Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-03 / 189. szám

1958. szeptember 3., szerda

NÉPÚJSÁG

3

Nem egyes emberek kiváltsága

Ma már eldöntött tény, hogy a szocialista nagyüzemi gazdaságok, így a termelőszövetkezetek is, minden tekintetben megelőzik a kisparcellás egyéni gazdaságokat. Ismeretes, hogy a gépek tökéletes kihasználása, a fejlett agro- és zoo- technikai eljárások és módszerek sikeres alkalmazása csak a nagyüzemekben képzelhető el és csak a nagyüzemi gazdaságok képesek mindezeket a Várt módon gyümölcsöztetek Énnek igazságáról ez az esztendő ismét meggyőző bizonyítékokat ad. Mit is bizonyít ez a gazdasági év, mit mutatnak és igazolnak az eredmények? Mindenekelőtt azt, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is a. termelőszövetkezetek min- defiütt magasabb terméseredményeket érteik el mint az egyéni gazdaságok. Azt, hogy a nagyüzemi gazdaságok eredményesebben fel tudják venni a harcot az időjárás viszontagságaival, és még kedvezőtlen időjárási körülmények között is — melyek egyformán hatnak a kis parcellán és a nagy táblákon — magasabb eredményt képesek felmutatni.

A magyar mezőgazdaság útja tehát a szocialista nagyüzem, a parasztság boldogulásának egyetlen iránya a szövetkezés felé mutat. Meglévő termelőszövetkezeteink szólnak maguk mellett és bebizonyították, hogy a szövetkezetekbe tömörült parasztság élete egyre jobb és ami a legfontosabb, gyors ütemben fejlődik tovább. Nem igaz az az állítás, hogy a magyar paraszt mentalitása nem egyeztethető össze a szövetkezeti gondolattal. Való, hogy parasztságunk számára a szövetkezés útja még új, járatlan út, göröngyös is, de a közös munka öröme, az együtt elért eredmények összekovácsolják az embereket és összeforrasztják a tagságot. Az ellenforradalom bebizonyította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom életképes és erős. Az ellenforradalom ideje alatt erőszakkal feloszlatott termelőszövetkezetek többségét ma újra együtt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy felszámolva a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése terén elkövetett hibákat, még eredményesebben, még erősebben fejlődnek szövetkezeteink

mind számban, mind anyagilag.

Van azonban egy jelenség, amelyre fel kell figyelnünk, éppen mezőgazdaságunk továbbhaladása érdekében. Ez a befeléfordulás, a zárkózottság, amely sajnos, nem egy termelőszövetkezetünkben tapasztalható. Az alapító tagok egy része is, akik hűségesen megvédték a szövetkezetét a legnehezebb napokban, most egyes helyeken így gondolkodnak: — Együtt maradtunk,

erősek vagyunk. Nincs közöttünk ellentét, földterületünk is elég ahhoz, hogy jól megélhessünk, minek „hígítsuk” sorainkat új emberekkel. Talán éppen olyanokkal, akik a bajok idején gyengének mutatkoztak, vagy ingadoztak? Könnyű most pártolni a szövetkezetei, könnyű most kiállni a szövetkezet mellé, mondják, vagy gondolják ezek az emberek.

Nos, mi itt a helyzet? A maguk egyéni szempontjából, ezeknek az így gondolkodó embereknek igazuk van. ök megelégedettek sorsukkal, boldogulnak szépen, minek bajlódjanak „idegen” emberekkel, új tagokkal, akik korántsem állnak olyan szilárdan a közös talajon, mint ők? Paraszt politikánkat tartva szem előtt, a magyar mezőgazdaság perspektíváját tekintve azonban nincs és nem is lehet igazuk ezeknek a derék és egyébként nagyra becsült „öreg” szövetkezeti tagoknak. Meg kell érteniük és elsősorban nekik kell megérteniük azt, hogy nem csupán 600 ezer szövetkezeti parasztra van szükség Magyarországon, hanem a cél az egész mezőgazdaság szocialista átszervezése, átalakulása. És nekik, az idős, alapító tagoknak éppenhogy nem gátolni, hanem feltétlenül segíteni kell a mezőgazdaság átalakítását. Éppen ezért nagy felelősség hárul a termelőszövetkezetek pártszervezeteire és vezetőségeire, hogy az ilyen jelenségekre idejekorán felfigyeljenek és az esetlegesen meglevő káros és helytelen nézetek ellen felvegyék a harcot.

Akadnak olyan esetek is, amikor egyes termelőszövetkezetek csak bizonyos feltételekkel vesznek be soraik közé dolgozó parasztokat. Maa tsz-be lépés

gam is hallottam már ilyen kitételt: — Szívesen vennénk fel földdel rendelkező, földjével, jószágaival belépő középparasztot, de a kevés földdel, vagy éppen földnélküli belépőkre nincs szükség. A mi földünk csupán arra elég, hogy bennünket eltartson. — Mondani sem kell, hogy ezek a nézetek épp oly helytelenek, mint az előbbiek és ez az álláspont tarthatatlan. Azok a tsz-ek, amelyek mentek effajta nézetektől, bebizonyították, hogy bátran felvehetők a kevés földdel, vagy éppen földnélküli belépők is. Számos ága van a mezőgazdaságnak, amely tisztességes munkával tisztességes jövedelmet biztosít.

A kertészet, a gyümölcsös, a méhészet, a baromfinevelés, mind jól jövedelmez, ha értelemmel és odaadással foglalkozunk vele.

Tárják hát szélesre termelő- szövetkezeteink a szövetkezet kapuját minden jószándékú, becsületes dolgozó paraszt előtt, aki oda belépni akar. Ne gátolják, hanem segítsék elő, hogy falujuk parasztsága mielőbb a közös szövetkezeti utat válassza. Ez az igazi érdeke a magyar mezőgazdaságnak, ez a már meglevő és működő termelőszövetkezeteknek iS. SZALAY ISTVÁN

Felkelteni a munkások érdeklődését az üzemi tanács munkája iránt

AZ EGRI AUTÓIPARI Forgácsológyár üzemi tanácsát a többi üzemi tanácsokhoz hasonlóan 1958. márciusában hozták létre. Az üzemi tanács azóta 15 taggal működik. Mint Tóth Józseftől, az egri Autóipari Forgácsológyár üzemi tanácsa elnökétől megtudtuk, létrehozása után éles viták közepette először 1957. évi nyereségrészesedés felosztását tárgyalta meg, s a következő ösz- szejövetelen pedig a vállalati ügyrendet és a vállalati tervet tanulmányozta, hagyta jóvá Az üzemi tanács harmadik gyűlésén foglalkozott a szervezeti felépítéssel, a takarékos- sági terv tanulmányozásával és jóváhagyásával. A legutolsó üzemi tanácsülésnek három napirendi pontja volt. Mégpedig: munkaverseny szervezése. a kiváló dolgozó jelvény megítélése és a bérszerződés tárgyalása, illetve módosítása. A 45 oldalon megírt bérszerződés tartalmazza a gyár dolgozóinak jogait és kötelességeit Ezt a bérszerződést az üzemi tanács részleteiben tanulmányozta és a késő estébe nyúló vitával zárta le.

Tehát ezek a napirendi pontok is bebizonyítják, hogy az Autóipari Forgácsológyárban az üzemi tanács komoly dolgokkal foglalkozott és íoglalSokba bérül a sznobizmus

Angliában a színpad és a film sznobjai új hóbortnak hódolnak. Ezer fonttól ötezer fontig terjedő öszeget fizetnek ki azért, hogy kocsijukra „egyéni” rendszámtáblát tehessenek. Az új hóbort terén az eredetiség rekordját Sabrina, az angol televízió egyik „atomikus“ domborulatokkal rendelkező szépsége

tartja, akinek kocsiján az S. 41 rendszámtábla látható. A jelzésből az S. betű a televíziós sztár monogramját, a 41-es szám pedig mellbőségét jelöli inchekben számítva (több mint 104 centiméter). A három Beverly-nővér — mindhárom híres kabaréénekesnő — a BEV 3 rendszámot választotta.

Mozibarát kutya

kozik, — hoz elfogadható helyes döntéseket, amely életrevalóságát bizonyítja. Először Nagy József elvtárssal, a for- gácsológyár igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen munkát végez az üzemi tanács. Nagy elvtárs elmondotta nekünk, hogy az üzemi tanács gyűlésein „élő dolgokkal” foglalkozik és azokat reálisan tárgyalja meg. ami hozzáértéséről, felelősségérzetéről tanúskodik. Ez azért is lehetséges, mert az üzemi tanácsban minden réteg képviselve van és a szakmát képviselő dolgozók eléggé képzettek saját területükön, így sokszor sok hasznos és meglepően jó javaslatokat tudnak tenni egy-egy vitás ügyben. Az üzemi tanács olyan ügyekben is hozott már kielégítő döntést, amelynek lezárása üzemi tanács nélkül talán még ma sem lenne lehetséges Egyik jó pontja az üzemi tanácsnak az, hogy az üzem problémáit ismerteti a dolgozókkal. de feladatként lehet felírni azt. hogy még szorosabb kapcsolatba kerüljön a dolgozókkal, — a nyilvános üzemi tanácsülésekre nagyszámú üzemi dolgozót vonjanak be.

AZ ÜZEMBEN A délutános műszakosokkal beszélgettünk Pogonyi János lakatossal, — aki éppen az R—3-as fúrógépnél dolgozott, itt találkoztunk össze és vele beszélgettünk az üzemi tanács munkájáról, ö maga csak azt hajtogatta minden kérdésünkre, hogy jónak találja. Csűrnek Kálmán „bácsi” villanyszerelő is társaságunkhoz csatlakozott.

— Hát kérem — avatkozott közbe elgondolkozva, mikor neki is feltettük a kérdést — én megmondom őszintén: egyszer voltam az üzemi tanács ülésén, többször nem tudtam megjelenni, mert a műszakommal éppen rosszul jöttem ki de azt tudom mondani, hogy az üzemi tanács határozatait nem nagyon ismerjük.

tovább Csűrnek Kálmán csendes hangon — én magam nem nagyon ismerem, lehet, hogy ez az én hibám, de én nem olvastam egy határozatát sem a faliújságon.

— Pedig ki volt téve — cáfolja meg újra Pogonyi — csak az utolsó nem volt. 45 oldalas terjedelme miatt. De az üzemi tanács tagjai sok munkásnak elmondották.

— Értem. Abban az időben én szabadságon voltam, lehet, hogy azért nem hallottam egy szót se róla.

— Az más — ismeri el Pogonyi és továbbdolgozva kezdi elmondani a fontosabbakat.

Hát Pogonyi János ezért „tud csak ennyit mondani”, hogy jól működik az üzemi tanács.

Útközben Kovács László dolgozóval találkoztunk össze, ö maga — mint mondta — nem nagyon ismeri az üzemi tanács munkáját. Lehet, hogy az 6 hibája, de még „nem volt oka arra”, hogy érdeklődjék munkája felől.

Vajda Pál fiatal marós, aki négy gépen dolgozik egyszerre, jónak tartja az üzemi tanács munkáját, mert csak az tudja igazán, hogy milyen munkát végez, aki rendszeresen végighallgatja a gyűlések vitáját.

TEHÁT ENNYIBŐL is látni, hogy az egri autóipari forgácsológyárban az üzemi tanács a hatáskörébe tartozó ügyekkel erejéhez mérten jól foglalkozik és igyekszik minden problémát megoldani. Az üzemi tanács munkájában a hiba csupán a nyilvánossággal való kapcsolatában kereshető. Nagyon szükséges, hogy a jövőben az üzemi tanács döntéseit még jobban megismertessék a dolgozókkal, hogy azok érezzék, hogy igazi képviselői vannak az üzemi taAz angliai Bournemouthban élő Nillet asszonynak „kul- túrigényekkel rendelkező” kutyája van. A szóbanforgó eb hetente kétszer egyedül jár moziba és előadás után elégedetten felszáll az utolsó autóbuszra, hogy visszatérjen gazdasszonyához. A legutóbbi vasárnap este azonban a kutya rossz autóbuszra szállt fel és tulajdonosa fellármázta a környékbeli hatóságokat, sofőröket, hogy megtalálják kedvencét, „aki” nyilván valamilyen érzékeket felkavaró Brigitte Bardot-filmet nézett meg ezen az estén.

— Hogy-hogy? — vágott a szavába Pogonyi János — hát kinek köszönhetik a munkások, hogy el lett intézve a munkaruha-ügy. bakancsot kaptak a hegesztők? S ki javasolta magát is jó munkájáért augusztus 20-i jutalmazásra?

— Mondom fiam — foytatja

nácsban. Meg kell találni az utat és módot ahhoz, hogy felkeltsék a munkások figyelmét, érdeklődését üléseik, fontos munkájuk iránt. I megvalósítható, s egyedül az üzemi tanács tagjain múlik.

FAZEKAS ISTVÁN

Riport

a megyei könyvtárról

A MEGYEI KÖNYVTÁR Egerben, a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti barokk palotában székel. Az emeleten elhelyezkedő intézmény 43 000 kötetével, olvasótermével és dolgozószobáival jelentős forgalmat bonyolít le és tevékenységével hasznos szolgálatot tesz a megye művelődésügyének.

A megyei könyvtár 1951-ben keletkezett. Az eltelt nyolc esztendő alatt vándorolt egyik helyről a másikra, ahogyan az idők és a mindennapi szükségletek az épületgondokat diktálták. Most, előkelő helyen — bár szűkén — az impozáns barokk palotában lakik az intézmény. A könyvtár olvasótábora igen előnyös feltételek mellett — évenkint három forint tagdíjat kell fizetni — olvashatja az egyre duzzadó könyvanyagot, a mai magyar könyvkiadás újdonságait, a világirodalom remekeit. Forgatják az újságokat, képes lapokat, folyóiratokat.

A gazdag könyvanyag 60 százaléka szépirodalom, 40 százaléka tudományos. A szépirodalom és a tudományos rész egyaránt alkalmas arra, hogy a mohó étvágyú olvasók igényeit is kielégítse.

1958-ban 2800 állandó olvasója van a könyvtárnak. Ezek közül csaknem 900 a tizennégy éven aluli gyermek, akik mindössze egy forint tagsági díjat fizetnek a könyvek használatáért. Az ifjúság könyv- szomja önmagában is örömre hangol, amikor Hegedűs Andrással, a könyvtár vezetőiével végigjártuk a zsúfolt állványokkal telerakott termeket. Elmondja Hegedűs András azt is, hogy a könyveket kölcsönzés előtt saját könyvkötészetükkel beköttetik és így azok a forgalomban jobban bírják a rongálódást. '

AHOGY A KIADÓ-TEREM ajtajához érünk, éppen Kör- möczi Irén, a Berzeviczy-bölcsőde gondozónője lép ki onnan. Megállítom és megkérdezem, hogy milyen könyvet visz olvasni.

— Gergely Mihály Józsáék c. írását fogom olvasni. Szeretem a mai magyar irodalmat — válaszolja a csinos, fiatal gondozónő.

Arra a kérdésemre, hogy az elmúlt pár hónap alatt milyen köteteket vitt ki a könyvtárból, kérdéssel válaszol:

— Miért éppen engem kérdez? Vannak itt bizonyára szorgalmasabb olvasók is! — Udvarias ellenvetésem a véletlenről, meg az újságírói készenlétről meggyőzi őt és válaszol érdemben:

— Már többször olvastam, de most megint a Noszty-fiú esete Tóth Marival, Wilson Villámok között c. írását. Nagy hatással volt rám és hetekre élményt jelentett Hajnóczy Lívia Bengáli tűz c. úti regénye. Ez a mű több egyszerű regénynél, vagy úti élménynél. Nők számára annyi mindent mond. Igazi művészet és nagy élmény!

Ezt már csak futva mondja, mert szalad, szalad lefelé a lépcsőn. Bizonyára sürgős dolga akad a még mindig perzselő kánikulában.

A kölcsönző teremben, délután fél háromkor legalább tízen—tizenketten várnak

könyvkiadásra. Csák Józsefné, Fekete Péterné szorgalmasan intézik el a kívánságokat. Néhány templomi áhítattal elsuttogott szó jelzi, hogy a kapcsolat a kiszolgáló és az érdeklődő között meghitt. Nem vitatkoznak, hanem a bejelentett kívánság komolysága szerint siet Feketéné a kezében tartott adminisztratív kartonnal a könyvállványok közé, megkeresni az Ínyenc számára a szükséges falatot. Mielőtt beszélgetésbe keverednénk a könyvtár szorgalmasabb látogatóival, nem kerüli el figyelmünket az, hogy az újságos asztalnál és állványnál két fiatalember szorgalmaskodik. Úgy ülnek, mint a huligánok a Ludas Matyi által gyakran ábrázolt bárszékeken. Ruhájuk és magatartásuk elárulja, hogy csak a legfrissebb sportújság kiolvasásáért erőltették idáig magukat. Átfutják a négyoldalas újságot és gyűrötten visz- szatéve a papírt az asztalra (nem a helyére) távoznak.

AZ OLVASÓK JELENLEVŐ

képviselőit nézem, szemlélem. Többnyire diákok, vagy idősebb korosztály, azok közül is inkább idősebb asszonyok. Itt, ezek között az emberek között Fekete Péterné igazít el engem. Ö már évek óta szolgálja a betűt, adja a jó olvasnivalót az emberek kezébe. Tudja hát jól, kivel, hogyan kell beszélni, kinek mi a gyengéje, kívánsága.

Megemlíti kitűnő példaként dr. Horváth Alfrédot, aki a kiolvasott könyveket kijavítgatja, az apróbb rongálódásokat gondosan eltünteti és úgy hozza vissza az olvasmányt, hogy az még szebben kerül tovább a következő gazdához.

Nem lehet megindulás nélkül hallani özv. Ködöböcz Gé- záné betűéhségét. A hetvenhat esztendős nénike már majdnem vak, pár centiről olvas, írni már elfelejtett idegrendszeri fogyatékossága miatt, de a betű és a betű által keletkező élmény kell neki. Érdeklődése még most több oldalú és szívesen olvas mai regényeket és útleírásokat is.

A könyvtár és annak dolgozói nemcsak mechanikus hatást váltanak ki az olvasókból. Feketéné elmondja például azt az esetet, amikor egy „nyugatimádó” olvasót csendes figyelmeztetéssel és ajánlással, ún. „apró”, de szívós munkával rászoktatott a mai magyar írók munkáira. Igaz, Hegedűs Géza írásaival kezdte, aki nagyműveltségű, jó tollú író. Munkája nyomán K. Gy.-né most már szorgalmasan és kedvteléssel olvassa a mai magyar regényírókat is.

EGYRE TÖBB A RENDSZERES olvasók száma. Holló Istvánná egy félév leforgása alatt elolvasta az összes található Rákóczi-monográfiákat és minden olyan írást, amely Rákócziról és koráról szólt. A szorgalmas pedagógus bizonyára kitűnően fogja hasznosítani a szerzett ismeret- és élményanyagot munkája során.

— Nem akarom, hogy elfogultsággal vádoljon — mondja Feketéné —, de ami igaz, az igaz: a szorgalmas és rendszeresen olvasók között elsősorban nőket, asszonyokat kell megemlítenem. Rozgonyi Mártonná, Rusznyák Miklós né, Nagy Andrásné, Tömösváryné — hogy csak néhányat említsek — hozzáértéssel és nagy szorgalommal olvasnak. Ezekkel az < olvasóinkkal érdemes elbeszélgetni, mert bennük a művek mély visszhangot keltenek.

— Azért férfiak is akadnak, akiket meg kell dicsérnem. Itt van példának dr. Szentannai Jenő, nyugdíjas jogász, aki kedves, jómodorú bácsi. Munkánk elismeréséül sakkfelszerelést , adott a könyvtárnak. Vagy itt van Torbik Ernő olvasónk, aki magának a saját ízlése szerint válogatja meg inkább a XIX. század regény- irodalmából a könyveket, de

kislányainak a mai írókat viszi el és azokat olvastatja, hogy a mai szellemet kapja ne csak az iskolában, hanem olvasmányaiban is.

— Petrán Istvánnéról is szólnom kell, aki a könyv igaz propagátora. Két leányával együtt részt vesznek az újságokban megjelenő és irodalmi anyagokat tartalmazó kereszt- rejtvények megfejtésében, ezért gyakran kutatnak a könyvtárban. De nemcsak ebben az irányban, hanem a gyakorlati pedagógia területéről is viszik az olvasmányokat, hogy anya és két lánya hasznos tanácsokat kapjanak a szerzőktől.

— Részt veszünk a könyvtár- közi kölcsönzésben is. Azok, akik tudományos munkásságot folytatnak és nálunk nem találnak meg minden művet érdeklődésükhöz, azoknak a budapesti könyvtáraktól kérjük meg a kívánt anyagot. így vagyunk azoknak hasznára, akik tudományos kutatást végeznek, vagy egyetemi tanulmányaikhoz keresnek segédanyagot. Ilyen irányban Oltai Rudolf, az egri Közgazdasági Technikum tanárának a munkásságát és érdeklődését kell megemlítenem.

— Sokoldalú érdeklődéséről és szorgalmáról ismert nálunk dr. Esztergomi L ászióné, aki az egri gyógypedagógián tanít. Diákkorától olvasónk, sok irányban érdeklődik és mindennapi pedagógiai munkájához is gyakran használ tőlünk szakkönyveket.

A KÖZÉPISKOLÁS DIÁKSÁG innen olvassa el kötelező olvasmányainak jelentős részét, de innen viszik a szórakoztató, élményt nyújtó könyveiket is. A főiskolások is felhasználják a könyvtár anyagát hasznos és szórakoztató társ gyanánt. Szabó Erzsébet, Kondek Margit, Vályi Mária, Barta Béla, vagy a középiskolások közül Pálinkás József, Raisz Rózsa, Bátky Zsuzsa, Szecskó Endre érdemelnek említést.

— Nem szívesen beszélek a kellemetlenkedőkről, de ha kérdezte, hát elmondom, hogy sokszor van elég bajunk azokkal is. Vannak olyanok, akik csak saját igényeiket látják és nagy hangon, dühösen távoznak, ha az általuk igényelt kötet forgalomban van. Személy szerint nem akarok nyilatkozni róluk, de vannak tíz- tizenöten, akiknek mindig a legújabb könyvek és mindig a legnyugatiábbak kellenek. A mi jelszónk és gyakorlatunk: a türelem. És ezzel a legtöbb esetben győzünk. Persze a „raplisak” csak megmaradnak hibáik mellett, ha már benne vannak a „legszebb férfikorban”.

Kérdésemre elmondja még kedves útitársnőm ebben a könyverdőben, hogy hatalmas összegeket kapnak évente. Volt idő, amikor az „ellátmányt” úgy kellett elkölteni, hogy egy-egy megjelent műből több kötetet vettek, mert a pénz futotta. Most azonban a magyar könyvkiadás olyan gazdag anyagot szolgáltat, hogy az ellátmány alig győzi a kiadó vállalatok tempóját.

— Mi mindent elkövetünk — mondja —, hogy a legújabb munkákat is minél hamarabb megkapjuk és kellő feldolgozás után az olvasókhoz kerüljenek.

MÉG SOKÁIG BESZÉLGETÜNK a könyvtár dolgozói-» val, Csák Józsefnéval, dr. Tur- csányi' Györgynével, és Halmai Bélánéval a szerzett tapasztalatokról. A derűs epizódokon nevetünk egyet. Azt azonban az arcukról és beszédükből kiolvasom, hogy szeretik az olvasókat, és az irodalmat, és ezért nagy lelkesedéssel fáradnak, dolgoznak a művelődés egyik fontos posztján.

(f. a.)