Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-31 / 239. szám

4 NÉPÚJSÁG • 1958. október 31., péntek S’ Énekkari hangverseny Gyöngyösön HA AZ OPERETT-előadáso­kat nem vesszük figyelembe, bizony egy félév is eltelik, amíg egy zenei műsort halha­tunk Gyöngyösön. A komoly zenéről nem is szólva, mert ebben az esetben csak évek­kel lehet érzékeltetni két hangverseny köpött az eltelt időt. Nos a múlt hét dús prog­ramja után nem lehet okunk panaszra. Szerdán a Puccini- eslen vehettünk részt, szomba­ton este pedig énekkari hang­versenyt hallhattunk a kultúr- házban. Még egy hónapja sincs, hogy lezajlottak a szüreti-nap ese­ményei. Az előkészületek, a műsor, hallatlanul próbára tet­ték Szabó Tivadar karnagyot — hiszen ő volt az előadás lelke —, de a kultúrház ének­karát is, hiszen ők képezték a többszáz létszámú kar ge­rincét. A nagy erőpróba után méltán gondolhattuk, hogy a kórus most jogos pihenőre tér, s legalább is egy pár hónapig nem szerepel nyilvánosan. Ezért jelentett számunkra kel­lemes meglepetést a szombat esti kórushangverseny. Igaz, nem egyedül szerepelt a gyöngyösi kar, a hangver­senyen részt vett a budapesti Egyesült Izzó férfi- és vegyes kórusa is. Évek óta szoros ba­rátság fűzi össze a két kórus tagjait, s ez a szombati est viszontlátogatás volt, válasz a gyöngyösiek nyári vendég- szereplésére. Városszerte nagy volt az ér­deklődés a hangverseny iránt, teljesen telt ház fogadta a szereplőket. S mindjárt az elején még is mondhatjuk, hogy a műsor nem okozott csalódást a közönségnek. ELŐSZÖR A GYÖNGYÖSI vegyeskar szerepelt, klasszi­kus kórusmüveivel nagy sikert aratott. Douwland Drága perc című dalát, és Orlando di Lasso Zsoldos szerenádját nagyszerű összhangban, lehe­letnyi finomsággal tolmácsol­ták. Legnagyobb sikerüket Svesnyikov Vándorcsalogányá­val érték el. A darab lágy összecsengésű, finoman ívelt előadása után percekig. nem halkult a vastaps a nézőtéren. Meg voltunk elégedve a vendégek műsorával is. Ök kiegészítették, változatosabbá tették a műsort, a gyöngyösiek klasszikus dalait modem kó­rusművekkel és operarészle­tekkel. A Kiss Dénes vezette férfikórus imponáló erővel szólaltatta meg a munkásőrség indulóját, s minden művészi igényt kielégített Kodály: Fel­szállott a pávájának előadása is. Műsorukból legnagyobb tapsot Alekszandrov Poéma Ukrajnáról című, mély át­éléssel és kellemes basszusszó- lóval tolmácsolt műve. érde­melte ki. Tetszett a pestiek ve­gyeskórusának Mississippi dala is. Újdonság és meglepetés volt számunkra a híres operák kó­rusrészleteinek bemutatása. Különösen az Aida népszerű győzelmi indulója — a vegyes­kórus előadásában — és a Tannhauser Zarándokkórusa — a férfikartól — hozott nagy sikert. összehasonlítva a két kó­rust, a következőket állapít- hajuk meg: az Egyesült Izzó énekkara erőteljesebb, nélia jobb az összhangja is, de a gyöngyösiek szebben, hajléko­nyabban tudják kifejezni a művek finomságait, s Szabó Tivadar is jobban kezében tudja tartani a vezetést. A műsor színesítését céloz­ta az a néhány jelenet és táncszám, mely a kórusművek között került előadásra, őszin­tén szólva, ezek sem tartal­muknál, sem színvonaluknál fogva nem illettek bele az előadás légkörébe — itt a vi­dám jelenetekre célozunk —, de szerencsére nem is domi­náltak, hibáik elsikkadnak az előadott dalművek értékei mellett. Végső következtetésként megállapíthatjuk: jól szórako­zott az a néhány száz néző, aki végighallgatta a szombat esti műsort, s igazán szép, szín­vonalas, művészi élményben volt része. SZERETNÉNK, HA ezentúl nem években kellene számol­ni két hangverseny között az eltelt időt, s többet szerepel­ne itthon is az idegenben már oly jól ismert és kétségtele­nül népszerű kultúrházi ve­gyeskar. RÓZSA GYULA Vízhasználat« társulat alakult Kisnánán Több községből érkezett már hír az idén arról, hogy a dolgozók vízhasználati tár­sulásokat alakítottak, s en­nek keretében nemcsak az ön­tözési problémákat rendezték, hanem rendbehozták a vízle­vezető csatornákat, sőt szabá­lyozták az árvízzel fenyegető patakokat is. Legutóbb Kisná­nán alakult ilyen vízhaszni- lati társulás 12 taggal. A tár­sulás jelentőségét növeli, hogy a 12 tag egyike a termelőszö­vetkezet, a másik tag pedig kollektiven a földművesszö­vetkezet. 1958. október 31, péntek: 1923. A Kandó-féle háromfázisú vlllamosmozdony első útja. 1808-ban halt meg T. Thorild író és költő, a sajtószabadság hőse és áldozata. liiílÍ <2 Névnap O Ne feledjük, szombaton: MARIANNA műsora > Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél | (Bérietszünet) Hatvanban (Honvédség) délután 5 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Hatvan város anyahőnyvébol Születtek: Prima József, Kovács János, Püsoöki Erzsébet, Baranyi Julianna, Kovács Erika Borbála, Bereczki Tibor. Vig Sándor, Mol­nár István, Csámpai Bertalan, Bo- ronkay Marianna, Denzs Zsuzsan­na, Sütő Zsuzsanna. Házasságot kötöttek: Tóth József —Balogh Julianna, Karácsony László—Csányi Katalin, Kocza Fe­renc—Vicián Julianna, Kovács László—Somogyi Mária. Fain Ist­ván—őszi Erzsébet, Lázár János— Kátai Erzsébet, Erdei Sándor Jó­zsef—Czák Erzsébet Mária. Szigeti Miklós-Lantosi Agnes, Lummer Il­lés—Illés Mária Julianna, Nagy Jó­zsef—Rostás Katalin Erzsébet, Ga­lambos IstVán—Holfinger Mária. Meghaltak: Romzsa Jánosné 'Vandra Anna Mária), Konkoly János. Holtnak nyilvánítva: Sul­tisz Ferenc.- A VETÉSTERÜLET 75 %-án nemesített vetőmagot ve­tettek a kisnánai határban. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy holdanként legalább másfél mázsával nagyobb ga­bonatermésre számíthatnak jö­vőre. — ECSÉDEN a tűzoltó- szertár építésére 17 ezer fo­rintot, a kultúrház villamo­sítására 2500 forintot fordí­tott az állam. EZERMESTER, fotós és báb-szakkört szerveztek a kis­körei általános iskola úttörő csapatában. A szakköri foglal­kozásokat a jövő héten kezdik meg a jól felszerelt úttörő ott­honban. — PÉNTEKEN ipari ta­nácskozásra gyűlnek össze délelőtt 9 órakor a Szakszer­vezeti Székház nagytermé­ben a megye ipari vezetői, hogy megtárgyalják a har­madik negyedév tapasztala­tait és a további feladato­kat a gazdasági és politikai szervező munkában.- FELMÉRTÉK az elmúlt hetekben a község gazdasági életének fejlődését Kálban. Ennek során megállapították többek között, hogy a község­ben ma már 80 gumikerekű kocsival rendelkeznek a ker­tészkedő gazdák. A felszaba­dulás előtt mindössze egy ilyen kocsi volt. Egy gumikerekű ko­csi ára 20 000 forint. — A MATRA VIDÉKI Erőműben minden hónapban és negyedév végén értékelik a széntakarékosságot. A har­madik negyedév végén 162 ezer forint értékű szénmeg- takarítás jelentkezett. — RÓZSASZENTMAR- TONBAN 63 ezer forint ér­tékű járdát építettek a múlt hónap végén. Jelenleg a 106 ezer forintba kerülő törpe­vízmű építését végzik, mely­hez 1600 méteres csővezeték is tartozik.- A MOST KEZDŐDŐ okta­tási évben megyénk KISZ- szervezetei hatvan helyen szer­vezik meg a politikai kört, 39 helyen pedig a „világ tér­képe előtt”-kör, 9 helyen az ifjúsági akadémia és hét he­lyen a marxizmus-leninizmus tanfolyam lesz. — BELAPÄTF ALVÁN 123 ezer forintos költséggel új járda épül. A község lako­sai eddig 8 ezer forint érté­kű társadalmi munkát vé­geztek.- EZEN A HÉTEN az Eger- váry Bűvész Színház a Városi Művelődési Ház nagytermében az iskolások részére délelőtt és délután is tart előadást. — TEGNAP DÉLUTÁN tették le az esküt Egerben a szavazatszedő bizottság tagjai.- BEFEJEZTÉK az ősziek vetését a bekölcei dolgozó pa­rasztok. A vetések fejtrágyá­zására jóval több műtrágyát használnak fel. mint az el­múlt esztendőben. — FEDÉMESEN a közel­jövőben új sportpályát ad­nak át a község fiataljainak. Ebben a járásban ez volt az egyetlen község, ahol eddig még nem volt sportpálya.- 39 EZER FORINT költ­séggel építik Heréden a Ka­rácsonyi utca járdáját. A kis kalauz és a nagy kocsi TiZénegy vidám, jókedvű fiú futballozott ! az útmenti zöld gyepen. Évek óta itt a játszó- I terük, a két utca között húzódó füves térsé- ! gén. Az utcabeliek, ha néha bosszankodnak is ’ a sokszor túlhangos ifimérmőkések miatt, | lassan mégiscsak beletörődtek. Most is, mint máskor, a két akácfa között van a kapu, az ellenfél oldalán pedig két óriási j sapkahalmaz a kapufa. Kezdődik a meccs. — I Hajrá, magyarok! — szólal meg a 4—8 évesek ; kórusa a „nézőtérről”. Száll a labda, lihegnek I a lurkók és már valami húsz perce tart az } évad egyik „legizgalmasabb” mérkőzése. Ám a huszonegyedik percben megzava- I rodnak a játékosok és vigyázz, vigyázz kiál- I lássál ugranak félre egy teherautó útjából, | amely letérve az úttestről, kitudja, mi okból a vígan futballozó gyereksereg közé hajtott, j méghozzá elég gyorsan. Az előbb még oly i virgonc futballisták, a „jövő fiatal váromá- I nyosai” szerencsésen félreugrottak a dübörgő íj tíztonnás elől, de a labda, a sárga új futball ott maradt a zöld gyepen. Mi lesz most? — fordult a labda felé kíváncsian a tizenegy, hisz a labda... És ebben a pillanatban a gép­kocsi „bátor” vezetője is meglátta a szép, sárga futballt és félre kapva a volánt — egy­szerre ráhajtott. Hatalmas durranás, az autó továbbfutott.1 A gyerekek földbe gyökerezett lábbal lesték, bámulták a szétpukkadt labdát. Pityu, a futball kis gazdája, elsőnek ocsú­dott fel az ámulatból, és lassan, szinte félve, megindult feléje. Kézbe vette, nézegette a| széthasadt bőrt, amit nemrég kapott aján­dékba a nagyapjától. — Erre aztán nagyon vigyázz, fiam — csengett most fülébe a nagy-\ apa szava. És most itt van... Odaértek a töb­biek is és részvéttel, szótlanul nézték hol a futballt, hol Pityut. Pityu szemei egyszeresük megteltek könnyel és sírni kezdett. Könnyei végigcsorogtak a szétszakadt, sárga labdán. A mérkőzés végétért... SZALAY ISTVÁN AZ EGRI autóbusz-megálló tömve utasokkal. Este van. A villanyok alig tudják áttörni a korán leszakadó köd fátyolát. Fiatal kalauz áll a kocsi ajta­jában. Segíti az öregeket, für­gén kapkodja a csomagokat, s pillanatok alatt beszállítja a siető, bizony türelmetlen uta­sokat. Néhány talpraesett meg­jegyzésével hangulatot teremt, s az összeszokott aranyosi uta­sok örömmel veszik tudomá­sul, hogy a „kis Boros” — így hívják az utasok maguk között a kalauzt — váltott. Csúszós, nyálkás az út. A gépkocsivezető széles vállán megfeszül az egyenruha, ahogy beledől a kormányba, hogy egyensúlyba tartsa a hatalmas járművet. A nevetgélő utasok talán nem is gondolnak arra, hogy mit jelent az ilyen úton vezetni... Egymás után maradnak el a falvak: Egerbakta, Bátor, s néhány perc múlva Hevesara­nyoson van a kocsi. Leszál- lunk. Legnagyobb csodálkozá­somra „csillaggarázsba” áll be a busz, azaz egy kőfal mellé. Ezen azért csodálkozom, mert az aranyosiak azzal kérték az állandó autóbuszt, hogy ga­rázst építenek, részben társa­dalmi munkával, részben a ta­nács segítségével. Töboekkel beszéltem, és mindenkinek az a véleménye a falusiak közül, hogy minden további nélkül vállalkoztak a garázs felépíté­sére,. de valahol elakadt. Kár! Ez a körülmény nem használ az autóbusznak sem, hiszen az őszi eső, a téli fagy sok kárt tehet benne. Meg aztán sok el­kerülhető munkát ad majd a tél folyamán a kocsi személy­zetének! A GÉPKOCSIVEZETŐ és a kalauz elvégeznek a kocsi kö­TT gy látszik tényleg itt a ^ „vénasszonyok nyara.’* Piroslanak a hegyoldalak és piros az ablak alatti ősziba­rackfa ágcsúcsain a levél. „Hervad már ligetünk, díszei hullanak Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrint, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr*’. Ágcsonkjaikkal ijedten Kap­nak hulló leveleik után a Népkert vén vadgesztenyefái, de hiába. Kacag az őszi szél, s könyörtelenül söpri maga előtt zsákmányát. Csipogó tengelice-had tanyázik a bo­gáncs aszott bokrain, csipe­getve termését. Igen, itt az ősz. Őszi öltö­nyében . díszeleg a természet, s őszj a napsugár is, amely aranyló porral hinti be a le­vegőt. őszi, bágyadt a napsu­gár, mégis édes, mégis csalo­gató. Elfeledteti a közelmúlt napok didergését, amellyel már a könyörtelen tél jelezte közeledtét. Még egyszer meg­dobogtatja a természetrajongó szívét, míg nem késő; ki a szabadba. II ár a korai alkony, rö- vidre szabja a délutánt, mégis sétára indultam a mai napon Most nem csaltak a távolból kéklő bércek, rejtel­mesen susogó erdők, messzi­távoli tájak. Rövid délutáni sétám csak ide vezetett, a lágyan fotónk hajló Merengő­Őizi nwrniqh cl JYlwmjqÄi/i rül, bezárják és ki-ki szállásá­ra tér. A „kis Boros” idevaló. Ahogy hazaér, kabátjával együtt leveti a felnőttességet is. Álmos. Gyorsan elkészíti a számadásokat és már az iga­zak álmát alussza, mikor édes­anyja előszedi a megrongált holmiját. — Éj, ej! Ez a gyerek még most is úgy szakítja a nadrág­ját, mint tíz évvel ezelőtt! — mosolyodik el Boros néni, és ugyanolyan szeretettel hozza rendbe az egyenruhát, mint a tíz év előtti rövidnadrágot. Hiába! Az édesanya előtt nincs kor, nincs egyenruha, a szőke kalauz mindig „kisfiam” ma­rad itthon. Rövid az éjszaka. Még csak hajnali negyed 5, de az autó­busz motorja már zúg. Be­melegítenek. Olyan nagyon le­hűlt a levegő, hogy a gépkocsi- vezető jobbnak látta, ha jóval indulás előtt utánanéz a kocsi „indulóképességének”. Nem­sokára megjelenik a kalauz is. Kicsit még mogorva, ^zótlan, álmos, de néhány perc múlva fürgén kisöpri a kocsit, letörli az ablakokat, megírja az ími- valókat, aztán itt az idő, ki kell állni az indulóhelyre. Olyan hideg van, hogy az em­bernek szólni sincs kedve. De a „kis kalauz” már fütyüli a Sybill levelét — igaz, hogy is­tentelenül hamisan! Egy ideig azt hittem, hogy nem jön sen­ki, de az utolsó öt percben tele is lett a busz. A vezető még egyszer kinéz, nem szalad-e valaki késve, aztán elindu­lunk. A köd estétől makacsul tartja magát. Ám a táj nagyon megváltozott. Erdők övezik a keskeny hegyi utat. Hófehér dér lepte be a fákat, az út­menti bokrokat, a gyepet. Valaki csendben dúdolni kezdi: „... meseautóval, szín­ezüst erdők során, reoülünk a mesék kocsiján ...” Igen. Re­pülünk. A „meseautón” meg puttonok, hátik tolongnak; Egerben váriák a friss toiást, tejtermékeket. Megszűnt a gya­loglás, az embertelen cipelés, hiszen itt az oly sokat szidott autóbusz! EGÉSZEN kiviláemsodott, mire Boros Lajos végre el- kiáltja magát: — Fellner út!... Végállomás következik! IT őzben a Nap még lej- jebb csúszott. De nem ez az oka annak az enyhe borzongásnak, ami végigfutott rajtam, hanem az erősödő szellő. Jön az ő órája, az al­kony,- amikor végre kijátsz- hatja magát. Talált is már kedvére való játékot. Maga­san a fejünk fölött valami fe­hér pehely száll a szárnyán. Csak erősebben megvizsgálva látom, hogy nem madá’-pe- hely az, hanem az ászát. Ki tudja, honnan hozza magával és hol teszi le a szél, megun­va a játékot. Ha pedig már egyszer letette, többé fel sem kaphatja. Mert ez a termés magán a termésfalon hordoz szigonyszerűen visszafelé álló horgokat, amelyek segítségé­vel belefúródik a talajba fis minél dühösebben cibálja ak­kor már a szél, annál mé­lyebbre fúródik. De — észre sem vettük a nagy merengésben — a Nap sugarai is utolsó búcsút *nte- nek a mai délutánnak. A Mátra mögül még egyszer visszapillant a vörös korong, mint a színész jelenése után. elismerést várva. Mi tolmá­csolná méltóbban elismeré­sünket. mint a költő hívogató, marasztaló szavai: ..Óh írvönvörű szén őszi napfény Key kissé mée maradi velünk! Ha tőlünk te is elbúcsúztál, Vl'ő rtdesr, komor telünk. Olyan szelíd a raeyoeásod Az őszi tálon odakinn, Mint mosoly, mely tűnve lebben A szép betegnek ajkain.” (H. L.), TI átunk mögött az Eged és a Déli-Bükk vonu­lata emelkedik. A Nagy-Eged tarka-barka oldala most a legszebb így távolról szemlél­ve. A cserszömörce élénkvö­rös foltjait a fagyai söt.étbor- dója teszi még rikítóbbá. Mint­egy enyhítésére ennek a tob­zódó vörös színtengernek itt is, ott is enyhe rózsaszín és sárga foltok keverednek el. A kecskerágó finom, áttetsző ró­zsaszíne és a dió, körte arany­sárgája. Csak tekintetünkkel vissza­térve szűkebb környezetünk­be, — vesszük észre potya­utasainkat. Még akkor sem tűnt fel, amikor a bozóton áthatolva belénk kapaszko­dott a bojtorján és a farkas­fog termése. Nagy igyekezet­tel takarítjuk meg ruházatun­kat cseppet sem kellemes dí­szétől és csak utóbb gondolok rá, hogy ime! ez a cselekede­tünk is a természet örök tör­vényének végrehajtására szol­gált. Ha jövőre ezen a helyen bojtorjánnal, farkasfoggal ta­lálkozunk, magunknak kö­szönhetjük. Hiszen mi ma­gunk hoztuk ide a termését, mi szórtuk széjjel, mi gon­doskodtunk arról, hogy új te­rületet hódítsanak meg ezek a növényekj mögül. Lenn a mélyben szür­ke kígyó kanyarog: a vasúti pálya. Felhallatszik a jelző­harang csingi-lingije, amivel egy időben méltóságteljes las­súsággal leereszkedik a so­rompó két karja. Hamarosan feltűnik a téglagyár mögül a szerelvény is. Tehervonat ka­paszkodik az emelkedő pá­lyán, előtte, mögötte dühösen dohogó mozdonyok. Jó idő te­lik el, míg eltűnik az Alma- gyar dombja mögött. Új egri lakosok — elsős gimnazisták — gyönyörköd­nek velünk együtt a város látképében. A Nap már a Hajdú-hegy felett jár, arany- permete lágyan szitál a házak között. A felénk eső oldala­kat mély árnyék burkolja, ami különös árnyalatot ad a színeknek. A piros cserepek mély bordószínt öltöttek, a Népkert itt-ott még zöldellő lombkoronája pedig a fátyolos berill mélyzöldjétől virít Egé­szen más ez a zöld. mint fe­lettünk az évszázados, szelíd gesztenyefák lombjáé, arriit aranyosra fest a napsugár. A Főiskola épülete szürke töme­gével messzire virít a kör­nyező épületek tarkaságából S az egész városkép mögött kék fátyolként lebeg a távo­labbi Mátra, re. Őszi merengésre talán ke­resve sem lehetne találni et­től különb helyet Lét és el­múlás, reménység és meg­nyugvás a legtökéletesebben találkoznak itten. A z élet folytatódik. Min- den elmúlik és helyet­te új jön. Elhervad a virág, de inagvait előzőleg beérleli, elhullatja, gondoskodik utó­dairól. Kidől az évszázados fa, de csemetéi tömege már Kar­csún nyújtózik a magasba, elpusztul a növény és állat, véget ér egyéni élete, utódai­ban azonban mind fennma­rad. Kihull a szerszám az ember kezéből, felveszi fia. folytatja ott a munkát, ahol apja abbahagyta. Elmúlás és újjászületés, őrök törvénye ez a természet­nek, ami itt igazolódik be szemünk előtt nap mint nap. De leginkább is a termeszek néhány gyermeke. Mielőtt azonban elnyugodna, gondos­kodik a jövőről. Aszott füvön tapos a lá­bunk, amikor a domboldalon kapaszkodunk felfelé. Kis szuszogás után felérünk a te­tőre, ahol a kiszélesedő plá- tón megpihenünk. Első pil­lantásunk a megtett útra irá­nyul. A temetőből csak a ká­polna tornya látszik a hajlat

Next

/
Thumbnails
Contents