Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-02 / 163. szám

4

NÉPÜJSAG

1958. augusztus 2., szombat

A könnyűzenei fesztiválok néhány tanulsága

NAGYMAROS ÉS

BUDAPEST

Külföldi mintára hazákban is divatba jöttek a könnyűzenei fesztiválok. Június közepén vidéki tánczenekarok részére Nagymaroson rendeztek fesztivált, melyen a kitűnő szakemberekből álló zsűri élén Bágya András, a rádió köny- nyűzenei osztályának vezetője elnökölt. Nógrád megyei, mag- lódi, békéscsabai, stb. tánczenekarok mutatkoztak be, s a megfigyelők elámultak azon, mily magas e „névtelen” vidéki együttesek színvonala, milyen sok a jó zenész. A magasabb fővárosi színvonal nimbuszát e fesztivál alaposan megtépázta, annál is inkább, mert itt fedezték fel az igen sokat ígérő fúvós reménységet, a ceglédi Borosst, aki a szakembereket elkápráztatta kitűnő szakszofonjátékával.

E bevezető után került sor a napokban a budapesti jazz fesztiválra, ahol — a tömegméretekre jellemzően, a Népstadionban — a Dél-Ámerikát járt Kucsera együttes ért el figyelemre méltó népszerűséget.

A NÉPI ELEMEK

ELŐRETÖRÉSE

Kucseráék sikere arra mutat (ők tudvalevőleg túlnyomóan délamerikai tánczenét, ritmikus népi feldolgozásokat játszanak, kor- és néphű jelmezekben), hogy közönségünk és szakembereink egészséges ízlése végre elsősorban a természetes forrásokat, a tősgyökeres népi elemeket ajnároz- za, s a „vadnyugati” formalizmus kiszorulóban van a jazz területéről is. Egyébként — az eladott jegyek száma .is mutatja-— a jazz népszerűsége hazánkban páratlan. Paul Robeson mondotta nemrégiben, hogy a jazz korunk zenei formanyelve, s hadakozni ellene: „L’art pour 1‘art” ép oly ostobaság, mint- amilyen ostobaság volt hajdan a varrógépet összetörni. Persze — és itt ismét Kucseráékra kell hivatkozni — az egészséges, valóban népi emlőkön felnőtt jazz-re kell gondolni, melynek felső csúcsain Gershwin, Ellington, sőt Ravel (!) művei jelzik a záróköveket, mert ami azon túl van, bizony alaposan megkopott az idők próbakövén.

A MIEINK A FORMALIZMUST MAJMOLJAK

A fesztiválok bennünket közvetlenül érintő legfőbb tanulsága az, hogy nincs hazai

könnyűzenei formanyelvünk, idegen nyelven beszélünk, s azon is bizonytalanul. A fesztiválon részünkről Holéczy és Chappy együttesei szerepeltek, mérsékelt sikerrel. Ez érthető is. Míg Holéczyék zenekari feldolgozásmódja megrekedt a harmincas évek közepén, újszerűnek számított Glenn Milleri hangszerelés fogásainál, Chappyék váltakozva própálják ki a legújabb utakat, s bevált régieket. Ez az ingadozás akadályozza a szakembert, s a közönséget is, abban, hogy az együttesről egységes, tiszta képet nyerjen. Nagy bajunk, hogy rézfúvósaink (trombiták, pozánok) a nemzetközi porondon igen gyengék. A fesztiválok együttesei pedig nagy, tömörhang- zású kórusok, s itt a mi trombitatechnikánkkal még kevés keresnivalónk, van.

INTIM HANGHATÁSOK

Érdekes, hogy — fesztivál ide, fesztivál oda — a közönség lassan elfordulóban van a Miller, Ellington, Kenton, Anthony, stb. által bevehetett nagyzenekari formáktól, s az új, és modern irány az 5—6 tagú kamaraegyüttesek kezében van. Tény, hogy ilyen típusú jazznél az egyes tagokra sokkal nagyobb felelősség hárul, s az egyéni virtuozitás is jobban érvényesül. Több lengyel és francia származású zongorista alakított Nyugaton ilyen típusú együtteseket, s ezek megelőzték népszerűségben a bennszülött amerikai és angol zenekarokat. Az ellenforradalom után hazánkból is sok félrevezetett zenész vándorolt nyugatra, azt hívén, hogy arany lesz az élete.

DISSZIDENSEINK

SORSÁRÓL

beszéltek a Nyugatról fesztiválunkra érkező muzsikusok. A napokban — 15 évi távoliét után — hazajött Kara- kaszból (Venezuela) a kitűnő trombitás, Fényes is. Elmondották, hogy a Nyugatra távozott muzsikusok hamarosan ráébredtek, hogy hiányos és fogyatékos zenei és stílusbeli ismereteikkel az amerikai és kanadai könnyűzenei konkurenciával nem mérkőzhetnek. Ezért hamarosan a délamerikai államok felé orientálódtak. Ott viszont egyrészt a francia származású fúvósok verték ki a nyeregből, másrészt az egyes '■'lamerkai államok által hozott törvények, melyek — mint például Venezuelában — előírják, hogy külföldi zenész csak akkor kaphat állást,

ha az együttesben ugyanannyi venezuelai is működik. Ráadásul a bonyolult délamerikai ritmusképieteket a magyarok csak a legritkábban tudják megközelítően is elsajátítani, így a bennszülöttekkel verseny- képtelenek. Tömegesen készülnek haza.

MIELŐBB

MEGTEREMTENI SAJÁT

NYELVÜNKET

A üdülőhelyek, vendéglátóüzemek közönsége körében végzett közvéleménykutatás nyomán kitűnt, hogy az úgynevezett cigányzene népszerűsége ma már csaknem teljesen a múlté, a vállalatok vezetői azon vannak, hogy a komolyabb üzletekbe tánczenekarokat szerződtessenek E növekvő igény parancsolóan veti fel az egységes magyar könnyűzenei formanyelv kialakításának szükségességét is. Megengedhetetlen, hogy a szórakozást nyújtó együtteseit egyrészt rosszul értelmezett és feldolgozott, másrészt valóiában is ellenséges ideológiát tükröző, szélsőséges zenei gondolatokat interpretáljanak. Szakembereink feladata, hogy - szerzőinkkel karöltve — kialakítsák azt az egységes könnyűzenei formanyelvet, mely kulturális felépítményünk szellemében hordozza a modern, és mégis mindenki számára hozzáférhető zenei gondolatokat.

— pagony —

EGRI VÖRÖS CSILLAG Legenda a szerelemről EGRI BRÖDY

Polőnia express EGRI KERTMOZI Több mint gyanú GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az utolsó pardu'som GYÖNGYÖSI PUSKIN Amiről az utca mesél HATVANI VÖRÖS CSILLAG Apák és fiúk HATVANI KOSSUTH Akasztottak lázadása FÜZESABONY Hajsza EGRI BÉKE Értük éltem pétervasara

A tettes ismeretlen HEVES

Vasvirág

EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Mindig veled

ÉRDEKES HÍREK~

a világ minden tájáról

1958. augusztus 2, szombat;

1919. Meghalt: Szamuely Tibor. (39

éve.)

1033. Megnyitották a Fehér-tengert a Balti-tengerrel összekötő csatornát. (25 éve.)

1940. Megalakult a Moldva SZSZK. (18 éve.)

1813. Meghalt: Diószegi Sámuel botanikus. (145 éve.)

NÉVNAP

Ne feledjük, vasárnap: HERMINA

ti fusil- 610 m MŰÉIT ÉPÍTÉSÉT kezdték meg Bükkszéken. Az útépítési munkákra a községfejlesztési alapból 18 ezer forintot biztosítanak.

— A BÁNYÁSZOK javaslatai, ötletei alapján dolgozzák ki Egercsehi bányán a második féléves takarékossági tervet. A terv kidolgozásával Simon Sándort, a bánya fiatal mérnökét bízták meg.- SZÁZTÍZ százalékra teljesítette július havi tervét az Északmagyarországi Áram- szolgáltatóVállalat egri transzformátorház üzeme. Az ÉMÁSZ dolgozói augusztus 20-a tiszteletére vállalták, hogy augusztus havi tervüket 115 százalékra teljesítik.

— MEGKEZDTÉK a föld- müvesszövetkezetek a cukorrépatermelési szerződések kötését. A szerződés feltételei azonosak a tavalyival.- A GYÖNGYÖSI JÁRÁS községi végrehajtóbizottsági titkárai havonként rendszeres szakmai továbbképzésen vesznek részt. Legutóbbi továbbképzésükön a helyes ügyintézésről hallottak előadást.

KOPONYALÉKELÉS A KÖKORSZAKBAN

Svájci szakemberek véleménye szerint már a kőkorszakban ismerték és gyakorolták a koponyaműtéteket. Néhány kő- korszakbeli lelet azt tanúsítja, hogy abban az időben már koponyalékeléseket is végeztek. A „történelemelőtti” ko- ponyalékelést különben ma is gyakorolják az Óceánia egyes szigetein.

KONYHASÓ-RAKÉTA — BIZTOS ESŐ

Angol Kelet-Afrikában is sikeresen kísérleteznek az esőcsinálással. Brazell és Taylor, két amerikai technikus különleges rakétalövedéket konstruált, amelyet finomra őrölt konyhasó-porral töltenek meg. Ha a rakétát fellövik, a finom sószemecskék telítik a levegőben található vízpárát és esőt okoznak Harminc kísérlet alapján kitűnt, hogy a sórakéták kilenc percen belül kiadós esőt váltanak ki. Ha ezek a rakéták a Szaharában is beválnak, akkor új szakaszt nyitnak meg a sivatagok történetében.

TÚLZOTT ÉLETHÜSÉG

Gianna-Maria Canale, a fiatal és tehetséges olasz filmszí- nésznö élete háromszor is veszélyben forgott legújabb filmje, „A bűn megpecsételtetek’ című film forgatása közben.

A forgatókönyv szerint Gianna-M áriának a filmben meg kell halnia. A gyilkossági jelenetet háromszor forgatták. Először a tőrdöfés olyan „jól” sikerült, hogy a filmszínésznő megsebesült. A második forgatásban, amikor a kocsiból holtan kellett kiesnie, olyan élethűen játszotta szerepét, hogy a robogó kocsi több méteren át maga után vonszolta, a harmadik forgatásnál pedig arcára esett és súlyos sérüléseket szenvedett az állán.

A HANGYA, MINT HŐMÉRŐ

Egy spanyol tudós megfigyelte, hogy a hangyák mozgásának sebessége egyenes arányban növekszik a környezet hőmérsékletével. Állítása szerint ez az arány any- nyira állandó, hogy a hangyák mozgási sebességéből pontosan következtetni lehet a környező levegő hőmérsékletére.

Amabile Batis- tello, 21 éves olasz leány, a legidősebb egy szegény olasz család három gyermeke közül. Amabile vakon született. Bár nagyon szerette volna legalább egyszer látni környezetét, erre semmi reménye nem lehetett. De „csoda" történt vele: az olasz vakok gyámolítója,

A VAK LEÁNY MEGLÁTTA PÁRIZST

Don Gnocchi, neki ajándékozta szemét. Miután meghalt, egy orvos kivette a jobbszemét és átültette a vak leány szeme helyére.

A műtét kitűnően sikerült. Amabile Batistello most három napra Párizsba érkezett két barátnője és egy biológus társaságában. Amabile ugyanis ötmillió lírát nyert az olasz televízióban azzal, hogy helyes választ adott az ilasz dalra vonat- kozó kérdésekre. Ezt az összeget azoknak akarta ajándékozni, akik hozzásegítették ahhoz, hogy lásson, de ajándékát nem fogadták el. Most megvalósult leghőbb vágya: látta Párizst!

Hogyan lett a Becsal! csárdából iskola, majd nevelői lakás ?

BIZONY VÁLTOZNAK az

idők, s az idővel együtt minden. Valamikor régen, körülbelül 160 esztendővel ezelőtt, még sűrű erdő borította a mai Kerecsend határát, de még a

Mielőtt felgyúlna a rivaldafény . . .

Mint már korábban megírtuk, ötnapos vendégszereplésre Egerbe is ellátogatott az Alföldi Nagycirkusz. A 78 tagú együttes 30-án, este fél 9-kor tartotta bemutató előadását. A kétezerszemélyes sátor zsúfolásig megtelt, s izgatott várakozás előzte meg az előadást.

A háromórás műsor kellemes szórakozást nyújtott a közönségnek, amit a többször, előadás közben is felfeltörő vastaps is bizonyított.

Nem akarunk itt külön-külön minden számot részletezni; az akrobaták, a kézegyensúlyozók, a futballozó buldogg-kutyák, Aida, a borotváló elefánt, s az est fénypontját nyújtó Eötvös-zenehumoristák számai a közönség megelégedését váltották ki. Különösen sokat kacagtunk Donnert—Kellér—Eötvös, a Fővárosi Nagycirkusz bohócainak mulatságos tréfáin, játékain.

Szép és jó volt a műsor. Akik megnézték és megnézik, kellemes élmény-emlék marad számukra. A magasszínvonalú, igényes műsorszámok a cirkuszvállalat akrobatái, művészei felkészültségéről, tehetségéről tanúskodnak.

Búcsúzunk. Az előadás második része megkezdődik. Kigyulladtak a reflektorok, s az artisták újra a porondra lépnek.

KISS BÉLA.

már használhatatlanná vált. A felszabadulás után azonban rendbehozták, s hosszú évekig, 1957-ig, különböző szervezetek használták, míg végül 1957. elején visszaadták az iskolánkat ... A mögötte levő régi csárda épülete pedig lakatlanul állott, pusztult, teteje roskadozott, végül is 1951-ben a Kossuth Tsz vette, pártfogásba és éveken keresztül irodának használta a nagyobbik szobát.

Az idő kereke tovább forgott. Négytanerős iskolából 1957-re már tíztanerős. teljesen osztott iskola lett A megszaporodott nevelők részére azonban újabb lakás kellett. így került sor a régi Becsali csárda épületének lebontására, ezért szedtek szét a hatalmas pincét is, hogy anyagából — a község lakóinak segítségével — új, modern tanítói lakást építsenek. És a lakás épül, szépül. A múlt rossz emléke eltűnik, s helyette egy jobb, emberibb életet hirdető épület emelkedik.

ELTŰNT HAT A CSÄRDA,

de az elébe épült ódon iskolaterem ismét teljesíti hivatását, igaz, egyelőre csak ősz- szel és tavasszal, mert télen csak komolyabb renoválással lehetne használni. Reméljük erre is mielőbb sor kerül és államunk, mely a felszabadulás óta közel százezer forintot adott községünk iskoláinak rendbehozására — most sem zárkózik el a segítéstől. És a segítséget megérdemli Kerecsend népe, hiszen a most épült nevelői lakás fele költségét is magára vállalta és ingyenfuvarokkal segítette az építkezést. És nagyon hálátlanok lennénk, ha most külön is meg nem említenénk a szülők áldozatkészségét, mely évről-évre szebbé, otthonosabbá teszi iskolánkat. Jól tudják ők, hogy amit iskolára, kultúrára adnak, kamatostól visszatérül gyermekeik szebb, boldogabb jövőjében (Fábián)

község területének nagy részét is. A sűrű erdő szélén vezető postaút mellett állott az egykor oly híres Becsal! csárda. Itt váltották, ha kellett a lovakat ... De leváltották, illet- , ve eltüntették itt gyakran az ! utasokat is ... Hosszú és mély I kettős pincéjében ki tudja ’ hány ember életét oltották ki ! a csárda törzsvendégei, a ■ messze szudéta vidékről ide- | telepített marcona svábok.

• De változtak az idők, s az ' idővel az emberek is. Az egri

• érsekség tulajdonában levő' | csárda utcáranyíló két ajta- ; ját befalazták és iskolát csi- ; náltak belőle. Az első szoba, ; a nagyobbik lett a tanítói la- ; kás, a hátsó szoba, a kiseb• bik pedig az iskola. Kevés ; volt még akkor a falu népe, ; kevés volt a gyerek is.

; Hosszú ideig, majdnem 50 ; esztendeig tanította itt a betű- ; vetésre a ma is itt élő Nemes ; család dédapja, a Mária Te- ; rézia idejében bevándorolt te- ; lepesek gyermekeit. Az ere- ; deti lakosságot ugyanis a tö- ; rök nagyobb részt kiirtotta, ; vagy menekülésre kényszerí- ; tette. .

I IDŐVEL A FALU lakossá- 1 ga megszaporodott. Kicsi lett

• a kis szoba, s a sok gyermek- > nek, de a népes tanító család- | nak is szűk lett az egyszobás | lakás. Űj tantermet építettek | hát a régi csárda elé. Ez már ; szebb volt, tágasabb volt, de ; 30 év múlva ez is kicsinek ; bizonyult. így építettek újabb ; iskolát a mai központi iskola ; helyén, majd később még ; egyet a Laskó patak partján... ; Ekkor már a régi tanító csa- ; Iád tagjain kívül újak is ta- ; nítottak. Itt tanított Magyar!

; Károly is, Gárdonyi Géza ; egyik legmeghittebb barátja. ; akikről utcát is nevezett el a ; község.

: AZUTÁN MEGINT válto- : zott a világ. 1940-ben új négy- ; tantermes iskolát kapott a ; község, a régi központi iskola I helyén. Ugyanakkor a sárga iskola, a Becsalj csárda előtt

berek, de mi, artisták is igé-; nyesebbek vagyunk magunk-« kai szemben. Azok az embe-< rek, akik itt esténként a vakító« rivaldafényben a tízperces mű-; sorunk után lelkesen tapsol-; nak. nem is seitik. hogy meny-« nyit fáradoztunk, gyakorol-; tunk azért, hogy ezt a kis mű-; sorunkat létrehozzuk. A kis-; lányom hétéves korától itt dől-; gozik a cirkuszban, s csaknem; a tíz év munkáiénak az ered-« ménye a közös műsorunk pro-; dukcióia. Ha valaki ió artista« akar lenni, ahhoz az kell. hogy; az egész életét a cirkuszban! töltse, és örülni tudion annak.« hogy másoknak örömet és kel-« lemes órákat szerezhet műso-! rával. ;

— Terveik? !

— Van még egy 16 éves és;

egy 9 éves kisfiam, akik zene-; iskolába iámak. Ha ezt elvé-; gezték, szeretnénk egy öttagú; zenehumorista műsort összeál-; lítani, amelynek valamennyi; tagja a mi családunk. ;

— Jártak már Egerben? !

— Három éve voltunk eb-! ben a kedves kis városban.! Akkor is lói éreztük magun-! kát. most is szívesen lőttünk.!

— Milyen a közönség? !

— Nagyon kedvesek az egri! emberek. Ha minden városban! ilyen szeretettel fogadnak bennünket, akkor meg leszünk! elégedve nyári turnénkkal. !

tünk. A nyomorgó falusi szórakoztatóból megbecsült emberek lettek. Kaptunk felszereléseket, szép sátrat, modern lakókocsikat, megfelelő jelmezeket és nem utolsósorban biztos havi fizetést. Azóta már tártunk Németországban. Lengyelországban. Csehszlovákiában. s ez örök élmény marad számunkra. Varsóban, Prágában még televízióban is közvetítették műsorunkat. Amíg a régi cirkuszosok egész életükön át egy rendes kocsit nem tudtak vásárolni, mi, —

nem dicsekvésképpen mondom — két évvel ezelőtt személyautót vásároltunk. Van mosógépünk, rádiónk, magnetofonunk. s ami a legfontosabb, meg is becsülnek bennünket. Férjemmel megkaptuk a „Szocialista kultúráért” kitüntetést, ami ugyancsak elismerése munkánknak. A cirkuszvállalat üzemi konyhát biztosított, s még sorolhatnám azt a soksok szocialista juttatást, amit megkapunk, s amellyel megkönnyítik életünket.

Ezt még sokan nem tudlak és sok emberben még a régi. rossz előítéletek élnek irántunk. Nem is gondolják, hogy milyen kitartó és sok gyakorlatot kívánó munkára van szükség, míg egy-egy műsorszámot annyira betanulunk, hogy azt be is mutathattuk. Ma már igényesebbek az emban kijövünk. Sok viszontagságnak voltunk kitéve. Maguk az emberek is bizalmatlanok voltak velünk szemben. Ha megérkeztünk egy-egy faluba, megindult a suttogás: „Zárd be estére a csirkéket, mert itt vannak a cirkuszosok, .még megfoghatja valamelyik éhenkórász” — mondogatták sokan egymásnak. Ilyen előítéletek mellett kellett fellépnünk, de fel kellett lépni, ha azt akartuk, hogy élni tudtunk. Nem volt biztos havi fizetés, mint most. Annyit kerestünk, amilyen a látogatottság volt Higgye el, nem is szívesen beszélek róla.

— És most hogy élnek?

— Most egészen más a helyzet. 1950-ben, amikor a cirkusz vállalatokat államosították. megváltozott a helyzeA másnapi előadás szünetében felkerestük az egyik legrégibb cirkuszi családot. Ez a foglalkozás náluk hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Már a dédnagyapiuk is cirkuszban dolgozott. Hárman — az apa, az anya és a 17 éves kislányuk. Mahvika — adiák az est műsorának egyik legszebb számát.

Beszélgetésünk a múlt cirkuszi életre terelődik.

— Bizony a régi cirkuszi életet egy napon sem lehet említeni a maival — mondja visszaemlékezve Eötvös Ga- bomé. — Még kisgyermek voltam, amikor édesapámmal jártuk a falvakat, községeket, hogy megkeressük a napi ennivalót. Sokszor élelemért en- gendtük be a látogatókat a cirkuszba, gondoltuk, így job-