Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-02 / 163. szám

1958. augusztus 2., szombat NEPŰJSÁG 3 Kommunisták az élen Ä nyári hónapokat általá­ban úgy tartják számon ná­lunk, mint a szövetkezetfej­lesztés „uborkaszezonját”. Az egyénileg dolgozó parasztok és a szövetkezeti tagok egyaránt hajnalhasadástól késő estig kint vannak a földeken, min­den gondjuk az évi termés, a fáradságos munka gyümölcsé­nek betakarítása. Ügy szokták mondani: ezekben a napokban nem ér rá a parasztember be­szélgetni. Ennek az elvnek alapján eddig nem is igen tö­rekedtek arra sehol, hogy a szövetkezetek számszerű fej­lesztésére felhasználják a nyá­ri hónapokat is. Rábízták ma­gukat az őszre, amikor nem is kell olyan sok szó, mert aki be akar lépni, azt minden szó­nál erősebben „agitálja” a tsz- tagok őszi részesedése, a szö­vetkezet termésátlaga. Így volt ez eddig, de ez az esztendő, — mint sok másban — ebben is kivételt hozott. Noha a legnagyobb nyári munkák kellős közepében va­gyunk, ezekben a napokban alakult meg Üjlőrincfalván az ellenforradalom óta a község első termelőszövetkezete. S alig telt el két hét a megala­kulás óta, az a hír járja, hogy újabb szövetkezet is van szü­letőben. A községben, egyik­másik ember házánál igen gyakran összejön egy másik csoport is, ők is közös gazda­ság megalakításán fáradoznak- Ezekre a napokra esik a kis­körei termelőszövetkezetek közgyűlése, ahol ötven tagfel­vételéről döntöttek a különbö­ző szövetkezetek. S hogy még jobban rácáfoljanak az eddigi elvre, ezekben a napokban döntött a régi, feloszlatott kis­körei tszcs, ötven tagja arról, hogy mégis közösen dolgoz­nak, újra megalakítják a ter­melőcsoportot, s szigorúan az alapszabály betartásával dol­goznak együtt. Hasonló hírek — ha szám­szerűen nem is ilyen nagy eredményről — érkeznek majd mindennap a megye többi ré­siéiről is. A nyári munkák idején hozott az atkári Kos­suth tszcs, is olyan határoza­tot, hogy őszre már termelő- szövetkezetté alakulnak. Ezek a példák azt mutatják, hogy a parasztok igenis, ráér­nek, még a legnagyobb mun­kák idején is, beszélni sorsuk jobbrafordulásáról, — ha van, aki beszélgessen velük erről. Ha közelebbről megvizsgáljuk, hogyan születtek a fentebb említett eredmények, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ott születhettek meg ezek az eredmények, ahol a kommunisták, még ezeket a hónapokat is kihasználva, ál­landóan törődtek a szövetke­zeti mozgalommal, ahol nem őszi kampányfeladatnak tekin­tették a szövetkezetek fejlesz­tését, hanem egész éven át, szünet nélkül tartó munkának. Általában az volt a gyakorlat eddig nálunk, hogy a legtöbb helyen akkor kezdtek el fog­lalkozni az egyéniekkel, ak­kor beszélgettek velük a belé­pésről, amikor megindult a ré­szesedést szállító kocsik, von­tatók karavánja a tsz-tagok lakásai felé. Akkor már szinte magukért beszélgettek az ered­mények is. Dehát a dolgozó parasztokat nemcsak az ér­dekli, hogy ősszel mennyit visznek haza a tsz-tagok — természetesen ez is —, nem, kevesebb érdeklődéssel figye­lik azt is, hogy vajon csak­ugyan kevesebbet kell-e dol­gozni ugyanannyi, sőt sokszor nagyobb jövedelemért a közös gazdaságokban, mint az egyé­niek parcelláján. Csakugyan olyan nagy segítséget adnak-e a gépek? Erről pedig — gya­korlatban is bebizonyítva — ezekben a hónapokban kell beszélni. A példák bizonyít­ják, nincs tehát csökkent ér­deklődés nyáron sem a szövet­kezeti gazdálkodás iránt. A tsz-fejlesztés terén elért szép eredményei mögött min­dig meg lehet találni a kom­munisták munkáját. Talán hosszú hetekbe telt volna még az újlőrincfalvi tsz meg­alakítása, ha nem a kommu­nisták álltak volna a szövet­kezés élére. Ebben a község­ben Rajna József párttitkár vezetésével a kommunisták kezdték meg a szövetkezet szarvezését, többségében kom­munisták voltak az előkészítő bizottság tagjai. Hasonlóan Kiskörén, Atkáron is a kom­munisták javasolták a tszcs újra alakítását, illetve a tszcs, szövetkezetté való átszervezé­sét. És mind a három helyen, a község vezető kommunistái, a tanácselnökök, a pártveze­tőségi tagok maguk is megad­tak minden segítséget a szö­vetkezeti mozgalom fejleszté­séhez. Nem nehéz levonni azt a következtetést • ismételten, hogy ott hozzák meg a kellő eredményeket a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irá­nyuló munkák, ahol a község kommunistái elsősorban álla­nak a mozgalom élére, ahol a község kommunista egyéni pa­rasztjai maguk mutatnak pél­dát. Nemcsak beszélnek a párt politikájáról, a szövetkezeti gazdálkodás fölényéről, ha­nem maguk is annak megfe­lelően rendezik be életüket. Ott születhetnek igazi, komoly eredmények, ahol a kommu­nisták tetteit valóban a párt politikája hatja át. Az újlőrincfalvi tsz-alakítás, a kiskörei és a hevesi járás többi községeiben igen szép eredménnyel működő termelő- szövetkezet fejlesztési bizott­ságok mind tanító példái an­nak, milyen feladatok várnak ezekben a napokban, hetekben és a jövőben is a falusi kom­munistákra. Mert rajtuk, az ő helytállásukon, tetteiken mú­lik nagyrészt, hogy egy-egy községben hogyan követik a parasztok a párt célkitűzéseit, milyen ütemben cserélik fel a kisparcellák helyét a paraszt­ság boldogulását jelentő nagy­üzemi táblák. DEÁK RÓZSI. Egészségügyi expedíció Északon Három hónapja sincs, hogy ásni kezdték a fundamentu­mot. Mélyre kellett ásni a hordott, hányott földben, ne­hogy aztán később megszalad­jon a faL Nyolcvan centi vas­tag beton fogja a beágyazott köveket, és föld fölé nőttek a falak. Másfél méter magas már a felrakott rész. Kő- és téglahalmaz. •— A lábunk süppedezik a felmele­gedett, puha homokban. Az országúiról emelkedőnek ka­paszkodik a teherautó. Nagyo­kat mordul, szusszant az újabb „blokk’‘-szállítmány terhe alatt. Nyolcán is serény­kednek a lerakodásnál. —< Gyerünk, még kétszer (^Mő/WáAAAAWA/VWWVWVWWWWSAMAAAAAVWWWWAM/WAMA ^AAAAAAAA/'AAAAAA/WVA<WA/\^AAAAAAAAAAAAA/WNAAAAAAAAAA/SAAA/VSA»,V Érettségi -f szakma + jó munka = Magasabb beosztás Csépelnek a gyöngyösi határban Városunkban július 18-án kezdődött az egyik legnagyobb mezőgazdasági munka, a cséplés. A két közös szérűn villanymeghajtású gépek dol­goznak, így tehermentesíteni tudtuk a gázüzemű gépeket a tarlóhántáshoz. Az eddigi eséplési eredmé­nyek biztatóak, noha az év- elejei rendellenes időjárások sok kárt okoztak. Az eddigi eredmények is a nagyüzemi gazdálkodás javára billentik a mérleget. A gyöngyösi Üj Élet Termelőszövetkezet a rossz idő ellenére is szép termés- eredményt ért el, mert élt a nagyüzem nyújtotta lehető­ségekkel. Az elővetemény he­lyes megválasztása, az időben végzett vetőszántás, a jól tisz­tított, csávázott vetőmagnak időben való elvetése, a szer­ves- és műtrágya adagolása nem utolsósorban a szokásos növényápolási munkák elvég­zése volt az, ami nagyobb ter­mést hozott. Őszi árpából 2,5 mázsával termeltek többet a tsz-ben. Az őszi búza cséplése még tart, de már előre meg­mondhatjuk. hogy a termelő- szövetkezet holdanként 3—4 mázsával fogja túlszárnyalni a kisparcellán gazdálkodó egyéniek búza termésátlagát. Az aratással egyidőben az őszi árpa területen elvégeztet­ték a tarlóhántást, egyébként az egyéni gazdáknál is jól ha­lad ez a munka. Az aratási, eséplési munká­latok mellett a városi tanács mezőgazdasági osztálya elvé­geztette a gazdákkal a dűlő­felelősök bevonásával a bur­gonyát fertőző kolorádóbogár elleni védekezéseket is. Keresztes Árpád, főagronómus. Helytelen konkurreneia Ötnapos vendégszereplésre érkezett Egerbe az Alföldi Nagycirkusz. A megyei tanács kereskedelmi osztályának uta­sítására a Vendéglátóipari Vállalat egy sörkimérő bűiét állított közvetlenül a cirkusz­nál. Ezzel szemben a cirkusz­nak is van egy kis hűsítő ital­árusító pavilonja, aminek a forgalmát az öt napra felállí­tott vendéglátcipari pavilon teljesen elvonja. A cirkusz büféjét belkeres­kedelmi minisztériumi enge­déllyel a vállalat igazgatósága nem azért állította fel, hogy a 10 százalékos hasznot egymás között elosszák, hanem azért, mert a befolyó összegből fede­zik az üzemi konyha dolgozói­nak fizetését, az utánuk járó Mikor less a Jéggyárnak jég tárolóhelye ?- A HEVESI JÁRÁSI ta­nács augusztus 2-i ülésén tár­gyalja meg a járás községei­nek egészségügyi helyzetét. Az ülésen Dr. Hidi József járási főorvos tart beszámolót. A Jéggyár jelentős üzeme városunknak. Egyetlen gépen, három műszakban, éjjel-nap­pal dolgoznak, s naponta 810 tábla jeget gyártanak, hogy a jelentkező igényeket mindig kielégíthessék. Régi panasszal várnak orvoslásra. Tárolóhe- lye mai napig sincs a gyárnak, nem tudják hova tenni az el­készített jeget. Eddig hiába kértek a városi tanácstól erre a célra beruházást, helyette ta­nácsot kaptak: ezentúl a Mé­szövnek ne szállítsanak jeget, csak a város lakosságát lássák el mindennap. Tudott dolog.: a Mészöv exportra dolgozik, s azért az árukért, amelyeket külföldre szállít, jó valutát kap az ország, — a jég feltétlenül szükséges nekik! A város la­kosságának igényére sem szá­míthatnak teljesen, mert az egyik nap több, a másik nap kevesebb jég fogy el a legyár­tott táblákból. Másik tanácsot is adott a tanács: a Szálában vegyenek pincét és megoldódik a jégtároló kérdése is! Azzal persze már nem törődnek, hogy miképpen jutnának ki á táblák a várostól messze kieső pincébe, ahol hűtőgép híján hűteni sem tudják a levegőt. Ez évben is fordultak beru­házási kérelemmel a tanács­hoz. de a tanács szokásához hí­ven most is inkább ajánlott valamit a Jéggyárnak: építse meg a Mészöv a gyár jégtáro­lóját. A Jéggyár a Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat üzeme, a tanácshoz tartozik, gond iával, bajával. Annyi évi huza-vona és tanácsadás után végre meg­építtethetné a tanács a jégtá­rolót: hiszen a város érdekéről van szó. — ALAKULÓBAN VAN egy új termelőszövetkezet Pé- lyén. A közös gazdálkodás útjára ezidáig 12 tag jelent­kezett. Az alakuló közgyűlést vasárnap tartják a tanács­házán. Frissen növő falak A svéd vöröskereszt egészségügyi expedíciót indított az ország északi részébe, ahol a svéd „Lapparna” —• egy kis nomád nemzetség — még mindig úgy él és dolgozik, mint évszázadokkal ezelőtt. A képen Nils Nilsson Paiviö sebkötözésre tanít mád családot. egy no­ja kinevezték két üzem mű­vezetőjének. Mindenki tudta róla azelőtt is, hogy jól dol­gozik, szereti szakmáját, de ezt előbb be kellett bizonyí­tania. S így is a helyes. Hi­szen Molnár István még csak 25 éves, s már olyan beosz­tásba került, melyhez a múlt­ban csak 10—20 kemény év után juthatott volna. De hasonlókat mondhatunk el Fenes Józsefről is. Ö 1956- ban a salgótarjáni gépipari technikumban tett érettségi vizsgát. így lett szerszámgép- gyártó. Nem akart egyetemre menni, hanem az iparban kí­vánt elhelyezkedni. Itt a gyár­ben először futóellenőr volt, majd felkerült a műszaki osz­tályra szerszámszerkesztőnek. Amikor elkezdték a Moped gyártását, a Moped felszerszá- mozásával bízták meg. 1957. október 2-án másfélhónapos tanfolyamon vett részt a bu­dapesti Danúvia-gyárban, ahol a szerelési munkákat sajátí­totta el. Amikor a tanfolyam­ról visszatért, kezdtek hozzá a motorok szereléséhez. Ahogy nőtt a létszám, úgy váltak ők vezetőkké. Most csoportvezető. Fiatalabb társait kell erre a munkára megtanítania. 1550 forintot keres, de azt vallja, hogy bármilyen munkahelyre kerüljön is, megállja a helyét ■ gvórban, hiszen két éve ívnyit, hogy itt dolgozik. — Nagyon megszerettem ezt a munkát *— válaszolja határozottan — és igyekszem is minél jobban elsajátítani. Én úgy érzem, hogy munka­társaim szeretnek, hiszen mindenben segítenek, mindent megmutogatnak, hogy mit ho­gyan kell csinálnom. Nézet- eltérés még nem fordult elő közöttünk. Három érettségizett, remé­nyekkel telt fiatalember. Ügy érzik, hogy megtalálták a bol­doguláshoz vezető legjobb, legmegfelelőbb utat. Nem bán­ták meg, amiért a fizikai mun­kát választották. De hogyan látják a munkások és vezetők őket, nem irigylik-e, nem-e nézik le az érettségivel ren­delkezőket? — kérdeztük Benke Ferenctől, a hegesztők művezetőjétől. — Az itteni tapasztalatom azt mutatja, hogy nem — válaszolja Benke elvtárs *— hiszen ügyes fiúk... Annak idején, hogy Kollár Tibi ide­került, három nap után már önálló munkát végzett. Nem kell ötször-hatszor elmagya­rázni egy munkafolyamatot. Én csak azt tudom mondani, hogy olyan érettségizett fiata­lokat, mint Kollár is, mindig szívesen látunk magunk kö­zött. FAZEKAS ISTVÁN Mindezt szorgalmának es érettségijének köszönheti. —. Az érettségizetteknek előbb a fizikai munkát kell választaniuk — mondja bú­csúzóul ■—• mert ennél nincs szebb és mipdig jól fizető, biztos állás .. s A hegesztőműhelyben dol­gozik Kollár Tibor, hegesztő­tanuló, aki 1954-ben érettsé­gizett Egerben. Ö már sok ol­vasónk előtt ismerős, . hiszen több éve az Egri SC futball- pályáján rúgja a labdát. Érettségi után Testnevelési Főiskolára szeretett volna menni, de ez nem sikerült. Ekkor idejött a Bervára dol­gozni és azóta is itt van. Elő­ször adminisztratív állásban dolgozott, de végül is a szak­maszerzés ebbe a műhelybe csalta. Háromhónapos tanfo­lyam elvégzése után szakmát fog kapni, s a jelenlegi 1100 forintos fizetése — ha a ter­vet teljesíteni tudja «—* 1700 forintra is felmegy. — Én azt tudora mondani minden érettségizett fiatalnak — mondja tanácsolólag — ha nem sikerül az egyetemi fel­vétele, akkor azonnal tanul­jon szakmát, mert ma enélkül boldogulni nehéz. Nekem is előbb kellett volna elkezde­nem ... — S mi a véleménye a fi­zikai munkáról, munkatársai­ról? — kérdezzük. kell fordulni, emberek! És sietősebb, gyorsabb a munka, igyekeznek vele. Van segítség, eljöttek a rokonok. Az utolsó darab „blokk” is lent a földön. Az autó felzúg és eltűnik újra, Borsodnádasd felé. Házat épít ifjú Bartók La­jos Balatonban. A sok dolog és gond között örömre sincs ideje. Házasságának hat éve alatt mindig ezekre a napok­ra várt. Nagyon lassan gyűl­tek egybe a megkuporgatott fillérek, forintok. A rokonság is úgy segített, ahogy tudott. Hatvankét kocsi salaKot ter­meltek ki a lemezgyári hal- dányon. Hét-nyolc asszony is verte a „blokkot” éjjel-nap­pal, hogy minél hamarább el­készüljenek vele. Mert ideha­za percnyi halasztást sem tűrt a föld, menni kellett aratásra. Ha nincs segítség, nem bír­ták volna. Most már az ud­varon áll, mind a 650 „blokk”. A cséplésig nem is kezdenek semmit. Az építkezés addig marad. Gondot adó, embertpróbáló munka a házépítés! Cement, sank, mész, fa- és gerenda­anyagok, — mennyi utánajá­rás. Napokat, heteket kell el­tölteni csak a sokféle engedély megszerzésével. És mennyi kiadott pénz! Ifjú Bartók La­jos és felesége hat éve gyűj­tenek a házra. Gyermekük nincs. Nem is dajkálnak most a sürgető dologidőben ilyen­fajta gondolatot. Talán ha mindennel elkészülnek a ház körül... Mindketten dolgoz­nak. A férj a Borsodnádasdi Lemezgyárban, a lemeznyíró- nál. Nyolc órán át vágja a vékony és vastagabb lemeze­ket, különböző táblákba, nap, mint nap. A feleség a föld­művesszövetkezet boltjában eladó. Két kezük keresetéből, éveken át félrerakott forint­jaikból otthont, hajlékot te­remtenek maguknak. Két szoba, konyha, előszoba, kamra lesz majd — a fel­épülő házban. Egy ilyen kis családi házért a múltban egy teljes életet kellett adni nyo­morúságra, keserűségre, egy életen át nyöghette az ember a felgyülemlő kamatot. A mai házépítőknek már sokkal könnyebb! Az összegyűjtött pénzből elkezdik az építkezést — megosztják az állammal a lakásépítkezés gondját, baját — s csak azután kérnek köl­csönt, mikor már felhúzták a falakat. így terveznek ifjú Bartókék is, A mezei munkák befejezése után, még ősszel felrakják a falakat, tavasszal folyamodnak majd kölcsönért. A család minden valamire való tagja ott lesz majd, ha a munkát elkezdik. A fuvar nem kerül pénzbe, mert az idős Bartóknak ott a két lova, fogata. Eddig ő is segítette a fiatalokat, ő hordta össze sze­kéren a magukbányászta ho­mokkövet, gerendát. A kavics­követ Tardosról hoztáic. Sok irigye van Balatonban az ifjú házépítőknek. „Nem tiszta pénz!” — mondják, akik jókényelmű tehetetlensé­gükben a mai napig se tud­nak ötről-hatra haladni. Bar­tók Lajosék szívesen vállalták a lemondást a szórakozásról, örömről, magukra vették az áldozatot, csakhogy legyen la­kásuk. Ezek meg sem próbál­koznak ezzel! Azért, mert szeretnek jól élni, — könnyű szabadulni a pénztől, — csak esznek, isznak. Mások azért nem fogják neki lerakni fo­rintjaikat, mert úgy gondol­ják úgysem tudnak összegyűj­teni annyit, hogyha az alapo­kat lerakják, folytassák is az építkezést. Nő, terjeszkedik a falu, Ba­laton új arculatot kap, hegy­nek kapaszkodó útjait épülő házak leRik. A régi falu, amely apró, porbasüppedt há­zaivá úgy bújt meg a völ­gyek alján, mint a kotlós szárnya alá menekülő csibe­raj, — ma már eltűnik, las­san nem lesz sehol. A hosz- szúranyúló, szerteágazó völ­gyek, a menedéket adó lejtők aljára húzódó falu kitárja minden titkolt zugát. Az épülő házak és építőik egymással versenyeznek. Egész sereg nőtt ki a kender-, krumpli- és lucernásföldek he­lyén. Balyikón, Bozsonyán, Lutriban új tetők piroslanak a napsütésben. És egyre több ház épül. Szép, nagy faluvá épül holnapra Balaton ... Pataky Dezső Iskolapad helyett munka­pad, diáktársak helyett új ar­cok és emberek. Diákélet he­lyett beleilleszkedni a dolgos emberek munkás hétköznap­jába, munkássá válni. Ilyen új dolgokkal ismerkedik meg az a fiatal, aki érettségi után a termelő munkát választja. Gondjuk, problémájuk sűrű­södik és ezerféle lesz. Akarat­ra van szükségük, mert a szakma megszerzése a kellő elméleti felkészültség mellett, a megfelelő gyakorlatot is megköveteli. De sokat segít a középiskolai tudás abban, hogy jó munkásokká, vezetőkké váljanak. Ez így van. Bizonyítja Molnár István esete is, aki az egri Finomszerelvénygyárban dolgozik, ű 1953-ban vegyipari technikumi érettségit szerzett Szegeden. Egyetemre került, de anyagi és egyéb okok miatt otthagyta a boldogulás effajta útját és 1954. február­jában munkára jelentkezett itt a gyárban. Hathónapi mun­ka után behívták katonának. A honvédségtől 1957. február­jában szerelt le. Visszakerült a gyárba, Nem volt más, vál­lalta a fizikai munkát. Jó munkás volt, nagyobb fizetést is Ígértek neki, —. 1800 forintért Pécsre hívták technikusnak. Ö nem ment, maradt eredeti munkahelyén, s jól is járt, mert egy hónap SZTK-költséget, a tüzelőt, s » 120 személyes cirkusz dolgozói ebédhozzájárulásának egy ré­szét. Magát a büfét is az artis­ták kezelik társadalmi munká­ban. Ez nem törvényellenes, sőt nagyon okos és ésszerű öt­let volt. S most ezt a lehető­séget a vendéglátóipar — tisz­tességtelennek minősíthető versenyben — elvonja tő­lük. Nem hisszük, hogy erre az ötnapos forgalomra olyan ége­tő nagy szüksége volna a ven­déglátóiparnak. Jó, eladnak egy este egy hordó sört, — de ez még nem jelenti azt, hogy a vendéglátóipar ezzel jóval túlteljesíthetné tervét. Ez nem volt szép dolog, s méltó arra, hogy a vendégművészek rossz véleményét kiváltsa. K. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents