Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-26 / 235. szám

4 népüjsag 1958. október 26., vasánMW A „Haknitól" a Turandot-ig Igen Tisztelt Maestro Puc­cini ! Nekem adatott meg az a kel­lemetlen -feladat, hogy tudósít­sam önt a Gyöngyösön lezaj­lott „A Pillangókisasszonytól a Turandotig” című hangver­senyről. Bizonyára tudja ön is, tisz­telt Maestro, hogy most, 1958- ban világszerte megemléke­zünk az Ön születésének szá­zadik évfordulójáról. Nálunk, Magyarországon is nagy ünnepségeket tartanak ebből az alkalomból, mind a fővárosban, mind vidéken. Ahol operatársulat van, — így például Szegeden, Budapesten, — felújítják az ön remekmű­veit, ahol nincsen, ott legalább egy-egy hangversenyt tartanak az Ön emlékezetére. Nos, egy ilyen emlékhang­versenynek volt színhelye az elmúlt héten a gyöngyösi kul- túrház. A hangversenyt az Or­szágos Filharmónia hirdette. ...Persze, persze, elnézést ké­rek. elfelejtettem, hogy Ön nem tudhatja, mi is az az Or­szágos Filharmónia. Az egy olyan fővárosi szerv, amely onnan fentről tudja, hogy mi kell a vidéki közönségnek, (hogy mennyire tudja, szíves engedelmével erre még vissza­térek/ és szállítja vidéknek a fővárosi kultúrát. Tehát a Filharmónia kira­gasztott Gyöngyösön egy halom plakátot, amelyek arról értesí­tették a közönséget, hogy októ­ber 22-én „Puccini-est”-et tar­tanak. Városunk zeneértő kö­zönsége igen megörült a hír­nek, részben — ezt nem hízel­gésképp mondom •— az Ön iránti tiszteletből, részben pe­dig azért, mert komoly zenei műsort csak minden szökőév­ben rendednek nálunk. A pla­kátokon az ön leghíresebb operáiból ígértek részleteket, érthető tehát, hogy mindenki örömmel várta a hangver­senyt Annál nagyobb meglepetést keltett maga a műsor. Igaz, a hirdetett műsor számokat hall­hattuk. Voltak részletek a Ma­nón Lescautból, a Bohém­életből, a Toscából. a Pillangó- kisasszonyból. a Gianni Schicchiből és a Turandotból, egyszóval az ön zenéjét, Maestro, megkaptuk, de mi­lyen tálalásban! Úgy látszik, a Filharmónia vezetői kissé felületesen néz­ték meg a helyiségnévtárat, s Gyöngyös helyett ezt olvasták: Taligásmocsolád. Legfeljebb A VÉGTELEN nagy határ­ban, amelyre aranyszínű mézt csorgat a ny árele ji nap, olyan a szekér, a két lóval, mint apró kis csónak a nagy óce­ánban. Szőkülő búzatáblák, derekas kukoricák, kis felhő­puffancsok az égen, s a lágy bodrú felhőknek daloló pa­csirták. Messziről idelátszik az uradalom, az intéző-ház piroscserepes teteje meg ép­pen olyan, mintha valaki já­tékos kedvében pipacs-cso k­rot kötött volna a házat kö­rülölelő fák koronájára. On­nan kanyarog a szekérút, mintha csak patak lenne — partjai a búza, meg kukorica- táblák, vize a sárgás homok —- a városba, amely lehet, vagy tizenöt kilométerre, de az is lehet, hogy húszra. Aki féderes kocsin jár, az minek mérné pontosan, aki meg csak úgy gyalogosan és leginkább mezítláb rugdossa az út po­rát, annak meg jobb is, ha nem tudja .:. Nincs közel, annyi szent. S a szekér deszkáján Bállá Mi­hállyal, derekában, az odave­tett szalmán Herceg Kis Ger­gellyel, éppen a városba igyekszik. Bállá pipát szo- tyogt.iíva szájában üldögél a szekérdeszkán, időnként meg- megleggyintgetve, hol az egyik, hol a másik lovat — mennek azok maguktól is — Herceg Kiss Gergely meghu- nyott szemmel ingatja fejét a szekér ütemére. Kórházba megy a szekér, azazhogy Herceg Kiss, odavi­szi a szekér, amely visszafe­lé sem jön üressen, mert va­lami kommódot vett az inté- zőné a minap, azt hozza for­dulásból. Voltaképpen ennek a kommódnak lehet hálás az, aki most a szekérderékben dehogy is gondol a hálára, pontosabban talán nem is ezzel magyarázható a műsor színvonala. A műsort ugyanis egy öttagú „művészbrigád” prezentálta. Ez még magában nem is lett volna baj. mert öt jó művész is tud nagyszerű műsort adni, de mi, sajnos, nem ezt kaptuk. Merem állítani tisztelt Maestro, hogy ilyen hatásva­dászó, rezegtetett, erőt sipitás- sal pótló és fejhangon, az ön örökbecsű műveit még soha nem adták elő. A gyöngyösi közönség még nem olyan igé­nyes, mint például a főváro­siak, akik állandóan járhatnak operába, de ez a produkció még itt is sok volt. Nem akarok igazságtalan lenni, tisztelt Maestro. Azt el kell ismernem, hogy Külkey László minden száma nagy si­kert hozott. Igaz, őt nem is kell bemutatni, akik járnak operába, ismerik és szeretik a művészt. Ha kell, erőteljes, ha kell, lágy tenorjával annyira hatott a közönségre, hogy szin­te minden darabját meg kel­lett ismételnie. Különösen a Levél-áriával és a Nyugat Iá-, nya tenor-áriájával ért el nagy sikert. Pálffi Editet is megtapsol­tuk a Gianni Schicchi Lauret- ta-daláért és Tosca imájáért, de a többi műsorszámnál, te­hát a többségnél — ide sorol­hatjuk a Pillangókisasszony nagyáriáját, a Bohémélet Mu- sette-keringőjét is — ha volt is taps, azt ön, az Ön zenéje kapta, tisztelt Maestro. A dalokat Németh Éva kí­sérte egyszál zongorán, ameny- nyire ezt az ütött kopott hang­szer megengedte, ő csak emel­te a műsor színvonalát. Ennyit a hangversenyről. Ha nem ismernénk a Filhar­móniát. nem is tehetnénk szemrehányást, azt mondhat­nánk, csak ilyen együttes ösz- szeállíiására volt képes. De tudjuk, hogy ha akarják, él­vonalbeli művészeket is tud­nak felléptetni vidéken. Szám­talan operettet mutattak be már Gyöngyösön is. s ezeken az előadásokon mindig a leg­jobb fővárosi operett-, sőt nem egyszer operaművészeket sze­repeltették. Ezért vártuk öröm­mel ezt a műsort, o gondolni se mertük, hogy ilyen együt­tessel mutatkoznak be, külö­nösen akkor, ha nem is önálló darabot, csak részletekből álló műsort adnak. Ezzel nemcsak a gyöngyösi közönséget be­csülték le, de az opera műfaja, és az ön emléke ellen is vé­tettek, tisztelt Maestro. Nem rajtuk múlott, állítha­tom, hogy a gyöngyösi közön­ség nagy része ennek ellenére szereti az operákat és ezt a tényt még az ilyen, és efféle produkciókkal sem tudják megváltoztatni. Őszinte tisztelettel: Rózsa Gyula EGRI VÖRÖS CSILLAG 26- án 4 órától (szélesvásznú) '„Trapéz” 6 és 8 órától ;,A tető" 27- én 6 és 8 órától (szélesvászn.) ;,Apák és fiúk” Matiné 26-án: Nyomok a hóban EGRI BRÖDY 26—27-én: Régi idők mozija GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 26—27-én: Kopogd le a fán Matiné 26kán: Béke völgye GYÖNGYÖSI PUSKIN 26—27-én: Ördögi találmány Matiné 26-án: Kiskar-mester HATVANI VÖRÖS CSILLAG 26- án: Az utolsó paradicsom 27- én: Fejedelem bajnoka Matiné 26-án: Északi Robinsonok GYURKÓ GÉZA: HATVANI KOSSUTH 26- án: Rendkívüli nyár 27- én: Csavargó FÜZESABONY 26—27-én: Akkor Párizsban Matiné 26-án: Mese a moziban PÉTERVASARA 26-án: Ég és föld között HEVES 26—27-én: Ne várd a májust Matiné 26-án: Mese a moziban EGRI BÉKE 26—27-én: Micsoda éjszaka műsora ? Egerben délután fél 4 és este fél 8 órakor: Szabad szél (Bérletszünet) Tiszafüreden este 7 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül 1958. Október 26,' vasárnap: 1903-ban halt meg Fadrusz János szobrászművész. .1908-ban halt meg A. P. Lénszkij orosz színész és rendező. 1919-ben született Mohammed Roza Pahlovi iráni sah. 1958. október 27, hétfő: 1924-ben alakult meg a Turkmén SZSZK és az Üzbék SZSZK. 1728-ban született J. Cook angol utazó és felfedező. 1858-ban született Theodor Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke. W Névnap C? Ne feledjük, hétfőn: SZABINA kedden:- PÉNTEKEN ÜLÉST tar­tott a Verpeléti Hazafias Nép­front bizottsága. Az ülésen a választások előkészítésével kapcsolatos feladatokat beszél­ték meg, majd javaslatot tet­tek a községi szavazatszedő­bizottságokra. — A NYUGATBÜKKI Ál­lami Erdőgazdaság területén a gazdasági év folyamán 9 szarvasbikát, 37 szarvaste­henet, 33 szarvasborjút, 53 őzet, 3 muff Iont' és 43 vad­disznót lőttek a vadászok. — A TENKI Béke Termelő- szövetkezet tagjai az idén 10 szakaszos dohánypajtát épí­tettek saját erőből. A jövő évben 50 férőhelyes tehénis­tállót létesítenek, 800 ezer fo­rintos költséggel. — AZ IDÉN 6000 forintos költséggel tatarozták a vá- mosgyörki kultúrházat. “ MEGKEZDŐDÖTT a ba­romfipestis ellen védőoltás az egri járásban. Az oltás köte­lező és minden baromfite­nyésztőnek érdeke, hogy állo­mányát beoltássá. — BEFEJEZTÉK az apró­mag cséplést a füzesabonyi járás területén. Összesen négyezer mázsa magot csé­peltek el. Kellemetlenkedők A hízelgő Szóval, vitatkoztunk. Érti, Varga szaktárs, vi-tat-koz- tunk. Ja, hogy min? Hát pon­tosan a tegnapi dolgon, a Var­ga szaktárs álláspontján. So­kan azt mondták: Ennek a Vargának most az egyszer nincs igaza! Igazságos ember­nek ismerjük, de ebben a Ko­vács-féle lógás-ügyben most tévedett. Igen Ezt mondták, ezt merészelték mondani, ké­rem szépen. De én, szerencsére ott voltam és bátran, határo­zottan kifejtettem az álláspon­tomat, mert ugye kérem, kedves Varga szaktárs, egy vezető, az mindig csak vezető. Az volt a múltban, az most is. — Nincs igazatok! — emel­tem fel a szavam, a gyűlés után. A Varga szaktársnak van igaza. Ő művezető, mi egy­szerű melósok vagyunk csak és egy vezető, pláne egy olyan vezető, m!nt Var; a szaktárs, mindig magasabb nézőpontból tudja, megítélni a helyzetet. — Emberek — hangsúlyoztam — a mi művzeónk már nem mai gyerek é: kipr'bílt har­cosa a munkásosztálynak is. Ő szigorít, de mindig igazsá­gos ember, mégp:d:g tápig ember! Méghogy a Kovács? Hát a Kovács, az egy notórius lógós, és ti még annak fognátok pártját a művezetővel szem­ben? Neem, barátaim, Kovács sorozatos késései már tökéle­tesen kimerítik a lógás fogal­mát. No, ugye, drága Varga szaktárs, mert vegyük azt pél­dául, hogy engem, mikor kel­lett önnek figyelmeztetni? Mi­kor késtem én egy percet is? De ez a Kovács?? Kérem, én már közel két húsz esztendeje önöknél dolgozom, de én önnel, Varga szaktárs, úgy is, mint vezetőmmel, úgy is, mint emberrel, a legtelje­sebb mértékig megvagyok elé­gedve. Ön egy bátor, harcos, egy roppant becsületes ember, aki él, hal az emberekért és nekem most pontosan az fáj — igen, nem szégyellem ki­mondani fáááj, hogy ezt az embert kritizálni merik a dol­gozók Nem, kérem, ezeknek az egyéneknek ni"cs igazuk. Az ön szava bírálat volt, még­pedig egy igen épi'ő bírálat, amelyből csak úgy sugárzott a segíteni'’ karás Szóval fájt igazán fáj nekem, kedves Var­ga szak'árs hog-i csupán én, egyedül csak én voltam, aki felemeljem a szavam... Tévedés, Varga szaktárs, na­gyon tetszik tévedni, mert én ezért nem várok semmit, h-sz ez csupán kötelesség volt, amit hasonló esetben ön is meg­tenne velem szemben, no meg azután egy olyan embert, mint Varga szaktárs, megvédeni megtiszteltetés. Ha. már beszél­getünk. azt is hadd súgjam meg, hogy a Varga szaktárs a közelgő ünnepen valami... kitüntetés félében... Szóval, ezt persze nem én... — Hát idefigyeljen, Nyalizer szaktárs. Ha már befejezte a ,,beszélgetést”, engedje meg, hogy megköszönjem magának mind azt a sok szépet és jót, amit értem tett és itt tudomá­somra hozott. Tudom, maga nem egy hízelgő ember és pusztán az önzetlenség és a meggyőződése vitte el odáig, hogy mellettem kardoskodik. Örülök, hogy mindezt meg­tudtam. de különösképpen an­nak örülök, hogy magától sze­mélyesen szerezhettem tudo­mást róla, ámbár sajnálattal kell közölnöm, hogy a Kovács­féle ügyben egyáltalán nem volt igazam, és ezt még ma megmondom az elvtársaknak. Hiába, egy kicsit elhamarko­dottan szóltam az ügyben, és nem néztem alaposan a dolgok után... — No, miért sápadt úgy el egyszerre, szakikám? Nincs talán rosszul, vagy... ja, hogy tévedtem? Sajnos, így van, de amint látom, ma nemcsak én- hanem maga is „erősen téve­dett”, drága Nyalizer szak­társ! Sz. I, Október 28-án a Vörösrákban 30-án az Otthon Étteremben Herceg Kiss Gergely útra kél gondol semmire: Úgy elcsi­gázta a baja. Tüdőgyulladás, azt mondta vagy két napja még az orvos, aki véletlenül erre járt, s hogy vigyék kór­házba, de minél előbb. HÁT MOST VISZIK, igaz, hogy csak két napra rá, de csak viszik, ■— Hé... Mihály.. i Befo­gat és elhozza a városból a kommódot..; A Fleiszig úr­tól.:. Ja igen.., s vigye már be akkor ezt a Kiss Ger­gelyt a kórházba, mert még felfordul itt nekem az aratás előtt — mondta reggel az intéző, aztán visszament a tornácra, mert még nem reg­gelizett. Bállá Mihály befogott, oda- állt a cselédház elé és a síró asszony, meg a nagyobbik fiú segítségével felrakta Herceg Kisst a szekér derekába. Jött volna az asszony is, de szop­tatós ... így hát rámaradt a fuvar, meg a kórházbavitel gondja. . s De vállalta szíve­sen, nem a városért, mert azt ott egye a fene, ahol van .:. Annyi ott az ember, meg kü­lönösen az úrféle, hogy csak győzze az ember kalapozni... Itt legalább csak az intézőnek meg a feleségének kell nyúl- kálni a kalap után, de ott... Hanem hogy jó komája volt mindig ez az ember..: Együtt legénykedtek, majdhogynem együtt házasodtak ... s most itt van ni, se eleven, se holt...; Pedig szívós, kemény egyfaj­ta volt világéletében. Bállá Mihály hátranéz egy pillanatra. Homokos ugyan az út erősen, de a szekér nem féderes kocsi, csak rázza ezt a szerencsétlent. Nem is hajt gyorsan, nehogy megkí- nozza, van annak most úgyis baja, elég..: — Miért Mihály :.. Ha le­jön a nadrágom az ülepem- ről, ugyanúgy jön le, ahogy a herceg úrnak ... Ö is csak úgy csókolja, ha csókolja az asszonyát, ahogy én ;.. Rá se ránts komám, ő is a száján rakja be a falatot és nem megfordítva..: Hát akkor mi a különbség közöttünk — mondta volt Gergely még annak idején. — Hát csak az, hogy neki van vagy tízezer holdja, meg teméntelen jószága .. . Neked meg se földed, se jószágod ... csak egy koszos malacod — vélte józan realitással Mihály. KISS GERGELY, aki akkor még csak Kiss Gergely volt, semmi több, nem hagyta any- nyiba a beszélgetést, mert mindig olyan töprengő, vitá­zó egy ember volt. — Na hiszen, nem viszi azt magával a másvilágra... Annyi földje lesz holtával ne­ki is, mint nekem.;: Her­ceg ... paraszt, a földben egyremegy... Egyformák le­szünk ott már komám, hidd el. — Az meglehet, de neked azokra is csak fából lesz a kereszted és csak a káplán temet, neki meg tán még Bécsből hoznak olyan nagy síremléket, mint ez a ház ni, s a püspök úr temeti — védte a maga igazát Mihály. Ennyi volt, aligha több az a bizonyos beszélgetés egy vasárnap este, kinn ülve a cselédház előtt. Valaki, mert mindig van alja ember, el­mondta az intézőnek, az szólt ezért a csendőröknek, azok kijötték, Kisst elvitték... Mi­re egy hét múlva, jól meg­nyúzva hazajött Herceg Kiss- nek hívták már az uradalom emberei, na persze csak úgy egymásközt. Apró legyek zizegtek a ló körül, rászálltak Herceg Kiss- re is. Bállá hátra-hátra su­hintott ostorával, hogy elri­assza a szemtelenkedőket, de mire megfordult, már ott dongtak megint az ember ar­ca körül. így bandukolt a sze­kér, óvatosan, döcögve a sze­kérút kátyúiban, — a város felé; — Adjisten — köszönt va­laki a szekér előtt, hogy Bal­ia hirtelen felriadtában meg­rántotta a gyeplőt. A lovak megálltak. Tanyás gazda volt, Istók János. Néhány hold föld, kis tanya az ezerholdak végtelen tengerében, tán több bajjal, szegénységgel, mint amennyivel az uradalom cse­lédei bírtak. Azoknak jó esz­tendő, rossz esztendő, a ke­vés azért csak megvolt. De Istók három évig nyögött egy rossz évet, és mire talpra állt, jött az újabb jégveres, vagy aszály..; Isteni csoda, hogy még nem úszott el ta­nyája, földje, az élettel har­colt nagy viaskodásban. — NEKED IS JÁNOS! — bökte meg kalapját Bállá — Hová? — Ide csak — bökött előre bizonytalan irányba, ezzel is jelezve, hogy egyedül csaK rá­tartozik, hová visz az útja. Nagy bütykös, mezítelen lá­bát, amelyen mint ázott vi­torla holmi árbóerúdon úgy rendezik meg a magyaros va­csoraverseny következő bemu­tatóit. A vacsoraversenyek iránt már eddig is nagy érdek­lötyögött ceig-nadrágja, rátet­te a hágcsóra. — A városba? -— kérdezte,! miközben belekukkantott a! kocsiderékba... — Oda... Öt viszem, az in-! tézőné kommódját meg ho-' zom;.. — Mi lelte a szerencsét- j lent? — szemlélte tárgyilago-; san, a bajt megszokott em­ber nyugalmával, a beteget; Istók... — Azt mondta a doktor úr,; hogy tüdőgyulladás..: Dehát; már nagyon odavan..! Nem; merek sietni, mert kirázza a; maradék lelkét az út. Istók levette a kalapját és; elhajtotta a legyeket a beteg; arcáról. Aztán lassan előbb-; re hajolt, s megfogta Herceg; Kiss Gergely kezét. Felemel-; te és elengedte. A kéz, mint-; ha mágnes vonzotta volna; vissza a szalmába, úgy zuhant; le a test mellé..: — Te... Mihály! — sápadt; el akaratlanul Istók — én; úgy vélem, hogy ez meghalt...; Azért is ülnek olyan nyűgöd-; tan rajta a legyek — és hát­ralépett, de a kalapját már; nem tette vissza a fejére. Bállá kivette a szájából a; pipát, a dohányt a markába; verte, onnan a zsebébe szór-; ta, aztán gyorsan lekászáló-l dott a szekérről. Behajolt a derékba, úgy nézte emberét: — Gergely ... Te.!. Ger­gely — rázta meg — Ko-! mám.:. Hát csak nem haltál! meg tényleg... Várj már a! kórházig... Mit szól nekem! az asszonyod.:. Te, Gergely... Várj! — EZ MÁR NEM VÁR; Mihály... csak a feltámadás-; ra — szólalt meg halkan Is-; tők és a lábtól előhúzott pokrócot ráterítette a halottra.; így lett Kiss Gergely egven-3 lő a herceggel:., lődés mutatkozott és előrelát­hatóan nagy sikere lesz a most sorrakerülő két bemutatónak is. A versenyre készítendő éte­leket egyelőre még titokban tartják. Állattenyésztésünk érdekében Az egri járásiban bizottság alakult az állattenyésztés fe­lülvizsgálására. A bizottság tagjai sorra látogatják a járás községeit és megnézik a lege­lők állapotát, az apaállatok al­kalmasságát, illetve azok elhe­lyezését, takarmányozását és nem utolsó sorban szárobave- szik a község takarmánykész­letét is a tél beállta előtt. A bizottság megyei, járási és községi szakemberekből áll. Ifjúsági szövetkeze­teket szerveznek megyénkben A falusi KISZ-szervezetek megyénk több községében elő­készületeket tettek az ifjúsá­gi termelőszövetkezetek létre­hozására. A nagyrédei fiatalok is lét­re akarnak hozni egy málna- termelő szakcsoportot. A kis­körei fiatalok is szeretnének létrehozni egy szövetkezetei, de még nincs elég földjük, ahol megkezdenék a közös munkát. Tiszanánán viszont lenne föld, de a szervezés nem halad elég jól. Néhány ifjúsági szövetkezet közeli megalakulása várható. — ADÄCSON kedden adják át a két tanteremmel bőví­tett új iskolát rendeltetésé­nek. A bővítési munkálatokra több mmt 330 ezer forintot fordítottak.

Next

/
Thumbnails
Contents