Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-19 / 177. szám

1958. augusztus 19. kedd ktepojsaq 3 Művelt parasztokra van szükség ban, akik sutba dobják a nagy­apáinktól örökölt „tudományt” és a maguk szemével, eszével akarnak újakat keresni, tanul­ni, alkalmazni a régi helyett. Nézzük hát a nagy kérdést. Van-e ma tanulási lehetőség parasztjaink számára a falun? Van-e mód arra, hogy képez­zék magukat, tapasztaljanak, szétnézhessenek más portáján is? Van! Van, csak élni kell a lehetőségekkel, akarni kell ta­nulni. Be kell látni, mint aho­gyan eltűnt falvainkból a cifra szűr, meg a vászoning és he­lyette a nylonblúzt, pantallót hordanak, ugyanúgy kell el­tűnnie a kézi vetésnek, az ök­rös, tehenes fogatoknak, meg a kukorica töltögetésnek. Ma már minden falunak van egy vagy két agronómusa, gazdasági felügyelője, aki ott helyben készségesen áll a pa­rasztok rendelkezésére és is­merteti az új módszereket, el­járásokat. Téli estéken ma már szinte minden faluban sorozatával hangzanak el me­zőgazdasági szakelőadások, többször filmvetítéssel egybe­kötve, — sajnos, gyakran igen gyér látogatóval. Több helyen van állami gazdaság, csaknem mindenhol termelőszövetkezet, ahol évenként csinálnak, al­kalmaznak valami újat, érde­keset, amit érdemes megnézni. Falvainkban nyaranta meg­rendezik a mezőgazdasági ki­állításokat, de vannak ilyenek gyakran járási, megyei, orszá­gos szinten is. Ezeken a kiállí­tásokon is sokat tanulhat a tanulni vágyó gazda, vagy fiatal. Ma már kevés az olyan ház, ahol ne lenne rádió, vagy qe járna újság. Gazdakörök­ben szaklapokat olvasgathat­nak a gazdák és ezekből is gazdagíthatják, bővítheti!; is­mereteiket. Igaz, a paraszt- ember sokszor úgy van vele, azt szereti csak elhinni, amit lát, aminek igazáról maga is meggyőződött tulajdon két szemével. S erre is megvan a lehetőség. Szervezzenek taná­csaink, szövetkezeteink, állami gazdaságaink tanulmányuta- kat, látogatásokat nagyüze­mekbe, hogy ott az egyénileg dolgozó parasztok szétnézhes­senek, láthassanak, bírálhassa­nak, tanulhassanak... Parasztifjaink jelentős ré­sze az általános iskola elvég­zése után otthon, a faluban marad. Többen közülük kö­zépiskolákba, iparba mennek, de azok, akik továbbra is me­zőgazdaságban dolgoznak, fel­tétlen tanuljanak. Szakmai tu­dásuk fejlesztését szolgálják az ezüstkalászos tanfolyamok, téli gazdasági iskolák, techni­kumok, egyéb mezőgazdasági jellegű szakiskolák. A termelő- szövetkezeteknek, de az egyé­ni gazdaságoknak is szüksége van a művelt, szakképzett emberekre, akik merik is, tud­ják is használni, alkalmazni az újat, a jobbat. Nagy lehetőségek rejlenek a mezőgazdaságban, hisz meny­nyit jövedelmezhet egy szak­szerűen kezelt juhászat, méhé­szet, gyümölcsös, baromfitelep, ha hozzáértő ember bánik vele. Igazi, nagy eredmények csak nagyüzemi, szocialista gazda­ságokban születhetnek, de bi­zonyos fejlődés felmutatható az egyéni parasztgazdaságok­ban is. Tanulni, művelődni kell hát parasztjainknak, hogy okosabban, jobban tudjanak gazdálkodni és tudásukkal egyengessék maguk előtt a jö­vő útját is, ahol már közös erővel nagy eredményeket tud­nak felmutatni. SZALAY ISTVÁN Parádfiirdi magyar Karlovy Vary lesz Atomkorszakban élünk. A tudomány szinte napról napra szüli az új „csodákat”. Üj el­járásokat, módszereket, gépe­ket alkalmazunk, melyekről tegnap álmodni sem mertünk. Fejlett ipari országgá lett ha­zánk, de egyre inkább sürget az idő, hogy fejlett, korszerű, szocialista mezőgazdaságot is teremtsünk. A magyar mezőgazdaság ma még nagyobbrészt a kispar- cellás, paraszti magángazda­ságokból áll, bár mezőgazda­ságunk jelentős részét alkotják már állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink. Az el­múlt esztendők világosan be­bizonyították, hogy a kispar- cellás magángazdaságok nem képesek lépést tartani a nagy­üzemi gazdaságokkal és ter­mésátlagaik jóval alulmarad­nak azokénál. Amikor állami gazdasá­gaink, termelőszövetkezeteink kombájnnal aratnak, traktor­ral szántanak, géppel kapál­nak, kaszálnak és permetez­nek, amikor öntözőgépeket al­kalmaznak, és géppel szedik a földből a cukorrépát, a krump­lit, akkor meg kell látni azt is, hogy az egyéni, kis gazda­ságokban még mindig a két ló, vagy ökör, esetleg itt-ott még tehén jelenti az erőt. A munkák legnagyobb részét kézi, vagy fogatos erővel vég­zik hosszú, fáradságos munká­val. Igaz, hogy a gépállomá­sok az utóbbi egy-két évben gépeket bocsátottak az egyéni­leg dolgozó parasztok rendel­kezésére is, mégis azt kell mondani, hogy akár a gépi munka, akár a műtrágya fel- használása terén, messze ma­radnak a nagyüzemi gazdasá­gok mögött. Ám nemcsak a termelési eszközök, hanem a termelési módszerek tekintetében is nagy a különbség a magán- és a szocialista szektor között. Művelt és képzett parasztokra van ahhoz szükségünk, hogy hazánk valóban fejlett mező- gazdasággal is rendelkező or­szág legyen. Addig is, amíg mezőgazdaságunkban meglesz a kettősség, nagyüzemi gazda­ságokkal és magángazdasá­gokkal is kell számolnunk, ad­dig is fontos, hogy ne csak parasztságunk egy bizonyos rétege, hanem egész paraszt­ságunk tanuljon, művelődjék és lehetőségeihez mérten az egyénileg dolgozó parasztok is alkalmazzák a fejlett módsze­reket, eljárásokat. Különösen vonatkozik ez a parasztfiata­lokra, akikre az a feladat vár majd, hogy Magyarországon virágzó szocialista mezőgazda­ságot teremtsenek. Igen. Ki kell tehát mondani bátran, hogy művelt, képzett parasz­tokra van szükség falvaink­SZÉLJARA MÄTRA erdői­ben, zizegve ülik a fákat a zöld levelek. A hirtelen emelkedő Veresvár, Fehérkő nevű he­gyek aljában fényes ablakú üdülők és villák között az Ál­lami Gyógyintézet épülete la­pul. Az igazgatói irodában Dr. Csillag Endre igazgató-főor­vos szorgoskodik. Figyeli az orvosi beutalókat, számbaveszi a betegeket. Nagy tervek fog­lalkoztatják most az intézet orvosait és ápolónőit. A cseh­szlovákiai Karlsbad és Marien­bad mintájára itt, nálunk, Magyarországon Parádfürdőt akarják átszervezni, hogy a környezetet, a klimatikus gyógy tényezőket jobban ki tudják használni. Dr. Csillag Endre igazgató­főorvos az új szanatóriumi rendszer bevezetéséről a kö­vetkezőket mondotta: — A betegeink nagy része idegileg kimerült állapotban kerül hozzánk, hogy kipihen­ve, meggyógyulva térjen visz- sza munkahelyére. Az orvo­sainkra nagy feladat hárul. Az új szanatorizálás rendje sze­rint elsődleges kezelés lesz a betegek idegrendszerének pi­hentetése. Természetes, hogy modern fizikoterápiái gépeket is fogunk alkalmazni. Az egész napi programot is úgy alakí­tottuk ki, hogy legyen séta és kulturális rendezvényeken szórakozhatnak a beutaltak. Kötelező reggeli tornát és sé­tát vezettünk be. A tering (séta)-kúra három csoportban fog lezajlani, különböző távol­ságokon belül. A betegek álla­pota dönti el, ki melyik cso­portban végzi a napi sétáját. Reméljük, hogy a helyi adott­ságok, a klimatotherapiás vi­szonyok nagyban hozzájárul­nak a gyógyításhoz. A gyógy­vizek alkalmazása fürdő- és ivókúra formájában fog tör­ténni. AZ ORSZÁG TÁVOLABBI területéről is jönnek hozzánk beutaltak' különféle betegsé­gekkel. Az eddigi statisztikai kimutatások alapján igen ked­vezően alakult a parádfürdői Állami Gyógyintézet gyógy­kezelési diagramja. Az épületen belül változáso­kat kell hozni az új rendszer alapján. Az intézetben levő nagy medencét ezelőtt gabona­raktárnak és kukoricatároló­nak használták, azzal érvelve, hogy lesüllyedt a medence, más célra használni nem le­het. A múlt év novemberében az újra megnyílt nagy meden­cében nőgyógyászati fürdőt rendeztünk be. Ezzel a régi kádfürdők felszabadultak és a környék lakosai igénybevehe- tik őket télen-nyáron tiszta­sági fürdőként. A betegek szó­rakoztatását nagyban elősegíti a megnyílt presszóhelyiségünk, amelyben esténkint táncolhat­nak, szórakozhatnak a gyó­gyulni vágyó betegek. Szóra­koztatva gyógyítani, ez az új szanatóriumi rendszerünk cél­ja és feladata. A gyógyítási módszerünk­nek alapja az étkeztetés pon­tos betartása. A diétás étrend nagyban elősegíti feladatunk megoldását. Az igaz, hogy a mostani étkeztetési összeg ke­vésnek bizonyult, de remél­jük, hogy a közeljövőben meg­oldódik ez a problémánk is, felemelik húsz forintra az ét­keztetési hozzájárulást, — fe­jezte be nyilatkozatát a parád­fürdői Állami Gyógyintézet igazgatója. KINN, A NAPSÜTÉSES sé­tányokon betegek járnak, él­vezve a mátrai táj gyönyörű­ségeit és a gyógyító levegőt. A beutalási idő egyik-másik betegnél már a vége felé kö­zeledik és megnyugodva, meg­gyógyulva tér vissza munka­helyére, mint a salgótarjáni Hajdú Mária és a dudari szén­bányász, Papp István. A sza­natóriumi rendet érdeklődés­sel várták a betegek és az ed­digi tapasztalatok szerint ná­lunk is sikerrel tudják alkal­mazni a Kariovi Vary-i gyógy­kezelési módot. KOVÁCS JÄNOS. Majd kétmilliós megtakarítás A takarékossági mozgalom sikerét is ünnepelhetjük A KISZ ELSŐ ORSZÁGOS értekezlete behatóan foglalko­zott az ellenforradalom által okozott súlyos népgazdasági károkkal, s felhívta az egész megye ifjúságát, elsősorban a KISZ-fiatalokat, hogy minden­ki a saját területén, minden erejével és akaratával, segítse pártunk és kormányunk poli­tikájának megvalósulását mert a közeljövőnk eredmé­nyes fejlődése nagyrészt ettől várható. Az ellenforradalom okozta károk súlyos milliókat emésztettek már el eddig is népgazdaságunk vagyonából, s ezért talán még soha úgy más­kor, mint most, nagy szükség van minden megtakarított fo­rintra. Megyénkben is, — ugyan­úgy, mint az országban min­denütt — a kormány takaré­kossági felhívására, majd ren­deletére, a KISZ országos ér­tekezlete takarékossági felhí­vására, valamint nálunk, a Mátravidéki Erőmű KISZ fia­taljainak felhívására „Az ifjú­sági takarékossági mozgalom” elindított egy olyan hasznos mozgalmat, melynek értékelé­sekor — bár még fiatal e moz­galom — máris szép eredmé­nyeket láthatunk és a mozga- _ lom hasznosságáról beszélő számokat kapunk. Most, alkotmányunk ünne­pének előestéjén átnyújtunk egy kis csokorra valót az első félévben elért takarékossági eredményeinkből, — amely méltán beszél szocialista ha­zánk szeretetéről és lelkes épí­téséről. A hatvani járás KlSZ-fiatal- jai az ipari szakmában össze­sen 552 ezer 782 forintot taka­rítottak meg. 533 136 forint újítások és találmányok alkal­mazásából, 1163 forint elfekvő készletek feltárásából, és 18 483 forint egyéb takarékos- sági eredményből született. Ebből az összegből Petőfibánya 311 942 forintot, a Mátravidéki Erőmű 132 563 forintot takarí­tott meg. A FENT ELSOROLT szám­adatok mögött a hatvani járás KISZ-fiataljainak nem egészen féléves, lelkes odaadó munká­ja tükröződik. De mellettük jó munkát végeztek a gyöngyösi járás fiatal dolgozói is. A já­rás ez ideig 139 800 forintot — ebből a Szerszám- és Készülék- gyár 96 300 forintot, míg a Gyöngyösi Ércbánya 29 000 fo­rintot — takarított meg. Ez az összeg több mint duplájára emelkedik, ha azt is elmond­juk, hogy Gyöngyös város ki- szesei összesen 178 504 forintot takarítottak meg a népgazda­ságnak. A három nagy válla­lat fiataljai, például a XII-es akna 41 580 forinttal, a 34-es AKÖV 64 301 forinttal, és a Borforgalmi Vállalat 23 922 fo­rinttal járultak hozzá az ered­mények növeléséhez. Nem len­ne teljes a kép, ha nem mon­danánk azt is el, hogy a gyön­gyösi járásban, a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok 11 975 forintot takarítottak meg. A pétervásári járás 312 000 forint megtakarítással emelte a megyei összeget, amiből 300 000-et a Mátravidéki Fém­művek, 9350 forintot pedig a mezőgazdaságiak „spóroltak” össze. A hevesi járásban a mező- gazdaságban dolgozó KISZ- fiatalok 38 900 forintos ered­ménnyel dicsekedhetnek, míg a füzesabonyi járás csak 12 694 forinttal büszkélkedhet. Az egri járás is igen szépen kivette a részét az első félév­ben a minél nagyobb takaré­kossági eredmények elérésé­ből, mert az első félévben 396 ezer forintot tudtak megtaka­rítani. Ebből a Finomszerel- vénygyár 10 000 forinttal, a Bélapátfalvi Cement- és Mész- mű 16 500 forinttal dicseked­het. 52 912 forintot pedig a mezőgazdaságban munkát vég­ző KISZ-fiatalok takarítottak meg. Ha megyei viszonylatban összeadjuk ezeket a számokat, akkor kiderül, hogy az iparban dolgozó fiatalok 1 580 095 fo­rintot, a mezőgazdaságban munkát vállaló fiatalok pedig 126160 forintot takarítottak meg, nem egészen egy félév alatt. DE SOROLHATNÁNK to­vább, mert nem teljes a kép, hiszen nemcsak a fiatalok ta­karékoskodtak, takarékoskod­nak az öregebb dolgozók is. Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalatnál például 208 000 forintot takarítottak még egy félév alatt a dolgo­zók. A Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál a hírek szerint több mint 30 000 forin­tos eredményről beszélhetünk. S az itt fel nem sorolt vállala­tok kisebb-nagyobb eredmé­nyei is mind-mind dicséretet, nyilvánosságot és elismerést érdemelnek, mert ők is egy nagy reményekkel kecsegtető mozgalom részesei, amiből holnap, vagy holnapután egy új városrészt, egy újabb gyá­rat, vagy újabb gépeket készí­tünk, mindnyájunk minél előbbi boldogulásáért.., NAGY ISTVÁN, a Gyön­gyösi XII-es akna fatelepének vagonkirakó ja igen nehéz fi­zikai munkát végez a fatele­pen. Mikor a brigádvezetőjé­től, Söregi Istvántól munkája után érdeklődünk, annyit vá­laszol: — Bár minden ember úgy dolgozna a brigádban, mint ő. Van olyan nap. hogy három vagon fát is képes egyedül kirakni. Munkáját nemcsak az jellemzi, hogy so­kat dolgozik, hanem a rábízott feladatokat lelkiismeretesen is végzi el. Ha túlórázni kell, ő az első, aki jelentkezik, s kész­séggel vállakozik bármilyen munkára, amit az üzem ter­melése megkíván. Az augusztus 20-i ünnepségek eseményei Megyénk városaiban, a járá­si székhelyeken — Egep kivé­telével — augusztus 20-án dél­előtt tartják meg az ünnepi nagygyűléseket. A nagygyűléseken a helyi vezetők és megyei előadók mondanak beszédet. A megyei pártbizottság 32 helyre ad me­gyei előadót. Az augusztus 20-i ünnepsé­geket több hegyen egyéb ese­mény kíséri. Kálban ünnepi vásár lesz, Tiszanánán szövet­kezeti nap, ahol Putnoki László elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára mond ünnepi beszédet. Mezőtárkány­ba és Kiskörére a megyénk­ben tartózkodó brianszki terü­let komszomolistái látogatnak el. Egerben kedden, 19-én este fél nyolckor, a Kert-moziban tartják meg a nagygyűlést. Lendvai Vilmos elvtárs, a me­gyei tanács elnöke mond ün­nepi beszédet. Az ünnepség keretében felszólal Jugyicsev elvtárs is, a brianszki Komszo- mol küldöttségének vezetője. Az ünnepi beszéd után a Gárdonyi Géza színház művé­szei és a Suha—Cserniczky együttes ad műsort. Megtört a jég Makiár leghosszabb utcáinak egyike a Kerecsendi út, közel 800 méter hosszú. Eddig teljes hosszúságában rossz volt és sáros. Sokat bosszankodtak miatta lakosai, a tanácsnál is szóvá tették , néha. Egyszer úgy határoztak, hogy összefog­nak és megjavítják az utat. A helyi tanács megvásárolta a szükséges kőmennyiséget, le is szállíttatta, aztán már a Ke­recsendi és a Béke út lakóié volt a szó, illetve a tett. Le­rakták a köveket, kiásták az árkokat: mintegy 15 000 forint értékű társadalmi munkát vé­geztek el. Az esemény azért is érdekes, mert eddig Makiáron vonakodtak a társadalmi mun­kától. Most megtört a jég. Akikben bíznak az emberek KIRŐL MONDJÁK azt, hogy jó tanácstag? Erről a kérdés­ről beszéltem néhány ember­rel a napokban. Egyesek azt mondták: az a jó tanácstag, aki jó szervező, mindenhol ott van, felszólal az értekezlete­ken és mindenkor kiáll az em­berek ügye mellett. Mások így vélekedtek: szerintünk az a jó tanácstag, aki nemcsak be­szédben, hanem tettekben is bebizonyítja azt, hogy méltó erre a bizalomra. A nagy prob­lémák mellett az emberek ap­ró, számtalan bajaival foglal­kozik, és segíti azokat. Igen. Ha egy tanácstag egy dolgozó­nak valamilyen ügyes-bajos dolgát elintézi, ezzel nemcsak őt, hanem az egész társadal­mat segíti. Segíti, mert a tár­sadalom egyes emberekből te­vődik össze, egyes emberek problémái, az egész társada­lom problémái. Látni kell az embereknek, hogy akibe bizal­mukat helyezték, arra bármi­kor számíthatnak, mert az ő érdeküket képviselik. Egy ilyen tanácstag Bódi Fe­renc Gyöngyöshalászon. Egy­szerű parasztember, ugyan­olyan dolgozó, mint a többi, hozzá hasonló más földmun­kások. Csupán annyiban kü­lönbözik, hogy ő a napi mun­kája mellett mint tanácstag intézi az emberek ügyes-bajos dolgait. Mikor felkerestük, s megkértük, beszéljen nekünk erről a tevékenységéről, így válaszolt: — Hát ha mind el akarnám mondani, akkor egész délután azt mesélhetném. Inkább el­mondok egy kis esetet ezzel kapcsolatban. Van a körzetemben egy Mé­száros József nevezetű dolgo­zó paraszt. Amolyan kétlaki munkásféle, mert Gyöngyösön, a pincészetnél dolgozik. Van otthon egy kis földecskéje, — amit művelhet. 1952-ben fel­került Pestre dolgozni, s mi­kor elment, leadta a földet a községi tanácsnak. Persze ezt a földet a tanács kiadta bérbe az egyik gazdálkodónak. Köz­ben az ellenforradalom előtt Mészáros József hazajött, s mivel akkor már vissza lehe­tett kapni a leadott földeket, ő is kérte, hogy gazdálkodhas- sék. El is ment a tanácshoz, ki­lincselt napról-napra, küldték fűhöz-fához, de hasztalanul, mert a földjét nem kapta visz- sza. Utolsó próbálkozásként fordult hozzám az egyik nap.- FERI BÁTYÁM, segítenél nekem — mondta, s elmesélte panaszát. Követelését jogosnak tartottam, s nyomban el is mentem, hogy megnézzem ezt az ügyet”. Valóban igaza volt. Sőt az illető bérlő, aki­nek Mészáros földjét kiadták, a múlt évben már el sem is­merte, hogy a neki bérbeadott föld Mészáros jogos tulajdonát képezi. Valamilyen, előttem ismeretlen úton a bérlő a ka­pott földet a saját nevére írat­ta, gondolva, hogy az végleg az övé marad. Hosszas utána­járások, különböző papírok és bizonyítékok révén aztán sike­rült bebizonyítani, hogy a föld Mészáros Józsefé, ami telek­könyv szerint is az ő tulajdo­nát képezi. Végrehajtó bizott­sági határozat is született, hogy ősszel már hivatalosan is visszakapja a földjét — fe­jezi be Bódi elvtárs. Ez csak egy „ügy”, abból a sok-sok elintézett problémából, amit Bódi Ferenc, a tanácstag, elintézett. Tanácstagi munká­ja mellett ellátja még a köz­ségi tűzoltó parancsnoki szol­gálatot, azonkívül a pénzügyi állandó bizottság elnöke, a földművesszövetkezet szerződ­tető je, szántási ellenőr, s nép­front-bizottsági tag. A sok funkció ellenére önzetlenül, minden különösebb előny ré­szesítése nélkül végzi, intézi a lakosok problémáit, ügyeit. VÉGZI, MERT TUDJA, mi­lyen volt a múlt, hiszen ab» ban a rendszerben ő is élt. (-M ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents