Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-07 / 193. szám

NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 7., vasárnap Nemzetközi szemle légy hatalom képviselőiből alakítson bizottságot, amely :anácskozásokat folytatna a lémet békeszerződés előkészí­tse végett. A bizottság egyik feladata az lenne, hogy köl­csönös megértésre jusson egy­felől a négy nagyhatalommal másfelől pedig a két német ál­lammal arról, hogy melyik szakaszban és milyen formá­sán vonják be' a két német államot a tárgyalásokba A nyilatkozat közlése sze­rint a Német Demokratikus Köztársaság kormánya java­solja a Német Szövetségi Köz­Aliiyujtolták a I\éi Köztársaság korma a négy nagyhatalom é Köztársaság 1 Berlin (TASZSZ). A Német Demokratikus Köztársaság kormányának jegyzékét átnyújtották a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok. Nagy- Britannia és Franciaország — kormányainak. Minthogy a Német Demok­ratikus Köztársaság és a nyu­gati hatalmok között nincs diplomáciai viszony, a Német Demokratikus Köztársaság fel­kérte a Csehszlovák Köztér­it (‘gszakította abadságát ményeiről tárgyaljon. A tervek szerint az elnök a kormány más tagjaival is tanácskozik. A tárgyalások valószínűleg az Egyesült Államok esetleges ka­tonai lépéseiről folynak maid áspontja mellett Iák a reykjaviki angol nagy- követséghez annak a határo­zatnak másolatát, amelyet a csütörtöki tömeggyűlésen hét­ezren fogadtak el és amelyet az összes politikai pártok tá mosatnak. A határozat felszó­lítja a kormányt, hogy ne tár­gyaljon és követeljen kártérí­tést Nagy-Britanniától. tehát megismerhettük a patak három ágának munkáját. Most szóljon maga a szerszámok gazdája: vajon a három patak közül melyik lesz a legna­gyobb? ányász vagyok már tíz éve. s ha rajtam múlik, az Is maradok egész életem­ben. Most a technikum elvég­zése után is megmaradok a csákány mellett, így több időm marad az írásra, tanulásra. Ha lesznek is később nagyobb irodalmi sikereim, munkahe­lyemtől. a bányától sohasem válók el. Őszintén mondom, én így nagyon megelégedett va­gyok. Van szép. háromszobás, jól berendezett lakásom, mo- torkerékoárom, feleségemmel és kisfiámmal harmonikus, boldog családi életet élünk. Hogy mik a terveim? Meré­szek. de — merem remélni — reálisak. Legnagyobb vágyam az. hogy öt év múlva jelenlegi munkahelyemen, mint mérnök dolgozhassam. Szeretnék ezen­kívül minél több színes, jó, s igaz dolgot írni. A legközeleb­bi terveim pedig — úgy gon­dolom. ez iövőre sikerül. — ea'r személyautót vásárolni. [<' s ezzel az immár megbé­kélt szerszámok szép, igaz meséje véget ért. Laczik János három patakja egyelőre még külön-külön csörgedezik, talán később egyesülnek, talán nem. de egv bizonyos: éltető, friss vizük ereje elősegíti a maga. s valamennyiünk még szebb életvirágának teljes, odaadó, pazar kinyílását. Rózsa Qwés társaság kormányának, hogy a két német állam képviselőiből szintén alakítsanak bizottsá­got, amelynek arra kellene tö­rekednie, hogy lehetőség sze­rint dolgozza ki a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közös álláspontját a négy nagyhatalommal folytatandó tárgyalásokra, a békeszerződés alapvető kérdéseit illetően. A bizottságot esetleg azzal is megbíznák, hogy vitassa meg az egységes, békeszerető és de­mokratikus Németország meg­teremtésének problémáit. met Demokratikus anyának jegyzéket és a Német Szövetségi kormányának saság kormányát, hogy adja át a jegyzéket az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak. Ugyancsak pénteken a Né­met Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztériumának megbízottja átadta a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztériumának azt a jegyzéket, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság kormánya intézett a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nyához. Kaoru Jaszui profesz- szornak átnyúitották a nemzetközi Lenin békedíjat MOSZKVA (MTI) Pénteken a nagy Kreml palotában ünne­pélyesen átnyújtották a nem­zetközi Lenin békedíjat Kaoru Jaszui japán professzornak, az atom- és hidrogénfegyver be­tiltását követelő bizottság elnö­kének. Időjárás,jelentés Melegebb idő.. Várható időjárás vasárnap estig: Kevés felhő, száraz idő, reggeli párásság gyenge légáramlás. A hőmérséklet 'kissé emelkedik. Legmagasabb nappali hőmérsék­let vasárnap: 25—28 fok között: (MTI) Berlin (TASZSZ). i Mint a Német Demokrati- : kus Köztársaság miniszterei- 1 nökségének sajtóhivatala je- i lenti: a Német Demokratikus ’ Köztársaság Minisztertanácsá­nak csütörtöki ülése nyilat- ' kozatot fogadott el és elhatá­rozta. hogy azonos tartalmú jegyzéket intéz a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- 1 Britannia és Franciaország kormányaihoz. Azt is elhatá- . rozták, hogy jegyzékkel fordul­nak a Német Szövetségi Köz­társaság kormányához. A nyilatkozat bírálja a Né­met Szövetségi Köztársaságnak azt az álláspontját, mely sze­rint az egységes Németor­szág megteremtése állítólag a négy nagyhatalom ügye. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött a békés és demokratikus alapon való egyesülés legin­kább járható útja a két né­met állam szövetségének meg­teremtése. A Német Demokratikus Köztársaság nyilatkozatában ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a békeszerződés kérdése a német probléma olyan része, amelyben illetékesek mindazok az államok, amelyek az el­múlt háborúban részt vettek. Javasolja, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya, a Eisenhower t a nyári ss WASHINGTON (Reuter) Eisenhower elnök szombaton megszakítva nyári szabadásá­gát, Washingtonba repült, hogy Dulles külügyminiszterrel a tá­vol-keleti helyzet úiabb fejie­Js/a’ d kitart áll REYKJAVIK (Reuter) ,lz- land változatlanul kitart állás­pontja mellett az Angliával támadt halászati vitában. Az ország legtöbb vezetője egyet­ért abban, hogy most már nem remélhető kompromisszum a 12 mérföldes felségvíz-határ kérdésében. Pénteken eljuttat­II Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának határozata Újabb lépések a német békeszerződés előkészítésére szakázással, tanulással elérjük azt. hogy öt év múlva bánya­mérnök leszünk.” Végül hallgassuk meg a Tol­lat: n nyolc éve vagyok a ” gazdám barátja. Mi ket­ten megörökítjük mindazt, ami körülöttünk történik. Ne­künk már csak tanulás után, késő éjszaka jut időnk az al­kotáshoz, de nekünk így is ió Nyolc év alatt sok novellát, re­gényt. színdarabot írtunk együtt, s volt már több-keve­sebb sikerünk is. 1952-ben ki­adtunk egy egyfelvonásos és egy kétfelvonásos darabunkat. Az egyiket a gazdám munka­helyén is bemutatták és a munkatársak néhol magukra ismertek benne. Mi csak ösz- szekacsintottunk, és befogtam a kupakomat, hogy el ne ne­vessem magam, mert csak a sikeres bemutató után árultuk el, hogy mi vagyunk a szer­zők. Aztán 1953-ban a „Front békében” című kisregényün­kért a VIT pályázaton elnyer­tük a DISZ KV dícséretét 1954-ben megírtuk Gyöngyös tízéves fejlődését, most meg egy háromkötetes regényen dolgozunk. Már két kötet ké­szen van. egy év alatt elkészül a harmadik is. Mint minden írásunk, ez is a bányászéletről szól. az lesz a címe: Fény az aknán. Mutatóba részleteket vittünk a Szépirodalmi Könyv­kiadóhoz, és meg voltak ve­lünk elégedve.” A szerszámok elbeszéléséből ipari technikum levelező ta­gozatára. Én is nagyon tiszte­lem, s ő is nagyon szerét en­gem. hiszen mi is nagyon so­kat vagyunk együtt. .Naponta három-négy órát tanultunk együtt, vizsgaidőszakban töb­bet is. Sokat forgatott a gaz­dám. nagyon szorgalmasak voltunk. így sikerült az idén négyesre leérettségiznünk. Bi­zony. ez is nagyon komoly munka volt, hiszen mindig eléggé fáradtan, műszak után tanultunk. De megérte! Ezután talán még többet fogunk * már meséljék el maguk a szer­számok. F'őször a Csákányé a szó: í? n már tíz éve ismerem a ” gazdámat. Nagyon meg­szerettük egymást, hiszen a nap egyharmádát kettesben töltjük. Hej, hány kemény mű­szakot dolgoztunk már át együtt! Mindig erősen fogtuk, tüzeltük egymást a munkában, mindig többet dolgoztunk, mint más. Pedig igen nehéz munkánk van. Most is negy­ven fokos hőségben dolgozunk odalenn, de már nagyon meg­szoktuk, s megy a munka, mint a karikacsapás. A múlt hónapban is 145 százalékot teljesítettünk, beláthatja, ez nem csekélység Igaz, becsüle­tes munkánknak meg is van az eredménye. Havonta meg­keresünk 3500—4000 forintot is. Ebből vett a gazdám motor- kerékpárt, bútort, képeket, ru­hát. Mostanában már keveset dolgozik velem, csak néha szo­ríthatunk kezet, mert már van fúrógépe is, inkább azzal dol­gozik. Dehát én nem vagyok féltékeny, tudom, hogy azzal könnyebb a munka, nem is bá­nom, ha inkább azt használja. Azért mi nagyon szeretjük és tiszteljük egymást is és biztos vagyok benne, hogy egész éle­tünkben megmarad köztünk ez a szoros kapcsolat!” Pn négy éve vagyok a gaz- ” dám szolgálatában — kezdi a Körző. — Négy évvel ezelőtt iratkozott be a bánya­együtt lenni, mert most a Mű­szaki Egyetemre készülünk, s ha sikerül a felvételi vizsga — én is. meg a gazdám is erősen bízunk benne — még több éj­H ol volt, hol nem volt, | még a világháborún is j túl, volt egyszer egy töltőtoll, •egy körző, és egy csákány. Bi- ; zony, ezek a szerszámok nem ; fértek meg békén egymás mel- ; lett, ahogy illik, hanem foly- ; ton veszekedtek. Nem tudták > eldönteni: melyikük a legfon- ; tosabb. ! — Én vagyok a legszebb! — > mondta gőgösen a Toll. — Én > az Irodalom vagyok. Ismerem > az emberi lelket, bemutatom > azt, tanítom, szórakoztatom, > elringatom a munkában elfá­> radt embert. > — Én pedig a legfontosabb > vagyok! — szólt hidegen a > Körző. — Én vagyok a Tudo- l mány. Irányítom az ember í munkáját, ha én nem volnék, {minden fejetlenül, össze-vissza cmenne az életben. > A Csákány dühös kemény- őséggel vágott bele. > — Én vagyok a legerősebb! Én \ a Munka vagyok. Ha én nem i dolgoznék, nem volna fény, \ meleg, nem is volna élet. | Végülis annyit veszekedett < ez a három szerszám, hogy < úgy látszott, soha nem lesz < olyan ember, aki megmagya­< rázza nekik, hogy mindnyájan < egyformán fontosak. Nem ta- s láltak olyan embert, aki egy- S formán forgassa valamennyit. S JjSyszer aztán egy rózsa­> szentmártoni régi bá­> nyászcsaládban fiú született. > Szülei azt hitték, ő csak a ? Csákány ura lesz. de alighogy > felcseperedett Laczik János — ? mert így hívták a fiút — élet- ? patakja három ágra szakadt, s > leigázta, maid összebékítette a < három viszálykodót. De ezt Igaz mese a Toliról, Kör sóról és a Csákányról Ámde e helyett, mint a Newsveek című amerikai hetilap legutóbbi számában megírja, Tajvan térségében megvalósították már „az ame­rikai haditengerészeti erők legnagyobbmérvű összpontosí­tását a második világháború óta”. Erre pedig Dulles szep­tember 4-i nyilatkozata sze­rint, azért van szükség, mert ha a népi Kína megkísérelné visszaszerezni partmenti szi­geteit, ez „durva megsértését jelentené azoknak az elvek­nek, amelyeken a világrend nyugszik“. A „DULLESI „VILÁG­RENDET” CSŐD FENYEGETI Csakhogy ennek a dullesi „világrendnek” ma már na­gyon kevés támogatója akad. „Igen lehangoló — írja a Manchester Guardian című te­kintélyes angol lap —, hogy a legújabb amerikai nyilatko­zat igyekszik megerősíteni azt a feltevést, hogy a pekingi kormánynak nincs joga a partmenti szigetekre, ha en­nek a rögeszmének logikus következményei bekövetkez­nek, ez akaratunk ellenére pusztulásba taszíthat vala­mennyiünket”. Azoknak a washingtoni kö­röknek. amelyek a háborús szakadék peremén való egyensúlyozás „művészetét" az amerikai külpolitika rang­jára emelték, meg kell gon- dolniok, hogy Tajvan ügyé­ben a kínai nép oldalán van nemcsak Ázsia, Afrika, La- tin-Amerika és Európa népei­nek rokonszenve, hanem az egész szocialista tábor ereje is. A bölcsesség azt diktálná, hogy Washington fogadja el a mai világ tényeit, s ezek között is a legnyilvánvalób­bat: nem lehet a nagy nem­zetközi kérdéseket rendezni a Kínai Népköztársaság nél­kül, s méginkább nem lehet Kína ellenére. Azt is meg kellene érteniök végre, hogy az amerikai politikát kataszt­rofális csőd fenyegeti mind­addig, amíg Csang Kaj-sek bábrendszere bitorolja a K;- nai Népköztársaság jogos he­lyét a ENSZ-ben. Most az a kérdés, hogy lesz-e Washing­tonban elegendő bölcsesség? Dehát hogyan is festenek az amerikai „védelmi” érde­kek — a kínai partvidéken? A csangkajsekistáktól megszállt Kimoi és Macu szigetek az amerikai stratégiában a nép: Kínának „szegezett ágyúk” szerepét tölti be. Immár ki­lenc esztendeje — azóta, hogy a csangkajsekisták a kínai szárazföldön az utolsó talajt is elvesztették lábuk alól — ezekről a szigetekről indulnak ki szinte nap-nap után a népi Kína elleni provokatív tá­madások. Ezek a szigetek blokádírozzák Kína két fon­tos kikötőjét, Amojt és Fu- cscut, s innen indulnak por­tyázásra a csankajsekista ka­lózhajók, zavarva Kína egész hajózását. Mindez pedig a 7. amerikai flotta védőszárnyai alatt történik. A NÉPI KÍNA VISSZAÜT... A tajvani *válságot“ tehát nem az idézte elő, hogy a csangkajseikista támadásokra válaszolva a népi Kína tü­zérsége ezúttal erélyesen visszalőtt. Ezt a vissza- ütést megelőzte Dulles ame­rikai külügyminiszter augusz­tus 10-i nyilatkozata, amely­ben leszögezte, hogy Washing­ton távol-keleti nolitikáia to- , vábbra is a Kínai Népköz- társaság el nem ismerésén nyugszik. Szavainak nagy­szabású flottatüntetés adott nyomatékot. Emlékezetes, hogy ekkor tett „udvarias- sági” látogatást a 7. flotta Szingapúrban. Ezzel egyidejű­leg megsokszorozódott a ha­dianyagszállítás Tajvanra, s ..megélénkült” a csangkaisekis- ta erők partmenti „tevékeny­sége”. A történések sorozatá­ban ez volt az a pont, ami­kor a kínai néphadsereg part­ütegei — visszalőttek. Egyéb­ként — ha az amerikai kül­politika irányítóiban maradt volna még egv szemernvi jó­zan,ság — a visszautas ke­mény fényéből is levonhatnák azt. a tanulságot, hogy a hat- százmilliós népi Kína létezé­se és hatalma nem az ame­rikai elismeréstől függ. A iózanabb nyugati megfi­gyelők ma már belátják- Nem lehet elvárni a népi Kínától, hogy végtelenségig tűrje az ismétlődő provokációkat. Ép­pen így az -is nyilvánvaló, hogy az úgynevezett „tajvani kérdést” már régen kihúzhat­ták volna a nemzetközi prob­lémák listájáról, ha a 7. flotta elvitorlázna a kínai vizekről. MÉGSEM A FAROK CSÓVÁLJA A KUTYÁT... Tíz nappal ezelőtt a Was­hington Post ezzel a frappáns címmel közölte vezércikkét : „A farok csóválja a kutyát..." a kissé meghökkentő cím . alatt a befolyásos amerikai napilap vezércikkírója hosz- szas eszmefuttatást szentelt . Eisenhower elnök előző napi sajtónyilatkozatának. Ebben a nyilatkozatában az elnök a hivatalosnak tekinthető ame­rikai álláspontot fejtegette a tajvani „válságról”. A Washington Post kom­mentárjából megtudjuk, hogy 1 a címben szereplő kutyán maga az Egyesült Államok értendő, a farok szerepébe pedig Csang Kaj-seket kell behelyettesíteni. De vajon mi indította erre a rendkívül szemléletes eszmetársításra a lap hírmagyarázóját? Nos, a hírmagyarázó túlságosan gyermekesnek találta Eisen­hower elnöknek azt az igye­kezetét, hogy úgy állítsa be a dolgokat, mintha az Egye­sült Államok kormányának semmi különösebb szerepe nem lentid a háborúval fe­nyegető új távol-keleti vál­sággóc kialakulásában. Az el­nök ugyanis nem kevesebbet akart elhitetni sajtóértekezle­tének hallgatóival, minthogy az amerikai kormány „csu­pán” szerződésbeli kötelessé­gét teljesíti, amikor „nem tér ki a nacionalista Kína meg­védésének felelőssége alól“. A nagyobb nyomaték kedvé­ért az elnök ehhez még hoz­záfűzte: a kínai partmenti szigeteknek, a Kimoj és Ma­cu szigetcsoportnak „most fo­kozott jelentősége van For- moza védelme szempontjá­ból”, mert „a kínai naciona­listák szárazföldi haderejük­nek körülbelül egyharmadát ezeken a szigeteken összpon­tosították”. Az elnök magyarázatából tehát az következik: miután már elvégeztetett, hogy Csang Kaj-sek a kínai partokhoz irányította haderejének jelen­tős hányadát — az Egyesült Államok nem tehet mást, minthogy kiterjeszti a 7. flot­ta „védernyőjét” a partmenti szigetekre is. Azaz, a farok csóválja a kutyát! Ámde ennél az elnöki „érv­nél” már a Washington Post cikkírója is felkiált és meg­kérdezi: „de hát ki biztatta a Csang Kaj-seket arra, hogy haderejének ilyen nagy részét a kommunista Kína küszöbére helyezze?” A fele-S let olyannyira nyilvánvaló, 5 hogy a lap szükségtelennek s véli a kérdés megválaszolá- 5 sát.. Viszont megteszi ezt he-> lyette, aki elárulja, hogy > Csang Kaj-sek annak idején j amerikai parancsra építette < ki erődítményekké a part- < menti szigeteket. Az amerikai í „atom-furkósbot“ politika hí-< vei tehát tudatosan teremtet- < ték meg azt a helyzetet, ame-i lyet ma ürügyül használnak; fel új háborús válság élőidé-< zésére. < AMERIKAI „ÉRDEKEK” < — A KÍNAI PARTOK < MENTÉN? ; Jogos a kérdés: milyen j amerikai „érdekek” forognak; kockán ezeken az apró part-; menti szigeteken, amelyek; mindössze 30 kilométernyire; féküsznek a kínai szárazföld-; tői, földrajzi és történelmi: szempontból pedig — csak; úgy mint Tajvan — vitatha-: tatlanul oda is tartoznak. — Vajon mit szól az amerikai elnök, ha a kínai flottákat irányítanák a New Yorkal szemben fekvő Long Island- hoz, mondván, hogy ott kell megvédeni a kínai érdeke­ket?! Ugy-e milyen képtelen gon­dolat? Mégis a hivatalos ame­rikai sajtó — s maga Eisen­hower elnök is — arról be­szél, hogy nem az Egyesült Államok. hanem a Kínai Népköztársaság idézi elő a feszültséget a tajvani szoros­ban, s hogy az Egyesült Ál­lamok nemzeti érdekei, sőt Amerika biztonsága követeli, hogy az amerikai „védelmi vonal" egészen a kínai part­vidékig terjedjen ki.

Next

/
Thumbnails
Contents