Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-03 / 189. szám
NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 3„ szerda A cigányprímás Azokat az embereket, akikről valaha az újságíró pozitiven irt és a jövőben ír, sajnos, gyakran éri a vád, mint legutóbb egyik gyöngyösi bíró ismerősömet, hogy azért került az újságba, mert barátságba került az újságíróval. Feltételezhető, hogy ebben az esetben sem hallgatnak el az irigyek, éppen ezért már előre kiveszem a szájukból a szót azzal, hogy bevallom: ez esetben valóban egy barátomról szeretnék írni. Persze, nem minden ok nélkül. E cikk apropóját az adta, hogy láttam a Fekete szem éjszakája című új magyar—francia filmet, amely — kevés sikerrel bár —, de egy híres magyar cigányprímásnak akar emléket állítani. Egynek a sok közül, akinek neve ki- törülhetetlenül belevésődött a magyar művészek történelmébe, éppúgy, mint Jászai Marié, Csortos Gyuláé, vagy Dérynéé. Rigó Jancsi és Dankó Pista ma már történelem, dalaik felcsendülnek a késői cigányutódok síró hegedűin, könnyezve' hallgatják kivilágított mulatókban, és a kis falusi kocsmák gyalu- latlan asztalainál. Most egy mai cigányprímásról szeretnék Írni. Suba Kálmánról lesz szó. Suha Kálmán Cigányprímásról. Nem népzenészről, nem vendéglátóipari dolgozóról, nem hegedükezelő tisztviselőről, hanem a cigányprímásról, a művészről. Én máig sem tudom megfejteni, hogy éveken át miért nem volt szabad azt mondani, hogy cigány. Régén ismerem Kálmánt és testvéreit, ők ezt soha nem tagadtak, soha nem szégyellték. Miután nincs is rajta mit szégyellni. Valamennyien magyaroknak vallják magukat és ezt a nehéz időkben jobban bebizonyították; mint Sók ypszilonós,' melldon- gétő „magyar”. De talán büszkék is egy kicsit ar&; hogy Dankó Pista és Rigó Jancsi népének leszármazottai. De itt élnek közöttünk, részt kérnek nehézségeinkből és osztoznak örömeinkben. Alakjukat, így Kálmán alakját sem, nem szövi körül semmiféle mithosz. Magyarország egyszerű állampolgárai, akiknek az a feladatuk, hogy szórakoztassák, felüdítsék, művészi élményben részesítsék a pihenni, mulatni vágyó embereket. Vége a Rigó Jan- csi-féle szirupos romantikának. Suha Kálmán helyét és rangját a társadalomban, emberségével és művészetével vívta ki, ez további életének és karrierjének egyetlen feltétele. Éppúgy, mint bárki másnál. E cikk elején azt mondtam, hogy egy barátomról szeretnék írni. Így van. Suha Kálmán hosszú évek óta barátom. Még Gyöngyösön ismertem meg, amikor mint kopasz és felszeg katona, kimerészkedtem a városba és betévedtem a Kioszk-étterembe. Csodálkozva és nagy élvezettel hallgattam muzsikájukat és különösen az ragadott meg, hogy mind a népzenét, mind a szalonzenét, vagy adzseszt, milyen kifinomult ízléssel és kulturáltan játsszák. Megkapott, hogy milyen egyszerűek, s mennyire emberiek. Megkapott, hogy Kálmán már a harmadik este után odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit szeretnék hallani. Pedig a 60 forintos zsoldú katonától még azt sem várhatta, hogy egy pohár sörre meghívja. Tiltakoztam és elmondtam, hogy nincs pénzem. Nevetett és nagyon szépen, emlékezetesen, szépen eljátszotta a kért számot és aztán Ő fizetett nekem egy pohár sört. Aztán barátok lettünk, így kezdődött és tart ma is ez a barátság éppúgy, mint ahogy tart Kálmán melegszívű barátsága sokezer gyöngyösivel és egrivel. Mert barátja neki mindenki, aki szereti a szép muzsikát, aki szereti a jó hangulatot. Nehéz ezt így megmagyarázni, csak érezni lehet, hogy vannak ilyen csupaszív emberek. Ilyen Kálmán is. Nemrég egyik barátomnak bánata volt. Egész este lógatta a fejét, hiába kedveskedett., neki Kálmán és a zenekar, csak nem sikerült jókedvre deríteni. Aztán lassan mindenki hazament és Kálmán kezelésbe vette a nekikeseredett komát. Még soha nem hallottam így játszani. Éreztem, hogy mindkettőjük számára megszűnik minden, csak a muzsika van. És az- 1 tán Kálmán könnyei is kipottyantak és lassan végigfolytak hegedűjének faján. Csodálatos volt, amit csinált. Sírt, nevetett, beszélt a hegedű. Néha csak éreztük, hogy játszik, a dallamot csak sejtettük a fogható csendben. És amikor vége volt a dalnak, szégyenkezve kiszaladt a teremből, Egv ostoba ember akadt csak, aki pénzt akart neki adni. Kálmán finoman, de láthatóan megsértődve utasította vissza azzal, hogy ő most 'magának játszott. Hát ennyit a barátomról. Suha Kálmán komoly művészember. Sok zenekart hallottam, de sehol sem találtam ehhez hasonlót. Kálmánék ösztönszerűen elűzték műsorukból a giccses, csepegös, műmagyar sírvavigadókat. Kálmán szinte hálás, ha valaki igaz népdalt kér tőle. A cigányzenekarok repertoárjából csak azt vették át, ami valóban művészi és értékes. Nem méltatlanul kapta meg az egész együttes a Szocialista Kultúráért Érdemérmet, és nem véletlen az, hogy éppen rájuk esett a választás, hogy éppen egy évvel ezelőtt őket választották ki, hogy a messzi Kínában a magyar zenét, a magyar művészetet reprezentálják. Pont ma egy éve indult el velük a hatalmas TU 104-es, hogy sok ezer kilométerre repitse a^kiválő zenekart. És Suha Kálmán, a szegény kis ‘ cigány- gyerek eljutott addig, hogy kezet fogott a világ egyik’ legtekintélyesebb államféífiával, Mao Ce-tung-gal és múnkatársaival. Idáig eljutni persze nem volt könnyű. Kálmán csak a tehetséget örökölte. Azt a tehetséget és azt a muzikalitást, amelvet évezredek óta hordoz és fejleszt génjeiben ez a sokat szenvedett és üldözött faj, amely kitaszítottságának és sorsának fájdalmát a dalba, a muzsikába öntötte. A tehetség azonban nem minden. Hosszú volt az út, míg a szegény kis cigánygyerekből megbecsült és kitüntetett művész lett. És ez nem a Rigó Jancsi-film csepegös álromantikáia. hanem komoly, megfeszített, sok nélkülözéssel, buktatóval tele levő munka. Suha Kálmán még fiatal ember, de minden adottsága: tehetsége szíve, szorgalma és becsülete megvan ahhoz, hogy a hajdani nagy prímások méltó utóda legyen. Persze, nem a romantikus régi értelemben vett „ci- gányprfmás”, hanem népünk megheesült és szeretett művésze. HERBST FERENC. 1958. szeptember 3, szerda: 1658-ban halt meg Cromwell O-, angol hadvezér. V Névnap V Ne feledjük, csütörtökön: rozAlio iunct — A BÄNYÄSZNAPCN Tetői ibányán árusít a már elkészült pavilonjában a budapesti Divatcsarnok.- AZ APC1 FÉMTERMIA négy holdnyi földterületet ka- kott az állami gazdaságtól, hogy azon a munkások részére lakásokat építhessen. — A BUDAPEST—MISKOLC közötti útszakaszon több helyen végeznek j ,ví- tási munkálatokat. így a kerecsenül és a gjöigyösi útvonalakon is javítják az utat.- TÍZ EVES FENNÁLLÁSÁT ünnepli szeptember 14-én az atkán Petőfi Termelőszövetkezet. A tagság készül az évforduló 'emlékezetes megünneplésére. FILM: Kopogd le a fán A fényes párizsi mulató közönsége megdöbbenve figyeli a híres hasbeszélő, Jerry Morgan számának utolsó részét. Jerry bábuja ugyanis egészen mást mond, mint amit gazdája akarna., vérig sérti a hasbeszélö legújabb szerelmesét., Audreyt, a szép szőke táncosnőt. Audrey sértődötten elrohan, Jerry pedig öltözőjében haragjában összetöri bábuját. A hasbeszélö körül történő bonyodalmakat meséli el ez a színes, zenés, amerikai filmkomédia, melyet az egri Vörös Csillag filmszínház mutat be szeptember 4—10-ig. A vendégeknek nem tetszik a zsákruha Egy New York-i szálloda haladni akart a korral: a felszolgáló pincérnőket három hónapon át zsákruhába öltöztették. A vállalkozás nem bizonyult sikeresnek. A szálloda igazgatója kijelentette, hogy „túl sok panasz hangzott el a zsákruhák ellen azoktól a vendégektől, akiknek nem tetszett a pincérnők megjelenése”. Miért kellett Denny Brunsnak meghalnia? Ki a bűnös, hogy Amerikában minden tizedik gyermek bűnöző? MICHAEL FARMER. Az utcán verték agyon a fiatalko- rúakból álló banda tagjai. A bíróság tizennyolc vádlottat ítélt el, s a vádlottak közül csak heten voltak tizenöt éven felüliek. A New York-i Denny Bruns barátaival egy céllövő-bódéba ment szórakozni. Tíz centért két golyót Ifhet kilőni a bábukra. De ez már nem szórakoztatta a fiúkat, hát elhatározták, hopy jobb szórakozást keresnek maguknak. Célba- vették társukat és egy jól irányzott lövéssel leterítették. Képek és dokumentumok egész sora számol be az amerikai fiatalkorúak bűnözéséről, s a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy 1952-től 55 százalékkal növekedett a fiatalkorú bűnözők száma az Egyesült Államokban. A bűnözők korátlaga tizenhét évre tehető. Hendrickson szenátor, az ifjúsági bűnözésről szóló jelentést Amerika szégyenének nevezte. A jelentés súlyosabbnál súlyosabb bűntényeket sorakoztat fel, de egy szót sem beszél arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosítanak a fiatalkorúak bűnözési hullámának meggátlására. Miért kellett meghalnia Denny Brunsnak? Ki a felelős, hogy Amerikában minden tizedik gyerek bűnöző? Miben kell keresni a dolgok okozati láncolatát? JOG SZERINT EL kell ítélnünk a fiatalkorú bűnözőket, akik bestiális kegyetlenséggel gyilkolnak szülőket, nevelőket, .pajtásokat. Az amerikai igazságszolgáltatás el is ítélte ezeket a fiatalkorú bűnözőket. De csak ezeket ítélte el s nem hatol a dolgok mélyére. Mert nemcsak a fiatalok a hibásak. A bűnök eredője az amerikai életformában rejlik. Amerikában átlagban minden gyermek naponta három órát tölt a televíziós készülék elölt, s a statisztikai adatok szerint évente harminc „comics”-ot olvas el, amelyekből évente 266 millió füzettel ajándékozzák meg a magánkiadók a kalandvágyó ifjúságot. Denny Bruns tulajdonképpeni gyilkosai annak a szellemi mérgezésnek az értelmi szerzői, amely az ifjúságot a szadizmusra neveli. Egyre többen emelik fel tiltakozó szavukat Amerikában az ellen, hogy a televíziós adások uralkodó témája az erőszak és hogy a comics-ok a gyilkosokat és szörnyetegeket mint „übermenscheket” magasztalják, hogy a filmeken a „tökéletes” gyilkosságot teljes részletességgel mutatják be. A hatóságok azonban nem tesznek semmit, hogy ezeket at állapotokat megszüntessék. Az illetékesek azzal védekeznek, hogy tehetetlenek a folyóirat a televízió- és filmkonszemek- kel szemben, mert hiszen 8 „szabad vállalkozástS” nem lehet erőszakosan korlátok közé szorítani. A fiatalkorúak ezt a „szellemi táplálékot” — jobb híján — kénytelenek befogadni, 8 hogy milyen hatással vannak ezek az ifjúság fogékony lelkére, azt a felsorolt példák mutatják. A FIATALKORÚAK bűnözési statisztikája mögött meg kell látni az igazi vétkeseket is, akik elősegítik, hogy az ifjúság alantas ösztönök rabja legyen, s értelmük, gondolat- világuk belesüppedhessen a brutalitás, a bűnözés, az embertelenség mocsarába. vwvw/ ■ II. RAJMOV, A NEVES SZOVJET tudós igen találóan állapította meg, hogy a babonák annyi idősek, mint maga az emberiség. Az emberek mindaddig, míg a természeti jelenségek fizikai magyarázatát meg nem találták, kénytelenek voltak misztifikál t okokat keresni, s így jutottak el legtöbbször a mágikus világba. Az már más lapra tartozik, hogy azóta is minden kornak megvannak a maguk „mágusai”, álmodozó, vagy rosszhiszemű emberek, akik még a kézzelfogható tényeket sem fogadják el, s a legegyszerűbb dolgokra is körmönfont válaszokat keresnek. Westenhofer professzor „Übermenschliches Leben” (Emberfeletti élet) c. könyvében, mely élesen leleplezi a modern spiritisztákat, médiumokat és „mágusokat” elmondja, hogy — iskolázott emberek között — manapság is találkozott olyanokkal, akik — tények és elejük tárt dokumentumok ellenére — tagadják, hogy a Föld gömbölyű, s forog. S az ilyenek — jóllehet kipellengérezi a tudomány — nagy és demagóg lármát csapva még mindig hatással lehetnek náluk- nál ostobább emberekre. A tudomány pörölycsapásai alatt egyre hátrábbhúzódó misztikum utolsó fellegvárainak egyike a spiritizmus. Mint egyes emberek hóbortja, Európaszerte ma s él, bár tömegméreteiből lényegesen vesztett. A spiritiszták száma világszerte a múlt század utolsó negyedében, s az I. világháború utáni években volt a legnagyobb, ami érthető, mert a súlyos emberáldozatokat követelő világmeg- rázkódtalások nyomán az egyszerű emberekben fokozódik a vágy: megtudni, mi is lett elhunyt kedveseikkel. A spiritiszták pedig magabiztosan állítják, hogy a halottak szelleme tovább él, mégpedig (ez a modem spiritiszták elmélete) nem is egyszerűen itt vagy amott, hanem meghatározott időpontokban, különböző „szférákban”. Az első időben testközelben, később egyre távolabb és „magasabb“ életterületeken. A spiritizmus tehát egyszerűen az ember „láthatatlan” énjével foglalkozik és azt állítja, hogy ez az én örökkévaló. Nyilvánvaló tehát, hogy a spiritizmus és az idealista vallási felfogás között szoros és kapcsolódó rokonság van, annak ellenére, hogy az egyes fele- kezetek sokszor élesen kikelnek a spiritiszták ellen, s harcolnak is velük. E harc oka azonban inkább pozíciós jellegű, a papság fél, hogy a hierarchiát nem ismerő, a A sötétség birodalmában maga médiumain keresztül érintkező spiritiszták körében elvesztik bázisaikat. A SPIRITISZTÁK több EZER éves múlttal dicsekedhetnek. A szellemidézés rneg- lehetősen egyhangú módsze- szerei (asztaltáncoltatás, kopogtatás) már a történelmi idők hajnalán élő akkádok körében is ismeretesek voltak, az egyiptomiak különös előszeretettel foglalkoztak velük, s az idősebb Pylinius is többhelyütt megemlékezik a római spiritisztákról, bár a latin kultúra filozófiája nem volt túlságosan tápláló talaj a spiritiszták számára. A középkor fülledt levegője annál inkább! Az őskeresztény legendákból hátrahagyott Jelenések Könyve a maga látomásaival új „ántikrisztusok” jövetelét jósolta meg, s ezek — csalók és szédelgők képében — nem is mulasztották el a hiszékenyeket kihasználni. Nostrudamus, Cagliostro, s ki tudná még szerét-számát azoknak, akik a felvilágosodás koráig fűtötték az emberiség képzeletét és sajnos még azon túl is. A romantika kora, Hölderlin és Novalis látomásai, a Walpurgis éj boezorkánygyülekezőiről írt művészi és hátborzongató erejű alkotások, mind csak növelték a misztikumokra hajló emberekben élő feszültséget. A tudomány akkor még nem tudta széles fronton felgöngyölíteni a babonákat. Sőt, sokszor a legracionálisabb koponyák zuhantak a mágusok karjaiba. Descartes- ről jegyezték fel, akit pedig úgy tartanak számon, mint a racionalista gondolkodás atyját („cogito ergo sum”), hogy élete utolsó évtizedeiben „rózsakeresztes” volt, egy misztikus szekta tagja, melynek tevékenységére még visszatérünk. Űj lendületet kapott a spiritizmus a XIX. század közepén a Fox-testvérek felléptének idején. A két amerikai lány — mint az egykori feljegyzések említik — már iskolás korában kopogásokat hallott, s e kopogásokat a szellemvilág üzenetének vélték. Nosza, a szemfüles amerikai üzletemberek hatalmas reklámot csaptak. s a csodákra kiéhezett világ szárnyára kapta a Fox- testvéreket. Körútra indultak, először Amerikában, maid Angliában, és sikerült néhány hiszékeny tekintélyt — tudósokat, írókat — propagandájuk szolgálatába állítani. E propaganda végső eredményeképpen folyóiratot is indítottak („Banner of Light”), amely a spiritiszták immáron első „szakfolyóiratának” számított. A babonás és .kísértetekben hivő Angliában egyre másra alakultak a spiritiszta klubok, a maguk médiumaival, könyveket adtak ki. melyekben leírták a szeánszok eredményeit, a médiumok tolmácsolta „üzenetet.” így került forgalomba a Hafet herceg szelleme által diktált könyv, mely Jézus idejében tárgyalta az akkori palesztinai állapotokat köteteken keresztül. A hazai spiritiszták is szervezkedtek Atyamesterük dr. Grünhut Adolf volt, aki üres óráiban Vergiliussal, Zrínyivel és Báthory Erzsébettel társalgóit, sőt egyszer Homérosz is megjelent neki, (köztudomású, hogy az irodalomtörténet tanúsága szerint Homérosz minden valószínűség szerint, mint egysze- mély nem is létezett, s neve egy — talán népi — íróközös- ség fedőneve.) KI TUDJA, HOVA JUTOTT volna a spiritizmus, ha a dialektikus materializmus filozófiája és a materialista tudomány eredményei álljt nem parancsolnak neki? A füstölők, fojtott levegöiű szeánszok, neuraszténiás és hisztériás médiumok karmaiból kiszabadult tudósok módszeresen kezdtek gondolkodni A tudomány eredményei adva voltak. De kétségtelen, hogy sok érdekes jelenséggel találkoztak. A modern elektrokémia, az agy elektronikus tevékenységének feltárása, a pavlovi idegélettan végre tiszta képet teremtettek e dzsungelben is. Kitűnt, hogy a médiumok egytől-egyig „labilis” idegállapotú emberek, akiknek érzékenysége és hisztériás hajlama lehetővé teszi, hogy egyébként normális állapotban is hallucináljanak, kényszerképzeteket lássanak és mondjanak. Az érzékszervi hallucináció egyébként már az elme- kórtan körébe tartozik. S így e médiumok nagy része is. Sok a szeánszokon a hipnotikus jelenség is. Egy-egy erősebb hipnotikus adottsággal rendelkező személy a tudatos állapotot, a íélig-meddig máris kikapcsoló félhomályt, feszült idegállapotot kihasználja és különböző képzeteket sugalmaz a hipnózis orvosilag is jól bevált módszerei szerint S ami ezen túl marad? Csalás és újra csalás. Se szeri, se száma a rendőrsérileg felgöngyölített ügyeknek, ahol a hipnotizőrt ékszerek rablása, erőszakoskodás, vagy más bűntett végrehajtása kö2ben csípték fülön. — pagony — (Folytatjuk)
