Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-26 / 235. szám

4

népüjsag

1958. október 26., vasánMW

A „Haknitól" a Turandot-ig

Igen Tisztelt Maestro Puccini !

Nekem adatott meg az a kellemetlen -feladat, hogy tudósítsam önt a Gyöngyösön lezajlott „A Pillangókisasszonytól a Turandotig” című hangversenyről.

Bizonyára tudja ön is, tisztelt Maestro, hogy most, 1958- ban világszerte megemlékezünk az Ön születésének századik évfordulójáról.

Nálunk, Magyarországon is nagy ünnepségeket tartanak ebből az alkalomból, mind a fővárosban, mind vidéken. Ahol operatársulat van, — így például Szegeden, Budapesten, — felújítják az ön remekműveit, ahol nincsen, ott legalább egy-egy hangversenyt tartanak az Ön emlékezetére.

Nos, egy ilyen emlékhangversenynek volt színhelye az elmúlt héten a gyöngyösi kul- túrház. A hangversenyt az Országos Filharmónia hirdette.

...Persze, persze, elnézést kérek. elfelejtettem, hogy Ön nem tudhatja, mi is az az Országos Filharmónia. Az egy olyan fővárosi szerv, amely onnan fentről tudja, hogy mi kell a vidéki közönségnek, (hogy mennyire tudja, szíves engedelmével erre még visszatérek/ és szállítja vidéknek a fővárosi kultúrát.

Tehát a Filharmónia kiragasztott Gyöngyösön egy halom plakátot, amelyek arról értesítették a közönséget, hogy október 22-én „Puccini-est”-et tartanak. Városunk zeneértő közönsége igen megörült a hírnek, részben — ezt nem hízelgésképp mondom •— az Ön iránti tiszteletből, részben pedig azért, mert komoly zenei műsort csak minden szökőévben rendednek nálunk. A plakátokon az ön leghíresebb operáiból ígértek részleteket, érthető tehát, hogy mindenki örömmel várta a hangversenyt

Annál nagyobb meglepetést keltett maga a műsor. Igaz, a hirdetett műsor számokat hallhattuk. Voltak részletek a Manón Lescautból, a Bohéméletből, a Toscából. a Pillangó- kisasszonyból. a Gianni Schicchiből és a Turandotból, egyszóval az ön zenéjét, Maestro, megkaptuk, de milyen tálalásban!

Úgy látszik, a Filharmónia vezetői kissé felületesen nézték meg a helyiségnévtárat, s Gyöngyös helyett ezt olvasták: Taligásmocsolád. Legfeljebb

A VÉGTELEN nagy határban, amelyre aranyszínű mézt csorgat a ny árele ji nap, olyan a szekér, a két lóval, mint apró kis csónak a nagy óceánban. Szőkülő búzatáblák, derekas kukoricák, kis felhőpuffancsok az égen, s a lágy bodrú felhőknek daloló pacsirták. Messziről idelátszik az uradalom, az intéző-ház piroscserepes teteje meg éppen olyan, mintha valaki játékos kedvében pipacs-cso krot kötött volna a házat körülölelő fák koronájára. Onnan kanyarog a szekérút, mintha csak patak lenne — partjai a búza, meg kukorica- táblák, vize a sárgás homok —- a városba, amely lehet, vagy tizenöt kilométerre, de az is lehet, hogy húszra. Aki féderes kocsin jár, az minek mérné pontosan, aki meg csak úgy gyalogosan és leginkább mezítláb rugdossa az út porát, annak meg jobb is, ha nem tudja .:.

Nincs közel, annyi szent. S a szekér deszkáján Bállá Mihállyal, derekában, az odavetett szalmán Herceg Kis Gergellyel, éppen a városba igyekszik. Bállá pipát szo- tyogt.iíva szájában üldögél a szekérdeszkán, időnként meg- megleggyintgetve, hol az egyik, hol a másik lovat — mennek azok maguktól is — Herceg Kiss Gergely meghu- nyott szemmel ingatja fejét a szekér ütemére.

Kórházba megy a szekér, azazhogy Herceg Kiss, odaviszi a szekér, amely visszafelé sem jön üressen, mert valami kommódot vett az inté- zőné a minap, azt hozza fordulásból. Voltaképpen ennek a kommódnak lehet hálás az, aki most a szekérderékben dehogy is gondol a hálára, pontosabban talán nem is

ezzel magyarázható a műsor

színvonala.

A műsort ugyanis egy öttagú „művészbrigád” prezentálta. Ez még magában nem is lett volna baj. mert öt jó művész is tud nagyszerű műsort adni, de mi, sajnos, nem ezt kaptuk.

Merem állítani tisztelt Maestro, hogy ilyen hatásvadászó, rezegtetett, erőt sipitás- sal pótló és fejhangon, az ön örökbecsű műveit még soha nem adták elő. A gyöngyösi közönség még nem olyan igényes, mint például a fővárosiak, akik állandóan járhatnak operába, de ez a produkció még itt is sok volt.

Nem akarok igazságtalan lenni, tisztelt Maestro. Azt el kell ismernem, hogy Külkey László minden száma nagy sikert hozott. Igaz, őt nem is kell bemutatni, akik járnak operába, ismerik és szeretik a művészt. Ha kell, erőteljes, ha kell, lágy tenorjával annyira hatott a közönségre, hogy szinte minden darabját meg kellett ismételnie. Különösen a Levél-áriával és a Nyugat Iá-, nya tenor-áriájával ért el nagy sikert.

Pálffi Editet is megtapsoltuk a Gianni Schicchi Lauret- ta-daláért és Tosca imájáért, de a többi műsorszámnál, tehát a többségnél — ide sorolhatjuk a Pillangókisasszony nagyáriáját, a Bohémélet Mu- sette-keringőjét is — ha volt is

taps, azt ön, az Ön zenéje kapta, tisztelt Maestro.

A dalokat Németh Éva kísérte egyszál zongorán, ameny- nyire ezt az ütött kopott hangszer megengedte, ő csak emelte a műsor színvonalát.

Ennyit a hangversenyről.

Ha nem ismernénk a Filharmóniát. nem is tehetnénk szemrehányást, azt mondhatnánk, csak ilyen együttes ösz- szeállíiására volt képes. De tudjuk, hogy ha akarják, élvonalbeli művészeket is tudnak felléptetni vidéken. Számtalan operettet mutattak be már Gyöngyösön is. s ezeken az előadásokon mindig a legjobb fővárosi operett-, sőt nem egyszer operaművészeket szerepeltették. Ezért vártuk örömmel ezt a műsort, o gondolni se mertük, hogy ilyen együttessel mutatkoznak be, különösen akkor, ha nem is önálló darabot, csak részletekből álló műsort adnak. Ezzel nemcsak a gyöngyösi közönséget becsülték le, de az opera műfaja, és az ön emléke ellen is vétettek, tisztelt Maestro.

Nem rajtuk múlott, állíthatom, hogy a gyöngyösi közönség nagy része ennek ellenére szereti az operákat és ezt a tényt még az ilyen, és efféle produkciókkal sem tudják megváltoztatni.

Őszinte tisztelettel: Rózsa Gyula

EGRI VÖRÖS CSILLAG

26- án 4 órától (szélesvásznú)

'„Trapéz”

6 és 8 órától ;,A tető"

27- én 6 és 8 órától (szélesvászn.) ;,Apák és fiúk”

Matiné 26-án:

Nyomok a hóban EGRI BRÖDY 26—27-én:

Régi idők mozija GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 26—27-én:

Kopogd le a fán Matiné 26kán:

Béke völgye GYÖNGYÖSI PUSKIN 26—27-én:

Ördögi találmány Matiné 26-án:

Kiskar-mester

HATVANI VÖRÖS CSILLAG

26- án:

Az utolsó paradicsom

27- én:

Fejedelem bajnoka Matiné 26-án:

Északi Robinsonok

GYURKÓ GÉZA:

HATVANI KOSSUTH

26- án:

Rendkívüli nyár

27- én:

Csavargó

FÜZESABONY 26—27-én:

Akkor Párizsban Matiné 26-án:

Mese a moziban PÉTERVASARA 26-án:

Ég és föld között HEVES

26—27-én:

Ne várd a májust Matiné 26-án:

Mese a moziban EGRI BÉKE 26—27-én:

Micsoda éjszaka

műsora ?

Egerben délután fél 4 és este fél 8 órakor:

Szabad szél (Bérletszünet)

Tiszafüreden este 7 órakor:

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

1958. Október 26,' vasárnap: 1903-ban halt meg Fadrusz János

szobrászművész.

.1908-ban halt meg A. P. Lénszkij orosz színész és rendező.

1919-ben született Mohammed Roza Pahlovi iráni sah.

1958. október 27, hétfő: 1924-ben alakult meg a Turkmén SZSZK és az Üzbék SZSZK.

1728-ban született J. Cook angol utazó és felfedező.

1858-ban született Theodor Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke.

W Névnap C?

Ne feledjük, hétfőn:

SZABINA

kedden:- PÉNTEKEN ÜLÉST tartott a Verpeléti Hazafias Népfront bizottsága. Az ülésen a választások előkészítésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg, majd javaslatot tettek a községi szavazatszedőbizottságokra.

— A NYUGATBÜKKI Állami Erdőgazdaság területén a gazdasági év folyamán 9 szarvasbikát, 37 szarvastehenet, 33 szarvasborjút, 53 őzet, 3 muff Iont' és 43 vaddisznót lőttek a vadászok.

— A TENKI Béke Termelő- szövetkezet tagjai az idén 10 szakaszos dohánypajtát építettek saját erőből. A jövő évben 50 férőhelyes tehénistállót létesítenek, 800 ezer forintos költséggel.

— AZ IDÉN 6000 forintos költséggel tatarozták a vá- mosgyörki kultúrházat.

“ MEGKEZDŐDÖTT a baromfipestis ellen védőoltás az egri járásban. Az oltás kötelező és minden baromfitenyésztőnek érdeke, hogy állományát beoltássá.

— BEFEJEZTÉK az aprómag cséplést a füzesabonyi járás területén. Összesen négyezer mázsa magot csépeltek el.

Kellemetlenkedők

A hízelgő

Szóval, vitatkoztunk. Érti, Varga szaktárs, vi-tat-koz- tunk. Ja, hogy min? Hát pontosan a tegnapi dolgon, a Varga szaktárs álláspontján. Sokan azt mondták: Ennek a Vargának most az egyszer nincs igaza! Igazságos embernek ismerjük, de ebben a Kovács-féle lógás-ügyben most tévedett. Igen Ezt mondták, ezt merészelték mondani, kérem szépen. De én, szerencsére ott voltam és bátran, határozottan kifejtettem az álláspontomat, mert ugye kérem, kedves Varga szaktárs, egy vezető, az mindig csak vezető. Az volt a múltban, az most is.

— Nincs igazatok! — emeltem fel a szavam, a gyűlés után. A Varga szaktársnak van igaza. Ő művezető, mi egyszerű melósok vagyunk csak és egy vezető, pláne egy olyan vezető, m!nt Var; a szaktárs, mindig magasabb nézőpontból tudja, megítélni a helyzetet. — Emberek — hangsúlyoztam — a mi művzeónk már nem mai gyerek é: kipr'bílt harcosa a munkásosztálynak is. Ő szigorít, de mindig igazságos ember, mégp:d:g tápig ember!

Méghogy a Kovács? Hát a Kovács, az egy notórius lógós, és ti még annak fognátok pártját a művezetővel szemben? Neem, barátaim, Kovács sorozatos késései már tökéletesen kimerítik a lógás fogalmát. No, ugye, drága Varga szaktárs, mert vegyük azt például, hogy engem, mikor kellett önnek figyelmeztetni? Mikor késtem én egy percet is? De ez a Kovács??

Kérem, én már közel két húsz esztendeje önöknél dolgozom, de én önnel, Varga szaktárs, úgy is, mint vezetőmmel, úgy is, mint emberrel, a legteljesebb mértékig megvagyok elégedve. Ön egy bátor, harcos, egy roppant becsületes ember, aki él, hal az emberekért és nekem most pontosan az fáj — igen, nem szégyellem kimondani fáááj, hogy ezt az embert kritizálni merik a dolgozók Nem, kérem, ezeknek az egyéneknek ni"cs igazuk. Az ön szava bírálat volt, mégpedig egy igen épi'ő bírálat, amelyből csak úgy sugárzott a segíteni'’ karás Szóval fájt igazán fáj nekem, kedves Varga szak'árs hog-i csupán én, egyedül csak én voltam, aki felemeljem a szavam...

Tévedés, Varga szaktárs, nagyon tetszik tévedni, mert én ezért nem várok semmit, h-sz ez csupán kötelesség volt, amit hasonló esetben ön is megtenne velem szemben, no meg azután egy olyan embert, mint Varga szaktárs, megvédeni megtiszteltetés. Ha. már beszélgetünk. azt is hadd súgjam meg, hogy a Varga szaktárs a közelgő ünnepen valami... kitüntetés félében... Szóval, ezt persze nem én...

— Hát idefigyeljen, Nyalizer szaktárs. Ha már befejezte a ,,beszélgetést”, engedje meg, hogy megköszönjem magának mind azt a sok szépet és jót, amit értem tett és itt tudomásomra hozott. Tudom, maga nem egy hízelgő ember és pusztán az önzetlenség és a meggyőződése vitte el odáig, hogy mellettem kardoskodik. Örülök, hogy mindezt megtudtam. de különösképpen annak örülök, hogy magától személyesen szerezhettem tudomást róla, ámbár sajnálattal kell közölnöm, hogy a Kovácsféle ügyben egyáltalán nem volt igazam, és ezt még ma megmondom az elvtársaknak. Hiába, egy kicsit elhamarkodottan szóltam az ügyben, és nem néztem alaposan a dolgok után...

— No, miért sápadt úgy el

egyszerre, szakikám? Nincs talán rosszul, vagy... ja, hogy tévedtem? Sajnos, így van, de amint látom, ma nemcsak én- hanem maga is „erősen tévedett”, drága Nyalizer szaktárs! Sz. I,

Október 28-án a Vörösrákban 30-án az Otthon Étteremben

Herceg Kiss Gergely útra kél

gondol semmire: Úgy elcsigázta a baja. Tüdőgyulladás, azt mondta vagy két napja még az orvos, aki véletlenül erre járt, s hogy vigyék kórházba, de minél előbb.

HÁT MOST VISZIK, igaz, hogy csak két napra rá, de csak viszik,

■— Hé... Mihály.. i Befogat és elhozza a városból a kommódot..; A Fleiszig úrtól.:. Ja igen.., s vigye már be akkor ezt a Kiss Gergelyt a kórházba, mert még felfordul itt nekem az aratás előtt — mondta reggel az intéző, aztán visszament a tornácra, mert még nem reggelizett.

Bállá Mihály befogott, oda- állt a cselédház elé és a síró asszony, meg a nagyobbik fiú segítségével felrakta Herceg Kisst a szekér derekába. Jött volna az asszony is, de szoptatós ... így hát rámaradt a fuvar, meg a kórházbavitel gondja. . s De vállalta szívesen, nem a városért, mert azt ott egye a fene, ahol van .:. Annyi ott az ember, meg különösen az úrféle, hogy csak győzze az ember kalapozni... Itt legalább csak az intézőnek meg a feleségének kell nyúl- kálni a kalap után, de ott... Hanem hogy jó komája volt mindig ez az ember..: Együtt legénykedtek, majdhogynem együtt házasodtak ... s most itt van ni, se eleven, se holt...; Pedig szívós, kemény egyfajta volt világéletében.

Bállá Mihály hátranéz egy pillanatra. Homokos ugyan az út erősen, de a szekér nem féderes kocsi, csak rázza ezt a szerencsétlent. Nem is

hajt gyorsan, nehogy megkí- nozza, van annak most úgyis baja, elég..:

— Miért Mihály :.. Ha lejön a nadrágom az ülepem- ről, ugyanúgy jön le, ahogy a herceg úrnak ... Ö is csak úgy csókolja, ha csókolja az asszonyát, ahogy én ;.. Rá se ránts komám, ő is a száján rakja be a falatot és nem megfordítva..: Hát akkor mi a különbség közöttünk — mondta volt Gergely még annak idején.

— Hát csak az, hogy neki van vagy tízezer holdja, meg teméntelen jószága .. . Neked meg se földed, se jószágod ... csak egy koszos malacod — vélte józan realitással Mihály.

KISS GERGELY, aki akkor még csak Kiss Gergely volt, semmi több, nem hagyta any- nyiba a beszélgetést, mert mindig olyan töprengő, vitázó egy ember volt.

— Na hiszen, nem viszi azt magával a másvilágra... Annyi földje lesz holtával neki is, mint nekem.;: Herceg ... paraszt, a földben egyremegy... Egyformák leszünk ott már komám, hidd el.

— Az meglehet, de neked azokra is csak fából lesz a kereszted és csak a káplán temet, neki meg tán még Bécsből hoznak olyan nagy síremléket, mint ez a ház ni, s a püspök úr temeti — védte a maga igazát Mihály.

Ennyi volt, aligha több az a bizonyos beszélgetés egy vasárnap este, kinn ülve a cselédház előtt. Valaki, mert mindig van alja ember, elmondta az intézőnek, az szólt

ezért a csendőröknek, azok kijötték, Kisst elvitték... Mire egy hét múlva, jól megnyúzva hazajött Herceg Kiss- nek hívták már az uradalom emberei, na persze csak úgy egymásközt.

Apró legyek zizegtek a ló körül, rászálltak Herceg Kiss- re is. Bállá hátra-hátra suhintott ostorával, hogy elriassza a szemtelenkedőket, de mire megfordult, már ott dongtak megint az ember arca körül. így bandukolt a szekér, óvatosan, döcögve a szekérút kátyúiban, — a város felé;

— Adjisten — köszönt valaki a szekér előtt, hogy Balia hirtelen felriadtában megrántotta a gyeplőt. A lovak megálltak. Tanyás gazda volt, Istók János. Néhány hold föld, kis tanya az ezerholdak végtelen tengerében, tán több bajjal, szegénységgel, mint amennyivel az uradalom cselédei bírtak. Azoknak jó esztendő, rossz esztendő, a kevés azért csak megvolt. De Istók három évig nyögött egy rossz évet, és mire talpra állt, jött az újabb jégveres, vagy aszály..; Isteni csoda, hogy még nem úszott el tanyája, földje, az élettel harcolt nagy viaskodásban.

— NEKED IS JÁNOS! — bökte meg kalapját Bállá — Hová?

— Ide csak — bökött előre bizonytalan irányba, ezzel is jelezve, hogy egyedül csaK rátartozik, hová visz az útja. Nagy bütykös, mezítelen lábát, amelyen mint ázott vitorla holmi árbóerúdon úgy

rendezik meg a magyaros vacsoraverseny következő bemutatóit. A vacsoraversenyek iránt már eddig is nagy érdeklötyögött ceig-nadrágja, rátette a hágcsóra.

— A városba? -— kérdezte,! miközben belekukkantott a! kocsiderékba...

— Oda... Öt viszem, az in-! tézőné kommódját meg ho-' zom;..

— Mi lelte a szerencsét- j lent? — szemlélte tárgyilago-; san, a bajt megszokott ember nyugalmával, a beteget; Istók...

— Azt mondta a doktor úr,; hogy tüdőgyulladás..: Dehát; már nagyon odavan..! Nem; merek sietni, mert kirázza a; maradék lelkét az út.

Istók levette a kalapját és; elhajtotta a legyeket a beteg; arcáról. Aztán lassan előbb-; re hajolt, s megfogta Herceg; Kiss Gergely kezét. Felemel-; te és elengedte. A kéz, mint-; ha mágnes vonzotta volna; vissza a szalmába, úgy zuhant; le a test mellé..:

— Te... Mihály! — sápadt; el akaratlanul Istók — én; úgy vélem, hogy ez meghalt...; Azért is ülnek olyan nyűgöd-; tan rajta a legyek — és hátralépett, de a kalapját már; nem tette vissza a fejére.

Bállá kivette a szájából a; pipát, a dohányt a markába; verte, onnan a zsebébe szór-; ta, aztán gyorsan lekászáló-l dott a szekérről. Behajolt a derékba, úgy nézte emberét:

— Gergely ... Te.!. Gergely — rázta meg — Ko-! mám.:. Hát csak nem haltál! meg tényleg... Várj már a! kórházig... Mit szól nekem! az asszonyod.:. Te, Gergely... Várj!

— EZ MÁR NEM VÁR;

Mihály... csak a feltámadás-; ra — szólalt meg halkan Is-; tők és a lábtól előhúzott pokrócot ráterítette a halottra.;

így lett Kiss Gergely egven-3 lő a herceggel:.,

lődés mutatkozott és előreláthatóan nagy sikere lesz a most sorrakerülő két bemutatónak is. A versenyre készítendő ételeket egyelőre még titokban tartják.

Állattenyésztésünk

érdekében

Az egri járásiban bizottság alakult az állattenyésztés felülvizsgálására. A bizottság tagjai sorra látogatják a járás községeit és megnézik a legelők állapotát, az apaállatok alkalmasságát, illetve azok elhelyezését, takarmányozását és nem utolsó sorban szárobave- szik a község takarmánykészletét is a tél beállta előtt. A bizottság megyei, járási és községi szakemberekből áll.

Ifjúsági szövetkezeteket szerveznek megyénkben

A falusi KISZ-szervezetek megyénk több községében előkészületeket tettek az ifjúsági termelőszövetkezetek létrehozására.

A nagyrédei fiatalok is létre akarnak hozni egy málna- termelő szakcsoportot. A kiskörei fiatalok is szeretnének létrehozni egy szövetkezetei, de még nincs elég földjük, ahol megkezdenék a közös munkát. Tiszanánán viszont lenne föld, de a szervezés nem halad elég jól. Néhány ifjúsági szövetkezet közeli megalakulása várható.

— ADÄCSON kedden adják át a két tanteremmel bővített új iskolát rendeltetésének. A bővítési munkálatokra több mmt 330 ezer forintot fordítottak.