Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-21 / 205. szám
1958. szepl. 21., vasárnap NÉPÜJSAG 5 Mezőgazdaságunk kisgép-ellátása NEM IS OLYAN nagyon régen mezítlábas gyerekek kíváncsi hada szaladt a falun végig pöfögő traktor után. Szecska vágó ja, ve tógépe csak az uraságnak, meg legfeljebb a módos nagygazdáknak volt. Nagyapáink jóformán minden mezőgazdasági munkát kézi- erővel végeztek. Az utóbbi években sokat fejlődött megyénk mezőgazdasága. Tarna- bodon és Boldogon például legalább 30—30 Mia-erőgépet használnak az öntözéses konyhakertekben, télen darálót, vagy szecskavágót hajtatnak vele. Egyre több és tökéletesebb gép segíti a parasztember munkáját. Az ötletes, modern gépek nemcsak köny- nyebbé teszik a munkát, hanem a több és olcsóbb termelést is szolgálják. A nagyobb jövedelemből pedig könnyebben megvásárolhatja bárki a különféle kisgépet. A mezőgazdasági kisgépellátásról beszélgettünk az egri MEZÖSZÖV Vállalat igazgatójával és szakelőadójával. Áruellátási probléma tulajdonképpen nincs — mondták —, mert elegendő mennyiségű és a táj- jellegnek megfelelő eke, borona és különféle kisgép van a raktárban és a földműves- szövetkezetekben. A hagyományos gépeken kívül sikerült az idén egypár külföldi újdonságot is beszerezni. Például osztrák és jugoszláv gyártmányú motoros háti permetező- gépet. Az előbbi a motorral és a permetlével együtt mindösz- sze 18 kilogram. A 38 köbcentis benzinmotor ködszerűen szórja a perm etet. Tökéletes munkát végez és nem pocsékolja az anyagot. Sok szőlősgazda vett ilyen „ügyes kis masinát”, pedig ötezer forint az ára. A kisebb termelők sem nagyon mennek ma már a szomszédba, vagy a sógorhoz, hogy kölcsönkérjék az egyszerű hátipermetezőt. A tavaszi szezonban 1200 darab Vermarel permetezőt vásároltak megyénkben. Előző években a kisebb szőlőprést keresték, ma már *inkább a 175 és 250-est vásárolják. Persze ez drágább, de gyorsabb vele a munka. A rá- való meg összejön valahogy. ASZÁLYOS ESZTENDŐBEN hiábavaló lenne a konyhakertre a paprika-, paradicsomtermelésre fordított sok munka, kevés termést hozna a rét, meg a lucerna és a hereföld. Csehszlovák szomszédaink 350 köbcentis benzinmotor meghajtá- sos „esőcsináló” öntözőgépet gyártanak. Megelégedéssel használják ezt a gépet megyénk több községében, de van belőlük még a MEZÖSZÖV raktárában is. Kétségtelenül a legkorszerűbb egy másik csehszlovák gép: az Agrostroj. Végezhető ezzel jóformán minden mező- gazdasági munka. Tud szántani, fűrészelni, permetezni, kaszálni, de ha kocsi elé fogják, egy-kettőre piacra ér a friss áruval. 350 köbcentis benzinmotorja aránylag nagy teljesítményre képes, mert megfelelő sebességváltóval és erőátviteli fogaskerekekkel látták el. Ezt az importgépet egyelőre csak állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vásárolhatják. De a hasonló célokat szolgáló magyar gyártmányú Fürge elnevezésű gép gyártása folyik és az rövidesen korlátozás nélkül kapható. A közelmúltban megtartott tarnamérai mezőgazdasági kiállításon a motoros szecskavágó után, Kaiban szőlőprések után volt a legnagyobb érdeklődés, Makiáron pedig szecskavágót és szőlőpréseket és zú- zókat vásároltak. A MEZÖSZÖV gépei ott voltak a ke- recsendi mezőgazdasági kiállításon is, és elviszik azokat a többire is. Az érdeklődő tsz- tagoknak és egyénj termelőknek a kiküldött szakemberek szívesen elmagyarázzák a gépesítés jelentőségét és a gépek helyes kezelését a helyszínen bemutatják. Természetesen az itt felsorolt és a többi gépeket nem tarthatja raktáron minden falusi szövetkezet. De a helyi földművesszövetkezetnél, vagy Kisker boltban bármelyik gép megrendelhető és azt a MEZÖSZÖV rövid határidő alatt leszállítja. Az élet, a technika rohamos fejlődése parancsolóan megköveteli, hogy haladjunk a korral, tanulmányozzuk és alkalmazzuk az új agrotechnikát, ésszerűen használjuk a modern mezőgazdasági gépeket. Ma már kicsit gépész, ezermester a korszerűen gazdálkodó földműves, egyre több mezőgazdasági mérnököt igényel szocialista mezőgazdaságunk, nem tűnik ma már ellentétes fogalomnak a mezőgazdasági iparitanuló-képzés. A gépesítéssel egyre közelebb kerül egymáshoz az ipar és a mezőgazdaság, az ipari munkás és a földműves ember. TAG lehetősége van az egyéni termelők gazdaságának további gépesítésére, de az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdálkodása el sem képzelhető fokozott gépesítés nélkül. Természetes, hogy fejlődő mezőgazdaságunk évről-évre több gépet igényel, így egyre bővül a MEZÖSZÖV feladata is. A gyorsan növekvő forgalom zökkenőmentes ellátására idejében szeretnének felkészülni. Az egri tihaméri telepen másfélmilliós beruházással megfelelő raktárt fognak építeni, mert a jelenlegi raktárak már kicsik és jórészt ideiglenes jellegűek. A telepen ekéket, boronákat, darálókat, répavágókat tárolnak a szabad ég alatt. Az még hagyján, hogy a telepen. De sok-sok ezer forint értékű lajtkocsik, vetőgépek, pótkocsik. szecskavágók és gömbvaskötegek már nem is férnek be az udvarra, a kerítésen kívül, az utcán több száz méter hosszúságban sorakoznak ezek és éjjel-nappal csábítják a tolvajokat, meg a játszani vágyó pajkos gyerekeket. A drága gépek fölé egy-egy nádcsomót tettek, hogy valamelyest védjék az időjárás viszontagságaitól. A nádpalló és az éjjeliőr megteszi a magáét, de egyáltalán nem látjuk biztosítottnak a gépek állagmegóvását és a társadalmi tulajdon megvédését. Eddig még nem történt komolyabb lopás, vagy rongálás, vagy csak nem jöttek rá? A gömbvas például hiánycikk. Azt tanácsoljuk, sürgősen szállítsák be a raktárba, vagy legalább a kerítésen belülre. Ez még elfér ott valahogy. A RAKTÁRÉPITKEZÉST napokon belül meg kellene kezdeni. Igen ám, de a kijelölt szomszédos telepet az É. M. Heves megyei Építőipari V (székhelye: Gyöngyös) birtokolja. A telep átengedésére határozatot hozott a városi és a megyei tanács, de az Építőipari V. tovább fellebbezett. Vajon a helyi tanács kétszer is helytelenül döntött volna? Nem lehetne a területet megosztani, vagy helyette az Építőipari Vállalatnak másikat adni? A „nem” kicsit hihetetlenül hangzik! A huza-vona és akadékosság gátolja az egészséges fejlődést és főleg a népgazdaságnak sok forintjába kerül. Ésszerűen döntsenek az illetékesek és igazságos határozatukat sürgősen hajtsák is végre! DR. FAZEKAS LÁSZLÓ Készen áll a szűreire az abasári szakcsoport Az abasári csoport tagjai otthon rendbe tettek már mindent, a szüret megkezdésére j készen állnak a hordók, a kádak, prések. Noha itt is jóval nagyobb termésre számítanak, mint az elmúlt esztendőben, a megnövekedett termés feldolgozása, elhelyezése biztosítva lesz. A szakcsoport tagjai elhatározták, hogy közösen, egymást segítve végzik a szüretet. Négy-öt tag ösz- szefogva szüretel, mindig annál végzik a munkát, ahol legjobban beérett a szőlő. A SZAKCSOPORT tagjai termésük kb. 75 százalékát a Borforgalmin keresztül értékesítik, már részben meg iS kötötték erre a szerződéseKet. Mint az előző években, ebben az évben is fejlesztik a közös alapot. Eddig összesen 35 ezer forint értékben vásárolták közösen hordókat, üzlethelyiségeket rendeztek be, borfejtéshez szükséges gépeket vásároltak. Az idén 70 ezer forint értékű közös pince épül. Itt állandóan 300 hektoliter bort tartanak majd, s innen biztosítják a kimérő helyek ellátását. Ez megköny- nyíti ezt a munkát, mert eddig házról-házra kellett menni, hogy összeszedjék a szállításhoz a bort, most ezt egy helyről tudják megoldani, s a gazdák maguk szállítják majd a közös pincébe a bort. AZ ÁLLANDÓAN fejlődő közös alap, a nagyobb jövedelem tekintélyt szerzett már a községben a szakcsoportnak, s az idei szüret utánra 16 gazda jelentette be, hogy belép a szakcsoportba. BENEDEK KESERŰ szájízzel ébredt. Az ágy mellett harsányan és sürgetően berregett a vekker, s az álmából felriasztott ember ügyetlen kezekkel tapogatott végig rajta, hogy elzárja. A kísérlet azonban nem sikerült, s ez mértéktelenül felbőszítette. Maga előtt látta az óra gúnyos, szemtelen pofáját, és kimondhatatlan vágy rohanta meg, hogy földhözvágja, összetiporja, darabokra zúzza ezt az átkozott, arcátlan szerkezetet. — Hogy a fene egye meg...! Végre alábbhagyott a csörgés. Benedek a másik oldalára fordult. Akkor halkan nyílt az ajtó és belépett az asszony. — Hat óra elmúlt, kelj fel. Az ágy felől érthetetlen morgás volt a válasz. — Az asszony tanácstalanul várt néhány pillanatig, aztán megérintette az alvó vállát. — Péter ... hallod-e? ... — Hallottam, nem vagyok süket! — ordított fel hirtelen az ember és egy ingerült mozdulattal fülére rántotta a párnát. — Mit állsz itt nekem, mi?! Nem érted, hogy nem vagyok süket? — Akkor kelj fel, — húzta össze magán a kabátot fázósan az asszony. — Megint elkésel, nem hagynak beszállni, aztán annak is én leszek az oka, mint mindennek. — Fogd be a szád! — acsarkodóit az ember, felülve az ágyban. — Az én dolgom, hogy elkések-e. Jobb volna, ha a magad dolgával törődnél! AMINT AZ ASSZONY szótlanul kiment, újra visszafeküdt, de már nem aludt el. Torka kiszáradt, gyomra émelygett. Nem emlékezett már pontosan, hogy mikor kecmergett haza Godóéktól az este, de egy óra már biztosan VARSZEGI GYÖRGY: Van visszaút lehetett. Alaposan beszívott a pálinkától. Ráadásul el is nyerték a pénzét azok az átkozottak. Már előre köpött, hogy milyen parázs vita lesz az asszonnyal, ha ez keresi a pénzt. Egyszer már befogja a száját ennek is, hogy nem köszöni meg. Mindig csak a pénzért nyafog, hogy a gyerek rongyos, hogy ez is kéne, az is kéne. Menjen az anyjához, a fenébe, ha nem tetszik neki! Hiszen az este már úgy is volt, hogy nyer, már kétszáznyolcvan forint volt előtte, ha az a dög Puhos nem ingerke- dik vele. A végén mindent elnyertek tőle s még tartozik is Godónak kétszázzal. Persze, mert berúgatták s úgy csaltak azok a disznók, ahogy csak akartak. — No, de leverem rajtuk, az biztos! Ez a gondolat kiugrasztotta az ágyból. Felcsavarta a villanyt és dideregve öltözködött a kopár szobában. A bakancsot húzva, eszébe jutott, hogy az egyiknek tegnap délután felfeslett a talpa, a sínbe akadt, vagy mi lett vele. Káromkodva csapta földhöz a bakancsot, de azért csak felhúzta. Venni kellene már egy másikat, mert a főaknászhoz ugyan hiába megy bakancsot kérni. Annyi hiányzás után, amennyi neki van, nem adnak ruhát. — Hát csak egyék meg a bakancsukat! — gondolta gúnyosan. — Igaza van Godónak, hogy frász van, nem jó világ, meg életszínvonal. Még egy rongyos bakancsot is sajnálnak tőle. Azt hiszik, hogy könyörögni fog nekik? Ha minden jól megy, úgy itthagyja ezt a büdös fészket, hogy visz- sza se néz többé. Ha sikerülne átlógni a határon, mint ahogy Godó mondta... — Az asszony is csak azt a vén Ozsvártot tudja emlegetni, hogy nem elég a pénz. Hogy az öreg Ozs- várt ennyit meg ennyit hozott, hogy az öreg Ozsvárt ennyi meg ennyi hűségpénzt kapott. Könnyű nekik, a fene essen beléjük. Ott a rázó a hátuk mögött, meg őket pártolja a párttitkártól kezdve a kisiste- nig mindenki. Van esze a vén rókának: folyton a munkaversenyről papol, hol ezt, hol azt hívja versenyre, s persze, máma ez kell. Könnyű annak a szakmányátvételnél, akinek Jézus a barátja. Gúnyos mosolyra húzódott a szája. Nem is bolondság, amit az a ravasz Godó kiagyalt. Ha ezt megcsinálják, akkor mindjárt több lesz a guba. Ozsvárték meg mehetnek azzal a nagy versenykedvükkel, ahova csak akarnak. Majd ad ő nekik olyan versenyt, hogy attól koldulnak. A GYEREK ALUDT még, az asszony meg a tűzhelynél piszmogott, amikor kijött a szobából. Amint a siktes kabátját cibálta le a szögről, az asszony szótlanul tette az asztal szélére az újságpapírba csomagolt kosztot. Benedekben határtalan gyűlöletet lobbantott fel ez a megszokott mozdulat. Persze, a zsíroskenyér! De legalább megkenné tisztességesen, ne csak megmutatná a zsírnak, hogy már a bélé fordul ki tőle. — Nem kell! — csapta a saTeii tüdővel A {elajánlott munka értéke: 12 ezer forint Gyöngyöstarjánban is teljesül a lakosság régi kívánsága. Ugyanis a községi tanács megkezdte a járdalapom lerakását hat utcában, három Kilométeres hosszúságban. A helybeli lakosok a járdaépítési munkához örömmel csatlakoznak és társadami munkát ajánlottak fel. A felajánlott munka értéke körülbelül 12 000 forint. A munkálatokat Joó Albert tanácstag irányítja. 522 férőhellyel bővülnek a tsz-istállók Az idén több termelőszövetkezetben kezdtek istálló építéshez, vagy a meglevőm bővítéséhez. Az építkezések többségét őszre befejezik, igy már ezen a télen lehetővé válik több termelőszövetkezetben, hogy a jószágállományt megfelelően helyezzék el. Az istálló-építésekkel és bővítésekkel az idén 522-vel növekedett a férőhelyek száma. A poroszlói halászszövetkezet és az egri étlapok rokba a kenyerei — Ha mindig csak ezt tudod, hát nem kell. — Nincs más, tudod, hogy nincs más, Péter — sírta az asszony könyörögve és ijedten nézett a gyerek felé, hogy nem ébred-e fel. Aztán halkan, szinte magának tette hozzá: — Maholnap főzni sem tudok, ha ez így megy ... — Ne ríjj! — csikorítött a fogán az ember. — Vizet adj! — Az asszony szepegve hozta a horpadt pléhbögrét, s Benedek, amíg a karbidlámpával babrált, félszemmel az asz- szony sápadt, beesett arcát kémlelte. Ügy látszik, tényleg beteg, nem hiába nyög mindig. Kicsit lehiggadt, míg a lámpát igazgatta, de csak az ajtóból szólt vissza, mielőtt behúzta volna maga után: — No, osztán nekem ne pi- csogj! Ha minden jól jön ki, nem várjuk meg itt a nyarat. Akkor oszt kikecmergünk minden koldusságból. AZ ÜZEMNÉL MINDENKI ismerte Benedek Pétert, akit az utóbbi időben csak „lógós Benedek”, vagy „részeg Benedek” néven emlegettek. Az ördög tudja, mi történt azzal az emberrel, nem volt az mindig ilyen. A párttitkár, aki nem régóta volt az üzemnél, régebbről nem ismerte őt, s a megrögzött lógóst látta benne. De azért éberen figyelte, többször magához hívatta, elbeszélgetett vele: hátha ki lehetne csiholni belőle az emberségnek i-sak legparányibb szikráját is. Benedek rá se hederített az ilyen beszélgetésekre. „Azért Az egri közönség nem kis megelégedéssel tapasztalhatta az elmúlt napokban, hogy a vendéglők, kiskocsmák étlapjain újra megjelentek a különböző halételek. A halászlé, a rántott ponty, az így vagy úgy elkészített csuka, fogas — mindmegannyi kiváló ételek, s az az igazság, hogy van, hogy papoljon” — legyintett a párttitkár szavaira. Az emberek feléje áramló megvetése, ellenségeskedése azonban állandóan ingerültté tette. Ha otthon meglátta az asszony néma, szemrehányó tekintetét, vagy egy neki szánt megjegyzést hallott a kocsmában, a vér a fejébe szállt, s ilyenkor tör- ni-zúzni szeretett volna. Ez az állandó feszültség kötekedést, verekedést váltott ki belőle, nem egyszer a rendőrökkel is meggyűlt a baja. Egyedül csak a cimboráival érezte jól magát. Nehéz lenne megmondani, hogyan került össze velük. Godó Lajos, a csapatvezető, régen a telepen lakott. A régi világban felvigyázó volt a bányában, sok diszn óságot elkövetett a sztrájkok idején. A fel- szabadulás után azonban meghúzta magát, ha néha szájas- kodott is, nem vette komolyan senki, tudták róla, hogy ilyen a természete. A csapat harmadik tagja Sós Bálint volt, akit röviden Puhosnak hívtak Go- dóék, köpcös termete miatt. Valahonnan az Alföldről jött ez a Sós, mint toborzott dolgozó. Suttogták róla, hogy talán csendőr volt a múlt rendszerben, azonban ezt nem tudták biztosan a bányászok. Duhaj, rosszképű fickó volt. any- nyi bizonyos. Méltó társa az ivásban és a műszakmulasz- tásban Benedeknek. A DOLGOZÓK KÖZÖTT nem nagy népszerűségnek örvendett Godó csapata. Feitésük másik két szakja addig járt a főaknász nyakára, míg külön nem választották őket: senki sem akart rájuk dolgozni. Akkor azonban csoda történt: Godóék szakja egyszerre dolgozni kezdett és elég szépen teljesítette a normát. Ügy látszott, megemberelik magukat. (Folytatjuk.) amíg a poroszlói halászszö- vetkezet nem tudott elegendő mennyiségű halat küldeni a városnak, addig csak gondolhattunk rájuk. S az egri Vörösrákban halászlé helyett — ehettünk rántott sertésszeletet... A poroszlói halászszövetkezetben most már újra nagyban folyik a halászat. Az emberek mindennap kijárnak a Tiszára, s volt olyan nap, nem is régen, hogy 13—20 mázsát is partra hoztak a különféle halakból. A szövetkezet évi terve 190 mázsa hal, de ezt már — különösen az utóbbi idők szerencsés fogásaival — jóval túlteljesítették. Eddig 260 ná- zsa halat fogtak ki — 107 000 forint értékben — s szállítottak a különböző vendéglátóipari vállalatoknak. (Ebből „csak" Eger 120 mázsát kapott.) A szövetkezetnek közvetlen kapcsolata van Eger, Miskolc, Gyöngyös vendéglátóipari üzemeivel. A szövetkezet fel nem osztható vagyona — ez év első félévének eredményeit is figyelembe véve — megalakulása óta mint egy 180 300 forintra növekedett. Eddig 'isz- szesen csaknem 81 000 forintot osztottak ki előlegként a tagoknak, teljesítményeik alapján. A szövetkezet tagjai remélik, hogy a halászszerencse ezután sem hagyja el ^ket, s ezután még több halat tudnak szállítani az egri, gyöngyösi, miskolci vendéglőknek — sokak örömére. Dsmosztőn és Blméron szakcsoport alakult A gyöngyösi járási tanacs a csütörtöki végrehajtó bizottsági ülésén két szakcsoport működését hagyta jóvá. Abasáron egy szőlő- és gyu- ■ mölcstermelő, Domoszlón pe- • dig egy baromfikeltető szakcsoport alakult. A domoszlói szakcsoport vezetői elhatározták, hogy még ez év folyamán egy baromfikeltető gépét is vásárolnak, amely nagyban hozzájárul majd a szakcsoport munkájának megkönnyítéséhez.
