Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-30 / 212. szám

1958. szeptember 3b., kedd NÉPÚJSÁG s A huligán a társadalom vadhajtása Rövid jelentés a Selypi Cukorgyárul Az étterem csendes. Az asztaloknál ebédelő párok, társaságok. Csak az evőeszkö­zök csörrenése és a pincérek halk szava törd meg olykor­olykor az étterem csendjét. Aztán az egyik asztaltól szó­váltás hangzik. A társaság — négy férfi — beleköt a szom­széd asztalnál ülőkbe, mo­lesztálja azokat, s amikor a pincér szól, egyből támadják, fenyegetik azt is. Feláll kö­zülük az egyik, szétnéz és az egész étteremhez intézi szavait: — Nem tetszik valakinek? Szóljon, leblokkolok neki... Hangosak, duhajok, köteke­dők és veszélyesek a békésen ebédelőkre. Az egyik vendég' csendesen jegyzi meg: — Minek engedik ide őket, ki kellene zavarni ezeket a huligánokat. Igaza van. Ki kellene za­varni őket, kiközösíteni nem­csak az éttermekből, a szóra­kozó helyekről, de még a társadalomból is. Dehát kik ezek a lovagok, akiknek tevékenysége meg­botránkoztat minden józan, egészséges lelkületű embert, akiknek tetteikről — a huli­ganizmusról — mind többet hallunk. Vadhajtásai, fattyúi ezek társadalmunknak, meg- betránkoztatói a közvéle­ménynek ... Az elmúlt tizenhárom év alatt mindinkább tért hódít hazánkban a szocialista együttélés szabálya. Az em­berek életkörülményeinek ja­vulása, öntudata, és erkölcsi- sége növekedésével mind rit­kábbak az olyan konfliktu­sok, amelyek zavarják a nyu­galmat, az emberek harmo­nikus kapcsolatait. A huligá­nok nem hívei az olyan fo­galmaknak, mint az erkölcsi- ség, a nyugalom, a normális együttélés, — nagyon sokat vétenek ezek ellen. A huligá­nok megsértik a szocialista fegyelem, a szocialista maga­tartás elemi szabályait. Cse­lekedeteikkel, viselkedésükkel zavarják a társadalmi rendet, 6emmibe veszik a társadalom szabályait. Azt meghatározni, hogy kik is tartoznak a huligán fogal­mába, kire mutathat újjal a társadalom, nem könnyű, mert megnyilvánulásai sokré­tűek, különbözők. A huligá­tett ponyvairodalomnak — a nyugati világ és nyugati életfelfogás, hóbort terjeszté­sének is. Jellemző például, hogy a fiatalok általában cso­portosan huligánkodnak, együtt követik el tetteiket, együttesen garázdálkodnak. Ez is kimondottan nyugati, dön­tőéi) amerikai forma. A huligánok garázdálkodá­sainak leküzdése — mert az a társadalomra nézve veszé­lyes és büntetendő cselek­mény — társadalmi feladat. S méghozzá nemcsak admi­nisztratív feladat, nemcsak ! hatósági szervek feladata. Az I adminisztratív fellépés, intéz­kedés nagyon fontos,. de ez egyedül kevés, nem pótolhat­ja a társadalom nevelő mun­káját. A szülői háznak, az iskolának, a munkahelynek, a társadalmi szerveknek — különösen az ifjúsági szerve­zetnek és a szakszervezet­nek — nevelő munkája nél­kül nem folyhat eredményes harc a huliganizmus ellen. Csak együttesen, — a józan és a jóérzésű emberek, és az állami szervek — téphetik lei a társadalomnak ezeket a gyomait, biztosíthatják, hogy senki ne vétsen a .szocialista magatartás szabályai ellen, viselkedésükkel ne botránkoz- tassanak — vagy botránkoz- tathassanak — meg senkit. PAPP JÄNOS (Folytatás az 1. oldalról) nők embereket zaklatna«, nyugtalanítanak, erkölcsi mél­tóságunkban, vagy testileg megsértenek, idegen tulajdont veszélyeztetnek, verekszenek, kötekednek, erőszakosak, to­lakodók és szemtelenek a nőkkel szemben, botrányokat okoznak és igen sokszor szembe kerülnek az állami szervekkel, azok embereivel. De idetartoznak, idesorolha­tók a deklasszált elemek, do­logkerülők, a henyélők is. A huliganizmus oka — mint maga a huligán is, — sok­rétű. Itt van például a szü­lői ház hiányos, nem megfe­lelő nevelése. Egerben a mű­velődési házban rendezett bá­lok után gyakoriak a vereke­dések. S az egyik fő kezde­ményezője a T. gyerek (így nevezik ismerősei.) Kiáll az utca közepére, beleköt a ha­zafelé tartókba, csípőre rakott kézzel keresi a partnert, aki hajlandó verekedni vele. S nem egyszer talál partnert is, társat is. Ha ez a T. gyere« odahaza is kapna néhány atyai pofont — ha már a szép szó nem használ — ta­lán még meg lehetne állítani a lejtőn. Vagy itt van az alkoholiz­mus. A huligánok cselekmé­nyeik 90—95 százalékát Eger­ben ittasan követik el. Mégis van néhány italbolt; Egerben, — a rendőrségi anyagok ezt bizonyítják — ahol a része­A községiéilesztési terv 90 százalékát teljesítették már Boldogon Szép tervek készültek év elején Boldogan, a község fej­lesztésére, szépítésére. Azóta hónapok teltek el, s mint az eredmények mutatják, a szor­gos mezőgazdasági munka mellett arra is találtak időt a boldogiak, hogy részt vegye­nek a közös községfejlesztési tervek végrehajtásába. Nap­jainkban fejezték be a túrái bekötőút kikövezését, mely az arra lakóknak könnyítette meg a közlekedést, nem kell már félméteres sáron keresztül járni a kocsikkal. Ezzel most már mintegy 90 százalékát elvégezték a tervezett község­fejlesztési munkáknak, csupán 8000 járdalap lerakása volt hátra. Ezzel is csak azért kés­tek, mert nem szállították le időre a megrendelt járdalapo­kat. A község dolgozó parasztjai, azon felül, hogy pontosan be­fizettek a járulékot, mintegy 180 ezer forint társadalmi munkát is végeztek, s ebbe nem számították bele a járda­lapok larakásánál, az árkok kiásásának, rendbehozásának munkáit. A siker titka az, hogy a pártszervezet és a tanács ve­zetésével a községben dolgozó tömegszervezetek — élen a Hazafias Népfront-bizottság­gal — mozgósítani tudták a község lakóit a munkák elvég­zésére. Ez annál is inkább si­került, mert a községfejlesz­tési tervek készítésénél annak­idején meghallgatták és figye­lembe vették a dolgozók javas­latait, kívánságait is. — 150 DARABOS barom­fi törzsállományt létesítenek a herédi Aranykalász Ter­melőszövetkezetben. A törzs- állományt saját nevelésű baromfiból válogatják ki. Fontos és felelősségteljes munkát végez a főzőmester is. Nagy hozzáértés és gyakorlat kell munkájához. Jakab István már több évtizede végzi ezt a munkát, s úgy mondják: na­gyon jól csinálja. 1500-an dolgoznak az üzemben ezekben a hónapokban. Naponta 180—185 vagon répát nyel el az üzem, hogy napi 25 vagon cukrot adjon a kereskedelemnek. Ebben az esztendőben kristálycukrot gyárt az üzem, de ezen kívül készül kandisz-cukcr is. Ezt a cukorfajtát hasz­nálják likőrgyáraink és ez megy exportra is. Az üzem állandóan fejlődik, új gépegységekkel gazdago­dik és ezek lehetővé teszik a jobb és gyorsabb munkát. Ha most végigkísérjük egy vagon répa. feldolgozását, akkor azt látjuk, hogy nyolc órára van szükség ahhoz, hogy a répából ragyogó fehér cukor legyen. Zúgnak a gépek, forr a cukorlé a hatalmas üstökben, s fürge női kezek mérik, csomagolják a kristálycukrot. Kell a cukor, nagy szükség van rá, hiszen az ország lakói ma már sokkalta több cukrot fogyasztanak, mint évtizeddel ezelőtt. II győztes várvédőkre emlékezett Eger ifjúsága Kétezer fiatal a délelőtti nagygyűlésen — Sikeres kulturális bemutatók — Szüreti felvonulás, utcabál A nyugdíj helyzet alakulása hazánkban és más országokban- Áttekintés a keleti és a nyugati országok nyugdíjrendszereiről — A NEMZETKÖZI Munka­ügyi Szervezet kiadványa alapján a SZOT közgazdasági csoportja áttekintést készített a különböző országok nyug­díjrendszereiről. Megállapítja, hogy általában minden népi demokratikus országban je­lentősen nőtt a nyugdíjak színvonala, magasabb nyug­díjjá változtatták a rendkívül alacsony öregségi járulékokat. Egyes vállalatok és közhiva­talok indokolatlanul kiváltsá­gos nyugdíjrendszerét meg­szüntették, s csaknem vala­mennyi dolgozó részére egy­séges elvek alapján építetté« ki a nyugdíjrendszert. Ma az a helyzet, hogy valamennyi szocialista ország nyugdíj- rendszere a legfejlettebbek közé tartozik a világon, jól­lehet még mindegyiken van tökéletesíteni való. A kapitalista országokban a szocialista világrendszer Ki­alakulásának, a munkásosz­tály megnövekedett súlyának, a kommunista mozgalom megerősödésének következté­ben a II. világháború után javulás tapasztalható a nyug­díjak alakulásában. Az osztályellentétek élező­dése ugyanis több irányú szo­ciális engedményre kényszerí­ti a burzsoáziát. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ajánlása a férfiak­nál 65, a nőknél 60 éves nyugdíjkorhatárt szab meg. Ötven ország nyugdíjrendsze­rének felülvizsgálatakor kide­rült, hogy a szocialista orszá­gokban a legalacsonyabbak közé tartozik a korhatár, fér­fiaknál általában 60, nőknél 55 év. Kanadában, Írország­ban és Norvégiában 70, Iz- landban és Svédországban 67 éves kortól részesülhetnek nyugdíjban a dolgozók. 65 év • nyugdíjkorhatár a többi között az Egyesült Államok­ban, a Német Szövetségi Köz­társaságban, Svájcban, Hol­landiában, Spanyolországban és még több más államban. Hazánkban, továbbá a Szov­jetunióban, Romániában, Bul­gáriában, Albániában, a fér­fiaknak 60, a nőknek 55 éves kortól jár öregségi nyugdíj. Magyarországon 1944-ig nők­re és férfiakra egyaránt 65 év volt a nyugdíjkorhatár. SZÁMOS ORSZÁG statisz­tikája, amely a munkanélkü­lieket életkor szerint csopor­tosítja, kimutatja, hogy idő­sebb korban a legtöbb a munkanélküli. Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiá­ban, Svájcban és Angliában az egyik hivatalos kimutatás szerint a munkanélkülieknek több mint 30 százaléka az 50 éven felüliek közül került ki. A munkáltatók a termelés nagyobb intenzitása érdeké­ben szívesebben alkalmaznak fiatal munkaerőket.. Az élet­kor hosszabbodásával bizo­nyos elöregedési folyamat is tapasztalható, így különösen nagy probléma az idősebb létfenntartása. Minthogy sok tőkés ország­ban alacsony a nyugdíjak mértéke, a dolgozó nem szí­vesen megy nyugdíjba, mert nem tudja eltartani magát és családját. Valamennyi nyugdíjrend­szernek fontos része az úgy­nevezett várakozási idő. amelynek munkában töltése szükséges a nyugdíjjogosult­ság elnyeréséhez. A Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet ál­talában 15 évi várakozási időt javasolt, ezzel szemben pél­dául hazánkban tíz év szük­séges a nyugdíjjogosultság­hoz. Ez az idő lényegesen alacsonyabb, mint igen «ok más országban. Amíg a régi kiváltságos nyugdíjrenszere« is 40 százalék nyugdíjat biz­tosítanak tíz évi szolgálat után Magyarországon, jelen­leg a törzsnyugdíj 50 száza­lék, amelyhez minden mun­kában töltött év után még egy százalékot hozzászámíta­nak. Nyugdíjrendszerünkne« viszont súlyos hibája, hogy a nyugdíj összege nem áll arányban a szolgálati idővel. Belgiumban a férfiak 45, a nők 40 évi szolgálat után vo­nulhatnak nyugdíjba. A Né­met Demokratikus Köztársa­ságban 15 év, a Szovjetunió­ban 25, illetve 20 év a vára­kozási idő. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet véleménye szerint a munkabérnek 40 százaléka a megfelelő nyugdíj. Ezzel szemben a Szovjetunióban az öregségi nyugdíj a teljes fi­zetésnek 50—100 százaléka, Bulgáriában 55—80 százaléka, Romániában 50—80 százaléka, s hasonló - a többi népi de­mokratikus országban is. ISMERETES, HOGY ha­zánkban öregségi járulékként fizetésüknek 3 százalékát fi­zetik a dolgozók, a nagyobbik részt az állam pótolja. A nyu­gati országok legtöbbjében a dolgozók hozzájárulása ennél lényegesen magasabb, Belgi­umban például 4,25 százalék. Az Egyesült Államokban az aszfalt- és antracit ipar bá­nyászainak nyugdíjrendszerét termelési adó formájában a munkáltatók fedezik ugyan, az antracit termelésben beál­lott csökkenés azonban maga után vonta a bányaadó csök­kentését is, s ezért ebben az iparágban az öregségi nyug­díjakat felére mérsékelték. Az intézkedés 13 000 öreg bá­nyászt érintett. (Folytatás az 1. oldalról) mán birodalom méltó utóda, az ugyancsak világuralomra törő amerikai imperializmus, tovább folytatja háborús pro­vokációit. Az amerikai imperialisták agressziója a Közel-Keleten, háborús cselekedetei a Kínai Népköztársaság ellen, ismétel­ten bizonyítják, hogy a nyu­gati uralkodó kapitalista kö­rük, osztályok és csoportok nem hagytuk fel háborús ter­veikkel, nem hagytak fel az­zal a kísérletükkel, hogy fegy­verekkel próbálják visszafor­dítani az idő kerekét. Mi, magyar fiatalok, kiszis- ták, forrón óhajtjuk a békét. Számunkra nincs drágább a béke fenntartásánál, a béke megőrzésénél. Mi olyan korban élünk, amikor néhány rövid évtized alatt pusztító háborúk egész sora mellett két világ­háború katasztrófája is zúdult az emberiségre. Gyermekkorunk, kora ifjú­ságunk élményeiből mi ma­gunk is emlékezünk még a második világháborúra. Hányán vannak közöttünk, akiknek családja ma is gyá­szol még valakit, aki a fron­tokról, vagy a koncéntrációs lágerekből soha nem tért vissza. Találkozunk háborús rok­kantakkal, bénákkal, együtt élünk, tanulunk, dolgozunk olyan társainkkal, akiknek apját, vagy édesanyját pusz­tította el a szörnyű világégés. Gyönyörű fővárosunkban, Budapesten, de más városok­ban, vagy falvakban járva, itt- ott még reánk mered egy-két üszkös rom, kiégett épület, s itt vannak a maguk némasá­gában is harcra, aktív bé­keharcra hívnak fel bennün­ket a szovjet katonasírok, hő­si emlékművek, ahol azok a szovjet hősök pihennek, akik a legrdágábbat, életüket ál­dozták, hogy bókét hozzanak Európa népei, s köztük a mi sokat szenvedett népünk szá­mára is. Mi, fiatalok, ifjú kommunis­ták, nem akarjuk, hogy újabb háború zúduljon a világra. Nem akarjuk, hogy emberek milliói szenvedjenek, emberek milliói pusztuljanak el. Nem akarunk légiriadókat, nem akarunk sötét óvóhelyen élni, mert napfényre születtünk és napfényre vágyunk. Nem akarjuk, hogy bomba­tölcsérek és lövészárkok szánt­sák fel földjeinket és kertje­inket, mert mi ott építeni, akarunk: házakat, üzemeket, iskolákat, termelni akarunk, egyre többet, ami szükséges ahhoz, hogy elégedetten él­jünk. Békét akarunk, mert az éle­tet szeretjük. A mi felszaba­dult új életünket, ahol miér­tünk, a mi jövőnkért épül minden. Mindennek puszta hangoz­tatása azonban nem elég. A békét nem elég óhajtani, a bé­kéért, megőrzéséért harcolni is kell, s a haza érdekében — a haza védelmére is készeknek kell lennünk. Erre figyelmeztet bennünket történelmünk tanulsága, erre int bennünket napjaink törté­nete is. Befejezésül éppen ezért hadd tegyem hozzá az elmondottak­hoz: dolgozzunk úgy vala­mennyien a magunk posztján, hogy mindennapi munkánkban hasznosítsuk mindazt, amire népünk története, győzelmei és kudarcai egyaránt intenek. Dolgozzunk, tanuljunk a mi egyre szépülő hazáinkért, szo­cialista jövőnkért, de az egri hősök szellemében legyünk ké­szek hazánk védelmére is. Napfényes időben és viharos napokon egyaránt legyünk méltók azoknak a hősöknek szelleméhez, kiknek emlékeze­tére összegyűltünk, hogy ha­zánk felett mindig szebben, mindig fényesebben ragyogja­nak a hazaszeretet gyújtotta egri csillagok — fejezte be be­szédét Gosztonyi János. A nagygyűlés után kezdő­dött meg a Hámán Kató kul­turális seregszemle. E sereg­szemlére eljöttek a kultűr- csoportok a megye különböző községeiből, hogy bemutassák műsorszámaikat. A hatvani, ró- zsaszentmártoni, recski, mátra- derecskei, mátraszentimrei, hevesi háziipari szövetkezet, a hevesaranyosi, fedémesi, siro- ki, selypi és az egri kultúr- csoportok valamennyien nagy sikert és tetszést arattak. Mind a tréfás jelenetek, mind pedig a különböző táncok, a csopor­tok jó felkészüléséről tanús­kodtak. * A bemutatók után vala­mennyi kultúrcsoport megér­demelten kapta meg szereplé­séért az ajándékot. Még javában folyt a sereg­szemle bemutatója a Dobó- téren, mikor a járási kultúr- ház elől elindult a szüreti fel­vonulás. A felvonuláson részt vettek a tangazdaságok, célgazdasá­gok, a kutatóintézet, a két egri termelőszövetkezet és közel 150 egyéni dolgozó paraszt kocsik­kal, vagy éppen lóháton. Szí­nessé és vidámmá tették a fel­vonulást a novaji, szentimrei és a recski népi együttesek vi­dám táncszámai. A Knézich- utcától kezdve a főutcán végig hosszú sorokban kíváncsi em­berek szemlélték a felvonulást, amely a Dobó-téren ért véget. A szépen és ízlésesen elkészí­tett szőlőkoszorúért az első díjat az Egri Tangazdaság, a második díjat az Állami Pin­cegazdaság célgazdasága, a harmadik díjat pedig az egyé­nileg dolgozó gazdák kapták meg. Nagy tetszésnek örvendett az MHS rendezésében megtar­tott esti tűzijáték is. Közben megkezdődött az utcabál, s a fiatalok a késő esti órákig ropták a táncot. A várvédők győztes napjá­nak 406. évfordulóját Eger if­júsága vidámsággal, optimi*- mussal ünnepelte me*. geskedők találkozhatnak, jól érezhetik magukat. Legtöbb munkája a rendőrségnek a Szarvas-téri, a Tűzoltó-téri italboltokban, a Zöldhordóban és az úgynevezett Szanthoí- ferné-féle kocsmában, vagy azok környékén van. S nem először tesszük fel mi sem, más szervekkel együtt a kér­dést: — Miért nem lehet végre ezekben az italboltokban is rendet teremteni? Döntő tényezők ezek, még­sem ez a tényleges, valódi okai a huliganizmusnak. A valódi ok a polgári ideológi­ai, a polgári felfogásban van, abban, hogy egyesek nem tisztelik ezt a társadalmat, annak rendjét és törvényeit. A múlt rend káros marad­ványa még ez, amelyet az ellenforradalom — céljai el­érésére — felrázott és a mun­káshatalom ellen bevetett. Nem kell különösebben bi­zonygatni, hogy a „szabad­ságharc’1 hősei, legaktívabb harcosai a huligánság, a cső­cselék volt. A Tuskólábú és a Mocsok, a börtönből szaba­dult bűnözők, akiket nagyon ügyesen mozgattak a legtöbb­ször a háttérben meghúzódó ügynökök, az ellenség Zsolti­jába szegődő csatlósok. De nagy hatása van még mindig — különösen egyes fiatalok­nál — az ócskapiacokon és az egyéb csatornákon terjesz-

Next

/
Thumbnails
Contents