Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-31 / 239. szám
4 NÉPÚJSÁG • 1958. október 31., péntek S’ Énekkari hangverseny Gyöngyösön HA AZ OPERETT-előadásokat nem vesszük figyelembe, bizony egy félév is eltelik, amíg egy zenei műsort halhatunk Gyöngyösön. A komoly zenéről nem is szólva, mert ebben az esetben csak évekkel lehet érzékeltetni két hangverseny köpött az eltelt időt. Nos a múlt hét dús programja után nem lehet okunk panaszra. Szerdán a Puccini- eslen vehettünk részt, szombaton este pedig énekkari hangversenyt hallhattunk a kultúr- házban. Még egy hónapja sincs, hogy lezajlottak a szüreti-nap eseményei. Az előkészületek, a műsor, hallatlanul próbára tették Szabó Tivadar karnagyot — hiszen ő volt az előadás lelke —, de a kultúrház énekkarát is, hiszen ők képezték a többszáz létszámú kar gerincét. A nagy erőpróba után méltán gondolhattuk, hogy a kórus most jogos pihenőre tér, s legalább is egy pár hónapig nem szerepel nyilvánosan. Ezért jelentett számunkra kellemes meglepetést a szombat esti kórushangverseny. Igaz, nem egyedül szerepelt a gyöngyösi kar, a hangversenyen részt vett a budapesti Egyesült Izzó férfi- és vegyes kórusa is. Évek óta szoros barátság fűzi össze a két kórus tagjait, s ez a szombati est viszontlátogatás volt, válasz a gyöngyösiek nyári vendég- szereplésére. Városszerte nagy volt az érdeklődés a hangverseny iránt, teljesen telt ház fogadta a szereplőket. S mindjárt az elején még is mondhatjuk, hogy a műsor nem okozott csalódást a közönségnek. ELŐSZÖR A GYÖNGYÖSI vegyeskar szerepelt, klasszikus kórusmüveivel nagy sikert aratott. Douwland Drága perc című dalát, és Orlando di Lasso Zsoldos szerenádját nagyszerű összhangban, leheletnyi finomsággal tolmácsolták. Legnagyobb sikerüket Svesnyikov Vándorcsalogányával érték el. A darab lágy összecsengésű, finoman ívelt előadása után percekig. nem halkult a vastaps a nézőtéren. Meg voltunk elégedve a vendégek műsorával is. Ök kiegészítették, változatosabbá tették a műsort, a gyöngyösiek klasszikus dalait modem kórusművekkel és operarészletekkel. A Kiss Dénes vezette férfikórus imponáló erővel szólaltatta meg a munkásőrség indulóját, s minden művészi igényt kielégített Kodály: Felszállott a pávájának előadása is. Műsorukból legnagyobb tapsot Alekszandrov Poéma Ukrajnáról című, mély átéléssel és kellemes basszusszó- lóval tolmácsolt műve. érdemelte ki. Tetszett a pestiek vegyeskórusának Mississippi dala is. Újdonság és meglepetés volt számunkra a híres operák kórusrészleteinek bemutatása. Különösen az Aida népszerű győzelmi indulója — a vegyeskórus előadásában — és a Tannhauser Zarándokkórusa — a férfikartól — hozott nagy sikert. összehasonlítva a két kórust, a következőket állapít- hajuk meg: az Egyesült Izzó énekkara erőteljesebb, nélia jobb az összhangja is, de a gyöngyösiek szebben, hajlékonyabban tudják kifejezni a művek finomságait, s Szabó Tivadar is jobban kezében tudja tartani a vezetést. A műsor színesítését célozta az a néhány jelenet és táncszám, mely a kórusművek között került előadásra, őszintén szólva, ezek sem tartalmuknál, sem színvonaluknál fogva nem illettek bele az előadás légkörébe — itt a vidám jelenetekre célozunk —, de szerencsére nem is domináltak, hibáik elsikkadnak az előadott dalművek értékei mellett. Végső következtetésként megállapíthatjuk: jól szórakozott az a néhány száz néző, aki végighallgatta a szombat esti műsort, s igazán szép, színvonalas, művészi élményben volt része. SZERETNÉNK, HA ezentúl nem években kellene számolni két hangverseny között az eltelt időt, s többet szerepelne itthon is az idegenben már oly jól ismert és kétségtelenül népszerű kultúrházi vegyeskar. RÓZSA GYULA Vízhasználat« társulat alakult Kisnánán Több községből érkezett már hír az idén arról, hogy a dolgozók vízhasználati társulásokat alakítottak, s ennek keretében nemcsak az öntözési problémákat rendezték, hanem rendbehozták a vízlevezető csatornákat, sőt szabályozták az árvízzel fenyegető patakokat is. Legutóbb Kisnánán alakult ilyen vízhaszni- lati társulás 12 taggal. A társulás jelentőségét növeli, hogy a 12 tag egyike a termelőszövetkezet, a másik tag pedig kollektiven a földművesszövetkezet. 1958. október 31, péntek: 1923. A Kandó-féle háromfázisú vlllamosmozdony első útja. 1808-ban halt meg T. Thorild író és költő, a sajtószabadság hőse és áldozata. liiílÍ <2 Névnap O Ne feledjük, szombaton: MARIANNA műsora > Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél | (Bérietszünet) Hatvanban (Honvédség) délután 5 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Hatvan város anyahőnyvébol Születtek: Prima József, Kovács János, Püsoöki Erzsébet, Baranyi Julianna, Kovács Erika Borbála, Bereczki Tibor. Vig Sándor, Molnár István, Csámpai Bertalan, Bo- ronkay Marianna, Denzs Zsuzsanna, Sütő Zsuzsanna. Házasságot kötöttek: Tóth József —Balogh Julianna, Karácsony László—Csányi Katalin, Kocza Ferenc—Vicián Julianna, Kovács László—Somogyi Mária. Fain István—őszi Erzsébet, Lázár János— Kátai Erzsébet, Erdei Sándor József—Czák Erzsébet Mária. Szigeti Miklós-Lantosi Agnes, Lummer Illés—Illés Mária Julianna, Nagy József—Rostás Katalin Erzsébet, Galambos IstVán—Holfinger Mária. Meghaltak: Romzsa Jánosné 'Vandra Anna Mária), Konkoly János. Holtnak nyilvánítva: Sultisz Ferenc.- A VETÉSTERÜLET 75 %-án nemesített vetőmagot vetettek a kisnánai határban. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy holdanként legalább másfél mázsával nagyobb gabonatermésre számíthatnak jövőre. — ECSÉDEN a tűzoltó- szertár építésére 17 ezer forintot, a kultúrház villamosítására 2500 forintot fordított az állam. EZERMESTER, fotós és báb-szakkört szerveztek a kiskörei általános iskola úttörő csapatában. A szakköri foglalkozásokat a jövő héten kezdik meg a jól felszerelt úttörő otthonban. — PÉNTEKEN ipari tanácskozásra gyűlnek össze délelőtt 9 órakor a Szakszervezeti Székház nagytermében a megye ipari vezetői, hogy megtárgyalják a harmadik negyedév tapasztalatait és a további feladatokat a gazdasági és politikai szervező munkában.- FELMÉRTÉK az elmúlt hetekben a község gazdasági életének fejlődését Kálban. Ennek során megállapították többek között, hogy a községben ma már 80 gumikerekű kocsival rendelkeznek a kertészkedő gazdák. A felszabadulás előtt mindössze egy ilyen kocsi volt. Egy gumikerekű kocsi ára 20 000 forint. — A MATRA VIDÉKI Erőműben minden hónapban és negyedév végén értékelik a széntakarékosságot. A harmadik negyedév végén 162 ezer forint értékű szénmeg- takarítás jelentkezett. — RÓZSASZENTMAR- TONBAN 63 ezer forint értékű járdát építettek a múlt hónap végén. Jelenleg a 106 ezer forintba kerülő törpevízmű építését végzik, melyhez 1600 méteres csővezeték is tartozik.- A MOST KEZDŐDŐ oktatási évben megyénk KISZ- szervezetei hatvan helyen szervezik meg a politikai kört, 39 helyen pedig a „világ térképe előtt”-kör, 9 helyen az ifjúsági akadémia és hét helyen a marxizmus-leninizmus tanfolyam lesz. — BELAPÄTF ALVÁN 123 ezer forintos költséggel új járda épül. A község lakosai eddig 8 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek.- EZEN A HÉTEN az Eger- váry Bűvész Színház a Városi Művelődési Ház nagytermében az iskolások részére délelőtt és délután is tart előadást. — TEGNAP DÉLUTÁN tették le az esküt Egerben a szavazatszedő bizottság tagjai.- BEFEJEZTÉK az ősziek vetését a bekölcei dolgozó parasztok. A vetések fejtrágyázására jóval több műtrágyát használnak fel. mint az elmúlt esztendőben. — FEDÉMESEN a közeljövőben új sportpályát adnak át a község fiataljainak. Ebben a járásban ez volt az egyetlen község, ahol eddig még nem volt sportpálya.- 39 EZER FORINT költséggel építik Heréden a Karácsonyi utca járdáját. A kis kalauz és a nagy kocsi TiZénegy vidám, jókedvű fiú futballozott ! az útmenti zöld gyepen. Évek óta itt a játszó- I terük, a két utca között húzódó füves térsé- ! gén. Az utcabeliek, ha néha bosszankodnak is ’ a sokszor túlhangos ifimérmőkések miatt, | lassan mégiscsak beletörődtek. Most is, mint máskor, a két akácfa között van a kapu, az ellenfél oldalán pedig két óriási j sapkahalmaz a kapufa. Kezdődik a meccs. — I Hajrá, magyarok! — szólal meg a 4—8 évesek ; kórusa a „nézőtérről”. Száll a labda, lihegnek I a lurkók és már valami húsz perce tart az } évad egyik „legizgalmasabb” mérkőzése. Ám a huszonegyedik percben megzava- I rodnak a játékosok és vigyázz, vigyázz kiál- I lássál ugranak félre egy teherautó útjából, | amely letérve az úttestről, kitudja, mi okból a vígan futballozó gyereksereg közé hajtott, j méghozzá elég gyorsan. Az előbb még oly i virgonc futballisták, a „jövő fiatal váromá- I nyosai” szerencsésen félreugrottak a dübörgő íj tíztonnás elől, de a labda, a sárga új futball ott maradt a zöld gyepen. Mi lesz most? — fordult a labda felé kíváncsian a tizenegy, hisz a labda... És ebben a pillanatban a gépkocsi „bátor” vezetője is meglátta a szép, sárga futballt és félre kapva a volánt — egyszerre ráhajtott. Hatalmas durranás, az autó továbbfutott.1 A gyerekek földbe gyökerezett lábbal lesték, bámulták a szétpukkadt labdát. Pityu, a futball kis gazdája, elsőnek ocsúdott fel az ámulatból, és lassan, szinte félve, megindult feléje. Kézbe vette, nézegette a| széthasadt bőrt, amit nemrég kapott ajándékba a nagyapjától. — Erre aztán nagyon vigyázz, fiam — csengett most fülébe a nagy-\ apa szava. És most itt van... Odaértek a többiek is és részvéttel, szótlanul nézték hol a futballt, hol Pityut. Pityu szemei egyszeresük megteltek könnyel és sírni kezdett. Könnyei végigcsorogtak a szétszakadt, sárga labdán. A mérkőzés végétért... SZALAY ISTVÁN AZ EGRI autóbusz-megálló tömve utasokkal. Este van. A villanyok alig tudják áttörni a korán leszakadó köd fátyolát. Fiatal kalauz áll a kocsi ajtajában. Segíti az öregeket, fürgén kapkodja a csomagokat, s pillanatok alatt beszállítja a siető, bizony türelmetlen utasokat. Néhány talpraesett megjegyzésével hangulatot teremt, s az összeszokott aranyosi utasok örömmel veszik tudomásul, hogy a „kis Boros” — így hívják az utasok maguk között a kalauzt — váltott. Csúszós, nyálkás az út. A gépkocsivezető széles vállán megfeszül az egyenruha, ahogy beledől a kormányba, hogy egyensúlyba tartsa a hatalmas járművet. A nevetgélő utasok talán nem is gondolnak arra, hogy mit jelent az ilyen úton vezetni... Egymás után maradnak el a falvak: Egerbakta, Bátor, s néhány perc múlva Hevesaranyoson van a kocsi. Leszál- lunk. Legnagyobb csodálkozásomra „csillaggarázsba” áll be a busz, azaz egy kőfal mellé. Ezen azért csodálkozom, mert az aranyosiak azzal kérték az állandó autóbuszt, hogy garázst építenek, részben társadalmi munkával, részben a tanács segítségével. Töboekkel beszéltem, és mindenkinek az a véleménye a falusiak közül, hogy minden további nélkül vállalkoztak a garázs felépítésére,. de valahol elakadt. Kár! Ez a körülmény nem használ az autóbusznak sem, hiszen az őszi eső, a téli fagy sok kárt tehet benne. Meg aztán sok elkerülhető munkát ad majd a tél folyamán a kocsi személyzetének! A GÉPKOCSIVEZETŐ és a kalauz elvégeznek a kocsi köTT gy látszik tényleg itt a ^ „vénasszonyok nyara.’* Piroslanak a hegyoldalak és piros az ablak alatti őszibarackfa ágcsúcsain a levél. „Hervad már ligetünk, díszei hullanak Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrint, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr*’. Ágcsonkjaikkal ijedten Kapnak hulló leveleik után a Népkert vén vadgesztenyefái, de hiába. Kacag az őszi szél, s könyörtelenül söpri maga előtt zsákmányát. Csipogó tengelice-had tanyázik a bogáncs aszott bokrain, csipegetve termését. Igen, itt az ősz. Őszi öltönyében . díszeleg a természet, s őszj a napsugár is, amely aranyló porral hinti be a levegőt. őszi, bágyadt a napsugár, mégis édes, mégis csalogató. Elfeledteti a közelmúlt napok didergését, amellyel már a könyörtelen tél jelezte közeledtét. Még egyszer megdobogtatja a természetrajongó szívét, míg nem késő; ki a szabadba. II ár a korai alkony, rö- vidre szabja a délutánt, mégis sétára indultam a mai napon Most nem csaltak a távolból kéklő bércek, rejtelmesen susogó erdők, messzitávoli tájak. Rövid délutáni sétám csak ide vezetett, a lágyan fotónk hajló MerengőŐizi nwrniqh cl JYlwmjqÄi/i rül, bezárják és ki-ki szállására tér. A „kis Boros” idevaló. Ahogy hazaér, kabátjával együtt leveti a felnőttességet is. Álmos. Gyorsan elkészíti a számadásokat és már az igazak álmát alussza, mikor édesanyja előszedi a megrongált holmiját. — Éj, ej! Ez a gyerek még most is úgy szakítja a nadrágját, mint tíz évvel ezelőtt! — mosolyodik el Boros néni, és ugyanolyan szeretettel hozza rendbe az egyenruhát, mint a tíz év előtti rövidnadrágot. Hiába! Az édesanya előtt nincs kor, nincs egyenruha, a szőke kalauz mindig „kisfiam” marad itthon. Rövid az éjszaka. Még csak hajnali negyed 5, de az autóbusz motorja már zúg. Bemelegítenek. Olyan nagyon lehűlt a levegő, hogy a gépkocsi- vezető jobbnak látta, ha jóval indulás előtt utánanéz a kocsi „indulóképességének”. Nemsokára megjelenik a kalauz is. Kicsit még mogorva, ^zótlan, álmos, de néhány perc múlva fürgén kisöpri a kocsit, letörli az ablakokat, megírja az ími- valókat, aztán itt az idő, ki kell állni az indulóhelyre. Olyan hideg van, hogy az embernek szólni sincs kedve. De a „kis kalauz” már fütyüli a Sybill levelét — igaz, hogy istentelenül hamisan! Egy ideig azt hittem, hogy nem jön senki, de az utolsó öt percben tele is lett a busz. A vezető még egyszer kinéz, nem szalad-e valaki késve, aztán elindulunk. A köd estétől makacsul tartja magát. Ám a táj nagyon megváltozott. Erdők övezik a keskeny hegyi utat. Hófehér dér lepte be a fákat, az útmenti bokrokat, a gyepet. Valaki csendben dúdolni kezdi: „... meseautóval, színezüst erdők során, reoülünk a mesék kocsiján ...” Igen. Repülünk. A „meseautón” meg puttonok, hátik tolongnak; Egerben váriák a friss toiást, tejtermékeket. Megszűnt a gyaloglás, az embertelen cipelés, hiszen itt az oly sokat szidott autóbusz! EGÉSZEN kiviláemsodott, mire Boros Lajos végre el- kiáltja magát: — Fellner út!... Végállomás következik! IT őzben a Nap még lej- jebb csúszott. De nem ez az oka annak az enyhe borzongásnak, ami végigfutott rajtam, hanem az erősödő szellő. Jön az ő órája, az alkony,- amikor végre kijátsz- hatja magát. Talált is már kedvére való játékot. Magasan a fejünk fölött valami fehér pehely száll a szárnyán. Csak erősebben megvizsgálva látom, hogy nem madá’-pe- hely az, hanem az ászát. Ki tudja, honnan hozza magával és hol teszi le a szél, megunva a játékot. Ha pedig már egyszer letette, többé fel sem kaphatja. Mert ez a termés magán a termésfalon hordoz szigonyszerűen visszafelé álló horgokat, amelyek segítségével belefúródik a talajba fis minél dühösebben cibálja akkor már a szél, annál mélyebbre fúródik. De — észre sem vettük a nagy merengésben — a Nap sugarai is utolsó búcsút *nte- nek a mai délutánnak. A Mátra mögül még egyszer visszapillant a vörös korong, mint a színész jelenése után. elismerést várva. Mi tolmácsolná méltóbban elismerésünket. mint a költő hívogató, marasztaló szavai: ..Óh írvönvörű szén őszi napfény Key kissé mée maradi velünk! Ha tőlünk te is elbúcsúztál, Vl'ő rtdesr, komor telünk. Olyan szelíd a raeyoeásod Az őszi tálon odakinn, Mint mosoly, mely tűnve lebben A szép betegnek ajkain.” (H. L.), TI átunk mögött az Eged és a Déli-Bükk vonulata emelkedik. A Nagy-Eged tarka-barka oldala most a legszebb így távolról szemlélve. A cserszömörce élénkvörös foltjait a fagyai söt.étbor- dója teszi még rikítóbbá. Mintegy enyhítésére ennek a tobzódó vörös színtengernek itt is, ott is enyhe rózsaszín és sárga foltok keverednek el. A kecskerágó finom, áttetsző rózsaszíne és a dió, körte aranysárgája. Csak tekintetünkkel visszatérve szűkebb környezetünkbe, — vesszük észre potyautasainkat. Még akkor sem tűnt fel, amikor a bozóton áthatolva belénk kapaszkodott a bojtorján és a farkasfog termése. Nagy igyekezettel takarítjuk meg ruházatunkat cseppet sem kellemes díszétől és csak utóbb gondolok rá, hogy ime! ez a cselekedetünk is a természet örök törvényének végrehajtására szolgált. Ha jövőre ezen a helyen bojtorjánnal, farkasfoggal találkozunk, magunknak köszönhetjük. Hiszen mi magunk hoztuk ide a termését, mi szórtuk széjjel, mi gondoskodtunk arról, hogy új területet hódítsanak meg ezek a növényekj mögül. Lenn a mélyben szürke kígyó kanyarog: a vasúti pálya. Felhallatszik a jelzőharang csingi-lingije, amivel egy időben méltóságteljes lassúsággal leereszkedik a sorompó két karja. Hamarosan feltűnik a téglagyár mögül a szerelvény is. Tehervonat kapaszkodik az emelkedő pályán, előtte, mögötte dühösen dohogó mozdonyok. Jó idő telik el, míg eltűnik az Alma- gyar dombja mögött. Új egri lakosok — elsős gimnazisták — gyönyörködnek velünk együtt a város látképében. A Nap már a Hajdú-hegy felett jár, arany- permete lágyan szitál a házak között. A felénk eső oldalakat mély árnyék burkolja, ami különös árnyalatot ad a színeknek. A piros cserepek mély bordószínt öltöttek, a Népkert itt-ott még zöldellő lombkoronája pedig a fátyolos berill mélyzöldjétől virít Egészen más ez a zöld. mint felettünk az évszázados, szelíd gesztenyefák lombjáé, arriit aranyosra fest a napsugár. A Főiskola épülete szürke tömegével messzire virít a környező épületek tarkaságából S az egész városkép mögött kék fátyolként lebeg a távolabbi Mátra, re. Őszi merengésre talán keresve sem lehetne találni ettől különb helyet Lét és elmúlás, reménység és megnyugvás a legtökéletesebben találkoznak itten. A z élet folytatódik. Min- den elmúlik és helyette új jön. Elhervad a virág, de inagvait előzőleg beérleli, elhullatja, gondoskodik utódairól. Kidől az évszázados fa, de csemetéi tömege már Karcsún nyújtózik a magasba, elpusztul a növény és állat, véget ér egyéni élete, utódaiban azonban mind fennmarad. Kihull a szerszám az ember kezéből, felveszi fia. folytatja ott a munkát, ahol apja abbahagyta. Elmúlás és újjászületés, őrök törvénye ez a természetnek, ami itt igazolódik be szemünk előtt nap mint nap. De leginkább is a termeszek néhány gyermeke. Mielőtt azonban elnyugodna, gondoskodik a jövőről. Aszott füvön tapos a lábunk, amikor a domboldalon kapaszkodunk felfelé. Kis szuszogás után felérünk a tetőre, ahol a kiszélesedő plá- tón megpihenünk. Első pillantásunk a megtett útra irányul. A temetőből csak a kápolna tornya látszik a hajlat
