Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-18 / 202. szám

4 NEPÜJSAG 1958. szept. 18., csütörtök A mi problémánkról 4 AMIKOK MEGTUDTAM, hogy a legújabb szovjet film, A tizenkettedik órában, az if­júság problémáival foglalko­zik, fokozott érdeklődéssel néztem meg, mert a minap látott Örvényben című olasz, a régebbi Özönvíz előtt című francia, a Két vallomás című cs Tettes ismeretlen című ma­gyar filmek után az volt az érzésem, hogy valami alapve­tő hiányosság van a mai if­júság filmbéli ábrázolása te­rén, hogy e filmek na sor; la­tosak az olyan panorámához, amelynek felső és alsó széleit gondatlan kezek lenyirbálták, s így a kép egésze nem ma­radt csorbítatlan. Á most bemutatott olasz filmről, az örvény-ről (valójá­ban nem most, hanem 194(5- ban készült) kritikusaink — helyesen — szinte egybehang­zóan azt írták, hogy elavult, unalmas és igazságtalan do­log a 20—22 éves fiatalodban csal^ a bűnözőt látni, mégha ezerszer is a rothadó polgári társadalmi formák közti élet­ről van szó. Valóban, e film témája nem több, mint az Özönvíz előtt című francia filmé: a nyomorgó apák, gür­cölő anyák mellett élő fiata­lok álmaik és igényeik való- raváltását csak gyilkosságok, rablás, a társadalom elleni bű­nök segítségével érik el. E filmek — a cselekmény belső logikájának könyörtelenségét érzékeltetve — szinte felmen­tik a polgári társadalom fia­taljait, s bírálatuk nem any- nyira az egyén, mint inkább a fonnák ellen irányul. De ezt teszik lényegében a Két vallomás és a Tettes ismeret­len című hazai filmek is. Dosztojevszkij óta valóban iz­galmas és hálás téma kimu­tatni, hogy az egyéni vagy társadalmi körülmények ala­kulása hogyan dönti züllésbe az embereket. Egy-két elcsat­tanó revolver, fürdőkádban felrobbanó bomba, tömény iz­galom, s mindez könnyűszer­rel levonható erkölcsi tanuló­ságba Csomagolva, jó recept a nyugati iskolák filmszak- emberei ‘ számára. DEHÄT VALÓBAN csak ez, csak ennyi a probléma a mai ifjúság és a felnőttek társa­dalma közötti viszonyt illető­en? Tényleg csupán e kiéle­zett kettősség létezik az ifjú­ságra váró jövőt és sorsot il­letően: vagy törekvő, becsüle­tes ember lesz a serdülőből vagy bűnöző, rablógyilkos? A feladat túlzott leegyszerűsítése lenne csak e két antipólust látni, s elsikkadni a köztük lehetséges ezernyi árnyalat, lehetőség felett. Ezt érzékelteti a legfrissebb szovjet film. A tizenkettedik órában is. Ebben a húszéve­— Filmjegyzetek — sekről szóló filmben nem dör­dül el egyetlen revolver sem, nem csattannak pofonok, nem követnek el bűntényedet és mégis ott feszül a kockák mö­gött a kérdés izgalma: „mi lesz belőlük ?*’ A rokonszen­ves Andrjusa szeleburdisága, érdektelensége minden tanul- nivaló iránt, az egyetemre vá­gyók tömege, a főiskolák zsú­foltsága és sokszor a törte lók érvényesülése a lelkiismerete­sekkel szemben, hátborzongató izgalmak helyett a mindenna­pok ételszagú levegőjét va­rázsolja a néző elé. Ez a nagyszerű új film a mi problémánkról szól. Lé­nyegek mondanivalója az, hogy a fiatalok élete minden jellembeli negatívum nélkül is gyakran siklik hibás vá­gányra, mert a tapasztalatlan, életet nem ismerő fiatal még maga sincsen tisztában ön­magával. Ilyenkor a legtöbb­ször szülők által beléjük ol­tott túlzott becsvágy, önimá­dat az oka. ha a fiatal tör­tetni, könyökölni kezd, s a maga szekerének előretolásá- nál válogatás nélkül használ­ja az eszközöket. Egy ilyen kényes forduló­pont a pályaválasztás ideje. Kétségtelen, hogy minden szülő azt szeretné, ha gyer­meke tanult, művelt ember lenne. De sokan túlzásba vi­szik a „kaputos emberré1’ ne­velés ambícióit, s így lehetsé­ges, hogy a moszkvai egyete­mi tanár hajdani falusi lány­ból lett felesége, anya korá­ban már hallani sem akar arról, hogy Andrjusa munkás legyen, kolhozban dolgozzék, hanem minden áron, még a szovjet társadalomban annyi­ra megvetett protekcióba jhá- szás útján is azon van, hogy fia egyetemista legyen. Más kérdés, hogy Andrjusának sem ehhez, sem ahhoz a fakultás­hoz nincs kedve. „Nem az a lényeg, hogy mit végez, ha­nem, hogy tanult ember le­gyen belőle” — mondja a filmbéli anya. A bennünket annyira érintő igazságot, amelyet főleg a fi­ait mindenáron az egyetemre benyomni fáradozó polgárok szívlelhetnek meg, Andrjusa mondja ki a filmen: „Hidd el Aljosa, nincsen nekem ked­vem semmihez. Unatkozom. Pedig tudom, hogy mindenki­re vár egy hely, amit csak ő tölthet be, amely nélkúie üres, mert mindenkinek van, s kell, hogy célja legyen, ami­ért érdemes küzdenie és ami nem fárasztja, de élteti, meg- lobbantja á vérét.1’ Hát ez az. Nem a magunk akaratát kényszeríteni a pályaválasztó­ra, hanem megtalálni érdeklő­dési körét, tehetségének és ambícióinak irányát. A LESZŰRHETŐ tanulság — a film mondanivalóján túl — még ez is: „a fiatalok szó­rakozását, érdeklődését adott­ságaiknak, tehetségük irányá­nak megfelelő módon kell le­kötni. Vonatkozik ez a szó­rakozásra éppúgy, mint élet­pályájuk megválasztására. Mi­ért fontos ez annyira? Mert köztudomású, hogy ha valaki hivatásérzelböl, kedvvel csi­nál valamit, feleannyi ener­giával teszi, fele annyira fá­rasztja. A zsörtölődő, lázado­zó, bomlasztó, elégedetlen elemek — figyeljük meg — mindig a pályatévesztett, fél­resikerült egzisztenciákból ke­rülnek ki, akik érzik elrontott életük fonákságát, s tehetet­lenségükben másokon töltik bosszújukat, rombolnak és uszítanak. Voltaképpen tehát a nevelés alapelve: kibonta­koztatni a meglévő készsége­ket, nem pedig másokat rá­erőszakolni a fiatalra, ez a gondolat vert gyökeret ben­nünk a film láttán. —pagony— Kilencven hold almásról van szó A noszvaji termelőszövet­kezetnek az a vágya, hogy átvehesse azt a 90 holdas al­mást, amely jelenleg az Eger- Gyöngyösvidéki Állami Pince- gazdaság kezelésében van. Ez irányban már folytak érdem- beni tárgyalások és az illeté­kesek nem is zárkóznak el a dolog elől, mégis már hosz- szabb idő óta húzódik, egyre húzódik az ügy. A noszvaji termelőszövetKe- zeti tagok véleménye szerint az almáskertnek a szövetkezet területéhez való csatolása igen jelentősen megnövelné a taglétszámot is, és egy új, ug­rásszerű fellendülést jelentene a szövetkezet életében. EGRI VÖRÖS CSILLAG: Szerelem és fecsegés (szélesvásznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szerelem és fecsegés. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Éjjeli őrjárat. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ég és föld között. HATVANI KOSSUTH: Bum a katona. FÜZESABONY: Játék az ördöggel. HPIVES: Gyöngyvirágtól lombhuliásig. EGRI BÉKE: Külön utakon. EGRI KERTMOZI: Szicíliai vérbosszú. 1958. szeptember 18., csütörtök 1810. Chile függetlenségének napja. 1956. Elfogadják Brazília új al­kotmányát. 1868-ban született Vastagh György szobrászművész, 1783-ban halt meg Leinhard Euier svájci matematikus és fizikus. V Névnap V Ne feledjük, ■pénteken: VILMA. «tSIlf — az Állattenyész­tés további fejlesztéséért növelik a pillangós vetéste­rületet a tiszanánai Petőfi Tsz-ben. Jelenleg a vetés- terület húsz százalékán ter­mesztenek pillangós növényt.- SZÁZ EGYÉNI gazda je­lent meg folyó hó 13-án Nagy- rédén megtartott népnevelő­értekezleten. Az értekezleten Vadász Lajos elvtárs, a me­gyei pártbizottság munkatársa tartott előadást. — MEGKEZDTÉK a rizs­aratást Pélyen. Elsőnek a Tiszavirág Tsz tagjai kezd­tek a munkálatokhoz.- A MAGYAR SZOVJET. Baráti Társaság egri szerve­zete pénteken délelőtt elnök­ségi ülést tart a Szakszerve­zeti Székház olvasó-termében, amelyen orosz nyelvtanfolyam megszervezéséről és az egri já­rás munkájának értékeléséről lesz szó. — SZOMBATON a füzes­abonyi járási tanácsnál ta­nácsülés lesz, amelyen a ta­nács négyéves munkáját be­szélik meg. Az előadó: Orosz Miklós v. b; elnök lesz. FILM: Az országúton (La strada) — Olasz film — Tragikus, megrázó történet ez a film. Vándorcirkusz megy az országúton... Gelsirr.inát, az együgyű lányt meg­vásárolja Zampano, ez a durva, sötétképű komédiás, az „acéltüdejű” ember. Zampano halálra veri a bolond kötél- táncost, mert kineveti őt, mert a szépet, a jót hajszolja, kergeti az országúton és mert a jóságot ajándékozza a meggyötört Gelsiminának. Talán csak ennyi a film története néhány szóba, mon­datba sűrítve. De ami e mondatok, a szomorú emberi tör­ténetet sejtető sorok mögött van, az olyan megrázó dráma, amely könnyekre fakasztja az embert. Megértjük és saj­náljuk, gyűlöljük, de szeretjük is a vakultságában ember- ölö Zampánót. A lelkiismeret vívódásai, a bűnök súlyának átértése, a belső feszültség rémületének vibrálása arcán — vinnyogó kutyasírása a tengerpart homokjában, mind, mind a film legnagyobb jelenete. A valószínűtlenségig ritka jellemű egyéniségek furcsa, meseszerű élete a film. Mintha Victor Hugo Quasimodo-ját és Esmeralda-ját látnánk a „Notre Dame-i toronyör”-bői. A történet hihetetlennek tűnő furcsasága, a jellemek ro­konsága letagadhatatlan. A többszörösen kitüntetett olasz film főszerepét, a csú- nyácska Guulietta Masina alakítja, felejthetetlen művé­szettel. —pataky— Sgcj'bai u hiuicat cl iái cg.,. Vasárnap este. A Bródy moziban véget ért az elő­adás. A nézők ki­tódulnak a kapun, kijztük egy 14 év körüli, huncutsze­mű, copfos kis­lány, aki — nyo­mában egy izga­tott kamasszal — elindult a Május 1. utca felé. A copfos hátra- hátra tekinget, s közben pajkosan mosolyog. A ka­masz szíve a tor­kában ver, meleg hullámok lepik el az arcát, s zavará­ban majdnem rá­gyújt a kapukul­csára. A sarki falra­gasznál megáll a kislány, s látszó­lag nagy érdeklő­déssel szemléli a legfrissebb mo­ziműsort. A kamasz mel­léje áll, és szinte reszket izgalmá­ban. Sokáig szótla­nul nézegetik a rózsaszínre nyo­mott plakátot, míg végre a fiú nagy bambán kinyögi. — Izé... segíthe­tek olvasni? A copfos elne­veti magát, végig­méri a fiút és se szó, se beszéd, fa­képnél hagyja lo­vagját. Az eddig hát­térben meghúzódó két diák most frontális támadás­ba kezd. Elhúznak 'a kamasz mellett, s inóc a kislány után. Lépteik már ott csattognak a cop­fos mögött, mire « kislány futásnak eredt. A két diák nem tágít. Az üldözött va- dacska a követke­ző pillanatban el­tűnik egy kapu­aljban, a diákok meg csak állnak nagy bután az or­ruk előtt becsapott kapu előtt. S míg ők nagy mérgesen tana­kodnak — óvato­san kinyílik az ablak és a füg­göny mögött meg­jelenik a copfos. A másik oldalon ott áll már a ka­masz is, akire a kislány hirtelen ráölti a nyelvét. A kamasz majd elájul a boldog­ságtól.., (dy) A NÉPI ELLENÖRÖK or­szágszerte vizsgálják a taná­csoknál, intézményeknél, vál­lalatoknál a dolgozók pana­szainak intézését. Megnézik, hogy a különböző beadványok eljutnak-e az illetékesekhez, megteszik-e a szükséges intéz­kedéseket a panaszok elintézé­sére, a javaslatok kivitelezé­sére. Ilyen céllal utaztam ki a Parádi Állami Gyógyfürdő Kórházhoz. Ügy gondoltam, | igen sok dolgom akad, hiszen | annyi panaszt mondanak az emberek úton-útfélen a kór­házakra, az orvosokra, gyógy­szerellátásunkra. Örültem, hogy most végére járhatok a kósza híreknek. Az első utam az igazgató­főorvoshoz vezetett, aki igen készségesen adott felvilágosí­tásokat, szinte örült a vizsgá­latnak. Több száz vélemény- kutató lapot tett elém, mert panaszos levéllel nem tudott szolgálni. A lapok átvizsgálása előtt körútra indultunk népi ellenőr társammal a kórház területén. Beszélgettünk a tár­sadalmi szervek vezetőivel, al­kalmazottakkal, betegekkel. Az első megkérdezettek sok szépet, jót mondtak, de úgy gondoltuk, hallunk még mást is. Dr. Jani orvos is azonban csak azt kifogásolta, hogy nem akarnak a betegek haza­menni, kevés nekik a három hét”. Ezt ekkor még túlzásnak tartottuk, mert bizony kórház­ból elég egy hét is. A továb­biakban beszéltünk sétáló, pi­henő, szórakozó beutaltakkal, mert hihetetlennek tartottuk azt a sok jót. szépet, amit — főleg a beutaltak — a kórház dolgozóiról, tisztaságáról, gyógyszerellátásáról elmond­t/clk BELÄTOGATTUNK a két- háromágyas szobákba pihenő­idő alatt azzal, hogy benn, a saját szobájában közlékenyeb­bek lesznek a beutaltak. A közlékenységgel nem is volt hiba, csak hát ez csupa jót tartalmazott. Kitűnő orvos­ellátás, szolgálatkész, kedves- nővérek, jó konyha, változa­tos szórakozási lehetőség. Eze­ket a véleményeket hallottuk szobáról-szobára. Szinte örül­tünk az egyik férfi panaszá­nak, hogy kevés az ebéd meg a vacsora. Hozzátette azonban hogy ezt elmondta a főorvos­nak is, aki azonnal intézke­dett és azóta dupla adagot kap. Igen jóleső érzés volt a kórházat, a szobákat járni, mert mindenütt szívesen fo­gadtak bennünket, szívesen adtak felvilágosítást és láttuk, hogy örülnek érdeklődésünk­nek. Panasz felvételek nélkül tá­voztunk a betegektől. Utolsó lehetőségként átnéztük a vé­leménykutató lapokat. Ezeket a véleménykutató lapokat a távozás előtt töltik ki a be­utaltak, tehát gátlás nélkül írhatják meg véleményüket. És mégis írónak, költőnek kel­lene lennem, ha azokat a jel­zőket mind össze tudnám szedni, amelyekkel dicséretet, és egyben köszönetét mond­tak a távozók a kitűnő ellá­tásért, a nagyszerű pihenésért, a sikeres gyógyulásért. Ügy hatott, mintha mindenki ösz- szebeszélt volna. Pedig nem. Ebben a kórházban valóban lelkiismeretesen végzik mun­kájukat a vezetők, alkalma­zottak egyaránt. A beutaltak panaszait, óhajait a főorvos saját maga vizsgálja ki és in­tézi el. Az intézkedések révén javult meg fokozatosan az élelmezés, a kiszolgálás, a tisz­taság. Igen örültem a vizsgálat ilyen eredményének és eljö­vetelemkor arra gondoltam, hogy ez a kórház társadalmi rendszerünk tükre és hogy még igen sok vizsgálatot sze­retnék így befejezni. A szo­cialista embertípust olyannak képzelem, mint az itt meg­ismert orvosok, nővérek, mun­kások. Ügy érzem, köszönetét kell mondanom a kórház min­den dolgozójának áldozatos munkájukért, társadalmunk nevében és további munká­jukhoz erőt, egészséget kívá­nok. A TÖBBI EGÉSZSÉGÜGYI intézményünk dolgozóinak pe­dig azt kívánom, hogy vegye­nek példát a parádi gyógyfür­dő kórház dolgozóinak mun­kájáról. KORMOS PÄL. a Heves megyei Népi Ellenőrző Bizottság tagja. Ahol nincs panasz Egy népi ellenőr jegyzetfüzetéből Az űrhajózók számára rend­kívül érdekesek lehetnek azok a bolygók, amelyek a legna­gyobb fényerejű Sirius rend­szerébe tartoznak, amely kö­rül gazdag „életsáv” feltéte­lezhető. Ezt a csillagot a fo­tonrakéta 16 év múlva érné el. Teljességgel természetes lenne úgy vélni, hogy a vi- lágürutazás több fényévtized­re korlátozódik, vagyis az űrhajósok életének tartamára. De nem így van. A világmin­denség felfoghatatlanul ha­talmas térségein más törvé­nye van az idő múlásának. Albert Einstein relativitás el­mélete szerint az űrhajón las­sabban telik majd az idő, mint a Földön. Például az űrhajózók két évig szágulda­nak a világűrben, a fény se­bességével, s ez alatt a Föl­dön mintegy 60 esztendő mú­lik el. Egy hosszú időtartamú űrhajózás részvevőinek az utazáskor örökre el kellene búcsúzniok szeretteiktől... ELJÖN AZ IDŐ, amikor a világűrben csapatostul szágul­danak majd a fotonrakéták — a világmindenség felderí­tői, s elviszik az emberi érte­lem fáklyáját a többi, még ismeretlen világba is. V. NAUMOV, a Szovjetunió Központi Re­pülőklubja űrhajózási osztá­lyának vezetőségi tagja. az egész rakétát előre lendíti. A fotonrakétát megalkotó tudósoknak sok nehézséget kell majd legyőzniük, többek között megoldásra vár a fo­tontömeg irányításának fela­data, ezenkívül hathatósan meg kell védeni a rakéta uta­sait a fotonok ártalmas kisu­gárzásától. E célból az uta­sokat és a felszerelést nagy távolságra kell elhelyezni magától a motortól. A fotonrakéta a jövő igazi űrhajója. Megalkotása az em­beri géniusz kimagasló telje­sítménye lesz. Hangsúlyoznunk kell, hogy az óriási méretű űrhajók nem a Földön készülnek fel és in­dulnak el útjukra, hanem a világűrben. EZ ÉRTHETŐ IS, hiszen a Földön saját kolosszális sú­lyuk miatt elpusztulnának: ezek a rakétaóriások elham­vasztják környezetüket. Egy ilyen nagyteljesítményű fotonrakétán néhány nap alatt el lehet érni naprend­szerünk határát, aztán tovább száguldani a legközelebbi csil­lagok délé, amilyen például a Kentaur csillagkép Alfa nevű csillaga, amely tőlünk olyan messzire van, hogy a fény ezt a távolságot 4 év, 2 hónap és 28 nap alatt teszi meg; ilyen csillag még a Proximax A. Tau, a Bálna csillagképből és az Altair, dául az elektronok és a po­zitronok) fotonokká változ­nak, az elektromágneses tér energiájává. E folyamat vég­bemenetelekor egy grammnyi anyagból körülbelül 25 millió kilowattóra energia választó­dik ki, vagyis annyi, ameny- nyit a kujbisevi vízierőmű termel napi 12 óra alatt, tel­jes kapacitás esetén! A FOTONRAKÉTA gázok helyett elektromágneses hul­lámokat képező fotontömege­ket lövell ki. P. N. Lebegyev, az ismert orosz tudós kísérletei során megállapította, hogy a fény, amikor valamely felületre hull, nyomást gyakorol reá. Ez a nyomás lesz a fotonmo­tor vonóereje. Az ilyen mo­torral ellátott űrhajók szédü­letes sebességre képesek és aránylag rövid idő alatt vé­gezhetnek bolygóközi repülé­seket. Ezért a fotonmotor len­ne a legelőnyösebb motortí- pus. De miként történik a re­pülés? Egy rendkívül nehe­zen olvadó anyagból készült, óriási méretű parabolikus tü­kör gyújtópontjába egy tar­tályból gyorsító segítségével egyik irányból antirészecské- ket, a másik irányból részecs­kéket küldenek. Hatalmas fénytömeg kisugárzása követ- • Kezik be. A fénytömeg nyo- ■ mást gyakorol a tükörre és „OLYAN KORSZAKBAN élünk — írta Maxim Gorkij, :— amikor a távolság a leg­fantasztikusabb elképzelések és a reális valóság között el­képesztő gyorsasággal csök­ken." Mennyire igaza van a nagy írónak! A tudomány és a technika hétmérföldes csizmá­val rohan előre. A szovjet mesterséges holdak felbocsá­tása még közelebb hozta a 'megvalósuláshoz az emberiség ..ősrégi álmát, az űrhajózást. Máris dolgoznak olyan raké­ták tervezésén, amelyeket nem a szokásos' üzemanyag, ha­nem a magenergia hajt majd. Sőt, mi több: Eugen Sänger, a neves stuttgarti tudós, fo- tonrakétákat tervezett. Az űrhajózás megvalósítá­sában már rég nem kételke­dik senki. A vegyi üzem­anyaggal hajtott rakéta 4 ki­lométeres sebességet is elér­het másodpercenként, az atom­energiával működtetett raké­ta másodpercenként több 10 000 kilométeres sebességre is képes. Ezzel szemben a fo­tonrakéta elképzelhetetlen gyorsasággal fog száguldani körülbelül 300 000 kilométert tesz meg egy másodperc alatt amivel megközelíti a fény se­bességét. A fotonrakéta elgondolásé eléggé egyszerű. Mint tudjuk összeütközés esetén a külön féle töltésű részecskék (pél A jövő űrhajója: a fotonrakéta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents