Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-14 / 199. szám

1958. szept. 14, vasárnap NÉPÜJSAG 3 B népfront-politika = az összefogás politikája Innen jöttek vendégeink Történelmünk nagy tanul­sága: az egységben, a nem­zeti összefogásban kimeríthe­tetlen erő rejlik. A magyar történelemnek azok a legszebb fejezetei, amelyek arról szól­nak, hogy a legszélesebb réte­gek fogtak össze, harcoltak közös erővel a nemzet ügyé­ért, a nemzet előtt álló nagy feladatok megoldásáért. A nemzeti összefogás érzete so­rakoztatta fel a népet Hunya­di János zászlaja alá, a török elnyomás ellen, s a nándorfe­hérvári győzelem ennek az összefogásnak a győzelme volt. Bocskav István, Bethlen Gábor szabadságküzdelmei, Rákóczi Ferenc dicsőséges sza­badságharca — a nemzet ösz- szefogott erőinek '.'arca volt. És az 1848—49-es forradalom és szabadságharc is a magyar nép összefogásának világító fáklyája volt Európában. Kos­suth Lajos mondotta híres szegedi beszédében: „Oly ha­talmasnak hiszem én a népet, hogyha felkel és összetart, a ropogva összerogyó ég boltoza­tait is képes fenntartani erős karjaival”. A nemzeti összefogás hozta létre a népfront-mozgalmat is. A magyar népfront-mozgalom megszületése egybeesik azzal a Hitler-ellenes, háborúellenes függetlenségi küzdelemmel, amelyet a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja vezetett és szervezett a legszélesebb nem­zeti összefogás jegyében a má­sodik világháború kezdetén, az akkori Magyar Frontban. 1944- ben — a Magyar Front folyta­tásaként — ■ a Szegeden meg­alakult Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front emelte fel a nemzeti összefogás zászlaját. A demokratikus pártokat koa­lícióba tömörítve, a népfront közös feladatokra, az ország újjáépítésére, az évtizedek és évszázadok óta esedékes de­mokratikus reformok megva- 1 ftására fogta össze, s irá­nyította az erőket. A népfront — amelynek élén a m=«var kommunisták pártja járt — olyan programot adott, amely- lyel minden becsületes magyar ember csak egyetérthetett. S a múló évek egymásután kö­vetkező győzelmei újra és újra bebizonyították: mire képes egy nép, ha nagy célok lebeg­nek előtte, s ha érzi és tudja, hogy saját maga uraként cse­lekedhet. 1949-ben a mozgalom változáson ment át. Ekkorra már a koalíciós állapot nem volt kifejezője a nemzeti ösz- szefogásnak, s ezért — a szo­rosabb egvség jegyében — lét­rehozták a Függetlenségi Nép­frontot. De- mint ismeretes: az évek múlásával a népfront­politika háttérbe szorult, a mozgalom célkitűzései elho­mályosodtak, s nem tudta be­tölteni feladatát. A mozgalom — mint Hazafias Népfront — 1954-ben született újjá. Az ellenforradalom 1956-ban megpróbálta a Hazafias Nép­frontot saját, néoellenes cél­jainak megvalósítására fel­használni. Ez azonban nem si­került. A szocializmushoz hű magyar munkások, parasztok, értelmiségiek nem engedték, hogy a történelem kerekét ellenséges erők visszaforgas­sák. Az a tény, hogy — a test­véri országok segítségével — erőt tudtunk venni az ellen- forradalmon, gyorsan végre tudtuk hajtani a gazdasági, politikai konszolidációt, azt mutatja: népünk többsége te- vékenv munkása, építője a szocializmusnak, a szocialista Magyarországnak. , A magyarországi népfront­mozgalom történetének e váz­latos áttekintése is világosan megmutatja: a népfront-poli­tika — a nemzeti összefogás politikája, s alapjai legnagyobb történelmi halnom ám iáinkon nyugszanak. Egyetlen olyan politika ez, amely a párt, a munkásosztály vezetésével ké­pes széles néptömegeket egy­ségbe kovácsolni a nemzet előtt álló nagy feladatok meg­valósítására. A népfront-mozgalom — az ellenforradalom leverését _ kö­vető konszo dáció során újjá­szerveződött. A múlt év októ­berében. megtartott országos taná^^b^zós megállapította: a községekben, városokban levő több ezer népfront-bizottság tagjai éppen úgy levonták a következtetéseket az ellenfor­radalmi eseményekből, mint ahogy a párt és a kormány vezetői. A Hazafias Népfront bizottságaiban dolgozó sokezer munkás állta meg a helyét munkaterületén, társadalmi beosztásában. Sokat közülük elüldözött az ellenforradalom, de annak leverése után, ami­kor a párt munkára szólító felhívása elhangzott, az elsők között jelentkeztek. Szervez­ték, vezették a munkát, szer­vezték a gyűléseket, tanács­kozásokat, mozgósítottak a he­lyi feladatok megvalósítására. A Hazafias Népfront-moz­galom úi iászerveződése óta el­ért eredményeket nem lenne könnyű most összegezni. Azokban az általános előre­haladást szolgáló változások­ban. országos és helyi eredmé­nyekben, amelyek eddig meg­születtek — a dolgozókat ösz- szefogó jellegénél fogva benne van a Hazafias Népfront mun­kája is. Benne van eddigi ered­ményeikben, s jövő terveik megalkotásában és végrehajtá­sában is. A Hazafias Népfront kapuja nyitva áll az emberek előtt. Ahhoz, hogy valaki tevékeny részese legyen a mozgalomnak, nem kell párttagnak, vagy kommunistának lenni. Még az sem kötelező, hogy minden kérdésben egyetértsenek ve­lük. A népfront-mozgalom — mint az idézett országos ta­nácskozás is megállapította — nyitva áll a nem kommunista világnézetű, esetleg vallásos meggyőződésű emberek előtt is. Nem kell más ehhez, mint annak elismerése, hogy — a szocializmus építése az egyet­len út. amely a boldogabb jö­vő felé viszi a magyar népet, s a szocializmus építése csak a párt, a munkásosztály vezeté­sével valósítható meg. De ezzel együtt fontos — egyik legfon­tosabb — hivatása a Hazafias Népfrontnak az is, hogy nevel­je a még ingadozó dolgozókat. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy csak együttes, közösen végzett munka során alakulhat ki a politikai és társadalmi ál­lásfoglalás egysége. Lenin szá­mos munkájában hangsúlyoz­ta, hogy a munkásosztálynak minden lehetőséget fel kell használnia szövetségesei sorai­nak kiszélesítésére ........aki ezt ne m értette meg — mondotta Lenin — az egy mákszemnyit sem értett meg a marxizmus­ból és általában napjaink tudo­mányos szocializmusából. Aki nem bizonyította, be gyakorla­tilag elég hosszú időn át és elég változatos politikai hely­zetekben. hogy ezt az igazságot tettre tudja váltani, az még nem tanulta meg. hogyan kell segíteni a forradalmi osztályt, abban a harcban, amelyet ez az osztály az egész dolgozó emberiségnek a kizsákmányo­lástól való megszabadításáért folytat. És a mondottak egy­formán vonatkoznak a politi­kai hatalomnak a proletáriátus áltál való meghódítását meg­előző és az azt követő időszak­ra.” A Hazafias Népfront-moz­galom a tömegeket összefogó és mozgósító munkájában megvalósítja e lenini tanításo­kat is és éppen ez az. ami a népfront-politika és a nemzeti összefogás politikája közé egyenlőség-jelet tesz. Népünk nagy munkát végez most is: a hároméves terv si­keres megvalósításán dolgozik, előkészítve ezzel az azután kö­vetkező ötéves népgazdasági tervet. A munkához sok és egyre több erő kell. s az erőt — a pártvezetésével — a Hazafias Népfront tömöríti edzi és kovácsolja. Megállapít­hatjuk: egyre jobban és egyre több sikerrel. DÉR FERENC ...hogy az amerikai hatósá­gok megtagadták a vizűm ki­adását egy medve részére. A medve neve Cai Csi, jelenlegi lakóhelye az angol állatkert. Tulajdonosa az egyik ameri­kai állatkert. azonban a ha­tóságok nem engedélyezték bevitelét, mert származási helye Kína. Nyilván nagyon veszélyes kis fenevad lehet, puszta jelenlétével is fenye­geti az emberek életét. Vagy talán az amerikaiak már egy medvétől is félnek, ha az kí­nai? (dr) Légvédelmi ágyú — a lakásban A Genova melletti Sampier- darena községben lakik Anna Barioni. Lakását a napodban olasz katonaság kutatta át és legnagyobb meglepetésére „ké­szenlétben levő” légelhárító ágyút talált, amellyel másod- percenkint 62 lövést lehet le­adni. Barioni asszony különböző furcsa kijelentéseire felfigyelt a katonaság. Mint kiderült, a különös „lakberendezési tárgy” 1946-ban elhunyt férjének a- lálmánya. A feltaláló az ágyút annakidején felajánlotta az olasz államnak, de nem ér­deklődtek Iránta. Halála után hozzátartozói elhatározták, hogy az ágyút, a tervrajzokkal együtt „emlékként” őrizni fogiák. Az - ágyút most lefog­lalták és felülvizsgálás végett műszaki szakértőnek adták át. — A MISKOLCI Nemzeti Színház színészei a „Megper­zselt lányok” című darabot adják elő szeptember 18-án Füzesabonyban. Reprezentatív borkóstoló nyílik Egerben Heves megye — hazánk tör­ténelmi borvidékeinek egyike, s székhelyéhez, Egerhez úgy hozzátartoznak a borkóstolók, mint ahogy az Eged lankái­hoz a szőlők. Az egri borok, — a Leányka, a Bikavér, a Medoc Noir, és a finomzamatú csemege fehér — sok-sok embert vonz ide, s méltán. Hányszor láthattunk vasárnap este a buszmegálló­nál, a vasútállomáson demi- zscnokkal, csattosüvegekkel „felszerelt’*, az egri kirándu­lásból hazatérő budapestieket, más vidékről való kiránduló­kat, turistákat... Ezek az em­berek az egri borok hírének spontán hírverőivé váltak. Az egri borkóstolók — az Qsz volt akkor is. Éjjeli szolgálat után délelőtt aludtam, ebéd után pedig sé­tára indultam az erdőbe. Nem kellett messzire mennem, hi­szen Ivanovszkaja tulajdon­képpen egy nagy tisztáson fek­szik, körülvéve zúgó fenyves­sel. Legszívesebben arra. Nye- verovszkaja felé mentem, a folyó közelébe, ahol egy kis magaslatról gyönyörű körkép tárult elém. Kiérve, az úttól iobbra letelepedtem szokott helyemre és ültem, mélázgat- tam. Nem sok idő telhetett el. Az út felől lódobogást hallottam, s kitekintve egy hosszúszakál- lú öreget láttam, aki olyan fe­szes tartással ült a lova hátán, hogy egy fiatalembernek is di­csőségére vált volna. Ö is ész­revett. Nem tudom miért, le­szállt lováról és odajött hoz­zám. — Na, galambocskám, mit csinálsz itt? — kérdezte köz­vetlen modorban. Aztán beszélgetni kezdtünk. — Te magyar vagy? A ma­gyarok igen ió emberek. Ti­zenötben a nagy háborúban jártam én is nálatok. Még emlékezett néhány helység nevére. Uzsok, Hajasd, — idézte fel a nagy harcok színhelyét. — Tudod, mi akkor úgy vol­tunk, mint ti a mostani hábo­rúban. Lőttünk, de nem tud­tuk, miért és kire? Az ellen­ségre — mondták a tisztjeink. Az ellenségre? Hát miért ellen­ségem nekem az a másik sze­gény ember? Mert nem oro­szul beszél? ___ eg ri borok hírnevének elsőd­leges őrzői. A Vendéglátóipari Vállalat éppen ezért nem sok­kal ezelőtt elhatározta, hogy Eger központjában egy igazán reprezentatív jellegű borkós­tolót létesít — még hozzá a Mártírok terén levő borkós­toló pincesorán. Az új borkóstolót — egy megfelelő pinceszakasz felsza­badításával — nagyösszegű beruházással építették meg, s ma reggel 9 órakor nyitják meg. A nyitás előtt meglátogattuk az új reprezentatív borkóstolót. Az előcsarnokban néhány lépcső vezet le. A csarnok fa­lait Eger környékét ábrázoló festmények díszítik, s az egyik falon ott áll az örökéletű ’a­HALASY LÁSZLÓ tin mondás: „In vino veritas”. A csarnok hátterében van a rácsos kapuval ellátott, eny­hén lejtő lejárat a pince há­rom ágába. Az egyik ágat szélesen képezték ki, s itt asz­talokat helyeztek el. A bor­kóstoló bútorzata rendkívül szép: faragott, népi motíva­mokkal ellátott asztalok, szé­kek sorakoznak egymás mel­lett. A kóstolóban korszerű mosdó áll majd a fogyasztók rendelkezésére. Az eddigi tervek szerint sz új, reprezentatív borkóstoló két műszakban dolgozik majd, úgyhogy kora reggeltől Késő estig fogyasztható lesz, mind az egrieknek, mind kirándu­lóknak, turistáknak a meg­annyi kiváló bori Az őszi tajgán Vállamra tette a kezét, úgy nézett a szemembe. — Hát mond csak galam­bom. Látod ezt a széles határt? Na, akkor még ez itt mind, de mind a Nyevarov uraságé volt. övé a kastély ott a faluban, a szántó, az erdő, ameddig csak ellátsz, de még azon túl is. Övé volt minden ember, aki csak élt a környéken. És ahol meg­szűnt az ó birtoka, ott egy má­sik, aztán harmadik, tizedik, századik uraság hatalma kez­dődött. De nekik ez kevés volt. Szerették volna a ti földeteket is, meg titeket magatokat is megkaparintani. A ti uraitok meg ugyanúgy miránk pályáz­tak. Hát ezért kellett a mu- Zctvnak fegyvert fogni. TVT egborzongtam. Én addig még ilyen beszédet nem hallottam. — Hány éves vagy, bácsi­kéin? — Az öreg egy kicsit meglepő­dött a logikailag éppen nem ide illő kérdésre, de aztán vá­laszolt: — Kilencvenöt. Most meg én lepődtem meg. Hogy 95 éves lenne? És így üli meg a lovat? Meg így nyer- geli meg a rakoncátlankodó gondolatokat? Ilyen világosan látja az összefüggéseket? Na. ez biztos valami nacsalnik le­het — gondoltam magamban Meg is kérdeztem tőle: — Te a kolhoz elnöke vagy? — Miért lennék én az el­nök? Nem, barátocskám, én csak egyszerű tagja voltam a kolhoznak, de most már nyug­díjas vagyok. Még ezt is csak most halot­tam először. Nyugdíjas kolhoz­tag. Nálunk a paraszt akkor megy nyugdíjba, ha meghal! De honnan vette hát ezt a sok bölcsességet? Meg is kérdez­tem tőle. — Honnan? Először Iljicstől hallottam, de aztán maga az élet tanított meg rá. Akkor még azt sem tudtam, ki az az Iliics, akit csak ilyen közvetlenül nevez. Gondoltam valami jó ismerőse, barátja. De ahogy megcsillant a szeme, még jobban megfiatalodott egész magatartása, valahánv- szor a nevét mondta, élni kezdtem a gyanúperrel, hogy Iliics több lehet, mint akár a legjobb barát. Megkérdezni meg sem mertem. Hiszen már így is nagy járatlanságról árulkodhattak kérdéseim. Ö meg csak beszélt, beszélt fáradhatatlanul. Mesélt arról, hogyan győzték le a háborút. Hogyan vette a nép a kezébe a saját sorsának irányítását. Mi­iven hatalmas munkával hoz­ta létre a saját államát. S köz­ben mindig Iljicsre hivatko- zott. Én meg csak hallgattam, hallgattam és... ki tudja med­dig hallgattam volna, ha le nem szökött volna az alkony. ]? gyszerre riadtunk fel a nagy beszélgetésből. — Na, este van! Mennem kell haza, Jóllaktál-e — kér­jél cc: Sztálin út. Műhelygyakorlat a jeleci Főiskolán. A jeleci Főiskola olvasóterme. dezte békésen legelésző lová­tól. Megveregette a nyakát és; mire odaugrottam segíteni, már fent is ült a hátán. — Máskor is gyere ki, ha 1 kedved lesz elbeszélgetni! - szólt le a lováról, aztán elbú-; csúzott. Mielőtt azonban ki-; ért volna az útra. mégegyszerj hátraszólt: — Látod-e, azok is Iliics I lámpái! — mutatott büszkén! körbe a taiga tisztásain csillo-! gó kivilágított falukra, ö 1 mondta azt. hogy a kommuniz­mus megvalósításához két do-! log szükséges: néphatalom és! villamosítás. Most már bátorságot vettem! és megkérdeztem: — Ki? — Hát Iljics! A mi Leni-; nünk! „Iljics. A mi Leninünk”.! Egész úton az a gondolat fog-! lalkoztatott. Micsoda erő lehe-! tett ebben az emberben, aki! egv hatalmas népet segített! igája lerázásához. És micsoda! hatalmas erő lehetett ebben a! népben, amelyik ilven embere-! két ad nemcsak magának, ha-! nem az egész világnak. Lenin; nevét mindenütt ismerik és; mint reménvcsillagot emlege­tik. ahol még elnyomásban é'; a nép. Milyen boldogító érző­dhet annak iogá. hogv valaki így szólíthassa őt: „Iljics. A; mi Leninünk.” zóta még sokkal többe' megtudtam Róla. min' amit öreg barátom mesélt ott távoli taigán. De hogy annyi’- meg tudtam érteni nagyságé' munkáiának hatalmas volta ez az emlékem segített hozza Az s találkozás az őszi tajgán. A békés atomok segítik az embert A harkovi ellenőrző és mé­rőműszer gyárban sikeresen próbáltak ki egy új készülé­ket. A készüléknek az a ren­deltetése, hogy automatikusan biztosítsa a szükséges folya­dékszintet a ciszternákban. Az új készülék az érintkezés nél­küli mérés elvén alapszik. A szivattyútelep adagolja az olajat. A szivattyútelepet ma­gában foglaló bunker egyik ol­dalán gammasugár-forrást He­lyeznek el. a másik oldalán pedig vevőkészüléket. A su­gárnyalábot a kellő szintma­gasságra irányítják. Ha az olajszint csak egy-két milli­méterrel magasabbra emelke­dik, elzárja a radioaktiv su­garak útiát és a szivattyú villanymotorja automatikusan kikapcsolódik. Ha az olajszint csökken, speciális relé ismét működésije hozza a szivattyúi. Az ilyen berendezés alkal­mazásával lehetővé válik a szivattyútelepek működésének automatizálása, a munkafo- 'vamatot pontosabbá lehet tenni, s a működő berendezés termelékenysége legalább 20 'zázalékkal fokozható. — SZEPTEMBER 13-án összeültek Hatvan város kul- túrfelelősei. Az értekezleten űr. Bárdos Imre gimnáziumi igazgató ismertette a párt művelődésügyi politikájának irányelveit és a népi Írókkal kapcsolatos álláspontját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents