Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-14 / 199. szám

4

NÉPÚJSÁG

1958. szept. 14., vasárnap

Kedves Közönségl

A színházi évad megnyitása elé

NÉHÁNY NAP MÜLVA

negyedszer gördül fel évadnyitásra a Gárdonyi Géza Színház függönye. A közönség negyedszer mond ítéletet egy színház művészi munkájáról, egész teljesítményéről. S ez az ítélet könyörtelen, a saját gyermekének szóló szerető gondosság egyértelműen szigorú bírálata. A színház vezetősége ezért is, de természetesen az általános művelődési érdekek lehető legteljesebb megvalósítása végett, nagy gonddal készítette elő az idei évadot. Arra törekedett, hogy városunk színházi kultúrájának állandó fejlődését ezzel a műsorral nagymértékben elősegítse; hogy a színház művészi ereiét fokozza azáltal is, hogy az eltávozó színészete és segédszínészek helyett, a lehető legjobb erőket biztosítsa; hogy a színpad egyre inkább megfeleljen nagyjelentőségű feladatának. Arra törekedett, hogy városunk színházlátogató közönsége ne csak szeresse színházát, hanem büszke is lehessen rá. Sikerült ezt elérni? .. . Majd az évadzáró mérleg többet mond erről.

Mindenesetre bizakodóan nézünk az új évad elé és persze nagy izgalommal is, hiszen nem kis dologról van szó. Az a műsorterv, amelyet a színház meghirdetett, nagy feladat elé állítja mind a művészeket, mind a technikai dolgozókat.

A prózai műsorban néhány nemcsak a közönség számára érdekes és újszerű, hanem a színész, rendező és technikai dolgozó számára is nagy izgalmat jelentő darab kerül bemutatásra. Ilyen például a kitűnő tollú Dobozi Imre: Szélvihar című drámája, amely az ellenforradalom eseményeinek első magas, művészi megformálása.

De rendkívül nagy erőpróba a színház számára Kohaut, csehszlovák szerző: Ilyen nagy szerelem című tragédiája is. Nemzetközi sikert ért el, s merész, művészi fogalmazásban mutatja be a szerelem problémáit a szocialista társadalomban.

Érdekes, mozgalmas feladatnak ígérkezik mind a színészek, mind a közönség számára Callegari: „Megperzselt lányok” című drámája, amelyben az olasz író az újságokból emlékezetes Montesi-ügy eseményeit használja fel, s amelyben az olasz kapitalista I

társadalom politikai és erkölcsi fertőjét mutatja be.

Adósságot törlesztünk akkor, amikor városunk nagy irodalmárának, Bródy Sándornak egyik legjobban sikerült drámáját: ..A tanítónő”-t iátsszuk.

PRÓZAI DARABJAINK legizgalmasabb feladatát Garda Lorca: a halhatatlan spanyol költő és drámaíró: „A csodálatos vargáné” című szilaj bohózata jelenti.

Nagy vita folyik azon, hogy a szocialista-realizmus megindító nagy mesterének, Gorkijnak: „Kispolgárok” című drámája kerüljön-e bemutatásra, vagy pedig éppen a közönség soraiból többek kívánságára, a mai élethez közelebb álló és a múlt színházi évadban Moszkvában és szerte a Szovjetunióban nagy sikerrel játszott szovjet drámák valamelyike. Minden esetre a közönség igényinek figyelembevételével, a Színház Művészeti Tanácsa a felügyeleti szervek egyetértésével, ebben a kérdésben is akár így, akár úgy dönt, mindenképpen a lehetőségeink adta legkomolyabb felkészültséggel akarja színre vinni a választott művet, városunk színházi közönségének legnagyobb megelégedésére.

De nemcsak a prózai művek jelentenek új színt a Gárdonyi Géza Színház eddigi munkájában, hanem a zenés művek is. Tapasztalataink szerint máris nagy érdeklődés kíséri a „Szabad szél” című, mindmáig legnagyobb szocialista-realista operett próbáit, amelyet Vass Károly rendez.

De nem kisebb az érdeklődés a klasszikus értékű Jókai— Strauss: „Cigánybáró” c. ope- retje iránt sem. A könnyű zene legnagyobb mesterének ez a kitűnő alkotása lehetővé teszi, hogy városunk köny- nyű zene kedvelői klasszikus formák között nyerjenek kielégítést. Bizonyára szeretettel fogadja a közönség Kellér— Lajtai, a Fővárosi Operettszínházban éppen most beA TIT BUGÁT PÁL Szabadegyetem 8 tagozata nyílik meg október 1-én. Beiratkozás és felvilágosítás a TIT irodában Eger, Knézich u. 8.. I. e.

— ÚJRA KEZDŐDNEK a TIT nyelviskola orosz, olasz, német, francia, angol nyelvű

mutatásra kerülő: „Három tavasz” c. operettjét is.

Zenés vígjátékainkat az elmúlt színiévadban Budapesten nagy sikert aratott Eise- mann: „Bástyasétány 77.” és Sardou, a kitűnő francia író, szellemes, fordulatos vígjátéka, a: „Váljunk el” képviseli.

A színház vezetőinek törekvésén, a felügyeled szervek nagy igyekezetén túl van valami, ami a kitűzött cél elérésének nélkülözhetetlen, csaknem elsődleges feltétele: a közönség támogató, segítő rokonszenve, szeretete. Az az erő, mely nélkül minden kezdeményezés hiábavaló És most engedjék meg, hogy e befejező sorokban Eger, s a megye lakosságához forduljak szeretettel és azzal, a közönség igényét legmesszebbmenőkig kielégíteni akaró nemes szándékkal, amely a lakosságot nagyralelkesült bizakodásában azonnal közönségként kívánja köszönteni; azzal a nyitáselőtti, szinte törvény- szerű premier-lázzal, mely minden esetben így, — vagy úgy, a közönség feloldó tapsában nyer csak megnyugvást; s azzal a bizakodó reménnyel, hogy ebben a szezonban, színházunk közönségének soraiban azokat az arcokat üdvözölhetjük, akik eddig valamilyen oknál fogva nem voltak ott.

A MAGUNK RÉSZÉRÖL munkánk, tehetségünk maximumát adjuk. A közönségtől pedig azt a nagyigényű támogatást várjuk, amely eddig is, az elmúlt három szezon alatt is oly ragaszkodóan követelte a maga részére a színházi kultúrát, s amely sok-sok előadáson a telt ház mindennél többet mondó tényével fejezi ki jogos ragaszkodását. Vala- mennyiőjüket üdvözölni akarjuk a nagy magyar mester, Móricz Zsígmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című négyfelvonásos, vaskos humorú vígjátékának szeptember 19-én kezdődő előadásain.

Szőllősi Gyula, a színház igazgatója

tanfolyamai kezdő, haladó és társalgó szinten. Külön ált. iskolai csoportok. Beiratkozás a TIT irodában (Eger. Knézich u. 8. I. e.. Gyöngyösön Szendi Vilmos tanárnál. Hatvanban pedig dr. Ignáczy Béla tanárnál, Hevesen Juhász András tanárnál.

1958. szeptember 14, vasárnap:

Szovjet tankosok napja;

1583-ban született: Eallenstein hadvezér;

1958. szeptember 15, hétfő:

1905. „Vörös Pénteken” több mint százezren tüntettek az általános titkos választójogért.

1821. Guatemala, El-Salvador, Honduras, Nicaragua és Costa Rica függetlenségi ünnepe.

Névnap <2

Ne feledjük, hétfőn:

ENIKŐ kedden:

EDIT

«sfr

— TATAROZZAK a Hatvani Bajza József gimnáziumot. Az iskola udvarán szabadtéri színpadot is építenek, hogy jó idő esetén filmvetítést is tarthassanak a diákok részére.- SOK HÁZ épült az idén Füzesabonyban. Eddig 57 építési engedélyt adott ki a városi tanács, melyből csak hathét átalakítás. Az új házak zöme OTP kölcsönnel épült.

— A HATVANI szövetkezeti bizottság kultúrcsoport- ja szeptember 10-én tartott gyűlést, ahol az őszi és a téli programjukat beszélték meg.- HÚSZ FORINTTAL többet osztanak az idén munkaegységenként a füzesabonyi Petőfi és Szabadság Tsz-ben, mert jó volt az átlagtermés gabonafélékből és tekintélyes jövedelemre tettek szert az állattenyésztésből és a kerté- szerből is.

— MEGKEZDTE munkáját Hatvanban az iskolán kívüli nevelő-tanács. A nevelők ellenőrzik az állomást, a buszmegállókat, italboltokat, meglátogatják a szülőket is, ezzel mintegy elősegítve a diákok iskolán kívüli nevelését.- TÖBB MINT 300 fiatallal nőt az egri ipari tanulók létszáma. Az új szakmunkás jelöltek nagy része érettségizett és legtöbben a műszaki pályát választották.

TIT hírek

VIRÁGOS RÉTEN

Búzás Imre (Eger) felvétele. Woltaflex, trloplán 3.5, 11-es blende, 1/50 mp.

A NAP VÉRESEN bukik le a hegy mögött. Sugarait még egy darabig otthagyja az égen, aztán azokat is beleszövi egy szürke felhőbe. Hirtelen hűvös lesz és habszínű párák szállnak a völgyek fölött. A bokrok alatt, az avarban rigó csörög, aztán nagy zajjal tovább repül.

Ilyenkor, szeptemberben már tnillió színt játszik az erdő. Nincs az a piktor, nincs az a művész, aki vissza tudná adni igazi pompáját. Megállók a vágás szélén és nézem, csodálom a fákat, a bokrokat, a sok színű leveleket. Piros és meggy színű, rózsaszín és rozsdásbarna, sárga és még sárgább színek keverednek egymással, más-más hatást keltve napsütésben és most, így naplemente után. A cserkész-út szélén néhány bokron érik már a som. Egy kis erdei tisztáshoz érkezem éppen. Csupa lila az egész gyepszőnyeg. Elborítja sűrűn az őszi kikerics ... Lábam szinte földbe gyökerezik, meg sem mozdulok. Egy őzbak áll a rét túlsó szélén. Szép, hatos agancsa gazdagon rakott. Észrevesz és a következő másodpercben már csak riasztó, ugató hangját hallani a szomszédos völgyből. — No, ez szépen elment — gondolom és most már próbálok betelni az erdő szépségeivel, figyelmem inkább előre összpontosítva. Nehéz, nagyon nehéz ezt tenni, hisz szinte minden lépésnél újabbat és újabbat mutat az erdő. Szarvasbőgés ideje van és bizony sikerrel csak akkor járhat a vadász, ha jószerencséjéhez óvatossággal, nagy figyelemmel maga is hozzájárul.

SZARVASBŐGÉS? Hogy mit

jelent ez a vadászember száSZALAY ISTVÄN:

Vadász ösvényen

mára, azt csak azok tudják, akik már maguk is hallgattak szarvasbőgést, cserkésztek és lőttek is szarvasbikát... Egyre hűvösebb lesz és a friss erdei levegő alaposan átjárja az ember tüdejét. Fenn vagyok már a tetőn. Jó pihenés kínálkozik egy nagy tölgyfa alatt. Alighogy kifújom magam, máris valami morgásszerű hangot hallok a szomszéd oldalból, aztán egy gyenge bőgést, inkább csak nyeker- gést. Előszedem én is csigámat és nyugodtan, méltóság- teljesen „bőgni kezdek”. — Eö ... öö ... eööö ... hangzik át a hegyeken. Várok, de semmi válasz. Néhány perc múlva újra bőgök, de már nem eredménytelenül. Gyengébb, erőtlenebb ez, mint az enyém, de már igazi bőgés. Felállók és most hátrafelé, a mögöttem levő völgybe bőgök. Csak az előbbi kölyökbika válaszol ismét. Érzem a hangján, hogy közelebb van, tehát jön. Nekem ugyan semmi szükségem őrá, én mást várok. Rekedt morgást hallok a völgy aljáról. — Ez az! — ujjongok fel. — Eöö ... eö ... — zeng már a válasz alant, mintegy négyszáz méterről. Távcsővel nézem hol itt, hol ott a vágást. Két tehén, meg egy fiatal borjú álldogál a kölyökbika fölött. A hárem ... A tehenek állnak mozdulatlanul, néznek előre és nagy, hosszú füleikkel időn- kint legyezik magukat. A vastag hangú újra megszólal, de már bömbölve válaszol a kölyök nyekergésére. Sikerült

őket begerjeszteni — gondolom és csigámmal egyet-kettőt morogva, elindulok a kölyökbika felé. Lejjebb kell ereszkednem a völgybe, mert az „öregúr” már jön, egyre bátrabban és itt, a tetőn, rossz a szelem, nem akarom, hogy szimatot kapjon. Inkább lent várom meg az öreg „remetét”. A fiatal nyársas egyre bőg, az öreg dörgő hangon válaszol. Távcsővel már látom is éppen, mikor újból bőgni kezd. Nagy testéhez képest csalódottan vizsgálom gyenge, tizes agancsát. Nem, nem hamarkodom el a dolgot, lesz itt még erősebb bika is, gondolom és kitérek útjából. Lassan háta mögé kerülök és az oldalból egy vén revés tüskön ülve, nézem végig a következő „felvonást”.

BŐG, ORDÍT MAR teljes erőből mindkét bika és a tehenek szemmel láthatóan nyugtalankodni kezdenek, de később már mintha halkulna a kölyökbika is ... Ügy látszik, ahogy közeledik az „öreg” hangja, egyre bizonytalanabbá válik, meghátrál. A tizes megérkezett a tehenekhez. Körülszaglássza azokat, aztán agancsával biztatva azokat, igyekszik a háremmel együtt elvonulni. Egy pillanatig nem értem a dolgot, hisz a kis nyársas ellépett, nincs tehát mitől tartania. E pillanatban egy igen mély morgást hallok, majd egy hatalmas bőgő hang rázza meg a levegőt. Gyönyörű, szívet gyönyörködtető látvány, Az esti szürkületben a

hegyoldalból kiugró sziklán, mint egy szobor a talapzatán, áll és bőg hátravetett fejjel egy bika. A távcső máris közelebb hozza hatalmas alakját, páratlan tizennégyes, mesésen szép, fekete agancsát, melynek fehér végei úgy világítanak, mint a karácsonyfán a gyertyák. Bömböl, ordít, követel az erdők királya. A tizes felel rá, a nyársas hallgat. Lövésre határozom el magam. A távolság azonban nagy, így mindenek előtt óvatosan be kell cserkelnem a bikát. Lassan, észrevétlenül, macska módjára ereszkedem le a völgybe és kapaszkodom föl a szikla alá. Hátamon csurog a víz, és torkomban érzem verni a szívemet.

ELŐ A TÁVCSÖVET, nézem a sziklát. Boldogtalanul látom, hogy a „nagyúr” már nincs a helyén, noha az előbb még az irányból bőgött. De mi az? Csörgés, csattogás, a bőgés megszűnik. Ebben a pillanatban látom meg a párbajozó két bikát. Gyönyörű látvány. A két nemes vad élethalál harcot vív és egymást ölni készteti őket a féltékenység. Csattognak az agancsok és az ágasbogas szarvak egymásba fonódnak. Már egészen közel vagyok és jól hallom ful- lasztó lihegésüket. Vigyáznom kell, hisz minden ágreccsenés árulóm lehet. A tehenek elhúzódtak és bizonyára a háttérből figyelik kíváncsian: melyik lesz a győztes? Máris csörte- tést hallok. Valamelyik menekül. Most már igyekeznem^ kell, hisz erősen esteledik.? Most felhangzik a „nagyúr” \ diadalordítása. Eööö... ööö... > eö ... Arcomhoz emelem a ? puskát és néhány másodperc? múlva máris dörren a lövés. A? hatalmas állat megremeg, az-? tán elugrik, támolyog a völgy? felé és elesik. A kegyelem-? lövésre már alig van szükség. ? Mire odaérek, a hatalmas ti-? zennégyes utolsót lehel. Mel-S lette állok, nézem, csodálom? fenséges trófeáját és nagyon? boldog vagyok. A „nagyúr”? nyakából csurog a vér. Gallyat? török, megmártom a vérbe és? kalapomhoz tűzöm... <

★ ?

A vadásztanyán magasra ? csap fel a tábortűz lángja.? Millió szikra száll a csillagok? felé, megvilágítva az elejtett? szarvasbikát. Körül álljuk, né-? zegetjük a nagy állat csoda-? szép agancsát és nem tudunk? betelni szépségével. A „nagy-? úr” félig lehunyt, üveges sze-< mében már nem csillog az élet? tüze, de a nemes vad, így el-? ejtve, elpusztítva is, fenséges? látvány. Valahol messze, újból? bőgnek a bikák. Otthagyják? biztos rejteküket és szívüket? csordultig tölti a szerelem, a? féltékenység. Az győz, amelyik^ erősebb, az kapja meg az ifjú? „háremhölgyek” kegyeit. —$ Eööö ... ööö ... eö ... — hang- ? zik egy mély bariton, nem is| oly messziről, és hegyről völgy ? felé szállva, egészen betölti ? ezt a hűvös, szeptemberi éj-? szakát , ?

A TŰZ ELHAMVAD. Egy< közeli fán bagoly huhog. Közel? már az éjfél.., , , $

EGRI VÖRÖS CSILLAG 14—15-én:

Váratlan vendég Matiné: Csapa jev EGRI BRÓDY 14—15-én:

A 12, érában

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 14—15-én:

Tájfun Nagaszaki felett Matiné:

Valahol már találkoztunk GYÖNGYÖSI PUSKIN 14—15-én:

örvényben .

Matiné: Riadó a hegyekben

HATVANI VÖRÖS CSILLAG 14—15-én:

Svejk, a derék katona (II. rész) Matiné: Nem igaz

HATVANI KOSSUTH

14- én:

Játék az ördöggel

15- én:

Polónia express

FÜZESABONY 14—15-én:

Csendes otthon

PETERVASARA

14- én:

Csalódás

15- én:

Emberek vagy őrmesterek HEVES 14—15-én:

Fekete szem éjszakája EGRI KERTMOZI

14- én:

Aida

15- én:

Csavargó

EGRI BÉKE 14—15-én:

Hamis levél

EGRI LAJOSVÁROSI KERTMOZI 14-én:

Gyermekkori 6zerelen*