Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-25 / 234. szám
1958. október 25., szombat NÉPÚJSÁG s egy választási nagygyűlésről ÉLETEMBEN KÉTSZER jártam a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban. Először jó másfél évvel ezelőtt. 1957. januárjában. Szomorú napok voltak. Éppen hogy éledni kezdett az ország halálos dermedtségéből, a fejekben még küszködtek egymással a zavaros nézetek és az élet igenlése. Ha jól emlékszem, éppen aznap adták ki a gyár 160 dolgozójának a felmondó levelet, mert nem volt áram, nem volt nyersanyag, munkátlanul álltak a gépek. Tudtuk, hogy munkanélküliségük átmeneti lesz, de akkor még talán legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy mindössze néhány hónapról van szó, s újra visszatér a régi élet a gyár falai közé. Még élénken éltek az emberekben az emlékek, még ott vibrált a félelem az emberek szívében, de már ott volt a nyugodtabb élet sejtése is. Már szervezkedett a párt, már voltak munkásőrök. már nem az a maroknyi csoport volt a hangadó, amely a munkáshatalom ellen lépett fel, a munkáshatalom idején létesített gyárban, amely újabb százaknak adott felépülése után biztos kenyeret. Akkor jártam ott, s én is, úgy mint a többiek, aggódva mérlegeltem: mennyi idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön itt minden. Úgy gondoltuk sok, nagyon sok... És most újra ott vagyok a gyárban. A nagy ebédlőteremben ott szoronganak a munkások. a mikrofon előtt katonaruhás ember beszél. Szinte érezhető a levegőben, az előadó és a hallgatók között lassan szövődik egy szál, s ez mind erősebb lesz. S amikor taps tör ki, érződik a lendületen, nem a kötelező udvariasság, hanem a helyeslés hangjai ezek. HELYESLÉS, MERT nagyon is közelálló dolgokról beszélt Úszta Gyula elvtárs. a választási nagygyűlés előadója. A háborúról és a békéről. A Szovjetunió szinte kimeríthetetlen segítőkészségéről, amelyet ez a gyár, szinte a szó legszorosabb értelmében a saját bőrén tapasztalt, hiszen az, hogy megindultak, hogy — ha az érintettek számára hosszú hónapok — valójában egészen rövid idő alatt ismét olyan lendülettel dolgoznak, mint azelőtt. Olyan lendülettel? Nem, valahogy másabbak lettek egy kicsit az emberek. Egy beszélgetést idéz Úszta elvtárs. A gyűlés előtt megnézte az üzemet, beszélgetett a munkásokkal. — Mennyit keres most? — tette fel a kérdést az egyiknek. — Hát most kevesebbet — volt a válasz — de mintegy mentegetőzve tette hozzá: csak azért, mert új munkára állunk át. És olyan hangon magyarázott. mint aki jó ismerője üzemének, mint aki — bármilyen furcsán hangzik egyesek számára — teljesen megérti, hogy elsején szükségszerűen lett kevesebb a borítékban. Közelebb áll az emberekhez az üzem, és annak minden munkája. Érdekes adatot mondott el Úszta elvtárs, amit ugyan mindenki ismer és mégis — láttam az arcokon — elgondol- koztatóan új, akár hányszor hallja az ember. Az üzem fiatal. néhány esztendeje építették, s szinte vele nőtt fel munkásgárdája is. Az üzemben dolgozók átlagos életkora 23 év. átlagos keresete 1446 forint. E tény mellé saját fiatal koráról beszélt az előadó. S amikor fiatal élete ezernyi nehézségéről. az átkoplalt, munkanélküli napokról beszélt, úgy érzem, megérintette a fiatalok lelkét újra a felismerés. Erről beszélt a taps. így egymás mellé állítva sorsokat látja csak igazán az ember, mennyivel jobb ma a fiataloknak, — s nemcsak azért, mert fiatalok. Az 1446 forintot kereső lány, ha segíti szüleit, akkor is gyüit- heti a kelengyét, az 1446 forintot kereső fiú gondolhat a családalapításra. SZÁMOK AZ életünkről, mennyit eszünk, iszunk. — általános derültség, mikor Kádár elvtárs szavait idézte Úszta Gyula — hogy az adatok szerint evésben már lefőztük Amerikát. Számok, melyek két esztendő küzdelmének egy-egy győzelmes állomását jelentik. Szemben velem, szökés fia tál fiú ül. Úszta elvtárs épper arról beszél, hogy a kormány vállalva a népszerűtlensége* 1956. november óta, csak az* tartotta szem előtt, mi szolgálja a dolgozók érdekét. Kádárék akkoriban sokak előtt nem tartoztak az ország népszerű emberei közé, mert a rendrő1 a munkáról beszéltek, az összkomfortos sztrájk ellen. Ma, Kádár elvtárs egyike a legnépszerűbb embereknek, mert igazát, — a párt igazát — azóta jobbá váló életünk bizonyította. A fiú szembenéz Úszta elvtárssal, aztán egyre kényelmetlenebbül feszengett a székén. Talán nagyon is elevenbe vágtak a szavak. De előbb-utóbb számot kell vetni az embernek tévedéseivel, s úgy érzem, ez a számvetés eb- benazüzemben talán ezekben a napokban fejeződött be igazán, s eredménye, hogy nemcsak a gyáron belül teremtettek rendet a fejekben. Ma már arra is futja erejükből, hogy a környező falvakban segítsék a választási munkákat. Még egy, az üzem dolgozói többségének, ismeretlen adat: hogyan nézett ki a régi képviselőház, kik voltak azok, akik a népet képviselték állítólag. 1931-ben a képviselőházban 84 nagybirtokos, 55 magasrangú katonatiszt. 20 bankár és gyáros, 37 ügyvéd képviselte a nép ügyét. És még egy érdekesség az üzemi fiataloknak: a felszabadulás előtt a választójog feltétele volt: a 24. életév betöltése, hatévi egy helyben lakás, s még az egyházi adóból sem lehetett hátralékban. Ha csak az életkort nézzük, semmi mást. ennek az üzemnek több mint a kétharmada nem szavazhatott volna. VÉGE A GYŰLÉSNEK. A nagyteremben, ahol éppen két esztendeje a munkáshatalom elleni harc zászlóit bontogatták. felcsendülnek az interna- cionálé örök szép hangjai: A győzelem napjai jönnek... Nagy utat tettünk meg elvtársak két esztendő alatt. Együtt a párt, a néppel-... Deák Rózsi- A TENKI KISZ saját zenekara szolgáltatja a zenét az elkövetkezendő bálákhoz, mert az elmúlt évben nagy sikerrel adtak elő több színdarabot, s annak bevételéből saját tánczenekart hoztak létre. A mi jelöltjeink Kertész Emil, nyugdíjas tsz- tagot községi tanácstagnak jelölték — Heves községben. Simonka Béla KISZ-titkárt ugyancsak Hevesen jelölték községi tanácstagnak. Korsós Sándor kisiparost a hevesi járási tanács tagjának jelölték. Miért húzódik a Gyöngyösi Xll-es akna fürdőépületének átadása A Gyöngyösi XII-es akna bányászai nagy örömmel figyelték, a bányaüzem mellett épülő hatalmas fürdő magas- banyúló falait Az építkezés elég gyorsan haladt, már idestova fél éve, hogy tető alá került az épület. S azóta, mintha megállott volna a munka. ' A munkások ott téblábolnak az építkezésen, de az átadás még mindig húzódik. Vajon, mi gátolja a régvárt építkezés befejezését? A vezetőség és az építők közösen a kazán nehéz beszerzésére panaszkodnak. Igen körülményes úton szerezték meg a mezőkövesdi lignit-fűtésű kazánt. A kazánház építését módosítani kellett, mert kőszén fűtésű kazánra tervezték. Ez is hosszabbította az átadási időt. Most utólagos tervek és elgondolások szerint a fürdő épületébe lámpakamrát építenek be. Ezzel nagymennyiségű kar- bitot tudnak megtakarítani, mert a lámpakamrában szolgálatot teljesítő rokk ni vájár mindig előre elkészíti a bányászlámpákat, csak ki kell vételezni a bányába indulóknak. De ezen az átaiokításon kívül újabb munkákat kellett megkezdeni. Az egyemeletes épület felében irodaházat rendeznek be, ezért nem használják fel az irodaházra szánt pénzt. Ez a két sdns <« "»«v- ban hátravetette az épít« kezés előrehaladását. S a vezetőség és az építők a jövő bá- bányásznapról beszélnek, amikor üzemkénes állapotban készen áll majd az ezer személyes fürdő épülete. A lignit-fűtésű kazán beszerelésével még fokozódott a probléma. A kéményépítő vállalat nem vállalta el a kazán kéményének én-'ténét a téli idő miatt. így tehát ez a fontos épület átadása jövő évre marad.- K.j Az a meri!* a i vasúttársaságok válsága Az Egyesült Államok vasúttársaságai igen súlyos problémákkal küszködnek. Kevés az utas, kicsiny a teherforgalom, az emberek szívesebben utaznak vagy szállítanak repülőgépen, illetve autón. A válság leküzdésére a vasúttársaságok különféle újítások bevezetésével kísérleteznek. Legújabban bejelentették, hogy a teherszállításnál különleges „testhez szabott” vagonok alkalmazását tervezik. így például, a repüli kedvéért különleges méretű és szerkezetű tehervagonokat bocsátanak rendelkezésre, amelyekben a repülőgépek szárnya a sérülés minden veszélye nélkül szállítható. Romló és kényes élelmiszerék számára olyan vagon készül, amely „csupán” apró hűtőszekrényből áll. A poralakú plasztikot olyan óriási „gondolákban” akarják szállítani, amelyek gumiból készült, zsákszerű tartályokból állnak. A amerikai vasúttársaságok azzal is ösztönzik üzletfeleiket, hogy megfelelő mennyiségű* biztosított áruszállítás esetén, a szóban forgó áruháznak külön terveznek legmegfelelőbb vagonokat. Ipari adatok Csehszlovákiából Csehszlovákiában másodpercenként átlag két. és fél tonna szenet bányásznak, az erőművek 565 kilowattóra elektro- mosságotjtermelnek, a gyárakban 575 cigaretta, 39 liter sör és 24 kilogramm cukor készül. A csehszlovák gyárakban óránként 15 motorkerékpárt négy autót, 25 rádióvevőkészüléket. 9 televíziós vevőkészüléket és 18 fényképezőgépet gyártanak. Csehszlovákiában naponta 81 szerszámgép, 34 teherautó, 59 traktor, 181 hűtőszekrény és 800 mosógép készül. 1948-hoz képest ezek az adatok a termelés megkétszereződését jelentik. Ugyanez a helyzet az acélnál is, amelynek jelenlegi termelése a tíz évvel azelőttinek a kétszerese. AAAAAAAAAAA^\A^^VVAAAAr^\^^SAO^^*vlAAAAr^\AAAAAr^VAAAAAAA/SAAO^r^AWAAAAAAA/WVAAAAAAAC^WSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAr^W\AAAAAAAAAAA^AAAAAA^NAMAAA^AOAAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAA^AAAAAA^VVVVVVV kozik, akiknek megadatott, hogy munkát kapjanak. Mert abban az időben gyakori volt, hogy többet volt egy ifjú munka nélkül, mint ameny- nyit a szakmáiban dolgozhatott. 1930-ban 224 ezer munkanélküli közül 58 százalék volt 29 éven aluli. A nyugati tőkés országokban e téren ma sem jobb a helyzet, az Októberben disszidált Gönczi Imre így írt szüleinek: „Mielőbb látni szeretném azokat, akiknek párnái miattam könnyesek minden éjszaka, mert a fiuk, aki nagyon ráfizetett a kirándulásra Nyugaton, a szabad Nyugaton vergődik. Lakatos vagyok, itt csak szemetet söprők és mosom a főnököm áramvonalas kocsiját’’. Az értelmiségi pályát kereső, vagy azon dolgozó fiatalok előtt is tágabb lehetőségek vannak. Csak Heves megyében az 1957—58-as évben 3169 volt a középiskolákban tanulók száma. Kollégiumok, diákotthonok egész sora, az ösztöndíj-rendszer. s annyi minden más szolgálja a tanulók kényelmét és segíti a tanulni vágyó fiatalokat anyagilag is. 1957-BEN KÖZEL 500 középiskolai tanuló volt a KISZ által szerviszett országjáráson, táborozáson. 1958-ban ez a szám fokozódott és kilenc fiatal külföldi táborozáson is részt vett. Más ma az egyetemet végzett ifjúság perspektívája is. Régen nem volt ritka, hogy diplomával utcaseprőnek, vagy—télen havat lapátolni mehettek csak el. S ma alig várják a falvak, az üzemek a leendő új szakembereket, bár egyre több a fiatal szakember, mégis egy sor területen, például pedagógus pályán meg mindig kevés a tanult, a szakmáját jól ismerő szakember A mi rendszerünk nem tesz különbséget a társadalmi életben éppúgy, mint az élet más területén a fiúk és lányok között. A fiatalasszonyoknak, a leányaiknak éppúgy megvan a lehetőségük az érvényesülésre, mint minden más fiatalnak ebben az országban. Munkájukért, a férfiakéval egyenlő bért kapnak. A mi asszonyaink, gyermeket várva, nem a tőkés felmondó levelét kapják, hanem 12 hét szabadságot, gyermekikelengyét, szülési segélyt. Sokan azt vetik napjainkban szemünkre: minek ezekről annyit beszélni, hiszen rég volt, s ami ma van, azt úgy is mindenki tudja. Igen, rég volt, éppen azért beszélünk róla, mert sokan már elfelejtették, sokan az ifjú nemzedék közül csak hírből, idősebb testvéreiktől, szüleik elmondásából ismerik, vagy talán még úgy sem. Igaz, régen volt, elmúlt, de nem magától múlt el, de nem az úri Magyarország, nem az egri káptalan, nem a főurak, a mágnások, a ku Iákok jószándéka miatt múlt el, hanem azoknak a szovjet katonáknak vére hullatásával — akiknek sírját oly becstelenül gyalázta meg a magát hazafinak, népinek kikiáltó ellenforradalom — és a mi pártunk illegális és legális harca nyomán. Nem árt emlékezni erre, hiszen a sok fiatal, éppen a tények ismerete hiányában még ma sem értékeli kellően népi demokráciánk 13 éve alatt elért eredményieket, gyakran mindazt, ami van, ami az életben szép, természetesnek veszi. A VÉSZTERHES októberi napokban sokan hittek a szép szólamoknak, sőt a „hibák kijavításáért” tüntettek, s nem vették észre, hogy a jelszó mögött nem húzódik meg más, mint vissza a régi. Gondolkozzunk hát a tények alapján. Valóban olyan rettenetesen kibírhatatlan volt-e az ifjúság sorsa a népi demokratikus Magyarországon 1956. előtt? A válasz egyértelmű: nem! Soha olyan kilátás a jövőre, megbecsülés a jelenben nem övezte ifjúságunkat ebben az országban, mint az elmúlt 13 év idején. Ha programjuk valóra válhat, ma Heves megyében újra az egri káptalan bitorolja a föld nagy részét, és koldusbotra jut 28 ezer újonnan földhözjuttatott. Az ellenforradalmárok leverték a vörös csillagokat, elégették a vörös lobogókat, mert szerintük ez mind idegen. Pedig már vörös zászlói voltak Rákóczinak, piros sapkát hordtak Damjanich legendás katonái, vörös tollat tűztek kalapjaik mellé a 48-as forradalom legháladottabb fiataljai. Történelmünk, mindenekelőtt jelenünk tanulsága alatt valljuk mi, a párt ifjúsági szervezetének, a KISZ-nek tagjai is, s velünk együtt az ifjúság egyre nagyobb tábora, ho^y számunkra egyformán es együtt szent mindaz, amit a háromszínű nemzeti zászló, s a nezmetköziség vörös lobogója, az ötágú vörös csillag jelképez. Egyformán és együtt szent nékünk ez a zászló, ezt a zászlót emeljük fel magasra most, a választás idején is, mert jól tudjuk, hogy múltunk, jelenünk és jövőnk minden igazsága egyformán és együtt szavaz a mi zászlónkra. IGEN: MELLETTÜNK, — múltunk, jelenünk, jövőnk mellett, a mi pártunk ügye, igazsága mellett és a bennünket támadó rágalmazók ellen emel szót a letűnt, nyomorúságos múlt minden szenvedése. Az ifjúság többsége nem élte át, de hírből tudja, hogy mit jelentett régen fiatalnak lenni, mit jelentett régen szegény embernek, cselédnek, proletárnak lenni — mindaddig, amíg nem ragyogtak hazánk egén, középületeinken a vörös csillagok. Vannak persze a mai fiataloknak is gondjai, bajai, reális problémák, sok fiatal életét megkeseríti még a lakáshiány. A párt ebben is kimondta határozott álláspontját: ha niam hamar, de a lakosság erejének összefogásával, mintegy 15 év alatt végleg megoldja a lakáskérdést. Vannak, akik érettségi után szeretnének tovább tanulni, dehát mindenki nem mehet egyetemre. Egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy minden ifjú ne csak a nyolc általánost, hanem a középiskolát is végezze el, utána válasszon szabad pályát az életben. Vannak, akikkel a munkahelyükön bánhak rosszul, lélektelenül, olyanok is, sajnos, jó néhá- nyan, akik a szülői ház melegét nem érzik, mert felelőtlen, részeges, vagy éppenséggel elvált szülei nem törődnek velük. Vannak olyan bajok is, amelyek az ifjúság magatartásában, viselkedésében keresendők. Mi ezt nem titkoljuk, épp ezek felismeréséből fakadóan kötelességet érzünk magunkban az ifjúság nevelése iránt. Aki azt akarja, hogy ne legyenek ilyen negatív jelenségek az ifjúság soraiban, álljon mellénk és segítsen. De ifjúságunk minden meglevő gondjaival, bajaival állíthatjuk, hogy a mai ifjúság a munkás-paraszt fiatalok sorsa nem hasonlítható apáink és nagyapáink ifjúságához. A mi életünkben egyre több az öröm, a jókedv, egyre kevesebb a könny, a bánat gyermek és ifjú arcokon. Aránytalanul nagyobbak, szabadabbak a tanulási, érvényesülési lehetőségeink, s ezért mondjuk azt, hogy a múlt, a jelen, de a jövő is mi ránk, a mi zászlónkra, a mi pártunk ügye, hite és igazsága mellett szavaz. A KOMMUNIZMUS, a szocializmus meghirdetése óta oly sokszor próbálták már a kapitalisták bizonygatni, hogy ennek nincs reális alapja. Any- nyiszor szabtak már dátumot, hogy a szocialista rend ekkorra, vagy akkorra megbukásra van ítélve. S mit bizonyít a történelem? Száz évvel ezelőtt még a kommunizmus kísérteié járta be Európát. S a burzsoázia mindent elkövetett, hogy a kísértet ne érlelődjön valósággá. De hiába voltak a dollár- milliók. az ágyúk, a tankok, a hadirepülők, a rágalmazó szennylapok milliói, hiába a Vatikán minden átka, népbutítása, megfélemlítés és megvesztegetés, hiába támadtak 1956-ban a mi sorainkban is árulók, a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaiban ma száz és százmillió ember menetel a vörös zászló alatt. Többször megjósolták a nyugati uráli a Szovjetunió bukását és csődjét. De mi történt? A Szovjetunió számos ellensége azóta nár a történelem szemétdombjára került, — most egyesek ismét próbálják kiásni őket. Azóta a Szovjetunió sok téren megelőzte a burzsoá országokat. Most már azok adják ki a jelszót: utolérni és elhagyni a Szovjetuniót. Jöhetnek ránk még nagyobb megpróbáltatások — jövőbe előre látni nem lehet. De a munkásmozgalom száz- esztendős történelme, a mar- xizmus-leninizmus igazsága alapján napjaink tényei alapján, amikor a szocializmus, kommunizmus zászlója fennen lobog, az ötágú vörös csillag fénye az egész világra ragyog, nyugodtan vallhatjuk: a győzelem a miénk lesz, mellettünk az igazság, melletünk az erő, a nép ereje. AZ ELLENFORRADALOM óta eltelt két esztenő bebizonyította, hogy a vezetőivel egybeforrott és az azokat követő nép, a szocialista gazdasági rend csodákra képes. Tudjuk, nem csodák segítettek rajtunk, hanem a nemzetközi munkásosztály összefogása, konkrét katonai, politikai, gazdasági segítsége, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, á saját országában élő, saját sorsát irányító nép alkotó lendülete, munkakedve. A szocializmus győzelme hazánkban biztos jövő nem jön magától. Kemény munkára, erőfeszítésre van még szükség. Nem nagy szavakra, hanem egyszerű, hétköznapi tettekre. Szebb jövő, boldogabb élet: mindennek puszta hangoztatása nem elég. Nem elég ezeket óhajtani, különösen az Hiúságnak, a holnap felnőttiének, hanem tenni kell ezért. Tenni az üzemekben, falvakban. hivatalokban, intézményekben, az iskolákban, mindenütt, ott ahol-az ifjúság él. dolgozik, tanul, szórakozik. Ez az ifjúság legfőbb kötelessége mindazért, amit számára néni demokratikus rendszerünk biztosít. Csák tettekkel lehet az eredményeket 1 megtartani és tovább feileszteni, márpedig a párt és a kormány ezt akarja és valóra is fogja váltani. A BECSÜLETES, a népét és családját szerető, sorsát irányítani akaró fiatal ezért támogatja november 16-án szavazólapjával is ezt a programot. Tudja, szavazatával a jövőről dönt.
