Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-12 / 197. szám

1958. szeptember 12., péntek NÉPtJSAG * Az Eged területének rekonstrukciójáról n. TÖBB ALKALOMMAL ol­vashattunk a Népújságban az Eged szőlőtelepítési problé­máiról. Legutóbb a Népújság augusztus- hó 12-i számában : „Az Eged kincse“ című citk foglalkozott ezzel a kérdéssé'. A cikk értéke, hogy olyan időpontban foglalkozik a sző­lőtelepítés feladataival, ami­kor ez a munka tények alap­ján értékelhető, tehát szakít azzal a korábban tapasztalt gyakorlattal, hogy a szőlőte­lepítés csak végzése időpont­jában (tavasszal) szerepel a Sajóban. Sajnos a cikk tartal­maz tárgyi tévedéseket L és szemlélete túlságosan opti­mista. Nincs okunk cáfolni eddigi sikereinket, lekicsi­nyelni eredményeinket. De úgy gondolom hasonló hibát követünk el, ha a „minden simán megy nálunk” elvet valljuk. A cikk olvasásába mindkét szemünk sír. Egyik szemünk azért sír. mert az idegek nem győzték le az eredmények olvasása és a gyönyörű program tudattá vá­lásából adódó végtelen nagy örömünket (ez a szemünk hi­bás. vagy még nem tudjuk felfogni az elénk tárt környe­zetet). Másik szemünk sír, mert nagy bánatot okoz a tettek szemlélete. Az egri borvidék szőlészeti monográfiájában hitelt ér­demlően a minőségi’ borvidék­kel? kategóriájába soroltatott a Nagy-Eged dűlő, azzal együtt, hogy több évtizedes megfigyelések eredménye alapján azt az általános meg­állapítást is tartalmazza a monográfia, hogy a hazánk­ban honos bortermő szőlőfaj­fl> ták tengerszint feletti maxi­mális magassága 380 méter. Az Eged 450 méter magasan van a tengerszint felett. A 380 méternél magasabb fek­vésű helyeken — jelenlegi fajtáinkkal — szőlőtermelést nem folytathatunk tartósan és gazdaságosan. Igaz, hogy a Szovjetunióban előállítottak olyan szőlőfajtát, amely mos­tohább körülmények között is beérleli gyümölcsét. Mi is történt tehát az Ege­den? A talajforgatást elvégezték, a szőlőtelepítést végrehajtó!- ták, de a fentebb vázlatosan már említett telkesítési mun­kákat (erózió elleni védeke­zés, vízrendezés, úthálózat) fi­gyelmen kívül hagyták. 1950- ben és 1951-ben ilyen módon értelmezték a badacsonyi, il­letve a tokajhegyaljai borvi­dék egy-egy üzemében a sző­lőtelepítés előkészítését és végrehajtását. Az említett he­lyeken már saját kárukon megtanulták, hogy nem hagy­ható ki a telkesítési feladat, mert az előbbi esetben a te­lepítést követő másod’k év­ben, pótlólagos befektetésssel. (jelentős kár mellett), az utóbbi esetben pedig a telepí­tést követő évben új elvek alapján teljesen újra végezték el a telepítést. A FELSOROLT KÉT példa bizonyítja, hogy kellő előké­szítés hiánya esetén végzett szőlőtelepítés, pontos számsze­rű adatok nélkül is bizonyít­hatóan többe került, mintha a maga ideiében végezték vol­na az előkészítést, gondosab­ban. A hanyag munka termé­szetesen az ültetvény termő- refordulásának időpontját is meghosszabbítja. Ügy go-ndo lom, hogy az Eged rekonst­rukciós feladatainak szervezé­sében is figyelembe kellene venni a negatív előjelű ta­pasztalatokat is. Az Eged képe már nem kedvező. Egy év múltán meg­állapítható az erózió kártétele, sajnos nyomát sem lehet an­nak látni, hogy valamit is tettek volna a kár csökken­tésére. Tapasztalati számol? bizonyítják (vízügyi szervek tapasztalati száma), hogy a természetes csapadéknak évi átlagban 30—35 százalékát fel lehet fogni és alkalmas tá­rolni. Ez a lehetőség biztosí­taná nemcsak a permetezés­hez szükséges vízmennyiséget hanem az új telepítései? vég­rehajtásánál annyira fontos iszapoláshoz szükséges víz- mennyiséget, vagy beállt te­rületen a szőlőnek nagy szá­razság esetén legalább éven­ként egy-egy öntözést. A víz­rendszert ki lehet alakítani a víz hasznosításának figyelem­bevétele nélkül is, de mivel nélkülözhetetlen a víz, szük­séges hegyi területeken a kel­lemest a hasznossal összeköt­ni. Tehát akár így, akár úgy, a víz útját meg kell szab­nunk és nem szabad a termé­szet törvényeire bízni sorsát szőlőterületeinknek. Ezzel szemben az Eged vízellátását ultramodern módon úgy akar­ják megoldani, hogy az adott patak vizét a völgyben gyűj­tik össze, duzzasztó építésé­vel és motoros szivattyú be­rendezéssel nyomják fel a vi­zet. Szerintem ez az út nem A tanácstagi fogadóórák tükrében HAZÁNK a munkások és a parasztok állama, következés­képp a dolgozó nép gyakorolja a hatalmat. Megmutatkozik ez törvényektől, rendeletektől kezdve a költségvetésig min­denben. Figyelembe veszik az egyszerű emberek szavát, or­vosolják jogos sérelmeiket. Egyáltalán: társadalmi életünk berendezése olyan, amit a néphatalom érdeke megkíván. Az emberek szinte észre sem veszik, hogy naponként beleszólnak az állam irányí­tásába, vezetésébe. A veze­tők és az egyszerű dolgozó emberek közötti érintkezés fo­lyamatos, állandó jelenség. Néz­zük meg ennek egyik pél­dáját, a tanácstagok fogadó­óráit. Minden tanácstagnak van körzete, városban, községben egyaránt, ahol megválasztot­ták. Saját körzetében időn- ír%it beszámolókat tart, ahol fWítos belpolitikai vagy világ- eseményekről tájékoztatja megválasztóit. Elbeszélget ve­lük és vitázik is, ha kell. Fo­gadóórái vannak, ahol közér­dekű, vagy egyéni problémák­kal találja magát szemben, amelyeken tud segíteni. Meg­hallgatja a kéréseket és ame­lyiket lehet, már helyben or- i -solja. De ha olyan feladat elé állítják, mely meghaladja erejét, akkor elmegy a ta­nácshoz és onnan kér segít­séget. Az emberek gondjukat, bajukat viszik el hozzá, bíz­nak benne, tudják, hogy az ő érdekeiket képviseli a tanács­ban. NAGYON FONTOS, hogy a tanácstag jól ismerje saját körzetét, tiszteljék és szeres­sék az emberek munkája és emberi magatartása után. Ilyen tanácstag Füzesabony­ban Rátkai Matild tanítónő. Már 14 éve lakik itt, ismeri a falu apraja-nagyját. Az em­berek ás tanítványaik úgy be­szélnek „Maca néniről”, mint aki mindig kész segíteni má­sokon és nála meghallgatásra találnak. A tanári szobában ül az asztal mellett és egy könyvben lapozgat. Át-átszól kollégái­nak, akik mind foglalkoznak valamivel. Amikor megtudja, hogy milyen ügyben keresem, szerényen tiltakozik. — Nem kell ebből nagy ügyet csinálni, az ember úgy is megteszi, ha hivatásának érzi. Én elvégzem a mun­kám, hisz ez kötelességem is. És kinéz az ablakon, eltűnő­Megszavazta ő is az artézi-kát fúrására az adókivetést, szólt ha elromlott körzetében a ve­zetékes rádió. Mindez odave­zetett, hogy ezer szállal kap­csolta magát a körülötte élő emberekhez. Jól ismeri életü­kéit, hisz gyakran beszél velük. És hol úgy segít, mint tanító, hol úgy, mint kultúrbizottsági elnök, hol mint tanácstag — de mindenütt az ember, aki szívén viseli választói gondját, baját. V (h. s.) helyes. Abban nem kételked­hetünk, hogy így is meg le­het oldani, az viszont bizo­nyos, hogy ez az eljárás nem zárja ki és nem is helyette­sítheti az egységes rendszerű vízelvezetés megépítését. A SZŐLŐMŰVELÉS és a növényvédelem gépi eszközök­kel való végrehajtása sem te­szi feleslegessé az úthálózat kiépítését, hanem azt igényli. Tehát a táblák kitűzése előtt végre kellett volna hajtani az utak kitűzését és megépítését, ehelyett elegendőnek tartot­ták a minden műszaki köve­telmények figyelembevétele nélkül „út” részére kihagyott nyomvonalat. Kétségtelenül igaz, hogy a felsorolt, feladatok végrehajtá­sa viszonylfg nagyobb beru­házásokat igényel. Azért vi­szonylag, mert a tapasztalat i bizonyítja, de pontos kö­vetkeztetésekkel és részletes tervezőmunkával kimutatható, hogy az új szőlőtelepítés ter- mőrefordulását követő évtize­dek időszaka alatt a ma na­gyobb tőkebefektetéssel létesí­tett ültetvény az évtizedek távlatában olcsóbban fog ter­melni, tehát a jó munka ol­csóbb abszolút értelemben is. mert időközben nem keil örökké visszatérően olyan ará­nyú telkesítési munkát végez­ni, ami megdrágítja az üzem­vitel költségeit, következés­képpen emeli az évi ráfordí­tásokat, az önköltséget. Észrevételem megtételével csak azt a célt kívánom el­érni, hogy illetékes vezető- szervek és a végrehajtószer­vek figyelmét felhívjam arra, hogy a szőlőtelepítés hiányos előkészítése, a telepítési ter­vek számszerű teljesítése még nem enged eredményekre kö­vetkeztetni. FELADATUNK OLYAN módon végezni a szőlőterüle­tek rekonstrukcióját és az ij szőlőtelepítések végrehajtását, hogy minden új növény adja jóminőségű és nagymennyisé­gű termésével zálogát a nagy beruházások maradéktalan visszatérülésének, minden új szőlőtábla hirdesse a szocia­lista üzem egyre izmosodó és legyőzhetetlen fölényét az ide­jétmúlt kapitalista üzemekkel szemben, az egri bor pedig tartsa és öregbítse ióhírnevét belföldön és külföldön egya­ránt. CZEGLÉDY LÁSZLÓ Nem gyönyörködtető Egerben, az Orgonás téren szemet gyönyörködtető, szép villa építését fejezik be. Az azonban már egyáltalán nem gyönyörködteti a szemet, anr a villa előtti lejtőn látható. Ugyanis az építkezésnél fennmaradt szemetet, földet a tulajdonos leherdatta a villa előtt vezető gyalogút™, s telő, hogy az őszi esőzések megkezdésével az egész föld­tömeg levándorol a Beloian­nisz utcára, sárral és szemét­tel árasztva azt el. Ha pedig valami isteni csoda folytán, de mégis ott maradna, az ar­ra járókat örvendezteti majd meg bokáig érő sárral. A környék lakói intézkedést várnak. —ke— Legújabb találmányaim Elég baja volt az öreg Kep­lernek, amikor volt olyan bá­tor, hogy dacolva a közvéle­ménnyel. kijelentette: nem a föld a világ közepe. Galilei az inkvizícióval került szembe, mert azt merészelte állítani, hogy mégiscsak mozog a föld. Őrültnek tartották, aki ver­senyre akart kelni a mada­rakkal. és -fantasztának Vernét, mert hajója, a Nautilus a ten­ger alatt közlekedett kapitá­nya menetrendje ezerint. Ma már azzal nem lehet népsze­rűséget és világhírnevet sze­rezni, hogy teszem azt: megyek a Marsba, avagy lefúrok a föld mélyébe... Erre az emberek mi már csak annyit mondanak: Na és? Az is valami! Üj és merész kezdeményezésekre van ezükség, hogy szembe kerüljön az ember a közvéleménnyel, hogy fantasztának tartsák és miegymás. Éppen ezért határoztam el, hogy meghirdetem új tanomat és legújabb találmányaimat, íme: FEGYVER: egyik végét fog­ni lehet, a másikkal ütni. KÖZLEKEDÉSI ALKAL­MATOSSÁG: elől két ökörből, hátul két kerékből és felül egy emberből áll. UGYANEZ VIZEN: alul evezők, feljebb is evezők, leg­felül hosszú botokon háziszőt­tes. (Háziipari KUz, métere 28.40.) FÉNY: cseréptálban birka- faggyú, benne rongy és ég és büdös. TÁVKÖZLÉS: Hahó... ha­hó... hahó! GYÖGYÁSZAT: én a sá­mánok sámánja űzlek... za­varlak te ördög, hagyd el e testet... (Honorárium a sámán­etikai bizottság rendelete sze­rint két marha.) HÁZASSÁG: a férfi meg­kéri a nő kezét a családjától, •s a nőért cserébe egy ökröt ad (a szarvakat később vissza­kapja). VICC: Móricka megy az ut­cán és azt mondja... ŰJ TANOM: semmi sem új a nap alatt! (egri) * 30 Ka rácson cli híradás (Tudósítónktól) MEGSZOKOTT DOLOG most már nálunk a közös munka, a falu építése, szépí­tése. Az újságok naponta ad­nak hírt arról, hogy egy-egy községben kultúrházat, busz­várótermet építenek, kutat fúrnak, .s ezekhez a beruházá­sokhoz a község lakói a köte­lező összegen felül társadalmi munkával is hozzájárulnak. Természetes ez, de mégis amit Karácsondon találtunk, meg­lepő volt. Ebben az évben, a községben 6 kilométer hosszú járdát építettek. Ilyen távol­ságra fekszik Gyöngyöstől Gyöngyöstarján. Ha valaki ar­Városfal utca A név új, az utca régi. a megmaradt falrész, amelyről nevét kapta, már hétszáz esztendős. A falon most rés tátong. Nem nagy, csak annyi, hogy egy ember ki- és bejárhat rajta, így könnyebb a munka. A Városfal utcáról csak néhány lépés a réshez támaszkodó vas­tag padlón, s a javításhoz szükséges anyag már a helyszínen van. Folyik a munka. Szorgos kezek javítják a falat a vadgesztenyefa lombja alatt. Az év­százados kövek rongyos ruháját óvatosan veri le a kőműves kalapács. A vakolat por­ladva hull le az öreg fal tövébe, hogy átadja helyét az újnak, amelyet már kavarnak a Városfal utcában. Roppant a vastag padló. A résen megjelenik a nehéz vödör. A repe­dések mohón falják a friss maltert, hogy megtelve, újra átadhassák magukat az emlé­kezésnek ... Mert van mire emlékezni... A nagyság­ra, amikor még tizenkétezer lépés hosszú volt, rajta tizenkét torony, törésekkel, előtte mély árkokkal. A szenvedésekre, amelyeket átélt. Látta a lángokban égő várost, amikor 1279-ben felgyújtották a kunok. Emlékszik 1442 húsvét vasárnapjára, amikör Telefusz vezér huszitái pusztítottak a falakon belül. Büszkén gondol vissza 1552-re, amikor Dobó István alig kétezernyi védő seregével világ­raszóló győzelmet vívott ki a várat har­mincnyolc napon át ostromló tengernyi tö­rök felett. A régi nagyság ma már csak néhány lé­pésnyire zsugorodott össze a Tanítóképző Orgonáskertje mögött, de ezt a töredéket megbecsüli a Jelen. * Szépül a fal. Lassankint eltűnik a rés. A levert vakolatot is elhordják az öreg fal tö­véből, hogy tavasszal újra kDzenderüljön a fű, újra kinyíljék a pitypang ... Az utca. amelyre évszázadok óta néz, megérdemelte, hogy nevét tőle kapja. dik. Aztán mégis csak beszél. Kutat emlékei közt, esemé­nyek, történetek, arcok körvo­nalait látja újra. — Sok mindent lehetne em­líteni, elmesélni ezt is, azt is. Annyi minden töténik az emberrel. Sokat elfelejtek kö­zülük: apró ügyek, elintézem, vagy szólok miatta, ahol kell — és nincs tovább. Üjak fog­lalják el a helyüket. Ha így visszagondolok, legtöbbről már nem tudom pontosan megállapítani: a tanácstag, a kultúrbizottsági elnök, vagy a pedagógus intézte-e el? Mert« mindhárom vagyok egysze- < mélyben. < KICSIT SZÉTTÁRJA a ke-< zét, majd ujjai közé veszi a < ceruzát, aztán nézi, mintha J arról akarna valamit leolvas-J ni. Homloka vékony ráncba* fut és újra megszólal. i — Itt volt például a villany- < história. Annakidején nagyon < forszírozták a Temető-utcaiak, < hogy lesz-e, és mikor lesz már. < Űton-útfélen megállítottál!, ér- < deklődtek, panaszkodtak. Em- < lékszem, egyszer éjszakának* idején felzörgetett egy vasú- < tas és sürgette a villanyt, — < mondván: „Olyan sötét az ut-< ca, hogy nyakát töri az em- < bér.” < — Én meg a tanácsnál mon- s dogattam gyakorta, míg vé- 5 gül a végrehajtó bizottság? megszavazta a Temető-utca > villamosítását. Már csak az > hiányzott, hogy a tanácsülés > jóváhagyja, de előtte meghal- > lottam, hogy a Telep is igényt? tart rá. Nagy vita volt a gyű-? lésen, mindent elmondtam, — ? ami mellettünk szólt — és ? miénk lett a villany! ? Mosolyog, bólogat is hozzá. ? Történeteket mond arról, hogy < mivel keresik fel az emberek.! Megemlíti Mlinkó Józsefet, aki< külön háztartásban élt anyjá- < tói, mégis egybe írták föld- < jüket. Panaszkodott miatta, ős megnézte a tanácsnál, ahol > aztán helyet adtak Mlinkóék S panaszának. Elmondja azt is, 5 hogy van egy idős vak asz- > szony a faluban, Barta Ilonka- > nak hívják. Jogosult volt az 5 adókedvezményre, felkereste > „Maca nénit”, ő pedig felje- > gyezte panaszát, a tanács pe-> dig segített a bajon. ? SZÓL ARRÓL, hogy sokan ? kérték segítségét akkor, mi- ? kor a Vöröskeresztes csórna- ? got osztották, de egyéb dolgok-? ban is. Kulturális ügyektől ? kezdve, kollégiumi elhelyező- ? sig mindennel volt már dolga, s A vár mienk. Már megszoktuk. Ez érthető, hisz a tövében élünk, napról napra elvezet mellette utunk. Ilyenkor, ha tekin­tetünk fel is vetődik a mohos falakra, gon­dolataink csak elszállnak felette. A szemünk ugyan lát, de tudatunkban azokat a gondo­latokat szövögetjük tovább, amelyekkel ép­pen foglalkoztunk sietős utunk közben. Néha mégis meg kell állnunk. A látvány, amely szemünk elé tárul, annyira erős, any- nyira szép, hogy szétszaggatja gondolat­hálónkat és arra kényszerít: figyeljünk, lás­sunk, gyönyörködjünk. Egy utcaszöglet, ahonnan még soha nem itta fel tekintetünk az aranyló napsugár játékát a bástyák omla­dékain, felhők vonulása az ágyúdomb felett, a tavasz, nyár, ősz, tél változó színei a bok­rokon. fákon meglassítja lépteinket, hogy gondolataink megfürödhessenek a szépség­ben, amely még nekünk is új. Ha aztán sétánk néha becsalogat a vár­kapun, útitársul szegődik mellénk a múlt. Vele lépkedünk tovább. Megállunk itt is, megállunk ott is és hallgatunk ... Mit is te­hetnénk mást, amikor olyan szép. amit el­mond nekünk ... De a jelennel is találkozunk. A tegnap még omladozó falakon új kövek jelennek meg, hogy megóvják a régit. Sétányok szü­letnek máról holnapra, virágágyak a gyo­mok helyén. Évszázadok emlékei kerülnek; napvilágra, újabb feltárásokon dolgoznak munkáskezek. A városból, sietős utunk köz-: ben, alig vesszük észre. Itt, a bástyákon, a; merészen felfelé szökő falak magasában I érezzük ezt meg igazán. ‘ Itt mélyül el még! iobban a szeretetünk. Itt döbbenünk rá,: hogy ez a szeretet áldozatot is kér tőlünk, '< amely az egri várat még szebbé teszi majd < nekünk és azoknak, akik ide jönnek látni.' tanulni, gyönyörködni. •< HŰRVÖLGYl ISTVÁN ] ra vállalkozna, hogy végig gyalogolja, több mint egy óra hosszat szedhetné a lábát, mi­re a végére érne. Kocsis elvtárs, a tanács vb. elnöke elmondta, hogy a köz­ségfejlesztési alapból az idén 150 000 forintot használlak fel járdaépítésre. A lakosság 35 000 forint értékű társa­dalmi munkát végzett. Érthetői hogy büszkék erre a faluban. De alig adták át a járdákat rendeltetésüknek, máris hozzá­fognak a vízmű felépítéséhez. Az egészséges ivóvíz hiánya régi probléma itt. A múlt rendszerben valahányszor vá­lasztás volt, mindig megígér­ték a kutat, de aztán minden csak ígéret maradt. Most a községfejlesztési alap mellé, még 200 000 forintot kapnak az áljami beruházásból. A terv, két kilométer hosszú há­lózat építése, amivel csaknem az egész falu vízellátását meg­oldják. Ennél a létesítménynél 30 000 forint lesz a társadalmi munka értéke. Távolabbi ter­vük, hogy a víztorony mellé strandfürdőt is építenek. SZÉP ELGONDOLÁSOK, s megvalósulásuk egy pillanatig sem kétséges, mert a lakosság szívvel-lélekkel dolgozik érte. A sok létesítmény mellett gon­doltak a legifjabbakra is. Bő­vítették az óvodát, mert az igények oly nagyok, hogy még így sem tudják kielégíteni. Az óvoda-bővítésben csaknem az egész falu részt vett. Űj kony­hát és raktárépületet építettek, a tanács 10 000 forintot szava­zott meg erre, a többit társa­dalmi munkával pótolták. 160 ember dolgozott itt hosszabb- rövidebb ideig. Az egyik te­remben óvodások fényképei, házi szőttesek, kerámia-mun­kák vannak az óvoda díszíté­sére. Többségük a szülők ösz- szefogásából született, sem a pénzt, sem a fáradságot nem sajnálták. A kultúrparkban most ké­szül egy betonpálya a táncoló fiataloknak, a falu és az állo­más között 250 holdat víztele­nítettek, 13 000 forintos költ­séggel. A határba kutakat fúr­tak, a cigánytelepen nagyará­nyú egészségügyi beruházást végeztek. Bővítették a könyv­tárat, javíttatták a könyves­polcokat. NEM NEHÉZ kiszámítani, nogy a Horthy-rendszer ne­gyedszázada alatt nem kapott mnyit a község, mint csak eb­ien az esztendőben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents