Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-03 / 189. szám

\ 1958. szeptember 3., szerda NÉPÚJSÁG Munkára kész a Sarudi Gépállomás — de nincs elég szántani valója (Tudósítónktól.) különösen nagy most a sürgés-forgás és az igyeke­zet, rengeteg a tennivaló a Sarudi Gépállomás gépműhe­lyében. A műhely tizenegy ja­vító munkása éppen azon fára­dozik, hogy minden traktort, zetort és vontatót alaposan ki­javítva, készítsenek elő az őszi szántási és vetési munkák ide­jére. Augusztus közepe óta tart már ez a készülődés, a gé­pek javítgatása. Itt, a gépműhelyben, a sze­relők mindegyiken elvégezték az úgynevezett 3. számú kar­bantartást. Kimosták a szűrő­ket, letisztították a felgyülem­lett kormot, s ahol pedig szer­kezeti hiba akadt, azt is mind helyrehozták. Ma már 44 erő­gép, közötte két új Zetor áll készenlétben, hogy ismét ba­rázdát hasíthasson, és új éle­tet adó magvakat vethessen a földbe. Az említett gépparkot kiegészíti még minden gép után egy-egy eke, és öt darab 30 soros vetőgép. Készenlétben áll a gépállomás büszkesége, a két nagyteljesítményű lánc­talpas traktor is. Mindkettő egy-egy ötfejes ekét von maga után, és ezeket nehezen mun­kálható, kemény, kötött tala­jokon is jól tudják majd hasz­nosítani. Az üzemanyag-ellátás folyamatos, csupán a zetor-al- katrészeknél mutatkoznak ki­sebb zavarok. Mindettől füg­getlenül a javítóműhely dolgo­zói áthidalták ezeket a nehéz­ségeket is. SZÁNTANAK-E MÁR va: lahol? — kérdezzük Pechó György brigádvezetőtől. — Igen. Néhány gépünk mór szánt, bár ezek között még ve­tőszántás is van. Ezek a gépek fűmagot és őszi takarmány­keveréket vetnek. A helybeli egyéni gazdáknak két gép dol­gozik, Madarász József és Nyeste Lajos traktorosokkal. Újlőrincfalván ugyancsak két traktor üzemel. A sarudi Kos­suth Tsz-nél már szintén szánt Vizes János traktoros. ö egyébként egész nyáron a szö­vetkezetnél dolgozott gépével. A munkák zöme szeptember második hetében, a betakarí­tás idején, a kukoricatörés után kezdődik meg. Ügy tudjuk, hogy a Sarudi Gépállomás traktorosainak kö­zel 12 ezer normálhold őszi munkát kell elvégezniök Ké- pesek-e erre, hogyan tudják ezt a feladatot ellátni? — Sajnos, nagyonis könnyen el tudjuk végezni — válaszolja a gépállomás párttitkára —, mert a gépparkunk kapacitá­sához képest kevés a földterü­letünk. Évek óta fájó és orvo- solatlan panasza már ez a Sa­rudi Gépállomásnak. Kevés a terület, nincs elég munka, s a gépeket 40—50 százalékos ki­használtság mellett tudjuk csak üzemeltetni. Pedig ez igen jó gépállomás lenne, és nagy teljesítményekre lenne képes. Jó a törzsgárda, a traktorosok és a szerelők több mint 50 szá­zaléka régi dolgozója a gépál­lomásnak. Visszagondolok az 1950—52-es évekre — mondja a párttitkár —, gépállomásunk mindig az ország legjobbjai között szerepelt, most meg — mivel nincs elég munkánk — a megyében is az utolsók kö­zött kullogunk. MI LENNE HÁT a megol­dó* hogyan lehetne a saru- diak panaszán segíteni? A gép­állomás vezetősége szerint csakis területrendezéssel gr- vosolható a baj. — Egerfarmos helyett inkább Tiszanána vagy Kömlö kellene a körzetünkbe, mivel ez köze­lebb is van hozzánk, * lenne munka elég. A tiszariánaiak is szeretnének a Sarudi Gépállo­mással dolgoztatni, hisz évek­kel ezelőtt már megszokták, megszerették a sarudi trakto­rosok jó munkáját. Az idén is pl. 130 hold aratást, ezen kívül aprómag-cséplést, a kömlőiek pedig fuvarozást igényeltek ki­segítésképpen Sarudtól. Ezzel a területrendezéssel tehát meg­oldódna a nagy kérdés. Addig is, amíg a felsőbb szervek nem segítenek a saru- diak panaszán, hogyan lehetne elegendő munkához juttatni őket? — Mindenekelőtt úgy, hogyha a környező községek földművesszövetkezetei jóval több szerződést kötnének az egyénileg dolgozó parasztokkal gépi munkára. Sarud község­ben pl. csak két helyen, az ún. Daruháton, és a kert alatti ré­szen szántatnak traktorral a gazdák. Pedig érdemes lenne jobban igénybe venni a gépál­lomás segítségét, hiszen a gép munkája jóval olcsóbb és jobb az igaerőnél. AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS és a vetések zöme tehát napo­kon belül megkezdődik. A bri- gádvezetők addig is mégegy- szer végigjárják a területet, ügyelnek a helyes elosztásra, a jó munkaszervezésre. A trak­torosok pedig munkához lát­nak, s ha minden jól megy, október közepére eleget is tesznek kötelességüknek. Mun­kájuk nyomán földbe kerül a mag, új vetés sarjad, és ismét biztosítva lesz dolgozó népünk kenyere. Mi lesz a hűségjutalomból? NAGY TANÁCSKOZÁSOK színhelyei ezekben a napok­ban a bányászotthonok. Né­hány nap múlva a bányász­napon sok millió forint hű­ségjutalom ; kerül kiosztásra és a becsülettel dolgozó bá­nyászok ezrei megérdemelt külön jövedelemhez jutnak. Mióta kifüggesztésre kerültek a hűség jutalom-listák és ki­ki tudja, hogy mennyi pénz­hez jut, tervezgetnek a bá­nyászcsaládok. Férj, feleseg, szülők, a nagyobb gyerekek elmondják mit szeretnének, mik a vágyaik és hosszú be­szélgetések után eldől, hogy mi lesz a hűségjutalomból. Ugyan, ki a megmondható­ja, hogy mennyi vágy, terv válik valóra az elkövetkezen­dő napokban. A hűségjutalom összegéből szépül a lakás, gya­rapodik a háztartás, értékes, használati tárgyak kerülnek bányászlakásokba. Szőnyeg, függöny, kerékpár, rádió, csil­lár, mosógép, meg sok száz és százféle színes praktikus hol­mi. De vannak olyan csalá­dok, ahol még nagyobb ter­veket dédelgetnek: szobabú­tor, kombinál tszekrény,_ mo­torkerékpár, családi ház, sőt autó is ott szerepel sok he­lyen a „beszerzendő” dolgos listáján. És azok a családok, akik ilyen nagyobb dolgokat akarnak megvalósítani, nem készpénzt akarnak hazavinni a bányász napon, hanem csak egy kicsi, de annál értéke­sebb könyvecskét, a takarék- betétkönyvet. Ehhez majd a további hónapokban hozzá­rakhatják a terveik megvaló­sításához szükséges összeget. De nemcsak a nagyobb tár­gyak megvásárlói gondol­kodnak így, hanem azok is, akik nem akarnak azonnal vásárolni. Ezek a bányászok is szívesen bízzák pénzüket a takarékpénztár kezelésére ad­dig, amíg felhasználják, mert tudják, hogy otthon könnyen fogy a pénz, vagy akár el is fogyhat addig, amíg vásárol­ni akarnak. MEGYÉNK BÁNYÁSZAI előtt ismeretes dolog a taka­rékosság, hiszen a megyei OTP fiókok és postahivatalok sok millió forint bányászbe­tétet őriznek és a bányász KST-kban is több mint 1800 bányász tesz félre havonta mintegy 200 000 forintot A takarékosság előnyösségének, hasznosságának ismerete a magyarázata annak, hogy He­ves megye bányászai már most, a hűségjutalom kifize­tése előtt, már eddig több mint 3000-en kérték: hűség- jutalmukat, vagy annak egy részét takarékbetétk .yvben kapják kézhez. A bányászok jelentős része hűségjutalmá­nak egyharmadát, felét teszi betétbe, de sokan egész hűség- jutalmukat így kívánják kéz­hez kapni, mert bútorra, mo­torkerékpárra, építkezésre gyűjtenek. A takarékoskodás leglelkesebb szószólói azok a bányászok, akik építési vagy autóvásárlási kölcsönt kaptak az OTP-től. — Betétbe tesszük a pén­zünket, mert tudjuk, hogy minél több a takarékbetét, annál több embernek tud a takarékpénztár kölcsönt nyúj­tani. Mi már kaptunk, kap­janak mások is. A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa, a trösztbi­zottságok és szakszervezeti bizottságok támogatják a bá­nyászok takarékoskodását. Minden érdeklődőneK megma­gyarázzák a takarékbetét­gyűjtés előnyeit, módjait, a betétek elhelyezését, a kama­tozást. A HASZNOS TANÁCSO­KAT szívesen fogadják meg a bányászok, mert látják, hegy a takarékoskodás kitű­zött céljaik megvalósítását teszi lehetővé. .. . hogy nagyarányú letar­tóztatások vannak Tajvan szigetén. A Csang Kaj-sek- klikk az Egyesült Államok katonai parancsnokságának utasítására kijárási tilalmat rendelt el Tajvan különböző városaiban, és ugyanakkor nagyarányú letartóztatásokat hajtott végre. Tajpejben 700 embert tartóztattak le, „mint gyanús elemet”. A szigeten ilyen belső biz­tonsági intézkedéseket hoz­nak, mert a „gyanús elemek” veszélyeztetik az „államren­det”, Csang Kaj-sek nyugal­mát. De hiába a katonai terror, a szigetlakók között egyre több emberre süthetnék rá a „gyanús” bélyegzőt, mert nem akarnak testvérháborút, nem akarnak újabb világégést. Tajvan szigetén nincs annyi börtön, amelybe beleférne az összlakosság. Pedig ezt sze­retné Csang Kaj-sek, a kato­nai diktátor és pénzelője, az Egyesült Államok ... _____(k- )■) Róma legidősebb »diákja" Luigi Verdolini, Róma leg­idősebb diákja most, 75 éves korában kapott bizonyítványt arról, hogy nagy szorgalom­mal elvégezte a felnőtt analfa­béták tanfolyamát. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tájfun Nagaszaki felett EGRI BRODY Hamis levél EGRI KERTMOZI Fekete szem éjszakája (Szélesvásznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Chaplin-parádé GYÖNGYÖSI PUSKIN Svejk, a derék katona (II. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nevetés a paradicsomban HATVANI KOSSUTH Szicíliai vérbosszú FÜZESABONY Halhatatlan garnizon PÉTERVÁSÁRA Berlin, Schönhauser-sarok EGRI LAJOSVÁROSI KERTMOZI Két vallomás HEVES Becsületrablók iteúa&t'Tvk / Az iskola tisztaságáért A verpeléti általános isko­la Szülői Munkaközössége ösz- szejövetelen megbeszélte, hogy segít az iskola szebbé tételé­ben. A szülők nagy része vál­lalta, hogy az iskola termeit kifestik, majd kitakarítják. Beosztották egymás között, ki, mikor jön takarítani. A vál­lalkozók között találjuk Fau- ernét, az SZM elnökét, Biri- nyinét, a tanácstitkár felesé­gét, Miklósnét, Csörgönét, Zróniknét, Szindinét, akik egész éven át lelkes munká­val segítették az iskola mun­káját, de közöttük voltak olya­nok is, akik az évközben nem tevékenykedtek annyira, de év végén megértették a mun­kaközösség munkájának lénye­gét és a jövőben továbbra is számítunk segítségükre. Ezzel az iskolát több száz forint megtakarításhoz juttat­ták, amit más tisztasági fel­szerelések pótlására fordítha­tunk. Az iskola igazgatósága ezúton mond köszönetét érte. Noszticius Ferenc, igazgató. Emberiességből jeles Nemrégiben a péfervásári autóbuszon utaztam. Tarnale- leszen egy aggódó édesanya Egerbe utazó utas után érdek­lődött. Beteg gyermekének kellett volna az orvosságot ki­hozni a következő autóbusz- szal. Sajnos, nem akadt utas aki vállalta volna az orvos­ság szállítását. Ekkor az autó­busz sofőrje szolgálatkészen fordult az édesanyához: „Majd én kihozom azt az orvosságot!’’ Az édesanya megnyugodva nyújtotta át a receptet és ma­gyarázta. milyen orvosságra van szüksége. Később megfigyeltem azt is, hogy a sofőr a felszálló uta­sok köszöntését milyen udva­riasan fogadta. Nem nagy do­log »az egész, de mégis igen jó érzés volt tudomásul venni, hogy az emberek tudnak elő­zékenyek is tenni egymás iránt, csak akarni kell. Sok­sok morcos, barátságtalan em­bertársunk tanulhatna tőle. Mint később megtudtam, a so­főrt: Rózsa Jánosnak hívják. Vincze Zoltánná Nagyobb gondosságot Egyik nap délután a Dobó tér felé haladva arra lettem figyelmes, hogy egy szolgálat­ban levő rendőr a Zalár utca 5. sz. ház emeleti nyitott abla­ka felé kiabál, ahonnan egy 2—3 év körüli gyermek ka­paszkodott kifelé és már a le­zuhanáshoz volt közel. A gyermeket visszahúzódásra késztette, az anyját az ablak­hoz hívatta és arra figyelmez­tette, hogy gyermekére jobban vigyázzon. Ezt látva, nagyon boldog, meleg érzés hatott át. D ebrei István őrmesternek minden szülő nevében kö­szönetét mondok. Az utcai szolgálatokban is többször ta­pasztaltam a rendőrök udvari­as viselkedését, melyet meg­tartottak akkor is, ha ok nél­kül egyik-másik járókelő sér­tegette őket. Méray István, Eger. 25 dollár — eldobott cigarettavégért 1 New Yorkban is megkezdő­dött a „harc a tisztaságért”. A város vezetősége az utcák és terek tisztaságának ellenőrzé­sére 1300 felügyelőt alkalma­zott, akik civilben végzik mun­kájukat. A tisztasági hadjárat első hete után 93 000 New York-i lakost írásban intettek fegyelemre. Most már a város közigazgatósa komolyan veszi a dolgot, s aki cigarettavéget* vagy a közlekedési jegyeket a szemétgyűjtő mellé dobja, azt 25 dollárig terjedő pénzbünte­téssel sújtják. A hatóságok óvatosak, s a pénzt a helyszí­nen „vasalják” be. Méhészektől, a méhészetről A magyar méhészet, mind a felszabadulás előtt, mind a je­lenben a mezőgazdaság egyik jelentős tényezője volt és ma­Bárdos Imre szüretre készül... KÖD FÁTYOLOZZA a ha­tárt. Bágyadtan törekszik fel, mint a beteg ember. Csupa megtört színek. Mintha az ál­mot készítené elő az ég, amelyre a fáradt természet vá­gyik. De győz a nap. Letépi a hegyekről a sűrű fátyolt, ki­tisztul a határ, meleg sugár- őzön áramlik szét a mezőn, s felszívja a hűvös harmatot. A kiégett mezőn kabócák pat­tognak fel, s rákezdik zörgő muzsikájukat. Bárdos Imre egri szőlősgaz­da ott áll a domboldalon, sze­me elé árnyékot vet a tenye­rével, úgy fürkészi a sugár- özönben fürdő szőlőtőkéket. A fürtük megduzzadtak a reg­geli harmattól, mosolyognak, ahogy a napsugarak végigsi­mogatják őket. Szerte a határban érik a szőlő. A sárgás-fehér rizling, a zöldes-sárga mézesfehér, a fehéres-sárga leányka, a sötét­kék medoc-noir, nagyburgun­di és kadarka édesre ért, tö­mött és hengeres bogyói kö­rül csakúgy zsong'anak a mé­hek. Imre bácsi elgondolkozva ballag a sorok között és ta­lán arra a sok-sok kora reg­geltől késő estig tartó mun­kára gondol, amelynek gyü­mölcsét nemsokára beszüre­telni készül. Hatvanharmadik évét tapos­sa már, de még fiatalosan mo­zog, csak a háta görnyedt meg egy kicsit a sok kapálástól, meg a sok cipeléstől. Mert egyedül dolgozza ő több mint kétholdnyi szőlőjét, s az „Af­rika”, meg a „Nyerges” bi­zony nincsenek a szomszéd­ban, hosszú az út odáig, de még hosszabb hazafelé... Igazi szőlőművelő. Talán őseitől örökölte a szőlő szere- tetét, amellyel kora tavasztól szinte együtt él, és lélegzik. JANUÁRBAN izgatottan fi­gyeli a Vincze-napot, mert azt tartja a nép — ha meg­csordul Vince, teli lesz a pin­ce... Meg azt, hogy Gergely — az rossz ember. Aztán, hogy Keletnek for­dult már a Göncölszekér rúd- ja, a vadludak meg gágogva szállnak a Tisza felé, valami megmagyarázhatatlan érzés húzza, hajtja ki a szabadba. A csontjaiban érzi, hogy itt a nyitás ideje. Jön a metszés, a harmat- gyökerezés, a karózás, venyi­gehordás, jön az első kapá­lás, a permetezés, míg elérke­zik az érés ideje, s utoljára veszi kezébe a kapát, hogy kitányérozza vele a tőkék al­ját. — Az idén korábban lesz a szüret — mondja bólingatva. — Jó idő járt a szőlőre, de lesz is jó termés, meg sok bor. — Emlékezek, 35-be’ vót ilyen az idő. Május elejin le­fagyott a szőlő, de oszt olyan meleg lett utána, hogy a hó­nap közepin újra fakadtak a tőkék. Szeptember 9-én oszt le is szüreteltünk. — Az idén is későn íakatt, de Péter-Pálkor má’ borsó­szem nagyságú vót a szőlő. Nincs is annak semmi hibá-' ja, szép egészségesek a sze­mek, a hajnali harmat duz­zasztja. a nap meg édesítyi. Lassan nekifogunk a hordók, meg a kádak pucolásához, megigazíttyuk a szekérnek az útját, hogy ne legyen baj, ha majd horgya a terheket haza­felé. Hétfőn megkezdjük, oszt pénteken befejezzük a sze­dést, szombatra má’ csak a sutulás marad... így tervezget mellettem Bárdos Imre, s ahogy csen­desen baktatunk lefelé az úton, halljuk ám, hogy messzi­ről fúj a pásztor. — Lopják a szőlőt a bitan­gok — mondja az öreg, s le­csippent egy fürtöt a tőkéről. — Ezt kóstolja meg, de fi­nom — s már nyújtja is felém a hatalmasra nőtt, lilás-piros saszla szőlőt, melynek olyan a zamata, mintha Kelet hódí­tó fűszerei rejlenének a húsá­ban. Hiába, ilyen ízű szőlő nem­igen terem más vidékeken. Kiérünk az útra. A nap lejjebb—lejjebb ereszkedik már az égbolton, szól az őszi féreg. • MÉG NÉHÁNY NAP és a határ szőlőthordó kocsik csen- getyűjétől, szedők, és putto­nyosok vidám dalától lesz han­gos... Megkezdődik a szüret... SOMODY JÓZSEF rád. Kormányunk jelentős tá­mogatást nyújt a magyar mé­hészetnek a földművesszövet­kezetek rendszere útján. A napokban ellátogattunk egy méhész szövetkezetbe. Az egy helyiségből álló irodában, amely egyben raktár és üz­lethelyiség is — Pók Tibor ügyvezető tájékoztatott a me­gyében működő méhészek munkájáról. — Jelenleg a megyében 526 tagja van a méhészeti szövet­kezetnek. Csaknem 50 száza­léka falun él. — Mit ad a szövetkezet a tagoknak? — Az egyik az oktatás biz­tosítása. Hogy valaki jó mé­hész legyen, az kell, hogy kel­lő elméleti tudással rendel­kezzék. A másik dolog az anyagellátás. Itt kapják meg a méhészek a munkájukhoz és a méhészethez szükséges anya­gokat a műléptől kezdve a legapróbb dolgokig. A méz felvásárlása is a mi felada­tunk. Ez évben hét vagon mézre kötöttünk szerződést és 240 000 forintot fizettünk ki a tagoknak a szerződések meg­kötésekor. Igen jelentős segít­ség a vándoroltatás is. Ez év­ben a megyéből 700 családot vándoroltattunk Bajára. A háború előtt a méhek rendszeres vándoroltatása igen nehéz, szinte elképzelhetetlen volt. Egy vagon méhnek 200 kilométerre való szállítása kö­rülbelül 200 kg méz árát emésztette fel. Ma ugyanez mindössze 17 kg méz árába kerül. Kormányunk minden kedvezményt megad vasúti és gépkocsi szállításnál egyaránt, hogy ösztönözze a termelőket. A felszabadulás óta megnőtt a taglétszám, s ezzel párhu­zamosan a termelés is. A tő­kés Magyarországon mindöisz- sze három állam felé volt export, ma 13 ország felé Irá­nyul méz-export, s ehhes nagyban hozzájárulnak a He­ves megyei méhészek is. — Bár az ellenforradalmi események alatt — folytatja Pók elvtárs — szét akarták zülleszteni egyes emberek szö­vetkezeteinket, a szövetkeze­tek nemhogy gyengültek vol­na, hanem erősödtek. A múlt évet 17 ezer forintos nyere­séggel zártuk, s ebből a tag­ságnak nyereségrészesedés cí­mén 5000 forintot fizettünk ki. Ez évben a termelési ön­költség csökkentésére az évi nyereségrészesedésünkből egy barkácsoló műhelyt szeretnénk létesíteni, ahol ki-ki elkészít­hetné a szükséges alkatrésze­ket a kaptárhoz. — A télre milyen terveik vannak? — Megszervezzük a téli ok­tatásokat, ezek keretében a legismertebb és legnépszex-übb méhészek módszereit ismer­tetjük, népszerűsítjük. Ezzel célunk a termelékenység nö­velése, a magyar méz jó hír­nevének megtartása, a méz minőségének javítása. A szö­vetkezet munkájában minden­kor a tagság érdekeit képvi­seli. A méhészek akár bent vannak a szakcsoportban, akár ma még kívül vannak, meg­kapnak minden segítséget munkájukhoz. Meg vagyok győződve arról, hogy akik ma' még távol tartják magukat a méhész-szövetkezettől, a kö­zeljövőben csatlakoznak hoz­zánk — fejezi be tájékoztatá­sát Pók elvtárs. KISS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents