Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-30 / 212. szám
1958. szeptember 3b., kedd NÉPÚJSÁG s A huligán a társadalom vadhajtása Rövid jelentés a Selypi Cukorgyárul Az étterem csendes. Az asztaloknál ebédelő párok, társaságok. Csak az evőeszközök csörrenése és a pincérek halk szava törd meg olykorolykor az étterem csendjét. Aztán az egyik asztaltól szóváltás hangzik. A társaság — négy férfi — beleköt a szomszéd asztalnál ülőkbe, molesztálja azokat, s amikor a pincér szól, egyből támadják, fenyegetik azt is. Feláll közülük az egyik, szétnéz és az egész étteremhez intézi szavait: — Nem tetszik valakinek? Szóljon, leblokkolok neki... Hangosak, duhajok, kötekedők és veszélyesek a békésen ebédelőkre. Az egyik vendég' csendesen jegyzi meg: — Minek engedik ide őket, ki kellene zavarni ezeket a huligánokat. Igaza van. Ki kellene zavarni őket, kiközösíteni nemcsak az éttermekből, a szórakozó helyekről, de még a társadalomból is. Dehát kik ezek a lovagok, akiknek tevékenysége megbotránkoztat minden józan, egészséges lelkületű embert, akiknek tetteikről — a huliganizmusról — mind többet hallunk. Vadhajtásai, fattyúi ezek társadalmunknak, meg- betránkoztatói a közvéleménynek ... Az elmúlt tizenhárom év alatt mindinkább tért hódít hazánkban a szocialista együttélés szabálya. Az emberek életkörülményeinek javulása, öntudata, és erkölcsi- sége növekedésével mind ritkábbak az olyan konfliktusok, amelyek zavarják a nyugalmat, az emberek harmonikus kapcsolatait. A huligánok nem hívei az olyan fogalmaknak, mint az erkölcsi- ség, a nyugalom, a normális együttélés, — nagyon sokat vétenek ezek ellen. A huligánok megsértik a szocialista fegyelem, a szocialista magatartás elemi szabályait. Cselekedeteikkel, viselkedésükkel zavarják a társadalmi rendet, 6emmibe veszik a társadalom szabályait. Azt meghatározni, hogy kik is tartoznak a huligán fogalmába, kire mutathat újjal a társadalom, nem könnyű, mert megnyilvánulásai sokrétűek, különbözők. A huligátett ponyvairodalomnak — a nyugati világ és nyugati életfelfogás, hóbort terjesztésének is. Jellemző például, hogy a fiatalok általában csoportosan huligánkodnak, együtt követik el tetteiket, együttesen garázdálkodnak. Ez is kimondottan nyugati, döntőéi) amerikai forma. A huligánok garázdálkodásainak leküzdése — mert az a társadalomra nézve veszélyes és büntetendő cselekmény — társadalmi feladat. S méghozzá nemcsak adminisztratív feladat, nemcsak ! hatósági szervek feladata. Az I adminisztratív fellépés, intézkedés nagyon fontos,. de ez egyedül kevés, nem pótolhatja a társadalom nevelő munkáját. A szülői háznak, az iskolának, a munkahelynek, a társadalmi szerveknek — különösen az ifjúsági szervezetnek és a szakszervezetnek — nevelő munkája nélkül nem folyhat eredményes harc a huliganizmus ellen. Csak együttesen, — a józan és a jóérzésű emberek, és az állami szervek — téphetik lei a társadalomnak ezeket a gyomait, biztosíthatják, hogy senki ne vétsen a .szocialista magatartás szabályai ellen, viselkedésükkel ne botránkoz- tassanak — vagy botránkoz- tathassanak — meg senkit. PAPP JÄNOS (Folytatás az 1. oldalról) nők embereket zaklatna«, nyugtalanítanak, erkölcsi méltóságunkban, vagy testileg megsértenek, idegen tulajdont veszélyeztetnek, verekszenek, kötekednek, erőszakosak, tolakodók és szemtelenek a nőkkel szemben, botrányokat okoznak és igen sokszor szembe kerülnek az állami szervekkel, azok embereivel. De idetartoznak, idesorolhatók a deklasszált elemek, dologkerülők, a henyélők is. A huliganizmus oka — mint maga a huligán is, — sokrétű. Itt van például a szülői ház hiányos, nem megfelelő nevelése. Egerben a művelődési házban rendezett bálok után gyakoriak a verekedések. S az egyik fő kezdeményezője a T. gyerek (így nevezik ismerősei.) Kiáll az utca közepére, beleköt a hazafelé tartókba, csípőre rakott kézzel keresi a partnert, aki hajlandó verekedni vele. S nem egyszer talál partnert is, társat is. Ha ez a T. gyere« odahaza is kapna néhány atyai pofont — ha már a szép szó nem használ — talán még meg lehetne állítani a lejtőn. Vagy itt van az alkoholizmus. A huligánok cselekményeik 90—95 százalékát Egerben ittasan követik el. Mégis van néhány italbolt; Egerben, — a rendőrségi anyagok ezt bizonyítják — ahol a részeA községiéilesztési terv 90 százalékát teljesítették már Boldogon Szép tervek készültek év elején Boldogan, a község fejlesztésére, szépítésére. Azóta hónapok teltek el, s mint az eredmények mutatják, a szorgos mezőgazdasági munka mellett arra is találtak időt a boldogiak, hogy részt vegyenek a közös községfejlesztési tervek végrehajtásába. Napjainkban fejezték be a túrái bekötőút kikövezését, mely az arra lakóknak könnyítette meg a közlekedést, nem kell már félméteres sáron keresztül járni a kocsikkal. Ezzel most már mintegy 90 százalékát elvégezték a tervezett községfejlesztési munkáknak, csupán 8000 járdalap lerakása volt hátra. Ezzel is csak azért késtek, mert nem szállították le időre a megrendelt járdalapokat. A község dolgozó parasztjai, azon felül, hogy pontosan befizettek a járulékot, mintegy 180 ezer forint társadalmi munkát is végeztek, s ebbe nem számították bele a járdalapok larakásánál, az árkok kiásásának, rendbehozásának munkáit. A siker titka az, hogy a pártszervezet és a tanács vezetésével a községben dolgozó tömegszervezetek — élen a Hazafias Népfront-bizottsággal — mozgósítani tudták a község lakóit a munkák elvégzésére. Ez annál is inkább sikerült, mert a községfejlesztési tervek készítésénél annakidején meghallgatták és figyelembe vették a dolgozók javaslatait, kívánságait is. — 150 DARABOS baromfi törzsállományt létesítenek a herédi Aranykalász Termelőszövetkezetben. A törzs- állományt saját nevelésű baromfiból válogatják ki. Fontos és felelősségteljes munkát végez a főzőmester is. Nagy hozzáértés és gyakorlat kell munkájához. Jakab István már több évtizede végzi ezt a munkát, s úgy mondják: nagyon jól csinálja. 1500-an dolgoznak az üzemben ezekben a hónapokban. Naponta 180—185 vagon répát nyel el az üzem, hogy napi 25 vagon cukrot adjon a kereskedelemnek. Ebben az esztendőben kristálycukrot gyárt az üzem, de ezen kívül készül kandisz-cukcr is. Ezt a cukorfajtát használják likőrgyáraink és ez megy exportra is. Az üzem állandóan fejlődik, új gépegységekkel gazdagodik és ezek lehetővé teszik a jobb és gyorsabb munkát. Ha most végigkísérjük egy vagon répa. feldolgozását, akkor azt látjuk, hogy nyolc órára van szükség ahhoz, hogy a répából ragyogó fehér cukor legyen. Zúgnak a gépek, forr a cukorlé a hatalmas üstökben, s fürge női kezek mérik, csomagolják a kristálycukrot. Kell a cukor, nagy szükség van rá, hiszen az ország lakói ma már sokkalta több cukrot fogyasztanak, mint évtizeddel ezelőtt. II győztes várvédőkre emlékezett Eger ifjúsága Kétezer fiatal a délelőtti nagygyűlésen — Sikeres kulturális bemutatók — Szüreti felvonulás, utcabál A nyugdíj helyzet alakulása hazánkban és más országokban- Áttekintés a keleti és a nyugati országok nyugdíjrendszereiről — A NEMZETKÖZI Munkaügyi Szervezet kiadványa alapján a SZOT közgazdasági csoportja áttekintést készített a különböző országok nyugdíjrendszereiről. Megállapítja, hogy általában minden népi demokratikus országban jelentősen nőtt a nyugdíjak színvonala, magasabb nyugdíjjá változtatták a rendkívül alacsony öregségi járulékokat. Egyes vállalatok és közhivatalok indokolatlanul kiváltságos nyugdíjrendszerét megszüntették, s csaknem valamennyi dolgozó részére egységes elvek alapján építetté« ki a nyugdíjrendszert. Ma az a helyzet, hogy valamennyi szocialista ország nyugdíj- rendszere a legfejlettebbek közé tartozik a világon, jóllehet még mindegyiken van tökéletesíteni való. A kapitalista országokban a szocialista világrendszer Kialakulásának, a munkásosztály megnövekedett súlyának, a kommunista mozgalom megerősödésének következtében a II. világháború után javulás tapasztalható a nyugdíjak alakulásában. Az osztályellentétek éleződése ugyanis több irányú szociális engedményre kényszeríti a burzsoáziát. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ajánlása a férfiaknál 65, a nőknél 60 éves nyugdíjkorhatárt szab meg. Ötven ország nyugdíjrendszerének felülvizsgálatakor kiderült, hogy a szocialista országokban a legalacsonyabbak közé tartozik a korhatár, férfiaknál általában 60, nőknél 55 év. Kanadában, Írországban és Norvégiában 70, Iz- landban és Svédországban 67 éves kortól részesülhetnek nyugdíjban a dolgozók. 65 év • nyugdíjkorhatár a többi között az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Svájcban, Hollandiában, Spanyolországban és még több más államban. Hazánkban, továbbá a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, Albániában, a férfiaknak 60, a nőknek 55 éves kortól jár öregségi nyugdíj. Magyarországon 1944-ig nőkre és férfiakra egyaránt 65 év volt a nyugdíjkorhatár. SZÁMOS ORSZÁG statisztikája, amely a munkanélkülieket életkor szerint csoportosítja, kimutatja, hogy idősebb korban a legtöbb a munkanélküli. Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Svájcban és Angliában az egyik hivatalos kimutatás szerint a munkanélkülieknek több mint 30 százaléka az 50 éven felüliek közül került ki. A munkáltatók a termelés nagyobb intenzitása érdekében szívesebben alkalmaznak fiatal munkaerőket.. Az életkor hosszabbodásával bizonyos elöregedési folyamat is tapasztalható, így különösen nagy probléma az idősebb létfenntartása. Minthogy sok tőkés országban alacsony a nyugdíjak mértéke, a dolgozó nem szívesen megy nyugdíjba, mert nem tudja eltartani magát és családját. Valamennyi nyugdíjrendszernek fontos része az úgynevezett várakozási idő. amelynek munkában töltése szükséges a nyugdíjjogosultság elnyeréséhez. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet általában 15 évi várakozási időt javasolt, ezzel szemben például hazánkban tíz év szükséges a nyugdíjjogosultsághoz. Ez az idő lényegesen alacsonyabb, mint igen «ok más országban. Amíg a régi kiváltságos nyugdíjrenszere« is 40 százalék nyugdíjat biztosítanak tíz évi szolgálat után Magyarországon, jelenleg a törzsnyugdíj 50 százalék, amelyhez minden munkában töltött év után még egy százalékot hozzászámítanak. Nyugdíjrendszerünkne« viszont súlyos hibája, hogy a nyugdíj összege nem áll arányban a szolgálati idővel. Belgiumban a férfiak 45, a nők 40 évi szolgálat után vonulhatnak nyugdíjba. A Német Demokratikus Köztársaságban 15 év, a Szovjetunióban 25, illetve 20 év a várakozási idő. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet véleménye szerint a munkabérnek 40 százaléka a megfelelő nyugdíj. Ezzel szemben a Szovjetunióban az öregségi nyugdíj a teljes fizetésnek 50—100 százaléka, Bulgáriában 55—80 százaléka, Romániában 50—80 százaléka, s hasonló - a többi népi demokratikus országban is. ISMERETES, HOGY hazánkban öregségi járulékként fizetésüknek 3 százalékát fizetik a dolgozók, a nagyobbik részt az állam pótolja. A nyugati országok legtöbbjében a dolgozók hozzájárulása ennél lényegesen magasabb, Belgiumban például 4,25 százalék. Az Egyesült Államokban az aszfalt- és antracit ipar bányászainak nyugdíjrendszerét termelési adó formájában a munkáltatók fedezik ugyan, az antracit termelésben beállott csökkenés azonban maga után vonta a bányaadó csökkentését is, s ezért ebben az iparágban az öregségi nyugdíjakat felére mérsékelték. Az intézkedés 13 000 öreg bányászt érintett. (Folytatás az 1. oldalról) mán birodalom méltó utóda, az ugyancsak világuralomra törő amerikai imperializmus, tovább folytatja háborús provokációit. Az amerikai imperialisták agressziója a Közel-Keleten, háborús cselekedetei a Kínai Népköztársaság ellen, ismételten bizonyítják, hogy a nyugati uralkodó kapitalista körük, osztályok és csoportok nem hagytuk fel háborús terveikkel, nem hagytak fel azzal a kísérletükkel, hogy fegyverekkel próbálják visszafordítani az idő kerekét. Mi, magyar fiatalok, kiszis- ták, forrón óhajtjuk a békét. Számunkra nincs drágább a béke fenntartásánál, a béke megőrzésénél. Mi olyan korban élünk, amikor néhány rövid évtized alatt pusztító háborúk egész sora mellett két világháború katasztrófája is zúdult az emberiségre. Gyermekkorunk, kora ifjúságunk élményeiből mi magunk is emlékezünk még a második világháborúra. Hányán vannak közöttünk, akiknek családja ma is gyászol még valakit, aki a frontokról, vagy a koncéntrációs lágerekből soha nem tért vissza. Találkozunk háborús rokkantakkal, bénákkal, együtt élünk, tanulunk, dolgozunk olyan társainkkal, akiknek apját, vagy édesanyját pusztította el a szörnyű világégés. Gyönyörű fővárosunkban, Budapesten, de más városokban, vagy falvakban járva, itt- ott még reánk mered egy-két üszkös rom, kiégett épület, s itt vannak a maguk némaságában is harcra, aktív békeharcra hívnak fel bennünket a szovjet katonasírok, hősi emlékművek, ahol azok a szovjet hősök pihennek, akik a legrdágábbat, életüket áldozták, hogy bókét hozzanak Európa népei, s köztük a mi sokat szenvedett népünk számára is. Mi, fiatalok, ifjú kommunisták, nem akarjuk, hogy újabb háború zúduljon a világra. Nem akarjuk, hogy emberek milliói szenvedjenek, emberek milliói pusztuljanak el. Nem akarunk légiriadókat, nem akarunk sötét óvóhelyen élni, mert napfényre születtünk és napfényre vágyunk. Nem akarjuk, hogy bombatölcsérek és lövészárkok szántsák fel földjeinket és kertjeinket, mert mi ott építeni, akarunk: házakat, üzemeket, iskolákat, termelni akarunk, egyre többet, ami szükséges ahhoz, hogy elégedetten éljünk. Békét akarunk, mert az életet szeretjük. A mi felszabadult új életünket, ahol miértünk, a mi jövőnkért épül minden. Mindennek puszta hangoztatása azonban nem elég. A békét nem elég óhajtani, a békéért, megőrzéséért harcolni is kell, s a haza érdekében — a haza védelmére is készeknek kell lennünk. Erre figyelmeztet bennünket történelmünk tanulsága, erre int bennünket napjaink története is. Befejezésül éppen ezért hadd tegyem hozzá az elmondottakhoz: dolgozzunk úgy valamennyien a magunk posztján, hogy mindennapi munkánkban hasznosítsuk mindazt, amire népünk története, győzelmei és kudarcai egyaránt intenek. Dolgozzunk, tanuljunk a mi egyre szépülő hazáinkért, szocialista jövőnkért, de az egri hősök szellemében legyünk készek hazánk védelmére is. Napfényes időben és viharos napokon egyaránt legyünk méltók azoknak a hősöknek szelleméhez, kiknek emlékezetére összegyűltünk, hogy hazánk felett mindig szebben, mindig fényesebben ragyogjanak a hazaszeretet gyújtotta egri csillagok — fejezte be beszédét Gosztonyi János. A nagygyűlés után kezdődött meg a Hámán Kató kulturális seregszemle. E seregszemlére eljöttek a kultűr- csoportok a megye különböző községeiből, hogy bemutassák műsorszámaikat. A hatvani, ró- zsaszentmártoni, recski, mátra- derecskei, mátraszentimrei, hevesi háziipari szövetkezet, a hevesaranyosi, fedémesi, siro- ki, selypi és az egri kultúr- csoportok valamennyien nagy sikert és tetszést arattak. Mind a tréfás jelenetek, mind pedig a különböző táncok, a csoportok jó felkészüléséről tanúskodtak. * A bemutatók után valamennyi kultúrcsoport megérdemelten kapta meg szerepléséért az ajándékot. Még javában folyt a seregszemle bemutatója a Dobó- téren, mikor a járási kultúr- ház elől elindult a szüreti felvonulás. A felvonuláson részt vettek a tangazdaságok, célgazdaságok, a kutatóintézet, a két egri termelőszövetkezet és közel 150 egyéni dolgozó paraszt kocsikkal, vagy éppen lóháton. Színessé és vidámmá tették a felvonulást a novaji, szentimrei és a recski népi együttesek vidám táncszámai. A Knézich- utcától kezdve a főutcán végig hosszú sorokban kíváncsi emberek szemlélték a felvonulást, amely a Dobó-téren ért véget. A szépen és ízlésesen elkészített szőlőkoszorúért az első díjat az Egri Tangazdaság, a második díjat az Állami Pincegazdaság célgazdasága, a harmadik díjat pedig az egyénileg dolgozó gazdák kapták meg. Nagy tetszésnek örvendett az MHS rendezésében megtartott esti tűzijáték is. Közben megkezdődött az utcabál, s a fiatalok a késő esti órákig ropták a táncot. A várvédők győztes napjának 406. évfordulóját Eger ifjúsága vidámsággal, optimi*- mussal ünnepelte me*. geskedők találkozhatnak, jól érezhetik magukat. Legtöbb munkája a rendőrségnek a Szarvas-téri, a Tűzoltó-téri italboltokban, a Zöldhordóban és az úgynevezett Szanthoí- ferné-féle kocsmában, vagy azok környékén van. S nem először tesszük fel mi sem, más szervekkel együtt a kérdést: — Miért nem lehet végre ezekben az italboltokban is rendet teremteni? Döntő tényezők ezek, mégsem ez a tényleges, valódi okai a huliganizmusnak. A valódi ok a polgári ideológiai, a polgári felfogásban van, abban, hogy egyesek nem tisztelik ezt a társadalmat, annak rendjét és törvényeit. A múlt rend káros maradványa még ez, amelyet az ellenforradalom — céljai elérésére — felrázott és a munkáshatalom ellen bevetett. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a „szabadságharc’1 hősei, legaktívabb harcosai a huligánság, a csőcselék volt. A Tuskólábú és a Mocsok, a börtönből szabadult bűnözők, akiket nagyon ügyesen mozgattak a legtöbbször a háttérben meghúzódó ügynökök, az ellenség Zsoltijába szegődő csatlósok. De nagy hatása van még mindig — különösen egyes fiataloknál — az ócskapiacokon és az egyéb csatornákon terjesz-