Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-22 / 231. szám

1958. október 22., szerda

NÉPÚJSÁG

3

Nemzeti művelődéspolitikánk egyetlen útja

a szocialista út

Értelmiségi gyűlés Egerben

Tegnap, kedden délelőtt 10 órakor értelmiségi nagygyűlés volt Egerben, a Tiszti Klub nagytermében. Az értekezleten részvevő közel 300 értelmiségi dolgozó — pedagógus, orvos, mérnök, író, művész, a párt, az állami és a társadalmi szervek képviselői — a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelvét vitatták meg. Megjelent a gyűlésen Urbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos

Bevezetőjében hangoztatta, hogy a művelődés ügye a munkásosztály, az egész dolgozó nép ügye és az irányelés kulturális osztályának vezetője is, valamint Putnoki László elvtárs, az MSZMP megyei pártbizottságának első titkára, Egri Gyula elvtárs, a párt Eger városi bizottságának titkára. Borkő József elvtársnak, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya vezetőjének menyitó szavai után Papp Sándor- né, a megyei tanács elnökhelyettese tartott előadást.

rak munkapadjainál, a bányákban, a gépállomásokon, de a földművelés valamennyi ágában

vek a munkásosztály érdekeit szolgálják. Szocialista társadalmunkat építő rendszerünknek az a célja, hogy a gyákiművelt emberfők munkálkodjanak a szocializmus teljes győzelmének megteremtésén.

Az emberek gondolkodásának szocialista átformálását fejleszteni — hangoztatta — a szocializmus ügyének teljes gyó'zelméhez elengedhetetlenül alapvető társadalmi feladat.

Ennek a feladatnak végrehajtása a kulturális forradalom lényege Az egész nép eszmei átnevelése a maxizmus—leni- nizmus világnézete alapján.

A továbbiakban a dolgozó nép kulturális helyzetének alakulásáról szólva, mint a legjellemzőbb tényezőt a múltra, a közoktatás helyzetét vizsgálta. Elmondotta, hogy az 1920- as években több mint 20 százalék volt megyénkben az analfabéták száma, s a 117 népiskola közül csak 19-et találtak megfelelő állapotban. Egertől, a magyar kultúra egyik gócpontjától alig 30 kilométerre, az egyik népiskolában két évig nem folyt tanítás. 1938-ban 609, jelenleg 1670 nevelő képezi az általá- hos iskolák tanulóit, s míg 1938-ban 33 ezren Végezték el a nyolc osztálynak megfelelő iskolát» ez a szám tavalyra elérte a 100 ezret.

A hároméves terv ideje alatt Heves megyében 34 új iskolát, két óvodát, 37 nevelői lakást építünk.

Beszélt ’ az iskolánkívüli népművelés, a könyvtármozgalom, a mozihálózat rendkívüli nagyarányú fejlődéséről, — A párt, a kultúra minden területén tettekkel, alkotásokkal bizonyította be — mondotta —, hogy nemzeti művelődés- politikánk egyetlen útja a szocialista út, csak ez vezet a dolgozó tömegek, a szocialista

nemzetté váló magyar nép kulturális felemelkedéséhez.

Ezután mai kulturális életünk főbb kérdéseiről szólott. Elmondotta, hogy az ellenforradalom viharának lezajlása után a párt a kulturális életben is szilárdan kezébe vette

a marxizmus—leninizmus elmélyült tanulmányozása. Egyre jobban csökken a burzsoá nacionalizmus befolyása is, mégis vannak olyan problémák, amelyekkel bátran szembe kell néznünk, s meg kell keresnünk megoldásuk módjait.

Hangoztatta, hogy ma még az értelmiségnek csak egy része tette magáévá egész társadalmi életünk világnézeti alapját, a marxizmust—leniniz- must. Legnagyobb részük lojális a népi rendszerünk iránt, sok mindenben egyetért a szocializmus célkitűzéseivel, de mivel nézetével még nem áll Szilárd talajon, hat rá a nacionalizmus, a sovinizmus, amelynek a magyar, társadalomban mély gyökerei vannak.

Beszélt azokról az ellenforradalmi jelszavakról, amely éppen ezeket az érzéseket próbálta megnyergelni, s rámutatott arra, hogy ezeknek tarthatatlanságát irodalmunk nagyjai már régen látták és elítélték. Beszélt Papp elvtársnő a szocialista kultúra nemzeti sajátosságának problematikájáról és hangoztatta, hogy a születő új kultúra tartalmában szocialista, formájában nemzeti.

az irányítást. Ennek nyomán egyre erősödik a ma még nem marxista értelmiség és a munkásosztály együttműködése a szocialista építésben.

Egyes értelmiségi szervezetekben, főleg a pedagógusoknál,

— A munkás nemzetköziség jegyében lehet csak igazán mai és magyar a mi kultúránk,

— jelentette ki. — A munkásnemzetköziség nem jelenti a testvéri népi demokráciák, vagy a Szovjetunió eredményeinek másolását, hanem azt jelenti-, hogy ezek az eredmények tevékenyen hatnak a mi kultúránk fejlődésére.

Ezután arról szólt, hogy az ellenforradalom előtt főként, gyorsan terjedt az a felfogás, hogy ma, az atomkorszakban, a társadalom vezető ereje nem a munkásosztály, hanem az értelmiség. Meg kell mondanunk, hogy a modern társadalomnak az értelmiség nem lehet vezetője és nem is lehet vezető ereje. Az értelmiség mindig valamely osztály érdekeit képviseli, túlnyomó többsége, mégpedig az uralkodó, a hatalmon levő osztály érdekeit szolgálja. Semmiféle „technikai forradalom” nem változtat azon az alapvető tényen, hogy a kapitalista társadalom megdöntéséért és a szocialista társadalom felépítéséért folyó harcban a vezető szerep csak azé az osztályé lehet, amelynek létérdeke a szocializmus győzelme.

szélesebb alapon bontakozik ki

Ez az osztály az „atomkorban“ Is a munkásosztály

Rámutatott arra, hogy mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az értelmiségnek nincs fontos szerepe a szocializmus építése során. Nélkülük nem lehet építeni a szocializmust. Az értelmiség azonban ezt a szerepét csakis a munkásosztállyal együtt, a munkásosztály vezetésével töltheti be.

A továbbiakban azokat a tényezőket fejtegette, amelyek a munkásosztályt, a modern társadalom vezető erejévé teszi, és hangoztatta, hogy a munkásosztály érdekei és a társadalmi fejlődés menete, iránya egybeesik.

— Pártunk művelődési politikájának irányelvei, kulturális munkák fő feladatául a világnézeti nevelést, s ezzel együtt a műveltségi színvonal emelését tekinti — mondotta Papp Sándorné elvtársnő. — Művelődésügyünk felvirágoztatása megköveteli, hogy

a marxizmus—leninizmus győzelmet arasson a kultúra valamennyi területén.

Értelmiségi politikánkban fontos feladatot, súlyt kap a nem marxista értelmiség ideológiai átformálódásának kérdése. Az eszmei meggyőzés eszközeinek alkalmazása mellett fokozottabban be kell vonnunk a szocialista építés gyakorlati feladatainak megoldásába.

Az ifjúság marxista szellemű neveléséről szólva, külön kitért a pedagógusok helyzetére. Megállapította, hogy pedagógusaink egy jelentős része, ha gondolkodásban a szocialista világnézet egyes elemeit magáévá is tette, még nem marxista-leninista. Nem kevés azoknak a pedagógusoknak a száma sem, akik gondolkodásukban, az iskolán kívül az idealista világnézet talaján állnak, de az iskolában a szocialista tanrend szerint tanítanak. Ezt a kettősséget hosszú ideig nem lehet úgy fenntartani, hogy ne legyen káros hatással az ifjúságra. A pedagógusnak, mint szellemi foglalkozású embernek is, meg kell ismernie azt a világnézetet, amelyet milliós tömegek tettek magukévá, s amely 40 év alatt megváltoztatta a világ képét.

A kommunista pedagógusok felelőssége

Beszélt arról is Papp elvtársnő, hogy a társadalmi megbecsülésen túl, a közeljövőben anyagiak terén is kifejezésre juttatja kormányunk megbecsülését a pedagógusokkal, de az egészségügy, s más területen dolgozókkal szemben -is.

Külön kitért megyénk öntevékeny és hivatásos művészeti munkájára, és hangoztatta, hogy ennek alakulásában is nagy szerepet játszott a revi- zionizmus. Emiatt jelent meg az operett-dömping. került előtérbe falun a népszínmű, s kapott lábra a gazdaságosság

mindenható elve. Mindezekből fakadt az állami irányítás elleni agitáció is. Beszélt arról, hogy a Gárdonyi Géza Színház elmúlt évi műsorpolitikája sem volt ebből a szempontból a legkedvezőbb, ezen a téren csak az idei esztendő hozott, s most már jelentős változást.

Méltatta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkáját, s hangoztatta, hogy a szervezet előtt álló legfontosabb feladat: a munkások körében végzendő ismeretterjesztés tematikai, módszertani kérdéseinek megoldása, s a

szakszervezetek területi bizottságaival való együttműködés alapján a szervezési nehézségek leküzdése.

Kitért a párt- és állami irányítás helyzetére is.

— A pártirányítás és az állami irányítás korántsem, azonos fogalmak — hangoztatta ezzel kapcsolatban. —

A pártirányítás elsősorban eszmei és politikai, tehát megszabja a kulturális fejlődés fő irányát, állást foglal e fejlődés legfőbb elvi és ideológiai kérdéseiben, megszervezi a dolgozó tömegek aktív részvételét a kulturális forradalomban, irányítja és ellenőrzi a megfelelő állami szervek munkáját. Az állami irányításnak a közvetlen kulturális szervező munkát kell elvégeznie. Ez magában foglalja az eszmei, a politikai, adminisztratív és a gazdasági tényezőket is.

Végezetül a feladatokról szólva hangoztatta, hogy a helyi párt, állami és társadalmi szervek vezetői, aktivistái >

az év végéig dolgozzák fel a helyi adottságoknak megfelelően az irányelveket. Vitassák meg a tantestületek nevelési értekezleten, a járási és községi pártszervezetek gondoskodjanak arról, hogy minél több értelmiségi kapcsolódjék be az ideológiai továbbképzésbe.

— Megyénk kulturális életének munkásai, a pedagógusok, mérnökök, orvosok, tudósok, |

írók. művészek, most amikora párt által nyújtott vezérfonal alapján részletesen kidolgozzák a tennivalókat, lássanak hozzá azok mielőbbi megvalósításán hoz is. Ha pártunk egyszer számon kéri tőlünk, mondhassuk bátran: mi is hozzájárultunk szocialista hazánk sziklaszilárd társadalmának kialakításához — fejezte be nagy tapssal fogadott előadását j Papp Sándorné elvtársnő.

Hozzászólások

Az első felszólaló d r. B a r- t o s Imre, a hatvani Bajza József Gimnáziumigazgatójavolt Utána dr. Udvarhelyi Károly, a Pedagógiai FőisKola földrajz tanszékének vezetője, az emberekben meglevő régi ideológia elleni küzdelem fontosságáról beszélt. Erre a küzdelemre mindaddig szükség van, amíg kapitalista környezet létezik. Vissza keli verni az ellenség aknamunkáját, az élet minden területén — mondotta. Mint nevelő: örömmel üdvözli a párt művelődéspolitikájának irányelveit és hangsúlyozta, hogy törekedni kell annak minden vonatkozású és következetes megvalósításáért. Beszélt az elmélet és gyakorlat össze- Kapcsolásának jelentőségéről, s ezzel kapcsolatban a politechnikai oktatás várható eredményeit méltatta.

Jenei Arturné pedagógus felszólalásában több problémát vetett fel a pedagógusok ideológiai átnevelésével kapcsolatban. Hangsúlyozta: a Pedagógiai Főiskolának sokat kell tennie azért, hogy padjaiból marxista világnézetű pedagógusok kerüljenek ki. Bírálta felszólalásában a TIT munkáját is, felhívta a figyelmet az ismeretterjesztő előadások jobb megszervezésére.

Hegedűs József, rózsa- szentmártoni pedagógus felszólalásában azt kérte a vezetőktől: menjenek gyakrabban a pedagógusok közé, ismerjék meg problémáikat és segítsenek a pedagógusok ama törekvésében, hogy jól ellásák nevelési feladataikat. Javasolta, hogy a dolgozók esti iskolájának hallgatói számára az általános iskolaiaknál magasabb színvonalú tankönyvet adjanak ki. Javasolta azt is, hogy tegyék kötelezővé az általános iskolások számára a VIII. osztály elvégzését akkor is, ha már elmúltak 14 évesek. Ne alkalmazzanak különböző munkahelyeken olyan fiatalt, aki nem rendelkezik az általános iskola VIII. osztályának végbizonyítványával.

Dargai Lajos iskola- igazgató felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az iskolák fiataljait az életre kell nevelni, a gyakorlatban kell azokat az elveket megvalósítani, amelyek felülről irányítják az iskolákban tanító pedagógusok munkáját. Beszélt arról, hogy korábban bizonyos kettősség mutatkozott meg a pedagógusok ideológiai és szakmai továbbképzésében. Ezt a kettősséget meg kellett és a jövőben is meg kell szüntetni, mert csak akkor érünk eí megfelelő eredményt a pedagógusok továbbképzésében, ha a politikai és szakmai nevelés együtt halad. Bírálattal illette a pedagógus szakszervezet tevékenységét, hangsúlyozván hogy a szakszervezet nem segíti elő a nevők munkáját, problémáiknak megoldását.

Dr. Csernik József, az egri Közgzdasági Technikum igazgatója feszólalása után Sereg József, >a gyöngyösi gimnázium igazgatója a munkás- és parasztszármazású diákok jobb tanulmányi eredményeinek biztosításáról beszélt, s bírálattal illette a TIT szervező munkáját egy-egy rendezvénnyel kapcsolatban.

Hevesi Sándor, a gyöngyösi járási pártbizottság ágit., prop. osztályának vezetője felszólalásában azt vetette fel: a párt irányelveit nem csupán az értelmiség körében kell megvitatni, hanem bele kell vonni a vitába a széles dolgozó tömegeket is, hiszen az irányelvek megvalósítása elsősorban őket érinti, segíti, őértük van. Beszélt arról, hogy a ma felnőtt nemzedékének — a szülőknek éppen úgy mint a pedagógusoknak, s más értelmiségieknek — nagy a felelőssége a jövő nemzedéke, a ma fiataljának nevelésében. Fontos és szükséges az, hogy a szülőket is neveljük, hogy azután ők is segíteni tudják azt a munkát,

amelyet a pedagógusok végeznek az iskolában.

Pataki István, a Mát* ravidéki Erőmű mérnöke szó* lalt fel ezután. Kifogásolta, hogy az értekezleten elsősorban pedagógus problémákról van szó és a vita nem terjed ki más értelmiségi területekre. Pedig a kültúrforradalmat nem csupán a pedagógusok valósítják meg, hanem mindannyian, együtt más értelmiségi munkásokkal: mérnökökkel, orvosokkal és így további A műszaki értelmiség is végez pedagógiai munkát. Ezt mutatja az a tény, hogy a felszabadulás előtt mindössze 2500 ipari munkás volt a megyében. Ma 25 ezer a számuk! Ki nevelte ezeket, az embereket falusi földművelőkből ipari szakmunkássá? A műszaki értelmiségiek, együtt az üzemek legkiválóbb munkásaival. Beszélt a pedagógusok műszaki ismeretei fokozásának szükségességéről. Szükséges ez — mondotta bírálö- lag — mert sajnos meg kell mondanunk, hogy az általános iskolákból kikerülő fiatalok kémiai, fizikai és helyesírási képességeivel sajnos nem vagyunk megelégedve. Ez bizony a pedagógiai munka kritikája. De kritikája a pedagógiái munkának az is, hogy a gyerekek egy része politikai szempontból közömbös; hiányzik belőlük a szocialista haza iránti tudatos vonzódás, politikai aktivitás. Pedagógusainknak olyan nevelőmunkát kell végezniök. hogy ez a közömbösség megszűnjék. Ilyen munkát azonban csak olyan pedagógusok tudnak végezni, akik maguk is marxisták, birtokában, tudatában vannak a szocialista ideológiának.

Brozman János, a pedagógus szakszervezet területi bizottságának elnöke után felszólalt a gyűlésen Urbán László elvtárs. az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője.

Urbán László elvtárs felszólalása

Hazánkban a hatalom a munkásosztály kezében van, s a szocializmust építjük — mondotta. A társadalmi viszonyok fejlődését törvényszerűen nyomon követi a társadalmi tudat fejlődése. Nálunk az emberek egyrészének gondolkozását még nem lehet szocialistának nevezni. A szocialista tudat kialakításában nálunk elmaradottság látható. Itt éppen ezért szükséges az, hogy ideológiai és kulturális fronton most meggyorsítsuk a fejlődést, s ezzel egyetemben meggyorsítsuk egész társadalmi előrehaladásunkat. Népi államunk azzal lesz mind szilárdabb, ha minél több ember teszi magáévá a szocializmus elméletét, ismeri meg a marxizmust—leninizmust. A kulturális forradalom — hangsúlyozta — most előrehaladásunk kulcskérdése. Éppen ezért, hogy az irányelvek végrehajtása nem csupán az értelmiség, hanem az egész nép nagy és sürgős feladata. Igazuk volt azoknak a felszólalóknak. akik azt mondták: erre a megbeszélésre meg kellett volna hívni munkásokat és parasztokat is. Ekkor minden bizonnyal nem korlátozódott volna a tfíta elsősorban pedagógiai, iskolai problémákra.

1 Hangsúlyozta: a szocialista kultúra megvalósítása elképzelhetetlen a tömegek részvétele nélkül. El kell érnünk azt, hogy a dolgozók ne csupán élvezői, szemlélői legyenek a kultúra területén elért eredményeknek. hanem részesei, részvevői legyenek ezen eredmények megteremtésének. Pedagógusaink is és velük együtt valamennyi értelmiségi dolgozó csak akkor végezhet ió munkát, ha szoros kapcsolatban áll a tömegekkel.

Ezután a burzsoá nézetek elleni ideológiai harc fontosságáról beszélt. Ennek a harcnak nem a csúcsokon, a vezető szervekben és intézményekben kell folynia, — hangoztatta, — hanem lent a tömegek között, mert csak ez biztosítja a teljes sikert. Olyan légkört kell teremteni az üzemekben, bányákban, a különböző munkahelyeken, amelyben a dolgozók, az egyszerű emberek bátran fel merik vetni az előttük tisztázatlan problémákat, olyan légkört, amelyben senkinek sem kell tartania attól, hogy egy esetleges téves nézete, vagy felfogása majd belekerül a káderanyagába. Az emberekben meglevő téves nézetek, téves felfogások ellen csak úgy lehet harcolni, csak úgy lehet azokat leküzdeni, ha beszélnek róla. Erre kellenek a viták. Ahol ilyen viták — természetesen pártszerű keretek között lezajló vitákról lehet szó — nincsenek, ott nem kerülnek felszínre a téves nézeI tek, következésképpen nem is lehet őket leküzdeni, s visszatérünk az 1956. előtti időkre, amikor az emberek nem merték elmondani problémáikat, hanem magukba foitották. Ezek a magukba fojtott, de le nem küzdött nézetekre számolt azután a népi hatalomra törő ellenforradalom. Szükség van tehát eleven, pezsgő vitákra. mert ezek a viták jelentik a burzsoá nézetek elleni harc fegyvereit.

Ezután a munkás és paraszt tömegek közötti ideológiai és kulturális munka jelentőségéről szólt. Hangsúlyozta, hogy most — amikor az ellénforra- dalom óta eltelt két év eredményei nagy erővel vonzzák az értelmiségi rétegeket is a párt, a szocializmus felé — a párt művelődés-politikai irányelveinek megvalósítására kedvezőek a feltételek. S ahhoz, hogy ezeket a kedvező feltételeket realizálni lehessen, ió munkára van szükség mindenütt az országban, s így Heves megyében is. Ha a kommunisták és a párthoz közel áljó értelmiségiek, a dolgozók fegyverként kezelik az irányelvekben lefektetett elveket, akkor semmi kétség nem fér ahhoz, hogy szocializmust építő munkánk, előrehaladásunk még- inkább biztosítva lesz.

A gyűlés Dorkó József elv- táns zárószavaival ért véget.