Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-10 / 170. szám
2 népújság f958. augusztus 10 , vasárnap A szocializmus építésének erős támaszai: a munkásokból lett vezeték Egy évtizeddel, vagy néhány évvel ezelőtt is még a folyékony vasat adó kohók mellett, vagy a magasodó falak állványain, — s megannyi helyen — munkásként tartoztak a szocializmust építő nép közösségébe a ma vezetőemberei. Benne éltek a munka mindennapi forgatagában, lelkesedtek egy százalékos termelésemelkedésért, s munkásként fontolgatták: miként lehetne jobban, olcsóbban tér-/ melni. Ma pedig mindezt a gazdasági és a közélet vezető helyein teszik. A munka, a becsületes helytállás, a tudás birtoklásán a győzelem vezetőt formált a múlt egyszerű munkásembereiből. Olyan vezetőt, aki nem felejti el honnan indult, aki ismeri a nép gondját, baját és a köz bizalma kötelezi példás helytállásra. Az 1956-os ellenforradalom is bebizonyította, hogy ezek a népi vezetők voltak a legerősebb támaszai a szocializmus építésének és a párt, a kormány hívó szavára elsőként ragadtak fegyvert az ellenforradalom szétzúzására. Kelemen János vb elnök Amikor kezetfogtunk a füzesabonyi járási tanács elnöki szobájában, nem a tollforga- tástól elpuhult kéz, hanem a munkában megedződött tenyér férfias szorítását éreztem. — Tizenöt évig voltam vasas, a borsodnádasdi lemezgyárban — kezdte élettörténetét Kelemen elvtárs. Segédmunkásként kerültem a gyárba, majd a hengerüze-1- ben szakmunkás ' lettem. Ezekben a 30-as években a munka utáni megbecsülést, a szociális kedvezményeket, az üdülést, stb. nem ismertük, s örültünk annak, hogy munkát kaptunk valahol. Amikor a szovjet csapatok bevonjak Bekölcére — szülőfalujába — ő is ott volt H hatszáz ember között, ákik üdvözölték a falu határától két kilométernyire az előnyomuló csapatokat. _ - kor már a Kommunista Párt tag-' ja volt, mert helyi kommunista csoportot alakítottak a felszabadulás idejére. Fegyveresen vett részt a rend helyreállításában, teljes erővel kapcsolódott a népuralom megszilárdításáért folyó harcba. A párt felelős helyre állította a tanácsok megalakulásakor: a megyei tancson először oktatási .és azután az igazgatási osztályvezetőként dolgozott. A munkásosztály fiainak, a proletár, a parasztgyerekeknek a tudáshoz vezető útját egyengette, segítette, miközben sajátmaga is tanult, hogy eleget tehessen a növekvő követelményeknek. — Négyhónapos tanügyi, öthónapos államigazgatási, öthónapos pártiskolát végeztem, s most a Tanácsakadémia levelező hallgatója vagyok, s jövőre a második évfolyamot bentlakásos hallgatóként végzem. A füzesabonyi járási tanács élén 1954. óta áll Kelemen elvtárs. Az ellenforradalom idején éppen Tanács- akadémián volt, s október 27- én jött haza. Látván, hogy a járási munkástanács nem a nép érdekeinek megfelelően cselekszik, már november 1- én hazament Bekölcére, s csak a Kádár-kormány felhívására tért vissza munkahelyére. Erős kézzel, a munkáshatalom követelményeihez híven segített a rend helyre- állításában. Arra a kérdésre, hogy mit tart legfontosabb hivatali feladatának, így válaszolt Kelemen elvtárs: — Jó vezetőgárdát kialakítani, — ami sikerült is — betartani és betartatni a szocialista törvényességet, gyorsan elintézni a lakosság panaszát, elősegíteni a mező- gazdaság szocialista átalakítását, ezek á legfontosabb feladatok — mondja Kelemen elvtárs, de hozzáteszi: — Mint ember igyekszem mélyebb és közvetlenebb kapcsolatot tartani választóimmal, a néppel, akiknek a bizalmából vagyok ezen a helyen ... Vadász Lafos igazgató Alacsony, fürgemozgású ember. Halványkék szeméből határozottság és tetterő sugárzik. Jellemvonása: a szerénysége. A beszélgetést is így kezdi: — Nem kell rólam írni. Ugyanúgy dolgozom én is, mint a helyemben bárki más dolgozna. Nem kis unszolásra elmondotta Vadász elvtárs, hogy még az ükapja is kubikos volt, s a talicska szarva mellett ő is végigjárta a környező megyék országútjait. A család három fiú tagja kubikosként kezdte az életet, de uradalmakban is dolgoztak. A nagy vérzivatar idején, 1944-ben átszökött Nyergesújfalunál a Vörös Hadsereghez és jelentkezett az új magyar hadsereg kötelékébe. A hatodik hadosztály 17/2 ezredével Ausztriában is jártak: a 11. orosz gárdahadosztály kötelékébe tartoztak. A felszabadulás után bekapcsolódott a poltikai munkába. Községében a kommunista párt helyi titkára lett. 1948-ban pedig megbízták a Megyei Növénytermeltető Ki- rendeltség megalaKÍtásával. Azután a Kiskörei Állami Gazdaság élére állította a párt. 1953. óta a Hevesi Malom igazgatója. A munkájáról: Amikor malomigazgató lett, 170 vagon volt a malom teljesHménye. Az elmúlt évben 517 vagon gabonát őröltek. Akkor is, most is négy hengerpár dolgozik. A havi tervet két év óta mindig túlteljesítik, s a dolgozó parasztok, mint Molnár István, Nyitrai László, Csikós János dicsérik a liszt minőségét, a malom jó munkáját. Életéről: Három hónapja az egységes pártvezetőség titkárává választották Vadász elvtársat. A hevesi pártélet irányításán kívül részt vesz a tanács munkájában, a földművesszövetkezet igazgatósági ülésein, a községi tanács állandó bizottsági ülésein, javaslataival segíti a munkákat. Élethivatásának tartja, hogy részt vegyen a közéletben, hogy azt az ügyet szolgálja, ami a nép, a köz ügye. S elmondhatjuk jó szolgája a köznek, s jó gazdája a malomnak Vadász Lajos elvidőjárás jelentés A hőmérséklet emelkedik. Az Alpok felett magasnyomás alakult ki, de az 50. szélességi körtől északra ciklonok vonulnak nyugat-kelet irányba. Emiatt a Britszigeteken, Németországban és Leningrad környékén esik az eső. Európa keleti részén továbbra is száraz, rr leg az idő. Várható időjárás vasárnap estig: Az ország északi felében felhőátvonulások, máshol jobbára derült idő, néhány helyen kisebb eső. A nappali hőmérséklet tovább emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: 24—27 fok között. (MTI) Az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülése NEW-YORK (MTI) Mint a Reuter jelenti, az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszaka pénteken este megkezdte vitáját a közép-keleti helyzetről. Sir Leslie Munro ú.izélandi küldött, mint elnök, megnyitotta az ülést és felszólított arra, hogy „szenvedélymentesen és tárgyilagosan vizsgálják meg a ielenlegi feszültség okait.” Elsőként Szoboljev, a Szovjetunió küldötte kért szót, s arra kérte a közgyűlést, hogy tegyen lépéseket a Libanonban állomásozó amerikai és Jordániában állomásozó angol csapatok haladéktalan kivonására. Szoboljev azt hangoztatta, a Szovjetunió reméli, hogy a köz- Ollűlés enyhíti a felszültséget, megszilárdítja a békét, és vé- getvet az új világháború fenyegető veszélyének. A közgyűlésnek el kell érnie, hogy „azonnal és maradéktalanul végetérien a fegyveres intervenció Közel- és Közép-Keleten, meg kell kísérelnie olyan körülményeket kialakítani, amelyek között ennek a vidéknek az országai megszabadulnak az idegen intervenciótól.” A Biztonsági Tanács jelenlegi összetétele miatt képtelen hatékony lépéseket tenni ezen a vidéken a háborús veszély elhárítására. „Az agressziót csíráiéban el kell fojtani, a békének győzedelmeskednie kell” — mondotta Szoboljev. Ezután Cabot Lodge, az Egyesült Államok küldötte szólalt fel. Kijelentette, „sajnálatos”, hogy a Szovjetunió „az Egyesült Államok kormánya ellen intézett támadásokkal kezdte a dolgot”. Cabot Lodge azt állította, hogy az Egyesült Államok világosan kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy kivonja csapatait Libanonból, „amint a libanoni kormány kéri a kivonást, vagy amint az Egyesült Államok biztosítani tudja Libanon függetlenségét”. A továbbiakban kijelentette: „reméljük, hogy a közgyűlés konstruktív módon óhajt foglalkozni az ezzel kapcsolatos alapvető és széles problémákkal. s nem elégszik meg átmeneti intézkedésekkel.” Lodge felszólalása után Hammarskjöld főtitkár nyilatkozatban hívta fel a küldötteket, hogy „tartsák tiszteletben és fogadják megértéssel” az arab népek problémáit és megvalósítását a világnak ezen a részén, ha ez a tiszte- letbentartás és ez a megértés általánosan megnyilvánulna, s megnyugtatná az ottani népeket, hogy sorsukat oly módon alakíthatják, amely legjobban megfelel minden egyes ottani nemzet és az egész terület érdekeinek” — mondotta a főtitkár. A továbbiakban a közgyűlés megállapodott abban, hogy az ülésen csak egyetlen pontot vitatnak meg, azt a kérdést, amellyel csütörtökön a Biztonsági Tanács foglalkozott. A napirendet ennek megfelelően fogadták el. Munro azt javasolta, hogy a lényegbeli vitát lövő szerdán kezdjék. Ezután a közgyűlést jövő hét szerdáig elnapolták. Az Egyesült Államok fokozza katonai készülődését Tajvan körzetében PEKING (TASZSZ) Az Üj Kína hírügynökség jelenti: A amerikai imperialisták fokozzák háborús előkészületeiket Tajvan körzetében, hogy kiélezzék a nemzetközi helyzetet. Sajtójelentések szerint amerikai sugárhajtású repülőgépek egy Fülöp-szigeti támaszpontról Tajvan szigetére repültek. Augusztus 6-án az 1. légiflotta parancsnoka a Fü- löp-szigetekről sürgősen Taj- pejbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson az ottani amerikai flotta parancsnoká- val és a csangkajsekista klikk magasrangú katonai képviselőivel katonai összeesküvés előkészítése végett, Az Egyesült Államok ka» tonai képviselői fokozzák tevékenységüket a csangkaise- kista csapatok által elfoglalt szigeteken is. A tajvani amerikai helyőrség parancsnoka és helyettese egy héttel ezelőtt az egyik szigeten megszemlélte a csangkajsekista csapatokat, (MTI) Husszein király amerikai csapatokat kér KAIRO (TASZSZ) Az Ál Ahbar című lap jelentése szerint Husszein király kérte az Egyesült Államokat, hogy küldjön megszálló csapatokat Jordániába. A király Murphy útján juttatta el kérését Eisenhower elnökhöz. A lap szerint Husszein király kérte, hogy küldjenek az országba újabb erősítéseket. Az A1 Ahbar art írja, hogy az angol kormány elhatározta: sürgősen újabb csapatokat küld Jordániába. Ezek a csapatok már meg is érkeztek Akaba kikötőjébe. Innen repülőgépen mennek tovább Ammanba. Egyidejűleg tovább folyik az angol csapat- szállítás Ammanba Ciprus szigetéről légi úton, Izrael területe felett, (MTI) Arab békeharcosok érkeztek hazánkba Chahal Casdi libanoni orvos és Hemzadui Ibrahim, a damaszkuszi törvényszék elnökét akik tagjai voltak a Stockholmi Világkongresszuson részt vett libanoni, illetve szír küldöttségnek, pénteken többnapos látogatásra Budapestre érkeztek. Nemzetközi szemle A NAGY ALKALOM A csúcstalálkozó körül hetek óta kavargó vitában, melyet a békéért szorongó emberiség napjaink feszültséggel terhes légkörében égő reménységgel és sóvárgó vágyakozással kísér. Új fejezetet nyitott a Szovjetunió válasza a nyugati hatalmakhoz. Kétségtelen, Hrus- csovnak Eisenhowerhez intézett üzenete változott helyzetet teremtett. Aki azonban fipvelemmel kísérte az elmúlt hetek eseményeit, annak számára nem jelentett váratlan fordulatot, hogy a Szovjetunió újból az ENSZ közgyűlésének összehívását követeli a válsággal fenyegető közép-keleti helyzet megoldására. Tekintsük át az események alakulását a nyugati hatalmak libanoni és jordániai intervenciójától napjainkig és egyszerre világossá válik, hogy a szovjet kormány lépése logikus, magától értetődő, i> természetes következménye annak a huza-vonának, időhúzó taktikának, kétszínű játéknak, mellyel a nyugatiak angolnamódjára igyekeztek kisiklani a kérdések tisztázása, a békés megoldást jelentő csúcstalálkozó elől. Mikor az amerikai és angol beavatkozás Közép-Keleten KIROBBANTOTTA A VÁLSÁGOT, a Szovjetunió már július 18- án, a nyugati agressziót követő első napokban javaslatot tett az ENSZ-közgyűlés haladéktalan összehívására. Ugyanakkor indítványozta a kormányfők tanácskozásának megvalósítását is. Néhány nap múlva összeült a Biztonsági Tanács, az ülésen azonban a kérdés lényegét belefullasztot- ták egy terméketlen javaslathalmazba, majd bizonytalan időre elhalasztották a tanácskozást. Ekkor jelentette ki Szoboljev szovjet küldött, hogy ha a Biztonsági Tanács tovább halogatja az ügy érdemi tárgyalását, az ENSZ felsőbb szervéhez, a közgyűléshez kell fordulnia. Hangsúlyoznunk kell, hogy ekkor már napokkal előbb elhangzott a konkrét szovjet javaslat, hogy a négy nagyhatalom kormányfői, a Nehru indiai miniszter- elnök és Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára haladéktalanul üljenek össze, beszéljék meg a világbékét veszélyeztető középkeleti probléma megoldásának módi át. Ez az üzenet, mely komoly figyelmeztetésként mutatott rá a helyzet veszélyes voltára, ugyanakkor határozott iránymutatást jelentett a békés elintézés felé. Nem kétséges, hogy ez a határozott hangú figyelmeztetés vetett gátat a válság továbbterjedésének, döntő szerepe volt abban, hogy az amerikai—angol beavatkozás nem terjedt át Irakra. A nyugati hatalmak nem fogadták el a válság megoldásának Hruscsov ajánlotta módját. A legközvetlenebb, legreálisabb út, a kormányfői értekezlet helyett a Biztonsági Tanácson belül tartandó csúcs- értekezletet javasolták. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez a javaslat csak manőver részükről, mikor ugyanis kínos meglepetésükre a szovjet kormány a háborús veszély halasztást nem tűrő elhárítása érdekében ezt a javaslatot is elfogadta, fordítottak a kö- penyegen és most már azt kívánták, hogy terjesszék a közép-keleti helyzet kérdését a Biztonsági Tanács rendes ülése elé, ahol az érdekelt közép-keleti államok és India képviselője nem rendelkezik szavazati joggal, mivel Irak kivételével egyikük sem tagja a Biztonsági Tanácsnak. Vagyis a legégetőbb probléma megoldását, a súlyos középkeleti válság ügyét nem a kormányfőkre, hanem a Biztonsági Tanács állandó tagjaira bízták volna. Ez egyben azt jelentette, hogy mivel a Tanács többségében a NATO és SEATO és bagdadi paktumhoz tartozó országok képviselőiből áll, az Egyesült Államok készséges szavazógépének kezébe kerültek volna ezek a világ sorsára, az emberiség békéjére döntően fontos kérdések. Az amerikai sajtó maga leplezte le például azt a fonák helyzetet, hogy a Biztonsági Tanácsban az USA felhasználhatja a Csangkajsekista küldött szavazatát, s annak vétójával megakadályozhatja India részvételét a tanácskozáson. A Biztonsági Tanács egyébként is eljátszotta már egyszer szerepét ebben az ügyben, amikor meggátolta a középkeleti válság megoldását. Az a tény tehát, hogy a tanácsban az angol—amerikai agressziót olyan államok képviselői vizsgálták volna meg, amelyek maguk is tagjai háborús tömböknek, s az amerikai politika szekértolói: eleve illuzórikussá tette a felvetett súlyos problémák megoldásának lehetőségét e szerv által. Kiderült azonban hamarosan, hogy a nyugati javaslat csak az Egyesült Államok és Anglia IDŐHÚZÓ TAKTIKÁJÁT szolgálta. Míg ugyanis az Egyesült Államok egyrészről a közbevetett indítványaival a csúcstalálkozó kérdését halogatta, másrészről Murphy külügyi államtitkár közép-keleti tárgyalásai által a békés megoldás szándékának látszatát igyekezett kelteni, addig egyre újabb fegyveres erők szálltak partra Libanonban. Számtalan harcirepülőgép érkezett bombater- hével megrakottan a kiépített hídfőállásokra. Nagyarányú csapatösszevonások történtek. Mind olyan intézkedések, melyek egyáltalán nem támasztották alá a harsányan hangoztatott békés meglodásra való törekvést, viszont annál inkább kimutatták, hogy mindezek az időnyerés érdekében hangzottak el nyugati részről. A KÖZÉP-KELETI VÁLSÁG tehát olyan fázishoz érkezett, amikor sürgő? cselekvés vált szükségessé a feszültség megszüntetése, az egyre növekvő háborús veszély elhárítása érdekében. A szovjet válasz ezért felújította a korábbi javaslatát az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésének összehívására, az ENSZ vezető szerve minden tekintetben alkalmasabb a közép-keleti helyzet kérdésének megvitatására a Biztonsági Tanácsnál, hiszen ebben a világ csaknem valamennyi állama részt vesz, tehát minden nép hangot adhat véleményének. Ez helyes és szükséges, hiszen az emberiség békéje minden nép közös ügye, annak megőrzése, a háborús tűzfészek megszüntetése, a veszélyes problémák békés úton való megoldása a világ minden népének egyaránt érdeke. Ebben a teremtő vitában kialakulhat az a légkör is, melyben megvalósulhat a szovjet diplomácia szívós, állhatatos békeoffenzivájának célja: a nagyhatalmak igazi csúcsértekezlete, melyről a Hruscsov-üzenet pillanatra sem mond le. Egyes nyugati saitóorganumok meghamisítva az üzenet valódi értelmét azt hangoztatják, mintha a szovjet kormány elállt volna a kezdeményezéstől. Ezzel szemben a valóság az, hogy az üzenet világosan kijelenti: továbbra is meg van győződve arról, hogy a legmagasabb szintű találkozó a szovjet javaslat által indítványozott összetételben hozzásegít ahhoz, hogy a nagyhatalmak megtalálják a hidegháború felszámolásának és a háborús veszély elhárításának módját Hruscsov elvtárs újból, ezúttal is hangsúlyozza: „Tegyünk meg minden szükségeset, hogy ez a találkozó, amelyet valamennyi nép vár, ne húzódjék el a végtelenségig. mi készek vagyunk bármikot részt venni égy ilyen találka• zón”. Arra is utal az üzenet, hogy a kormányfőknek a problémák szélesebb körét kellene megvitatniok, s dönteniük kellene a háborús veszély tartós elhárításáról. A szovjet javaslat tehát egyenes folytatása annak a világ minden részén az egyszerű emberek milliói által mély együttérzéssel kísért békeharcnak, melynek legújabb megnyilvánulása volt a pekingi találkozó alkalmával Hruscsov és Mao Ce-tung kijelentése, hogy o Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság minden tőle telhetőt megtesz a nemzetközi feszültség enyhítésére és az új háború borzalmainak elhárítására. Az ENSZ közgyűlése előtt bizonyosra vehető, hogy a leplezett agresszorok tovább folytatják manővereiket és a „közvetett agresszióról” szóló dajkamesékkel próbálják elterelni a figyelmet az egész világot veszélyeztető őrült terveikről. Átlátszó mesterkedéseik azonban nem állhatnak a békét, nyugalmat óhajtó emberiség útjában. Nagy alkalmat kapott a békét áhítozó emberiség a most összehívott ENSZ-közgyűlés- sel, hogy megszüntesse a közép-keleti lőporos hordó veszélyét, az odázó, halogató javaslatok helyett gyors intézkedésekkel teremtsen enyhülést a feszült nemzetközi légkörben. További tárgyalások útján pedig a nagyhatalmak közötti megegyezéssel elűzze az atomháború, az emberiség ousztulásának rémét és nyugalmat, biztonságot teremts«» a népek számára.
