Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-17 / 201. szám

4 NEPÜJSÁG 1958. szeptember 17., szeré* cA. íullzcu A. múltkoriban Gyöngyösre utaztam, s mint mindig, be­szállás előtt már egy negyedórával présel­tük egymást a meg­állóban, nehogy ki­kerüljünk a sorból. Előttem egy negy­ven év körüli ember topogott, s ahogy ott állunk, egyszercsak rámmordul: — Hallja, maga vadállat, mit tolakszik!? — Mente­getőztem. hogy nem én vagyok a bűnös, mert a nyomást há­tulról kaptam, amit én csupán, a rezonan­cia elvén adtam to­vább. De ő így és úgy, egyszóval, ala­posan letolt. Azóta néhány hét telt el. A napokban betértem a cukrász­dába. Kit látok ott? — mint az én hara­gosomat. Ott ült az egyik asztalnál, feke­tét fogyasztott szóda­vízzel. Zordul végig­nézett rajtam, s lát­tam rajta, nem na­gyon örül a viszont­látásnak. Csak azért is odaülök, — hatá­roztam el, — s leül­tem vele szemben az egyik asztalkához. Meleg volt, izzad­tunk mindketten. — Szomszédom zsebken­dőjét elővette, s az­zal törölgette a hom­lokán gyöngyöző ve- rejtékcseppeket. Ab­ban a pillanatban, mikor a zsebkendőjét elővette, egy húszfo­rintos hullott ki a zsebéből, de valahogy úgy esett, hogy ö nem vette észre. Rendes körülmények között figyelmeztetnem kel­lett volna, de eszem­be jutott jogtalan szidása, s csak azért sem szóltam, neki... Így ülhettünk egy félórácskát, mikor a férfi felállt és a mos­dó felé ment. No, legalább visszajövet észreveszi. De mint­ha misem történt volna, nyugodtan he­lyet foglalt... Figyel­tem. Zavartan rám­nézett, majd kis idő múlva látom, hogy a ballábát óvatosan a huszas felé csúsztat­ja. Ezt a műveletet addig ismételgette, míg a huszas teljesen a cipője talpa alá nem került... Azt hittem, kitör belőlem a nevetés. No, — gon­doltam, — most visz- szaadom a múltkori jogtalan letolást. Elővettem pénztár­cámat, idegesen ku­tatni kezdtem zsebe­imben, s úgy tettem, mintha elvesztettem volna valamit. Köz­ben rá-ránéztem szomszédomra, sőt egy-két pillantást a húszason levő lábára vetettem. Gyöngyöző verejtékcseppek je­lenlek meg a férfi homlokán. Sikerült vele elhitetnem, hogy a húszas az enyém lehetett. Közben jött a felszolgáló. „Fizet­ni” — szólt magabiz­tosan, s elővette pénztárcáját. Kinyi­totta... Arca elfehé- redett, s idegesen ku­tatni kezdett zsebei­ben. Már a többi vendég is öt kezdte figyelni, mikor rá­döbbent a valóságra. „Óh én szamár” — tört ki belőle, s le­vette lábát a húszas­ról. Nyugodtan leha­jolt, felemelte s át­nyújtotta a csőd,álko­zó felszolgálónak. A. visszakapott pénzt z sebrevágta, vette a kalapiát, s meg szé­gyenültén távozott. Utó-nanézten, s érez­tem, hogy jogtalan szidásából valamit si­került törlesztene in. KISS BÉLA FILM: Váratlan vendég Egy óra a jövő gyermekgondozói között Van Egernek egy gondozó­nő és gyermekápolónőképző intézete. Az előző években egyéves volt ez az iskola, a tanulók az egészséges csecsemők ápo­lásához szükséges tudnivaló­kat sajátították el. Az ez év szeptember 1-én induló tanfo­lyam az eddigiektől eltérőét», már kétéves lesz, nem csupán az egészséges gyermekek gon­dozását, hanem a beteg gyer­mekek ápolását is megtanul­ják. Jelenleg 34 hallgatója van ennek az iskolának. —„Már kicsi koromban el­határoztam, hogy ha leérett­ségizem, valamilyen gyerme­kekkel foglalkozó szakm.í'-a jelentkezem; Otthon egész óvada Vffn a lakásomban. Minden közellakó gyermek fel­keres és én szívesen foglalko­zom velük. Egyet-kettőt még zongorázni is tanítok. A kis­lánykori játékbabáim még most is megvannak és készen állnak a vendéggyerekek ré­szére“ — írta: „Miért szeret­nék ápolónő lenni?” című dolgozatában Varga Judit, aki egy Szabolcs megyei kis iött Me az iskolába. De nemcsak ő van itt, aki; érettségi után ezt a szép hi-; |Érdekes| vatást választotta, a harminc­négy lány közül 16 érettségi­zett. Látogatásunkkor Rudlof Fe- rencné, az iskola vezetője tá­jékoztat. — Mit tanulnak a lányok az itt töltött két év alatt? — A múlt évtől eltérően, eb­ben a tanítási időszakban mindazokat a szükséges tud­nivalókat, ami a gyermekgon­dozáshoz kell, akár egészsé­ges, akár beteg gyermekről van szó. Az első évben elmé­leti foglalkozásokon vesznek részt, majd a második évfo­lyamban a megye különböző kórházaiban kapják meg a megfelelő gyakorlati képzést. — Milyen az ellátás? — Az iskola valamennyi tanulójának tel;esen ingyenes napi négyszeri étkezést bizto­sítunk Szállást il'etve kollé­giumot, sajnos, csak 18 tanuló részére tudtunk biztosítani, a helyszűke miatt. A többi 10 különböző helyeken, albérlet­ben lakik. — Vannak-e nehézségek? — Az egyik, s talán a leg­nagyobb, a tanterem kicsisé­ge — mondja és beinvitál az iroda mellett levő kis szobá­ba. Valóban az ötször hat mé­teres kis szoba nem megfe­lelő az ilyen nagylétszámú iskola tantermének. — Persze ez nemcsak ki­csisége miatt nem megfelelő — mondja az igazgatónő, — hanem egészségügyileg sem. Ha volna több helyiség, na­gyobb létszámmal működhet­ne az iskola, több utánpótl-íst tudnánk adni a jelenleg na’.y gondot okozó ápolónő-hiány­ban. — És azt is tessék megírni — szól közbe az egyik tanuló, — hogy szállásunkon lem tudunk fürödni. Annyi vi­zünk sincs, hogy legalább in­ni tudjunk. A kislány panaszát az ér­dekeltek valamennyien he­lyeselték. Ezt a panaszát mi is jogosnak tartjuk, s remél­jük, az illetékesek rövidesen segítenek maj<J 'ezen a „víz- kérdésen“. A tanfolyam elhe­lyezésének megoldása már nehezebb probléma, de bí­zunk abban, hogy ha nem is ez évben, de a jövőben az iskolának ez a problémája is elintézést nyer. 1958. szeptember 17,, szerda. 1916-ban született Cedenbal elv- táns, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. V Névnap <2 Ne feledjük, csütörtökön: TITUSZ. ^iuílF- ÚSZTA GYULA, Heves megye országgyűlési képvise­lője szeptember 13-án Nagy- fügeden fogadónapot tartott. A községben és a környéken nagy volt az érdeklődés a fo­gadónap iránt. — A HATVANI járási ta­nács végrehajtó bizottsága szeptember 18-án tárgyalja a 3004-es kormányhatározat végrehajtását, valamint a negyedik negyedéves munka­tervet.- GYÖNGYÖSÖN, a járási tanács termében a gyöngyösi járás tsz-elnökei, tsz-párttitká- rok, vb-elnökök értekezletet tartottak, melyen megemlékez­tek a termelőszövetkezetek 10. éves fennállásáról. — AZ EGRI JÁRÁSI Nép­front-bizottság elnöksége csü­törtökön a járási Népfront-bi­zottsági elnökök és titkárok részére megbeszélést tart a népfront előtt álló időszerű feladatokról. EGRI VÖRÖS CSILLAG: Váratlan vendég. EGRI BRODY: * A 12 '-órában. ; ' gYöxqYÜSI SZABADSÁG: Tájfun Nagaszaki felett. GYÖNGYÖSI PUSKIN: örvényben. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ok ketten. HATVANI KOSSUTH: Polónía expressz. FÜZESABONY: Játék az ördöggel. PETERVASÁRA: Emberek vagy őrmesterek. EGRI BEKE: Külön utakon. EGRI KERTMOZI: Szicíliai vérbosszú; Játssza az egri Vörös Csillag filmszínház, szeptember 17-ig. Klubo? alakítanak az egri fotósok Azok az egri fotósok, akik a fényképezést már haladó fokon gyakorolják, vagy akik­nek ez a hivatásuk, elhatároz­ták, hogy megalakítják az egri művész-fotósok klubját. A ter­vek szerint e klub a budapesti Művész Szövetség irányításá­val és támogatásával működik majd. A klub tagjai vitákat tartanak a fotóművészet mai kérdéseiről, megbírálják egy­más képeit s igyekeznek elsa­játítani a legújabb fototechni­kai eljárásokat. A tervek sze­rint legsikeresebb munkáikból még ez év folyamán kiállítást rendeznek. A klubot jelenleg egy intéző-bizottság szervezi, melynek vezetője Kottner Jenő és Darvas Andor. A klub ala­kuló ülését szeptember 22-én, hétfőn este tartja az egri vá­rosi művelődési házban. Az intéző-bizottság ezúton is meg­hív minden olyan fotóst, áld úgy érzi, hogy aktívan részt tud venni a klub munkáiéban. A klubra vonatkozó egyéb in­formációk beszerezhetők Kott­ner Jenőtől a 18-23 sz. telefo­non. fl legifjabb gyöngyösiek között AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/\AA/WVVWSAAAAA/WVAAAAA/VAAAAAAAAAAAAAAA/VNAAAAAAAAAAA/SAAAArv\AAA/NAAAA/VNA Apró történetek MÉHSZORGALOM A bristoli autóbusz-társaság a környékbeli falvakat össze­kötő útvonalon sokezer új menetrendet helyezett el. Eze­ket néhány óra alatt elpusztí­tották a méhek, amelyeket a csiriz szaga csalogatott oda. A menetrendeket tehát ki kell cserélni. Ez alkalommal a csi­rizbe sót kevertek — erre az­tán nem szálltak rá a méhek. A HALÁLT OKOZŐ ZIPPZÄR Krackersdorf mellett, az Ostsee-strandon különös eset történt. Egy hirtelen támadt zivatar közben a villám becsa­pott egy hamburgi irodai al­kalmazott turistasátrába. Ha a sátor tulajdonosa megfelelően földelte volna, a villám lefu­tott volna a földbe. így azon­ban a sátor tulajdonosa kö­tött mellényének zippzárára ugrót4 A szerencsétlen kirán­duló súlyos égési sérüléseket szenvedett és kórházba szállí­tása után meghalt. AZ ISTÁLLÓBAN VÉGZŐDÖTT A DISZEBÉD Firenze közelében, San Mar­tino faluban egy paraszt 35 vendéget hívott meg ebédre. A díszebéd közepén váratlanul leszakadt a padló és mind a 35 vendég asztalostul, székes­tül, ételestül az istállóban ta­lálta magát, a láthatólag meg­lepett barmok között Húszán könnyebben megsebesültek. PALÓC A BÍRÓSÁG ELŐTT Dér Mihály; a mátraaljai ;községek ismert számadó­juhász palóca — még annak idején — idézést kapott az egri nagytörvényszéktől, hogy va­lami birkalopás-féle ügyben jelenjen meg a törvény előtt és ha szükségét látja, hát „kellő védelemről is gondos­kodjon”. Mihály bá’ á kitűzött időben meg is jelent a törvériyházban, Királyi nyugalommal várako­zott a várószobában, csak a pi­pa hiányzott nagyon, mert hogy im ilyen törvényes he­lyen nem lehet rápöffenteni a pipára. Végre kiáltják a ne­vét. Akkurátusán előkotorász- sza a lajbi zsebéből az idéző papírt, kalapját a várószoba sarkába ejti s egyik kezében a papirossal, másikban pedig az elmaradhatatlan, ólmosvégű fütykössel, egyenes, szép tar­tással beállít a tárgyalóterem­be. — Micsoda dolog ez, kérem, I— szól rá az elnök, amikor a bütykössel elébe állító Mihály Ibá’t meglátja. — Ilyen furkós- - bottal jönni be a bírósági tár­gyalásra? Úgy látszik, nem ■tudja, hogy ebbe a terembe ■semmiféle ütlegelésre alkal- ;mas szerszámot behozni tilos! ;Azonnal menjen ki és hagyja ’odakint a botját! — Má’ engedelmet, kérem- lalássan — szólal meg alázatos Iszelídséggel Mihály bá’ —, én lesak a naccságos főbíró urak [parancsa szerint hoztam ma- igamval a furkóst, mert hogy ■im ebben a levélben az van mondva, hogy kellő védelem­ről gondoskodjak, hát kérem- alássan, én csak ezé’ gondos­kodtam a magam esze után ... mondok, hátha csakugyan szükség lesz rá ... PONT A KÖZEPÉBE... Hármasban üldögélünk az egyik bükkhegységi tó part­ján. Erdővel övezett, gyönyö­rű, csendes, békés hely. A tó síkja mozdulatlan, mint a tü­kör. Sütkérezik benne a nap, mi meg sütkérezünk a nap langyos melegében. Hozzánk közel paraszt legé­nyek körbenállva nevetgélnek, s közben nagy lopva, pillant- gatnák felénk, őket is kicsal­ta a ragyogó tavasz a csodá­latos természetbe, a tóhoz. Igazán kellemes vasárnap délután.! Komoly dolgokról beszélgetünk. Béla bányám, a világlátott öreg mérnök ba­rátunk tart szóval s mi hall­gatjuk. Cigarettára gyújtunk. Béla bátyánk gyorsabb, s már gyújtja is a tüzet és a gyufa­szálat igen ügyes mozdulattal a tóba fricskázza. önkéntele­nül is mindnyájan szemmel kísérjük. De utána néz a le­gény csoport is. A gyufaszál nagy ívben repül a víztükörre és a békés, csendes vízszínen egyre nagyobbodó hullámkö­röket ver maga körül. Csend... hallgatunk, mindenki a hul­lámkörök játékát figyeli, él­vezi. A legény csoportból egy hang töri meg a mély csen­det:- Nézd, má’, az anyja min­dehit, ládd-e, hé? Punt a kö- zepibe tanáta hagyítani... reggeli kívánság: Harmatos reggel, szinte ha­rapni lehet a friss, ózondús levegőt. A hegyek mögül fel­kelő nap sugarai bezáporoz­zák az ébredező falut és min­den csillog-villog a szűzi har. matcseppek tükör-tüzében. In- nen-onnan elkésett kakas szól bele a ragyogó csendbe. De már az élet megindult... több irányból nyikorog a gé- meskút... itt a jószágitatás ideje ... A falutól kissé távolfekvő állomásra, a hajnali vonathoz igyekszem, csak úgy gyalog­szerrel. Utána Czakó kútja mellett visz - el. A fiatal Be- recz alsó Imre már huzogál- ja a vizet a gémeskútból az itatóvályúba, az öreg Berecz meg kurtaszárú pipával szá­jában, hosszú ostorral Kezé­ben a jószágokkal évődik. Éppen mikor a kúthoz érek. cigárzik ki a nyitott udvarból két szép címeres ÖKÖr, Imre bá‘ pedig pattogva és dohog­va utána: — Hájszide Csákó... hogy az isten döglesszen meg! — Jó reggelt adjon Tsten — köszönök oda. — Hallgas­sa meg az Isten a kívánságát — teszem hozzá. — Isten őrizzen meg. — döbben magára a hábc^ő. mokány magyar — óh Uram bocsásd meg bűnömet! A vonat messziről füttyén* megszaoorázom léoteimet. — Haiszide Csákó, kedve iószágom. — hallom — Tar* son meg az Isten ... — CSEBNYICZKI BÉLA AZ EGYIK NAPFÉNYES, tágas teremben éppen a há­romévesek ebédelnek. Apró kisfiúk, kislányok forgatják a hozzájuk méretezett pici kana­lakat, s gyúrják magukba a láthatóan ízletes ebédet. A falakat még csak néhány cse­rép virág díszíti (minden szü­lő hozott a beíratáskor egy cseréppel), de a sarokban már ott húzódnak a hatalmas já­tékpolcok, tömve sok-sok ba­bával, autóval és építőkoc­kákkal. Jámbor Ilona helyettes ve­zető-óvónővel sorra jártuk az új, százszemélyes napközi ott­hon még szinte festékszagú termeit. A szomszéd teremben 17 négyéves csemete a levest kanalazza. A terem, hasonló­an gazdagon berendezett, a parkettet végig szőnyeg borít­ja, a hatalmas, ajtónagyságú francia ablakon vakítóan fehér függönyök. Tisztaság, napfény mindenütt, az egész épület, berendezés sugározza magáról azt a nagy szeretetet, törő­dést, amelyet államunk tanú­sít ez apró emberkék iránt. A hálóban egymás mellett sok ké­nyelmes heverő, kispárnákkal, takarókkal. Itt pihenik ki dél­előtti „fáradalmaikat” a csöpp­ségek. Most a konyhába lépünk iie. Ez Idaska néni, a szakácsnői birodalma. Itt is mindenütt katonás rend, tisztaság fogad. Ha nem csiklandozná az or­runkat a finom szombati ebéd illata, nyugodtan hihetnénk, hogy orvosi rendelőben va­gyunk. A „nagy” csoportnak tálalják az ételt. A mai menü: csontleves, burgonya főzelék, ;fasírozott. Ennél finomabb ; ebédet még anyuka sem főz otthon. ízlik is mindenkinek, ;sokan kétszer is „repetazna!: [az emeleti „nagyok” — 5—6 évesek — közül. Az emeleten is, földszinten iis tágas mosdóhelyiségeket lát» ihatunk. Két sorban, alacso- inyan a fal mellett miniatűr > mosdókagylók, játékcsapok- ■ kai. Bizony, ebben a szép «mosdóban még az a gyermek ds szívesen mos kezet, aki egyébként nem valami nagy ;barátja a szappannak. Végül ; megtekintjük a mosdó mellet­ti helyiséget. Itt is, .mint min lenütt tisztaság, rend. A fal mellett, a kis fülkében sora- toznak a hihetetlenü! pici, ; bájos... szóval ezek is nagyon [kedvesek. Jámbor Ilona óvónéni a kö­vetkezőket mondja az új gyer­mekbirodalomról: SZEPTEMBER másodikán kezdtük meg a tanítást ebben a szép új napközi otthonban. Az építkezést, a berendezést mind a városi tanács fedezte a városfejlesztési alapból. Száz gyerek jár hozzánk, olyanok, akiknek édesanyjuk is dolgo­zik. Reggel fél héttől este fél hétig foglalkoztatjuk őket. A bőséges hely lehetővé tetté, hogy mind a négy korosztályt három évestől hat évesig — külön-külön csoportba osztot­tuk be, egy-egy óvónő irányí­tásával. Napirendünk igen vál­tozatos. Fél héttől kilencig gyülekező, szabad, játék. Ez­után tanulás, játék követke­zik, majd fél tizenegytől ebé­dig a parkba mennek, a na­gyobbak esetleg tanulmányi sétát tesznek. Délben ebéde­lünk, utána a gyerekek lefek­szenek. Alvás után négy óra­kor uzsonna, utána estig sza­bad játék. A gyerekek foglalkozását igen korszerűen tudjuk meg­oldani, mert száz gyerekre hat óvónő és négy dajka vigyáz. Az új napközivel nagyon meg vagyunk elégedve, valóban, öröm ilyen szép, jól felsze­relt helyen tanítani. Néhány hiányosság azonban még akad itt is, de reméljük, ezek ha­marosan megszűnnek. A falak már nem sokáig lesznek ilyen csupaszok, a díszítést hamaro­san elvégezzük. Az udvarunk még igen rendezetlen, de az ősz folyamán megkezdjük a fásítást, tavasszal pedig parko­sítani fogjuk az udvar nagy részét. Azért nem teljesen, mert a jövő év folyamán a vá­rosi tanáé^ még egy pancsoló és egy homokozó medencét is épít az ói 'oda számára. A jö­vő évben fognak járdát is épí­teni az épület köré. Még hi­ányzik bútorunk egy részöt szeretnénk, ha minél hama‘ rább megkaphatnánk a hiány' zó darabokat is. Ezzel mindek probléma megoldódna, s nap­közink valóban a legmagasabb igényeket is kielégítené. MEGKÖSZÖNJÜK Jámbor óvónéninek a szíves kalauzo­lást, s kívánunk mind neki, mind a többi óvónőnek, s va­lamennyi gyereknek olyan de­rűs, szép munkát az új nap­köziben, amilyen derűsek és szépek az új épület termei. ROZSA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents