Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-31 / 239. szám

1958. október 31., péntek NÉPÚJSÁG 3 A párt egysége és szilárdsága — jövőnk feltétele A kommunista pártok tör­ténete arra a tapasztalatra ta­nította a munkásosztályt, hogy cswk erős, egységes pártba tömö­rülve hajthatja végx'e eredmé­nyesen akcióit, viheti győze­lemre a nép harcát az elnyo­mók ellen, és szervezheti meg a szocializmus építését. A pártegység olyan követel­mény, amely az alapszerveze­tektől kezdve a Központi Bi­zottságig, minden párszervre, egyaránt kötelező. Az alap­szervezetekben egységes állás- foglalással kell támogatni a demokratikus úton megválasz­tott központi irányítótestület politikai célkitűzéseit és .annak alapján végrehajtandó helyi politikát. De a pártegység megengedi, sőt feltételezi azt a bírálatot, amely a pártmunka megjavítását célozza, ami a párt politikájának végrehajtá­sához a helyes útat. javasolja, • de kizárja a frakciók létezését, az intrikát, ami a párt gyen­güléséhez vezet. Az MSZMP 1957. évi júniusi Országos Pártértekezlete ko­moly, iránytmutató határoza­tot hozott a pártegység kérdé­sében. „Erősítsük pártunk egy­ségét, a munkáshatalom, a szo­cialista építőmunka alapját” — mondotta ki a határozat. Az MSZMP Központi Bizott­sága éppen a kommunista pár­tok forradalmi tapasztalatai alapján megalakulása első per­cétől kezdve felismerte, hogy rendet, biztonságot teremteni, a szocialista építőmunkát foly­tatni, csak erős, egységes és ütőképes párttal lehet. Az a hatalmas anyagi kár, ami az ellenforradalom miatt az or­szágot terhelte, nagy megpró­báltatások elé állította a pár­tot. Az ellenforradalmi revi­zionista, soviniszta nézetek szétzúzásában, megsemmisíté­sében hatalmas feladatok vár­tak a pártra. Az ellenforrada­lom óta eltelt időszak ered­ményei bebizonyították, hogy a párt eleget tudott tenni fel­adatának, mert nemcsak meg­szervezte az építőmunkát és stabilizálta a gazdasági hely­zetet, hanem politikai téren, az emberek átnevelésében, a ferde és ellenséges nézetek szétzúzásában is nagy eredmé­nyeket ért el. Amit az ellenforradalom óta a párt tett, arra csak egy erős, egységes párt volt képes. Pe­dig az ellenforradalmárok igen nagy erőfeszítéseket tettek a munkásosztály, a párt egysé­gének megbontására. Az el­lenforradalom alatt meghirdet­ték a többpártrendszert és több mint hetvenféle párt ala­kult. Ezeknek a pártoknak lát­szatra különböző volt a prog­ramjuk, de a cél egységes: ^megosztani az erőt, megbontani az egységet, hogy könnyebben tudjon dolgozni az ellenforra­dalom. A szociáldemokrata párt újjáélesztésével és feltá­masztásával a legegységesebb osztály, a munkásosztály erejét akarták megosztani és a szo­ciáldemokrata pártot, a kom­munista párt ellenlábasává kí­vánták volna fejleszteni. Az MSZMP helyes politikája kö­vetkeztében nem történt meg ez a szakadás. A párt vezetői, agitátorai megértették a ke­vésbé tisztánlátókkal, hogy a cél egy: a szocializmus építése, s egyetlen osztály van hatal­mon, a proletariátus, amely­nek nem lehetnek különböző célkitűzései. A parasztság a munkásosztály szövetségese — bevont erő a hatalom gyakor­lásába — hogyan szakadhatna el a munkásosztálytól a több­pártrendszer révén. Azt meg nem teszi meg a munkásosz­tály, hogy nyílt ellenségeinek, a különböző érdekcsoportok­nak, a burzsoázia maradvá­nyainak legális lehetőséget te­remt a demokrácia ellenes te­vékenység kifejtésére, a -több­pártrendszer révén. A pártegység megbontásáért az ellenforradalom után is harcot folytatott az ellenség. Azokat a vezetőket intrikálták és akarták ellenforradalmár­nak kikiáltani, akik 1956. ok­tóberében — novemberében a leghűbben kiálltak a párt, a proletárdiktatúra ügye mellett. Az MSZMP felismerte az el- '•enségnek ezt a fogását, s meg­lelte az elvhű embereket, a kommunistákat az ellenség intrikájától. De emlékezhe­tünk. hogy az intrika még ez év elején is nagyon dívott. Az intrikusok igyekeztek a helyi, üzemi, vállalati szinten szem­befordítani a párttal az osz­tályhű embereket. Bodonyban is ez történt, ahol ez év tava­szán egy volt karhatalmistát — aki a forradalmi munkás­paraszt kormány felhívásának első percétől kezdve a mun­kásosztály, a proletárdiktatúra védelmére kelt — le akarták „buktatni.” Nem az volt a cél, hogy bírálják ezt az embert, a helytelen intézkedéseiért, hanem szembe akarták fordí­tani őt a párttal, ami nem si­került. Nem járt sikerrel máshol sem az ellenség mesterkedése, nem tudták megbontani a párt egységét. Sőt, ebben a harcban még inkább erősebb, összeko- vácsoltabb, egységesebb lett a párt és eredményesebben tud­ta folytatni az ellenség elleni harcot. A pártegységről, annak je­lentőségéről így beszélt Maro­sán György elvtárs az első or­szágos pártkonferencián: „A párt egysége, az egész nép ér­deke, a nemzet érdeke, mert a párt vezető szerepet tölt be az állami élet minden területén.” Elképzelhető, hogy a párt­egység nélkül zsákutcába jut­na a szocializmus építése. Mi­csoda káosz és fejetlenség uralkodna az országban, ha a mezőgazdaság átszervezése, vagy éppen az ipar fejlesztése terén és egyáltalán: egész jö­vőnkkel kapcsolatban külön­böző vélemények és kivitele­zésre váró elgondolások ural­kodnának. Emlékezhetünk az 1947-es választásokra, amikor az egyik párt az USA segély- lyel propagálta a jövőt, a má­sik kisparaszti gazdaságok fej­lesztésében látta a magyarság felemelkedését, a harmadik a nagybirtokok uralmában kí­vánta a nemzet megerősödését és ki tudja még sorolni a kü­lönböző pártok, különböző irá­nyú programját. A harc végső Ünnepi gyűlés Hatvanban a Komssomol 40. évfordulójának tiszteletére Szerdán Hatvanban zsúfolá­sig megtelt a városi kultúrház, ahol a városi KXSZ-bizottság rendezésében ünnepi gyűlést tartottak a lenini Komszomol 40. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi beszédet Kovács András elvtárs, a Heves me­gyei KISZ-bizottság ágit. prop. osztályának vezetője tartotta. Az ünnepi beszéd elhangzása után a hatvani Bajza József Gimnázium kultúrcsoportja gazdag műsorral színesítette az ünnepséget. Az ünnepség igen lelkes hangulatban zajlott le, amely bizonyítja a szovjet komszo- molisták és a magyar KISZ- fiatalok megbonthatatlan, test­véri barátságát. — DOMOSZLÖN tartott vá- lasztái nagygyűlést Nagy Sán­dor elvtárs, a megyei KISZ- bizottság szervező titkára Megyénk fejlődése számokban 1p>' 4 [ A'LLAT A'LOMÁfJ'/ EMELKEDÉSE 1955--1958-ig., Jsfíelci Díjnyertes borok gazdaságában A nemzetközi borversenyen az Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdasága két borával nyert díjat. Aranyér­met 1949-es évjáratú olasz- rizlingjével (mint mondják, 36 cukorfokos volt akkor a must), ezüstérmet 1957-es évjáratú leánykával nyert. Ez különben az első leányka-telepítés első terméséből volt. Két díjat elhozni egy olyan versenyről, ahol a világ min­den részéből elhozott borok „mérkőznek”, nem kis dolog, dicséretére válik a gazdaság­nak. A tangazdaság szőlője nem nagy területen * fekszik — ösz- szesen 117 holdon —, ebből 9 hold csemege, de a gazdaság terveiben elég jelentős mérté­kű fejlesztés szerepel. Első­sorban természetesen azokon a helyeken telepítenek új szőlőt, amely homokos domboldal, másféleképpen nem tudják hasznosítani. Ezenkívül ko­moly tervek vannak a felújí­tásra is, hiszen a szőlő túlnyo­mó része 60 éves telepítés. Részletes telepítési tervük szerint jövőre 21 holdat, 1960- ban 24 holdat, 1962-ben pedig újabb 17 holdat telepítenek be. Ezzel körülbelül hasznosítva is lesz minden szőlőtermelésre alkalmas terület a gazdaság­ban. Egyik érdekessége az új telepítési tervnek, hogy 10 holdon leánykát telepítenek. 1953-ban telepítettek másfél holdat ebből a fajtából, s hogy termelése bevált a Hatvan kör­nyéki homokos dombokon, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy éppen ezzel nyerték az ezüstérmet a nemzetközi bor­versenyen. A telepítési tervnek nagy szerepe van, egyes — ezen ■ vidéken régebben termelt — szőlőfajták felújításában. így kerül sor a cabarnet és a korai piros fajták felújítására. A telepítési felújítási tervek­hez tartozik az a nagyszabású építési, korszerűsítési terv is, mely a szőlő feldolgozásának gépesítését szolgálja. Új. hid­raulikus préseket vásároltak, betonkádas erjesztéssel kísér­leteznek. A munkálatokat a közel jövőben fejezik be — gé­pesítik a rakodást és a fejtést is. Égy egész gazdaság szorgal­mas munkájának eredménye a jó termés, a kifogástalan mi­nőség. A gazdaság borainak egy részét exportálják, és min­den bizonnyal növekszik a ke­reslet boraik iránt a nemzet­közi borversenyben szerzett hírnév után. Munkájuk így kettős haszonnal is jár. Egy­részt segítik a felnövekvő fia­tal agronómus nemzedék szak­mai nevelését, lehetőséget nyújt a gazdaság szőlőüzem­egysége az egyetemi dolgozók­nak különböző kísérletek el­végzésére, másrészt öregbítik a .magyar bor hírnevét.- A MÄTRAVIDÉKI Erő­műben kedden a gazdasági vezetők, a Nemzeti Bank képviselőivel a negyedik ne­gyedéves terv pénzügyi ré­szét beszélték meg. Az ér­tekezletnek a délutáni órák­ban lett vége. Községháza — tanácsháza MOST, A VÁLASZTÁSOK előtt érdemes összehasonlítást tenni, hogy az államhatalom helyi szervében kik képvisel­ték Heves község népét a múltban, s kik képviselik most. Az ellentét óriási, mint ahogyan a két rendszer is alapjaiban különbözik egymás­tól. Kezdjük a választásokkal. Nem érdemes szólni a kortes­borról, a választási ceremó­niákról, hiszen ez közismert dolog. De érdemes szólni egy választási eseményről, az 1935-ös választás lefolyásáról. Ebben az évben Hevesen a kormánypártot Palócz István képviselte, s a jelölőgyűlés előtt a nép azt kiabálta: „Le vele, le vele, nem kell Palócz!” A csendőrség természetesen a kormánypárti jelölt mellett állt, már hivatalból is. A lo­vascsendőrök szét akarták za­varni a választókat, de azok sem hagyták magukat. „Nosza rajta, add nekik” — kiáltotta valaki, s kőzáport zúdítottak a kardlapozó csendőrökre. Azok annyira megvadultak, hogy még a templomba is utána mentek a választóknak és a „béke házában” csépelték, kardlapolták a népet. Mind az országgyűlésbe, mind a községi képviselőtestületbe erőszakkal a kormánypárti, népellenes egyének kerültek. . Nézzük, hogy kik voltak a helyi képviselőtestület tagjai: az egyik csoport a virilisták csoportja, akik vagyonuknál fogva voltak képviselők, mint Figlár Géza takarékpénztári igazgató, több százholdas föld- birtokos, vagy Balázs (Braun) László, Dobóczki Dezső, Ujfa- lusy György földbirtokosok és a választott képviselők: Holló Ferenc, F. Bessenyei József, Godó József — szintén az úri rend hű kiszolgálóiból és a falu felsőbb rétegéből kerül­tek ki. A RÉGI KÉPVISELŐTES­TÜLET volt tagjainak a nép­iparvállalatok épüljenek. Sőt« • mi több, megkezdődött azok-! nak az üzemeknek a fokoza- < tos kitelepítése, amelvek ! egészségügyi szempontból ká- • rosak a lakosságra, vagy tűz-; veszélyt jelentenek. A másik nem kevésbé fon-! tos probléma a lakosság sű-! rűségének csökkentése. Mivel! az új lakónegyedek külső ke-! rületekben épülnek, a régi vá-! rosrészek lakosságának sűrű-! sége észrevehetően csökken és ! így reális előfeltételek jönnek! létre ahhoz, hogy a közeli! években rekonstruáljuk a! központi városrészeket és le-! bonthassuk a régi, elavult la-! kóházakat. A lakosság sűrűségének; csökkentése céljából tervbevet-; tűk, hogy több peremvárost,! úgynevezett „szputnyik“-vá-; rost építünk Moszkva kömyé-! kén, ide telepítünk át sok; iparvállalatot, amelyek ugyan! a lakosság számára termelnek,! de a városban való elhelyező-! sük nem szerencsés. Már 1959-! ben elkezdjük az első „szput-! nyik”-város építését. ! NAGY GONDOT FORDÍ­TUNK az utcai közlekedés; problémáinak megoldására.; Moszkvában széles utakat épí­tünk és ezzel elősegítjük a köz-; lekedés jobb megszervezését.; Moszkva körül jelenleg 110; kilométer hosszúságú távolsa-; gi autóutat építünk. A gyalo-! gosközlekedés biztonsága ér-! dekében Moszkvában több! földalatti átjáró építését kezd-! tűk meg. ‘ ellenességére jellemző, hogy 1956. október 23-án az elsők között ragadták magukhoz az ellenforradalmi események irányítását. Holló Ferenc és F. Bessenyei József régi képvise­lőtestületi tagok, szétszórták a helyi tanácsapparátust, átvet­ték a falu irányítását és a ré­gi rendszer alapján kívánták volna újra folytatni az életet. Elképzelhető, hogy a régi ka­kastollas, terrorisztikus köz­ségirányítást léptették volna újra előtérbe, ami a múltban á magyar falut jellemezte. A múlt birgericsizmás, lo- vaglónadrágos, nádpálcás viri­listáit a nép váltotta fel a he­lyi önkormányzatban, az ál­lamhatalom helyi szerveiben is. Nézzük, képviselve van-e igazán a nép minden rétege a hevesi községi tanácsban? Ezt a számok bizonyítják. Az el­múlt hetek jelölőgyűlésein a hevesi választópolgárok helyi tanácstagnak jelöltek 24 egyé­nileg dolgozó parasztot, 13 ál­lami gazdasági dolgozót, 6 tsz- tagot, 3 gépállomási dolgozót, 2 ktsz-tagot, 14 alkalmazottat, 10 értelmiségit, két önálló ipa­rost, s egy nyugdíjast. A köz­ség minden rétege képviselve van tehát a tanácstagokban. Érdemes számba venni, hogy kik a helyi vezetők. Kilenc tagja van a végrehajtó bizott­ságnak, s ennek vezetője Csa­bai János vb. elnök. Csabai elvtárs nyolc éve dolgozik a tanács-apparátusban, s mint vasesztergályos kezdte az éle­tet. Molnár László elnökhelyet­tes régen summás volt és már kilenc éve tagja a tanácsappa­rátusnak. Valovics László vb. titkár, régen alkalmi munkás volt — 1949-től a Néphadsereg tisztje, s két év óta tagja a tanácsapparátusnak. De a töb­bi hat vb. tag is ízig-vérig munkásérzelmű, munkás-, pa­raszt-származású ember, akik mindenben a néppel éreznek. A választók elmondják, hogy elégedettek a tanács munkájával, mert az ügyes­bajos dolgokat azonnal elin­tézik és csak a bizonyítási, kivizsgálási eljárást igénylő panaszok vesznek igénybe több időt. A JELÖLŐGYÜLÉSEKEN is nagy létszámmal vettek részt a hevesiek. Több mint 4500 ember vett részt ezetten a gyűléseken, s 33 olyan tanács­tagot jelöltek újból a községi tanácsba, akik eddig is tagjai voltak a helyi államhatalmi szervnek. Ezt a bizalom meg­nyilvánulásaként lehet el­könyvelni: a nép bizalmát —• a népi államhatalo győztese a kommunista párt lett. mert a munkásosztály egy­ségére, a parasztság támogatá­sára épített és végig követke­zetesen egységes volt a párt­harcokban, nem .gyengítették a frakciók, belső harcok. A pártegység megerősítésé­nek módját is meghatározta az országos pártkonferencia. „Őrizzük a marxista-leninista elmélet tisztaságát, erősítsük a párt elméleti alapjait, semmi­sítsük meg a revizionista né­zetek, és ezek nyomán lábra- kapott megalkuvás, osztály­árulás maradványait” — mon­dotta ki a határozat. A pártkonferencia óta sok eredményt ért el a párt az egy­ség fokozásában, de a pártegy­ségért napjainkban is sokat tesznek az egyszerű párttagok, a vezető állású kommunisták. A marxista-leninista elmélet alapján irányítják a minden­napi munkát, s folytatnak har­cot a revizionista nézetek el­len, de ugyanígy az itt-ott fel­lelhető „baloldali”, a régebbi hibákat felidéző nézetek és te­vékenység ellen is. Őrzik a párt Szervezeti Szabályzatá­nak betartását, s erélyesen fel­lépnek a pártegység megbon- tóival szemben. Hogy minden párttag meg­értse a pártegység jelentőségét és tudjon harcolni azért, kívá­natos fokozni a marxista-le­ninista világszemlélet elterjesz­tését. A pártoktatás jelentős eszköz a marxizmus—leniniz- mus elméletének elpalántálásá- ra. Ez az elmélet világosan megmagyarázza a pártegység jelentőségét a szocializmus épí­tésében. Az elmélet fegyveré­vel a gyakorlati munka, az egységért folyó harc is tudato- sabbá, célirányosabbá válik. Jövőnk szempontjából is igen fontos a párt további erősíté­se. az egység szilárdulása, mert minél erősebb és egységesebb a szocializmus építését irányí­tó párt, annál gyorsabban, zök­kenőmentesebben haladunk -a kommunizmus győzelme felé. Tóth József. SZOVJET ÉLET Moszkva rekonstrukciós terve a megvalósulás útján 1.1. Lobejkonak, Moszkva város főépítészének nyilatkozata terjesztésével. Az utóbbi évek­ben sok új építőanyag és épületelemgyár épült, modern technikával ellátott építővál­lalat létesült és áttértünk az épületelemek maximális ti­pizálására. Mindez lehetővé teszi, hogy gyors ütemben építkezzünk, csökkentsük az önköltséget. Amikor Moszkva általános rekonstrukciós tervét kidol­gozták, a főváros lakossága még alig hárommillió volt. Az általános rekonstrukciós terv szerint a város lakosságának maximuma ötmillió fő lehet. Amikor ezt a tervet elkészítet­ték, komolyan számoltak a város fejlődésének tecnikai, gazdasági lehetőségeivel. Az összes anyagi és természeti források kihasználásával. Vé­leményünk szerint a város fej­lesztésének az általános terv­ben megállapított üteme ki­zárja a lakosság számának aránytalanul gyors növekedé­sét és ezért teljesen helyesnek mondható. A VÁROSI LAKOSSÁG to­vábbi növekedésének korláto­zása céljából a kormány meg­tiltotta, hogy Moszkvában új fontos szociális feladat meg­oldását úgy tervezzük, hogy 1965—1966-ig több százezer családot költöztetünk át új, a mai idők követelményeinek megfelelő kényelmes, külön lakásokba. A cél megvalósítá­sához több mint 600 ezer új lakást, tehát évente körülbe­lül 100 ezret kell építenünk. EZZEL A PROBLÉMÁVAL szorosan összefügg az a kér­dés is, hogyan osztjuk el a lakásépítkezést Moszkva terü­letén. Ebben az évben még több külső kerületet akarunk be­építeni. Ha majd sok új lakást fel­építettünk, lehetővé válik ad is, hogy a jövőben tervszerűb­ben és energikusabban fog­lakozzunk a város központi részeinek, régi lakónegyedeink rekonstruálásával. Éppen ezért az új lakások több mint felét a közeli években új ke­rületekben fogjuk felépíteni. Sokan kérdezik, hogy mi­lyen eszközökkel fogjuk ilyen rövid idő alatt megvalósítani Moszva átépítését? Elsősorban az építkezés ipa­ri módszereinek általános el­moszkva AltalAnos rekonstrukciós terve még 1935-ben készült el. Az azóta eltelt idő alatt a tervben fel­vetett problémák jelentős ré­szét megoldottuk. A forgal­mas utakat kibővítettük és több új sugárutat építettünk. Rekonstruáltuk a régi köruta- kat és újakat építettünk. Megszüntettük azt a helyze­tet, hogy a város gondozott központi részekre és elhanya­golt külvárosokra volt osztva. Uj lakónegyedeket építettünk, tereket, parkokat létesítet­tünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen ütemű építkezést tu­dományosan megalapozott, időszakos és távlati városfej­lesztési tervek nélkül nem tudtuk volna végrehajtani. Egyik legnagyobb eredmé­nyünknek könyvelhetjük el, hogy létrehoztuk a város 20— 25 évre szóló távlati fejleszté­si tervét. Ez célul tűzi ki az egyik legfontosabb feladat megvalósítását: a lakosság ésszerű elosztását és az ezzel kapcsolatos műszaki problé­mák megoldását. Nemrégiben dolgoztuk ki az 1959—1965-re szóló lakásépíté­si tervet, amely magában fog­lalja az ehhez szükséges kul­turális és közszolgáltatási in­tézmények építését is. Ennek la tervnek az a fő feladata, Ihogy — a SZKP Központi I Bizottsága és a szovjet kor- Imány határozata értelmében !— megszüntessük a még min­idig meglevő lakáshiányt. E

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents