Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-21 / 205. szám

4

NEPÜJSÄG

1958. szept. 21., vasárnap

Äz első premier

— A „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" a Gárdonyi Géza Színház

HOSSZŰ SZÜNET után újból életre kelt a színpad és a nézőtér, újból felcsattant a taps és nevetés: az első premierjét ünnepelte az idei színiévadban az egri Gárdonyi Géza Színház. Zömében új színészek, új rendező, Móricz még Egerben nem játszott, de mégis ismert vígjátéka és az évad legelső előadása, — im ez jellemezte a péntekesti bemutatót.

Móricz Zsigmond immáron klasszikusa a magyar irodalomnak, regényein egész generáció nevelkedett, robosztus egyénisége, mondanivalójának sokrétűsége jelentős hatással volt és van egész irodalmi életünkre. Nagyot alkotott regényben, novellában és sok-sok színművének néhány igazán kiemelkedő gyöngyszeme a drámaírók hazai nagyjai közé is emelték. A Sári bíró, az Aranyos öregek, a Sárarany, a döbbenetes erejű Űri muri, s a most Egerben bemutatott, saját regényét színpadra feldolgozott: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, talán a legismertebbek és ezek szerepeltek leggyakrabban hazai színpadon.

Ebből a szempontból, s hogy végeredményben ez az első darab az év repertoárjából, — helyes volt a színház választása, miikor Móriczot, és ismert, könnyű, sok karaktert felsorakoztató vígjátékát tűzte műsorára. Igaz, hogy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül nem az Űri muri drámai környezete, igaz, hogy a dzsentri-világ ilyenformájú elparentálásában kétségkívül itt-ott mintha egy kis nosztalgia is vegyülne az író részéről, de végeredményben kedves és könnyed, mosolygós vígjáték ez, amely alkalmas a nagy színházi élmények felé vezető út első lépcsőfokának lenni.

HÁROM NAPJA mulat a vendégsereg Balázs, nyíri birtokos házatáján. Pólika, a fiatalasszony halálosan únja a nagy vigalmat, s ügyes asszo- nyi trükkökkel egymásután távolítja el a vendégeket. Balázs, a férje, azonban mulatni akar, tetőpontján a kedve, s ha már mindenkit elüldözött a háztól az asszony, hát akkor mulasson ővele: énekeljen, táncoljon, hisz nem lehet élni muzsikaszó nélkül. Pólika azonban megmakacsolja magát: nem és nem, elég volt a mutatásból, ha Balázs

színpadán —

még nem únta meg, menjen a cigányaival a kocsmába, ott mulasson... S a vérig sértett férj elrohan a. közeli város vendéglőjébe, folytatni a három napot. Pólika levelet ír Balázsnak, jöjjön haza... a válasz tömör: vagy táncol, vagy énekel vele az asszony, — vagy mutat tovább...

Pólika bánatában elkeseredetten ül szánkóra és sírva toppan be a három „vénasz- szcnyhoz”, nevelő anyáihoz, Balázstól kergetve, aki cigánnyal megrakott szánon követi feleségét végig a nyírségi tájon. A három vénasszony közül Zsani néni —, az „egyetlen férfi a háznál“’ — próbál rendet teremteni a fiatalok dolgában. Balázs hajtandó elismerni „vétkét“’, de nem hajlandó bocsánatot kérni, kérjen tőle bocsánatot az asz- szony. S hogy a bocsánatkérés elmarad, beveti magát a kocsmába, s huzatja magának rendületlenül, mindaddig, amíg majd meg nem követi az asszony ... Kalandos asz- szonyszö'ktetés, még egy utolsó, otthoni összecsapás és győz Balázs, mint férfi, s örömmel veszít, mint férj. Mindez a múlt század nyolcvanas éveinek levegőjébe ágyazva, sok kedves karakter-figurával, süket nagynénivel, pletykás parasztasszony- nyal, cigányprímással, mindent eltűrő hűséges cseléddel megtűzdelve. Nem nagy igényű, nem sokat mondó, de kétségkívül jó szórakozást nyújtó vígjáték.

S nem is akart többet „kihozni” ebből a színház, elsősorban a most megismert Horváth Árpád rendező. Nem próbált „társadalom-bírálatot“’ csiholni a vígjátékból, hanem csak arra törekedett — sikerrel —, hogy a móriczi levegő megmaradjon, hogy vígjátékot lásson a néző, hogy kellemes, mosolygósán érezze magát a négy felvonás alatt. Sok kedves ötlet dicséri a fiatal rendező első bemutatkozását, s ad egyben biztosítékot arra is, hogy lényegesen nagyobb feladatok megoldására is képes. Az első, a premier előadáson lemérni magát az egész előadást, nem lenne igazságos dolog, de mégis meg kell állapítani, hogy amit hibának lehet felróni, az elsősorban és alapvetően a darab tempójának egyenetlensége. S itt nemcsak az első felvonás vontatottságáról van szó, hanem arról, hogy az egyébként jól pergő második és harmadik felvonásban is érezhető itt-ott esés, megtorpanás. A további előadások során ezen minden bizonnyal lehet és kell is segíteni.

AZZAL KEZDTÜK, hogy a vígjáték sok új, Egerben új színészt is avat. Nos ez az avatás kétségtelen sikert hozott. Kedves és megszeretett régi ismerőseink mellett már a premier közönsége is szívébe zárta új színészeit. Bodó György, Balázs nyíri birtokos ízig-vérig móriczi figura volt. Nyakassága és tempramentu- ma, harsogó kedve és önmarcangoló elismerése telivér, igaz alakká formálta a színpadon a halódó dzsentri-világ eme tipikus képviselőjét. Stefanik Irén, mint Pólika, magávalragadóan kedves. Volt érzéke a vígjáték keretein belül is megmutatni a kor asz- szonyának lelkivilágát, egy- egy gesztusa, megmozdulása olykor többet mondott, mint az eredeti szöveg. Egyszerű, keresetlen eszközökkel játszotta szerepét, ez talán művészetének egyik titka.

A három néni — a most megismert Ruttkay Mária, s a már jól ismert Lenkey Edit, valamint Olasz Erzsébet — osztatlan sikert aratott — és megérdemelten. Az uralkodó és parancsoló Zsani néni, a csupaszív Pepi néni és a mindenbe, s lehetőleg rosszkor beleszóló süket Mina néni figurája kétségkívül az előadás legjobb alakításai közé tartozik.

Hozzájárult az előadás sikeréhez Fekete Alajos, akiknek művészi képeségeit már ismeri az egri közönség, az új szerepkörben bemutatkozó Ka- utzky Ervin, Pathó István, Szirmai Ottilia, a pletykás Kisvicákné szerepében Eröss Irén, a fiatal, bájos megjelenésű Bodó Judit, a Gyöngyösről idekerült „felfedezett” Szőke Ilona.

A díszleteket mértéktartó ízléssel Ambrózy István tervezte, míg a jelmezek Rácz Ilonát és Nádassy Gézát dicsérik.

MINDENT ÖSSZEGEZVE,

ha emlékezetes színházi élményt nem is hozott a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” egri bemutatója, de kellemes estét, jó szórakozást kétségkívül;

GYURKÓ GÉZA

1958. szeptember 21., vasárnap

1933. Leipzigben megkezdődött a Reichstag felgyújtásával vádolt kommunisták ellepi provokációs per tárgyalása.

1920 Megjelent a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Rudé Právo (Vörös Jog) első száma.

1883. Az ember tragédiájának bemutató előadása a Nemzeti Színházban.

O Névnap

Ne feledjük, hétfőn: MÓRIC, kedden: TEKLA.

— MEGKEZDTÉK a járdaépítést Szűcsiben. Az egy méter széles járda építéséhez 70 000 forintot biztosítanak, melyhez a község lakosai 12 000 forint társadalmi munkával járulnak hozzá.- SZEPTEMBER 24-én Egerben a TIT klubban „Alkoholizmus és bűnözés” címmel tart előadást dr. Kőrfy Loránd főorvos. A belépés díjtalan.

— ÜJ ISKOLÁT avatnak szeptember 28-án Gyöngyöspatán. A két tanteremmel bővült új iskolában kényelmesen tanulhatnak már a gyöngyöspatai tanulók.- AZ EGRI ÖRA- és Ékszerboltba 1956. augusztusa óta először érkeztek Doxa gyártmányú órák. A Doxa-órákon kívül kitűnő minőségű szovjet gyártmányú Pobeda és olcsó német órafajták is kaphatók. A jövő hét folyamán aranyáru is érkezik.

— MA ESTE a gyöngyösi városi kultúrházban a budapesti Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat műsoros divatbemutatót tart.- ÉRTEKEZLETET TARTOTTAK Gyöngyösön pénteken a szakcsoportok elnökei részére. Az értekezleten elsősorban a szüretre való felkészülést vitatták meg, mivel a járás területén döntő többségben szőlőtermelő szakcsoportok működnek.

SVWVWWVVVWV\/W\/WWWWVWWWVWVVVVWWWVWWWVWSAAAA/WWWVWV/VWWWVWWW>AA/VVVWWWWWWWVVWWW\/WWV\o

A tengerfenék szörnyetege

Egy angol búvár szokatlan kalandja

N. W. angol búvár, a tengerfenék szenvedélyes kutatója, nemrég szerény külsőségek közepette megünnepelte 20 éves búvárkodásának évfordulóját. Ez alkalommal visszaemlékezett néhány izgalmas élményére.

Húszéves kalandozások alatt legtöbbet a Csendes-óceán déli részein tartózkodott.

Az óceán mélyén gyakran váratlan találkozásai voltak a mély vizek állatiakéival. Cápával számtalanszor találkozott. Egyszer egy cápa végki.- merülésig hajszolta, mint macska az egeret.

Az angol búvár szerint azonban a víz alatt az ember legveszélyesebb ellensége a polip. Félelmetes szörnyetege ez a tengerfenéknek.

A polip, ez a leírásokból ismert ormótlan lény, nyolckarú. Teste közepes hordónagyságú, karjai hat méter hosszúak is lehetnek. Hihetetlen erő lakozik karjaiban, mozgása villámgyors, cikázó, mint valami csörgőkígyóé. A vízben pókszerűen hat, karjai kígyózó mozdulataival felvagy lefelé lebeg. Ilyenkor az embernek megborzong a háta, de még hátborzongatóbb, ha a polip hirtelen megáll, szinte megmerevedik, mintha élettelen válna.

HARC A POLIPPAL

A viharedzett búvár így emlékezik vissza legdrámaibb élményére:

Búvárkodásom kezdetén többször hallottam rémmesének beillő történeteket a polip harcáról. Csekély tapasztalattal, 19 éves fejjel, gúnyosan, fölényesen mosolyogtam rajta. De egyszer alaposan megkaptam a magamét;

— Borneó szigetéről a ma- dagaszkári átjáró felé hajóztunk. A tenger nem volt mély (mintegy 40 méter). A korláton áthajolva, a feneket kutattam. Egyszerre csábító gyöngykagylókat pillantottam meg. Magamra vettem a búváröltönyt és leereszkedtem.

Óvatosan lépkedtem a ko- rallszirtek között. Egy mélyedésbe jutottam. Leszálltam, lehajoltam, hogy feltépjek egy kagylót, s abban a pillanatban valami megérintette a váltam, ösztönös mozdulatom mentette meg az életemet. Hirtelen kirántottam borotvaéles búvárkésemet, és találomra sújtottam. Elvágtam a polip rámte- keredő két karját, anélkül, hogy tudtam volna, mit teszek és ki bánt. Csak egy szempillantás hiányzott, hogy karjaim és egész testem a polip fojtogató ölelésébe ne kerüljön.

— Leírhatatlan félelem vett rajtam erőt, amint felocsúdtam és szemtől szembe álltam a szörnyű polippal. A mélyedésben elég sötét volt. Csak homályosan láttam valami ormótlan alakot, hullámzó, ágas- bogas, karokkal, köztük az elvágott dasabok is.

— Kénytelen-kelletlen felvettem az egyenlőtlen harcot. Többször lehajoltam, hogy lábaimat kiszabadítsam karjaiból, de a szörnyeteg mindanynyiszor a magasba lendített, mint valami könnyű játékot. Búvársisakomtól és mellvértemből minden ilyen esetben fájó ütést éreztem. Elkeseredetten hadakoztam, minden erőmet megfeszítve, hogy a bilincsbefogó karok valamelyikét elvágjam. Ugyanakkor kerestem az alkalmat, hogy

SEGÍTSÉGET kérjek FELÜLRŐL.

A vészjel, négy rántás a kötélen azt jelenti: húzd szakadásig. Féltem azonban, hogy a légszelep és a húzókötél beleakad valami kiálló kőbe, ko- rallszirtbe, és ha megfeszül, elszakadhat, és akkor menthetetlenül odaveszek. A polip olykor 3—4 méter magasba is fellendített. Államat és arcomat sebezte a sisak, testemet pedig az érdes karollszirtek.

— A párharc 15 percig tarthatott, számomra egy örökkévalóság. Éreztem, hogy gyengülök. A sisak ütésétől meg- tántorodtam, a korallszirtek horzsolásától teljesen elalélt a testem. Erőm fogytán volt. Mielőtt elájultam volna, megragadtam a kötelet és utolsó erőmmel kétségbeesetten rángattam rajta négyet. A következő pillanatban mintha kettévágtak volna. Többet nem tudtam magamról.

MINT A FELTÁMADOTT HALOTT

— Fent a fedélzeten Ro, polinéziai barátom tartotta a kötelet és figyelt. Jelzésemre elkezdte húzni, — de eredménytelenül. Hívott még egy embert, a légszelep ellenőrét. Az odafutott a himbálódzó fedélzeten és most már ketten húztak. A kötél egy tapodtat sem engedett. Még egy segítség jött, de hárman sem tudták legyőzni az erőt, amely fogva tartott a mélyben.

— Most Ro találékonysága mentette meg életemet. Megparancsolta két társának, hogy tartsák megfeszítve a kötelet és mihelyt hullámvölgybe jut a kis hajó, hirtelen csavarják a fedélzet vastag oszlopa köré. Így is tettek. Amikor a következő magas hullám hátára kapta a hajót, nagyot rántott a feszülő kötélen.

— Valószínű, hogy kínzóm, a polip, épp akkor készült új fogásra, mert szinte kivágódtam a felszínre. Amint észhez tértem, első pillanatban ismét olyan volt az érzésem, mintha kettévágtak volna.

— Amikor leemelték fejemről a búvársisakot, olyan voltam, mintha valami véres csatából jönnék. Arcom, nyakam vérben, kezem is, lábam is sebes, testem is ütések, véralá- futások.

— Elmosódva láttam a szikrázó napfényben körülöttem szorgalmaskodó társaimat. Arckifejezésük szokatlan volt számomra, mint ahogy szokatlannak tűnt kis hajónk is. Ügy éreztem magam, mintha feltámadtam volna — fejezte be jubileumi visszaemlékezését a tenger szerelmese.

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Jelenet az első felvonásból: Veronika — Szőke Ilona mulat, mert „nem élhetek muzsikaszó nélkül."

A nagy kibékülés. Jelenet a negyedik felvonásból: Stefanik Irén — Pólika, Balázs — Bodó György.

(Folytatás az 1. oldalról.)

FILM:

Az országúton

Bemutatja az egri Bródy Filmszínház szeptember 24-ig,

EGRI VÖRÖS CSILLAG:

Szerelem és fecsegés. Matiné: örök éjszaka titka. EGRI BRODY:

Az országúton.

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szerelem és fecsegés. Matiné: Benderátliy-eset. Matiné: Moszkvai találkozó (külön ifjúsági előadásokra) GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Éjjeli őrjárat.

Matiné: Siker útja. HATVANI VÖRÖS CSILLAG:

Ég és föld között.

Matiné: Sárkány rabjai HATVANI KOSSUTH:

I Bum a katonai

FÜZESABONY:

Szállnak a darvak. PÉTERVASARA:

Égi madár.

Matiné: A gonosz favágó. HEVES:

Gróf Monte Christó I,

EGRI BÉKE:

Római vakáció.

EGER LAJOSVAROSI KERTMOZI: Élet küszöbén.műsora t

Egerben, délután fél 4 órakor és este fél 8-kor:

Nem élhetek muzsikaszó nélkül»