Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-07 / 193. szám
I 1958. szeptember 7., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Könyv és kalendárium Könyv, te minden tudás hordozója. Könyv, te, ki köny- nyeket és mosolyt fakasztasz, idegen világokba röpítesz embereket, sorsokat mesélsz el édes kettesben. Könyv, amelyből az abc-t tanulja a gyermek, amely megnyitja a világmindenség, a tenger mélységeinek, a Föld történetének minden megismert titkát. Nélküled nem volna tudás és nem volna ember, nélküled nem volna ház és villamos, hajó és mesterséges hold, — nélküled tán nem is volna szépség és boldogság. Könyv, te minden tudás hordozója! Micsoda harc, micsoda szívós és könyörtelen, micsoda elszánt és százszor!, ezerszeri elbukásában is mindig győzedelmes harc volt a te utad Magyarországon is. Heltai és Apácai, a nyelvújítók, a szabadságharc érted is, miattad is: a tudásért, a tudás szabadságáért küzdött, hogy magyar nyelven az egész nép számára „nyittassék“ meg az élet minden igazsága, hogy „kiművelt emberfők sokasága” éljan ezen a földön. Kiművelt és szabad emberek sokasága. A könyv számolt le a babonával és a zsarnoksággal. A könyv tanította meg az embert emberré lenni, a zsarnokságot felismerni és arra is, hogyan lehet és kell megsemmisíteni a zsarnokság világát. A könyv: Dante és Shakespeare, Marx és Lenin; a könvv: Balassi Bálint, Ady és Petőfi; a könyv: a népek igaz barátsága. S a könyv évszázadokon keresztül alig alig találkozott a néppel ebben az országban! Azok, akik „bírták” a népet, bírtak olyan hatalommal is. hogy elzárják előlük a tudást, következésképp zárva tartsák a sötétség és tudatlanság börtönének vaskos ajtaját is. „Elég ha annyi esze van a parasztnak, hogy tudja: „eső elöl az eresz alá kell állni" — ez volt olyan hitvallása az uralkodó osztálv- lyoknak mint a katekizmus. Tudták-e, vagy csak sejtették *— ki így — ki úgy — a tudás hatalom. S ki merne hatalmat adni a nép kezébe, a földesurak, a gyárosok rendjében? Úgyhogy aztán sikerült Magyarországot, Európa szívében majdhogynem Afrika sötétségében tartani. Aki egzotikumot akart és kevés volt a pénze, vagy nem volt meg a kellő bátorsága, az jöhetett a gémeskutas Hortobágyra, a tu lipános sötét Magyarországra. Itt talált egzotikumot is, sötétséget is, nyomort is. Mindent egy helyen, — valóban kitűnő szervírozása volt a kiéhezett svájci polgár számára az „érdekességnek”. S ez nem valami történelmi távlat, hanem a legközvetlenebb tegnap. S itt. nem hosszú-hosszú évtizedekkel ezelőttről van szó, hanem alig másfél évtizedről. Ennyi idő alatt az újszülöttből még legény se lesz! Móricz Zsig- mond könyvének hódmezővásárhelyi eladója, ki olyan ma- gátólértetődően magyarázta, hogy a könyv — magyarul — a kutyának se kell, az talán ma is él, ma is dolgozik és éppen talán száz kézzel kapkod a könyvespolcokra, hogy kielégítse a vásárlók igényeit. Kalendárium és álmoskönyv, filléres regények... és ezzel be is töltötte hivatását az egyetemes Horthy-kultúra falun, de majdhogynem a városon is. 1938-ban, az úgynevezett utolsó békeévben 17 millió példányban jelent meg könyv Magyarországom, 1955- ben éppen háromszor annyi. S ez a szám még mindig nem fejezi ki az igazságot, mert abból a 17 millióból, hogy mennyi érdemli meg a mű, az alkotás kitüntető címét, arról sajnos nincs statisztikai kimutatás. Csak emlék. S ezek az emlékek nagyonis emlékeztetőek: Üj Magazin könyvek, és a Pesti Napló, a Tolnai Világlapja sorozatai, amelyek •— tisztelet a kivételnek, — árasztották magukból mindazt, amire a legkevesebb szüksége volt népünknek: a sötétséget, a hazugságot. Ma a könyv a legtermészetesebb és leghűségesebb útitársa mindenkinek az élet útján. A könyvtárak forgalma évről-évre nő, a könyvesboltokban „titkos szerződéseket”' kell kötni, hogy egy-egy remekműhöz hozzájusson az ember. Falusi házakban, munkás családok otthonában úgy hozzátartozik lassan a berendezéshez a könyvespolc, vagy a szekrény, mint a rádió és a kályha. Türelmetlen és kielégíthetetlen betűéhség tombol most milliók szellemi belsejében, s talán nincs az a könyvkiadás a világon, amely lépést tudna tartani ezzel az éhséggel, nemhogy megelőzni. Mint Goethe bűvészinasa, felébresztettük a szellemet, csak mi nem akarjuk, dehogy is akarjuk megállítani. Amiről népünk legjobbjai, évszázadokon keresztül any- nyit álmodoztak, amiért tollal, s nem egyszer karddal is, annyit küzdöttek, az ma valóság. A szellem napvilágára lépett magyar dolgozó nép nemcsak vallja, de tudja is, hogy a kultúra minden kincse az övé, s kimeríthetetlen tárházából annyit markoló it a maga számára, amennyit csak akar. S ebben a „tárházban“ nem talmi, de igazgyöngyök találhatók. Hosszú volt az út a kalendáriumtól az igazi könyvig, s még korántsem értünk az út végére. Hosszú volt, göröngyös is, akadt benne buktató is jónéhány. De a nehezén túl vagyunk. A könyv behatolt minden házba, polgárjogot nyert a tudás utáni vágy és e vágy kielégítése is. Művelt nemzet lettünk: másfél évtized alatt. Ezt jelenti a könyv, amelyet olyan kéz nyújtott át a népnek, amely a sarló, kalapács mellé, a vörös csillag mellé bízvást odahelyezhetné az emberiség egyetemes enciklopédiáját is, — diadaljelvénynek. A kommunisták gigászi erőfeszítése kulturális téren is valóra váltotta népünk évszázados álmát. S jöhetnek hazánkba a külföldiek egzotikumot keresni; — találnak! A felszabadulás óta eltelt esztendők diadalmas munkáiénak legigazabb „egzotikumát” találhatlak meg itt e földön, az egykori sötétség tanyái helyén. — TEGNAP DÉLUTÁN a Magyar Vöröskereszt megyei alapszervezetének Rózsa Károly és Navy János utcai körzete vezetőségi cs kongresZ- szusi küldöttválasztó taggyűlést tartott. A választáson részt vett Dr. Seress Gábor- né. a Járványügyi Állomás dolgozója, Kerekes Kálmánná, a megyei elnökség részéről és Ringelhann Imréné. Öreg hányás% búcsúztatója AZ ÖREG SIPOS János mégiscsak otthagyta a bányát. A múlt pénteken még szokás szerint felriadt hajnali négykor, felesége becsomagolta a tízórait, a vén gyöngyösi „koronaház“ kapuja nehézkesen kinyílt aztán Sipos János elindult az utolsó műszakra. A bányász-nap előtti délutánon már egyhetes nyugdíjasként olvasgatva találtuk gyöngyösi lakásán. — Nehéz megszokni ezt á semmittevést. Hajnalban mindig felriadok, mikor siktába kellene mennem. De most már csak a másik oldalamra fordulok, hiába, nyugdíjas vagyok. — Nehéz volt otthagyni a bányát? — öregember vagyok mar, 62 éves és aki 30 évet lehúz a föld alatt, kifárad egy kicsit. De tudja még éjszakánként gyakran álmodok a bányáról. Cseng az óra, vagy Kranciczkiékkal beszélgetek, ővele dolgoztam ... s széttárja kezét sajnálkozva, hogy hiába az idővel még az ő akaratos szervezete sem dacolhat. — Pedig bírtam én valamikor. Egyszer a Zsilvölgyi bányáknál bementem a biztosítóba. Kérdezi tőlem a hivatalnok: — Mikor volt utoljára beteg? — Mondom neki. hét éve. Ne tegyen bolonddá — így ő. Mert nehéz, robbanóléges volt az a bánya, gyakori a baleset, azért nem hitte, hogy hét évig nem volt balesetem. De most már éreztem az utolsó siktán is, hogy nehéz már a bánya, kevés, a levegő, az öreg fújtatónak. S az öreg „rabló”-vájár, aki annyi bányafát mentett már ki a lezúduló vágatokból, veszélyes, nehéz munkájáról emlékezik. — FIATAL KOROMBAN sokan elhullottak mellőlem. A Zsilvölgyi bányában robbanógáz, fojtólég ölte a bányászt. Ott halt meg Budai András, jó cimborám is, 38 órát ástam, mire kivehettük, de akkor már nem élt. Vigyázni kell nagyon a bányában, nagyon vigyázni, mert nemcsak szerencse kell a bányásznak ... Látja, itt a XII-es aknában egy sikta alatt 24 méter vágatot „raboltunk” ki, de vigyáztunk és nem történt baj. Ezután már ez is könnyebb lesz, jön a gép, a „vitla". Még kevesebb veszély lesz a „rablásnál”. — S mivel telnek napjai, mióta nyugdíjas? — Olvasgatok, meg ellátogatok a lányomékhoz, a két kis unokámhoz. Megnézem, hogy haladnak a tanulásban .. — Ott lesz-e a bányásznapon? — Ott bizony! Most tartjuk a búcsúztatót, megiszunk néhány pohár bort a cimborákkal, arra, hogy véget ért a hányatott élet. Mert az volt... Hiába szerettem dolgozni, mégis évekig csilléztem, segédváj árkodtam. mert nem értettem az urak nyelvén. Aztán jött a bécsi béke, ott kellett hagyni a Zsil-völgyét, 12 családdal jöttünk át a határon. Egercsehibe telepedtünk le, ott dolgoztam 13 évig, aztán a vömet elhelyezték ide. a XII-es aknához és én is vele jöttem. De itt is megbecsülnek, — nehézkesen feláll, a szekrénvben kotorász és két oklevéllel tér vissza. — Itt vannak. Tudtam én a kötelességem, ha munkáról volt szó. Ezt 195!-ben kaptam, a Népköztársasági Érdemérem Aranyfokozatát, ezt a Szolgálati Érdemérmet, meg két éve. Meg persze pénzt is. Vasárnap is 5058 forint hűségjutalmat kap a friss nyugdíjas vájár, takarékba teszi, hogy legyen pénz addig is, míg az első nyugdíjjal bekopogtat a postás. — Mennyi lesz a nyugdíj? — Nem tudjuk még, a keT reset 2300 körül volt, biztos eléldegélhetünk az utána járó nyugdíjból. — Tehát meg van elégedve sorsával? — IGAZAN NEM panasz- kodhatom, szerencsés is voltam, mert nem ért baleset, most is egészségesnek érzem magam, de hallja ezek a fiatalok, teljesen tönkre' teszik magukat az ivással. Annyi a „maródi” köztük, hogy az öregeknek is szégyenére válna, — s rosszallóan csóválja a fejét — mert iszik a bányász, ivott is mindig, de a mérték, azzal baj van kérem a fiataloknál. így füstölög az öreg bányász, mert még most is felelősnek érzi magát a fiatal sorsok alakításában. Hiába tette le az ácsolófejszét, féllábbal még mindig ott él a pislogó bánvászlámpák fényével tarkított tárnák világában. Készülődik, hogy a mai bányásznapon mégegyszer, vagy ki tudja hányszor mee- hányják-vessék a csapat ügyét Takács Jánossal, Kran- ciczki- Imrével, meg a csapat fiatal tagjaival. akik munkatársai, vagy több annál, bányásztársai, barátai voltak éveken át. S AMIKOR búcsúztatóra koccannak össze a poharak a bányászünnepen, mi is jó szerencsét, egészséges és bőid ig öregséget kívánunk, Sípos János nyugdíias bányásznak. KOVÁCS ENDRE Tűzveszély Bánkúién /I műit év decemberében kéménytűz következtében leégett a bánkúti t. rutaház. A Bálványról lezuauló vihar, mint hatalmas fújtató, úgy táplálta a l "~et. A tetőszerkezet, a padias-szobák berendezése, az ott tárolt matracok, takarók és egyéb felszerelési tárgyak, percek alatt' elégtek. Az épület többi részét alig tudták megmenteni. Sok ezer forintos kár keletkezett. A kedves turistaház üszkös falai csonkán és szomorúan meredeztek az ég felé. Az idén nem nyújthattak éjszakai menedékhelyet és igazi pihenést a kevés pénzből is jól nyaralni akaró dolgozóknak, meg a hétvégi kirándulóknak. A lelkes természetbarátok összefogtak, kilincseltek hivataloknál, tervezőknél és építő vállalatoknál, mert úgy gondolták, hogy az ország egyik legszebb helyén épült turistaházat sürgősen fel kell építtetni. Államunk 250 ezer forintot adott az épület helyrehozására. Legalább ennyi kell a berendezések pótlására. A Heves megyei Tanácsi Építőipari (Tatarozó) Vállalat végzi az építkezést. Bizonyára a munkavezető és az ott dolgozó munkások is tudják, hogy kéménytűz áldozata lett az épület. Mégsem gondoltak arra, hogy vétkes könnyelműség az, ha a tető- tartó gerendákat úgy rakják fel, hogy azok vekimennek a. kéménynek, és hogy mégis valahogy elférjenek, kivésték a kémény falát, ezáltal jól elvékonyították azt. Mi lesz, ha egy-két év múlva — vagy annyi sem kell hozzá — a kémény megreped, aztán újra leég az épület? Még a laikus is tudja, hogy ezeket a kéményeket nagyon próbára teszik az időjárás viszontagságai, Nem is egyszerű kis falusi ház lüstjáratairól van szó, hiszen a konyhában szinte állandóan tüzelnek. De az emeleti szobák kályháit is jól megtömik fával a sítúrákon átfázott turisták. Egy kis szikra könnyen kiszökik a vékonyra faragott kémény [ repedésein, aztán lángralob- j ban a tető! Ki vállalja ezért i a felelősséget? | Az egyik kéménynél úgy- . nevezett kiváltással rakták ' fel a gerendákat, így a kötiy- j nyen lángralobbanó faanyag itt négyszögben elkerüli a kéményt. A másikat is jobb lett volna talán így megoldani. Nem lehetne körültekintőbben, nagyobb gondossággal építeni? Ez veszélytelenebb és olcsóbb is lenne. A Bükk szerelmesei, ózdi kohászok, pesti orvosok, miskolci vasasok és egri tanárok, egyszóval a dolgozók nevében arra is figyelmeztetjük a Tatarozó Vállalatot, hogy október 30-ra vállalták az építkezés befejezését. Nem vizsgáltuk, hogy idejében megrendelték-e és minden tőlük telhetőt megtettek-e a tetőfedő anyag beszerzésére, de azt tudjuk, hogy ott fenn. a hegyek között, hamarosan beáll az őszi esőzés, meg a hó is korábban leesik a Bükk tetején. Akkor aztán sok kár keletkezhet az épületben. Iparkodjanak hát, hogy mielőbb tető alá kerüljön a bánkúti turistaház és főleg vigyázzanak arra, nehogy újra leégjen. Dr. FAZEKAS LÁSZLÓ fikik élen járnak Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt Egercsehi üzemegységének pártszervezete, szakszervezete és üzemvezetősége a nyolcadik bányásznap alkalmából köszönti az üzem minden dolgozóját. Köszöntik az üzem kiváló dolgozóit és az üzem legjobb csapatát, a KISZ-brigádot: NAGY II. PÁL csapatvezető vájárt, IFJÚ NAGY H. GÄBOR harmadvezető vájárt, NAGY A. GYÖRGY harmadvezető vájárt, és a csapat többi tagját, akik első féléves tervüket 120,8 százalékra teljesítették: További eredmények eléréséhez minden dolgozónknak jó egészséget cs jó szerencsét kívánunk. Az UaA meg Kínából származó medvének, sem ad „beutazási engedélyt" London (Reuter). Csütörtökön Frankfurtból ide érkezett Csi Csi, egy óriás panda-medve, amelyet egy amerikai állatkert vett meg a Nairobiban élő Heini Dommer osztrák állatkereskedőtől 35 ezer dollárért. Az állatot pénteken kellett volna tovább szállítani az Egyesült Államokba, de az Egyesült Államok, arra való hivatkozással, hogy Kínából származik, nem engedélyezte beutazását. Csi Csi ilyenformán további intézkedésig a londoni állatkert vendége lesz (MTI). Elkészüli o Heves megyei Űllörő Szövetség éves munkaierve MINT ARRÓL már hírt adtunk, a napokban ülésezett az Üttörőszövetség Heves megyei Elnöksége az egri Űttörőház- ban. Az ülésen napirendi pontként szerepelt a szövetség 1958—59. évi perspektivikus munkatervének a megbeszélése, kibővítése, illetve megvitatása és jóváhagyása. A munkaterv bevezetőjében leszögezi, hogy az úttörő mozgalom jó úton halad; Heves megyében is a további fejlődéshez megvan minden lehetőség, ezért az elkövetkezendő évben a belső tartalmi munkákat, s ezenkívül a szövetség vezetését kell tovább erősíteni a KISZ segítségével. Ennek érdekében a Megyei Elnökség több feladatot szabott meg. A feladatok között szerepel az úttörő propaganda további népszerűsítése. a megye csapataival és úttörőivel a még szorosabb barátsági kapcsolat megteremtése. hogy a nagy évfordulók és a más úttörőmegmoz- dulások a legfolyamatosabbak és a legsikerültebbek legyenek. A munkaterv határozottan kimondja, hogy a szövetségnek 1958. évben el kell érnie azt. hogy minden úttörővezető és úttörő rendelkezzék szabályos egyenruhával, hogy az ünnepélyes megmozdulásokon méltó képpen tudják képviselni az úttörőszervezetet. Városainkban, járási székhelyeken a téli időszakban előadásokat kell szervezni a gyermekmozgalom további népszerűsítésére, amelyre a szülőket, a társadalmi élet vezetőit, a pedagógusokat kell meghívni. A munkaterv határozata leszögezi azt is, — mivel az úttörő korosztályhoz tartozó gyerekek tömegesen jelentkeznek úttörőnek —. hogy tovább kell képezni az úttörővezetőket. A megyei KISZ-bizottság vezetésével ezért 1959. augusztus 20ig újabb száz kiszista rajveze- tőt kell képezni, — míg 1959. augusztus 5-ig megyei szinten 50 csapatvezetőt kell továbbképzésben részesíteni. A JÖVŐ NYÁRON a táborozás folyamán száz őrsvezetőképzés is a feladatok közé tartozik. A kisdobos vezetők részére városonként hathetes tanfolyamot kell szervezni heti kétórás időtartammal. A falusi kisdobos-vezetők részére körzetenként azonos időtartammal továbbképzést kell rendezni. Ennek a tanfolyamnak a tematikáját az Úttörőház állítja össze, amit a megyei elnökség jóváhagyása után kell megküldeni. A párt és a KISZ-bizottságok segítségével több csapatvezetőt kell ideológiai továbbképzésben részesíteni. A munkaterv másik részében részletes utasítást ad az év nagy évfordulóinak méltó megünneplésére, feladatként tűzik ki azt, hogy 1958. október 25-ig minden úttörőcsapat egy szovjet pionír-csapatnak írjon levelet, hogy ezzel is jobban elmélyítsék a testvér nemzetközi szervezetek közti barátságot. A hős lenini Kom- szomol 40 éves születésének évfordulójára megyénk úttörő- csapatainál el kell érni azt, hogy az őrsi összejöveteleken egy-egy hős komszomolista életét ismertessék meg a fiatalokkal. Raj-összejöveteleken pedig a Komszomolról a raj- vezetőknek kell megemlékezést tartaniok. November 7-e méltó megünnepléséért közös ünnepélyeket kell szervezni az úttörőcsapatoknak. Eger, Gyöngyös, Hatvan városok úttörői november 7-én szovjet elvtársakkal közösen ünnepelnek. November 20-án ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártjának születésnapját. Erre a napra minden úttörőcsapat egy-egy idős veterán elvtársat hív meg beszélgetésre. 1959. április 4-én a budapesti országos úttörő- találkozóan a Heves megyei úttörők csapatonként egy-egy fővél vesznek részt. Minden úttörőküldött magával viszi a csapat által készített zászlószalagot. A megyei küldöttek április 4-én magukkal viszik még a megyei „Hősök Könyvét”, amelyben minden úttörő-csapat szerepel egy-egy lappal, — amelyen fel jegyzik községük egy-egy hősi történetét az 1919—1945. közötti időből. A Tanácsköztársaság negyven éves évfordulóját az úttörőcsapatok járási szinten ünnepük meg. A múlt évben megindult számos csapatnál az 1919-es események. emlékek gyűjtése, ezért az összegyűjtött anyagokból járásonként kiállításokat rendeznek. amelynek középpontiában a Hősök Könyve lesz. A KULTÚRA És sportfeladatok területén az elkövetkezendő időben a munkaterv előírja azt, hogy a már hagyományos Hámán Kató megyéi kulturális seregszemlére a csapatok nevezzenek be. A megyei KISZ-szel közösen kidolgozott program alapján irányítsák és segítsék a helyi, járási és megyei versenyeket, bemutatókat. Heves megye Üttörőszövetsége benevez az országos szavalóversenyre is. amelyen a tíz legjobb szavaiéval vesz részt. A Megyei Táf borozási Bizottság még az ősz? szel megkezdi munkáját a jövő évi táborozások előkészítésére. Az országos úttörő négy- tusa-bajnokságon is szerepeltetik megyénk színeit. A Bükkben és a Mátrában egyhetes sí-tábor lesz. A táborhelyeknek Parádsasvárt és Noszvajt jelölték ki.
