Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-17 / 176. szám

1958. augusztus 17. vasárnap NEPÜJSÄG 5 Utánpótlás... járjuk a nagyrédei határt. Nagy Ferenc gazdasági felügyelő megáll egy tábla mellett. — Itt volnánk — mond­ja és sokatmondóan mutat a kukoricára. Bevallom, sok szép kukoricát láttam már életem­ben, de a nagyrédei mezőgaz­dasági szakköréhez hasonlót keresni kell a megyében. Igaz, nem sok, mindössze félholdnyi az egész, de híre máris túl­jutott a megye határain. Tőle jobbra, balra szintén kukori­cás, és így különösképpen szemléltető. Az egyéni gazdák kukoricása mellett van a ter­melőszövetkezet táblája, szin­tén szép, olyan hogy rossz szemnek kár ránézni, ahogyan mondani szokás, de mellette a szakkör ikersoros hibrid kuko­ricája mégis csak kiválik. A tsz-től kapott félholdas kísér­leti földet apró parcellákra osztották. Az egyikbe ikersoro- san vetettek hibrid-magot, a másikba nem. Az eredmény jól szemlélhető. Az ikersoro- san vetett parcellákon 260—280 centiméter magas a kukorica, haragoszöld színű és két-há- rom hatalmas cső van minden száron. Nagy Ferenc gazdasági fel­ügyelő, a szakkör vezetője fia­talember. Nagy érdeklődéssel, örömmel beszél, magyaráz. — Ez a mi munkánk — mondja —, de most már ma­gunkról, szakkörünkről, a fiúk­ról szeretnék beszélni. 1957-ben alakult ez a lelkes kis gárda, a nagyrédei mezőgazdasági szakkör. Hozzá tehetnénk azt is, hogy ifi szakkör, mert mind a harmincán csupa fiatalok, legtöbbnyire még legénysor­ban vannak. 16—22 évesek. Csaknem valamennyien ezüst- kalászos gazdák, akik tudásu­kat itt a szakkörben fejlesztik tovább. Télen kéthetenként, nyáron havonként jövünk ösz- sze, egy—másfél órás előadás­ra. Utána elbeszélgetünk, ol­vasgatunk. Különösen növény- termesztési, szőlészeti szakelő­adásokat szeretnek hallani a fiúk. A járás szakembereit kérjük fel az előadások tartá- s3ra, akik mindig szívesen tesznek eleget kérelmünknek. Mióta megvan a kísérleti par­cellánk, azóta ott, minden munkát közösen végzünk. — EZ LENNE A DOLOG hivatalosabbik része — mond­ja mosolyogva Nagy Ferenc. — De túl ezeken a előadáso­kon, a közösen megtekintett filmeken, a határi munkákon, mint barátok, jó cimborák is vagyunk. Évente háromszor- négyszer bált rendez szakkö­rünk, utazni, kirándulni me­gyünk. Szoros kapcsolatot tar­tunk a gödöllői Agrár­egyetemmel, ahonnan tanársegédek, adjunk­tusok járnak le hozzánk, ta­nácsokkal látnak el. és segí­tenek is. Nálunk jártak akkor is, amikor ültettük az ikerso­ros hibrid-kukoricát. Ök állí­tották be a vetőgépet. Mi ud­varias fiúk vagyunk, és most nyáron viszonoztuk a látoga­tást. Szétnéztünk az egyete­men. Tanulmányoztuk a nö­vénytermelést, méhészetet és baromfitenyésztést. Gödöllő után Budapestre mentünk, ahol igen jól érezték magukat a fiúk. — Mik a szakkör tervei? — érdeklődünk tovább a szakkör vezetőjétől. — Üjabb kirándulások — kapjuk a választ. — Holnap lesz éppen egy szakköri meg­beszélésünk, ahol megbeszél­jük a kompolti kirándulást. Megtekintjük a Kompolti Kí­sérleti Gazdaságot, azzal a cél­lal, hogy az ott látottakat a szakkör tagjai idehaza saját földjükön hasznosítsák. Ezt a kirándulást augusztus 30-ára tervezzük. A megyei tanácstól értesítést kaptunk, hogy eddi­gi munkánk elismerése és ju­talmaképpen a kompolti ki­rándulás költségeit ők fedezik. SZEPTEMBER ELSŐ nap­jaiban egy kicsit távolabbra „merészkedünk”, — mondja nevetve Nagy Ferenc. — Irány a Balaton és a Dunán­túl. Egy háromnapos kirándu­lást tervezünk, ahova megint csak pénz kell. Látogatást te­szünk a híres badacsonyi bor­vidékre. Megnézzük a Bala­tonfüredi Állami Gazdaság MIUTÁN EGERT ÉRTE az a megtiszteltetés, hogy a II. Észak-magyarországi eszpe­rantó találkozó itt lesz no­vember 4—5-e között, szeret­nénk néhány szót írni az esz­perantó nyelvről. Eszperantó nemzetköri se­gédnyelv. 1887-bem Varsóban szerkesztette dr. Zamenhof Lajos. Az emberiséget már, régen foglalkoztatta ez a kér­dés, létre kell hozni egy olyan nyelvet, melyet könnyen meg­tanul mindenki, s így a kü­lönböző nemzetiségű emberek is közelebb kerülnek egymás­hoz, könnyebben megérthetik egymást. Ez a nyelv 70 éve él, amely a „logika és az egyenlőség remekműve". Bár­ki megtanulhatja, hiszen szándékosan úgy van szer­kesztve, hogy az mindenki számára érthető és könnyű legyen. Célja nem a nemzeti nyelvek helyettesítése, vagy kiszorítása, hanem az, hogy minden ember második nyel­ve legyen. Ilyen nyelv alkal­mazását feltétlenül megköve­teli a mai technika fejlődése, a nemzetközi forgalom stb. AZ ESZPERANTÓ-NYELV szőlészetét és néhány terme­lő szövetkezetei a Dunántú­lon. — Honnan veszik a pénzt a háromnapos útra, hiszen har­minc ember háromnapos du­nántúli kirándulása szép kis summába kerül? — kíváncsis­kodunk tovább. — A fiatal agronómus erre is szívesen válaszol. — Amint látta, szép a ku­koricánk a kísérleti parcellán. Kirándulásunk költségeit jó­részt a kukoricából fedezzük majd, de ezenkívül egy kicsit majd önellátók is leszünk. — Ezek a terveink, de vannak már konkrét eredmé­nyei is a herédi szakkörnek. Többek között az, hogy a mi kísérletünk nyomán a termelőszövetkezet, de az egyéni gazdák is az új mód­szerek szerint fogják már jövőre termelni a kukoricát. A Kossuth Termelőszövetke­zet 25 holdon termel majd, de Mészáros Ferenc és Győri József egyéni gazdák is elha­tározták, hogy jövőre követik példánkat. NAGY MUNKÁT, szép mun­kát végez a nagyrédei mező- gazdasági szakkör. Munkájuk példa megyénk minden pa- rasztifja előtt. Példa, amelyet jó lenne követni minden köz­ségben. A nagyrédei szakkör fiatal tagjai bebizonyították, hogy közös munkával, össze­fogással, kellő szaktudással „csodákra" képes a nagyrédei határ is. a modern kultűrnyelvezeten alapszik, semleges nyelv, s így nem sérti a nemzeti ér­zéseket. Jelenleg eszperantóul, a világon több mint 70 fajta újság jelenik meg, s irodalma több mint 5000 kötet. A Nép- szövetség ajánlatára az Egye­temes Posta és Távirda UNIÓ 1925-ben az eszperan­tót a nemzetközi távírásban közérthető nyelvnek deklarál­ta. Különönsen nagy jelentő­sége van a mai nemzetközi helyzetben, amikor a Szovjet­unió és a szocialista országok mindent elkövetnek, hogy elejét vegyék az új háború kitörésének, s enyhítsék a nemzetközi légkör feszültsé­gét, Iván Tibor “ JÓL DOLGOZNAK a szervező bizottságok Komlón, Kiskörén és Pélyen. Majdnem minden nap tanácskoznak, megbeszélik feladataikat, s tá­jékoztatják egymást. Többek között ennek is tulajdonítha­tó, hogy a hevesi járásban számos család lépett be a ter­melőszövetkezetbe. Néhány ssó as eszperantó nyelvről Vice, vagy tévedés Augusztus 9-én, szomba­ton az Egri Vágóhíd és Hús- feldolgozó Vállalat Kere- csend község vasárnapi hús­ellátása címén — írd és mond — négy kiló húst kül­dött ki a 13—034 számú számla kíséretében. Ez még viccnek is rossz, ha pedig tévedés, akkor nagyon saj­nálatos. Vajon hogyan osz- szon el a szövetkezet hús- kimérője négy kilogramm húst, kétezer lélek között. Igaz, hogy a falusi udvarokon több a baromfi, mint a vá­rosokban, s így a húsellá­tás nem okoz olyan nagy problémát, de azért vasár­naponként a kerecsendiek is szívesen megeszik a jó marhahúslevest. Mi meg­értjük, hagy elsősorban az ipari vidékeket és a várost kell ellátni, de azt nem, hogy alamizsnaként négy kiló hússal szúrja ki a vál­lalat Kerecsend község la­kóinak a szemét... Szentgyörgyi László, ESTI FÉNYBEN Medveczki Miklós (Gyöngyös) felvétele. Exa, Meritár 2,9, 4-es blende, 4,5 mp. Qiőllmzf&k Egy kis barangolás Siarvaskő A várromtól kék jelzés vezet a gerinc felé. Érdemes nekiindulni ennek az útnak. A mindig magasabbra kapaszkodó gyalog- úton jólesik megállni, pihenni, visszanézni. A látvány még lenyügözöbb. A sziklavár, ahol csak imént álltái, már mélyen alattad van. A magasság szinte szédít. Hegyóriásokkal állsz egyvonalban. A fátlan sziklás oldal szabadon mutatja a mélységet, amely felett jársz. A gerincen a kék jelzés az erdőbe vezet. Fák között visz tovább az utad. A Nap suga­rait csak foltokban engedik le a sűrű lombok. Ott játszanak előtted a gyalogúton, az erdő avarján, a bokrokon, a fák törzsein. Az erdő mélyül. Bükkfák váltják fel a csert, a tölgyet. A Rocska-völgy a mélyből néz fel rád. Csönd vesz körül. Csak lépteid alatt roppan meg egy-egy száraz gally, zördül meg az elsárgult avar. Hangyák iparkodnak át a gyalogúton, pillangók pihennek meg a tarka virágokon. Néha szellő simogatja végig a fá­kat, s ilyenkor a lombsusogás zúgássá erősöd­ve indul le Tardosról a Rocska-völgyön át Magasverő felé. A Gilitka-patak forrásához érsz. Kis tisztás az erdő mélyén. Néhány lépésre az Antónia vadászház. Valóban megpihenésre való hely. Egerből csak félóra vonalon. A gyalogút, amely a várromhoz vezet, a meredek szikla­falak alatt kanyarodott be az erdőbe. A hosz- szabbik utat választom, hogy a romokhoz ki­érjek. Az út vigyázva kerüli a kiugró sziklá­kat, óvatosan segít feljebb a vízmosásokon, a romok felé, hogy könnyebbé tegye a kapasz­kodást. Még pirosló sommal is megkínál, — Csak a eziklabírc hátánál kanyarodik vissza, amelyért kezed sem kell kinyújtanod. E sziklabércen aztán gyönyörű látvány fogad. Nem tudod hirtelen, hogy miben gyö­nyörködj... A faluban-e. amely a vonat abla­kából is annyira megtetszett, a mélyen alattad futó országutakban-e, amely merész kanya­rokkal kerüli meg a sötét sziklákat; az er­dőkkel koszorúzott hegyekben-e, amelyek mint óriások ülik körül a kicsi falut; a va­sútvonalban-e, amelyet két helyen is elbúj­tatnak a hegyek, hogy aztán újra szabadon engedjék futni a völgyszorosban; a csillogva folydogáló Eger-patakban-e, amelynek hátán olyan jókedvűen fürdik a napsugár; vagy a távoli hegyóriásokban-e, amelyek egymásba ölelkezve, végtelen idők óta őrzik-ezt a tá­jat... Csak állsz a sziklabércen a kitáruló szép­ség előtt. Boldog vagy, hogy eljöttél ide... s\ Éliizem lett az ÉMÁSZ A Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari Igazga­tósága, valamint a Vasas Szak- szervezet értékelte az áram- szolgáltató vállalatok közötti első féléves munkaverseny eredményeit. Ennek során az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat elnyerte az élüzem címet. Termelési tervét 112 száza­lékban teljesítette, önköltségét pedig vállalati vonatkozásban 3,7 százalékkal csökkentette. Nyeresége a tervezettel szem­ben 6,4 százalékkal emelke­dett. A jobb energiaszolgálta­tásért szükséges üzemvitel! és karbantartási munkákat 100 százalékban teljesítette. A hálózatokon jelentkező veszteségeket pedig 2,5 száza­lékkal csökkentette a bázis időszakhoz képest. Megkezd­ték két község, valamint 13 termelőszövetkezet és állami gazdaság villamosítását. A második félév folyamán to­vábbi községek szerepelnek a villamosítási programban, mint például Egerszólát, Szarvaskő. Ugyancsak a má­sodik félévben végzik el a tanácsok által kijelölt, a la­kosság érdekében történő há­lózatbővítéseket, amelyek 8—10 kilométert tesznek ki. Sz. J. ✓WWWWWVA^vVS/WWWWWWVV A „rohamkülönítmény" Sovány, élesen metszett arc­élű ember. Olyan csendes szeme -'an, mint a hangja és szerény. Valamivel többnek látszik, mint 34 éves és ahogy itt ül most velem szemben, az asztal másik végén, kapát és kaszát látok a kezében, vég­telen földet a háta megett, dolgos, serény és békés csa­ládi életet, nem nagy, de kö­vetkezetes terveket, — előtte. Ötvös István gyöngyöstar- jáni lakosról azt mondja a rendőrségi jelentés, hogy ré­szeges, izgága ember, súlyos testi sértésért már börtönben ült és most a gyöngyösi kór­ház idegosztályán van elvo­nókúrán. Ezt mondja róla a rendőr­ségi jelentés! — Csendes, nyugodt ember vagyok én, tessék elhinni — mondja olyan csendesen és nyugodtan, hogy alig tudok hinni a rendőrségi jelentés­nek. Az anyós, tetszik tudm, az anyós tesz engem is, meg a családot is tönkre... Azt vágja mindig a fejemhez, hogy megél ő a vagyonából, ha keresztbe teszi is a kar­ját ... Ö vitetett el engem, miatta vagyok itt... ... S panaszkodik az anyós­ra, aki azt sem engedte meg, hogy a múltkor is, amikor otthagyta őt a felesége, mos­son rá. Panaszkodik, hogy nem vesznek neki semmit, hogy ő kiszolgáltatott a csa­ládban, férfi létére, meg hogy elissza a pénzét, azzal vádol­ják ... — Dehát miért van vég­eredményben itt — kérdem. — Elvonókúrán tetszik tud­ni, elvonókúrán, mert bevi­tettek. — Maga ült már börtön­ben ... az apósa miatt. — Én kérem csak földhöz vágtam, semmi egyebet nem tettem ... Csak a földhöz vágtam. Csakhogy súlyos tes­tisértés volt az csak ... de­hát — rántja meg a vállát — beteg ember volt már és nem­sokára meghalt... Azt akar­ják elhitetni, hogy én öltem meg.. Pedig én csendes, nyu­godt ember vagyok. Az anyós meg még cigarettára se ad. Nézze meg, a múlt évben — csuklik meg a hangja — ezt az egy szvettert vették csak nekem... Ezért dolgoz­tam én egy áltó esztendeig... Búcsúzunk. Cigarettát kér, mert az nincs, mert azt se kap otthonról, s a lelkünkre köti, hogy érdeklődjünk utá­na a faluban, majd meglát­juk, hogy milyen ember ő... X Huligán. Gyakran használ­juk ezt a kifejező szót, s _ a szó mellé rögtön megformál­juk az alakot is. Elsősorban is városi ember. Lehet ele­gáns, de lehet, ha már na­gyon lecsúszott, rongyos, el­hanyagolt is. Iszik és köte­kedik. Tolvaj, vagy éppen gyilkos. Zöme ott volt októ­ber barrikádjainak másik ol­dalán. Tartaléksereg: a re­akció rohamkülönítménye. De jelleménél és jellegénél, „munkaterületénél" fogva, a város aszfaltjainak penészvi­rága. így tudtam eddig én is. így, mindaddig, amíg el nem mentem Ötvös István falujá­ba. X Ismerik Ötvös Istvánt? Mi­lyen ember? — Az kérem? Az a jó is­ten mentsen meg tőle! — Ismerik Ötvös Istvánt7 Milyen ember?-s Az kérem egy pedáns ember a beszédre, de egy szavát sem szabad elhinni ... Nagy bicskával szaladozott a minap is, s azt kiabálta „még ma mégölök valakit". — Ismerik Ötvös Istvánt? Milyen ember? — Hogy milyen? Alja em­ber. Tönkreteszi azt a szép családját... Az egyik szom­szédját becsalta a szobába, s agyon akarta szúrni, megfe­nyegette a tanácstitkárt is.., Részeges, iszákos ember az... A tanácsnál a kisbíró, az utcán ismeretlen emberek, a szomszédok válaszoltak egy­szerre és egyöntetűen így a kérdésre, most bátran és őszintén, mert nincs itthon Ötvös István, a csendes sze­mű, halk beszédű, anyásra panaszkodó ember. De mit mond a család, mit az anyós és mit a feleség? — Ne engedjék vissza ... Ne engedjék vissza — könyö­rögnek nekem, mert először azt hiszik, hogy a rendőrség­től jövök. Félnek tőle, mert ha részeg, s az utóbbi idők­ben már állandóan részeg, ak­kor nincs megállás körü­lötte. — Itt fojtogatott mielőtt elvitték volna — mutat a kanapé sarkára az öregasz- szony, sovány, kis madárka asszony. Ahová mutat, most kenyér van a kanapé sarká­ban. Szép, barnára sült ke­tag] a nyér. Néhány napja ordítva, részegen életet akart pusztí­tani Ötvös István, a csendes ember. — Dehát miből iszik? Azt mondja, hogy maguk még ci­garettára valót se adnak neki? — Ne tessék hinni neki, hazudik, jaj, de nagyon hazu­dik — így az asszony. Még fiatal, de már megtört. — Nem dolgozik az soha, cs>ak isziK. Leszerződött szőlőre a hátunk megett, felvette a 2000 forintot, elitta. Kiadtuk felé­be a krumplit, arra is vett fel kölcsönt a hátam megett... Azt is elitta... Taxival járt fel Pestre inni... Mindent eliszik.. .Hát meg tudnánk mi élni becsülettel a nyolc hold földből... De mindent, mindent eliszik... S akkor nem lehet vele bírni ... két hétig voltun a szomszédoknál a múltkor, mert nem mertünk hazajönni, úgy félünk tőle ... Soha nincs nálunk pénz, tes­sék elhinni, csak nála ... Az asszonynak már könnyei sincsenek csak a rémülete, a férjétől való félelme. — Dehát mióta ilyen? — vetem közbe. Az asszony gondolkodik egy kicsit, ránéz az anyjára, csak azután mondja: — Tetszik tudni 1952-ben 60 hektó borunk volt... Jár­tak hozzánk messzi vidékről is, vitték, jó pénzért vitték a bort... Annyi pénze volt, hogy nem is tudta mennyi... Attól vadult meg... Azóta ilyen ... Nem mondom, le­génykorában is szeretett mu­latni ... De 1952. óta csinálja ezt, s már nem bírjuk ... Csak vissza ne engedjék ... — Miért nem válik el tőle? — A két gyerek, meg a föld... Talán mégis csak megembereli magát egyszer az tartott mellette... Az — mondja elkeseredve. — Ügy szégyellem magam, de úgy, hogy a falu száján vagyunk miatta, hogy senkivel nem fér össze, hegy ilyen. Mert már nem is normális... Tessék el­képzelni, hogy magába be­szél. dúdol, vitatkozik, ká­romkodik ... Ilyenkor mene­külünk a háztól, mert nem tudni, mikor akar velünk be­szélni ... Elitta már az eszét...- Ö már nem is ember... ö már nem! X A falusi huligán. Űj termi­nológia? Lehet, de igaz. A falu réme, a család szétzül- lesztője. Lehet-e még segíteni ezen az emberen? Ezt csak az orvosok tudnák megmon­dani, de talán még azok se. Egyetlen és legbiztosabb se­gítség: a javító—nevelő mun­ka. így talán még ember le­het Ötvös Istvánból, akinek majdnem hittem, olyan csen­des és ártatlan volt a szeme. Akkor még nem tudtam, hogy ezt a csendet az alkohol le­helte két szemére ... GYURKÖ GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents