Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-19 / 177. szám

nepojsag ISS0 augusztus 19. kedd Akik szörnyű merényletet terveznek az emberiség ellen A Lltyernafurnaja Gazetta e?yik számában Lev Osanyin érdekes cikkben leplezi le az amerikai bakteriológiai hábo­rús készülődéseket. Ebből köz­lünk részleteket. ISMERIK-E CRASEY tábor­nokot? Ugyanarról a William Crasey vezérőrnagyról beszé­lek, aki 1954-től az amerikai hadsereg vegyi hadtestének vezető helyén áll. Nem tudom, van-e valami figyelemre méltó a külsejében, vagy jel­lemében. Nem tudom, mit szeret jobban reggelire, és mi­lyen márkájú autón jár hi­vatalába. Mindezek a legke­vésbé sem érdekelnek. De ez az 53 éves ember tartja most kezében az emberiség fenye­gető, új, szörnyű veszedelem előkészítését. Ez az új veszedelem nem kevésbé szörnyűbb, mint a termonukleáris fegyver. Van már neve is, és régóta nem csak terv. Valóság. Úgy hív­ják: „Si-Bi-Ar” gázok... mik­robák ... radioaktív por... Naívság lenne William Cra- seynek, a kémiai technológia mesterének „érdemeit” felna­gyítani, bár életéből 30 évet fordított a vegyi háborúval kapcsolatos kérdések tanulmá­nyozására. Már 1946-ban csak a harcászati biológiai terüle­tén 3900 munkatárs dolgozott, de a biológiai kutatások ame­rikai központját Camp-Det- rick-ben, Frederick város kö­zelében (Maryland állam) már 1943-ban megalapították. Crasey tábornok a „védeke- Zés”-ről, a „kommunista ve­szélyről” szóló fecsegésével ta­karózva, mindenféle új fegy­verfajtát készített, amelyet maga is úgy határoz meg, mint az „agresszió és diverzió fegy­verét”. Fegyvertárában szé­leskörű alkalmazásra találtak az idegrendszerre ható, még a németek által feltalált gázok. De vannak más, újabb gázok is. „Pszicho-kémiai hatóanyagok­nak fogom azokat nevezni — mondja a tábornok. — Maga­tartásuk egész eddigi jellegét megváltoztatják. Ha önök bár csak egészen kis mennyiségű ilyen gáznak a hatása alá ke­rülnek, cselekedeteik teljesen irracionálisokká válnak, de a többiek, akik szintén a meg­adott anyagnak hatása alatt állnak, nem veszik azt észre. Mindnyájan egyformák lesz­nek”. EZ A FECSEGŐ tábornok persze csak azt közli, ami már többé-kevésbé ismeretes. De az amerikai kongresszusi bi­zottság jegyzőkönyvét így is efféle megjegyzések tarkítják: j,Tovább folyt a vita, melyet azonban nem kell jegyző- könybe venni.” És mégis azok a gyér tájékoztatások is, ame­lyek belekerültek a sajtóba, fogalmat nyújthatnak arról, mi készül. Mit jelent a mikrobák se­gítségével való hadviselés? — Hallgassuk meg a tábornokot. „A biológiai háború — lé­nyegében — az ember részé­ről élő kórokozóknak, vagy azok toxikus termékeinek elő­re megfontolt felhasználása azzal a céllal, hogy az ember­nek, vagy háziállatnak, vagy vetéseinek megbetegedését, vagy pusztulását okozzák... Az az ember, aki ezt a fegyver­nemet használja, előre meg tudja mondani támadásának eredményét, minthogy olyan mikroorganizmusokat használ­hat fel, amelyek az embert csak legyengítő betegségeket (például: tularemia, brucelló­zis), vagy már halálos beteg­ségeket (pestist, kiütéses tí­fuszt, kolerát, himlőt) okoz­nak”. Amint látják, a generális hanghordozása egészen epikus. Nekünk, azoknak az emberek­nek, akik olyan világban nőt­tünk fel, melyben az ember élete és boldogsága szentek, nagyon nehéz elképzelnünk, hogyan lehetséges ilyen hangon beszélni az emberek elpusztításáról. DE A TÁBORNOK távolról sem mondott el mindent. Ros- bery, egy amerikai biológus tájékoztatást adott az állatok és növények ellen készülő bio­lógiai háborúról, amely „gaz­dasági jellegű háború lesz, mely főként az élelmiszerek megsemmisítésére, de ugyan­akkor a lakosságnak olyan áruktól való megfosztására irányul, mint a bőr, szőr, gya­pot, stb.” Dr. Lerois Fautergille pedig, az amerikai kormány tudomá­nyos tanácsadója a biológiai harci eszközök kidolgozásában júniusban a modern „polgári egészségvédelem” kérdéseivel foglalkozó VI. évi közgyűlése­ken felszólalásában kijelentet­te, hogy hatásosan felhasznál­hatók a biológiai háború esz­közei, ha baktériumokat he­lyezünk el... púderben, alko­holmentes italokban, tejben, gyógyszerekben (!). Mekkora cinizmusra van szükség, az embertelenségnek milyen fo­kára kell eljutni ahhoz, hogy a tudomány nevében hasonló nyilatkozatokat tegyünk! De ez még nem minden. A „Si-Bi-Ar” nevű fegyver har­madik fajtája az atompor. „A radiológiai háború az — mondja Crasey —, amikor ra­dioaktív anyagok segítségével gyakorolunk hatást az embe­rekre. Ezek keletkezhetnek a nukleáris fegyver robbantása utáni szétesés következtében, vagy behatolhatnak a radio­aktív anyagnak más utakon, például repülőgépek által le­dobott kis bombák, vagy irá­nyított lövedékek segítségével történő elterjesztése után.” Mr. Crasey kerekded, tudo­mányos színezetű mondatainak nincs szükségük magyaráza­tokra. Szörnyű lényegük a gyerekek előtt is világos. LÉNYEGÉBEN EZZEL be is fejezhetnénk, de bennünket nemcsak maga a „Si-Bi-Ar” fegyvere, s annak különböző fajtái érdekelnek, hanem azok a motívumok is, amelyek foly­tán ez a fegyver annyira a mi tábornokunk szívéhez nőtt. Crasey tábornok a kongresz- szus egyik bizottságában el­mondott felszólalásában meg­adta az „eszmei” indokolást ezen fegyverfajták alkalmazá­sának kívánatos voltához. így például a biológiai „támadást” végrehajtó emberről szólva Crasey kijelenti: „Ez (ti. az ember) tudja, hogy támadása nem rombolja szét az épülete­ket és a gépeket, melyek oly nagy jelentőségűek lehetnek háború utáni gazdasági tervei számára”. Nem véletlen, hogy a tábor­nok beszédének ezen részlete mellett ez a megjegyzés áll: „A vitát nem szükséges jegy­zőkönyvbe foglalni”. íme, ez az „eszmei” oldala Crasey tábornok és hadteste „védelmi” tevékenységének. Nem kell azon csodálkozni, hogy Crasey üzenete az ame­rikai hasereg Kémiai társasá­gának 12. évi üléséhez egy Hitler-idézettel kezdődik: „Egy nemzet alkalmazhat bármiféle fegyvert, még bakteriológiai fegyvert is..: Tönkre fogjuk tenni ellenségeink fizikai egészségét éppúgy, mint ahogy meg fogjuk törni erkölcsi el­lenállóképességét.” CRASEY TÁBORNOK, aki tökéletésen elsajátította a fa­sizmus ideológiáját, Hitler szellemi utóda — háborús bű­nös, s a becsületes emberiség ítélete kell, hogy sújtsa őt. 1958. augusztus 19, kedd: 1878-ban halt meg Horváth Mi­hály történetíró. 1883-ban halt meg Borsos József festőművész. timst — SZOMBATON kezdték el Egercsehiben a sodrony­kötélpálya felújítását. 9 fel­újítás 5—6 millió forintba került. Augusztus 20-ra a munkálatokat be akarják fe­jezni.- FÜZESABONYBAN az elmúlt hetekben adtak át egy újabb rakodót a pályaudva­ron. Az új rakodó sokban megkönnyíti a vasutasok mun­káját, mert méreteiben na­gyobb, mint az eddigiek. — AZ EGRI Elektromos természetjáró csoportja el­utazott a nemzetközi balatoni túraversenyre. — A GYÖNGYÖSI 34-es AKÖV KISZ-fiataljai az év első félévében elérd 64 301 fo­rintos takarékossági eredmény­ről értesíthették a megryei KISZ-bizottságot. — TEGNAP* ülésezett a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Az ülésen megtár­gyalták az őszi mezőgazda- sági munkák tervét és az 1958. évi első félévi költség­vetés tapasztalatait. A nagylegény A nagylegény egy­ben szép fiú is, mi sem természetesebb tehát annál, hogy na­gyon lebecsüli a gyengébb nemetfNem egy esetben éppen azért, mert valóban gyenge volt „az” a nem. Ennek megfele­lően tehát minden nőről megvan a ma­ga véleménye, ami­nek igyekszik is min­dig hangot adni. Ő az, aki a munkaidő szabad perceiben, ut­cán és moziban, ki­szálláson és baráti körben szóval tartja a többieket, számta­lan nőügyről adva számot. — Tudod, öregem, ott volt egy klassz nőm. Eddig érő fe­kete haja volt (kézzel mutatva, meddig), ilyen lábak (ehhez megint csak megfele­lő mozdulat). Olyan szerelmes volt be­lém, . hogy alig tud­tam lerázni, mikor meguntam, — mert természetesen mindig ő volt az, aki meg­unta a dolgot. És akárhová vetette a sors, — főleg, mint katonát —, mindenütt már sorban álltak a lányok az érkezésére, s mindenütt legalább egy féltucat megtört szív jelzi útját, ö ter­mészetesen minden­honnan sebzetlenül jött, mert neki a nő csupán néhány derűs perc, egy kis szóra­kozás. Sokszor még annyi fáradságot sem kellett venni magá­nak — adja tudtára hallgatóinak —, hogy udvarolni kezdjen. A « lányok maguktól je­lentkeztek, s akkor voltak boldogtalanok, ha neki éppen nem volt szüksége rájuk. Természetesen ezek után csalhatat­lanul és fellebbezhe- tetlenül kijelenti, hogy nincs is rendes nő a világon. — Tessék, hogy a hallgatóság közül ezt kétségbe vonja vala­ki? Azonnal konkrét példával is szolgál: volt nekem egy have­rom, nagyon rendes, nagyon jó srác volt. És ez a jó srác egy­szer elkeveredett egy rendesnek éppen nem mondható társaságba, és ott kit „kommen- dáltak” neki, hát ép­pen a saját feleségét. Da ha ez nem győzne meg igazáról valakit, van még ilyen és eh­hez hasonló története raktáron. Hallgatja az ember a „nagyfiút”, sokáig sokszor csöndben, mert úgy érzi, kár minden szóért, hogy meggyőzze. Nekem csak egy dolog jár ilyenkor az eszem­ben: nincs ennek a fiúnak nővére, anyja, és olyan kislány, akit mindenkinél többre tart, akit feleségnek akar? — békési — A Szovjetunió életéből Uj szovjet film: a „Szél“ Ez év őszén ünnepli a Kom- I Fodornak sikerül Moszkvába szomol negyvenedik évfordu­lóját. Alekszandr Alov és Vlagyi­mir Naumov, a „MOSZFILM” stúdió fiatal forgatókönyvírói és filmrendezői „Szél” című filmjükben három ukrán kom- szomolista dicső tetteit eleve­nítik fel. A film eseménye 1918-ban játszódnak le. A fehérek által megszállt városokon és falva­kon keresztül három komszo- molista igyekszik Moszkvába, hogy részt vegyen a Komszo- mol kongresszusán. Az ukrán Komszomol-szervezet küldöt­tei, akik tudják, hogy a hosz- szú, nehéz úton ezer veszély leselkedik rájuk. Ketten, Nasz- tya és Mitya, harc közben el­esnek és csak a harmadiknak, jutni. A filmbeli események törté­nelmi hűsége kedvéért a film szerzői és rendezői történelmi dokumentumokat — a polgár- háború idejéből származó komszomolista naplókat, az első . Komszomol-kongresszu- son kiadott röplapokat és gyorsírói jegyzeteket — tanul­mányoztak. A két filmrendező elmondja, hogy a „Pável Korcsagin” cí­mű film forgatása előtt áttanul­mányozták az első Komszo- mol-kongresszus gyorsíró­jegyzeteit és feltűnt nekik, hogy a fehér megszállás alatt levő Ukrajnából csak egy kül­dött érkezett, aki soronkívül kapott szót a kongresszuson. Ez adta meg nekik a „Szél” című film alapötletét. Élüzem lett az apai Fémtermla Vállalat Ez év első felének eredmé­nyes munkájáért a kohó- és gépipari miniszter élüzem címmel tüntette ki az apci Fémtermia Vállalatot. Az él­üzemavató ünnepséget 19-én délután tartják meg a válla­lat kultúrtermében, ahol a vállalatvezetőség megvendé­geli a dolgozókat, majd tánc­cal zárják az ünnepséget. fl fűtő fehér köpenyt ölt — Igen, a fűtő foglalkozása ma már tiszta szakma — mo­solyog Nyikolaj Gyementyov, szovjet kazánfűtő. — De hiszen a szén... — kezd­tük az ellenvetést, ám Nyiko­laj szavunkba vágott: — Ma már nem dolgozunk szénnel. Néhány évvel ezelőtt áttértünk a gázra, s a fűtő fe­hér köpenyt öltött Nyikoláj Gyementyov, he­tedik kategóriába sorolt fűtő, a moszkvai 7. számú automata kenyérgyárban dolgozik. Há­rom kazán gazdája. Mielőtt megkezdte a gázfűtést, vizsgát tett a kazánfelügyelőségen. Van egy kifejezés: sZurtos, mint egy fűtő. De vajon alkal- mazható-e ez a mondás a fe­hér köpenyes emberre? Alig­ha. Elavult kifejezés. S ebben •is visszatükröződnek azok a változások, amelyeket a ter­melés automatizálása és a gé­pesítés eszközöl az ember éle­tében. EGEI VÖRÖS CSILLAQ Moulin Rouge EGRI BRODY Nehéz kesztyűk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Királyasszony lovagja GYÖNGYÖSI PUSKIN Rómeó és Júlia (angol) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megosztott szív HATVANI KOSSUTH Csatorna FÜZESABONY Külön utakon PÉTERVÁSARA Akinek meg kell halnia HEVES Aida Sorozáson. . • A MAI FIATALOK már csak hallomásból vagy nagy­apáik meséjéből tudják, hogy régebben hogyan sorozták a katonákat. Kötelekkel kellett fogni annakidején a fiatalokat katonának és akinek sikerült, azok megszöktek, elbújdostak a hegyekben. A Bükk és a Bakony egy-egy sorozás alkal­mával tele volt ilyen katona­ság elől szökő fiatalokkal, mert tudták, hogyha elviszik őket, mi vár rájuk. Ma égé­szén más a helyzet. Tegnap 26 felnémeti fiatal vidám nótaszóval, zászlóval az élen, sorozásra jöttek Egerbe a városi kultúrház nagytermébe. A sorozóbizottság parancsno­kának üdvözlése után meg­kapták az eligazítást és a kul­túrteremben gyűltek össze fog­lalkozásra. Az egy napot igénybevevő sorozás alatt változatos műsorral és prog­rammal foglalkoztatták a fia­talokat. A délelőtti sajtófoglalkozás, a kül- és belpolitikai kérdé­sek megbeszélése után az egyik tiszt elvtárssal baráti beszélgetés alakult ki. A most bevonuló fiatal újoncoktól szá­mos kérdés hangzott el: Mi­lyen lesz a katonaélet? Hogy vasalják ott a ruhát? Mikor kapnak először kimenőt? Va­lóban nem vágják le a haju­kat, és még sok-sok kérdést tettek fel, amii° azonnal meg is kapták a választ. Felkeres­tük mi is ezeket a fiatalokat, és néhány kérdést tettünk fel nekik. — Félnek-e a katonaságtól? — Hát miért félnénk, hiszen nem egy olyan ördöngős dolog az, elvégre katonának minden­kinek kell lennie, — válaszol egy szőkehajú „újonc”. — Ki milyen alakulathoz szeretne menni? — Én a gépkocsizókhoz sze­retnék menni, mivel a jogosít­ványom is megvan, meg aztán megmondom őszintén nem na­gyon szeretek gyalogolni — szól egy másik. A kultúrterem ajtajából egy tiszt elvtárs szól be. — Jöhet a következő két kis- katona. — Értettük! — hangzik a ka­tonás válasz és a két újonc elvonul a sorozóbizottság elé. BENN A TEREMBEN to­vább folyik a beszélgetés, kér­dések hangzanak el, ismer­kednek a katonaélettel, hogy ősszel, mikor bevonulnak, ne legyen teljesen ismeretlen előttük a katonaélet. ffc. b.) pedagógusai, hanem a vidéki, sőt falusi pedagógusok is egy és ugyanazon munkát végzik, és nagyon nehéz itt kaszt- határokat szabni! Mindenesetre egyet egyönte­tűen állít az üdülő: az ellátás, a kiszolgálás, a koszt kitűnő. Az ebédlőbe állított mérleg naponta leolvastatja a delik­venssel, hogy mennyit hízott. Mindezt Kovács István gond­noknak köszönhetik, aki talán már nem is élne, ha nem lé­tezne közétkeztetés, 13 éve végzi ezt a háládatlan munkát. Tizenhárom éve nem volt sza­badságot}, mert szívügye, hogy a diákok is, nyáron pedig a beutaltak ne panaszkodjanak a kosztra. Hát nincs is panasz, sőt a vendégkönyvbe írott fel­jegyzések szerint még a Bala­ton melletti üdülőkkel is fel­veszi a versenyt az egri peda­gógus üdülő! Nemsokára itt az ősz. Űjra fogason függnek a nyári ru­hák, helyettük kék, fekete, barna köpenyeket öltenek a most még gondtalanul táncoló tanítónénik, tanárbácsik, és hónuk alatt az osztálykönyv­vel, szigorúan, komolyan lép nek fel a dobogóra ki-ki a maga iskolájában. (ÁDÁM) Ahogy körülnézek, valóban rájövök arra, hogy az üdülés istene csakis nő lehet, másként nem tett volna ilyet, hogy 120 ember közül alig akad férfi, így aztán alig-alig táncol va­laki, éppen ezéft van nagy si­kere a műsornak és Urbán Gusztiéknak, akik már tősgyö­keres mulattatói minden ked­den az üdülő beutaltjainak. A terem végében néhány fiatal és idősebb pedagógus ül. Kicsit úgy látszik, mintha nem nagyon akarnának összekeve­redni a pestiekkel. Valóban jól láttam, erről meggyőz Pa- sek Jolán tanítónő, aki Mezö- kovácsházáról, ebből a kis fa­luból tölti itt két hét nyári szabadságát. — Huszonnégyen vagyunk nem pestiek, hanem az ország minden részéből beutalt peda­gógusok. Nem tudjuk, minek köszönhető az a tény, hogy minket annyira külön válasz­tottak a pestiektől, míg ők ké­nyelmesen 3—4 személyes szo­bákban laknak, addig mi egy földszinti tanteremben, egé­szen' elkülönítve, 11-12-en szorongunk az üdülés címén. Nem beszélve arról, hogy a pestiek észre sem igen vesz­nek bennünket! Ez, ha így van, nagyon hely­telen, mert nemcsak a főváros pesti tanítónő, szeretettel em­lékezik a két hét pihenésre.' — Ami a városbalépéskor legjobban meglepett, és ma is csodálatba ejt, az, hogy itt milyen udvariasak nemcsak az autóbusz-kalauzok, hanem a kereskedelmi dolgozók, sőt a piaci árus nénik is. Ez nem­hogy meglepett bennünket, hanem nagyon kellemesen érintett, mert sajnos, ezt szép fővárosunkban még nem na­gyon lehet tapasztalni! így az­tán meg is beszéltük a férjem­mel, hogy a strand, a város, a környék, és az udvariasság miatt megpróbálunk jövőre is bejutni ebbe a szép kis vá­rosba! — Igen, szép Eger — vetem közbe —, de rossz helyen van az üdülő! Nem?! — Nem, egyáltalán nem, hi­szen mi sem tudunk napköz­ben heverészni, itt meg min­den elcsendesedik este 10 órá­tól, sőt korábban is! Közben folyik a műsor. A párnákkal, törülközőkkel és pongyolákkal „felidézett’ tö­rök basa körül üzemi lepedős bajadérok lengetik a karjukat, természetesen a közönség dől a nevetéstől, hiszen a jó moz­gás ellenére sincs a legkeve­sebb együttműködés sem a táncolok mozgásában. Hogy várjuk az évente meg­ismétlődő gyönyörű évszakot! Mennyi tervezgetés, lázas cso­magolás, álmok és tettek előz­nek meg egy-egy nyaralást! Mindenki többet, szebbet vár a beutalt két héttől, mint ta­lán amennyire reális volna! De szép a tervezgetés, és talán még szebbek az álmok?! Mindenesetre sok budapesti pedagógus számára jelentett a megérkezés pillanatában álomvár-összedűlést maga az a tény, hogy az üdülő a város közepén, a Középiskolás kol­légiumban van elhelyezve. Két hét után azonban olyan nagy szeretettel és ragaszkodással beszélnek az egri üdülőről, hogy bizony van nem egy olyan kartárs és kartársnő, aki minden évben itt üdül (harmadik éve működik az üdülő). Éppen vidám búcsú-eptet tartanak a beutaltak, sok ka­cagással, eredeti ötletekkel összeállított műsorral és nem utolsó sorban a közismert Ott­hon-étterem zenekarának vi­dám tánczenéjével telik-műlik a rövidre szabott idő. Az idő­sebb vendégek kedves ráha­gyással viselik a fiatalok du­haj kedvét, és egy-egy pohár egri bor mellett csendben be­szélgetnek, Kardosné, buda­Nyári Nyári Boldog nyári Üdülők az egri pedagógus üdülőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents