Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-21 / 205. szám

1958. szept. 21., vasárnap NEPÜJSÄG S Válás% as Élet és Irodalomban megjelent „Kell-e az egrieknek kultúra" című cikkre Tavaly nyáron lejött Egerbe is egy jobb, szalonképesebb Fodor József Kossuth-díjas kifejezést, nem találtam). S költő, s arra is időt szaki- talán nem tűnik kioktatásnak, tett magának, hogy itt, a ha hozzáteszem, nem isme- Népújság szerkesztőségében rik a párt kultúrpolitikáját, kicserélje gondolatát néhány vagy legalább is nem alapo- Egerben élő tollforgató em- san. Itt van például az „MSZ- berrel. A találkozás hatására- MP művelődési politikájának e, vagy a költő apai szivének irányelviéi. És most nem is melege diktálta-e, rövidesen arra akarok utalni, hogyan megszületett egy talán túlon- foglalják ebben össze a kul- túl is szép, vagy inkább szé- túrát, illetve a kultúrforra- pet mondó cikk az Élet és dalom feladatait. Csupán csak Irodalom című lapban. Leg- a vidéki kultúrával foglalko- alább is mi akkor úgy érez- zó részből szeretnék memen- tük, hogy no-no, azért ilyen tóként két helyről is egy-egy jól mégsem állunk Egerben rövid idézetet felhasználni: az irodalommal. „A főváros kulturális ve­Később, ősszel, ugyanabban zetöszerepét fenntartva, töre- az újságban ismét megjelent kedjünk arra, hogy erősebb egy cikk Egerről, szintén a kölcsönhatás alakuljon ki Bu- kultúra ösvényén járva, illet- dapest és a vidéki városok ve Eger kultúráját firtatva, közölt. A fővárosban és a vi- mégcsak nem is impresszió- déki városokban egyaránt fo- nista módon. (A színház rossz, kozni kell a munkáslakta ke­li helyi lap nem aktív, nem rületek kulturális ellátottsá- segít, sőt mi több, pornográf, gát. A Művelődésügyi Minisz- az egri sötét utcákon — úgy- térium és a megyei tanácsok mond — titokzatos sötét ala- közös munkájával készítsék el kok, vagy öregasszonyok húz- az egyes megyék kulturális nak a templom felé.) fejlesztésének programját, a Most pedig, nos, most is- helyi szükségleteket és adott- mét megjelent egy cikk az Ságokat összeegyeztetve az őr­ület és Irodalomban (II. év- szágossal.” folyam, 37. szám, 1958. szép- És másutt: ,.De nem célra- tember 12.), melynek címe: vezetőek az olyan külsődleges ,.Kell-e az egrieknek kultú- módszerek sem, mint az ál­ra?” S alatta, kis betűkből kalomszerű üzem- vagy falu­szedve: „Végeredményben op- látogatások.” timista jegyzetek”. írója: Kul- Idézetekből talán elég ennyi csár Ödön. is ahhoz, hogy a további mon­Hogy egy évben, egy új- danivalóm érthetőbb legyen. Ságban, egy város kultúrájú- Lehet persze, hogy a nagy­ról három cikk jelent meg, képű hang csak az első idők- s mind a három mást mond, ben jelentett szubjektív bűnt. már ez is elgondolkoztató. Még abban az időben, ami- A címben említett cikket kor a kultúra sarujával is át- alaposan értékelni most sem léptük a rubikont, s mind kedvem, sem időm. Beszéljen gyakrabban beszeltünk es cik- a cím — ha a cikket nem ol- keztünk arról, hogy nemcsak vasta valaki - maga helyett, a fővárosé mar a kultúra. S 1958. nyarán ez a cím, még- nolám csak, Pécsett is, Eger- ha egy bolti eladót variáltan ben is, és ki tudna megmon- idéz is — enyhén szólva — dani még hol is, bizony mi anakronizmus! Magam részé- minden történik a kultúrában, ről a cikk írójáról eleve fel- Azt hiszem ^kból az idobo, tételezem a jóindulatot, de eb- a™1?pr „felfedeztük ism a ben az esetben is csupán a vidékét es annak kultúráját, pokol tornácát tudom elszo- született meg az az al-lelke- morító példának hozni, amely- sedo, s egyben Serto hang - hez az út szintén - mint köz- ekkor toi^nt a rossz hang- tudomású - jóindulattal van vétel a cikkek momal S .tt kikövezve elsősorban nem is a kultur­Miről is van szó, hol vét a íraezoiógiára rróg csak nem cikk írója oly nagyot, hogy * szak-halandzsara gondo af-tTe?nSr3SnemÍnFecfkk Szóval már a kezdésnél, a előtt elsősorban nem E cikk . iroknál js bün volt> de írója nem E cikkben meg- bocsánatos bűn. A található tevedesekkel szem- aZ idézett cikk is ben emeltem fel a toliam (bar m^atja> hogy azóta sem ők, ez ellen is), de azzal a ha- sern a meiiéjük felnövők nem mis szemlelettel szeretnek. vi- tudtak letérnl a kitaposott tatkozni, sót szembeszállni, Nem nagyon csiszolták meíy ezeket az úgynevezett hangjukat> p^g aZok a mű- vidéki varosokról szóló kul- ve^ amelyekről énekelnek tur-riportokat jellemzi. már kifejezőbb hangot köve­Nem könnyű ezt megfogal- telnek, mazni, mint ahogyan általá- Külön ront a helyzeten, s ban nehéz dolga van az em- hogy a hasonlatnál maradjak, bernek a vállveregetéssel. Ar- remegőbbé teszi a hangot, ha ról van tudniillik szó, hogy valaki éppen Egerből szárma- az utóbbi években sok hasonló zik el a fővárosba. Mert ha cikket olvasva (nagyon gyak- hazajön, mély nosztalgiája ho- ran Sopronról és Egerről), vá is vezetné először, mint a szent meggyőződésem, hogy az Gárdonyi-sírhoz. S itt mit vesz írójuk jóindulatú, de egy kissé észre? Üres májkrémes do- ttagyképű (bárhogy kerestem bozt, meg zsírpapírt a sír Kö­rül. (Talán nem kegyeletsér­tés a gondolat, mellyel ka­cérkodom, hogy kimondjam : mi is lenne néhány kollégium­mal, ha a Gárdonyi-sír min­dig abszolút rendben volna? Azt hiszem, ez volt a jubiláló századik cikk, melyet e sírral kapcsolatban az utóbbi évek­ben olvastam. Itt ragadom meg az alkalmat, s elmondom azt is, hogy Egerben, ebben az évben több tízezer turista járt, hogy megismerje a vá­rost, többek között a virat és Gárdonyi síriát. S bizony, ez a hatalmas kultúr-népván- dcrlás nem mindig történik szobatisztán. S még ennek el­lenére is pozitív dolog ez, mert ismerni akarják hazáju­kat és annak kultúráját.) De térjünk vissza az előbbi vonalhoz. A sír után a mai egri irodalom következik. Azt íria Kulcsár, hogy: „Egerben írók, költők, ha hirtelenében felsoroljuk őket. — kevesen vannak. Vagy még nem tudni róluk, összegyűjteni és szá- montartani őket adottságaik­nál fogva a Népújság felada­ta." S még hozzáteszi, hogy az újság ebben az ügyben esetleg a mágnes szerepét játszhatja. Most már kinek higgyünk? Tavaly nyáron Fodor József Kcssuth-díjas említett cikké­ben azt írta, hogy örült a lel­ke attól, mit irodalmi téren Egerben látott. (Ezt ismételte meg Fodor József most a Ma­gyar Nemzet szept. 15-i szá­mában is.) Névszerint felso­rolta, Antalffy Istvánt, Farkas Andrást, Gyurkó Gézát, Faze­kas Istvánt, Pagony Lajost, Molnár Gézát, Pataky Dezsőt és még sokukat. Mégis legjobb, ha a tényeknek hiszünk, mert hencegni valónk ugyan nincs, de szégyelni valónk sem. Tény, hogy a Népújságban az egri húsz-harminc aktív író­emberen kívül rendszeresen írások jelennek meg Salgó­tarjánból, Miskolcról, Kazinc­barcikáról, Gyöngyösről, Hat­vanból, ezenjy'yüL száipp^jtöz- ségből — s uram bocsá1, még Budapestről is. Valóban, sok még a számybontogató kísér­let, a gyenge és nyers hang, de jelenik már meg jó írás is, magabiztos, nagyobb igé­nyességgel alkotott mű. (Mel­lesleg éppen most hallottam félfüllel, hogy az Élet és Iro­dalom szerkesztősége felszólí­totta az egrieket: állítsanak össze egy verses-oldalt a iap számára.) Az irodalom, márminthogy az egri irodalom elmaraszta­lása után a színházról, a képtárról pozitív értelemben ír Kulcsár Ödön, elmegy még a könyvesboltba is és aztán slussz, vége az egri kultúra értékelésének. A baj ott kez­dődik, hogy Kulcsár Ödön is úgy járt, mint az egyszeri ember: elvesztette a pénzét egy sötét sikátorban, s ő a lámpától világos főutcán ke­reste azt, mert ott jobban lá­tott. Megfelelő műveltség, egy kis helyi ismeret, megfelelő rutin, néhány tárgyi adat és kész a kultúrriport Egerről. De Eger kultúrája nemcsak ennyiből áll, s ezért a cikk nincs kész. még félig sem, még vázlatosan sem. Nem vitatható senkinek sem az a joga, hogy az élet bár­melyik területének azt a kis részét vizsgálja — s arról ír­jon —, amely neki éppen jól­esik. De az adott cím kötelezi az íróját. Kötelezi arra, hogy el­menjen a városszéli házakba is. megnézze, olvasnak-e ott? (Mi történik a cikkben emlí­tett, a havi 150 ezer forint értékben megvásárolt köny­vekkel?). Elmenni az üzemekbe: ho- gvan tanulja szakmáját az új ifimunkás, s hogyan tanítja őt az új, meg a régi értelmiség? Elmenni a kultúrotlhonba: mi történik ott este? Elmenni a városban levő öt gimnáziumba, s megnézni, mennyien, kik és hogyan ta­nulnak ott. Elmenni a Pedagógiai Főis­kolára. s megnézni, milyen tu­dományos kutatómunka folyik ott a magyar dolgozó nép, az egriek boldogabbá tételéért? Elmenni abba a négy mozi­ba, amelyben sohasem lehet jegyet kapni — milyen filme­ket igényelnek az emberek? S talán elmenni a párthoz, a tanácshoz és a KISZ-hez, s megkérdezni, mennyi kommu­nista és nem kommunista ta­nul ma Egerben? Sajnálom, de nem tudtam megállni, hogy e néhány heve­nyészett szerkesztői szempon­tot be ne vegyem ebbe a vitá­ba — bevettem, annál is in­kább, mert Egerben jártakor nem volt szerencsém a cikk szerzőjével Eger kultúrájáról, az egri irodalomról beszélget- ni. Hitem szerint arra a kérdés­re, hogy „Kell-e az egrieknek kultúra”, a válasz csak e kér­dések alapos tanulmányozása után, s azokra adott válasz- szal lett volna megnyugtató és a cikkben is ígért: optimista. SUHA ANDOR Társadalmi munkával DOMOSZLÖN Ez év őszén már nem kell sáros úton jámiok a domosz- lói Dobó utcai és a Rákóczi utcai lakosoknak. Elkészült egy nyolcszáz méteres járda, amelynek nagy részét társa­dalmi munkával építették. A társadalmi munkát Likker István tanácstag szervezte és irányította. VISZNEKEN 1956-ban az árvíz elvitte a Tarna-hidat. Két év után a községi tanács elhatározta, hogy a hidat újjáépíti, mely­nek munkálataira 100 ezer fo­rintot biztosít. A munkálato­kat, — amelyhez a község la­kosai jelentős társadalmi munkával járulnak hozza — hétfőn kezdik meg. VV'AiVVAAA/VV\AAAA/WVAAAAAA/WWWWWWVVV'/V^A/VVWVWVWWVVV>W/WWV\A/>AAAAAAAA/VWVVWVVVWVAiVWW\AAAA/\A/VWVVVVSAiV\AAAA(WW AZ EGRI Széchenyi utcán, melyet gyenge zöld fénnyel hint be a totózó neonrekl im- ja, megálltam néhány percre, figyelni a várost a kíváncsi ember szemével. Azt tartják, ha Eger a ten­ger, úgy a Széchenyi utca egy csepp belőle, mely hűen tükrözi ti város lakóinak rossz, vagy jó módját, ízlését, (le még hangulatát is. Ebből a hangulatból aka­rok itt egy csipetnyit az ol­vasó elé vetíteni. Este van, háromnegyed nyolc körül, s ugyancsak for­gathatja fejét az ember, ha mindent akar látni. Ott a túloldalon az a fiatal pár ösz- ezesimulva nézi a részleire kapható rádiót reklámozó táb­lát, s talán azon tervezget­nek, a szoba melyik sarkába kerüljön a rádió, természete­sen lemezjátszós. Még a sa­rokról is visszanéznek a rek­lámra. hogy végleg bizonyos­ra vegyék — tehát mégis igaz, lehet részletre kapni. A Marx Károly utcánál két biciklis „ördögfióka” alig tud elsiklani egv le-leálló Wart­burg elől. Ügy látszik a tu­lajdonos nem tudja még kor­dában tartani a fényes jószá­got. De sebaj, egyenesbe azért már biztos a vezetés, csak a Siti fdllcLlUltkéjfL kanyart nem szereti az új kocsi — vagy a vezetője. És jön az újságárus. Két degeszre tömött táskájából félkiáltásonként húz elő egy- egy újságot, delikvensei meg se várják a visszajáró aprót, sietnek tovább, alkalmasint a moziba, megnézni milyen is az új szélesvásznú, a „Csil­lag." A járó-kelőik közül ki mo­solyogva, ki kíváncsian tekint be a Takarékpénztár kapual­jába, ahol a legdivatosabb slágereket nyúzza két-három bakfis és néhány „udvarlója." Teli tüdőből néha hamisan, de határtalan jókedvvel fújják, hogy . a kis Valentino minden nőt meghódít...” Majd fogócskázásba csapnak át, s olyan derűssé varázsol­ják az utca képét, mintha egy láthatatlan rendező vezényel­né az utcán gomolygó embe­reket, a slágert éneklő, fo- gócskázó lányokat egy készü­lő békejelenethez. DE A SZEMEK máris új néznivalót zsákmányoltak. Egy fekete Wartburg húz el. Ez is „C-és", vagyis magán­kocsi. Aztán kutyaugatás ve­ri a lármát nagyobbra, a pó­rázon vezetett kutyus meg­irigyelve a lányok népszerű­ségét, dühösen kapkod felé­jük. Azok a nyelvüket öltik rá, a biztonságos rács mögül. Most három fiú lejt a jár­dán, jól szabott öltönyük, nyakkendő nélkül, kicsit legé- nyesen, hetykén fest most, mikor már tért hódít a bal­lon, sőt a fázósabbak felöl­tőbe bújva vonulnak végig a zsúfolt utcán. Egy csoport beszélgető fel­nőtt bosszúsan mordul, mikor két fiatal srác harmadszor húz el előttük piros Csepel­jével. „Nem elég, hogy anv- nyi van belőle, még három­szor is elcsalikázik egy-egy" — így bosszankodnak. S to­vábbállnak nagy köszöngeté- sek közepette. Zajos a csúcsfargalmú ut­ca, diáklányok andalogaak sötétkék egyenruhájukban, s bámész ifjak követik léptei­ket. Az Autójavítóban hegesz­tők fénye villan erősen, „Ber- vák” reszelés hangja kél ver­senyre a motorokéval, s köz­tük méltóságteljesen siklik tova egy Skoda—Spartac, s mintha azt akarnák bizonyí­tani: „ők", a gépek, a moto­rok és autók birtokukba vet­ték a főutcát. S tényleg a kopott konflis szinte bocsá- natkérően kocog be a líceum felől, s viszi egyszem utasát, valahová a Ráckapu térre, vagy azon túl, ahol már az autóbusz sem jár. S az utcán, melyen embe­rek sokasága siet a mozi felé, vagy fordul be a „nagycse­mege" vendégváró ajtaján, észre sem veszik, hogy ezen a hétköznap estén háromne­gyed nyolc óra tájban, éle­tünk — bátran mondhatjuk szépülő életünk kis darabká­ja vonult el szemünk előtt. Az, ami egyébként olyan ter­mészetes már, az autó, a jó­kedvű lányok, meg az öreg konflis egyszem utasával. S EZ AZ ÉLÉNK forgalom, s ez a zajló élet szinte ösz­tönzi az embert arra, hogy álljon meg a nagy rohanás­ban, tekintsen fel, győződjön meg róla, tényleg mi va­gyunk-e, tényleg így élünk-e? S az utca mindig szívesen vá­laszol ... mindig szívesen bi­zonyít. KOVÁCS ENDRE HAZAFELÉ... Zeiss-Ikon, 16-os bl., 1/25 mp exp. RépAssy István (Lőrinci) felvétele. Egymillió Örömmel közöljük, hogy újabb győzelmi jelentésről számolhatunk be. A hatvani járás fiataljai, amint előző számainkban közöltük, egy millió forintot takarítottak meg ebben az évben a nép­gazdaságnak. S mennyi munka, fárado­zás árán jött létre ez az eredmény, s gyűltek a forin­tok millióvá, csak az tudja, aki ott járt a kiszesekkel a vasárnapi önkéntes roham­munkán, lent a bánya mé­lyén. Csak az tudja, mi van e szám mögött. Aki megfigyelte, hány ál­matlan éjszakán töprengtek új s új megoldásokon, hogy olcsóbb legyen a szén, a vil­lamos-energia, a cement, — csak az tudja, mennyi aka­rat kellett ahhoz, hogy sza­vukat arra a bizonyos millió­ra válthassák a hatvani járás kiszistái. Aki látta őket az elha­gyott gépek, zsúfolt raktá­rak között kutatni használ­ható anyagok után, aki ve­lük volt, mikor ezer és ezer forint értékű, eddig használ­hatatlannak hitt anyagból teremtettek új alkatrészeket, az tudja, mit jelent az egy­millió forintos megtakarítás. Sokszáz kiszista újításá­nak, önkéntes munkájának, ötletességének, szorgalmának gyümölcse ez. Mikor ez év februárjában a Mátravidéki Erőmű fiataljai elindították az ifjúsági takarékossági mozgalmat, még csak követ­keztetni lehetett a nagy lel­kesedésből, a ma már való­sággá vált, — egymillió fo­rintra. S az Erőmű fiataljai, akik gondosan ügyeltek arra, hogy egyetlen motor se jár­jon üresen, hogy ne égjen fe­leslegesen egyetlen égő sem, akik felkutatták az elfekvő anyagot, s százezer forintnál többet adtak a népgazdaság­nak, méltán rászolgáltak a dicséretre. S még jobban azok a bányász kiszesek, kü­lönösen a szűcsiek, petőfibá- nyaiak, akik a milliós meg­takarítás zömét adták taka­rékos munkájukkal. S ugyanúgy dicséretet ér­demelnek a Selypi Cement­gyár és a többi üzem fiatal­jai, akik a lehetőségekhez képest, több-kevesebb ösz- szeggel járultak hozzá az életszínvonal emeléséhez szükséges anyagi alap megte­remtéséhez. Az egymillió azonban — ahogy a járás fiataljai mond­ják — nem végleges ered­mény. Az év végéig újabb százezrekkel akarják megtol­dani. S reméljük, hogy az év végén örömmel jelenthetjük: újból valóra váltották szavu­kat a hatvani járás fiataljai! 0(jzctlümtm ibőL Kendős, idősebb asszony áll a tanácselnök előtt. Kérni jött, — lócákat, mert lagzi lesz, s nincs annyi ülőhely még a szomszédokban sem, amennyi kellene. összesen vagy száz vendégre számíta­nak. Közben elsorolja azt is, milyen nagy gond egy lagzi a háznál, kiváltképp, ha olyan gyorsan határozzák el a fiatalok, mint nálunk. Egy hó­napja még úgy volt, nem ad­ják a lányt, mert fiatal, s most már meg is esküsznek. Számolja a jó asszony, hogy csak a cigányok 1100 forintot kérnek, a bor, hús, s minden belekerül 10 ezer forintba. Nehéz dolog ezt összeszedni egy háznál, — de valóban van ok panaszkodni? ★ Szól a zene, a kis menyasz- szony, azaz most már menyecs­ke, nem rég kontyolták fel, babos ruhájában egyik kézről a másikra röppen. Pirosbabos ruhája szinte világít, apró kis arcán boldogság fénylik. Olyan, mint minden ifjú, fél­napos asszony, azaz hogy még­sem. Van rajta valami szokat­lan. Fürtjein a pirosbabos kendő helyett színes nylon­kendő alól bukkannak ki a tánc hevében. Ezzel lepte meg az anyós, hadd legyen szép, kedvére való az új asszony­nak. Gondolom, nem sokáig lest egyedül álló példa a kis nylon- kendős menyecske... ★ Bevezették az orvos lakásá­ba a vizet Mezőszenierén, — újságolják beszélgetés közben a tanácsházán. Ez kellene minden falusi házbaii, sóhajt fel egyikük. — Nálam inár van — jelen­ti ki a másik, olyan hangon, mintha valóban ez volna a világ legtermészetesebb dol­ga. Ügy csináltam magyaráz­za, hogy vettem egy nagy tar­tályt, abba a kútból egy kis motor nyomja fel a vizet, s ott a csap meg a mosdó a nyári konyhában. Nem kell az asszonynak kiszaladgálni. Meg lehet ezt csinálni más­nak is. Meg... meg... bólogatnak hozzá, s elgondolkozva "űzik tovább a lehetőségeket: ha összefogna három, négy ház közösen, nagyobbat lehetne csináltatni, olcsóbban, mert azért egy ember nem minde­nütt bír ilyen költséget. Indulnak hazafelé, de a gondolat ott motoszkál vala­mennyiül; agyában. Nem vol­nék meglepve, ha egy eszten­dő múlva, egész sor szemerei asszony dicsekedne azzal, hogy: nálunk már bent van a víz .., — békési —» é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents