázmért. Október 29-e is úgy kezdő­dött. mint. a többi nap. Az asz- szon.y kis harapnivalót csoma­golt früstökre, elbúcsúzott az urától, mint minden reggel szokott. A délelőtt gyorsan elszaladt. Éppen az ebédlőasztalnál ült. amikor berohant Nagv Pista. — Kazi bácsi, azonnal jöj­jön. — nem is mondta, inkább kiáltotta. Az ajtóból kilépő gyanútlan embert két fegyveres fogta közre. — Húsz percen belül meg- döglesz — te kutya! — lódít rajta az egyik szőrösképű, nap- szemüveges „hős.” — Gyerünk a tanácsterem­be! A gyár tanácstermében ép­pen ülésezett a helyi „szabad­ságharc vezérkara.” A belépő­ket gúnyos mosollyal fogadták. — Polgártársak, milyen em­ber ez a moszkovita? — hang­zott a kérdés, amelyre a tagok néma fejbólintása volt a vá­lasz. — Kuss. előttem. A csigalépcső fordulójánál érte az első ütés. Botladozó léptekkel haladt, amerre lök- dösték a kijárathoz, ahol be­tuszkolták egy ott álló munkás­autóba. Bent már fegyveresek várták. Fejét a lába közé hajt­va kellett ülnie. — Ha felnéz, lőjétek agyon, — adta ki a parancsot a két ózdi huligán. A robogó autóban csak a for­dulókból következtetett arra. hogy merre járnak. Az ötös lakótelepen álltak meg, s kis idő múlva indultak tovább. — Vajon hová visznek, hol akarnak kivégezni? — kísérték eevmást vadul a gondolatok. Az ózdi elágazásnál, a ’ felné­meti tanácsháza irányába for­dult a kocsi. Utlegekkel segítették le az autóból. Az irodában jegyzőkönyv- készítés címén lefoglaltak egy írógépet, de ez csak ürügy volt a további kínzásokra, kegyet­lenkedésekre. Az egyre erősö­dő ütésekre, rúgásokra hal­vány vércsíkok törtek elő tes­téből. A szájában érezte a csurgó sós vér ízét, is a halál előtti akaratos makacsság tar­totta csak öntudaton. — Hazugság! Azt írjátok csavargók, amit én mondok! — hördült fel az írógépen születő koholmányra. Újabb rúgások következtek. A felnémeti nemzetőrök csak nézték a kegyetlenkedést, a két ózdi végezte a vallatást. A véres embert átvitték egy másik terembe. Az ütéseket szinte már nem is érezte. Ere­je elhagyta, s csupán csak az fájt neki, hogy nem tudja meg­bosszulni, amit csinálnak vele. — Hol a. fegyvered? Te kí­noztad 19-ben a püspököt? — zúdultak az ütések és a kér­dések. Émelyítő pálinkaszag tört elő a vallató Szabó Pál szájá­ból. Kezében parabelló — né­met pisztolyt tartott. A kér­déseket néma csendben fogad­ta Barócsi Kázmér. de ereje sem !®tt volna már válaszolni a hazugságokra. Idegesen járt körbe a valla­tó Szabó Pál ózdi szökött-fe- gyenc. Megállt a háta mögött. Éles kattanás után a pisztolv hideg csövét, érezte a tarkóján. Barócsi Kázmér. nyugodt lel­kiismerettel várta a halált. De úgy látszott, még korai­nak tartotta a kivégzést, mert visszatuszkolta az irodába, ahol a harmadik ózdi „szabad­ságharcosra” bízta. Ők ketten elmotoroztak Egerbe — infor­máció végett. öreg estére értek vissza. Szabó Pál. az előbbi kínzója a nyakába borult a vérző öreg­nek, csókolgatta, ölelgette. — Te Kazi bátyám, te igazi kommunista vagy, — dícsér- gette. hízelkedett neki. — Ba­rócsi Kázmér nem tudta mire vélni a pálíordulást. Élénken figyelni kezdett az ajtó felé, ahonnan különféle zajok, be- szédfc.szlányok hallatszottak. Az öreg megismerte Maróti József tanító hangját. — Ha baja esik Barócsinak, a házból élve nem szabadul senki... Többen is lehettek, a falu lakosai, mert a kijelentés­re hangos helyeslés tört ki a sötét udvaron. — Ahá, itt az oka a‘kedves­kedésnek, — kezdte reridbe- szedni kuszáit gondolatait és jól eső érzéssel fogadta a la­kosság segítőkészségét. — Gyere Kazi bátyám, ha­zakísérlek, ajánlotta fel szol­gálatát a véres pribék. De a háta mögött álló kucsmás cimborája fejével nemet in­tett. Ezzel a két csavargó kö­zött létrejött tervet árulta el, mely szerint kint, a sötét ut­cán akarta bevégezni ezt az ügyet, egy rövid sorozattal. Ezt már a falubeli nemzet- •őrök sem nézték tétlenül. — Majd hazavisszük mi. fogták közre az öreget. A három ózdi „októberi hős” látva a közösség hangulatát, autóra ült és elrobogott Tár- kánv irányába. Barócsi Káz­mér pedig a szomszéd, rokon támogatásával indult haza. Végétért a szörnyű kínzatás, vérző és fájó tagokkal pihenni tért. Nem zavarta álmát a láncától szabadult veszett­kutya ugatása sem. Közeledett a második virra­dat... KOVÁCS JÁNOS fi Pravda a szovjei nukleáris fegyverkísérletek folytatásáról MOSZKVA (TASZSZ). A Pravda írja szerkesztőségi cikkében: — Az emberek milliói, min­den országban támogatták a Szovjetunió határozatát és felszólították a nyugati hatal­makat, haladéktalanul köves­sék országunk példáját. Wa­shington és London kormány­körei azonban figyelmen kí­vül hagyták a szovjet kormány felhívását és a népek akara­tát. A Szovjetunió nemes kez­deményezésére az amerikai vezietök azzal válaszoltak, hogy példátlan arányú nukleáris fegyverkísérlet-sorozatot kezd­tek a Csendes-óceánon. Most a Nevada-sivatagban végez­nek újabb kísérlet-sorozatot, amely tíz nukleáris robban­tásból áll. Augusztus 22-e óta az angolok is nukleáris fegy­verkísérleteket folytatnak a Csendes-óceánon. — Az Egyesült Államok és Anglia kijelentette, hogy a kísérletek befejezésével haj­landó leállítani nukleáris fegy­verkísérleteit egy évre, vagy­is pontosan annyi időre, amennyi az újabb kísérlet­sorozat előkészítéséhez szük­séges. A Pravda a továbbiakban megállapítja, a nyugati hatal­mak csak azért beszélnek a kísérleti robbantások befeje­zéséről, hogy félrevezessék a közvéleményt. Eszük ágában sincs, hogy elősegítsék a prob­léma megoldását. — Teljesen világos az ame­rikai és angol stratégiai veze­tők álnok számítása: azt a kö­rülményt, hogy a Szovjetúnió megszüntette a nukleáris fegy­verkísérleteket, arra akarják kihasználni, hogy újabb atom- és hidrogénfegyver fajtákat állítsanak elő, és minél na­gyobb katonai fölényt szerez­zenek. A szovjet kormánynak az az elhatározása, hogy tovább folytatja a nukleáris fegyver- kísérleteket — írja ezután a Pravda — teljesen összhang­I\yugalncmct politikusok a német újraegyesítés kérdéséről BERLIN (MTI) Mint már jelentettük, pénteken Nyugat- Berlinben Adenauer kancellár sajtóértekezletet tartott, ame­lyen a többi között szóba ke­rült a német újraegyesítés kérdése. Adenauer hangoztat­ta, véleménye szerint „az új­raegyesítés problémája a nemzetközi politikai feszült­ség kérdésével függ össze, te­hát nem valósítható meg mindaddig, amíg valamelyes enyhülés nem mutatkozik a nemzetközi viszonyokban.” Adenauer kancellár ismét azt állította, hogy a nyugatnémet kormány elsőrendű politikai célja az általános és ellenőr­zött leszerelés. Adenauer elvetette azt a szovjet és NDK javaslatot, hogy alakítsanak négyhatalmi bizottságot a német békeszer­ződés előkészítésére, hogy Nyugat-Németország olyan négyhatalmi bizottság megala­kítását kívánja, amely a né­met újraegyesítéssel kapcso­latban előkészítő tanácskozá­sokat folytat. Hozzáfűzte, hogy ezeket a kérdéseket Szmirnovval, a Szovjetunió bonni nagykövetével folyta­tandó tanácskozásain szeretné megvitatni. 118 dán hazafi gyilkosa BERLIN (MTI) A karlsruhei bíróság előtt az elmúlt hetek­ben folyt három NDK-beli szakszervezeti funkcionárius és egy nyugatnémet szakszer­vezeti tag pere. A vádlottakat hazaárulással, földalatti mun­kával és hasonlókkal vádolták, mert a keleti és nyugati né­metek közötti kapcsolatok helyreállílásáért és a nyugat­német újraegyesítésért száll­tak síkra. A bíró. aki végül nyolc hónaptól két évig terjedő büntetést rótt ki a vádlottakra, Ernst Kanter törvényszéki el­nök. Neve nem ismeretlen a német közvélemény előtt. Kanter ugyanis 1944-45-ben a Dániát megszálló náci csapa­tok főbírája, s mint ilyen, élet és halál ura volt Dániában. A dán ellenállási harcosok most fehér könyvet adtak ki. amely­ben felsorolák mindazoknak a dán hazafiaknak nevét, akiket Kanter ítélt halálra. A fehér könyv 118 nevet tartalmaz. HÍREINK KAIRÓ (AP). Nasszer elnök Guinea füg­getlenségének kikiáltása alkal­mából táviratban üdvözölte Tourét, a Guineái Köztársaság miniszterelnökét. MOSZKVA (TASZSZ). A Pravda az első mestersé­ges hold felbocsátásának év­fordulójáról vezércikkben em­lékezik meg. Úgy a Pravda, mint az Izvesztyija „Megvaló­sult az emberiség vakmerő ól­ma” és „A nagy győzelem év­fordulója” címmel külön ol­dalon számol be az évforduló alkalmából Moszkvában tar­tott tudós-gyűlésről. KAIRÓ (AP). A szabad algériai kormány hivatalosan elismerte az újon­nan kikiáltott Guineái Köz­társaságot. ban áll a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának 1958. március 31-i határozatával, amely rá­mutat arra, hogy ha a nukleá­ris fegyverrel rendelkező töb­bi hatalom folytatja a kísérle­teket, a szovjet kormány jo­gosultnak tekinti magát, hogy újra megkezdje az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. Teljes mértékben az Egye­sült Államok és Anglia kor­mányát terheli a felelősség azért a helyzetért, hogy a Szovjetuniónak nem maradt más választása, mint a kí­sérletek folytatása. Pravda szerkesztőségi cikke végül utal arra a szovjet ja­vaslatra, hogy Genfben a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia kül­ügyminisztereinek értekezlete vitassa meg a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetésé­nek kérdését. A kérdés meg­oldását az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé ter­jesztett szovjet javaslat meg­vitatása is elősegítené. (MTI) Ünnepi ülés a világűr meghóditásának első évfordulója alkalmából MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet főváros társadalmának képviselői és a szovjet tudó­sok a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában ünnepi ülést tartottak abból az alkalomból, hogy egy évvel ezelőtt, 1957. október 4-én fellőtték a világ­űrbe az első szovjet mestersé­ges holdat. Az ülésen felszólalt Alek- szandr Nyeszmejanov, a Szov­jet Tudományos Akadémia el­nöke. (MTI) Tájfun Japán felett TOKIÓ (AP) A Japán fölött elvonuló Ida nevű tájfun 615 ember halálát okozta, 494 em­bert megsebesített. 470 sze­mély eltűnt. Atomfegyvert próbálnak Svédországra erőszakolni STOCKHOLM (TASZSZ) Svédország reakciós bur- zsoá és katonai körei élénk tevékenységet fejtenek ki azon igyekezetükben, hogy atomfegyvert erőszakoljanak rá az országra. Swedlund tábornok, a svéd fegyveres erők főparancsnoka pénteken levelet intézett a svéd kormányhoz, melyben követelte az atomfegyverrel kapcsolatos kutatásokra ki­utalt összegek felemelését, mégpedig annak érdekében, hogy minél harharább lehető­vé tegyék a svéd atomfegy­vergyártást. (MTI) Nemzetközi szemle Guinea és Franciaország gyarnmti politikája Franciaország történelmé­nek utolsó tizenkét esztendeje ama kísérletek csődjének tör­ténete, hogy Franciaország és a gyarmati népek kapcsola­tait erőszakkal tartsák fenn. Erőpróbák sorozata ez a viet­nami háborútól az algériai háborúig. A francia burzsoá­zia, amely a világ második legnagyobb gyarmati oirodal- mának ura volt, nem tudott és mindinkább nem tud me­nekülni ama mélyreható moz­galom elől, amely Ázs:a és Afrika népeit a szabadsághoz, a független nemzeti élethez vezeti. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára egyik legutóbbi cikkében em­lékeztetett arra, hogy a Fran­cia Kommunista Párt a hábo­rú után kifejtette azokat az elgondolásokat, amelyek alap­ján meg lehetett volna te­remteni az igazi, francia uniót. Ez az unió egyenlő jogokkal rendelkező népeket tömörített volna, biztosította volna a kölcsönös érdekek tisztelet­ben tartását és a barátságot. De mások, sajnos, a francia unió fogalmán csupán a régi, a kizsákmányoláson alapuló gyarmati politika folytatását értették. A francia Kommu­nisták figyelmeztettek arra a veszélyre, hogy De Gaulle személyi és katonai diktatú­rája az algériai háború to­vábbfolytatása és a fasizmus­ba torkollik. MIÉRT FOGADTÁK EL DE GAULLE ALKOTMÁNYÁT? A De Gaulle-féle alkot­mány nagy számarányban tör­tént elfogadása kétségtelenül jelentős mértékben tulajdo­nítható annak, hogy a jelen­legi francia kormányzat egész államapparátusa és az azt ki­szolgáló jobboldali sajtó, a zsarolással és fenyegetéssel csikarta ki, hogy így kénysze­rítse Franciaország szerencsét­len és gyászos gyarmati poli­tikájának támogatására az or­szág állampolgárait. Zsarolták a polgárháborúval való fenye­getéssel, zsaroltak a gyarma­tokon a függetlenség esetle­ges elnyerését követő gazda­sági megtorlásokkal. De ez nem magyaráz meg mindent. A De Gaulle-féle alkotmány elfogadásához hozzájárult ter­mészetesen az a csalódottsás. amelyet megelőző kormányok tehetetlensége az ország la­kosságában keltett. Ugyanígy nem lehet lebecsülni azt a tényezőt sem, hogy De Gaulle- nak még mindig • van némi tekintélye bizonyos kispolgár: körökben. Nem utolsó sorban a baloldal megosztottsága ve­zetett az új alkotmány elfo­gadásához. A hozzájárulásról az új al­kotmányhoz a francia jobbol­dali lapok a legkülönbözőbb formákban és a leghangzato­sabban számolnak be, úgy akkor arról, hogy Guinea né­pe nem ült fel az állítások­nak és nem ijedt meg a zsarolástól, hanem elsöprő lendülettel és példátlan arány, ban mondott nemet De Ga- ulle-nak, igen keveset vagy egyáltalán nem szólnak. ÜJ KÖZTÁRSASÁG SZÜLETIK Guineában győzedelmeske­dett a nép igazi akarata, amelynek már augusztusban Sekou Toure guinea! minisz­terelnök, az afrikai demokra­tikus tömörülés vezetője sza­vakban adott kifejezést: „Te­kintettel a gyarmatosítás fel­számolásában világszerte elért eredményekre, nyomatékosan kijelentjük, hogy katonai erő­vel többé nem lehet megőriz­ni a francia anyaország érde­keit és tekintélyét." Mint­hogy Guinea lakossága szinte egy embereként követelte a francia elnyomás felszámolá­sát, az alkotmány értelmében jogot nyert arra, ho£v függet­lenítse magát Franciaország­tól. Mint ismeretes 68 eszten­dei francia megszállás után kikiáltották a Guineái Köz­társaságot. A most függetlenné váló or­szág területe 245 857 négyzet­kilométer és lakossága 1957- ben 2 492 000 volt. Fővárosa Conakry 38 és félezer lakos­sal. Guinea gazdag ország, rizsben, kókuszdióban, banán­ban, kávéban, állatállomány­ban. Gazdagok aranylelőhe­lyei, gyémánt és bauxitbá­nyái. Évek óta folytatják a vasérc kitermelését. Éppen ennek a bőségnek következté­ben a francia kormányzat fe­nyegetései, gazdasági nyomá­sa nem érződik úgy, ahogyan azt kitervelték. Franciaország­nak érdeke a baráti kapcsola­tok fenntartása a függetlenné váló Guineával többek között azért, mert nem mondhat le guineai nyersanyagokról és az országgal folytatott kereske­delemről akkor, amikor Guinea jó piacnak bizonyul. Az új alkotmányozó nemzetgyűlés ülésén mindezek figyelembe­vételével mondotta a minisz­terelnök, hogy a Guineai Köz­társaság keresni fogja a szö­vetséget Franciaországgal, amint ezt az új francia alkot­mány lehetővé teszi De hoz­záteszi azt is, hogy . Guinea függetlensége csak állomás egy hatalmas afrikai állam megteremtése felé vezető úton.” Egyáltalában nem véletlen, hogy az új államot elsőül a független Ghana ismerte el és a ghanai kormányzat hangoz­tatta elsőként, hogy diplomá­ciai kapcsolatot kíván létesí­teni a Guineai Köztársaság­gal. 1957. március elején hul­lottak le az imperializmus es a gyarmatosítás oiLncsel, amelyek Ghánát Nagy-Britan- niához láncolták. Uj kapcsola­tokra léptek a nemzetközös- sággel és e kapcsolat alapja a teljes egyenlőség. Ghana né­pe testvérként üdvözli Guinea népét függetlensége elnyeré­sének napjaiban. Azok a tengerentúli terüle­tek, amelyeken a megfélemlí­tés eszközeivel még sikerült az igent kicsikarni, a lövőben De Gaulle-nak feltétlenül ne­met mondanak majd és kivív­ják fü|getlenségüket. Da­homey elnökének a követke­ző szavai „együtt haladunk, ha különböző utakon is, az afrikai egvség közéig" meg­valósítása felé" Arra mutat­nak, hogy Afrika népei at imperializmus elleni harcba* közös nyelven beszélnek.

Next

/
Thumbnails
Contents