Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-27 / 210. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA Márkusa László: PEEGÖ FILMKOCKÁK ★ A HEVES MEGYEI FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETTE FEJLŐDÉSE ★ EREDMÉNYEK ÉS GONDOK A PÉLVJ RIZSTERMELŐKNÉL ★ PÁRIZS KATONAI KORMÁNYZÓJA BEMUTATKOZIK * XIII. évfolyam, 210. szám Ara 50 fillér 1958. szeptember 27., szombat .»*»»»»«**»«» SPORT — HIRDETÉS • VW WVWWT TWWW W VVwWVWWWV wVvvn A proletárdiktatúra erői, a népi hatalom minden intézménye megszilárdult Tanácskozik: az Országgyűlés Az Országgyűlés pénteki, nagy érdeklődéssel várt ülésére zsúfolásig megteltek a képviselői padsorok, a karzatokon pedig üzemi, vállalati, falusi dolgozók foglaltak helyet. Kevéssel 10 óra után a képviselők nagy tapsa közben léptek a terembe a kormány tagjai. Részt vettek az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kádár János és Marosán György államminiszter, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnöke törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről. Az Országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. A Minisztertanács beszámolója. 3. Az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagja, na k választására vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészít é s é r 61 s z ól 6 tör v ény j av a slat tárgyalása. 4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés feloszlatására vonatkozó javaslata. A tárgysorozat elfogadása után Rónai Sándor bejelentette, hogy napirend szerint következik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója, amelyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mond el. (MTI) Dobi István beszéde — A mai ülés — mondotta Dobi István beszédének bevezető részében — a magyarországi szocialista építés igen komoly és talán legnehezebb harci szakaszát zária le. Az Elnöki Tanács a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javaslatot tesz az országgyűlés feloszlatására. Az erre vonatkozó átiratot eljuttattuk az ország- gyűlés elnökének kezeihez. Nehéz világpolitikai helyzetben. sorozatos imperialista provokációk idején szólítjuk új országgyűlési képviselő választásokra — s mivel 1959. május 17-én a tanácsok megbízatása is lejár — új tanácstagi választásokra az ország népét. De másfelől örömmel állapíthatjuk meg a szocialista tábor világtekintélyének. hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát. hoav bárminő háborús fenyegetéssel szemben megőrizzük az emberiség békéjét. Hazánkban belső nyugalom, építkezés, békés munka légkörében élünk, nem egészen két évvel az ellenforradalom után. igáját. Felelősség terhel mindannyiunkat, akik itt vagyunk az országgyűlésben, és senki se érezze magát, felmentve a felelősség alól azért, mert úgy gondolja, adott helyen, adott pillanatban ő, személyesen, teljesítette a kötelességet, helytállt a szocializmus ügye mellett, s ennek talán látható, kézzelfogható bizonyítékaira is hivatkozhat. Felelősek vagyunk mindany- nyian... és ne vegye tőlem rossz néven senki, ha erről elmondom a magam nézeteit. 1956. októbere előtt ebben az országban már évekig épí tettük a szocializmust. Rend kívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás, kulturális fejlődés, a gaz/- dasági élet területén, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dől gozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhatalom fent és az alsó fórumokon munkások, parasz tok, velünk szövetséges értelmiségiek — dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott. Mégegyszep nem érheti hasonló rajtaütés a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződött vissza — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának működéséről 1957. december 19-én hangzott el itt a legutóbbi beszámoló — mondotta a továbbiakban Dobi István. Az ország teljes konszolidációja mutatkozott abban is. hogy azóta nagymértékben csökkent a törvényerejű rendelet alkotásának szükségessége. A népgazdaság további fejlesztése, a szocialista kultúra terjesztése és békés nemzetközi kapcsolataink kiszélesítése érdekében történtek a döntések. Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződött viasza. Jogszabályalkotó tevékenységünket a Minisztertanáccsal teljes összhangban, egyetértésben végeztük. Teljesítettük feladatainkat abban az értelemben is. amint gondoskodnunk kell a Népköztársaság alkotmányának betartásáról és másokkal való megtar- tatásáról, őrködnünk kell a szocialista törvényesség felett. Az Elnöki Tanács elnöke ezután a városi és községi tanácsok munkájával foglalkozott Megköszönte az Elnöki Tanács tagjainak és az országgyűlési képviselőknek, a megyei és a megyei jogú tanácsüléseken való fokozott részve-* telét. A tanácsok községfejlesztési munkájának szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet hatása mindenütt megmutatkozik a tanácsok munkájában — folytatta Dobi István. — Ez év áprilisától, július végéig 2245 községi tanácsülésen tárgyalták meg a községpolitikai terveket, több mint ötvennégyezer tanácstag jelenlétében és olymódon, hogy a tanácstagoknak több mint a fele részt vett a vitában és helyes kezdeményezések történtek a helyi lehetőségek felhasználására, a társadalmi munka megszervezésére. A törvényerejű rendelet alapján 1958-ra 50 millió forint bankhitelt biztosítottak a tanácsok számára községfejlesztési célokra. Ebből út- és járdaépítésre kilencmilliót, faluvilla- mosításra tizenkettő milliót, vízellátás javítására nyolcmilliót. egészségügyi intézmények fejlesztésére hatmilliót, kulturális intézmények fejlesztésére és egyéb kommunális feladatok elvégzésére tizenöt milliót vehetnek igénybe. A szőlőtermelő falusi élet egyik igen régi intézményét hívta megint életre és szabályozta annak működését a korszerű igényeknek megfelelően az Elnöki Tanács, a hegyközségekről szóló törvényerejű rendeletével. A hegyközségek hagyományát szocialista tartalommal kell megtölteni, s az újonnan szervezett hegyközségek — eddig húsz alakult, s mintegy kétszáz előkészítő bizottság működik — alkalmasak lesznek arra is, hogy a közös munkán és értékesítésen keresztül elősegítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Dobi István ezután ismertette a külügyi szolgalatban beállott változásokat, majd Magyarország nemzetközi kapcsolatairól beszélt. Elmondotta, hogy mintegy húsz nemzetközi szerződést írtunk alá, illetve meglévő nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk a legutolsó beszámoló óta elmúlt időszakban. A baráti országokkal tovább mélyítettük gazdasági, kulturális és jogi \ kapcsolatainkat. A jogszabály alkotáson és a külügyi tevékenységen kívül jelentős feladatokat látott el az Elnöki Tanács az Ország- gyűlés által elfogadott állampolgársági törvény végrehajtása során. Az állampolgársági ügyek körébe tartozik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az a joga is, hogy megfossza a magyar állampolgárságtól azokat, akik erre érdemtelenekké váltak. Ez évben 11 esetben éltünk ezzel a jogkörünkkel, 11 külföldön tartózkodó, hazáját hűtlenül elhagyó, büntetett előéletű, visszaeső bűnös magyart fosztottunk meg országunk állampolgárságától. Dobi István a továbbiakban részletesen kitért az 1956-os ellenforradalmi eseményekre. 1956 októbere előtt ebben az országban már érékig építettük a szocializmust A többi között kij elan tette: 1953. óta van együtt ez a Ház, s bizonyos felelősséggel terhel mindannyiunkat azért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellenforradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy imperialistákkal szövetkezett belső árulók egy csoportja kiszakítja hazankat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el. de a hibák eltörpülnek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy az államhatalom a dolgozó nép kezébe került. Bennünket, mint országgyűlést. és bennünket, mint Elnöki Tanácsot, felelősség terhel azért, mert engedtük, hogy a pártban egy törpe kisebbség, a párton kívül pedig a rendszer ellenségeinek jelentéktelen csoportja nyugati felbujtókra és szövetségekre támaszkodva hónapokig fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 1956. október 23-án este Budapest utcáin eldördültek az ellenforradalmárok fegyverei. Nekem meggyőződésem, hogy a munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát még egyszer hasonló rajtaütés nem érheti. Mégis szükségesnek tartom megmondani — és erre talán nem is a megtisztelő bizalom ad jogot, amiben Itt részesítenek. hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca —. hogy 1956. októbere előtt, amikor fel kellett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az országgyűlés. sem az Elnöki TaJ nács nem mutatta azt az erőt, keménységet és kérlelhetetlen- séget. amit pedig a nép joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magunk bírálatára és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított lanvha- ságunkból. Megmondom azért, hogy a külső és belső ellenség tanulja meg. jegyezze meg: ebben az országban ezután munkások és parasztok minden alamuszi vagy nyílt romboló szövetkezésre ököllel felelnek, és akinek országgyűlési mandátuma, elnöki tanácsi tagsága van a dolgozó néptől, érezze az minden időben kötelességének, hogy élen járjon a hatalmát oltalmazó nép előtt. Kádár János a minap elmondta, hogy ha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézeteit a proletárdiktatúráról, a többpártrendszerről. a varsói szerződésről. a magyar—szovjet kapcsolatokról. Nagy Imrét 1956. október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, soha se lett volna belőle miniszterelnök. Ehhez, úgy gondolom, el kell mondjak valamit én is. 1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált és sok minden nem tetszett. amit nem csinált. Például nem tetszett, ahogyan félvállról vette a falusi politika kérdéseit általában, és ameny- nyiben érdektelenül szemlélte a beszéde nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot, és nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére. a nép komoly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és a rádióban, hogy tulajdonképpen mit. hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson. De azután hamarosan elment nyaralni és telefonon kérdezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek. Egyszer ezután már elkerülhetetlennek éreztem, hogy leüljek vele és részletesen beszéljünk: — Mit akar a bel- és külpolitikában. Ha én akkor jelentőséget tulajdonítottam volna annak, hogy egyetlen szót sem szól a magyar—szovjet barátsági és szövetségi kapcsolatokról — bizony 1956. október 23-ról 24.-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozására. De nem így tettem és később az Országházban, már nem tudtam többet tenni, mint hogy tiltakoztam a varsói szerződés felmondása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem. És talán több figyelmet kellett volna fordítanom arra is, hogy Nagy Imre egyik baráti ja és tanácsadója 1954. év őszén őrültségnek mondta a szövetkezeti mozgalmat, egy másik barátja 1956. nyarán provokációnak a szövetkezetekkel, s a mezőgazdaság szocialista átépítésével foglalkozó propagandát. Harmadik barátja pedig jobboldali kisgazda- pártiakkal keresett kapcsolatokat 1956. szeptemberében, októberében, akikről, amint én tudtam, tudta ő is, hogy ellenségei a szocializmusnak. Ha ezekről a napokról van szó, talán nem érdektelen azt sem elmondani, hogy Nagy Imre kormány megalakulása után az illetékes miniszter, látva a magyarországi uránérc körül kialakult vad és ellenséges propagandahadjáratot., ajánlotta a miniszterelnöknek, hozzák nyilvánosságra sajtóban és rádión a magyar-szovjet uránszerződést. Lássa a nép, hogy ez a szerződés ' rendkívül kedvező Magyarország szem pontjából Fűzzenek hozza magyarázatokat és hasonlítsák össze az amerikaiak ismert uránszerződéseivel. Nem a miniszter volt az oka, hogy ilyen közlés sem a sajtóban, sem a rádióban nem történt.. A per okmányai. Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnek, amire 1956. október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentenek fel egyikünket sem a kötelesség alól, hogy ezután minden helyzetben és minden időben tartsuk nyitva a szemünket és kezünk ügyében legyen a fegyver... Kádárék és jómagam, néhá- nyan, október végén sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Imre kormány vezetői előtt bizonyítsuk: miközben idebent az Orszagházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellenforradalmi terror tombol. Csak ezután derült ki, amikor már Dudással tárgyaltak és Maléterrel szövetséget kötöttek, Királyra rábízták a nemzetőrség szervezését, csak ezután derült ki, hogy kétféle nyelven beszélünk. A hitvány árulás valami módon találkozott itt a vezető pozícióba került rongyemberek mérhetetlen ostobaságával. Újra meg újra meg kellett őket külön-külön és együtt kérdezni: tulajdonképpen mire törekedtek, hová akartok eljutni? El sem tudják képzelni azt a fölényt, azt a gúnyt, amivel az ilyen kérdéseket fogadták. Azt a sejtelinességet, amivel hallgatni tudtak. Egyikük mégis annyira becsült, hogy kioktatott az amerikaiak mérhetetlen atomfölényéről, amiről neki — így mondta — egész pontos számadatok állanak rendelkezésére. No de, ha az atom a következő lépés — kérdeztem — mi lesz az országgal és a néppel? Fölényesen legyintett. Lehet, hogy neki és családjának volt valami életbiztosítása az atombomba ellen. De altkor már bennünket, mondjuk Kádárt, Münnichet, engem, nemigen vett volna be az életbiztosításba. Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmusról beszélni velük, amikor Löwem- stein herceggel a magyar bau- xit, és Csepel kiárusításáról beszélgettek, s úgy várták Mindszenty beszédét,. mint valami isteni kinyilatkoztatást... Ez a Mindszenty, miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos kínoztatásainak vad történeteivel, ismételten levelet írt nekem. Megírta, hogy sajnálja, amit csinált, megbocsátást kért és felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés, elvtársak. Ennek a rendszernek! Ügy gondolom, tisztelt Országgyűlés, most már ha lezárjuk az ellenforradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani. (Folytatás « 2. oldalon}
